Fülszöveg: 1975, Budapest, az űrverseny végén. A hidegháború enyhülni látszik, az Apollo–Szojuz-korszak a technológiai együttműködés illúzióját kínálja, a hétköznapokat mégis az alkalmazkodás, a hallgatás és a kimondatlan határok szabják meg.

Kajetán Andor csillagász a magyar tudományos élet egyik legismertebb arca: a Csillagvizsgáló Intézet büszkesége, a televízió kedvence. A felszín alatt ugyanakkor gyász és depresszió gyötri, rossz döntések és kétes alkuk következménye, melyek mélyen a múltjába nyúlnak. És hamarosan ismét útelágazáshoz érkezik, egy újabb rossz döntés pedig már az egész hátralévő életére és szakmai munkájára végzetes kihatással lehet.

Andor ugyanis a munkáján túl a katonai felderítés informátora, aki külföldi útjairól hazatérve beszámol a történésekről, és jelentéseket ír kinti kollégáiról. Egyik este a tartótisztje megkeresi azzal, hogy a rendszer meghálálná eddigi tetteit, és arra kérik, fejezze be volt kollégája és barátja, Kemenesi György tanulmányát, mely jelentős tudományos felfedezést ígér a Végső Sors-elmélet kutatásában, ami az univerzum tágulását vizsgálja.

Kovács Krisztián valós eseményeken alapuló történelmi regénye lélektani tanulmány tudományos kíváncsiságról és lojalitásról, apaságról és elhallgatásról, nagyívű története Budapest második világháborús bombázásától a Szputnyik fellövésén át egészen a holdra szállásig, majd még annál is tovább vezet. A fény magányossága ugyanakkor feszült thriller arról, hogyan válik erkölcsi csapdává a határok feszegetése, és milyen árat fizet az, aki áruba bocsátja tehetségét a politikai hatalom számára.

A fény ugyanis nem válogat: nemcsak megvilágít, hanem le is leplez.

Kovács Krisztián regényei tükröt tartanak elénk a múltból és mégis, valahogy nagyon aktuális gondolatokat közvetítenek, legfőképpen ezért szeretem olvasni a történeteit.

A fény magányossága 1970-es években játszódik ( visszatekintés '50-es, '60-as évek) akkor, amikor a látszólagos politikai csendben az űrkutatás felé fordul a világ, köztük magyar kutatók, csillagászok is, de számukra mégis zárva maradnak a kapuk, a nyugat még mindig csak vágyálom.

Kajetán Andor ebben a megosztott tudományos világban próbál érvényesülni, ráadásul egyedülálló szülőként - ezt a szalat imádtam, sebezhető,  emberi lett tőle az írás is - , akit a saját problémái mellett erős politiki nyomás is egy depresszív állapot felé sodor. 

Nagyon erős ez a regény, megtalalja az egyensúlyt a múlt eseményei között, amelyben megfelelő mértékben jutnak mozaikok a politikai háttérből, a tudományos életből és a magánéleti kihívásokból is. Szamomra nagyon kellemes stílusban íródott a regény. Ez a nehéz, előítéletekkel teli időszak egy nagyon érdekes emberi sorson és tudományos világon keresztül került bemutatásra. Zseniális korrajz. 

Nagyon szerettem, hogy a regény nem finokodott, nem volt célja, hogy megszépítse a múltat, hanem hagyta, hogy az olvasó is a karakterekkel együtt átérezze a kihívasokat, a lehetőségeket és a veszteségeket.

Ez a történet szerintem szép fejlődési ívet ír le, a vége az egyetlen amit a bejegyzés megírásáig sem tudtam eldönteni, hogy szerettem-e vagy sem, mindenesetre nagyon érdekes lezárást kapott.

A regény összességében nagyon összetett, karizmatikus krakterekkel dolgozik, logikusan építi fel az eseményelet, a múltat szépítés nélkül tárja fel és így, ezen aspektusok által lesz a magyar szépirodalom kiemelkedő kortárs csillaga, hogy stílusos legyek.

