Fülszöveg: 1975, Budapest, az űrverseny végén. A hidegháború enyhülni látszik, az Apollo–Szojuz-korszak a technológiai együttműködés illúzióját kínálja, a hétköznapokat mégis az alkalmazkodás, a hallgatás és a kimondatlan határok szabják meg.

Kajetán Andor csillagász a magyar tudományos élet egyik legismertebb arca: a Csillagvizsgáló Intézet büszkesége, a televízió kedvence. A felszín alatt ugyanakkor gyász és depresszió gyötri, rossz döntések és kétes alkuk következménye, melyek mélyen a múltjába nyúlnak. És hamarosan ismét útelágazáshoz érkezik, egy újabb rossz döntés pedig már az egész hátralévő életére és szakmai munkájára végzetes kihatással lehet.

Andor ugyanis a munkáján túl a katonai felderítés informátora, aki külföldi útjairól hazatérve beszámol a történésekről, és jelentéseket ír kinti kollégáiról. Egyik este a tartótisztje megkeresi azzal, hogy a rendszer meghálálná eddigi tetteit, és arra kérik, fejezze be volt kollégája és barátja, Kemenesi György tanulmányát, mely jelentős tudományos felfedezést ígér a Végső Sors-elmélet kutatásában, ami az univerzum tágulását vizsgálja.

Kovács Krisztián valós eseményeken alapuló történelmi regénye lélektani tanulmány tudományos kíváncsiságról és lojalitásról, apaságról és elhallgatásról, nagyívű története Budapest második világháborús bombázásától a Szputnyik fellövésén át egészen a holdra szállásig, majd még annál is tovább vezet. A fény magányossága ugyanakkor feszült thriller arról, hogyan válik erkölcsi csapdává a határok feszegetése, és milyen árat fizet az, aki áruba bocsátja tehetségét a politikai hatalom számára.

A fény ugyanis nem válogat: nemcsak megvilágít, hanem le is leplez.

Kovács Krisztián regényei tükröt tartanak elénk a múltból és mégis, valahogy nagyon aktuális gondolatokat közvetítenek, legfőképpen ezért szeretem olvasni a történeteit.

A fény magányossága 1970-es években játszódik ( visszatekintés '50-es, '60-as évek) akkor, amikor a látszólagos politikai csendben az űrkutatás felé fordul a világ, köztük magyar kutatók, csillagászok is, de számukra mégis zárva maradnak a kapuk, a nyugat még mindig csak vágyálom.

Kajetán Andor ebben a megosztott tudományos világban próbál érvényesülni, ráadásul egyedülálló szülőként - ezt a szalat imádtam, sebezhető,  emberi lett tőle az írás is - , akit a saját problémái mellett erős politiki nyomás is egy depresszív állapot felé sodor. 

Nagyon erős ez a regény, megtalalja az egyensúlyt a múlt eseményei között, amelyben megfelelő mértékben jutnak mozaikok a politikai háttérből, a tudományos életből és a magánéleti kihívásokból is. Szamomra nagyon kellemes stílusban íródott a regény. Ez a nehéz, előítéletekkel teli időszak egy nagyon érdekes emberi sorson és tudományos világon keresztül került bemutatásra. Zseniális korrajz. 

Nagyon szerettem, hogy a regény nem finokodott, nem volt célja, hogy megszépítse a múltat, hanem hagyta, hogy az olvasó is a karakterekkel együtt átérezze a kihívasokat, a lehetőségeket és a veszteségeket.

Ez a történet szerintem szép fejlődési ívet ír le, a vége az egyetlen amit a bejegyzés megírásáig sem tudtam eldönteni, hogy szerettem-e vagy sem, mindenesetre nagyon érdekes lezárást kapott.

A regény összességében nagyon összetett, karizmatikus krakterekkel dolgozik, logikusan építi fel az eseményelet, a múltat szépítés nélkül tárja fel és így, ezen aspektusok által lesz a magyar szépirodalom kiemelkedő kortárs csillaga, hogy stílusos legyek.

A könyv elérhető az Agave Kiadó oldalán.

Sarah Beth Durst: Az elvarázsolt üvegház

 Fülszöveg: Egy új, önállóan olvasható történet a Bűbájok boltja világából!

A birodalom túlsó végén, egy eldugott kis szigeten, ahol éneklő virágok nyílnak, mézes sütemény illata száll a levegőben, és a szerelem is mézzel van átszőve…

Terlu Perna egyedül volt. Ezért megszegte a törvényt, és varázslattal teremtett egy öntudattal bíró póknövényt. Büntetésül fából faragott szoborrá változtatták, és elrejtették az Alyssiumi Nagy Könyvtár északi olvasótermének egyik félreeső szegletébe.

A története itt akár véget is érhetett volna… De egy téli napon Terlu felébred egy szinte teljesen elhagyatott szigeten, ahol száz meg száz elvarázsolt üvegház sorakozik. Fázik, éhes, és úgy tűnik, az egyetlen emberi lakó egy zsémbes kertész.

Legnagyobb meglepetésére a mogorva Yarrow mégis befogadja: meleg ruhát, puha ágyat és frissen sült mézes süteményt kínál neki addig, amíg Terlu készen nem áll arra, hogy hazatérjen.

Csakhogy Terlu nem akar hazamenni.

Ahogy egyre jobban megismeri Yarrow-t – aki minden mogorvasága ellenére kifejezetten szeretetreméltó tud lenni –, rájön, hogy a szigetet fenntartó varázslat lassan elhal, és az üvegházak lakói veszélyben vannak. Terlu tudja, hogy segítenie kell, még ha ez újra törvényszegéssel is jár.

Ezúttal azonban nincs egyedül. Yarrow és egy érző rózsa segítségével Terlunak egy réges-rég elhunyt varázsló titkait kell megfejtenie, ha meg akarja menteni a szigetet – és ha esélyt akar adni magának egy új életre, talán még a szerelemre is.

Az elvarázsolt üvegház kedves, szellemes és szívmelengető történet második esélyekről, a varázslatról, amit a törődés rejt, és arról, hogy néha egy mézes sütemény is elég a boldogsághoz.

Karácsonyi ajándékként kaptam meg az írónő új regényét, ami egy igazi téli cozy fantasy, telis-tele beszélő növényekkel, szárnyas macskával, megannyi kedves szereplővel és természetesen egy jó adag mágiával. 

A történet a Bűbájok boltja folytatása, de teljesen önállóan is olvasható, hurrá, mert én pont kimaradtam az első részből. 

Terlu Perna - aki korábban könyvtáros volt a mágia fővárosában - egy elvarázsolt, üvegházakkal teli szigeten ébred  szoborszerű létezéséből, amibe a tiltott mágia használat miatt kirótt büntetése miatt száműzték és ezzel örök magányra kárhoztatták. Egy váratlan fordulatnak köszönhetően a szigeten a magány helyett megannyi mágiával és Yarrow-val, a hely egyetlen lakójával, a magányos kertésszel találkozik. A rideg, téli környezetben az elvarázsolt üvegházak hoznak varázslatot és melegséget, ami lassan az olvasó és a szereplők szívét is megmelengetik.

