Heni Zana: Mi hárman

Fülszöveg: 

Változtathatsz-e a sorsodon, ha a történetedet jóval a születésed előtt megírták? Dr. Rakel Kovac kulturális antropológus tizennyolc évvel édesanyja halála után tér vissza Izlandra, hogy az északi hiedelemvilágot kutassa. Hamar rájön azonban, hogy a szigeten a hullák sokkal közlékenyebbek a tündéreknél. Érkezése után gyilkosságok sorozata veszi kezdetét. A holttestek szájában rúnaköveket találnak, a tetthelyeken pedig olyan nyomokat, amelyeknek semmi keresnivalójuk nem lenne Reykjavíkban.A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Rakel nincs egyedül a fejében. Két alteregója időnként a saját útját járja, és egyikük sem arról híres, hogy együttműködne a rendőrséggel. Ahogy egyre mélyebbre ás a boszorkányperek történetében, annál biztosabb benne, hogy az események összefonódnak a családja múltjával. Minden szál ahhoz a tóhoz vezet, amely egykor az édesanyját is elnyelte. Egy megszállott gyilkos bújt a régi rítusok mögé, vagy valóban az izlandi legendák lóalakú mocsári lénye szedi áldozatait? Egy misztikus pszichológiai thriller azoknak, akik a feszült nyomozás mellett a különleges karaktereket, a sötét humort és a skandináv folklórt is kedvelik.

Beleszerettem Izland folklórjába.

Eddig is tudtam, hogy valószínűleg mágikus hely, de a történetben megjelenő huldufólk, a rejtett nép, a megannyi mitikus történés meg is erősítettek ebben. A regény nem a tájleírásokkal hatott rám, hanem a hiedelemvilágával, érdekes történetvezetésével és sokszínű karakterábrázolásával. A boszorkányok, völvák leszármazottai átörökítik a sorsukat és a jelenben teljesedik ki a történet, ami akkor veszi kezdetét, amikor Dr. Rakel Kovac antropológus beteszi a lábát ősei földjére.

Miután Rakel megérkezik Izlandra rejtélyes gyilkosságok sora veszi kezdetét. Számomra hatalmas pozitívum a regény összetettsége, elindul egy pszichológia, egy mitikus és egy krimi szál is, amelyek a végre egy egésszé álltak össze, de nem is akármilyen csavarokat követően.

Rakel egyre furcsább dolgokat kezd tapasztalni önmagán és a környezetében is, mitikus gyilkosságok, családi rejtélyek övezik útját. Ebben a kalandban és a nyomozásban társaivá szegődnek a furcsa karakterek, Lili Thornson, Blanche Lambert és Olga, imádtam őket, igazi nagy arcok.

Miközben az események pörögnek az írónő a romantikus szálról sem feledkezik meg. A sármos nyomozó, Bjarki Gunnarson hatalmas türelemmel göngyölíti a szálakat és segít Rakel-nek megtalálni önmagát. Egyik kedvenc karakterem lett a nyomozóé, de nem a legösszetettebb, mert az egyértelműen Rakel volt, aki végig fent tudta tartani a figyelmemet.

Azt érezni lehetett, hogy az írónő nagyon jól ismeri a skandináv folklórt, az antropológiát és összességében nagyon jól tudja mozgatni a szálakat és érdekes karaktereket varázsolt a lapokra.

Egyetlen pici dolog volt, ami néha megjelent az olvasás során, hogy egy-egy fejezet elején nagyon oda kellett figyelnem, hogy éppen ki fogja tovább csavarni a történetet.

Jól felépített pszichológiai thriller, ami misztikus elemekkel teremtette meg az atmoszférát.

Boszorkányok, rúnakövek, patás állatok, titokzatos tó és számtalan, természetfeletti eseménynek csábít olvasásra.

Az őszi sötétedés után idén nem igazán tudok elképzelni stílusosabb és borzongatóbb olvasmányt, csak ajánlani tudom Heni Zana regényét.

A kötet 2026. szeptember 30-án fog megjelenni, érdemes már most kívánságlistára tenni. 

Finy Petra: Kistigris

Fülszöveg: Milyen egy igazi anyatigris? Vajon tényleg van a Balatonban krokodil? Mit tehet egy kórház onkológiai osztályán egy vezérszurkoló? Miért fontos párválasztásnál, hogy a másik feláll-e a lelátón már félpályánál szurkoláskor? Mi a teendő, ha egy elefánt nem tudja abbahagyni a sírást? Mit csináljunk, ha beszorulunk a vízibiciklibe, vagy Latinovits Zoltánnal és Ruttkai Évával találkozunk? Hogyan lehet a zsebünkbe rejteni a hullócsillagokat, és miként lehet levágni a füvet, ami mindig visszanő, sőt virágos mezőként burjánzik másnapra?

Ahogy a szerelemnek, úgy a szeretetnek is megvannak a saját démonai. A magányban, a gyűlöletben, a gyászban vagy a közönyben elárvult szív bizony gyönyörű szörnyetegeket képes alkotni magának. De a boldogság bestiáriumában sem lakozik sokkal kevesebb furcsa lény.

Finy Petra novelláskötete mágikus abszurditással mutatja be, hogyan tudnak saját érzelmeink csapdát állítani nekünk ebben a mindig mohó dzsungelben, amit életnek nevezünk.

 

Finy Petra kerti szonátája teljesen elvarázsolt, amikor olvastam, még 2021-ben. Az azóta eltelt idő sem tudta elhalványítani Petra erős gondolatait és azokat az érzéseket, amiket a regény akkor kiváltott belőlem.

Pont ezért is nagyon örültem, hogy az írónő ezúttal egy novelláskötettel lepett meg minket, olvasókat.

Az alcím szerintem kiváló választás volt ebben az esetben: Be mersz lépni a szeretet dzsungelébe?

A szeretet egy olyan dzsungelében bolyonghatunk, ahol hol az indákon, hol az aljnövényzetben találjuk magunkat, majd felrepülünk akár a legmagasabb fa tetejére. Legalábbis én így éreztem magamat az olvasás során, de egy a lényeg, hogy a szeretet minden egyes novellában erőteljesen érződik. Nem tudod közömbösen olvasni egyik történetet sem, legyen rövidebb vagy picit hosszabb, megszólít és kész!

Az írásmód nagyon kellemes, a szavakkal igazi buboréktörténetek születtek. Minden egyes oldalon a buborékok magukba szippantottak és nem eresztett ez az érdekes, áttetsző gömbbe zárt érzés, furcsa, de kellemes, szeretettel teli kitekintés a világba.

Nagyon tetszett az, ahogy át tudott lépni a történet egy másik dimenzióba és az egyszerűből varázstörténetté tudott válni.

Személyes kedvencem a legelső novella, a Libben a bodza volt. Ebben a kiragadott élethelyzetben benne volt a szeretet minden apró rezdülése és líraisága. Egyszerre éreztem magamhoz közel a múltat és a jövőt, a születést és az elmúlást, miközben a világ nem állt meg, de ahogy a bodza libben minden mozaik a helyére kerül.

Számomra ezek a novellák apró kapszulák, buborékok. Kapszulák, melybe az idő egy darabkáját bezárják, miközben minden darab a lelkem más-más részét gyógyítja. Egyszerűen csak előveszem a kötetet és elmerülök, elrepülök Petra színes, érzelmekkel teli világában.

Szívből ajánlom, hogy Ti is olvassátok ezeket a lelket is simogató novellákat és kistigrisekként merüljetek el a szeretet dzsungelében.

Csodakönyv!

A kötet elérhető a 21. Század Kiadónál

Kőrös András: A szerelmes lelkész (Szadai történet 1.)

 

Fülszöveg: A szerelmes lelkész történetét a valóság ihlette, Kőrös András kiváló érzékkel keveri benne a történelmi hűséget az érzelmekkel, a személyes érintettséget a regényes fantáziával. A lebilincselő história nemcsak egy helytörténeti anekdota. Annál sokkal több: hitről, barátságról, veszteségről, szerelemről szól.” – Bauer Barbara

1871-et írunk. Tamássy István, a fiatal kálvinista lelkész fel van háborodva.

Az új népiskolába katolikus tanítót hívott a gróf úr!

Hogyan terelje be a kálvinista falu gyermekeit így az iskolába?

A magas, széles vállú Istvánnak nem elég bosszúság ez, még az összecsapott kaptárakkal is meggyűlik a baja. Ugyanis lelkészi hivatása mellett vállalkozó: egy méhészet társtulajdonosa.

