Colleen Cambridge: Gyilkosság Mallowan Hallban (Phyllida Bright 1. )

Fülszöveg: A ​festői szépségű angliai Devonban található Mallowan Hall egyike az angol vidéket pettyező udvarházaknak. Ám ez a rezidencia más, mint a többi, mivel falai között él a neves régész, Max Mallowan – és még nevesebb felesége, Agatha Christie.

Házvezetőnőként Phyllida Bright felel az udvarház lakóinak kényelméért, és azért, hogy a krimi nagyasszonya zavartalan körülmények között írhassa meg legújabb bűnügyi történetét. Phyllida maga is lelkes krimiolvasó, Hercule Poirot hűséges rajongója. Hiába találkozott azonban papíron számtalan agyafúrt gyilkossággal, és hiába vesézte ki a legkülönbözőbb gyilkossági módokat munkaadójával, a könyvtárszobába padlóján heverő, nagyon is valódi holttest így is váratlanul éri.
Phyllidának így nemcsak a hétvégi partira érkezett vendégsereggel kell megküzdenie, hanem a szenzációs haláleset nyomán a vidéket ellepő újságírókkal, no meg a gyilkossal, aki nemsokára újra lecsap. A józan és gyakorlatias házvezetőnő azonban nem futamodik meg a kihívások elől. Úgy dönt, irodalmi hőse, monsieur Poirot példáját követve a gyilkos nyomába ered. Már csak egy dologra kell figyelnie: azelőtt fejtse meg a bűntényeket, mielőtt külön bejáratú krimije a halálával váratlan véget érne…
Colleen Cambridge szellemes, elbűvölő történelmi krimije tökéletes olvasmány Agatha Christie és a Downton Abbey rajongóinak – illetve mindenkinek, aki egy régi vágású bűnügyi történetre vágyik.

 Az 1930-as években járunk, Agatha Christie és akkori férje Max Mallowan vidéki otthonában. A főszereplő ezúttal Phyllida Bright a család nyugodt, karakán és eszes házvezetőnője, aki nem éppen a tipikus házvezetőnők megtestesítője, bár kétségkívül magán hordozza minden pozitív tulajdonságukat. A haja lángol, amit Mr Dobble, a komornyik a regény során többször is sérelmez, és természetesen picit talán irigyli is a házvezetőnő furfangos észjárását és talpraesettségét. Remek párost alkotnak ők ketten, ami a háztartás vezetését illeti.

Phyllida éppen a házban zajló vendégségre összpontosít, amikor megtalálja az előző este érkezett váratlan vendégük holttestét a könyvtárban. Talán mondhatnánk, hogy tipikus Christie féle fordulat, de valójában nem, mert teljesen más mederben zajlik a nyomozás, mint azt elsőre gondolnánk.

Phyllida tehát nyomozásba kezd, amihez kellő inspirációt merít barátnője és egyben főnöke híres detektívjének karakteréből, aki nem más, mint Hercule Poirot. Igazán mulatságos volt ez a szituáció, tudva, hogy Agatha is ott van a háttérben, akivel azért itt-ott megvitatta a nyomozás részleteit.

Számomra egyetlen pici csalódás az volt, hogy a híres írónő nem került a cselekmények középpontjában, hanem mindvégig megmaradt tipikus mellékszereplőnek. Phyllida-val ápolt barátsága pedig számomra üde színfoltot jelentett a történetben.

Phyllida amellett, hogy ügyesen viszi a háztartást, közben furfangosan nyomoz a tettes után is, de egyértelműen titkokat is rejteget, ami a korát és a nyomozáshoz szükséges készségekkel kapcsolatos előéletét illeti. Egy újabb gyilkosság pedig tovább inspirálja, hogy még furfangosabb módszerekhez folyamodjon a nyomozás során, amihez nem várt segítséget is kap, feltűnik a színen egy mogorva sofőr és egy sármos orvos.