  A történet tökéletes vetülete a szeretetnek, a kitartásnak, az újrakezdésnek, a barátságnak és az emberi kapcsolatok fontosságának, de a félelmek is gyönyörűen beépülnek ebbe az elvarázsolt történetbe. A regény lassan építkezik, néha azt is éreztem, hogy túlságosan lassan bontakozik ki az írónő által megálmodott csodavilág, maga az elvarázsolt sziget, ahol bármi lehetséges. Ezáltal, hogy lassan épül fel a történet a szereplőket és belső gondolataikat is nagyon lassan, de mindenre kiterjedően ismerjük meg. 

Tetszett, hogy nem voltak eget és földet megrázó fordulatok (nem illett volna ebbe a világba), de az érzelmi erő egyszerűen átható és letaglózó volt az olvasás során, ezért lett kedvencem ez a meseszerű fantasy történet. 

Szerettem, hogy magában hordozza az otthon melegét, a létezés apró rezdüléseit, az érzelmek sokszínűségét, fontosságát, legyen szó földi halandókról vagy éppen elvarázsolt élőlényekről.

Ez a történet egy melengető gyógyír a léleknek, főleg ebben a téli időben, bekuckózva kívánni sem tudtam volna kellemesebb évindító olvasmányt Terlu és Yarrow történeténél. 

Apropó, el ne felejtsem Smaragord-t, a szárnyas macskát, akiről muszáj beszélnem, mert ellopta a történetet, minden egyes megmozdulása cinikus, de mégis édes, például az, ahogy üldözi az apró sárkányokat vagy az, ahogy bebújik a takaró alá és várja Terlu-t, értitek, egyszerűen nem lehetett nem szeretni. 

Szívből ajánlom mindenkinek, aki élete során csak egyszer is ragaszkodott növényhez vagy állathoz és most a lelke vágyik némi  romantikával átitatott varázslatra is.

Azt gondolom, hogy a magányból kialakuló remény mintapéldája ez a történet, nálam abszolút kedvenc cozy fantasy lett.

Takács Éva Az ​alagút (A lány a valóság peremén 1.)

 

Fülszöveg: Egy lány, aki az útját keresi.

Egy táltos apa, aki fizikusnak állt.

Egy fenyves, ami ezer titkot őriz.

A huszonhat éves Noémi elégedetlen budapesti életével. Adrienn-nel, bohém festő barátnőjével egy öreg lakó­telepen él, könyvelőként dolgozik, a barátja egy multi szorgos hangyája. Kívülről idillinek tűnik, Noémi egy nap mégis úgy dönt, rövid időre hátat fordít, és hazalátogat.

Szeleskőn nemcsak édesanyja fogadja szeretettel, hanem az egész falu. És valami rejtelmes is várja… Ahogy egyre többet beszélgetnek a fiatal agrármérnökkel, Istvánnal, hamar rádöbbennek: éjszakáról éjszakára ugyanazok a múltbéli események jelennek meg álmaikban.

Az álmok a szeleskői alagúthoz vezetik őket. Noémi fizikus édesapja itt vesztette életét, miközben méréseket végzett a fenyves legmélyén.

De vajon mit talált az édesapja?

Ki az a titokzatos, fekete ruhás nő az álmokból?

És… kié volt a smaragdköves gyűrű?

 A regény egyszerre misztikus, andalító és elgondolkodtató, bevallom szeretem az ilyen összetett tematikát.  A központi karakter Noémi, akinek érdekes gondolatai hálójában bolyongunk az olvasás során, ahol a valóság és az emlékezés határán összemosódnak az álmai. Egy meglepő közös álom révén kapcsolódik be a szeleskői kalandba István, aki szintén valamilyen módon részese a kibontakozó rejtélynek.

 Az alagút egy utazás, rejtélyes olvasmány, ezért és a kis magyar falu miatt számomra szeretem olvasmány lett, közel került hozzám Noémi karaktere. Úgy gondolom, hogy az írónő szép lassan építi fel a történetet, nem siet azzal, hogy mindent azonnal elmagyarázzon inkább csak sejtet és szépen engedi, hogy mi, olvasók magunk rakjuk össze az eseményeket.

A történet hangulata egyedi, néhol szomorkás, néhol az elhagyatottság érzetét kelti, de ugyanakkor pulzál is, ami számomra érdekes kettősség volt. A felbukkanó félelem pedig megadja a történet lényegét. Olyan könyv, ahol legalább annyira fontos az, ami nincs leírva, mint az, amit megmutat. Ahogy írtam is, ez a regény egy utazás, útkeresés, kapocs a múlt és a jelen között, amit összeköt a rejtély.

A karakterek számomra érdekesek voltak, tetszett az, ahogy gondolkodtak, a párbeszédek jól felépítettek voltak. Összességében nagyon kellemes volt olvasni ezt a spirituális elemekkel átszőtt thrillert.

Külön élményt jelentett, hogy a könyvhöz tartozó box apró meglepetéseket rejtett, amelyeket az olvasás során a megadott instrukciók alapján bontogathattam. Ezek a kis tárgyak finoman hozzátesznek az olvasási élmény megéléséhez és személyesebbé teszik az azt.  A meglepetéseket nem mutatom meg, de volt köztük, illatos és ízes, szép és szerencsét hozó is. Imádtam bontogatni, kész csoda, hogy kibírtam az adott fejezetekig, de megérte várni. 

Ha Te is szeretnél egy kiváló, a magyar vidéket megjelenítő lélektani regényt olvasni, akkor érdemes beszerezni Takács Éva regényét.

Dr. Zacher Gábor - Kálmán Norbert: Zacher 3.0 (az én mentőszolgálatom)

Fülszöveg: Dr. Zacher Gábor neve a legtöbbek számára összeforrt a sürgősségi ellátással, a toxikológiával és a közéleti szereplésekkel. Kevesebben tudják azonban, hogy több mint négy évtizeden át rohammentősként is szolgált – csendben, rendületlenül, amolyan zacheresen. Nyugdíjas korba lépve elérkezettnek látta az időt, hogy őszintén meséljen erről.

Ebben a kötetben a tőle megszokott könnyedséggel idéz fel humorral teli, ugyanakkor kőkemény igazságoktól sem mentes történeteket az Országos Mentőszolgálatnál eltöltött idejéből az 1980-as évek elejétől a rendszerváltáson és ezredfordulón át egészen a mai napig. A különböző visszaemlékezésekben olyan kérdések kerülnek terítékre, amelyekről ritkán beszélünk nyíltan: mi történik akkor, amikor emberélet a tét? Hogyan lehet együtt élni a halál napi közelségével? Milyen arcát mutatja a budapesti éjszaka, ha kék villogóval érkezik az ember? És mi köze mindennek a függőségekhez, a kiégéshez, a túléléshez?

