3 könyvről röviden - őszi kuckózáshoz ajánlok olvasnivaló

 Fülszöveg: Csíkszentmihályi Mihály arra az örök kérdésre keresi a választ, hogy mi a boldogság titka, mitől is leszünk mi, emberek, elégedettek. Az öröm művészete a világhírű pszichológus korábbi műveiben lefektetett alapgondolatainak letisztult összegzése és azok gyakorlati alkalmazása a mindennapi életünkre. Emberek ezrein végzett széleskörű vizsgálatok alapján jutott a szerző arra a következtetésre, hogy a boldogtalanság, az elégedetlenség fő oka az, hogy az emberek többsége a mindennapok során egyáltalán nem foglalkozik, nem is vesz tudomást érzelmeiről. Csíkszentmihályi szerint a probléma megoldásának a kulcsa az lehet, ha olyan, változó kihívások elé állítjuk magunkat, amelyek magas fokú tudást és különböző képességek alkalmazását várják el tőlünk.

A hűvösebb időjárás néha egyenesen megkívánja, hogy valamilyen mélyebb tartalommal bíró, ismeretterjesztő kötetet vegyek a kezembe.

Itt a hűvösebb idő, egy tea, meleg takaró és mi más kellene a mai flow-hoz?!

Vannak könyvek, amik nemcsak olvasnivalók, hanem társak is, elgondolkodtatnak, néha picit elbizonytalanítanak, de mindenképpen utat mutatnak. Nos, Csíkszentmihályi Mihály írása pont ilyen. Nem muszáj sorrendben haladni a fejezetekkel, elég néha kedvünk szerint fellapozni az egyik fejezetet és belefeledkezni az adott témába.

Az öröm művészete – Flow a mindennapokban rávezet arra,hogy miként találhatjuk meg a jelen pillanat szépségét, és hogyan élhetjük meg azt teljes intenzitással. Utat mutat a fásultság, az önsajnálat és a megszokottból való kitöréshez, melyhez a flow életszemléletet veszi alapul.

9 fejezeten keresztül kalauzol minket az író személyes és az általa dokumentált tapasztalatokon keresztü az életszemlélet megváltoztatásának útján. Nem száraz tananyagjellegű az írás, de aki statisztikákat is szeretne látni nem fog csalódni, mert remekül osztja fel az író az egyes fejezeteket a tudományos és a tapasztalati megállapítsok között.

Nekem egyedül a zömében amerikai példákkal volt egy kis problémám, örültem volna kicsit szélesebb, reprezentatívabb skálának, hiszen nemzetenként is sok eltérés van akár az örömforrások tekintetében, akár a gondolkodásmódokban.

Számomra a 4. fejezet hozta a legtöbb érdekességet, ami a munka paradoxonát boncolgatta.

Összességében egy, a témájában kiváló önfejlesztő kötet, amit szívből tudok ajánlani.

Nem nagy szavak, nem elérhetetlen célok – csak apró, tudatos pillanatok, amikből végül összeáll az öröm művészete. Elérjük a teljes flow-t.

Ti mikor érzitek, hogy igazán "flow"-ban vagytok?

Penelope Slocombe: A Napsugárház

A fülszöveg cselekményleírást tartalmaz, így nem kerül fel, aki szeretné Moly-on utána tud nézni.

Penelope Slocombe Gyönyörűen megírt utazásokkal, bánattal teli fejlődésregénye, amely a végső feloldozás felé kanyarog és elröpíti az olvasót egy másik létezésbe, egy ismeretlen világba.

Egyszerűen letaglozó, varázslatos és elemi erővel bíró írás Indiáról, emberi sorsokról, a gyermekkor és a felnőtt lét bizonytalanságáról, a küzdelemről, a túlélésről és a sors kifürkészhetetlenségéről.

Egy fejlődésregény, ahol bár a karakterek számomra közel sem voltak szerethetőek, de megérintett az anya, mint nő, az apa,mint férfi és a gyermek, mint fiú, fiatal felnőtt küzdelme önmagukkal és az élettel.

Szerettem ezt a furcsa hajszát a bizonytalanságban, ahol minden illékony és törékeny.

A lezárás korántsem azt hozta, mint amit váram volna, de a madarak éneke, a remény végig elkísérte az olvasás során

Egy szépen megírt, érzelmes, karizmatikus és fontos témákat feszegető regény.

Erő sugárzott minden oldalról, így azt gondolom a nyár kedvenc regénye lett számomra.

Repült az idő az olvasás során, várom az írónőtől a következő olvasási élményt és szívből ajánlom mindenkinek, akinek bátorításra, kitartásra, érzelmekre és egy kiváló regényre van szüksége.

Vivian Conroy: Rejtély Provence-ban

Fülszöveg: Egy buja francia birtok, egy esküvő és egy rejtélyes haláleset. A harmincas évek csillogását idéző detektívtörténetben a tanárnőként dolgozó Miss Atalanta Ashford egy csapásra bekerül az előkelő társaságba, amikor megörökli nagyapja tekintélyes vagyonát. Ám a villákkal, partikkal és autókkal együtt jár a nagyapáról unokára szálló, szokatlan foglalatosság is: diszkrét nyomozómunka Európa elitjének.

Atalanta egy szempillantás alatt megkapja élete első megbízását, amely Provence szépséges levendulamezőire, egy grófi esküvőre vezeti. Miközben az amatőr nyomozónő egy múltbéli haláleset nyomába ered, újabb holttest kerül elő, és az események váratlan fordulatot vesznek. Az idő fogy, Atalantának pedig az ügy végére kell járnia, mielőtt a kétségek közt vergődő menyasszony kimondja a mindent eldöntő igent…

Itt az ősz és vele együtt a hűvösebb idő, így vágyom a cozy mystery történetekre. Ezúttal Miss Atalanta Ashford-dal nyomoztam Provence gyönyörű tájain, ahol még a nyár színei visznek át könnyeden az őszbe, így egy kiváló hangolódás volt a kuckózáshoz..

A történet szerint Miss Ashford egy váratlan örökségnek köszönhetően kiléphet a tanítónői állásából és folytatva nagyapja örökségét utazhat, de közben meg kell oldania pár rejtélyt, ha úgy hozza az élet.

A helyszínek festőiek, Atalanta kellemes, intelligens és kicsit álmodozó is egyben, de mégis van benne valamilyen mély erő. Minden apró mozzanatnak jelentősége van, egy igazi 20. század eleji történet, amely minden sorával hozza a korszakra jellemző bájt.

Nem feltétlen viszek magammal nagy sorsfordító gondolatokat ebből a történetből, sőt, meg merem kockáztatni, hogy a következő részeknél majd újra át kell futnom akár ezt a kis ajánlót, hogy bele tudjak helyezkedni a történetbe, de nem is ez a lényege a regénynek, hanem az, hogy szórakoztasson, megnyugtassa az ember idegeit és kicsit ki tudjon lépni általa a hétköznapokból, miközben szép tájakon kalandozik és együtt nyomoz Atalantával.

Esküvő, levendulamezők és egy kellemes nyomozás az 1930-as évek csillogásával vegyítve.

Nem is kell több ahhoz, hogy szívből ajánljam a műfaj kedvelőinek ezt a kötetet, én pedig várom a következő kalandot Miss Atalanta Ashford-dal. A borító pedig hab a tortán, szerintem tökéletes.

Ande Pliego: Végzetes meghívás

Hat ​thrillerszerző. Egy írói elvonulás.