A könyv elérhető az Agave Kiadó oldalán.

Rachel Trethewey: A Churchill lányok

Fülszöveg: Nagy-Britannia legjelentősebb politikusának lányai akkor is igényt tarthatnának az olvasó figyelmére, ha nem lennének önmagukban is rendkívüli személyiségek. Diana, a politikusfeleség, Sarah, a híres filmszínésznő és Mary, az aktív közszereplő nagyon különböztek egymástól, és az életük is másként alakult, de mindvégig erős testvéri szeretet kötötte őket össze. Mint a legbelső körbe tartozók, kulcsszerepet játszottak apjuk és az ország sorsában. A könyv nemcsak az ő hol boldog, hol nyomorúságos életükbe nyújt betekintést, maga Churchill és a korabeli Nagy-Britannia is ott van minden oldalon – olyan közelségben, ahogyan még sohasem láttuk.

A közelgő nőnap alkalmából szerettem volna olyan könyvet  olvasni, amelyben erős nőket állítanak a középpontba, így elkezdtem böngészni a témában megjelent könyvek között. Igen szigorú, általam meghatározott kritériumoknak is meg kellett felelnie a könyvnek, azaz legyen életrajzi ihletésű, de mégis olvasmányos, olyan nőről/nőkről szóljon, akik inspirálni tudnak az erejükkel, kitartásukkal, esetleg a történelemben játszott szerepükkel és természetesen legyen az írás történelmileg is korhű, számomra eddig nem olvasott téma. 

A keresgélés után megtaláltam Rachel Trethewey, A Churchill lányok című életrajzi kötetét, amely minden szempontnak megfelelt és egy kellemes olvasási élményt remélhettem tőle. 

A kötet a Churchill család pompás és egyben izgalmas, de ami a legfontosabb aprólékosan kutatott életrajza volt, az írónő a legapróbb részleteket is feltárva mutatta be a Churchill családot, ide értve az életükben szerepet játszó embereket, helyszíneket és korrajzot is.   A kronológiában visszanyúlt egészen Winston és Clementine gyermekkoráig és az életüket meghatározó szülőkig. A kutatómunka már egészen a kötet elejétől kezdve lenyűgözött, ilyen aprólékosan és gondosan megválasztott felépítést és szép mondatszerkesztéseket mindig öröm olvasni, azt hiszem az írói tehetség és a magyar fordítás ezúttal nagyon szép eredményt hozott. Ezt követően az életrajz áttért az öt Churchill gyermek bemutatására (a 3 életben maradt lányra fókuszálva) és ezt követően lineárisan halad előre az életútjuk, amely kisgyermekkor és a korszak nevelési sajátosságain át elkalauzol minket a felnőtt Churchill lányok kibontakozásáig.  Számomra sok pozitívumot jelentett, hogy nagyon szépen bemutatásra került Winston miniszterelnökké válásához vezető, sokszor nehéz időszak is, amelyben a női családtagjai igen hangsúlyosan meghatározó szerepet töltöttek be. 

Ahogy utána olvastam még senki nem írt az írónő előtt ennyire részletesen a Churchill lányokról, Dianáról, Sarah-ról, Marigoldról és Maryről, ezért is piszkálta a fantáziámat, hogy többet megtudjak erről a rendkívüli családról és arról, hogy vajon miért nem foglalkoztak eddig a családdal és ezáltal mondhatni, a történelmet is meghatározó nőkkel.

Lényegében az írás három fő egységre volt osztható:  A korai évek,  a háború évei és a háború utáni évek. Nagyon szerettem, hogy a női sorsok és kapcsolatok kibontása és megrajzolása mellett a történelmi háttér is nagy hangsúlyt kapott. Úgy gondolom, hogy a száraz történelem tankönyvek helyett ehhez a kötethez hasonló írásokat kellene a tanulók kezébe adni, talán sokkal nagyobb kedv és megismerési vágy lenne a jutalom. 