A kötet nemcsak Zacher életének fontos pillanataiból épül, hanem megszólalnak benne egykori és máig aktív bajtársak és kollégák, akik velőig hatoló történeteikkel adnak képet arról, mit is jelent mentősnek lenni – nem hivatásként, hanem életformaként.

Mióta az eszemet tudom Dr. Zacher Gábor minden évben a szilveszteri hírek, az életmentéssel összefüggő adások része volt, észrevétlenül edukálta a nézőket, amellett, hogy minden esetben korrekt, kendőzetlen beszámolóival nem lehetett nem odafigyelni Rá, mindegy volt, hogy hány éves az ember. Repültek a petárdák, túladagolások és némi alkohol gyomormosással, a toxikológia legsötétebb bugyrai, a doktor úr kendőzetlenül őszintén bemutatta a kórházi valóságot. Fiatalok és idősek, mindegy volt ki az illető, Ő ott volt a kórteremben, a mentő mellett, ez csak úgy főcímekben a gyerekkori, majd felnőttkori emlékeimből, talán ezek a televíziós élmények maradtak meg leginkább vele kapcsolatban (szerencsére nem személyes tapasztalatok), illetve, hogy egy ideig anyukámmal ugyanabban az intézményben dolgoztak. 

Ezek alapján kíváncsi voltam a Zacher 3.0 című kötetre is. 

Alapvetően pontosan azt kaptam, amit vártam: kiváló történetek, tanítás és őszinte, kendőzetlen magyar valóság a mentőkről és mentettekről. Sok dolog meglepett és el is gondolkodtam, hogy valóban ma mennyire nem foglalkozunk olyan fontos dolgokkal, hogy "jól" hívjunk segítséget, ezt mindenképpen itthon is pótolni fogjuk a gyerekekkel, szerintem pozitív, hogy ilyen "apróságokra" is felhívja a figyelmet a kötet. 

A könyv végéhez érve sok mindent átértékel az ember, tisztelet ébred bennünk egy olyan szakma iránt, aminek nem vagyunk a részesei, de bármelyik pillanatban szükségünk lehet rájuk. 

Szerintem Dr. Zacher Gábor nem fogja tudni szögre akasztani a mentős kabátját és remélem, hogy még sok nyers, őszinte tájékoztatást kapunk tőle, miközben sok életet mentenek meg bajtársaival együtt. 

A fotót igyekeztem a könyvhöz és a doktor úr személyiségéhez kapcsolódóan színesre, vibrálóra elkészíteni, remélem sikerült megragadnom a személyiségét és a könyv tartalmát a fotóval is. 

Szerintem érdemes elolvasni ezt a ismeretterjesztő életrajzi kötetet, mert nem könnyű olvasmány, de hiánypótló a témában és talán az olvasás után mindenki kicsit más szemszögből fog a mentésre, a mentésben résztvevőkre tekinteni.

Kapinya Viktória: Hagyaték extrákkal

 Fülszöveg: 

A Németországban élő Anna világa összeomlik, amikor végső búcsút kell vennie szerelmétől, a nála több mint harminc évvel idősebb Karltól. Miközben édesanyja, Márta és barátnője, Dina támogatásával szembenéz a gyásszal, a Szegedről származó nőnek nemcsak a párja után maradt káoszt kell felszámolnia, de némi extra bonyodalmat is kap a nyakába. Karl ugyanis hiába adta be halála előtt a válókeresetet, az megkésve ért oda feleségéhez, a hetvenes Paulához, így a nő a végrendelet ellenére kiveheti a maga részét a „közös kasszából". A pénzügyi és jogi hercehurca tetejébe az exfeleség bejelenti, hogy élni kíván a néhai férje nevén lévő ház lakhatási jogával, és mivel épp nincs hová mennie, beköltözik a fiatal nőhöz. Paula érkeztével megkezdődik a hajsza: a hagyatékkal együtt megöröklik Karl bizarr ismerősi körét, meg kell küzdeniük a német nő szenvedélybeteg fiával, a szegedi szülők idilljének a fejre állásával, Paula titkos kalandjaival, egy spanyol tánctanár, valamint egy veszélyes alak felbukkanásával is, amivel párhuzamosan egymás szándékos ellehetetlenítésén is munkálkodnak. Vajon kerül-e méreg valamelyikük kávéjába a hagyatéki tárgyalásig, vagy csak ártatlan párbaj az övék?

Kapinya Viktória regénye megtörtént eseményeken alapszik, hisz az élet a legnagyobb forgatókönyvíró, még ha sokszor abszurdnak tűnik is a végeredmény. A vágtató történetben négy különböző női sorsba nyerünk betekintést, miközben a gyász véget nem érőnek tűnő hullámvasútján ülve ráébredünk: mégis van remény az itt maradtak számára a halál után, ha nem temetjük el magunkban örökre a humorunkat is.

Eddig azt gondoltam, hogy a humor és a gyász nem férnek meg egy helyen, pláne nem ugyanazon regényben.  Kapinya Viktória új regénye, a Hagyaték extrákkal bebizonyította számomra, hogy megszólaltatható egy igazán friss, szellemes és mégis mélyen emberi történet arról, mihez kezd az ember, ha a gyásztól az élete egyik pillanatról a másikra kifordul a sarkaiból.

 Anna idősebb szerelme, Karl váratlan halála után hirtelen a volt feleséggel egy lakásban, egyúttal furcsa helyzetekben és érdekes emberek társaságában találja magát. 

Olvasóként Annával együtt rájövünk, hogy a legváratlanabb helyzetekben is rejlik valami gyógyító, fény az újrakezdéshez az érzelmi hagyatékok méltó megőrzése mellett.

A történetben finoman keveredik a humor és a líraiság. Kapinya Viktória jellegzetes írói stílusa közel hozza hozzánk a karaktereket, Annát, az édesanyját, a barátnőjét és még Karl volt feleségét is, így velük együtt az érzelmek széles skáláját is megélhetjük, mert annyira eltérő jellemek, hogy kialakul egy színes jellempaletta. 

A regény igazi extrákkal kedveskedik az olvasóknak, a legmélyebb érzelmektől egészen az újrakezdés felemelő érzéséig, én nagyon szerettem azt, ahogy ezen az úton Viki végigvezetett minket a szereplőkkel együtt a végső konzekvenciákig.

Úgy gondolom, hogy a Hagyaték extrákkal erőssége az, ahogy lazán, de mégsem félvállról, hanem nagyon mélyen formálja, alakítja és von be minket, olvasókat a legnagyobb érzelmi dilemmákba. Szeretem azokat a könyveket, amelyeken egyszerre lehet  nevetni és sírni is lehet, miközben észrevétlenül fontos gondolatokat formálhatunk, az életről, elmúlásról, továbblépésről.