És talán nem is az új tanító hite a legfőbb gondja.

István gyönyörű felesége, Izabella egy kiadós veszekedést követően hazautazik szüleihez. Szerelmi házasság volt az övék, de az úri viszonyokhoz szokott fiatalasszony nem találja helyét a falusi környezetben, hiába nemesi származású maga István is. A hirtelen haragú férfi és a törékeny, fiatal lány…

István mivel győzze meg, hogy térjen haza?

A szerelmes lelkész körül gyűlnek a viharfelhők. A falu életében egyre nagyobb gondot okoznak a pápista tanító, Gyurász Ferenc módszerei. A konfliktus elkerülhetetlen a két férfi között.

Vagy István mégiscsak barátra lel a bajban?

A háromkötetes regény helyszíne Szada, a gödöllői koronauradalom szomszédságában fekvő falu. A helytörténeti és életrajzi ihletésű sorozat valódi helyszíneken játszódik, alapja a szerző kutatásai során felbukkant valós személyek igaz története.

Szada, 1871., a világi élet lassan bekúszik a falvakba, de a vallások közti felszültség még továbbra is hangsúlyosan jelenik meg az egyszerű vidéki emberek lelkében, ami az oktatást sem kíméli. Hiába áll már a népiskola és kötik a szabályok az iskoláztatást, az emberek bizalmatlanok. Amikor a gróf hívására megérkezik a katolikus tanító, Gyurász Ferenc a falu megszokott mindennapjai felbolydulnak, még a fiatal kálvinista lelkész, Tamássy István is nehezen fogadja el az új tanítót, így a helyzet megoldást kíván. István az új tanítóval kapcsolatos ellentéstes érzelmei mellett küzd a mindennapok kihívásaival és a saját házassága is komoly veszélybe kerül, ezért nehéz döntéseket kell meghoznia, de leginkább a saját lelkében kell nyugalomra lelnie.

Kőrös András gyönyörűen bánik a szavakkal, megindítóan, de ahol kell keményen és teljesen korhű stílusban. A regény alapját valós történelmi események, személyek adják, az író pedig felépítette rá ezt a csodálatos paraszti világot, ahol az olvasó érzi, hogy ott lüktet a régmúlt és minden szónak súlya van. A karakterek nagyon jól kidolgozottak, szinte el tudjuk képzelni Tamássy Istvánt, amint a lelkészi hivatást gyakorolja, esetleg éppen a falusiakat rója meg, a rá jellemző szigorral vagy éppen amikor járja a környéket, miközben a feleségével kapcsolatos érzelmek feszítik szét a lelkét.

A történet két idősíkja pedig nagyon sok plusz információt, kiváló korrajzot nyújt az olvasónak, amitől nagyon jól bele tudunk helyezkedni ebbe a kicsit sem könnyed korszakba. Az olvasás során szinte érezni az egyszerű házakból sugárzó melegséget, a széne illatát és a környezetből áradó életet.

 Ebben a könyvben mindennek helye és létjogosultsága van, varázslat a szavakkal az, ahogy a különböző életutatk a szemünk előtt bontakoznak ki.

 

A regény végén pedig ott az a várakozást keltő történés, amitől izgatottan várjuk, hogy újra ott legyünk Szadán Istvánnal, Ferenccel és a kis közösséggel.

Otóber 1-jén érkezik a Falusi tanító, amit én már nagyon várok. 

Egy kis plusz: amennyiben a @knwkiado oldaláról rendelitek meg a regényt, 2 meglepetésboríték is lapul majd a könyvetekben. 

A könyvet köszönöm a KNW Kiadónak!

Federica Magrin: Tündérek titkos világa (MeseBár #3)

Fülszöveg: Gondolkodtál már azon, hogy vajon hogyan lesz a csúnya hernyóból szépséges pillangó? Hogy mitől olyan édes a méz? Vagy hogy miért olyan színes a szivárvány?
Könyvünkből megtudhatod, hogy a látható világ mögött milyen szorgos és fontos munkát végeznek a tündérek. Ők azok, akik óvják és széppé varázsolják a növények és az állatok világát. Ráadásul nemcsak új ismereteket szerezhetsz a természetről, hanem a játékos feladatoknak köszönhetően te magad is kipróbálhatod, milyen izgalmas is tündérként ténykedni.
Gyere és ismerd meg ezen aprócska lények különleges mindennapjaikat, tanulj tőlük arról, hogy miként lehet még szebbé, színesebbé tenni a földet!

Gyermekkoromban nagyon örültem volna, ha egy ilyen igényes kiadvány a kezembe kerül és az általam csodált kis lényekkel, a tündérekkel hoz közelebbi kapcsolatba. Mindig is kíváncsi voltam, hogy hol élnek, mit csinálnak pontosan a tündérek, vajon járnak-e iskolába, vannak-e barátaik és milyen az otthonuk. Úgy tűnik így a gyermekkort jóval magam mögött hagyva a Móra Kiadó gondozásában megjelent gyönyörű, keménykötésű mesekönyvből erre is választ kapok.

Esténként kislányommal közösen olvasgattunk a tündérekről és az ő titokzatos világukról. Könnyű dolgunk volt, mert egyszerűen követhető és olvasható a könyv, miközben remekül el is lehet beszélgetni az olvasottakról és együtt böngészni az illusztrációk között. 

Helka, Havaska és Hanga kalauzolják végig a kis olvasókat a tündérek titkos világában. Tündérfalvába utazhatunk és ott avatnak be minket a mindennapi elfoglaltságaikba.

Megtudjuk, hogy bizony, a tündérek is járnak iskolába, ahol egyes tündérek megtanulják az időjárás mesterségét, így kicsit tudósokká is válnak, míg mások az állatok tündérei lesznek és megint mások a növények tündéreivé válnak. 

Ehhez viszont meg kell tanulni, hogy milyen is  a szivárvány, miért esik az eső vagy hogy is  néz ki a hópehely. A kis tündérek azt is megmutatják, hogy a kis olvasó hogyan tudja előállítani otthon a szivárványt színeit. Azt sem titkolják, hogy a természetben melyik növény gyógyító hatású és melyik a legjobb fűszer vagy hogyan tudhatjuk meg, hogy egy fa hány éves. A kis tündérekkel együtt megtanulhatunk szép virágékszereket készíteni. Az állatismeret során megtudjuk, hogy melyik bogár a tündérek kedvence és mi is az a báb, de az állati stratégiák során megismerkedhetünk a mókusokkal, kaméleonnal, hermelinnel és még sok egyéb élőlénnyel. A sütés rejtelmeibe is beavatják a gyerekeket, így iskolába uzsonna gyanánt egy finom süti is készülhet természetesen a tündérek segítségével. 

"Ne feledd, hogy minden változás, a legfontosabb is, mindig egyszerű, hétköznapi cselekedetekből indulnak ki."

 Nagyon kedveltem ezt a mesekönyvet, mert amellett, hogy bevezeti a kis olvasókat a tündérek titkos világába, nem mellékesen edukációs szerepet is betölt. Fontos hangsúly fektetett az írónő a környezet és az élővilág megóvásának fontosságára. Tetszett, hogy az egyes részek logikusan voltak felépítve, a mondanivaló nem volt tömény, hanem pont az 5+ korosztály nyelvezetén íródott, érthető és teljesen befogadható formában. Nem törekedett a nehéz nyelvi megoldásokra, több kisebb részre bontották az oldalakat is, így ez a tematika teljesen gyerekbarátnak mondható. Számomra fontos, hogy olyan könyvet tudjak a gyermekeim kezébe adni, amelyek valamilyen  mondanivalót is tartalmaznak oly módon, hogy közben a szórakozás öröme sem vész el.

                              

Federica Magrin mesés könyve, Claudia Bordin csodás, de mégis modern rajzaival elhozták azt az olvasási élményt, amitől én jó szívvel tudok ajánlani egy mesekönyvet. 

Ezt a könyvet ajánlom abban az esetben is, ha nem tudjuk, hogy mit vigyünk ajándékba egy kis bartánőnek a szülinapi zsúrjára.

A könyv megvásárolható a Móra Kiadónál.

Gregus Gábor: Megjelöltek - Élet vagy halhatatlanság

Fülszöveg: A szürke város szélén egy titokzatos társaság gyűlik össze minden évben, hogy tagjai megmérkőzzenek egymással, életre-halálra. Miért teszik ezt? Miért pont ők? Mitől mások, mint a hétköznapi emberek?