Ebben a formában még a brit történelem is érdekes tudott lenni, mert volt egy keret, jelen esetben a történelem, ami szépen magába foglalta a fő témát: Churchill és a család. Egyáltalán nem államférfiként tudtam erre az intelligens és érdekes férfira tekinteni, hanem apaként, férjként, aki mellesleg az erős háttérországa nyújtotta biztonságos vizein egy országot is el tud irányítani, nem is akárhogyan! Olyan bensőséges, meghitt kapcsolatot ábrázol az életrajz, amit nem is sejtettünk volna erről, a történelmi dokumentumokban néha mogorvának tűnő férfiról. 

Emellett nagyon érdekes volt a korszak nevelési elveit és a szülő-gyermek kapcsolatot is megismerni, ami merőben eltér a ma ismert és elfogadott felfogástól. Ennek ellenére sikerült sikeres, intelligens és ambiciózus gyermekeket nevelni és útjukra engedni. Ez is számomra egy olyan pluszt tett az olvasási élményhez, amitől igazán megszerettem ezt az írást és biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben is le fog még kerülni a polcról akkor, amikor inspirációra vágyom. 

Összességében számomra ez egy csodás életrajz volt veszteségről, fájdalomról, de ugyanúgy a mély szeretetről, szülői szerepvállalásról és az eltéphetetlen testvéri kötelékről, amely érzéseket az olvasás során elvitathatatlanul áthatotta a történelem egy érdekes korszaka.

A könyvet köszönöm a Corvina Kiadónak!

Milly Johnson: A pompás Mrs. Mayhew / Mini-könyvklub, februári közös könyv/

Fülszöveg: Kötelességtudó politikusfeleségként Sophie Mayhew életének egyetlen célja, hogy sikeres és nagyravágyó férje karrierjét egyengesse. Megadóan viseli az őt körülvevő képmutató világot, a folyamatos hazugságokat és intrikákat. Ám egy napon a miniszterelnökségtől már csak egy lépésre álló John Mayhew csúnya botrányba keveredik, és Sophie száját életében először nem a sajtómágusok által megírt szöveg hagyja el, hanem a saját, keresetlen véleménye. Kirohanása tovább fokozza a botrányt, Sophie pedig úgy véli, hogy jobb egy időre eltűnnie. Megváltoztatja nevét, külsejét, és gyerekkora kedves helyén, egy tengerparti kisvárosban húzza meg magát, amíg elvonul a vihar. A helyiek nyomban összefognak a bajbajutottért, és Sophie végre úgy érzi, hogy nem a politikusfeleséget látják benne, hanem önmagát. Ám a politika gépezete nem áll meg, és Sophie-nak döntenie kell: visszatér férjéhez és kényelmes életéhez, vagy bizonytalan, ám talán boldogabb jövőt választ?

Idén - hosszabb kihagyás után - ismét csatlakoztam Vegazus Mini könyvklubjához, ami immáron a 24. alkalommal rajtol el. Célja, hogy minden hónapban közösen olvassuk a kiválasztott könyveket, a hónap végén pedig mindenki egy-egy bejegyzéssel ír egy kis kedvcsinálót.

Sajnos az első hónapot elbuktam, mert Baráth Katalin, Afázia című hard sci-fi regénye nagyon hamar kiderült, hogy nem nekem íródott, félre kellett tennem, ezért bejegyzés sem született róla.

Februárban viszont egy Milly Johnson regény, a Mrs. Mayhew volt soron, így nagy érdeklődéssel és várakozással vetettem bele magam a történetbe.