Anna karaktere nagyon jól megformált, az érzelmeket rajta keresztül nagyon életszerűen tudta megjeleníteni az írónő, ami plusz pozitívum, hogy szinte éltek a szereplők, nem akasztott meg az olvasás során egyikük sem, mert annyira jól voltak életszerű jellemvonásokkal felruházva.

Szívből ajánlom mindenkinek, aki mélyebb gondolatokra vágyik, de szereti az élet humoros oldalát is megtapasztalni.Egy igazi érzelmi hagyaték ez a regény, a gondolatok velünk maradnak. 

Igaz történet, amit valóban csak az élet képes írni. Elképesztő, felemelő!

A regény elérhető: Líra

Móra Kiadó gyermekkönyvei, amelyeket szívből ajánlok

Fülszöveg: „Van kedved egy időutazáshoz?

Ebben a könyvben életre kel a történelem: több mint 40 színes térkép segít abban, hogy ne csak unalmas számok legyenek a történelmi események, hanem izgalmas kalandok, amelyeknek te is a részese lehetsz! Az Afrikát elhagyó első embertől a Holdra lépésig számos korszak, különleges helyszínek, különleges személyek népesítik be ezt a történelmi atlaszt, átfogó képet adva a világ alakulásáról – a kezdetektől napjainkig.” 

Utazás a múltba – Képes történelmi atlasz gyermekeknek

Ebben a színes, gazdagon illusztrált atlaszban a történelem valóban életre kel.

Gyermekként nagyon szerettem atlaszokat böngészni, igaz, korant sem voltak ennyire kidolgozottak, színesek, edukatívak. Ebben az atlaszban a történelem és a modern oktatás egyesül, a kislányommal hosszú ideig tudjuk lapozgatni, nézegetni és beszélgetni az egyes korokról, hiszen remek iránymutatást kapunk a kötetből.

Ez az atlasz nemcsak térképeket, hanem kalandokat is rejt: felfedezhetjük a fáraók világát, hajózhatunk a vikingekkel, menetelhetünk a római légiókkal és bepillantást nyerhetünk a nagy birodalmak mindennapjaiba, sőt, a jelen kor is képviselteti magát.

A kötet végén játszhatunk is a remek kvízkérdésekkel.

Tökéletes választás minden kíváncsi gyereknek és felnőttnek is, akik szeretne játszva tanulni és hajlandóak részt venni egy izgalmas időutazáson.

8 éves kortól már szeretettel ajánlom.

Fülszöveg: Lengyel Dénes régi magyar mondáin generációk nőttek fel. Ezekből válogattunk most 77-et: a honfoglalástól Mátyás király koráig tartó időszakból. A mondák gyerekbarát formátumban, Czuczor Eszter izgalmas illusztrációival jelennek meg.

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani Benedek Elek unokájának, Lengyel Dénesnek az összeállítását, amely a Királyok kora címet viseli.

A kötet 240 oldalon keresztül mesél a fiatal olvasóknak olyan letűnt korokról, ahol a királyok és fejedelmek voltak a szuperhősök, akiknek a tetteire érdemes volt odafigyelni. 77 magyar monda elevenedik meg a lapokon, melyek között vannak jól ismert mondák, mint Lehel kürtje és Nándorfehérvár ostroma, de voltak számomra is ismeretlen történetek, amelyeket jó volt olvasni, megismerni, ilyen volt a Lietavai csata vagy Beckó vára mondája.

A tartalmak között tematikusan is kereshetünk, mondakörök szerint: hun-magyar mondák, a honfoglalás és kalandozások kora, az Áprád-házi királyok mondái, a vegyes házi királyok mondái, illetve mondák Hunyadi Jánosról vagy éppen Mátyás királyról.

Az összeállítás nagyon röviden, meseszerűen foglalja össze a neves személyekhez köthető kiemelkedő eseményeket, mondákat és legendákat, nem kell attól tartani, hogy túl hosszú leírásokkal kell megbirkózni, közben elvesztve a lényeget, az átélés, megélés élményét.

Az idősík 433-1490 közötti mondavilágot öleli fel, Lengyel Dénes a gyermeki gondolatvilág figyelembevételével dolgozta át a nagy elődök írásait, hiszen korábban a gyűjtemények összeállításánál általában csak a tartalmi összefoglalóra figyeltek. Ebben az összeállításban és megfogalmazásban a gyermekek is örömüket lelik az olvasásban és át tudják élni gondolatban is az egyes történéseket, ami pedig a legjobb, hogy akár történelmi előképzettség nélkül is. Pont ezért is lehet a fiatalabb korosztály számára is olvasni, olvasásra átadni ezt a történelmi összefoglalót, de a nagyobbak is könnyedén kiegészíthetik, felfrissíthetik a történelmi tudásukat.

Szerintem egy kiváló tematikus összefoglaló a magyar vonatkozású mondák tekintetében. Könnyed, jól megválasztott nyelvezet és fogalmazásmód jellemzi a mondákat és a tartalom színes, jól válogatott.

Fülszöveg: A 4. b osztály néhány tagja kincskeresési lázban ég. Persze csak titokban, hiszen ha nem vigyáznak, még elszólják magukat, és akkor valaki előttük találja meg a kincset, helyettük lesz gazdag. Tomi, Feró, Dina, Gabi, Olgi és persze Mara biztosak benne, hogy a kisvárosban közismert „Bolond Béla” egyáltalán bolond, és amikor arról énekel, hogy „alattunk a kincs”, akkor igazat mond. A csapat egyik fele tehát nekiindul, hogy a város alatt húzódó pincerendszerben megtalálja a rejtélyes ládát, miközben a csapat másik fele odafent őrködik… Nógrádi Gábor új regénye nem csupán egy kalandos kincskeresés története, hanem egyúttal komoly dilemmát is feszeget: vajon kit illet meg a megtalált kincs? A gyerekeket, akik az életüket kockáztatták érte? Vagy inkább a várost, amely valóban rászorulna a támogatásra? És mi történik, ha felbukkannak az értéktárgyak eredeti tulajdonosai?

Nógrádi Gábor új, gyermekeknek szóló regénye egy izgalmas kalandregény, amely megidézi a békebeli – amikor még „kulcsos gyerekek” voltunk és sok érdekes, néha indokolatlanul veszélyes csínytevésbe kevertük magunkat - kalandregények hangulatát, kincskereséssel, bandázással és sok-sok vidám pillanattal. Egy régi titok lát napvilágot és persze a maréknyi gyerekcsapat nem hagyhat ki egy ekkora esélyt, hogy kincsre leljenek. Megindul a kaland föld felett és föld alatt, de a múlt nem adja könnyen magát.

Nagyon szerettem, hogy nem a modern kütyükre és szlengekre épült a regény, hanem fiatalos, de mégis olvasásra érdemes hangvételben szólalnak meg a karakterek és maga a regény is mindvégig megtartja ezt az élményt.