Egy fiatal férfi is e közösség tagja. Rég leszámolt már minden illúzióval, és feladta reményét, hogy valaha normális életet élhet. A bosszú hajtja csupán. Egészen addig, amíg meg nem pillant egy lila hajú lányt társai között. Talán ő jelentheti számára a menekvést kiüresedett életéből. De az ősi ceremóniák szerint működő gyülekezetet nem olyan egyszerű otthagyni.

Egy történet barátságról, szerelemről, gyűlöletről, bosszúról, párbajokról, és az élet értelméről. A titokzatos erővel megáldott, vagy épp megvert alakok, mindannyian keresnek valamit, ami számít. Éppen úgy, mint az átlagos emberek. Vannak köztük jók és rosszak, illetve olyan is akad, aki a világ végét hozhatja el az ezeréves energiával.

 

 „…Harc hozza el hozzánk

A halált és életet."

Ritkán vállalom el megjelenés előtt kortárs magyar írók regényeinek véleményezését, azonban van olyan eset, amikor kivételt teszek. Gregus Gábor regényére ezúttal sem mondtam nemet. Tudom, hogy írásai kimozdítanak a komfortzónámból, de mivel ez az egyik idei célkitűzésem, így örömmel mondtam igent a felkérésre. Emellett évekkel ezelőtt egy nagyon szimpatikus írót ismerhettem meg személyében.

Az író otthonosan érzi magát a misztikus, a sci-fi és a horror műfajában, ezért biztos vagyok benne, hogy ez alkalommal is valami hasonlóra számíthatok a Megjelöltek című regény kapcsán.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen irányba mozdult, mennyit változott el az évek alatt az írói stílus, a látásmód, de akár az atmoszféra megteremtésének képessége is.

Kezdeném azzal, hogy a borító kellemes megjelenésű, letisztult, némi rejtélyt és kalandot enged sejtetni, úgy éreztem első ránézésre, hogy valamilyen furcsa titok lappang majd a történetben a spirál jel és a kő hatás miatt. Nem kellett csalódnom, lényegében az egész történet egy nagy titok volt, olyan titok, ami mindig is foglalkoztatta az embereket, legalábbis mióta tudatukra ébredtek, de talán a zsigereikben mindig is ott munkált a lét egyik nagy kérdése. 

Egy tetszetős, érdekes, letisztult, vagy valami miatt figyelemfelkeltő borítóval rendelkező könyvet mindig szívesebben kezdek el olvasni, ahogy tettem ezzel a regénnyel is. Az olvasással nagyon gyorsan haladtam, leginkább azért, mert mozgalmas képi elemek követték egymást.

Ennyi bevezetés után nézzük, hogy milyen is maga a történet, aminek a műfaja számomra nehezen meghatározható, leginkább a fantasy és disztópia műfaja állhat hozzá közel.

A regény ifjúsági kategória megjelölést kapott, de úgy gondolom, hogy valójában olyan maga a történet, amely inkább a 16 éves korosztályt, de inkább a fiatal felnőtteket célozhatja meg. A történet elején rögtön megismerkedünk Szikrával, aki bevezet minket egy titkos társaságba, ami egy romlás általi, jövőbeni világban létezik. Megtudjuk, hogy van egy titkos helyszín, ahol évente egyszer megrendezik a Párbajt, ahol a kihívó és kihívottja közül csak egy marad életben, de a jutalom elég nagy ahhoz, hogy megérje a Megjelölteknek évről évre felkerekedni és kockáztatni az életüket. A Fonal elhívásának csak kevesen tudnak ellenállni,  még akkor is, ha tudják, hogy a lét a tét.

Amíg ismerkedünk az alaptörténettel, a szereplőkkel egy nagyon furcsa atmoszférába kerülünk, sötét, szinte úgy érezzük, hogy egy gép belsejéből figyeljük a szereplőket és a környezetüket, miközben egy feszült légkör uralkodik.

A karakterek összességében tetszettek, mindegyikben volt valami érdekes, nem voltak túlírva, mégis el tudtam képzelni a külső és belső tulajdonságukat egyaránt. Számomra azonban nem a főszereplők, hanem Pöröly és Herceg karaktere voltak a legérdekesebbek. Az ő történetük érdekelt a leginkább, amiben volt némi csavar is, amin meglepődtem, de lényegében az egyik legérdekesebb momentuma lett a történetnek.

Emellett megjelent a szerelmi szál is, ami jól illett a történetbe, ráadásul nem lépett át az ízlésesség vonalán, számomra így nem vált többé, mint amire hivatott volt. Egy mellékszál, de adott némi érzelmi töltést a történethez, ami lényegében a keményebb vonalat képviselte. 

Összességében szerintem a regény erőssége a leírásokban rejlik. Egészen az elejétől kezdve részletesen megismerjük a helyszínt, a Párbaj szabályait és a legfontosabbakat, a résztvevőket. Leginkább benyomásokat szerezhetünk, amelyek hagyják a képzeletet is kibontakozni. Érdekes volt, hogy  mindenki saját fantáziájára alapozhatja a képi megjelenítést, ezáltal az olvasó maga is hozzá tud járulni a világ megteremtéséhez, mert a hiányzó információkat saját magunk tudjuk tartalommal megtölteni, mely által mindenki egy picit más képzelt világot fog megtapasztalni. Gyengeségként pedig a párbeszédeket említeném meg, úgy éreztem, hogy lehettek volna egy kicsivel kiforrottabbak, de mindezt egyensúlyba hozta az alapkoncepció és a világ megteremtése.  Bevallom, a fülszöveg alapján kicsit másra számítottam, de végül mindenképpen örülök, hogy elolvashattam a regényt. Egy érdekes világba kalandozhattam, olyan témákat érintve, mint a lét, a barátság, a kétely és a szerelem. A történettel gyorsan haladtam, de el is gondolkodtatott, hogy vajon merre tart a mai világunk, mi lesz majd 100 vagy 300 év múlva, hiszen az erőszak egyre jobban ott munkál a világban. Emellett ismét egy újfajta olvasási élménnyel gazdagodtam, így eddig nagyon jól haladok az idei célkitűzésemmel, miszerint új műfajokkal és számomra eddig távolinak tűnő világokkal, történetekkel ismerkedem meg.

Gábor korábban megjelent regényéről, a Pillanatnyi elmezavarról is el tudjátok olvasni az értékelésemet még 2016. őszéről. 

Kiadó: Mogul

Oldalszám: 252

Megjelenés éve: 2021.02.

Kiránduljatok el egy könyvért - Gyermeknapi könyv- és programajánló a Skanzenből

Ez a hétvége nem kizárólag a pünkösdi ünnepkörről fog szólni, hanem itt van bizony a gyermekek napja is. Minden évben ilyenkor a családok legtöbbször kicsit kimozdulnak valahova, hiszen válogathatnak  számos rendezvény közül, amelyek speciálisan a gyermekeknek szólnak. 

Idén azonban ez a jeles nap is másképpen alakul, eltérő keretek  közé kell szorítanunk a családi programokat, azonban lemondanunk mégsem kell róluk! 

A figyelmetekbe szeretnék ajánlani egy olyan lehetőséget, amely kapcsolódik az olvasáshoz is, amellett a gyermekek is nagyon szokták szeretni ezeket a szabadban eltölthető programokat is. Két legyet üthetünk egy csapásra. 

Kimozdulunk, ez az egyik pozitívum, amire már mindenki ki van éhezve, a másik pedig, hogy a gyermekünk olvasóvá nevelését is könnyedén hozzá tudjuk kapcsolni a családi programhoz. 

Melyik gyermek ne örülne annak, ha a kirándulást, a gyermeknap élményét később, otthon is köthetné valamihez, teszem azt egy könyvhöz. A könyv szülőkkel történő közös olvasása pedig remek alkalmat kínál, akár hónapokkal később is, hogy közösen felidézzük az együtt töltött időt. 

Vallom, hogy nagyon fontos a gyermekekkel történő  közös olvasás, képnézegetés, beszélgetés a könyvekről, hiszen ezzel meg tudjuk alapozni gyermekünk későbbi kapcsolatát a könyvekkel, az olvasással. 

A mostani vasárnap pedig remek lehetőségeket rejt  az élmény és az olvasás összekapcsolásához. 

A helyszín: 

 Skanzen - Szabadtéri Néprajzi Múzeum, amely Budapesttől nem messze helyezkedik el, a festők városában, Szentendrén.