Bármit elkövetnének, hogy rajta legyenek a vendéglistán…

A házigazda

A legendás krimiíró, J. R. Alastor könyveit az egész világon olvassák, de a valódi kilétét homály fedi. Miután évekig a háttérbe húzódott, meghív hat krimiszerzőt a magánszigetére.

Az asszisztens

Mila del Angélt arra vették fel, hogy zökkenőmentesen bonyolítsa le a találkozót. Évek óta másra sem vágyik, csak hogy végre bosszút állhasson a múltja egyik szellemén – és ez lehet az egyetlen esélye.

A játékosok

A hat sikeres szerző kérdés nélkül elfogadja a meghívást – olyan lehetőség ez, amelyért bármelyikük ölni tudna.

A játék

Az izgalmakkal teli kikapcsolódásként induló hét baljós fordulatot vesz, amikor rábukkannak az egyik vendég holttestére, a többiek pedig a házigazda sötét képzeletében megszületett rémálom kellős közepén találják magukat. Lehet, hogy krimiket írnak, de most túl kell élniük egyet…

Miközben egyre erősödik a szigetet a külvilágtól elvágó vihar és egyre nő a holttestek száma, a vendégeknek túl kell járniuk egy olyan gyilkos eszén, aki szó szerint minden trükköt ismer…

„Ínycsiklandóan csavaros… tökéletes a thrillerrajongóknak, akik egy újfajta, zárt szobás gyilkossági rejtélyre éhesek.” – Erin A. Craig

 Ismét egy történet, amelynek a végén csak egy maradhat, legalábbis az alapkoncepcióját ez adja a regénynek. Egy híres, de soha senki által nem látott bestseller író, J. R. Alestor meghív néhány híres írót a szigetére, ahol írói workshopon vesznek részt, elvileg. A workshopot Mila del Angel szervezi, a játékosok szerepében pedig hat író tetszeleg. Mindannyiuk szekrényében ott vannak a csontvázak, amelyek szép lassan elkezdenek kiesni, a játék elindul és természetesen egyre durvábbá válik. 

Az alapkoncepció, ahogy Agatha Christie regényéből, a 10 kicsi négerből már ismerhetjük szinte garantálná a sikert, de sajnos számomra valahogy ebben a regényben nagyon vakvágányon futottak az eltűnések, gyilkosságok és maga a játék is. 

Olyan volt, mint egy film, ahol a kamera ide-oda kapkod, ráadásul mindenféle terv nélkül. Mivel a szereplők közül senki nem került hozzám közel, ezért nagyon nehéz volt követni, hogy éppen kinek a szemszögéből látjuk a történetet (pedig a fejezetek elején szerepelt az adott karakter neve), néha bizony el is vesztem ebben az örült kapkodásban. Azt gondolom, hogy egy jobb szerkesztéssel sokkal izgalmasabb regényt lehetett volna ebből a történetből kihozni, itt azonban ez elmaradt. 

Nagyon lehetett érezni azt, hogy a szerző még nem mozog elég magabiztosan a történetvezetés terén és sajnos a karakterei is olyan élettelenek, de ő mégis sok karaktert és szálat próbál egyszerre rángatni, ami a regény hátrányára vált. 

Sajnos elég hamar rá is jöttem arra, hogy a háttérben ki mozgatja a szálakat, így a krimi/thriller része nem villanyozott fel annyira, nem kellet a körmömet lerágni félelmemben. 

Ami tetszett, mert volt ilyen is, az nem más, mint a gyilkosságok kivitelezése, azok bizony tetszettek, a végén pedig egyenest szerettem a csavart, ami pontot tett a történet végére, ahol én le is zártam volna, de az író még egy picit magyarázta, amit már túlírtnak éreztem. 

Volt itt minden: vád, gyilkosság, szerelem, sírás, vér és verejték, de valahogy nem ütött. Lényegében sajnálom, mert alapvetően jó volt az ötlet, de tényleg. Amennyire vártam ezt a megjelenést  pont annyira csalódtam, de biztos vagyok benne, hogy később még adok az írónak egy esélyt, mert szerintem még nem eresztette ki a karmait, a stílusa meg is lenne hozzá, de még meg kell tanulnia felépíteni a regényt. 

Dann McDorman: Egy gyilkosság megírásának krónikája

 Fülszöveg: Aki ezt a műfajt tisztességesen műveli, annak követnie kell a szabályokat, hogy az igazságot mindenki számára elérhetővé tegye – akármilyen ügyesen álcázza is hazugság.

Július negyediki hétvége a tiszteletreméltó West Heart vadászklubban. Az első esti koktélozásra még csak néhány vendég jelenik meg: a klub elnöke, a pénztáros a terhes feleségével, a kotnyeles iskolásfiú, a gyászoló apa, a szófukar gondnok, a leendő klubtag, a magánnyomozó…

És lesz majd egy holttest.

Meg egy megoldásra váró csavaros rejtély.

Minden más a szereplőkön múlik.

És, mint meglátod, rád is szerep vár ebben a nyomozásban…

Az Egy gyilkosság megírásának krónikája elképesztően eredeti és fantáziadús detektívregény, amely tiszteletadás a műfaj klasszikusai előtt, valamint ördögien ravasz kirakós, amelyhez hasonlót még sosem olvashattál.

Az Agave Kiadó gyakran meg tud lepni, leginkább azzal, hogy olyan kötetek kiadását is bevállalják, amelyek várhatóan megosztók lesznek, esetleg valamilyen szempontból újszerűek a piacon. Ez a regény pont egy jó példa erre, mert egyedi, merész, hivalkodó és egyúttal izgalmas játszma is.

Ez tehát Dann McDorman bemutatkozó regénye. Őszintén bevallom, nem tudtam, hogy pontosan mire számíthatok, egy Agatha Christie utánzatra vagy éppen valami modernebb – hogy kis hazánknál maradjunk – Lőrincz László krimire. Meglepő, de pont nem hasonlított egyikre sem, valami teljesen eltérő, megfoghatatlan és bonyolult történetet kaptam, amit így visszagondolva, a meghökkentősége mellett élveztem olvasni. Annak ellenére, hogy maga a krimi szál nem hasonlítható a nagy elődökhöz, mégis a kötetben sokszor előkerül a nevük, ezáltal a krimi műfajának csínja-bínja, sok apró fortély, amit az író a saját történetszála mellett próbál átadni az olvasónak.

Számomra ez a része nem volt annyira izgalmas, krimiken nőttem fel, olvasó létem döntő többségét ez a zsáner jelentette, így ismertem a trükköket. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy az átlag olvasónak, aki kizárólag a műfaj iránti élvezet miatt olvas krimit fog tudni újdonsággal szolgálni, mintegy beépített műfaji kitekintő. Számomra a regény legfőbb érdekessége a narratívában és a karakterábrázolásában rejlett.

Mit kaptam a regénytől?

-        újfajta nézőpontot, lényegében kicsit talán interaktív élményt, kísérletet a műfajon belül; - jegyzem meg a kísérlet alanya maga az olvasó-.