Szeretem azt, amikor a barátság teljesen befogadható formában van megjelenítve, itt pedig igazán jól sikerült a gyermekcsoport közti dinamikát megírni és bemutatni. A gyerekeknek példával szolgál, utat mutat ez a történet.

A karakterek kedvesek, gyermekien optimisták és szerethetők, de picit csibészek is, tehát könnyű velük azonosulni az olvasás során.

Tetszett, hogy ez a könyv gyermeket és szülőt egyszerre szórakoztat, megnevettet és elgondolkodtat.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekeknek szánt könyvek értéket is átadjanak, beszélgetéseket indítsanak be és szórakoztassanak. Ennél a kötetnél egyértelműen ott van a dilemma és a tanulság, ráadásul könnyen észre is vehetik a kis értő olvasók, hogy mi az, ami igazán fontos.

Szerettem, hogy ott az a bizonyos időtlenség ebben a regényben, de mégis meg tudja szólítani a mai kor kütyümán gyermekeit.

Szerintem a regény nagyon jó alap lehet osztályban, gyermekközösségekben közös olvasáshoz, átbeszéléshez, akár osztályfőnöki óra keretében témázáshoz vagy egyszerűen otthon a barátokkal, szülőkkel egy könnyed beszélgetéshez.

Fülszöveg: Irinek nem könnyű: a teljes neve Szakács Irén, ami már önmagában is elég ciki, ráadásul megzabolázhatatlan, vörös, göndör haja van. Talán nem véletlen, hogy az új iskolájában sem zökkenőmentes a beilleszkedése.

Szerencsére ott van neki Hercegcsizma és Selyemsörény, a két csoda szép képzeletbeli paripája. De vajon milyen egy igazi lovat gondozni? Ez is kiderül, amikor a szomszédos lovarda boszorkányos gazdája megszólítja Irit…

Szakács Irén, Iri, hát, köszi, hogy megelevenedsz a lapokon!

Minden kisiskolásnak egy ilyen barátnőre lenne szüksége, mint Te vagy.

Ismét bebizonyosodott, hogy nem kell divatos név, tökéletes alak, szuper cuccok ahhoz, hogy jól érezd magadat, elegendő csak egy egyszerű, kedves és hétköznapi barátnő, némi (bű)bájjal és persze valamilyen szuper hobby, ami örömöt ad, lehet akár a lovak szerete vagy bármi más, lényeg, hogy feltöltse szeretettel a kiskamaszok lelkét.

Ez a mese pont ezt a támaszt és önbizalmat nyújtja a kis olvasóknak, egyszerre elvarázsol és elűzi a kirekesztettség érzését, hiszen senki sem átlagos, hanem értékes a maga módján.

Amikor a lovarda kapuján belépsz

Majoros Nóra írónő új kalandja tele van titokkal, humorral és egy csipetnyi boszorkánysággal, ahol a bátorság, barátság és fantázia megelevenedik.

Tökéletes olvasmány azoknak a gyerekeknek, akik szeretik a különleges helyszíneket és azokat a történeteket, amelyek útravalóul szolgálnak és még a lelket is simogatják az olvasás során.

Amikor becsukod a könyvet azt fogod érezni, hogy Te is megtalálod a helyed a világban, mint Iri, akivel könnyű volt azonosulni az olvasás során.

Én 8 éves kortól bátran ajánlom ezt a kedves, bűbájos történetet.

Finy Petra: Kistigris

Fülszöveg: Milyen egy igazi anyatigris? Vajon tényleg van a Balatonban krokodil? Mit tehet egy kórház onkológiai osztályán egy vezérszurkoló? Miért fontos párválasztásnál, hogy a másik feláll-e a lelátón már félpályánál szurkoláskor? Mi a teendő, ha egy elefánt nem tudja abbahagyni a sírást? Mit csináljunk, ha beszorulunk a vízibiciklibe, vagy Latinovits Zoltánnal és Ruttkai Évával találkozunk? Hogyan lehet a zsebünkbe rejteni a hullócsillagokat, és miként lehet levágni a füvet, ami mindig visszanő, sőt virágos mezőként burjánzik másnapra?

Ahogy a szerelemnek, úgy a szeretetnek is megvannak a saját démonai. A magányban, a gyűlöletben, a gyászban vagy a közönyben elárvult szív bizony gyönyörű szörnyetegeket képes alkotni magának. De a boldogság bestiáriumában sem lakozik sokkal kevesebb furcsa lény.

Finy Petra novelláskötete mágikus abszurditással mutatja be, hogyan tudnak saját érzelmeink csapdát állítani nekünk ebben a mindig mohó dzsungelben, amit életnek nevezünk.

 

Finy Petra kerti szonátája teljesen elvarázsolt, amikor olvastam, még 2021-ben. Az azóta eltelt idő sem tudta elhalványítani Petra erős gondolatait és azokat az érzéseket, amiket a regény akkor kiváltott belőlem.

Pont ezért is nagyon örültem, hogy az írónő ezúttal egy novelláskötettel lepett meg minket, olvasókat.

Az alcím szerintem kiváló választás volt ebben az esetben: Be mersz lépni a szeretet dzsungelébe?

A szeretet egy olyan dzsungelében bolyonghatunk, ahol hol az indákon, hol az aljnövényzetben találjuk magunkat, majd felrepülünk akár a legmagasabb fa tetejére. Legalábbis én így éreztem magamat az olvasás során, de egy a lényeg, hogy a szeretet minden egyes novellában erőteljesen érződik. Nem tudod közömbösen olvasni egyik történetet sem, legyen rövidebb vagy picit hosszabb, megszólít és kész!

Az írásmód nagyon kellemes, a szavakkal igazi buboréktörténetek születtek. Minden egyes oldalon a buborékok magukba szippantottak és nem eresztett ez az érdekes, áttetsző gömbbe zárt érzés, furcsa, de kellemes, szeretettel teli kitekintés a világba.

Nagyon tetszett az, ahogy át tudott lépni a történet egy másik dimenzióba és az egyszerűből varázstörténetté tudott válni.

Személyes kedvencem a legelső novella, a Libben a bodza volt. Ebben a kiragadott élethelyzetben benne volt a szeretet minden apró rezdülése és líraisága. Egyszerre éreztem magamhoz közel a múltat és a jövőt, a születést és az elmúlást, miközben a világ nem állt meg, de ahogy a bodza libben minden mozaik a helyére kerül.

Számomra ezek a novellák apró kapszulák, buborékok. Kapszulák, melybe az idő egy darabkáját bezárják, miközben minden darab a lelkem más-más részét gyógyítja. Egyszerűen csak előveszem a kötetet és elmerülök, elrepülök Petra színes, érzelmekkel teli világában.

Szívből ajánlom, hogy Ti is olvassátok ezeket a lelket is simogató novellákat és kistigrisekként merüljetek el a szeretet dzsungelében.

Csodakönyv!