Jelen információkat a múzeum oldaláról hoztam (2020.05.29.), aktuális információk a múzeum oldalán bővebben is elérhetőek. 

Amit tudni érdemes mielőtt elindulnátok: 

Újdonság, hogy május 31-től még több épület nyílik meg a múzeum szabadtéri állandó kiállításában. Ezek fokozott biztonsági intézkedések mellett látogathatók, melyről a helyszínen részletesebben tájékoztatunk.

Emellett számos élménypont kínál kikapcsolódási lehetőséget: a látogatók hétvégente újra birtokba vehetik a következő helyszíneket: Boszorkánykonyha, Dédanyáink konyhatitkai, Csodapajta, Fény Háza, a Fa-Ház interaktív kiállítása, a Gyerekgazdaság szabadtéri játékai, Játékudvar, Mézeskalács, Állattartó tanya, Gyöngyfűzés, Mesekert játszótér. Néhány új, biztonságos szabadtéri játékkal is készülünk (mezítlábas ösvény, tollaslabdapálya, ugróiskolák, óriásbútorok, aszfaltrajzolás, fotózkodós helyszínek, játszóterek, játékos pihenők, játékos totó).

május 30. (szombat):  sétálójeggyel látogatható a múzeum

május 31. (vasárnap):  normál belépőjeggyel látogatható a múzeum

június 1. (hétfő):  A MÚZEUM NYITVA - normál belépőjeggyel látogatható a múzeum

NE FELEJTSÉTEK EL: Maszkot vigyetek magatokkal, a zárt terekbe történő belépés céljából! 

Kirándulásra, olvasásra fel! 

Fülszöveg: A jó mesék nemcsak a csodák birodalmát nyitják meg a gyerekek előtt, hanem útravalóul is szolgálnak számukra. Molnár Krisztina Rita meséje igazi hamuban sült pogácsa: olyan világot idéz, amelyben régi mesteremberek tudása elevenedik meg azzal a céllal, hogy a mai gyerekeknek is hasznára váljék. A mese kíváncsi és bátor ikerpár hőse, Mákszem és Gubó kalandos utat járnak be a Skanzenben, melynek során egy másik valóságsíkot és önmagukat is mélyebben megismerik. A történetet azoknak ajánlom, akik nem félnek a látható dolgok mögött rejlő titkokat megismerni.

A könyvről: 

Ezt az a könyv, amit jó szívvel ajánlok figyelmetekbe, amely nem más, mint Molnár Krisztina Rita: Mákszem és Gubó eltűn(őd)ik című meséje, Schall Eszter illusztrációival. A könyv nem csak egyszerűen egy kedves mese a gyermekeknek, hanem igazi élményutazás, egy olyan helyszínen, amit a történet olvasása előtt együtt bejárhatunk. 

A könyv egy játék keretein belül került hozzám, de nagyon megörültem neki, hiszen évente egyszer biztos, hogy ellátogatunk a szentendrei Skanzenbe. Leginkább ünnepek alkalmával szeretjük beiktatni egy-egy családi kirándulásként, hiszen olyankor igazán él a múzeum, megelevenedik a múlt, szó szerint. 

A mesét pedig a 3 éves kislányommal együtt olvastuk el. Nagyon bíztam abban, hogy ő is élvezni fogja a közös olvasást, elárulom nem is kellett csalódnom. Kellemes kikapcsolódás volt az egyes fejezetek után közösen feleleveníteni a számára is maradandó élményt nyújtó elemeket, legyen az a játszótér, a tanya vagy a gyertyamártó helyszíne. 

A könyv hátoldalán pedig Boldizsár Ildikó ajánlása olvasható, akit én nagyon kedvelek, mint író, mesekutató. Pedagógia tanulmányaim során ismerkedtem meg a munkásságával, amit  nagyra értékelek, így úgy gondolom az ajánlása garancia a kiváló meséhez.  

"Molnár Krisztina Rita meséje igazi hamuban sült pogácsa: olyan világot idéz, amelyben régi mesteremberek tudása elevenedik meg azzal a céllal, hogy a mai gyermekeknek is hasznára váljék." 

Ennél szebben meg sem lehetett volna fogalmazni a könyv értékét, lényegét. 

Ezt követően csemetémmel bátran vetettük bele magunkat az ikrek, Virág, azaz Mákszem és Gábor, alias Gubó nem mindennapi Skanzen kalandjába. 

Ami rögtön feltűnt a könyv vonatkozásában az az illusztráció volt. Ahogy kinyitjuk a könyvet egyből egy térképpel találkozunk, amely a sétánk során ismerős helyszíneket jelöli. Azokat a helyszíneket, amelyek a gyermekek fantáziáját is biztosan megragadták a látogatás során. Játszótér, gyertyamártó, vízimalom, vasútállomás, stb., ugye, hogy ismerősen hangzanak ezek a megállók? 

A történet 12 fejezetből épül fel, így alkalmas arra, hogy esti meseként napról napra előkerüljön Mákszem és Gubó meséje, de egy, a Skanzeneben eltöltött osztálykirándulást követően, akár osztályfőnöki óra témájához is nagyon jól illeszthető ez a mese.  

Az ikrek osztálykiránduláson vesznek részt a Skanzenben Zsuzsa nénivel és kedves múzeumi segítőjükkel, a "múzeumnénivel", Tamarával. A hely annyi kalandot kínál, hogy Gubó lemarad a csoporttól, de Mákszem még idejében észreveszi, azonban így mindketten szem elől tévesztik az osztályukat. A két kis lurkó nem esik kétségbe, hanem inkább a csoport keresésére indulnak, miközben megismerkednek a Skanzen nevezetességeivel, közben pedig rengeteg kedves, mesébe illő segítővel és sok-sok ismerettel, önismerettel gazdagodtak. 

A kis szereplők eltérő karakterrel rendelkeznek, egyikük talpraesett, cserfes kislány, másikuk megfontolt, igazi kis mai fiúcska, aki inkább megfigyeli a dolgokat és nagyon  érdekli a technika. A különbözőségük ellenére nagyon jól kiegészítik egymást, működik köztük az összhang. Megkedveltük a kis szereplőket. 

A mese amellett, hogy a gyermekek számára igazi kalandos utazást kínál, amely során számos kalanddal, új kifejezésekkel, elfeledett mesterségekkel ismerkednek meg, a  kötet a felnőttek számára is tartogat meglepetéseket, olyan érzéseket, amelyek visszarepítik őket a gyermekkorukba, hiszen melyikünk ne emlékezne például a krumplicukorra?

Irodalmilag is teljesen rendben van a mese, kellemes írói stílusával magával ragadja a képzeletet, amellett olyan ízes, régies magyar szavakkal találkozhatunk, mint kőhupli,  rőzse, szatócs, felspulnizott zsinegek. Például kislányom és én is imádtuk a Telihold néni, Illatos Lányka, Mákszem és Gubó neveket is, amelyek szinte önmagukban mesélő jelleggel bírtak, ezek a beszédes nevek szinte megelevenítették a szereplőket. 

A néphagyomány éltetés témakörében kimagasló értékkel bíró meséről beszélhetünk, nagyon fontos témának adott mesés vonatkozást az írónő, amit az illusztrációkkal csak megerősítésre kerültek. Úgy gondolom, hogy kell a múlttal is foglalkozni, megismerni az elfeledett foglalkozásokat, az azokhoz kapcsolódó tárgyi eszközöket, fogalmakat. Amennyiben mindez mesés formában kerül a gyerkeke elé az csak hab a tortán.  Molnár Krisztina Rita írónőnek és Schall Eszer illusztrátornak sikerült megragadni a népi élet fontosságára történő figyelemfelhívásnak azon formáját, amivel a fiatalabb korosztályt is meg tudták szólítani, de a felnőtt korosztálynak is tudtak értéket közvetíteni. A történet szép lassan halad a medrében, nem kapkod, hanem ráérősen, szinte elbeszélget a gyermekekkel, gondolatokat ébreszt, teszi mindezt követhető a Skanzen tematikájához és célkitűzéséhez illő hangnemben, ritmusban.

A könyvet "leteszteltem" a kislányommal együtt, így bátran ajánlom már egészen 3 éves kortól közös olvasásra ezt a gazdagon illusztrált, titkokat és a gyermekek számára igazi kincseket rejtő mesét. Ilyenkor még inkább az egyes fejezetek utáni beszélgetések, az élmények felelevenítése és a képek alapján történő mesélés nyújtják a nagyobb élményt, a kicsit nagyobbaknál pedig maga a tényleges történet kerülhet a középpontba, hiszen számukra könnyen összekapcsolódik a mese és a valóságban megélt élmény, amely alapján fel tudják idézni a saját kirándulásukat is, ráadásul az emlékezetükben hosszabb távon is megmaradó élményként. 