-        bonyolult kapcsolati hálót, amit a szereplők megformálása elmélyített és egyben összekuszált;

-        betekintést a krimi zsánerének kulisszatitkaiba;

-        pszichés ráhatásokat, értem ezalatt azt, ahogy az író próbált befolyásolni az olvasás során (bevallom nem volt könnyű dolga);

-        erős impulzusokat, többféle nézőpontot,

-        egy 4 csillagos nyomozást;

-        rejtvényt, amit eldobált mozaikokból lehet kirakni, az író közben folyamatosan elterelte a figyelmemet egy-egy be-és kiszólásával;

-        idegesítő és egyben érdekes karakterábrázolás, egyedi narratívával;

-        a káosz és a rend egyidejű jelenlétét;

-        széles érzelmi skála megjelenítését;

-        műfaji ismereteket, áttekintőt.

Az író felkerült a radaromra és kíváncsian várom a következő dobását. Véleményem szerint lesz olyan olvasó, aki elmerül majd a történetben és rácsodálkozik a krimi mibenlétére, lesz, akit kimozdít a komfortzónájából és egy újfajta látásmódot mutat neki, ami a zsáneren keresztül elérhető és lehet, hogy lesz olyan közönség is, aki bosszankodni fog vagy éppen nehezen találja meg ennek az elbeszélésnek a lényegét. Összességében megosztó lesz.

Egy a lényeg, mindenkit arra biztatok, hogy tegyen egy próbát McDorman újszerű krimijével és döntse el maga, hogy szereti-e vagy sem ezt a játékos írást.

Egy tiszta játszma az író és az olvasó között! Olvasásra ajánlom!

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak! 

L.M. Chilton: Jobbra húzva

Fülszöveg: Fordulatos, ​gyors tempójú és fergetegesen sötét humorú modern krimi, mely az online ismerkedés félelmetes és rejtélyes világában játszódik.

Gwen Turner úgy elszúrta az életét, hogy nehéz rá szavakat találni. Szakított élete férfijával, ráadásul olyan mondvacsinált okokra hivatkozva, melyekkel utólag szégyell szembenézni. Otthagyta jövedelmező állását, hogy nyisson egy kávézót, ami csak nyeli a pénzt. És mindennek a tetejébe a legjobb barátnője épp házasodni készül, végleg magára hagyva őt a szinglik világában.

Az olcsó borokkal és még olcsóbb valóságshow-k nézésével töltött esték egyikén Gwen úgy dönt, hogy kipróbál egy randiapplikációt. A városban azonban kevés már a házasságra alkalmas férfi, így egyik pocsék randi követi másikat. Aztán, amikor már a vezető hírekben is beszámolnak az utóbbi időkben váratlanul megnövekedett gyilkosságokról, Gwen szörnyű felfedezést tesz: az áldozatok rendre azon férfiak közül kerülnek ki, akikkel nemrég randizott.

A rendőrség szemében ő lesz a fő gyanúsított, így nem marad más választása, mint hogy felkeresse volt randipartnereit (azokat is, akik csúnyán lekoptatták), és leleplezze a gyilkost, mielőtt késő lenne.

 Egy izgalmas, roppant szellemes és romantikus debütáló regény L.M. Chilton-tól. Számomra az idei nyár első emlékezetes olvasmánya lett. A zsáner megfoghatatlan, de ez adja az egyik érdekességét a történetnek.

Az író – igen, nem női szerző írta! – meglepően jó beleélőképességgel rendelkezik, hiszen egy női karaktert állított a történet középpontjába, így Gwen szemszögéből követhetjük végig ezt a kicsit abszurd, társkereséssel egybekötött nyomozást. Nem kíméli a nevető izmainkat az író, de közben kicsit borzonghatunk is, mindezt pont megfelelő arányban adagolva.

A cselekmény központi eleme az online randizás, amikor könnyedén mondhatsz igent vagy nemet egy-egy, a közeledben, szintén az applikációra csatlakozó jelöltre. Vajon mi történik akkor, ha a randipartnered gyilkosság áldozata lesz, miközben éppen nem vagy top formában, ami persze csak a kezdet? A szálak Gwen körül piszkosul összegabalyodnak, ahonnan nehéz lesz kidumálnia magát, még akkor is, ha kicsit angolos humorral megáldott, leleményes és bátor a hölgyemény.

Egyszerűen az elejétől a végéig lekötött ez a történet, imádtam a karaktereket, egyszerűen mindenki szimpatikus, de ugyanakkor gyanús is volt. Ez a kettősség pedig igazán jót tett a történetnek, egészen sokáig nem is tudtam ki lesz gyilkos, mindig elbizonytalanodtam, tévútra kerültem. A vége felé azonban a több felállított teóriám közül az első beigazolódott, nem hiába szocializálódtam Agatha Christie krimijein.

Igazán 21. századi életérzés és történetszövés jellemzi a regényt, ami szerintem olyan zseniálisan ötvözi a zsánereket, hogy a romantika, a nyomozás és a humor kedvelői egyaránt jól fognak szórakozni az olvasás során.

Nagyon jó szívvel ajánlom a könyvet idén nyárra.  A borító pedig szintén igazán fotógén, így arra buzdítalak Titeket, hogy osszátok meg Ti is az olvasásról készült képeiteket és ajánlóitokat. 

A könyvet köszönöm szépen Agave Kiadó!

Colleen Cambridge: Gyilkosság Mallowan Hallban (Phyllida Bright 1. )

Fülszöveg: A ​festői szépségű angliai Devonban található Mallowan Hall egyike az angol vidéket pettyező udvarházaknak. Ám ez a rezidencia más, mint a többi, mivel falai között él a neves régész, Max Mallowan – és még nevesebb felesége, Agatha Christie.

Házvezetőnőként Phyllida Bright felel az udvarház lakóinak kényelméért, és azért, hogy a krimi nagyasszonya zavartalan körülmények között írhassa meg legújabb bűnügyi történetét. Phyllida maga is lelkes krimiolvasó, Hercule Poirot hűséges rajongója. Hiába találkozott azonban papíron számtalan agyafúrt gyilkossággal, és hiába vesézte ki a legkülönbözőbb gyilkossági módokat munkaadójával, a könyvtárszobába padlóján heverő, nagyon is valódi holttest így is váratlanul éri.
Phyllidának így nemcsak a hétvégi partira érkezett vendégsereggel kell megküzdenie, hanem a szenzációs haláleset nyomán a vidéket ellepő újságírókkal, no meg a gyilkossal, aki nemsokára újra lecsap. A józan és gyakorlatias házvezetőnő azonban nem futamodik meg a kihívások elől. Úgy dönt, irodalmi hőse, monsieur Poirot példáját követve a gyilkos nyomába ered. Már csak egy dologra kell figyelnie: azelőtt fejtse meg a bűntényeket, mielőtt külön bejáratú krimije a halálával váratlan véget érne…
Colleen Cambridge szellemes, elbűvölő történelmi krimije tökéletes olvasmány Agatha Christie és a Downton Abbey rajongóinak – illetve mindenkinek, aki egy régi vágású bűnügyi történetre vágyik.

 Az 1930-as években járunk, Agatha Christie és akkori férje Max Mallowan vidéki otthonában. A főszereplő ezúttal Phyllida Bright a család nyugodt, karakán és eszes házvezetőnője, aki nem éppen a tipikus házvezetőnők megtestesítője, bár kétségkívül magán hordozza minden pozitív tulajdonságukat. A haja lángol, amit Mr Dobble, a komornyik a regény során többször is sérelmez, és természetesen picit talán irigyli is a házvezetőnő furfangos észjárását és talpraesettségét. Remek párost alkotnak ők ketten, ami a háztartás vezetését illeti.