A kötet elérhető a 21. Század Kiadónál

Gregus Gábor: Az esszencia urai

Fülszöveg: Világunkat mérhetetlen vagyonok felett rendelkező, a valóságot formálni képes emberek titkos társasága hálózza be. Csupán egymással való viszálykodásuk vet gátat annak, hogy mindent bekebelezzenek, illetve az a maroknyi elszánt illető, aki felesküdött a megállításukra. A csapat azonban szélmalomharcot vív, hisz a cégbirodalmakat igazgató, dúsgazdag entitások talpnyalói már mindenhova beszivárogtak, a rendőrségtől egészen a kormányzati szervekig.

A művészet sötét gyermekei, a kicsinyes játszmáikat luxus felhőkarcolók legfelső szintjéről irányító Alkotók számára semmi se szent, ha a hatalomról van szó, hiszen mi más lenne képes még örömet okozni rideg szívüknek, mintsem egy másik halhatatlan társuk összeroppantása?

Lélek, hatalom és az esszencia összefonódása egy nem mindennapi urban fantasy történetben. A regény új távlatokat nyit a hétköznapi valóság és a misztikum világába, ahol titkok, szövetségek és árulások hálózzák be a szereplők útját.

Egy olyan világba repít, ahol a mágia és az átlagos élet határai elmosódnak, és minden döntésnek súlya van, kihat a világra, a történésekre.

A történet tele van titkokkal, feszültséggel és azzal a kérdéssel, vajon meddig mehetünk el a hatalomért.

Gábor ezúttal is egy zseniálisan megalkotott világba repíti az olvasót, ahol az Adunatio, az Alkotók szervezete áll mindenek felett, ahol a Szervitorok, vVndikátorok, Defenzorok és Prefektorok uralják a teret és a harcolnak a hatalomért, miközben minden és mindenki csak porszem a gépezetben. Az Alkotók harca lenyűgöző méreteket ölt.

Adam, - az egyik mágikus erővel bíró Alkotó leszármazottja- és még maroknyi mellékszereplő felveszi a küzdelmet, amelynek eredményeként a városi környezetben rejtett kapuk nyílnak egy másik világra, ahol a döntések nemcsak a saját sorsukat, hanem az egész emberiség jövőjét alakítják.

Nagyon szerettem azt, ahogy Gábor megalkotta a világot. A története most is élénk, erőszakos, eredeti és különös módon mégis hihető. Olyan erővel csavarja meg a szereplők cselekedeteit, hogy valóban elhisszük, hogy a gondolatnak teremtő ereje van. A szereplők olyan elemi erővel jelennek meg a lapokon, hogy a cselekmény ettől filmszerűvé válik és észre sem vesszük, de a könyv végére értünk.

Nem rövid a kötet, de olvasmányos és gondolatébresztő elemeket tartalmaz, amitől kedvünk támad utazni a szereplőkkel, megvívni a harcokat, hogy végül a végső összecsapásnál már együtt izguljunk a karakterekkel és leessen az állunk. Bevallom, nem erre a végkifejletre számítottam, de átgondolva tetszett.

Amennyiben egy lassan építkező, karakterközpontú urban fantasy-re vágysz, ami fokozatosan építkezik és az izgalom fokozására épül, ami a végén ledönt a lábadról, akkor ez a regény Neked szól.

A kötet elérhető az Olvasni Menő Kiadó webshopjában.

Richard Osman: Gyilkosokra utazunk

Wheeleréknél a gyilkossági ügyek megoldása egyszerű családi vállalkozás.

Steve Wheeler ráérzett a nyugdíjas élet ízére. Időnként ugyan még mindig kinyomoz ezt-azt, de már ragaszkodik ahhoz, amit megszokott: a kocsmakvízekhez, a kedvenc padjához vagy a macskájához, aki otthon várja. Túl van élete kalandos szakaszán. Az adrenalint újabban csak menye, Amy munkája biztosítja számára.

Amy Wheeler ugyanis úgy gondolja, az adrenalin jót tesz a léleknek. Ha az ember személyi testőrként dolgozik, minden egyes nap újabb veszélyek lehetőségét hordozza. Amy pedig éppen egy világtól elzárt szigeten gondoskodik a hírhedt regényíró, Rosie D’Antonio védelméről, amíg egy holttest és egy nagy táska pénz fel nem dúlja paradicsomuk nyugalmát…

Izgalmas hajsza veszi kezdetét a világ körül. Vajon Amy és Steve képes lesz lekörözni a gyilkost? 

Érezhetően közelegnek az ünnepek, hiszen jobbnál jobb friss megjelenések árasztják el a könyvpiacot. Szinte tapintható, hogy a piacnak ez a szegmense is teljes ünnepi lázban ég. Persze nincs is jobb érzés egy könyvmoly számára, mint egy remek könyvet találni a fa alatt. 

Kettő oka is volt, hogy nagyon kíváncsi voltam erre a történetre: először is, hogy Osman a Csütörtöki nyomozóklubbal és annak kis csapatával belopta magát a szívembe, ezért mindenképpen szerettem volna újra olvasni az írótól, a másik ok pedig, hogy kíváncsi voltam arra, hogy a sorozattal aratott sikere után képes-e egy zseniális váltással megújulni, folytatni a sikerszériáját. 

Tetszik, hogy az író ismét sorozatban gondolkodott és rögtön hozott is egy mozgalmas nyitó részt. A Csütörtöki nyomozóklub nyugodt, logikusan felépített, szinte módszeres történetvezetése után itt bizony figyelnie kell az olvasónak, mivel a gépek és a bérgyilkosok egyaránt repkednek. Érezhetnénk úgy is, hogy csapong néha az írói gondolatfolyam, de a stílus továbbra is remek és a humor sincsen indokolatlanul eltúlozva, így ez nem volt zavaró. 

A történet szerint Steve nyugdíjas rendőr, menye, Amy pedig testőrként dolgozik. Amy-t egújabb megbízása Rosie D’Antonio-hoz, a híres íróhoz köti, aki bizony már nyugdíjas korú, de tele van élettel, de egy orosz oligracha életveszélyesen megfenyegetett. Amennyiben ez nem lenne elég, hát hullani kezdenek az influenszerek, mint a legyek, Amy-t pedig valamilyen kapcsolat fűzi hozzájuk. Amy és Steve Rosie segítségével rávetődnek a fenyegető „árnyékra”, hogy megállítsák, mielőtt még maguk is áldozattá válnának. Megindul hát az őrült hajsza a Föld körül.

Igazán rokonszenve kis társaság Am, Steve és Rosie. Mindannyian éles szemmel vizsgálják a környezetüket és a reakcióik is helytállók, kedveltem őket, de, bevallom a nyomozóklub karakterei magasra tették a lécet, amit nem is csoda, hogy nehéz megugrani.

Szerencsére ismét sikerült valószerűtlen szereplők összepárosításából egy ütős kis csapatot megalkotni, én nagyon várom a folytatást.