A regény központi karaktere Sophie Mayhew, aki egy politikus feleségeként éli látszólag kirakatba illő életét, de a csillogás mögött igen kemény megpróbáltatások és mentális sérülések bújnak meg. Sophie-nak minden adott volt, hogy önmaga révén legyen sikeres, hiszen okos és szép, de mégis hosszú időre hagyta magát beszorítani a mások által támasztott és ráerőltetett elvárások zárt világába. Tökéletes politikusfeleségként, alárendelt és sokszor megalázó szerepben biztosítja férje karrierjéhez a háttérországot, de mélyen sokkal inkább jellemzik olyan jellemvonások, amelyek a kitörésért kiáltanának. Egészen fiatal korától áthatotta az elnyomók elleni küzdeni akarás és a gyengék védelmezése, ami már a regény elején szimpátiát váltott ki belőlem. Neveltetése által ezeket a képességeket az évek során folyamatosan megpróbálták kiölni belőle a hozzá közel állók, tették mindezt csak azért, hogy az elvárt és rákényszerített skatulya szerepkörnek megfeleljen, azaz tökéletes feleség és anya legyen.

Sophie-t a regény során nagyon színes karakterek vették körbe, akiknek valóban számított, de akadtak olyanok is, akik lényegében csak gyengítették és hamis barátságot mutattak vele szemben. Ahogy Sophie kinyílt és felfedezte önmagát, miközben mert változtatni addigi életén számomra ezek a momentumok tették igazán szerethetővé ezt a regényt és az épülését elősegítő mellékszereplőket is.  

A regény a fejlődésre, a bátorságra helyezte a hangsúlyt és a „sosem késő” életfilozófiára, úgy, hogy nem volt benne kapkodás, de mégis egy szép kerek egész történetté tudott válni. Lehetne Sophie-ra haragudni azért, hogy sokáig hagyta, hogy elnyomják, de én inkább azt a fejlődési utat helyezem a regény középpontjába, amikor meg merte lépni, hogy eltűnik a szokásos életéből és újra felépíti önmagát. Sophie vonatkozásában nem minden lépésével értek egyet, de úgy gondolom, hogy az írónő egy hihető és életszerű szoros kapcsolati hálóból történő kijutás egyik útvonalát mutatta meg. Itt is, mint a való életben a karakterek hibáznak, de ez is eljuttatja őket a kapcsolatok és önmaguk megismerésének egy következő lépcsőfokára.

Szeretem a könnyedebb zsánerbe beilleszthető fejlődésregényeket, mert úgy gondolom, hogy ez a műfaj is elbírja azt, hogy a karakterek épülnek és kibontakoznak az olvasó előtt.

A felemelő, megmosolyogtató, de sokszor szívszorító történet az érzelmek széles palettáját mutatta meg számomra. Egy lassan csordogáló, de a chik lit műfaján belül egy igazán értékes regényről van szó, amelyet ajánlok olvasásra. 

Steve Berry: A tizennegyedik gyarmat

Miután ​egy küldetés során lelövik repülőjét Szibéria fölött, Cotton Malone, az amerikai igazságügyi minisztérium egykori ügynöke küzdelembe bonyolódik Alekszandr Zorin ellen, akinek Szovjetunió iránti hűsége a hosszú évtizedek alatt az Egyesült Államokkal szembeni heves gyűlöletté torzult.
Malone megtudja, hogy Zorin és egy másik, volt KGB-s tiszt, aki még mindig alvóügynök nyugaton, egyenesen Washingtonba, az elnök beiktatására tartanak. Az alkotmány egyik hibája, és a még kevésbé tökéletes Elnöki Utódlási Törvény utat nyitott a politikai zűrzavar számára, Zorinnak pedig szándékában áll teljes mértékben kihasználni mindkettőt.
Zorin támadást tervez egy hidegháborúból hátramaradt fegyver segítségével, amelyet csupán legendának hittek. Az oldalán áll egy megdöbbentő titok is, amely Amerika legrégebbi testvériségének, a Cincinnati Társaságnak az irattárában rejtőzik – ez az a csoport, amely egykor harcászati erejével az elnököket segítette, beleértve a Kanada megszállására létrehozott, három titkos tervet is.
A hajsza Oroszország fagyos vidékeitől a Fehér Házig tart, Malone-nak pedig nemcsak Zorinnal kell megküzdenie, hanem szembe kell szállnia legmélyebb félelmével is – egy súlyos gyengeséggel, amit hosszú ideig elutasított, ám most mindent veszélybe sodor…Steve Berry inspiráló, új thrillerében minden megvan, amit tőle várunk: valóság, fikció és történelem.