Phyllida éppen a házban zajló vendégségre összpontosít, amikor megtalálja az előző este érkezett váratlan vendégük holttestét a könyvtárban. Talán mondhatnánk, hogy tipikus Christie féle fordulat, de valójában nem, mert teljesen más mederben zajlik a nyomozás, mint azt elsőre gondolnánk.

Phyllida tehát nyomozásba kezd, amihez kellő inspirációt merít barátnője és egyben főnöke híres detektívjének karakteréből, aki nem más, mint Hercule Poirot. Igazán mulatságos volt ez a szituáció, tudva, hogy Agatha is ott van a háttérben, akivel azért itt-ott megvitatta a nyomozás részleteit.

Számomra egyetlen pici csalódás az volt, hogy a híres írónő nem került a cselekmények középpontjában, hanem mindvégig megmaradt tipikus mellékszereplőnek. Phyllida-val ápolt barátsága pedig számomra üde színfoltot jelentett a történetben.

Phyllida amellett, hogy ügyesen viszi a háztartást, közben furfangosan nyomoz a tettes után is, de egyértelműen titkokat is rejteget, ami a korát és a nyomozáshoz szükséges készségekkel kapcsolatos előéletét illeti. Egy újabb gyilkosság pedig tovább inspirálja, hogy még furfangosabb módszerekhez folyamodjon a nyomozás során, amihez nem várt segítséget is kap, feltűnik a színen egy mogorva sofőr és egy sármos orvos.

Összességében nagyon szerettem azt, ahogy bemutatásra került a vidéki háztartás és annak alkalmazottai és az a hierarchia, amiben élték a mindennapjaikat.

A nyomozás nem hasonlítható egy Christie regényhez, de mindenképpen izgalmas és nehezen kibogozható. Ez utóbbi talán annak köszönhető, hogy az írónő viszonylag későn kezdi csepegtetni a releváns információkat.

Tetszett a könnyed írásmód és a korszakra jellemző atmoszféra megteremtése. A karakterek sokrétűek, kidolgozottak és karizmatikusak voltak.

Aki egy szórakoztató, könnyed, okos, az 1930-as évekbe játszódó könyvet keres az nem fog csalódni.

Ami pedig a legjobb, hogy annyi, de annyi potenciál és elvarratlan szál maradt ebben a történetben, hogy izgatottan várom a folytatást.Az 1930-as években járunk, Agatha Christie és akkori férje Max Mallowan vidéki otthonában. A főszereplő ezúttal Phyllida Bright a család nyugodt, karakán és eszes házvezetőnője, aki nem éppen a tipikus házvezetőnők megtestesítője, bár kétségkívül magán hordozza minden pozitív tulajdonságukat. A haja lángol, amit Mr Dobble, a komornyik a regény során többször is sérelmez, és természetesen picit talán irigyli is a házvezetőnő furfangos észjárását és talpraesettségét. Remek párost alkotnak ők ketten, ami a háztartás vezetését illeti.

Phyllida éppen a házban zajló vendégségre összpontosít, amikor megtalálja az előző este érkezett váratlan vendégük holttestét a könyvtárban. Talán mondhatnánk, hogy tipikus Christie féle fordulat, de valójában nem, mert teljesen más mederben zajlik a nyomozás, mint azt elsőre gondolnánk.

Phyllida tehát nyomozásba kezd, amihez kellő inspirációt merít barátnője és egyben főnöke híres detektívjének karakteréből, aki nem más, mint Hercule Poirot. Igazán mulatságos volt ez a szituáció, tudva, hogy Agatha is ott van a háttérben, akivel azért itt-ott megvitatta a nyomozás részleteit.

Számomra egyetlen pici csalódás az volt, hogy a híres írónő nem került a cselekmények középpontjában, hanem mindvégig megmaradt tipikus mellékszereplőnek. Phyllida-val ápolt barátsága pedig számomra üde színfoltot jelentett a történetben.

Phyllida amellett, hogy ügyesen viszi a háztartást, közben furfangosan nyomoz a tettes után is, de egyértelműen titkokat is rejteget, ami a korát és a nyomozáshoz szükséges készségekkel kapcsolatos előéletét illeti. Egy újabb gyilkosság pedig tovább inspirálja, hogy még furfangosabb módszerekhez folyamodjon a nyomozás során, amihez nem várt segítséget is kap, feltűnik a színen egy mogorva sofőr és egy sármos orvos.

Összességében nagyon szerettem azt, ahogy bemutatásra került a vidéki háztartás és annak alkalmazottai és az a hierarchia, amiben élték a mindennapjaikat.

A nyomozás nem hasonlítható egy Christie regényhez, de mindenképpen izgalmas és nehezen kibogozható. Ez utóbbi talán annak köszönhető, hogy az írónő viszonylag későn kezdi csepegtetni a releváns információkat.

Tetszett a könnyed írásmód és a korszakra jellemző atmoszféra megteremtése, egy kellemes cozy mystery. A karakterek sokrétűek, kidolgozottak és karizmatikusak voltak.

Aki egy szórakoztató, könnyed, okos, az 1930-as évekbe játszódó könyvet keres az nem fog csalódni.

Ami pedig a legjobb, hogy annyi, de annyi potenciál és elvarratlan szál maradt ebben a történetben, hogy izgatottan várom a folytatást.

Bob Mortimer: A Szacuma-rejtély

Fülszöveg: A bestselleríró és humorista Bob Mortimer briliánsan vicces első regénye garantáltan egy új kedvenc A csütörtöki nyomozóklub rajongóinak!

Gary Thorn beül egy sörre Brendannal, akit munkából ismer. Miután Brendan hirtelen lelép, Gary találkozik egy lánnyal is a kocsmában. A nevét ugyan nem tudja, mégis beleszeret, ahogyan kell. Miután viszont a lány is hirtelen távozik, Garynek csak a könyv marad emlékül, amit a kezében látott: A Szacuma-rejtély.

Nem sokkal később Brendannek végleg nyoma vész, ami Garynek jó apropó arra, hogy felkutassa a lányt, akit magában immár csak Szacumaként emleget, hátha ő segíthet kideríteni, mi történt a férfival. Pláne, hogy azóta már más, elég gyanúsan kinéző alakok is nagyon szeretnék megtalálni. Hamarosan őrült nyomozás veszi kezdetét Dél-London utcáit bejárva ebben a képtelen történetben, mely telis-tele van felejthetetlen szereplőkkel, a humoráról nem beszélve. 

Amikor egy regény a rejtély és a humor ötvözésével csábít olvasásra, én képtelen vagyok ellenállni neki. Így voltam Bob Mortimer humorista debütáló regényével is. A Szacuma-rejtély tehát egy humoros kriminek ígérkezett, így nem volt kérdés, hogy szeretném elolvasni. 

Főhősünk, Gary egy londoni ügyvédi irodában dolgozik, közben éli unalmas mindennapjait. Egy váratlan eltűnés és egy ismeretlen lány felzavarja Gary megszokott életét. A lány az első találkozásuk után egy könyvet hagy az asztalon, A Szacuma-rejtélyt. Gary fantáziája pedig az események hatására beindul, miközben gengszterekkel, korrupt rendőrökkel és egy "cseppet" ítélkező mókussal találja szemben magát. 