Összességében élveztem a nyomozást, a humort és az írói stílust, karácsonyi ajándéknak ajánlom a regényt.  

A kötetet köszönöm az Agave Kiadónak!

Nádasdy Ádám: Milyen nyelv az angol?

Ez a könyv nem angol nyelvkönyv, inkább afféle tájleírás az angol nyelv hegy-völgyeiről, szépségeiről és különcségeiről. Olyan olvasót képzeltem magam elé, aki közepesen tud angolul (legalábbis olvasni), ezért nem minden példát fordítok le. De reményeim szerint a mű számos részletét a kezdők, az angollal most ismerkedők is haszonnal olvashatják, másfelől talán a jól tudóknak is tud újat, érdekeset mondani. Lehet, hogy az elején a nyelvtani fejezetek nehéznek vagy száraznak tűnnek – aki így érzi, kezdheti a végéről olvasni a könyvet, ott könnyebb dolgok vannak. Mit tegyek: a nyelv bonyolult dolog, és persze ezért izgalmas.

Nádasdy Ádám 

Ez a könyv egyszerűen zseniális!

Egyaránt kötelezővé tenném az angol nyelvvel ismerkedők vagy éppenséggel már haladó szinteken járó tanulók számára is. Több hét telt el azóta, hogy a kezembe vettem Nádasdy Ádám , az angol nyelv különcségeivel, tájaival foglalkozó kötetét. Azóta forgatom, előlről hátra, hátulról előre, a sorrend nem számít, elég egyszerűen elmerülni benne.

Sokszor találkozik a magyar anyanyelvű tanuló nehezen értelmezhető nyelvtani problémákkal, a könyv lerántja a leplet és megmutatja az angol nyelvtan szépségeit és egyben nehézségeit.

Mennyi, de mennyi dolog koppant most le, így sok-sok év nyelvtanulás után.

A valaha felsőfok alján botorkáló nyelvtudásom bizony lekopott a középfokig, de most, hogy belemerültem az angol nyelv legmélyebb bugyraiba, ismét szárnyakat kaptam. .

Nem állítom, hogy ez egy nyelvköny, amely pótolja a nyelvtanárt, a nyelvi környezetet, viszont nagyon sok nyelvi témakörbe bevezet, rávilágít olyan nüansznyi apróságokra is, amelyek hiánya sokszor tévútra viheti a nyelvatnulókat.

Nagy kedvencem a 7. fejezet, avagy "Kiköpöm a piköpöm - Írás és kiejtés".

Összességében pedig sokat tanultam.a könyvből a nyelvről, nyelvtanról és tájakról, valamint a nyelvi érzékenyítésről.

Ugye nem mindegy, hogy:

Gladly the cross I'd bear (boldogan vinném a keresztet) vagy Gladly, the cross-eyed bear (Gladly, a bandzsa medve)?

A nyelvet ismerni jó dolog, mélyebben ismerni megfizethetetlen!

Köszönöm ezt a szuper kis kötetet Corvina Kiadó oldala !

Thomas Piketty: Az egyenlőség rövid története

Fülszöveg: „Piketty az egyenlőség fogalmát tágabban kezeli: nemcsak a jövedelem és a tulajdon, hanem a nemek és rasszok szempontjából is vizsgálja. Azzal, hogy az egyenlőtlenségről az egyenlőségre helyezi a hangsúlyt, azt sugallja, nemcsak kíméletlen kritikára van szükség, hanem hatékony gyógymódra is.” (The New York Times)

A világhírű francia közgazdász új könyvében a 18. századtól kezdve vizsgálja a kapitalizmus kialakulását és különböző korszakait. A világ működésének fenntarthatóságát egyértelműen a vagyoni-tulajdoni egyenlőtlenségek csökkentésében és az arányos teherviselésben látja, mint amilyen a progresszív adózás vagy a túl nagy vagyonok öröklési rendjének módosítása. 

Thomas Piketty francia közgazdász igazán világosan, lényegre törően és olvasmányosan ír az egyenlőségről, az egyenlőség történelmi alakulásáról, napjainkra gyakorolt hatásairól.

Számomra meglepő módon az egyenlőtlenség az elmúlt közel 300 évben nem nőtt, hanem csökkent. Az érdeklődő olvasók számára ezt a GDP alakulásával szépen le is vezeti.

Nekünk magyaroknak, talán nem annyira érdekesek és érthetőek a gyarmati adósságok és azok hatásainak elemzése, de mivel francia az író, így ennek is egy bővebb részt szentel. Viszont, kapunk egy igazán jó fogalmi áttekintőt és érdekes összekapcsolását a történelmi fogalmaknak, a közgazdaságtani hatásmechanizmusoknak. Ez kicsit vadul hangzik, de lényegében úgy fogalmaz az író, hogy az érdeklődő laikusuk számára is érthető marad. Az író számára fontos az egyenlőség megteremtése, fenntartása, az elit kordában tartása, amelyre hangsúlyozottan rá is mutat a fejezetekben.

Annak idején közgazdásznak tanultam, de bevallom, számomra sem volt azért könnyű olvasmány, mert tömör, de nagyon  sok olyan tendenciát mutat be, amelyek ismerete hasznos a mai társadalmunkban és át tudjuk ültetni a saját életünkbe is. Segíti az olvasót egy globális szemlélet kialakításában, miközben rámutat arra, hogy egyértelmű változásra van szükség az élet számos területén.

Egy akadémikus gondolatmeneten átívelő írást kapunk, amelynek megértése ahogy már rámutattam nem mindig könnyű, de érdemes időt szánni rá és átgondolni, a saját gondolatainkba beépíteni az író által közvetített tudást és ismeretanyagot. Olyan, mint amikor egy egyetemi előadáson ülve kiszűrjük, azokat az információkat, amelyek a gondolatmenetünket a későbbiekben meghatározzák, építik és fejlesztik.

Szeretem azokat az írásokat, amelyek tanítanak, egy új szemléletet mutatnak, kutatást és lehetőséget mutatnak be. Igyekszem ezeket az ismeretterjesztő írásokat is beépíteni az olvasmányaim közé. Bátran ajánlom a komfortzónából való kilépéshez, ismereteink bővítéséhez.

Colleen Cambridge: Gyilkosság Mallowan Hallban (Phyllida Bright 1. )

Fülszöveg: A ​festői szépségű angliai Devonban található Mallowan Hall egyike az angol vidéket pettyező udvarházaknak. Ám ez a rezidencia más, mint a többi, mivel falai között él a neves régész, Max Mallowan – és még nevesebb felesége, Agatha Christie.