Összességében nagyon szerettem azt, ahogy bemutatásra került a vidéki háztartás és annak alkalmazottai és az a hierarchia, amiben élték a mindennapjaikat.

A nyomozás nem hasonlítható egy Christie regényhez, de mindenképpen izgalmas és nehezen kibogozható. Ez utóbbi talán annak köszönhető, hogy az írónő viszonylag későn kezdi csepegtetni a releváns információkat.

Tetszett a könnyed írásmód és a korszakra jellemző atmoszféra megteremtése. A karakterek sokrétűek, kidolgozottak és karizmatikusak voltak.

Aki egy szórakoztató, könnyed, okos, az 1930-as évekbe játszódó könyvet keres az nem fog csalódni.

Ami pedig a legjobb, hogy annyi, de annyi potenciál és elvarratlan szál maradt ebben a történetben, hogy izgatottan várom a folytatást.Az 1930-as években járunk, Agatha Christie és akkori férje Max Mallowan vidéki otthonában. A főszereplő ezúttal Phyllida Bright a család nyugodt, karakán és eszes házvezetőnője, aki nem éppen a tipikus házvezetőnők megtestesítője, bár kétségkívül magán hordozza minden pozitív tulajdonságukat. A haja lángol, amit Mr Dobble, a komornyik a regény során többször is sérelmez, és természetesen picit talán irigyli is a házvezetőnő furfangos észjárását és talpraesettségét. Remek párost alkotnak ők ketten, ami a háztartás vezetését illeti.

Phyllida éppen a házban zajló vendégségre összpontosít, amikor megtalálja az előző este érkezett váratlan vendégük holttestét a könyvtárban. Talán mondhatnánk, hogy tipikus Christie féle fordulat, de valójában nem, mert teljesen más mederben zajlik a nyomozás, mint azt elsőre gondolnánk.

Phyllida tehát nyomozásba kezd, amihez kellő inspirációt merít barátnője és egyben főnöke híres detektívjének karakteréből, aki nem más, mint Hercule Poirot. Igazán mulatságos volt ez a szituáció, tudva, hogy Agatha is ott van a háttérben, akivel azért itt-ott megvitatta a nyomozás részleteit.

Számomra egyetlen pici csalódás az volt, hogy a híres írónő nem került a cselekmények középpontjában, hanem mindvégig megmaradt tipikus mellékszereplőnek. Phyllida-val ápolt barátsága pedig számomra üde színfoltot jelentett a történetben.

Phyllida amellett, hogy ügyesen viszi a háztartást, közben furfangosan nyomoz a tettes után is, de egyértelműen titkokat is rejteget, ami a korát és a nyomozáshoz szükséges készségekkel kapcsolatos előéletét illeti. Egy újabb gyilkosság pedig tovább inspirálja, hogy még furfangosabb módszerekhez folyamodjon a nyomozás során, amihez nem várt segítséget is kap, feltűnik a színen egy mogorva sofőr és egy sármos orvos.

Összességében nagyon szerettem azt, ahogy bemutatásra került a vidéki háztartás és annak alkalmazottai és az a hierarchia, amiben élték a mindennapjaikat.

A nyomozás nem hasonlítható egy Christie regényhez, de mindenképpen izgalmas és nehezen kibogozható. Ez utóbbi talán annak köszönhető, hogy az írónő viszonylag későn kezdi csepegtetni a releváns információkat.

Tetszett a könnyed írásmód és a korszakra jellemző atmoszféra megteremtése, egy kellemes cozy mystery. A karakterek sokrétűek, kidolgozottak és karizmatikusak voltak.

Aki egy szórakoztató, könnyed, okos, az 1930-as évekbe játszódó könyvet keres az nem fog csalódni.

Ami pedig a legjobb, hogy annyi, de annyi potenciál és elvarratlan szál maradt ebben a történetben, hogy izgatottan várom a folytatást.