Ez a könyv remek egy múzeumi séta után, de akkor is, amennyiben még csak tervezzük, hogy gyermekeinkkel ellátogatunk a Skanzenbe. 

Vidám gyermeknapot kívánok! 

Kiadó: Szabadtéri Néprajzi Múzeum

Kiadás éve: 2015.

Oldalszám: 94

Kiadás: keménytáblás

ISBN: 9789786155128

Borbás Edina: Kék macska

Fülszöveg: Pezsgő ​lokálélet és szenvedélyes szerelem a századforduló romantikus Budapestjén.

1901 tavaszán a Nyugati pályaudvar füstös peronjára érkezik egy ártatlan, vidéki lány, Eliza, akit magával ragad a nagyvárosi élet forgataga. Egy véletlen találkozás gróf Madarassy Andrással örökre megváltoztatja a hajadon addigi életét, míg végül az elveszett, tiszta lelkű szakácslány a Kék Macska nevű kétes hírű lokál konyháján talál menedéket.

A buja mulató kalandor életű tulajdonosa, Somossy Károly mindent az irányítása alatt tart, a konyhától a kéjbarlangon át a lokál exkluzív fogadóteréig. Alkalmazottai marionettbábuként ugrálnak előtte, kivéve Carola Cecíliát, a Kék Macska díváját, akinek szenvedélyes természetével még az Európa-szerte elismert üzletember sem bír. Eliza élete összeforr a Kék Macska lokál buja mindennapjaival. Vajon sikerül megőriznie tisztaságát ebben a fényűző, mégis romlott világban?

A romantikus kalandregény szövevényes szálai a Monarchia elfeledett botrányait és botrányhőseit vonultatja fel, igazi hamisítatlan Hamupipőke-sztoriba ágyazva.

Borbás Edina, MTA SZAB-médiadíjas és Los Angeles Cinefest-díjas forgatókönyv-írónő története, melyet valós események ihlettek, ezúttal a boldog békeidőkbe repíti vissza az olvasót.

Igazság szerint eléggé gondolkodóba estem, hogy elolvassam-e a könyvet, vagy sem, mert a borítója nem igazán tudott megfogni. Igen, tudom, tudom, nem ítélünk a borító alapján... 

A másik megingás pedig annak tekintetében következett be, hogy a korszakhoz, azaz a századfordulóhoz kapcsolódó regényeivel Böszörményi Gyula nagyon magasra tette azt a bizonyos lécet. 

Viszont mégsem tudtam kihagyni a regényt, hiszen rajongok a korszakért, azokért a történelmi alapokkal rendelkező regényekért, amelyek Magyarországon  játszódnak és korhűek tudnak lenni, úgy, hogy közben a történet is érdekessé tud válni. 

Kíváncsi voltam, hogy a Kék Macska mindezt nyújtani tudja-e számomra?

A Kék macska fülszövege is izgalmasnak tetszett, egy kellemes, érdekes milliőben játszódó regénynek ígérkezett. Elárulhatom, hogy mira az olvasás végére értem be is bizonyosodott, hogy helyes volt a megérzésem a regénnyel kapcsolatban.

Adott egy Budapestre került vidéki leányzó, Eliza, aki egy véletlen találkozásnak köszönhetően megismerkedik gróf Madarassy Andrással, aki bizonyos érzéseket ébreszt a lányban, amit ő maga sem tud hova tenni. Úgy hozza a sors, hogy Eliza egy nem éppen feddhetetlen lokál, a Kék Macska konyháján talál munkát. A lokált Somossy Károly irányítja ,vaskézzel és akarattal, legyen szó a konyháról, vagy az úrak által látogatott titokzatos barlangról. Szép lassan megismerjük a lokál házanépét, kivel szimpatizálunk, kivel nem annyira, de talán elmondhatom, hogy nagyon nehéz lett volna közömbösnek maradni a karakterekkel szemben. 

A nagy kérdés viszont folyamatosan nyitottan tátong előttünk: Eliza élete hogyan alakul a sötét alvilág és a fényűző Budapesti csillogás határán egyensúlyozva? 

Borbás Edina egy remek századfordulós Budapestetet rajzolt meg, néha szinte festményként jelentek meg a jelenetek, nagyon szerettem elmerülni a lokálok világában éppen úgy, mint a főuri mindennapokban. 

Eliza remekül kalauzolt minket a városban uralkodó két végletet képviselő karakterek és díszletek között. Minden egyes szereplő a helyén volt, megfelelően megjelent a jellemvonásuk, fejlődtek és éltek. Pont olyanok volta, mint amilyeneknek elképzeltem a kor emberét, további plusz pont, hogy nagyon szemléletesen jelent meg a ranggal járó kiváltság is. 

A regény középpontjába állított erkölcs köré egy kiválóan felépített sötétebb világot ismerhettünk meg.  Eliza, akárcsak Böszörményi Gyula Millije remekül belesimult a szerepébe és a korszakba.

Nagyon szerettem a hangulatos leírásokat, a néha elemi erővel lecsapó kegyetlenséget és a korszakra jellemző kettősséget, ami mindvégig hangsúlyos volt az olvasás során.

Folyamatosan izgultam Elizáért, meg a többi szereplőért, nagyon vártam, hogy miként alakul a sorsuk. Egy olyan furdulat került a regény végére, amit bevallom, sejtettem előre. Az, hogy én magam is hasonló csavarral zártam volna a történetet nem csorbította az érdeklődésemet és magát az élményt, amit a regény adott. 

Nagyon tudtam értékelni, hogy valós alapokon nyugodott az írás, tehát történelmileg teljesen rendben volt Borbás Edina regénye. Éreztem, hogy alapos kutatómunka előzte meg a mű megírását, számomra ez mindig kellemes élmény.

Ezek után muszáj lesz elolvasnom az írónő másik nagyon ígéretes regényét, A szerájt is. Alig várom, hogy ismét fejest ugorjak egy remek történetbe, és egy remek időutazáson vegyek részt. Remélem ebbe a történetbe is érkezik némi csavar és legalább ennyire életszerű karakterek fognak elvarázsolni.

A regényt nem kizárólag a romantika kedvelőinek ajánlom, mert sokkal többet tudott nyújtani, mind történelmileg, mind a karakterábrázolás és a leírások szempontjából.

Az írónőről:

Borbás Edina
Borbás Edina 2018-ban
Született	Borbás Edina 1980. február 27. (40 éves) Hódmezővásárhely
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Nagy Richárd
Gyermekei	két gyermek: Nagy Georgina Nagy Viktória
Szülei	Borbás Lajos, Kenéz Irma
Foglalkozása	író
Iskolái	Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskola és Gimnázium Szegedi Tudomány Egyetem

Tóth Gábor Ákos: Édesvízi mediterrán 4. - Végtelen nyár

Fülszöveg: Noha ​a Balaton-felvidéki családregény a szerző szándéka szerint trilógiának készült, az olvasók másképp gondolták, és kikényszerítették a folytatást! 

Az Édesvízi mediterrán-sorozat immár negyedik kötetében azonban ahelyett, hogy kisimulnának a dolgok, megint bezavar a külvilág az aprócska Balaton-felvidéki falu életébe. 

A betelepülő kanadai magyar házaspár egy napon arra ébred, hogy a szomszédos szőlőbirtokon a tőkék módszeres kiirtása kezdődött meg. Ezt végignézni sem kellemes, ráadásul egy távoli viselkedéskultúra képviselőiként nem is hagyhatják szó nélkül. De vajon az Öreghegyi Kúria és Borbirtok tulajdonosai számíthatnak-e a helyiek segítségére, illetve Balatonszépe lakói elfogadják-e azt a „nyaralósok” kezdeményezte összefogást, amellyel megpróbálják felvenni a harcot a falu mediterrán báját veszélyeztető befektetői csoporttal? 

A Balaton irodalmi nagyköveteként is emlegetett szerző regényfolyamának újabb epizódjában a magával ragadó „bor, mámor, Balaton” hangulaton kívül olyan témák is terítékre kerülnek, mint a természetvédelem, a múlt örökségének értő felhasználása, vagy éppen a felelősség a minket befogadó közösségért. 