A karakterek érdekesek voltak és egyben furcsák is, emiatt némiképpen kiszámíthatatlanok, egyáltalán nem tudtam, hogy mit várhatok az egyes szereplőktől. Emiatt volt talán az egyetlen problémám a regénnyel, mégpedig az, hogy nem tudtam úgy igazából megkedvelni egyik karaktert sem, annak ellenére sem, hogy érdekelt a sorsuk és a rejtélyben játszott szerepük.

Grace, a kutyás szomszéd, mint mellékszereplő szerintem nagyon jól illett a történetbe, kiegészített Gary-t, aki amikor éppen nem egy mókussal társalgott bevatta Grace-t az eseményekbe. Tetszett ez a kissé abszurd, de mégis baráti kapcsolat. 

Azon pedig el lehetne hosszan beszélgetni, hogy vajon a mókus Gary egyik rejtett személyisége-e vagy valami mást jelképez, de azt el lehet mondani, hogy a jelenléte jót tett a történetnek. 

Nem állítom, hogy egy humorbomba a regény (ugye az angol humor néha nehezen érthető), de mindenképpen érdekes és mind karakterábrázolás, mind pedig a történetvezetés szempontjából rendben van. A társadalomkritika pedig pont annyira éles, mint amennyit egy ilyen szórakoztató regény még elbír. 

Azt hiszem egy olyan történettel van dolgunk, ami önmagában könnyed, de a sorok között olvasva viszont tartalommal is bír. A britekre jellemző humor pedig összeköti a regényt. 

Itt a lehetőség kimozdulni a thriller/krimi/humor zsáneren belül a komfortzónánkból, mert itt bizony a klisék mehetnek a polcra, Bob Mortimer hozott valami egészen bizarrt, de egyben jó értelemben újszerűt is.  

A könyvet köszönöm szépen az Agave Kiadónak! 

Patkó Ágnes: Halálos rozé (Szekszárdi vörös 1.)

Fülszöveg: Renáta a nyüzsgő Budapestről egy nyugodtabb élet reményében költözik Szekszárdra. Egy szokatlanul meleg, októberi napon veszi birtokba a buja kertben megbúvó új házát, és lelkesen veti bele magát a lakberendezésbe, a kertészkedésbe, illetve a várossal meg a lakóival való ismerkedésbe.

A rangos Rozémustrán összebarátkozik a legjobb rozénak járó díjat elnyerő borásszal is, ám amikor másnap reggel pincelátogatásra érkezik hozzá, holtan találja a férfit. A rendőrség szerint egyértelműen baleset történt: a borász óvatlan volt, ezért mustgázmérgezést kapott.

Renáta azonban biztos benne, hogy a férfi gyilkosság áldozata lett, ezért maga áll neki kinyomozni, ki lehetett a tettes. 

Kit kínálhatok meg egy kellemes, hűvös rozéval?

Természetesen ezúttal sem alkoholizálásra adtam a fejemet, hanem @patkoagnesiro Halálos rozé című sorozatának, a Szekszárdi vörösnek az első részét olvastam el.

Nézzük is pontokban, hogy miért és kinek ajánlom a regényt:

- Elsősorban Agatha Christie és a cozy mystery műfaján edződött és kedvelő olvasóknak, mert bizony ez a regény a műfajok tökéletes keveréke;

- Másodsorban a gasztronómia, azon belül is a borászati ágazatot kedvelő olvasóknak, laikuskén pár szakszóval én magam is gazdagodtam;

- A helyszínválasztás izgalmas, korábban még nem került krimi középpontjába Szekszárd és környéke (legalábbis nekem első olvasásom a környékről és bizony, nagyon megkedveltem a várost és lakóit);

- Ha szeretitek a kicsit lassabban haladó, de gyanúsítottakkal teli történeteket és a kisvárosi közösségek mindennapjait megelevenítő leírásokat, kitekintéseket;

- Az írónőnek kellemes az elbeszélő stílusa, látszik, hogy törekedett a karakterek konzekvens felépítésére és bemutatására, amennyiben néhány ismétlődő motívumot legközelebb kivált egy-egy pörgősebb résszel én máris az egyik legnagyobb rajongójává fogok válni. Azt hiszem megtaláltam az angol Agatha Raisin magyar változatát, ami azért nem kis dolog.

- Szintén ajánlom azon olvasóknak, akik már unják a gyenge női karaktereket, mert Renáta bizony irányítja az életét és pitbull módjára ragaszkodik a saját csontjához, akarom mondani igazához, ami nekem nagyon szimpatikussá tette a karaktert; Emellett a mellékszereplőkben is van potenciál.

- A téli hideg és a kisváros kellemes, lazulós kikapcsolódást biztosít a téli szünetben, ha hagyjuk, hogy belesüppedjünk a szekszárdi nyomozásba és el tudjuk fogadni, hogy a szereplők nem tocsognak a vérben, hanem egyszerűen haladnak a megoldás irányába;

Végezetül: Hát, kérem szépen! (ejnye, háttal nem kezdünk mondatot, de itt most kiáltott érte az a hát!). A vége, nem árulom el, de már alig várom a második részt, hogy megtudjam, hogy mit láttak a szereplők az utolsó pont után! Tudom, aki kíváncsi, de mikor is lesz folytatás, kedves Ágnes?

Francis Duncan: Gyilkosság karácsonyra

Fülszöveg: A karácsonyfa alatt nemcsak az ajándékok hevernek, hanem maga a Mikulás is – holtan.

Mordecai Tremaine nyugdíjas rendőrnyomozó arra készül, hogy a dúsgazdag arisztokrata, Benedict Grame idilli udvarházának előkelő vendégseregletével töltse a szentestét. Az álmos kisváros és a ház is többarasznyi hó alatt várja a karácsonyt. Amikor a vendégsereg elkölti az ünnepi vacsorát, a csillogó karácsonyfadíszek már a fán lógnak. Éjfélkor azonban a vendégek nem csupán a névre szóló ajándékokat találják a fa alatt – hanem egy holttestet is. Az áldozat pedig igencsak hasonlít a Mikulásra… A gyanú árnyéka immár mindenkire rávetül, és Mordecainak kell megakadályoznia, hogy más is halálát lelje a szeretet ünnepén.

2022. karácsonyára jelent meg Francis Duncan, Gyilkosság karácsonyra című regénye. Számomra meglepő volt, hogy az eredeti kiadás éve 1949. volt. Ahogy látható, hozzánk csak nagyon sokára érkezett el ez a krimisorozat, ráadásul úgy, hogy rögtön a 4. résszel indított a kiadó. Gondolom, hogy a General Press Kiadó a karácsonyi téma miatt úgy gondolta, hogy érdemes rögtön a 4., karácsonyi témájú résszel indítania a Mordecai Tremaine-nel történő ismerkedést és megnézni, hogy az olvasók mennyire fogják megszeretni az amatőr nyomozó karakterét. 

A megjelenés évszámából már sejteni lehet, hogy nem egy modern krimivel van dolgunk, hanem egy békebeli, inkább Agatha Christie-t idéző nyomozással. A helyszín egy idilli falu, Sherbroome udvarháza, ahol a házigazda, Benedict Grame által meghívott társaság készül együtt karácsonyozni. A meghívottak listáján szerepel többek között Mordecai Tremaine amatőr nyomozó is. Miután összegyűlik a kis társaság elkezdődik az ünnepség és ezzel egyidőben megjelenik a karakterek között a feszültség is. Egészen addig nincs is nagyobb probléma, amíg a Mikulást holtan nem találják a gyönyörűen feldíszített karácsonyfa alatt. Mordecai Tremaine a kezébe veszi a nyomozást és hathatós segítsége lesz a hivatásos szerveknek, miközben egyre több csontváz hullik ki a szekrényből és egy ékszernek is nyoma vész. A társaságból mindenki gyanús, így Tremaine-nek egyáltalán nincs könnyű dolga miközben kint sűrűn hullik a hó, a kandallóban pedig ropog a tűz és mindenki megpróbája tisztára mosni a saját vagy az egyik vendég nevét. 