Immáron 11. alkalommal szórakoztatja Steve Berry az olvasóit Cotton Malone kalandjaival. Jó pont a sorozatnak, hogy minden egyes kötete önálló részként is olvasható, nem szükséges az előzménykötetek ismerete. 

Röviden az előzmény szerint Malone látszólag egy szürke antikvárius, azonban, amikor pisztolyt ragad és az USA szolgálatába áll, akkor ott kő kövön nem marad, miképpen nem történik ez most sem másként.

A Magellán Ügyosztály vezetőjének, Stephanie Nelle-nek kérésére ismét részt vesz, mint ügynök egy titkos akcióban. Az akcióban érintett Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok is, ráadásul összes lakójával együtt. A harc megindul és a tét nem kevesebb, mint az USA fennmaradása, lakosainak megóvása. Előkerülnek rég elfeledett hidegháborús fegyverek és a Szovjetunió eszméi alapján kiképzett orosz kémek próbálják beteljesíteni a Bolondmattot. Emellett ott lappang a titok Amerikában is, melyet a Cincinati Társaság rejteget. 

Mindez már jó kis alapot szolgáltat egy erős politikai háttérrel megspékelt akcióban bővelkedő thrillernek. 

A borító az, ami elsőre megragadta a tekintetemet. Tetszettek  a hűvös hideg színei és sokat mondó grafikája. Így már a borító alapján sejteni lehet, hogy a regény középpontjába ezúttal az Amerikai Egyesült Államok került, és nem is kell csalódnunk.

Nekem nagyon tetszik ez a borító, igazán jól illik a történethez. 

Nem vagyok elfogult, de szerintem a magyar kiadás borítója sikerült a legjobban. A bejegyzés végén található extra alapján erről Ti is meggyőződhettek. 

Steve Berry regényeinél nagyon szeretem, ahogy a történetbe valós eseményeket és történelmi személyeket is bevon. Ebben a regényben például nem kisebb személyek jelennek meg, mint Ronald Reagan, vagy II. János Pál pápa . Nagyon merész húzás ennyire híres embereket is bevonni egy regénybe, de valahogy itt a fikció és a valóság elegye nagyon ütős egyveleget alkot. 

Érdekes volt olvasni a Cincinati Társaságról, a Szovjetunió által kinevelt és elvakult fanatikus kémek titkos világáról, mely mellé plusz csomagban megkaptuk a hideg oroszországi tájakat, a Prince Edward-szigetek szépségét, és Washington D.C. merevségét. 

"A szovjetek valaha azt hitték, hogy a könyörtelen fegyelmezés a legjobb, és a Nyugatot térdre lehet kényszeríteni egyszerűen azzal, ha szemrebbenés nélkül állják a megpróbáltatásokat. Sajnos ez a filozófia is megbukott, mert a kommunizmusból csak szegénység és elnyomás lett, márpedig ennek a kettőnek nincs piaca. Így egy idő után még a Szovjetunió is kénytelen volt meghátrálni, és utána össze is rogyott. "

Remek történelmi atmoszféra lengi be a történetet, azonban nem árt, ha nyugodtan leülünk és időt szánunk az elmélyült olvasásra, hiszen nem egy egyszerű thrillerrel van dolgunk, hanem nagyívű történetvezetéssel, rengeteg információval és többszálú cselekményvezetéssel. Az odafigyelés kulcsfontosságú lehet, ahhoz, hogy valóban élvezni tudjuk a regényt és el tudjunk merülni ebben a kémek által szőtt hatalmi hálóban.