Ami nem változott az előző kötetekhez képest: az a szeretetteljesen csipkelődő hozzáállás, amellyel hősünk szemléli e picinyke „mediterrán” közösség – és a saját családja – hely- és harmóniakeresését ebben a tagadhatatlanul felbolydult világban.

Véleményem:

Tóth Gábor Ákos igazán izgalmas, az irodalommal összefüggő karriert tudhat már eddig is maga mögött. Magyar-történelem szakos tanárként végzett, majd a Szféra szerkesztője/kiadója lett, 1984-ben pedig az Örley Társaság alapítója volt. Az elkövetkező időkben számos irodalomhoz köthető, valamint az irodalomtól független munkakört töltött be. A kétezres években viszont ismét visszatalált az újságírással összefüggő pályához, köztük a Trivium Kiadó főszerkesztőjeként ismerhették meg az irodalommal mélyebb értelemben is foglalkozók.  Az írás azonban akkor is  jelen volt az életében, amikor éppen nem ezen a pályán mozgott. Számos, szórakoztató irodalmi mű és komolyabb témákat boncolgató munka is kikerült a klaviatúrája alól. 

Az elmúlt évtizedekben több érdekes írást is köszönhetünk neki. A teljesség igénye nélkül: Nyúltrapp (1990.); A tengervíz sós (1994.); Hősök gatyában. Ó, azok a nyolcvanas évek (2007.); majd 2012-től az Édesvízi mediterrán-sorozattal robbant be az olvasók szívébe. 

A sorozatot eredetileg trilógiának tervezte az író, viszont az olvasók - köztük én is - annyira szerették, hogy idén már a 4. rész megjelenésénél tartunk, amely a Végtelen nyár címet viseli. 

A sorozat első részéről, az Édesvízi mediterránról már korábban olvashattátok az értékelésemet. Elsőre nagyon megkedveltem a kanadai-francia-magyar gyökerekkel rendelkező Oaks házaspárt és a hozzájuk akarva akaratlanul kijáró idősebb Oaks-t, valamint a Fenséges Rommal együtt "megörökölt" Rita mamát és Balatonszépe megannyi furcsa, kicsit bogaras lakóját. 

A helyszín tehát továbbra is a mesébe illő Balaton-felvidék, azon belül is egy bájos, a turistáktól még megkímélt falu, Balatonszépe. 

A történet pedig így veszi kezdetét: 

"Hajnali fél négy volt, amikor megcsörrent a telefonom. 

- Apa? Hogyhogy ilyenkor?

-Köszönöm kérdésed, jól vagyunk - hangzott a vonal másik végéről."

Az Oaks család apraja-nagyja végre kezd beilleszkedni a kis falu életébe, lassan nem betelepülőknek tekintik őket a falu lakói, persze a korábbi részekben bőven tettek is ennek érdekében. Még az előző részekben humoros formában ezt a beilleszkedési folyamatot követhetjük nyomon, amolyan Peter Kerr-féle Mallorca-sorozat formájában, magyarra hangolva. Addig ebben a részben igazán izgalmas történések elé nézünk. Tehát a Fenséges Rom már majdnem régi pompájában tündököl, a birtok dolgai megyegetnek, a család szépen bővült, a szereplők kezdenek összecsiszolódni az új életkörülményeikkel. Ekkor történik valami, ami az Öreghegyet és lakóit felpezsdíti, a szereplőket tettekre, összefogásra és kompromisszumra sarkallja. 

Természetesen továbbra is a magyar mentalitással és a külföldi hozzáállással történő összecsapásokon, vicces fordulatokon keresztül szemléltetve kapjuk tálcán a történéseket. 

A negyedik részben, a Végtelen nyárban az író már megengedi magának -ismerve olvasói igényét -, hogy a humoros történéseken túl némi értékteremtést, fontos kérdésekre történő figyelemfelhívást is belevigyen az írásába. Az ingatlanbefektetések túlzott megjelenése, térhódítása pedig a korunkat, napjainkat egyre inkább érintő egyik kényes kérdés, ami szintén része a történetnek, és bátran állást is foglal e kérdésben az író a karakterek által.  

Sőt, fontos, mindenkit érintő, megérintő témákat is feszeget ez a rész, mint például, van-e jogunk romboló módon beavatkozni a környezetünkbe? Emellett hangsúlyt kap a múlt megőrzésének és átörökítésének fontossága, a közösség teremtő értéke. Kedves, de humoros formában a család fontosságára, az összetartásra is igyekszik felhívni az olvasó figyelmét. 

Szerettem, hogy most ilyen nagyban játszott, mikor a Bor, Mámor, Balaton vonalból már éppen kifogyott volna a szusz, ő tudott egyet csavarni rajta, amitől továbbra is élvezetes tudott maradni a történet, és maga az olvasási élmény. Nagyon jól sikerült a lágy vonalat némi keményebbel, fontossal ötvöznie, és ez a sorozat elbírta ezt az irányt is. Véleményem megmaradt szerencsére megmaradt az egyensúly a szórakoztatás és a figyelemfelhívás, mondanivaló között. 

Térjünk át a karakterábrázolásra. Számomra az Oaks család karakterei továbbra is nagyon kedvesek. Mindegyiknek megvan a maga helye ebben a (jól)működő gépezetben, amit családnak hívunk. A karakterábrázolás nagyon erős, amit elmondhatok a sorozat minden egyes részének vonatkozásában. Korábban François, a feleség vonatkozásában említett zavaró érzésem is elmúltak. Mostanra megkedveltem, sőt igazán közel is érzem magamhoz, főleg mióta anyuka lett, valahogy a szurka-piszka természete átment egy tyúkanyós szurka-piszkába, ami sokkal emberibb, bájosabb, mint korábban volt. Igazán élvezetes, hogy az idősebb karakterek éppen olyan elevenen jelennek meg olvasás során, mint a fiatalabb generáció tagjai. Azt is elmondhatom, hogy pozitívum, hogy nem kizárólag a főszereplők kaptak kiváló jellemábrázolást, hanem a kevésbé fontos szereplők is. Érezni, hogy mindenkinek megvan a saját helye ebben a lágyan úszó regényfolyamban, amit nevezhetünk családregénynek, de valójában talán egy új műfajt kellene kitalálni rá, mert túlmutat a családon, inkább közösségi regény. 

A közösséget, annak zárt, némiképpen különc működését tökéletesen szemléltetik a leírások, párbeszédek, történések egyaránt. 

"Amint arra számítani lehetett, a reggeli fények csúszdáján megérkezett a türelmetlen, gonosz troll is a kertünkbe, aki úgy rázta a kapu mellé akasztott tehénkolompot, mint valami eszement. Sőt, torkaszakadtából ordított is: - Oaks! Jöjjön ki! Jöjjön azonnal... vagy nagyon megbánja!" 

Az atmoszféra továbbra is hozza azt a szintet, amitől élmény az olvasás és igazán bele lehet feledkezni a történetbe, mert szinte látjuk a leírások alapján a történéseket, érezzük az illatokat, a szelet, magát a Balatoni életérzést. 

Így a negyedik részben már nem kizárólag az andalító balatoni nyárban és a szereplőkben veszhetünk el, hanem vannak történések, amitől zakatolunk előre a nyárban, és merülünk el a szereplőket foglalkoztató problémákban, örömökben. Egyértelmű, hogy ami másnak a nyaralás, az számukra az életet jelenti, nem csupán egy nyárra szóló, laza kikapcsolódást.  

Egy kis plusz, hogy a Balaton-felvidéki szőlő kultúráról, termesztésről és a bortermelés folyamatáról is jó átfogó képet kapunk a sorozat folyamán. Látszik, hogy az író szívügyének tekinti a magyar bortermelés, szőlőtermesztés fontosságára történő figyelemfelhívást. Számomra ez is érdekes kiegészítő témája volt a sorozatnak, hiszen így apránként elég sok információt megtudtam magáról a bor előállításának a folyamatáról, egészen a tőkék gondozásától kezdve a szőlő hordókba kerülésig, és persze arról, hogy ez néha milyen nehéz úton történik, mennyi ember vesz részt benne. Tehát ez is egy érdekes kis kitérő, még akkor is, ha nem leszünk szakértők, de a tudásunk mindenképpen kibővül.