Az amatőr nyomozó Mordecai Tremaine karaktere nagyon érdekes, mert látszólag nincs hivatalos bűnügyi tapasztalata, hiszen korábban dohányboltosként kereste a kenyerét, de a remek megfigyelőképessége és emberismerete mégis kiemeli őt az átlagos szereplők közül. A nyomozást vezető Cannock felügyelő pedig kapva kap a lehetőségen és bevonja a nyomozásba. Mordecai  nagyon szerethető, van benne kellő humor, romantika és agyafúrtság, ami igazán szerethetővé és izgalmassá varázsolja. A nyugodt, de ugyanakkor éber ember jellemvonásai nagyon kellemes összhangba kerültek a karakternél, amitől kellőképpen tiszteletreméltó, de félelmetes is tudott lenni, attól függően ki és honnan nézte. Nagyon tetszett, hogy egyáltalán nem volt erőltetett a nyomozása, hanem logikusan végig haladt a nyomokon és mindig nyitva tartotta a fülét és a szemét így szedegetve fel az apró információmorzsákat. 

A mellékszereplők is remekül kirajzolódtak, kedveltem a fiatal szerelmeseket, Denys-t és Roger-t, ahogy Mordecai úgy éni is átéreztem a romantikus kapcsolatuk nehézségeit és szépségét. A másik érdekes karakter a zsémbes tudós, Lorring volt, de a kastély urának, Benedict Grame-nek a természetes tündöklése is igazán izgalmas volt, főleg a karácsonyi témát érintve, de a szürke testvér,  Charlotte Gramer is igazán kontrasztos volt. Emellett a többi mellékszereplőnek is jutott a rivaldafényből, jól kidolgozottak voltak, illettek a történetbe.

Az író elrepített minket egy olyan korszakba, amikor a gazdagok még igazán tudtak ünnepelni és meg is voltak ehhez a lehetőségeik, mint a hatalmas vidéki házak, hatalmas karácsonyfákkal és a házhoz tartozó személyzettel, vendégségekkel és ünnepi ételekkel. Egy olyan időszakba kaptunk betekintést, amikor a zsarolás, sikkasztás és kapzsiság az üzleti élet velejárói voltak, de annak ellenére még élt az úri extravagancia eszméje is. A regény leíró részei aprólékosak, látványosak és nagyszabásúak. Néhol kicsit terjengősnek és túl régimódinak éreztem ezeket a részeket, de ettől függetlenül nagyon élveztem a regény atmoszféráját, az ünnepi leírásokat és a falut, amit vastagon borított a hó és igazi meseországgá változott. 

A nyomozati szálat mindenképpen szeretném kiemelni, mert valóban vetekedett egy Agatha Christie regénnyel. A történet végéig lehetett találgatni, hogy ki gyilkolt, mivel nagyon jól elrejtette az író a nyomokat, élvezetes volt Mordecai Tremaine-nel együtt nyomozni és vizsgálódni az ódon házban.

Szívből ajánlom karácsonyi olvasmánynak ezt a csavaros, hangulatos és izgalmas detektívregényt, ami megragadta a karácsony hangulatát egy izgalmas nyomozással megtámogatva. 

"Ám az ember alkotta tervekről - akármilyen ördögien zseniálisak is - sosem lehet nyugodt szívvel kijelenteni, hogy a gyakorlati megvalósításuk pontról pontra követni fogja az aprólékosan kigondolt elméletet. Valahol a kiszámíthatatlan, előreláthatatlan út mentén ugyanis lesben áll egy nem várt, ismeretlen tényező."

"Délre a felhők ólomszürke vértezetbe öltöztették az eget, a koár tájon pedig csupasz ágú fák nyogtek a jeges szél alatt. Tremaine egyre mélyebbre hatolt a szürke fény és a hideg levegő világába, ahol borzalmas dolgok történhetnek."

"Ahogy közelebb ért a fenyegető, régi házhoz meg a magas, függőlegesen osztott ablakaihoz, tudatában volt annak a homályos, de nagyon is erőteljes és zavaró érzésnek, hogy a sorsa megpecsételődött, az előtte álló hatalmas épületben pedig sötétség és borzalmak várnak rá."

Elly Griffiths: A Janus-kő

Fülszöveg: Norwichban ​egy gyerek csontjait találják meg a munkások egy lebontásra ítélt nagy, régi ház ajtónyílása alatt, és a maradványok vizsgálatára Ruth Galloway régészt kérik fel, aki a legutóbbi ilyen eseténél majdnem maga is áldozattá vált. Vajon római kori rituális áldozatról van szó, vagy a gyilkos még közöttünk járhat?

Ruth és Harry Nelson nyomozó ezt szeretné kideríteni – mihamarabb. Amikor rájönnek, hogy a ház egykor gyermekotthon volt, felkutatják azt a katolikus papot, aki vezette annak idején. Hennessey atyától megtudják, hogy negyven évvel azelőtt két gyermek tűnt el az otthonból – egy fiú és egy lány. Soha nem találták meg őket. Miután a szénizotópos kormeghatározás kimutatja, hogy a gyermek csontjai régebbiek, mint az otthon, és abból a korszakból származnak, amikor a ház magántulajdonban állt, Ruth egyre mélyebbre merül az ügybe. Ahogy a tavasz nyárba fordul, világossá válik, hogy valaki elszántan próbálja megállítani a nyomozását azzal, hogy halálra ijeszti őt és születendő gyermekét.

A Janus-kő lebilincselő folytatása a szerző Átkelők (The Crossing Places) című thrillerének.

Alig vártam, hogy újra Dr. Ruth Galloway-jel és Nelson nyomozóval nyomozhassak ősi szimbólumok és rejtett titkok után. Az első rész levett a lábamról, így nagy reményekkel álltam neki a második  résznek, ami a Kossuth Kiadó jóvoltából érkezett hozzám a megjelenéssel egyidőben. 

Ruth-t ezúttal sem kerüli el a régmúltból érkező kiáltás. Egy kisgyermek csontvázát találják meg egy építkezésen, egészen pontosan az ajtó alá temetve, de a koponyát valahol máshol rejtették el. A korábban árvaházként üzemelő épület titkainak nyomába erednek és felkutatják azokat, köztük Henessy atyát, akik akkoriban dolgoztak az árvaházban, amikor két gyermek rejtélyes módon eltűnt. Az ügy viszont egyre szövevényesebbé válik, amikor a múlt és a jelen történései egyre jobban kezdenek összekeveredni. A csontvázak a múltba mutatnak, míg valaki a jelenben Ruth életére tör, miközben a történet egyre rejtélyesebbé és baljósabbá válik. 