Összeesküvés elmélet, kaland, titok, nem is vort kérdés, hogy ez a koncepció most számomra nyerő lesz. Nagyon aprólékos kutatómunkát igényelt ez a regény is, tekintve, hogy ennyire jól sikerült a fikciót és a valóságot egy igazán pörgős regénybe egyesíteni. Az első laptól az utolsóig fenntartja az érdeklődést, és arra ösztönöz, hogy elgondolkodjunk és várjuk a következő lépést a játszmában résztvevők részéről, ami közelebb visz a Bolondmatthoz.

Ha részekre szeretném osztani a regényt, akkor van egy olyan vonal, amely a történelmi háttérrel és vonatkozásokkal foglalkozik Kanadán keresztül, az Egyesült Államokon át egészen Oroszországit, vagyis a volt Szovjetunióig. 

A másik vonal pedig napjainkban játszódik és egy akcióban bővelkedő kémjátszmaként aposztrofálható, ami az USA pusztulását, vagy megmentését vetíti előre. 

Azt nem tudom, hogy mennyire volt szükség a történet szemszögéből arra, hogy ilyen mértékű rálátást kapjunk az amerikai kormányzati rendszerre, de számomra külön pozitívum volt, mert több olyan momentum is bemutatásra került, amiről eddig nem is hallottam. Szóval ez a rész, még akkor is, ha feleslegesnek tűnik elsőre szerintem belefért a történetbe és az érdeklődő olvasók mindenképpen pozitívumként könyvelhetik el.

A karakterábrázolás ismét nagyon jól sikerült, Cotton Malone továbbra is a nagy kedvencem, számomra talán sokkal inkább valósnak tűnik, mint James Bond, csak azt sajnálom, hogy még nem filmesítették meg sorozat formájában a történeteket. 

A szerelmi szál viszont most annyira nem jött be, valahogy nem éreztem a történetbe simulónak, sokkal inkább eltávolította a szereplőket a történésektől. Túl sokat merengett Cotton és Cassiopeia a régi idők történésein, főleg azon, ami Utah-ban történt és úgy érzem ez nem tett jót a történetnek, tekintettel arra, hogy nem minden olvasó tudja az utah-i előzményeket és számukra így ez picit zavaró lehet. 

Ettől függetlenül a két karakter továbbra is jól funkcionál együtt, szerettem, hogy ismét ketten indultak a rejtély nyomába. 

A karakterek, akár főszereplők, akár mellékszereplők szerintem nagy erősségei a regénynek, mert a jól felépített történetvezetést ők viszik előre, valahogy olyanok, mint egy erős motor. 

A regény végén pedig az író fényt derít arra is, hogy mi a fikció és mi az, ami valójában a tényeken alapul. Jelen esetben érdemes elolvasni a szerző megjegyzéseit is. 

KGB, atomfegyverek, kémek, akció és még több akció remek történelmi és politikai háttérrel. Mesterien ötvözi a fikciót és a valóságot, szerintem ez Berry legnagyobb erőssége és mindig kínál valami csemegét az összeesküvés elméletek kedvelőinek is. Pörgős tempó az utolsó pillanatig éberen tart, hiszen a rejtély nem maradhat megoldatlan.

Elmondhatom, hogy Steve Berry remek érzékkel nyúlt a politikai thriller műfajához . Még nem találkoztam olyan íróval, aki ennyire szórakoztatóan és csavarokkal megspékelten tudja az olvasó elé tárni a kicsit sem egyszerű, de a hétköznapi ember számára száraznak tűnő politikai csatározásokat. 

EXTRA

A könyvet köszönöm a Gabo Kiadónak!

Megjelenés: 2017

Oldalszám: 528

Fordította: Sóvágó Katalin

Műfaj: thriller