Egyetlen pici negatívum, hogy ebben a részben a humor kicsit lecsökkent, a fontosabb mondanivaló pedig több lett, ami nem lenne baj, de imádtam azt a pikírt humort, tömény, nagyon tömény mennyiségben, ami a többi résznél még megvolt és végigkísérte a sorozatot. Persze ez a rész is bővelkedett humorban, nincs ezzel baj, de adagolhatta volna nagyobb kanállal is az író, mert Oaksék és környezetük elbírta volna, akárcsak én, mint olvasó.

Az érzés, amit ez a rész, sőt az egész sorozat kiváltott belőlem: Alig várom, hogy idén meglátogassuk a Balatont és egy kis édesvízi mediterránt szippantsak magamba, sőt titkon remélem, hogy akár még Oaks-ék is velem szembejöhetnek egy kis eldugott hegyi utcában, ahonnan együtt élvezhetjük a Balaton végtelen kékjét és a nyarat.  

Összességében

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a hangulatos, andalító, de mégis eseménydús regényeket, amelynek most mindenki egy picit részesévé válhat azáltal, hogy ismerős helyen, ismerős karaktereken és életérzésen keresztül kapja a Bor, Mámor, Balaton érzést, sőt ennél sokkal többet is, amit csak olvasás során érezhet át igazán. A mai magyar irodalom egyik újítójának tartom Tóth Gábor Ákost, mert megteremtette a magyar mediterránt. 

A legjobb, hogy a sorozat részei önállóan is olvashatóak a visszautalásoknak köszönhetően, de egyben az igazi, akár egyhuzamban, például egy pohár levendulás limonádé mellett Balatonon innen és túl.

A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak! 

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 320

Ferenczi Alexandra: Semmit sem sejtve

A szomorú történet főszereplője egy pszichológusnak meséli el múltbéli, nem mindennapi történetét, csalódásait, s hogy miképpen romlott meg barátaival a kapcsolata. A szerző mindezt az orvoson keresztül mutatja be olvasóinak elejétől a végéig. Az apró jelek, kiejtett mondatok, amelyeket az ember csak úgy elenged a füle mellett, ebben a történetben nagyon is jelentős szerepet játszanak, nem is sejtenénk mennyire... 

A kétségbeesett fiatal lány kutatja az igazságot. Minden olyan zavaros, semmi sem logikus, így a történtek nem hagyják nyugodni, kíváncsiságának szomját nem tudja csillapítani egészen addig, amíg ki nem derül a teljes igazság. Végül egy váratlan üzenet fedi fel az igazságot, amely egy hihetetlen kegyetlenségre világít rá... 

Egy jó tanács.: Ne Bízz Senkiben!

Mindig nagy örömmel tölt el az, ha fiatal írókat mutathatok be. Mostanában egyre többen mernek elindulni az íróvá válás rögös útján, így egyre több írással találkozhat az olvasó. Azonban nehéz eligazodni az újdonságok tengerében, és valljuk be sokszor nem merünk ismerkedni új tehetségekkel, hanem a jól megszokott írók könyveiért nyúlunk a könyvesboltban, vagy kattintunk online. Azonban szerintem ez nem a legjobb út ahhoz, hogy a látókörünket szélesítsük, mert úgy gondolom bevállalósnak kell lenni és nyitni az újra, a friss stílusra, még akkor is, ha még néhol kiforratlan. Ahogy látom mostanában sok tehetséges magyar író bontogatja a szárnyait.

Jelen bejegyzésem is egy fiatal magyar írónőről és a regényéről fog szólni. Rendhagyó módon azonban az interjúval kezdeném, amit Ferenczi Alexandrával készítettem, mégpedig azért, hogy mielőtt a regényéről bármit elárulok megismerhessétek őt magát, mint írót és saját gondolatait a írásról, a regényről. 

Kérlek, mesélj írói munkásságodról az olvasóknak, illetve arról, hogy mit lehet tudni rólad, mint magánemberről

Igazából az írói munkásságom akkor kezdődött, amikor befejeztem az újságírói tanulmányaimat, és pályakezdőként próbáltam elhelyezkedni a szakmában. Sajnos ez nem sikerült, amit kudarcként fogtam fel. Abban viszont biztos voltam, hogy nem akarom elengedni az írást, túl kedves volt nekem ez a tevékenység. Így elhatároztam, hogy írok, csupán kedvtelésből. Azt viszont nem terveztem, hogy könyvet írok, csak egyszerűen írok. Egy nap viszont különleges dolgot álmodtam, amelyet azonnal fel is jegyeztem a noteszembe. Meg is volt az alap történet amiről írhatok, már csak szabadjára kellett engednem a fantáziámat, amely szerintem a legeslegizgalmasabb dolog az írásban, amikor rajtad múlik minden, te döntöd el, hogy a szerelmesek összejönnek vagy sem, vagy a barátok összevesznek vagy kibékülnek, a történet happy enddel zárul-e, avagy sem. Közben elhelyezkedtem adminisztrátorként, és munka mellett írtam ezt a történetet, amit hangsúlyozok, még mindig nem gondoltam volna, hogy könyv lesz belőle, egyszerűen jó volt úgy, hogy csak írom. Míg egyszer csak befejeztem, viszont nem voltam vele megelégedve, átírtam, írtam hozzá, aztán két év munka után sikerült befejezni, melynek a gyümölcse egy 279 oldalas könyv lett. Aztán a szüleimmel beszéltünk arról, hogy keresnem kellene kiadót, ha már ennyi munkám van benne, ami nehéz időszak volt. Nagyon sok kiadó utasított vissza olyan indokokkal, mint például az idei – és már a jövő évi költségtervükbe sem férek bele, vagy nem terveznek a közeljövőben ilyen műfajú könyvet kiadni. Kicsit elkeseredtem, de nem adtam fel, míg a Vas Népében olvastam, hogy egy vas megyei hölgy adta ki a könyvét a Szülőföld könyvkiadó által. Ekkor megkerestem ezt a kiadót, elküldtem a kéziratomat is, és egy hét múlva felhívtak, hogy érdekesnek találták az anyagot, amit küldtem, és szívesen megkezdenék velem a közös munkát. Így született meg első könyvem a Semmit Sem Sejtve.

Hogy egy kicsit meséljek magamról is:

24 éves vagyok, vas megyében lakom. Jelenleg egy takarmánykeverő üzem irodájában dolgozom, ahol logisztikai és általános adminisztrátori feladatokat látok el. Nagyon szeretek ott dolgozni, viszont úgy érzem, hogy írás nélkül nem lenne teljes az életem. Nagyon szeretek olvasni. Tervezem következő könyvem megjelenését is, de ez az olvasóimtól is függ.    

Kérlek, mesélj pár szóban a könyvről és arról, hogy most éppen min dolgozol!

A könyvem műfaja thriller-krimi, amely egyszerű diákokról szól, akiknek a hétköznapinak tűnő életükben nem mindennapi dolgok történnek. A főszereplő Nathalie, aki a pszichológusának meséli el, és az orvoson keresztül mutatja be az olvasóknak a tapasztalatait, a szörnyű történteket. Nathalie élete egyik napról a másikra összeomlik, hónapokig bizonytalanságban él, barátai segítségével próbálja kideríteni az igazságot, de sokszor akadályokba ütközik. Végül váratlanul derül fény az igazságra, amely nagy kegyetlenséget fed fel. Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a történetről, hogy ki,- mit,és hogy miért tett, ezekre a kérdésekre csakis akkor kapnak az olvasók választ, ha elolvassák a könyvet.

Nem akarok elárulni előre semmit, de a második könyvemet írom, a Semmit Sem Sejtve folytatását, amelyben tartogatok még sok meglepetést az olvasóimnak. A történetnek messze nincs még vége, a folytatásban derül ki igazán, hogy miért kellett Nathalie-nak mindezeken keresztül mennie a múltban, és vajon a történetbeli szerelmesek képesek-e átvészelni a nehéz időszakokat, amelyek próbára teszik a kapcsolatukat?.

Mit jelent számodra az írás?

Hobbi, szenvedély, másvilág.

Hobbi, mert kellemes időtöltés és kikapcsolódás. Szenvedély, mert vágyat ébreszt fel a fantáziám szabadjára engedésére. Másvilág, mert írás közben kilépek a való világból, a hétköznapokból, írás közben ott vagyok, ahol éppen a történetem zajlik, amely az a helyszín, amelyet a fantáziám által alkottam.

Van olyan író, aki inspirál?

Természetesen, például James Dashner, Paula Hawkins és Nicola Yoon.

Mit olvastál utoljára?

Veres Attila Odakint sötétebb című könyvét olvastam.