Egyszerűen imádom ezt a sorozatot. A karakterek már az első részben is ígéretesek voltak, sok információt megtudtunk a személyiségük és az életük vonatkozásában, most mindez még jobban kibontakozik. Ruth egy váratlan élethelyzetben találja magát és amellett, hogy a magánéleti nehézségeivel is meg kell küzdenie még a nyomozás is a nyakába szakad egy ismeretlennel megfűszerezve, aki az életére tör. Mindezt Ruth profin kezeli, akárcsak a régészeti munkáját. Ennél a karakternél semmi olyat nem éreztem, hogy rá kelljen kiabálnom gondolatban, mert egyszerűen  logikus és bátor női karakter, aki független és minden szempontból törekszik a jóra. Az, hogy egy teljesen hétköznapi kinézetű női karakter, aki tökéletesen elfogadja magát adott számára egy pozitív kisugárzást, amitől én is sokkal jobban tudtam azonosulni vele. Nagyon megkedveltem, akárcsak Nelson-t, bár neki azért vannak hibái, de az ő észjárása és hozzáállása is abszolút illik a történethez. A mellékszereplők pedig izgalmasak, karakteresek és tökéletesen illenek a történetbe, akár a jó, akár a rossz oldalt képviselik. A mellékszereplők közül Cathbad, a druida az, aki a legjobban lenyűgözött, azt kell mondanom, hogy a furcsasága ellenére nagyon is érdekes karakter, imádtam ahogy a vörös lebernyegében mindig felbukkan és feldobja a történetet. Meg kell hagyni, hogy az írónőnek nagy erőssége a karakterábrázolás, amiben a regény sikere is rejlik. Ebben a részben nem egy érzékeny témát is feszeget az írónő, de azt is kellő érzékenységgel, ízléssel és megfontoltsággal teszi. 

A helyszínválasztás ezúttal is levett a lábamról, a szikes láp, az ásatások, a mitológiai utalások, a történelmi háttér és általánosságban az egész atmoszféra tökéletesen illik a krimiszálhoz. Egyszerűen folyamatos borzongással töltött el, amikor Ruth elszigetelt helyen álló kis lakásához ér a leírás, nagyon jól helyezi el az írónő a történet egyes részeit a helyszínek tekintetében. Folyamatos feszültséget tud kelteni a leírásaival, az olvasó számára izgalmas leírásokkal, amit remek legendákkal egészít ki. 

Ebben az esetben a fejezetek előtt a gonosz misztikus és enyhén gótikus elemekkel átszőtt, rövid monológjait olvashatjuk, amik igazán felborzolják az olvasó idegeit és remek felhangot adnak a következő fejezethez. Az egész történetben nagyon élvezetes volt olvasni a történelmi és mitikus idézeteket is. A kutatómunka ebben a regényben is nagyon érezhető volt, ami számomra mindig egy pozitív érzést generál és pluszt ad az olvasási élményhez. 

A krimi része szerintem teljesen rendben volt, nagyon szeretem az ehhez hasonló régmúltba visszanyúló rejtélyeket, miközben a jelenben is történik valami izgalmas a szereplők körül. A regény lezárása is az én ízlésemre volt szabva, nem éreztem azt, hogy máshogy kellett volna történni a dolgoknak (megjegyzem ez nálam azért elég ritkán fordul elő). Egyszerűen nem fényezni szeretném a történetet, hanem jó szívvel ajánlani, hogy a krimi rajongói egy újabb remek olvasási élménnyel gazdagodhassanak. 

Annak pedig szívből örülök, hogy a magyar kiadás borítója jól illik a történethez és sokkal hatásosabbra sikerült, mint az eredeti kiadás borítója. 

Eredeti borító: 

Egy legendákkal átszőtt történet, ami visszanyúlik a régmúltba miközben a jelenben is izzik a levegő a szereplők körül. Számomra ilyen egy tökéletes életszagú krimi, kikapcsol, gondolkodásra ösztönöz. Az olvasás során érzem, hogy a szereplők teljesen a mai világból kiragadott izgalmas karakterek, akikkel könnyű azonosulni. Szeretem amikor egy történet a szórakozás mellett valamilyen értéket is közvetít, ez a regény pedig pont ilyen, erős emberi érzelmeket mutat be, miközben a rejtélyes gyilkosságok kerülnek a középpontba. Szívből ajánlom a műfaj kedvelőinek, személy szerint már alig várom, hogy a harmadik részt is a kezembe foghassam. Ha helyesek az információim már megjelent a 15.! Dr. Ruth Galloway rész is, sőt a 15,5. kiegészítő rész is elérhető már, ami számomra azt mutatja, hogy külföldön is nagy sikernek örvend ez a sorozat. 

Samantha Downing: A saját érdekedben

Fülszöveg: Teddy ​Crutcher elkötelezett oktatója a neves Belmont Akadémiának. Ugyan szigorú, de mindig következetes, és kizárólag diákjai érdekeit tartja szem előtt. Nem véletlenül nyerte el az Év Tanára-díjat sem. Ám Teddy szemlélete némileg eltér a megszokottól, különösen a tekintetben, hogy mit lehet, és mit szükséges megtenni, hogy tanulóit a helyes útra terelje. Teddynek ugyanígy megvan a maga nézőpontja arról is, miként kellene működnie a tanári karnak, és a maga részéről készen áll rá, hogy a legteljesebb titokban, a saját akarata szerint formálja át hőn szeretett iskolája sok évtizedes tradícióit.

Amikor egy napon Teddy egyik diákjának édesanyja holtan rogy össze egy iskolai ünnepségen, kezdetben senki sem gyanakszik, ám a jelek egyre inkább afelé mutatnak, hogy a munkaközösség elnökének halála nem szerencsétlen véletlen volt csupán, az események pedig olyan titkokat csalnak a felszínre, melyek végleg felborítják az iskola és az egész város életét.

Samantha Downing 2019-ben robbant be a köztudatba Elbűvölő feleségem című regényével, melyben mesteri thrillert szőtt a házastársi viszony nehézségei köré. A saját érdekedben az iskolai közösségek olykor viszontagságos működésébe enged betekintést, ahol sokszor csupán egy szikra kell, hogy lángra lobbanjanak a lappangó indulatok. 

Első regényem az írónőtől, de azt kell mondanom, hogy igazán meggyőzőre sikeredett a találkozásunk. Már az első oldaltól egészen könnyű volt ráhangolódni a történetre, mivel kellemes stílusban és fordulatosan megírt lélektani thrillerről beszélhetünk.

A témaválasztás érdekes, mert ritkán kerül - negatív szemszögből - regény középpontjába tanári kar, akik ebben az esetben ráadásul a diákokkal együtt igazán összetett személyiségjegyeket hordoznak. A regény sok karakterrel dolgozik, eleinte picit tartottam is tőle, hogy esetleg el fogok veszni a részletekben, de nem így történt. Minden szereplő saját hangot kapott, ami nagyon jól megkülönböztette őket egymástól az olvasás során.

A történet szerint egy elit iskolában, a Belmont Akadémián igen nagy presztízse van annak, aki megkapja az év tanára díjat, azonban, mint ilyenkor lenni szokott az emberi természet rosszabbik oldala is előkerül és megindul az ármánykodás, ami végül ebben az esetben gyilkosságokhoz vezet. Teddy Crutcher is egy, az elkötelezett tanárok közül, aki magára vállalja azt a szerepet, hogy megmutassa a gazdag gyermekeknek és szüleiknek, hogy milyen keményen meg kell dolgozni mindenért, legyen szó akár csak egy dolgozatról. A módszerei enyhén szólva is megkérdőjelezhetők, ráadásul igencsak nem kedveli azokat a gazdagokat és gyermekeiket, akikre az iskola épít, így a konfliktus borítékolható.