Házvezetőnőként Phyllida Bright felel az udvarház lakóinak kényelméért, és azért, hogy a krimi nagyasszonya zavartalan körülmények között írhassa meg legújabb bűnügyi történetét. Phyllida maga is lelkes krimiolvasó, Hercule Poirot hűséges rajongója. Hiába találkozott azonban papíron számtalan agyafúrt gyilkossággal, és hiába vesézte ki a legkülönbözőbb gyilkossági módokat munkaadójával, a könyvtárszobába padlóján heverő, nagyon is valódi holttest így is váratlanul éri.
Phyllidának így nemcsak a hétvégi partira érkezett vendégsereggel kell megküzdenie, hanem a szenzációs haláleset nyomán a vidéket ellepő újságírókkal, no meg a gyilkossal, aki nemsokára újra lecsap. A józan és gyakorlatias házvezetőnő azonban nem futamodik meg a kihívások elől. Úgy dönt, irodalmi hőse, monsieur Poirot példáját követve a gyilkos nyomába ered. Már csak egy dologra kell figyelnie: azelőtt fejtse meg a bűntényeket, mielőtt külön bejáratú krimije a halálával váratlan véget érne…
Colleen Cambridge szellemes, elbűvölő történelmi krimije tökéletes olvasmány Agatha Christie és a Downton Abbey rajongóinak – illetve mindenkinek, aki egy régi vágású bűnügyi történetre vágyik.

 Az 1930-as években járunk, Agatha Christie és akkori férje Max Mallowan vidéki otthonában. A főszereplő ezúttal Phyllida Bright a család nyugodt, karakán és eszes házvezetőnője, aki nem éppen a tipikus házvezetőnők megtestesítője, bár kétségkívül magán hordozza minden pozitív tulajdonságukat. A haja lángol, amit Mr Dobble, a komornyik a regény során többször is sérelmez, és természetesen picit talán irigyli is a házvezetőnő furfangos észjárását és talpraesettségét. Remek párost alkotnak ők ketten, ami a háztartás vezetését illeti.

Phyllida éppen a házban zajló vendégségre összpontosít, amikor megtalálja az előző este érkezett váratlan vendégük holttestét a könyvtárban. Talán mondhatnánk, hogy tipikus Christie féle fordulat, de valójában nem, mert teljesen más mederben zajlik a nyomozás, mint azt elsőre gondolnánk.

Phyllida tehát nyomozásba kezd, amihez kellő inspirációt merít barátnője és egyben főnöke híres detektívjének karakteréből, aki nem más, mint Hercule Poirot. Igazán mulatságos volt ez a szituáció, tudva, hogy Agatha is ott van a háttérben, akivel azért itt-ott megvitatta a nyomozás részleteit.

Számomra egyetlen pici csalódás az volt, hogy a híres írónő nem került a cselekmények középpontjában, hanem mindvégig megmaradt tipikus mellékszereplőnek. Phyllida-val ápolt barátsága pedig számomra üde színfoltot jelentett a történetben.

Phyllida amellett, hogy ügyesen viszi a háztartást, közben furfangosan nyomoz a tettes után is, de egyértelműen titkokat is rejteget, ami a korát és a nyomozáshoz szükséges készségekkel kapcsolatos előéletét illeti. Egy újabb gyilkosság pedig tovább inspirálja, hogy még furfangosabb módszerekhez folyamodjon a nyomozás során, amihez nem várt segítséget is kap, feltűnik a színen egy mogorva sofőr és egy sármos orvos.

Összességében nagyon szerettem azt, ahogy bemutatásra került a vidéki háztartás és annak alkalmazottai és az a hierarchia, amiben élték a mindennapjaikat.

A nyomozás nem hasonlítható egy Christie regényhez, de mindenképpen izgalmas és nehezen kibogozható. Ez utóbbi talán annak köszönhető, hogy az írónő viszonylag későn kezdi csepegtetni a releváns információkat.

Tetszett a könnyed írásmód és a korszakra jellemző atmoszféra megteremtése. A karakterek sokrétűek, kidolgozottak és karizmatikusak voltak.

Aki egy szórakoztató, könnyed, okos, az 1930-as évekbe játszódó könyvet keres az nem fog csalódni.

Ami pedig a legjobb, hogy annyi, de annyi potenciál és elvarratlan szál maradt ebben a történetben, hogy izgatottan várom a folytatást.Az 1930-as években járunk, Agatha Christie és akkori férje Max Mallowan vidéki otthonában. A főszereplő ezúttal Phyllida Bright a család nyugodt, karakán és eszes házvezetőnője, aki nem éppen a tipikus házvezetőnők megtestesítője, bár kétségkívül magán hordozza minden pozitív tulajdonságukat. A haja lángol, amit Mr Dobble, a komornyik a regény során többször is sérelmez, és természetesen picit talán irigyli is a házvezetőnő furfangos észjárását és talpraesettségét. Remek párost alkotnak ők ketten, ami a háztartás vezetését illeti.

Phyllida éppen a házban zajló vendégségre összpontosít, amikor megtalálja az előző este érkezett váratlan vendégük holttestét a könyvtárban. Talán mondhatnánk, hogy tipikus Christie féle fordulat, de valójában nem, mert teljesen más mederben zajlik a nyomozás, mint azt elsőre gondolnánk.

Phyllida tehát nyomozásba kezd, amihez kellő inspirációt merít barátnője és egyben főnöke híres detektívjének karakteréből, aki nem más, mint Hercule Poirot. Igazán mulatságos volt ez a szituáció, tudva, hogy Agatha is ott van a háttérben, akivel azért itt-ott megvitatta a nyomozás részleteit.

Számomra egyetlen pici csalódás az volt, hogy a híres írónő nem került a cselekmények középpontjában, hanem mindvégig megmaradt tipikus mellékszereplőnek. Phyllida-val ápolt barátsága pedig számomra üde színfoltot jelentett a történetben.

Phyllida amellett, hogy ügyesen viszi a háztartást, közben furfangosan nyomoz a tettes után is, de egyértelműen titkokat is rejteget, ami a korát és a nyomozáshoz szükséges készségekkel kapcsolatos előéletét illeti. Egy újabb gyilkosság pedig tovább inspirálja, hogy még furfangosabb módszerekhez folyamodjon a nyomozás során, amihez nem várt segítséget is kap, feltűnik a színen egy mogorva sofőr és egy sármos orvos.

Összességében nagyon szerettem azt, ahogy bemutatásra került a vidéki háztartás és annak alkalmazottai és az a hierarchia, amiben élték a mindennapjaikat.

A nyomozás nem hasonlítható egy Christie regényhez, de mindenképpen izgalmas és nehezen kibogozható. Ez utóbbi talán annak köszönhető, hogy az írónő viszonylag későn kezdi csepegtetni a releváns információkat.

Tetszett a könnyed írásmód és a korszakra jellemző atmoszféra megteremtése, egy kellemes cozy mystery. A karakterek sokrétűek, kidolgozottak és karizmatikusak voltak.

Aki egy szórakoztató, könnyed, okos, az 1930-as évekbe játszódó könyvet keres az nem fog csalódni.

Ami pedig a legjobb, hogy annyi, de annyi potenciál és elvarratlan szál maradt ebben a történetben, hogy izgatottan várom a folytatást.