Bemutatnád az olvasóknak, hogy hol és hogyan alkotsz?

Hát Igazából a hol az nagyon nem lényeges, csak nálam legyen a tabletem, ha az ihlet megszáll, akkor gyakorlatilag akárhol tudok írni. Volt rá példa, hogy orvosi váróteremben írtam.

Az, hogy hogyan, arra nehéz válaszolni. Igazából többen kérdezték már tőlem, hogy „Oké, hogy írtál egy könyvet. De mégis hogyan?” Én igazából nem jegyzetelek előre, például, na most a főszereplőim Tom és Nathalie összevesztek a táborban, ezután jön az esti tábortűz, és kibékülés és stb. stb… Szóval nem írtam vázlatot előre, hogy mi - mi után fog történni, a történet spontán az írás közben született, és szerintem ennek így van meg igazán a varázsa. Egyetlenegyet írtam fel magamnak előre, és pedig az a történet vége, már csak azért, hogy tudjam, hogy merre haladjak a történésekkel.

Miért pont Amerikába játszódik a történet, van valamilyen kötődésed Amerikához?

Nincs kötődésem Amerikához, de úgy gondolom, hogy New Orleans önmagában is sokatmondó város. Azért nem akartam, hogy a történetnek Magyarország legyen a helyszíne, mert szerintem sokkal figyelem felkeltőbb és különlegesebb, ha egy külföldi városkát választunk történetünk helyszíneként.

Kérlek, mesélj kicsit a karakterekről, inspirált valaki a megformálásuk során?

A történetnek három főszereplője van, Nathalie Smith, Tom River és Johny Feeld. Mellékszereplők a Beker testvérek: Emma és Josh, és a fiatalok szülei, illetve az iskolai barátok, mint például Jessica Beker, és Tyler Wilson.

Nathalie egy visszahúzódó lány, aki ragaszkodik két legjobb barátjához Tomhoz és Johnyhoz. Sajnos a történetben a hármójuk barátsága megromlik, és ezt ő nagyon nehezen éli meg. Viszont céltudatos személyiség.

Tom népszerű a lányok körében, de végül Nathalie-hoz vezet a szíve. Közvetlen személyiség, vagány, magabiztos, – de arrogáns is egyben.

Johny kevésbé népszerű, szerény, érzelmes személyiség, aki nehezen kezeli a visszautasítást. Meggondolatlan, hirtelen haragú.

Talán Tom karakterének megformálásában a Once Upon A Time / Egyszer volt hol nem volt című sorozat harmadik évadában szereplő Robbie Kay ( aki Pán Péter bőrébe bújt ), személyisége volt az ihletforrás. A többi főszereplő abszolút a fantáziám szüleménye.

Köszönöm szépen az interjút!

Semmit sem sejtve

Ahogy olvashatjátok is, Alexandra már elárult egy-egy izgalmas dolgot a regényről, amit szeretnék a saját véleményemmel kiegészíteni.

A regény címe elég sokat elárul a műfajról. Semmit sem sejtve, mely cím alapján is gyanítható, hogy valamilyen pszichológiai-krimi-thriller témakör fog kibontakozni. A regény hivatalos műfaja thriller-krimi, de én úgy érzem inkább a pszichothriller kategóriába sorolható a regény, mivel folyamatosan próbál hatni az olvasókra, leginkább lelkileg. 

A szereplők egytől egyig fiatalok, a 18 éves korosztályt képviselik. A történetvezetés Nathaliera van fókuszálva, mint női főszereplőre. 

Nathalie által ismerjük meg, hogy milyen furcsa és bizarr dolgokra képesek a "barátok", amely történet egy pszichológusnak tett vallomás által bontakozik ki az olvasó előtt. 

Szerettem a regényben, hogy valójában elbeszéli a történetet Nathalie szemszögéből az író, de ennél sokkal többről van szó. Belelátunk a New Orleansban játszódó történet családi, baráti hátterébe is és elkezd kialakulni egy bonyolult kapcsolati háló. Megismerjük a szereplőket, de egyiküket sem annyira közelről, hogy messzemenő következtetéseket tudnánk levonni a cselekedeteikből, ezzel is közelebb érve a megoldáshoz, ami a rejtély kulcsát adja, de csak a történet legvégén, addig marad a bizonytalanság. 

Olvasás közben éreztem, hogy a regénynek sajnos nagyon gyenge volt a szerkesztői háttere, ami valószínűleg abból adódott, hogy egy kisebb kiadó karolta fel a kiadást, emiatt picit úgy éreztem, hogy néhol ez a hiányosság a történet rovására ment. Maga az alaptörténet nagyon tetszett, és igazából folyamatos gondolkodásra, ötletelésre ösztönzött a rejtély megoldására vonatkozóan. Többféle teóriát állítottam fel én magam is olvasás közben, és még így is meglepődtem a végkifejleten, mert volt benne olyan motívum és csavar, amire nem igazán számítottam.

Bevallom, hogy nekem az is tetszett volna, ha hazánkban játszódik a történet, talán úgy még közelebbinek éreztem volna magamhoz a cselekményt, és el tudtam volna vonatkoztatni az amerikai élettel kapcsolatos bakiktól, amik sajnos néhol megzavarták az olvasási élményt. 

Emellett Nathalie karakterét érzem a regény erősségének, egy kicsit labilis, visszahúzódó lány, ami nem is csoda olyan "barátok" mellett, mint akik neki jutottak. Szerintem nagyon jól visszaköszön a történetben a bizonytalansága és az, hogy már nem látja ő maga sem a fától az erdőt, ami elég gyakori a pszichés megterheléssel járó esetek után. 

Emellett éreztem energiát és potenciált a Baker testvérekben is, örültem volna, ha picit több teret kapnak a történetben, de talán a folytatásban. Nagyon örülök annak, hogy lesz folytatása a regénynek, mert éreztem, hogy még maradtak elvarratlan szálak és nyitott kérdések, amire még vissza lehet és kellene is térni, hiszen birizgálja az olvasó fantáziáját. Csak egyet említve, engem személy szerint érdekelne a mellékszereplők közötti kapcsolati háló, ami előre vitte és a megoldás felé mozdította a történetet, de nem került teljes egészében kifejtésre, hiszen nem volt evidens számomra, hogy ki és milyen viszonyban van egymással, milyen mélyek ezek az elköteleződések. 

Nathalie szüleit viszont gyengének éreztem, még mellékszereplőnek is kevés volt az általuk nyújtott, vagy éppen nem nyújtott aggodalom, illetve a gyerekük irányába nyújtott segítség, ami egy ilyen helyzetben nem követte a logikus lépéseket, hanem inkább visszahúzta a történetet. Egyértelműen teszetoszának éreztem őket. 

Biztos vagyok benne, hogy a következő részben is lesz miért és kiért izgulnunk, illetve a pszichés indíttatásra is fény fog derülni, ami a történések hátterére is magyarázattal fog szolgálni. 

"A lassan kivilágosodó szürkület a valódi hangulatomat mutatta. Szomorú és bús, a felhők mögött bujkáló nap, milyen szomorú, igaz? A nap felragyogna, egy kis vidámságot hozna, de a felhők eltakarják...."

Még szeretném megemlíteni a regény fizikai megjelenését, ami első ránézésre nagyon egyszerű és tiszta. Mentes minden fellengzéstől, de ugyanakkor beszédes és kellemes első benyomást nyújt. A szürke borító, egy leheletnyi pirossal számomra mindig a regény komor hangulatát tükrözi. Már a borítóval megkapjuk azt a benyomást, ami később a regény olvasása során is hangsúlyossá válik, azaz komor, kicsit szomorú, de egyben rejtélyes is. Azt viszont nem tudtam szeretni, hogy a borítón megjelenő motívumok végigkísérték a lapokat, mert olvasás közben számomra zavaró tényező volt, folyamatosan vonzotta a szememet, ami kibillentet az olvasás valódi élményéből, és ezáltal többször elkalandoztam.

Összességében úgy gondolom, hogy első regénynek nagyon jó kezdet és remélem, hogy a folytatás is legalább, ha nem még izgalmasabbá tud majd válni, mert mindenképpen ott látom a lehetőséget egy rendhagyó és friss pszichothriller kibontakozására. 

Az olvasási élményt és a lehetőséget köszönöm Ferenczi Alexandra írónőnek!

A regény megrendelhető közvetlenül Alexandrától is: ferenczilexy16@gmail.com e-mail címen.