A regény egyik érdekessége abban rejlik, hogy látjuk, és mindvégig tudjuk, hogy ki a leggonoszabb a történetben, amit meg sem próbál leplezni az írónő, sőt, inkább folyamatosan ráerősít. Ezáltal a karakterrel semmiféle szimpátia nem tudj létrejönni, kizárólag a negatív érzelmeinkre hat. A szereplők saját frusztrációi nagyon érdekesen épülnek be a történetbe, ezáltal gazdagítva a megjelenő személyiségtípusokat, szinte lehámozhatók a rétegek, a rétegek pedig a gonoszság kisebb-nagyobb aspektusait rejtik. Itt minden egyes szereplőnek van takargatnivalója, csak annak mértékében van eltérés.

Érdekes volt betekintést nyerni egy olyan iskola mindennapjaiba, ahol leginkább a pénz mozgatja a szálakat, mind az iskola, mind pedig a családok részéről. Ebbe a közegbe pedig betenni egy olyan tanárt, aki nem ehhez a társadalmi réteghez tartozik, hát, zseniális és feszültséggeneráló.

Teddy személyisége lenyűgözően bontakozik ki a regény előrehaladtával, igazi szociopatával van dolgunk, aki hisz abban, hogy jót cselekszik, legyen szó akár arról, hogy mérget kever, de attól sem riad vissza, hogy megfigyelés alatt tartsa a gyerekeket, de olyan apróságokra is figyel, hogy köhögéscsillapítót keverjen a kávéhoz, ha a kollégái közül valaki meg van fázva. Lényegében Istent játszik. Teddy a tettetés mestere, azonban semmiféle átérzőképességgel nem rendelkezik, kizárólag a saját céljai megvalósítása és az általa jónak gondolt ügy érdekében munkálkodik. Az érzelmi intelligenciája gyermeki szinten maradt, de mindvégig magasfokon manipulálta környezeteté a magára erőltetett érzelmek által.

A regény egy logikusan, ügyesen kifejtett eseménysorozatot mutat be, ahol tudjuk, hogy ki és mit követ el, de igazából csak a végén kattan a helyére a rugó és nyer értelmet az események sorozata. Nagyon tetszett, hogy kívülről lehetett megismerni a szereplők gondolatait, ezáltal végig tudtam követni, hogy éppen mit gondolnak, hol tartanak a cselekmény felgöngyölítésében és hogyan sétálnak mégis bele a számukra kijelölt csapdába. A narratíva pedig szépen, fokozatosan adagolja az információkat, amitől még élvezetesebb az olvasmány, kicsit olyan, mintha az olvasó is egy csíny részese lenne.

Még izgalmasabbá tette a történetet az, ahogy a dolgok kicsúsztak Teddy irányítása alól és így a végkifejlet egyre jobban haladt a katasztrófa irányába.

Ez a történet olyan volt, mint a pók hálója. Mindent áthatottak a bonyolult kapcsolatok és a háttérben munkálkodó motivációk széles spektruma, a komor vihar előtti csend érzése végig ott lebegett. Nagyon érdekes volt látni, hogy látszólag átlagos, intelligens emberek meddig hajlandók elmenni, meddig tudnak elmenni a saját vélt vagy valós igazságuk érdekében.

Egyértelműen érdekes lélektani krimiről van szó, nekem összességében nagyon tetszett. Kiváló olvasási élmény volt annak ellenére, hogy lassabban haladt maga a cselekmény, mégis folyamatosan ébren tudta tartani az érdeklődést. Tetszett a nagyon sokoldalú karakterábrázolás, az érdekes levezetés és a gonoszság fokozatainak szemléletes ábrázolása. Remekül szórakoztam miközben azt próbáltam kitalálni, hogy ki és kinek akar éppen ártani, de legfőképpen miért, mivel sokrétű a cselekmény, ezért nem is volt annyira egyszerű dolgom. Egyedül a vége volt egy kicsit meglepő, nem pont ilyen befejezést vártam, de a karakterek sötét gondolkodásmódja és a fordulatok engem teljesen meggyőztek arról, hogy a jövőben szeretnék még olvasni az írónőtől.

Összességében a tempó kiváló, az idegek megfeszülnek, miközben mindenki várja a következő csavart, ezek azok a tények, amelyek miatt mindenképpen érdemes elolvasni ezt a thrillert.

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak!

Jud Meyrin: Mélyre ásott titkok

Fülszöveg: Az olasz Alpok festői kisvárosa ismét felbolydul. Tetemeket találnak mélyen a földbe ásva Lily Bolton frissen felújított házának kertjében. Lily attól tart, most már sosem mossa le magáról, hogy ahová lép, ott hulla terem, és nem ez az egyetlen problémája. A livignói nyomozás ugyanis elhunyt apja egyik korábbi ügyéhez kapcsolódik, meglepően kellemetlen módon. Ráadásul a végéhez közeledik a nyári szabadsága, de ő még mindig nem tudja, hogyan kezelje a mostohabátyja iránt érzett tagadhatatlan vonzalmát.

Az Itáliai rejtélyek harmadik részében Lily és Raffaele a múlt mélyére ás, ám lehet, hogy nem feloldozást találnak, hanem még több tragédiát.

 

 A napokban az a megtiszteltetés ért, hogy előolvashattam Jud Meyrin  március 10-én megjelent kisregényét, a Mélyre ásott titkokat. 

A reggeli smoothiem mellé tehát egy remek krimivel indítottam a napomat,  nagyjából egyetlen nap alatt kiolvastam, mert annyira lekötött és megmozgatta a kíváncsiságomat Lily és Raffaele párosa. 

Ez a regény beérett, egyszerűen letehetetlen, a karakterek között izzik a levegő és a krimi szál is pont tökéletes. Mindvégig annyira belefeledkeztem az olvasásba, hogy csak úgy koppant, amikor kiderült, hogy ki a gyilkos, valahogy a főszereplők olyan elbűvölőek, hogy a történet csak úgy sodort magával és tényleg élményt nyújtott, mind a romantika, mind pedig a csavaros történetvezetés szempontjából. 

Azt pedig különösen imádom, hogy egy olyan kisregényt olvashattam, ami kizárólag e-book formátumban jelenik meg, de mégis a hazai kínálat egyik legjobb szerkesztésű köteteként tartom számon, mivel igényes és egyértelműen látszik, hogy az író mellett a  szerkesztő és összességében mindenki, aki a regényen dolgozott szívvel-lélekkel csinálta. A borító is magáért beszél, varázslatos, ahogy a helyszín is, az olasz Alpok. 

Egy kellemesen feszült, de mégis elbűvölő atmoszféra hatja át az olvasást.

Egyszerűen nem tudom megunni ezt a sorozatot, ahogy letettem az olvasómat rögtön azon agyaltam, hogy legközelebb milyen kalandokba keveredik majd a kedvenc nyomozópárosom (tudom Raffaele hivatalosan nem nyomozó, de én tiszteletbeli bűnfelderítőként tekintek rá, mert remekül kiegészíti a hivatásosokat). 

Köszönöm az élményt és szívből ajánlom a sorozatot, mert egyszerre romantikus és feszültséggel teli az első laptól az utolsóig.

Most csomagban szenzációs áron tudtok hozzájutni a sorozathoz, mindösszesen 1690 Ft egyben a három rész:

Könyvcsomag: