Flynn Berry: Nővérem nevében

Fülszöveg: Titkok, ​melyeket csak egy gyilkosság tisztázhat 

Nora vonatra száll Londonban, hogy meglátogassa vidéken élő nővérét. De ezúttal nem várja őt az állomáson, ahogy eddig mindig. Így egyedül megy Rachel házához és mikor belép az ajtón, ráeszmél, hogy testvére gyilkosság áldozata lett. 

A zaklatott Nora maga kezd a gyilkos utáni kutatásba. Rachelt korábban már megtámadták. A rendőrök akkori tehetetlensége és részvétlensége miatt, már nem tud hinni a nyomozókban. Egyre kísértik a gyilkosságot övező titkok, a szálak összekuszálódnak. Veszélybe kerül ő maga is és már nem is tudja, vadász-e vagy űzött vad. Ahogy félelmei rögeszmévé fejlődnek, megváltozik, rá sem lehet ismerni – ahogy arra a Rachelre sem, akit Nora nyomozása felderít.

Flynn Berry írása egy figyelemre méltó rajt, egy rendkívüli, új szerző első regénye. Egy a magával lélektani dráma a két nővér különleges kapcsolatáról, egymás iránti feltételek nélküli szeretetéről. Folyamatos meglepetésekkel festi meg a sötét múlt félelmetes erejét, a gyász torzító hatalmát.

A lány a vonaton és a Holtodiglan rajongóinak – The New York Times 

EDGAR – DÍJAS regény 

„Izgalmas cselekménye magával ragad az első oldaltól kezdve.” – The Huffington Post 

„Magához láncoló és meglepő.” – The New York Times Book Review

Véleményem:

Az utóbbi időben tényleg belevetettem magam a thrillerek világába, és többet olvastam közülük olyat, amelyek egyben debütáló regények is voltak. Ezek közül egy volt Flynn Berry regénye, a Nővérem nevében is. 
A legtöbb thrillert mostanában "A lány a vonaton" című - nekem nem éppen a kedvencem - regényhez hasonlítják. Emiatt mindig elbizonytalanodom, hogy szeretném-e egyáltalán elolvasni az adott történetet, de aztán mindig úgy vagyok vele, hogy ez csak egy reklámfogás, attól még lehet jó az adott írás, és talán nem is egy koppintása a sokat emlegetett regénynek. Szinte az összes lélektani, pszichológia témájú thrillert így próbálják meg aposztrofálni, és meglovagolni Paula Hawkins kezdeti sikereit. 

Miután ezen az apróságon túllendültem rögtön az szúrt szemet, hogy Edgar-díjas regényről van szó, ami már egy picit nagyobb garancia a stílusos, igényes munkára. E tekintetben nem is csalódtam, mert egy intelligens írással találkoztam. 

A történet szerint Nora, aki Londonban él rendszeresen látogatja vidéken, Marlow-ban Rachelt, a nővérét. Egy ilyen látogatás alkalmával, Rachel nem várja az állomáson, ehelyett az otthona csupa vér és Nora holtan találja a nővérét. Fura sokkos állapotba, került, amely végig is kíséri a történetet. A helyszínen pedig szinte semmiféle bizonyíték nincs, így Nora a nyakába veszi a gyilkos megtalálásának terhét, hiszen nővére múltját nála jobban senki sem ismerheti. Vannak dolgok, amikről már csak ő tud. Azonban nem várt nehézségek, régi sebek nyílnak meg, és Nora rögeszmésen egyre mélyebbre és mélyebbre merül nővére titokzatos életében. Emellett természetesen semmi sem az, aminek látszik elsőre.

A vonatos rész szerencsére abban ki is merült, hogy Nora vonattal utazik Londonból az álmos kisvárosba, ahol maga a cselekmény játszódik. Azonban az alkohol mostanában valahogy mindig megjelenik az ilyen jellegű történetekben, furcsa módon leginkább a női karakterek vonatkozásában. Tehát néhol azért tudtam párhuzamot vonni a vonatos regénnyel, de szerencsére önálló történetvezetést kaptunk, nem koppintást. 

Berry narratívája annyira kemény és jól kézben tartott, hogy számomra olvasás során mindvégig megadta az alaphangulatot. A szereplők a remekül felépített elbeszélés mellett másodlagossá is váltak. Az írónőnek kétségkívül van egy sajátos, komor stílusa, ami nagyon jól illik egy lélektani regényhez.

Ahogy a lassan mozgó képek peregnek - akár egy filmben -, az atmoszféra úgy lesz egyre sötétebb. Egy lassú kisváros, csendes élete jeleníti meg, amit még a gyilkosság sem képes annyira feldúlni, hogy kimozdítsa azt az álmosságából, és Nora ebbe a helyzetbe helyezkedik maga is bele. Néha már magunk sem tudjuk eldönteni, hogy mit gondoljunk a városról, annak lakóiról, a nyomozókról és magáról, Noraról. Egyedül annak ténye, hogy Angliában játszódik a történet számomra nem jött át, bárhol játszódhatott volna a regény, mert sajnos az, hogy Berry nem angol, hanem amerikai érezhető volt a regényen.

Egy nő eltűnt East Ridingban. Hedonból, azon a környéken, ahol fenőttünk. Ha Rachel értesül majd az esetről, azt fogja hinni, hogy ő volt. 

A krimi része a regénynek annyira nem volt aprólékos és erős, hogy a regény húzóerejét megadja, de a lezárás ettől függetlenül nem az volt, amire számítani lehetett. Számomra elég gyorsan és kevésbé tetszetős formában került pont az i-re. Ennek ellenére nincsen hiányérzetem. 

A karakterek még nem teljesen kiforrottak, de annak örültem, hogy azért  Nora karaktere mindenképpen érdekesre sikerült, tudott is némiképpen fejlődni is, előremozdítani a történéseket. Emellett Nora még Rachel karakterét is jól be tudta vonni a sodrásba, aki ezáltal  eleven szereplőként jelent meg. Berry olyan érzést keltett az írásával, hogy az olvasás során úgy éreztem, mintha két női szereplő vívódna, néha külön-külön, néha pedig egymással. Ez a megoldás nagyon érdekes volt, mert olyan szereplőt sikerült bevonni a történetbe, aki élő szereplőként egyetlen pillanatig sem jelent meg, még a történet elején sem, mégis sokat megtudtunk a gondolatairól, szokásairól, sőt még a jellemrajza is jól kirajzolódott. 

A nyomozók karakterei számomra szegényesek voltak, néhol azt kell mondanom, hogy némiképpen bugyutának és kontárnak is tűntek, annak ellenére, hogy a hivatalos nyomozás mindvégig ott zajlott a háttérben. Nem éreztem őket elég erősnek Nora és Rachel karaktere mellett. 

A két nővér kapcsolata, annak ellenére, hogy egyikük már a regény elején halott volt nagyon különleges és egyben furcsa volt. Érdekes volt a gyilkosság mellett ezt az izgalmas testvéri kapcsolatot is kifürkészni.

Véleményem szerint ennek a regénynek nem a gyilkossági szál volt az erőssége, hanem a két testvér kapcsolatának ambivalenciáját.

Összességében

Méltán Edgar-díjas pszichológiai trhiller-ről van szó. Az író stílusa intelligens, az atmoszféra sötét, a levezetés elegáns. A krimi szál kevésbé erős, de a nővérek kapcsolata által egy érdekes szálat követhetünk nyomon. Remek bemutatkozó regény, amely tud hatni az érzelmekre és olvasásra ösztönöz, egészen az utolsó sorokig. 

A könyvet köszönöm az Álomgyár Kiadónak!


A könyv a linkre kattintva érhető el és vásárolható meg!

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 304

ISBN: 9786155875441

Fordító: Moldova Júlia

Gondolatban a sarokba dobom és elfelejtem || Témázás

A Témázzunk rovat keretében ezúttal a Soha többet nem szeretném olvasni téma került elő. Igen, ismét hátvédként csatlakozom a bloggerinák témázásához. 

El kellett gondolkodnom azon, hogy van-e olyan könyv, illetve megírták-e már azt a könyvet, amire 100%-os biztonsággal azt tudom mondani, hogy soha többet. 

Végül arra jutottam, hogy konkrétan nem merem kijelenteni, hogy amire ma azt mondom, hogy soha nem veszem (újra) kézbe az így is lesz az elkövetkezendő, remélem nagyon sok évben is. 

Tehát maradjon inkább ez a téma hipotézisként a bejegyzés során. 

Ahogy én választok, olvasok

Általában igyekszem minden egyes könyvben, történetben megtalálni a pozitívumot, vagy legalább valamilyen szikrát, ami ott lapul a sorok között, ezért még mindig ritkán hagyok félbe olvasmányt. 

Azonban természetesen - már csak a nagy számok törvénye alapján -  én is bele szoktam futni olyan olvasmányokba, amelyeket gondolatban a sarokba szeretnék vágni, talán egyszer régen már meg is tettem, de ezt fedje jótékony homály. Ezek a könyvek viszont az olvasmányaim viszonylag nagyon kicsi, kb. 5-6%-át teszik ki, és általában írni is csak nagyon ritkán szoktam róluk, ezért is van az, hogy a legtöbb bejegyzésem pozitív hangvételű. 

Az olvasással töltött 30 év után talán ki merem jelenteni, hogy megtanultam azt, hogy milyen módon válasszam ki az olvasmányaimat, annak érdekében, hogy nagyon nagy mellényúlások ne történjenek, ezáltal ne pazaroljam az időmet olyan történetekre, amelyek nem nekem szólnak, nem nekem íródtak. 

Szerintem egész jól haladok a könyvek kiismerésével, akár már fülszöveg alapján, viszont itt jön az a bizonyos de! 

Mi az, ami még engem is meg tud ingatni? Mi az, ami rá tud venni, hogy a megérzéseimet figyelmen kívül hagyjam és levegyem a polcról azokat a köteteket, amikről tudom, hogy nem nekem íródtak, de mégis elkezdem olvasni őket?

Gondolatban mégis a sarokba vágnám

Kezdeném azokkal a könyvekkel, amelyeket soha nem vennék kézbe, szerencsére nincs sok belőlük. 

Az első ilyen a Szürke 50 árnyalata, amit sem könyv formájában nem vagyok hajlandó elolvasni, sem film formájában megnézni. 

A második Csernus Imre könyvei, egyszerűen nem vagyok hajlandó beállni a sorba, nem szeretem a stílusát, azt ahogy szóban - a képernyőn keresztül - megnyilvánul, ezért olvasni sem szeretném a köteteit. 

Paulo Coelho-tól A portobellói boszorkányt elolvastam, de köszönöm többet nem bírok belőle magamba szívni, így Coelho tőlem maradhat a boltban. 

Nálam ezek merítik ki azokat az írókat/könyveket, amiket nem fogok valószínűleg soha olvasni. 

Aztán ott vannak az utóbbi időben történt emlékezetes csalódások. A legtöbb ilyen eset egy hype-olt írótól, vagy könyvtől történő sarokba vágós gondolat volt, ami nagy erővel szakadt rám. 

A legutóbbi Matt Haig-től a Ha megáll az idő volt, ami nálam tényleg megállt olvasás közben, de becsületből befejeztem. 

A következő nagy csalódásom John Green-hez és a bizonyos Teknősök végtelen sorához volt köthető. Bevallom egyszerűen nem értettem, hogy mit imádtak rajta szerte a világon, szerintem elég borzalmasra sikerült, sőt unalmas is volt. 

Aztán a romantika sem ment el mellettem negatív behatás nélkül. Victoria Connelly kergetett unalomba Mr. Darcy hétvégéjével együtt. Személy szerint több hétvégét nem szeretnék az írónővel tölteni. 

Andrew Lane-től sem fogok a belátható jövőben olvasgatni, Sherlock Holmes ide vagy oda, nálam elásta magát az író. Egyszerűen nem értem, hogy gyerekeknek szánt könyve milyen módon kerülhetett ki az olvasókhoz. Gyerekektől inkább elzárnám, de a stílus is gyengécske volt, nem szerettem, nincs mit szépíteni. 

Zoe Sugg is tudom, hogy sokak kedvence, de én tőle sem fogok többet olvasni, mert maradjunk annyiban, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. 

Sara Crowe-val sem fogok többet camparit inni, a könyvet sem szeretném a polcomra kitenni.

Charlie N. Holmberg vonatkozásában gondolkodtam egy picit, hogy betegyem-e ebbe a listába, de végül úgy döntöttem bekerül, mert egy sorozat első része annyira elvette a kedvemet, cím szerint a papírmágus, hogy a többi részt sem fogom elolvasni tőle. 

Az utóbbi időszakból most hirtelen ők ugrottak be, lehet, hogy voltak még páran, de vagy annyira rosszak voltak, hogy tényleg nem emlékszem rájuk, vagy ezek voltak a legrosszabbak. Nem is lényeges, most ezek jöttek elő, jelenlegi érzéseim alapján írtam meg ezt a bejegyzést. 

Azon is gondolkodtam, hogy klasszikusokat említsek, vagy sem, de végül úgy döntöttem, hogy valamilyen formában mindegyik érték, és valójában szeretem is a klasszikusokat. Az a műfaj az, ami nem tud elég rossz lenni ahhoz, hogy egy képzeletbeli sarokba vágós listára feltegyem. 

Ti melyik íróktól, vagy regényektől kaptok idegzsábát?

Többiek is témáztak:

 Czenema, Heloise, Nikkincs, Dóri, PuPilla, Bea, Nima, Anett

Neil Patrick Harris: A különc varázsló, avagy Harry Potter után szabadon

Fülszöveg: Carter szülei halála után nagybátyjához kerül. Sajnos Sly, aki bűvész, lopásból tartja fenn magát. Carter így hányatatott körülmények között menekül nagybátyjával egyik hajléktalanszállóról a másikra. Amikor azonban Sly nagybácsi őt is lopásra kényszeríti, úgy dönt, hogy elmenekül. Sly nagybácsi üldözőbe veszi, Carter végül egy mozgó vonatra ugrik, és egy kis városban ébred másnap. Étel után kutatva találkozik Mr. Vernonnal, aki egy csodálatos bűvész, de nem az artista társulat tagja. Mr. Vernon egy bámulatos kártyatrükkel búcsúzik, és eltűnik Carter szeme elől egy lapot maga után hagyva. Mikor Carter megvizsgálja a kártyát, észreveszi, hogy össze van ragasztva. A kártyalapot szétválasztva egy címet talál Mr. Vernon nevével. A fiú nem tud ellenállni a kísértésnek, és felkeresi a címet, ahol már várnak rá…


Véleményem: 

"Hiszel a varázslatban? Helló! Hozzád beszélek! Igen? Szóval hiszel a varázslatban?"

Talán kevesen tudják, hogy Neil Patrick Harris (NPH) a híres sorozat, az Így jártam anyátokkal mellett megszámlálhatatlanul sok filmben és sorozatban szerepelt, szinkronizált. Emellett egyéb művészeti ágakban is remekel, mint például énekesként is ismerhetjük, de bűvészként is színpadra állt már.  Ez utóbbiak talán hazájában, Amerikában tették ismertté, sajnos hozzánk a művészetek eme képviselőjeként kevésbé kapott teret, kevésbé jutott el. Ezzel el is érkeztünk a jelen könyv témájához, ez pedig nem más, mint a bűvészkedés és a varázslat. A könyvet Harris íróként jegyzi, A különc varázsló pedig az első része egy négy részből álló sorozatnak.

Harry Potter már idejében elültette a varázslat magjait világszerte, így NPH is meg tudta lovagolni a témát. Szerte a világon nagyon sokan kedvelik a mágikus meséket, ahol gyerekek a főszereplők, így az író egy megbízható, de általa is jól ismert témához nyúlt a regénye vonatkozásában.
Mivel maga is gyakorló apa, így a gyerekek igényeit ismerve azokat próbálta ötvözni az általa is gyakorolt bűvészkedéssel és természetesen egyik ismérvével, a  humorral. A sikeres eladás már itt borítékolható volt.

Kezdem a gyenge ponttal, ami jelen esetben a karakterekre vonatkozik, akik sajnos nem igazán tudtak túlnőni a kétdimenziós világon, mindvégig elég gyengén szerepeltek. Nem igazán volt bennük az a plusz, ami egy gyermekkönyvnél elengedhetetlen lenne. Nem volt bennük meg az a jellemző vonás, amely által egy szélesebb gyermeki kört meg tudtak volna szólítani, vagy a maguk világába bevonni. Carter-től én mindenképpen sokkal többet vártam, de kicsit gyengén muzsikált, annak ellenére, hogy a történet köré összpontosult. 
Személy szerint úgy érzem, hogy a narráció a karakterek rovására ment. NPH megpróbálta az általa képviselt humort és szemléletet átültetni a történetbe, de ez egy gyermekkönyv vonatkozásában néhol túlzó lett, igaz felnőttként ettől függetlenül is élvezetes volt olvasni. 

A mesék mindig ingoványos terepnek számítanak, főleg akkor, amikor felnőttek olvassák és véleményezik. Hiába próbálja az ember gyermeki szemmel olvasni, azonban szükség van a vélemény kialakításához egy "szakavatott" gyermeki lélekre is. Ezért van az, hogy amikor gyermekkönyvet olvasok legtöbbször megkérem a fiamat, hogy segítsen nekem, és mondja el neki tetszett-e az adott olvasmány. Úgy érzem így hitelesebb az értékelés, ezért általában a gyermekkönyvekről szóló értékeléseim a fiam véleményét is tartalmazzák, hiszen az értékelés írása előtt mindig megkérdezem, hogy mit gondolt olvasás közben és utána. 
Ez csak egy pici kulisszatitok volt, de térjünk is vissza a regényhez.

Jöjjenek, azok a tények, amelyek miatt mégis érdemes kézbe venni A különc varázsló című meseregényt. 

Először is a könyv kivitelezése érdemel néhány szót, amely keménytáblás kiadásban került hozzám és már a borító alapján fel tudja kelteni az ember érdeklődését. Nagyon helyes az az illusztráció, amit elsőre meglátunk és szerencsére a könyvet végig is kísérik. Nagyon jól kiegészítik a remek rajzok a történetet, szinte mesélnek, melyek egyébként Lissy Marlin-nak és Kyle Hilton-nak köszönhetőek. Szerintem nagyon fel tudják dobni - mint jelen esetben is - az illusztrációk az amúgy nem tökéletes történeteket is, hiszen nagyon jól el tudják terelni a gyerekek figyelmét a jól sikerült és valóban a történetbe simuló képek. 

Aztán, ami számomra még fontos, hogy a fordító mennyire tudja megragadni a hangulatot és a stílust. Ennél a könyvnél úgy gondolom, hogy a fordítás nagyon jól sikerült, teljesen érezhető volt NPH stílusa, amelyet a képernyőről már ismerhettünk. A fordítás egyébként Bozai Ágota munkája. 

A történet szerint Carter egészen fiatalon a tisztességtelen módszerekből élő, nagyjából hajléktalan életmódot folytató nagybátyja kezei közé kerül. Ebben  a fura világban cseperedik, és próbál meg a maga módján jó úton maradni. Egy új város, Bányavölgy azonban számára is új lehetőségeket, új barátságokat és kalandokat kínál, ráadásul a bűvészet, a trükkök még szorosabban az élete részévé válnak. Azonban nem lenne kerek a történet a sötét erők nélkül, akik szintén a városban látják meg életük lehetőségét. Carter és barátai pedig felveszik a kesztyűt. 


"Carter a meleg napot a parkban töltötte. A könyvet olvasta, amit Mr. Vernon adott neki. Még sosem volt saját könyve. Amint kinyitotta, képtelen volt levenni a szemét az egyszerű fekete-fehér illusztrációkról, amik olyan bűvésztrükköket mutattak be, amiket korábban lehetetlennek tartott. "

A történetben ott van a potenciál, amit szerintem NPH nagyon jól ki is tudott aknázni. A mese annak ellenére, hogy egy bizonyos sémát követ jól felépített és a gyerekek számára izgalmas kalandok sorozata. 

Nagyon tetszett, hogy az író nem próbáltam meg hosszú órákra a lapok mögé szögezni a gyerekeket, hanem olvasás közben hagyott időt és teret a mókára, a trükkök kipróbálására, az olvasás megszakítására, amitől igazán interaktívvá tudott válni a kötet. 

Nagyon tetszett az is, hogy a könyv gondolkodásra tud késztetni, folyamatosan feladatokat ad, amivel az összpontosítást is fejleszti. A könyvben néhol bele kell írni, figyelni, hogy minden feladatot észrevegyünk és megoldjunk. Nagyon tetszett ez a fajta megközelítés, ezáltal a regény felépítése is érdekes lett. 

Amit még mindenképpen meg kell említenem az az, ahogy az író a toleranciára és az emberi kapcsolatok fontosságára felhívja a figyelmet. 
Bátran jeleníti meg a hagyományostól eltérő családmodellt és a fogyatékosság természetes elfogadását is remekül bevonja a történetbe. Ezeket mind-mind fejlesztik a kis olvasók szociális érzékenységét is, ami nálam nagyon nagy pluszt tudott hozzátenni a könyv értékéhez. 

Miért olvasd el, miért olvassa el gyermeked a könyvet?

- Interaktív
- Gondolkodásra ösztönöz
- Játékos
- Trükkök és tippek a bűvészkedéshez (teljesség igénye nélkül: gondolatolvasás, tárgyak mozgatása a gondolattal, pénzérme görgetése az ujjainkon)
- Remek illusztrációk
- Értékek közvetítése
- A szociális érzékenység, a figyelem fejlesztése, gondolkodásra ösztönző feladatok

Összességében:

A történet közel sem hibátlan, de a gyermekek számára mindenképpen érdekes és olvasmányos. Olvasmányossá leginkább attól válik, hogy a kalandok mellett interaktívvá is tudott válni a könyv. A szereplőkkel talán nehéz azonosulni, de ezt feledtetik a remek illusztrációk és a cselekvésre felhívó, a trükkökbe aktívan bevonó részek. Szerintem kicsiket és nagyokat, sőt talán még minket felnőtteket is le lehet nyűgözni egy-egy trükk megfejtésével, azok kipróbálásával, így számomra is izgalmassá tudott válni, az egyébként egy alap sémát követő történet. 

Összességében pozitív olvasási élményről tudok beszámolni, ezért érdeklődve várom a következő részt is, ahol reményeim szerint a karakterek is kilépnek a kétdimenziós létükből és ők is közelebb tudnak kerülni a kis olvasóikhoz. 

A könyvet köszönöm a Maxim Könyvkiadónak!

Megjelenés éve: 2018
Oldalszám: 240
Fordító: Bozai Ágota
ISBN:  9789632619392

Eltűnhet egy gyermek nyom nélkül? Cara Hunter elárulja a választ!

Vigyázat! A Fülszöveg Cselekményleírást tartalmaz.

Fülszöveg: Hogyan tűnhet el egy gyerek nyom nélkül?

A nyolcéves kislány, Daisy Mason eltűnik egy egyszerű családi vacsoráról. A csendes kertvárosban senki nem látott semmit – legalábbis ezt mondja mindenki.

Adam Fawley detektív ugyanakkor tudja, hogy tíz ilyen esetből kilencben csak olyan ember lehet a tettes, akit az áldozat ismert. Vagyis valaki hazudik.

Az óra ketyeg, könnyen kifuthatnak az időből…

Az Egy közeli ismerős egy új detektívsorozat első darabja, mely lázban tartja a brit krimiolvasókat és megjelenése óta előkelő helyen szerepel Anglia minden sikerlistáján.

„Cara Hunter máris úgy ír, mint egy profi. Imádnivaló tempó, egyre csak emelkedő feszültség”- The Times 

„Magával ránt a rejtély, Hunter hagyja, hadd találgass – az utolsó oldalig ” – Daily Express 

„Az egyik legjobb thriller, amit valaha olvastam” – Kathryn Croft

Véleményem:

Cara Hunter debütáló regénye, Az egy közeli ismerős az Adam Fawley sorozat első része. 

Amint már említettem egy korábbi bejegyzésben, az idei nyár nálam erősen a borzongásról szól, szólt, amivel talán a nagy meleget szeretném kompenzálni. Így amikor lehetőségem adódott választani a 21. Század Kiadó friss megjelenésű thrillerjei közül rögtön Cara Hunter izgalmasnak ígérkező regénye mellett tettem le a voksomat. 

Oxfordról szerintem mindenkinek van egy elképzelése, hiszen nagyon sok film és regény helyszínéül szolgált már. Ebben a regényben viszont egy olyan környezetbe kalauzol minket az író, ahova csak a helyi lakosok - itt jegyezném meg, hogy Cara Hunter első kézből ismeri a helyszínt, ahová a regény cselekményét elhelyezte -  nyernek betekintést. Oxford luxus után sóvárgó kertvárosi miliője az,ahol kibontakozik a  rejtély. 

Az alaptörténet már önmagában ígéretes. Eltűnik egy 8 éves kislány, Daisy Mason miközben a család és a szomszédok egy közös kerti partyn szórakoznak, ahol jelen van Daisy is. A hatóság  Adam Fawley vezetésével elkezd versenyt futni az idővel, mivel a megtalálás esélyei óráról órára csökkennek, és gyanítják, hogy valaki tudja, hogy mi történt a gyermekkel.

Egyetlen negatívumot tudok megemlíteni, így ezzel kezdeném. Érzésem szerint a regényben túl sok volt azokból a tévutakból, amelyek a nyomozós szálat voltak hivatottak irányítani. A sok felesleges/becsapós információ néha nem volt életszerű, ami ezáltal lassította a nyomozást is.

Innentől már tényleg csak jókat tudok mondani a regényről, mert nagyon élveztem ezt az olvasási élményt.   

Kezdeném azzal, hogy szerintem nagyon eltalálta az írónő a helyszínt, mert bennfentesként sikerült egy olyan atmoszférát teremtenie a regény hátteréül, ami elvarázsolt minket olvasás során. Szinte láttam magam előtt a háziasszonyokat, amint próbálják élni a közönségnek - értsd: szomszédok - szánt kirakatéletüket. A háttérben viszont mindenkinél ott lapult az a bizonyos csontváz, ami borítékolható volt, hogy egyszer ki fog esni a szekrényből. 

Ahhoz, hogy a karakterek életének legsötétebb kis titkait is megismerhessük mindenképpen történnie kellett valaminek, ami a regény gerincét adja. A nyomozás elindításához szükséges alapot egy cseppet sem szokványos eltűnés adja. A 8 éves, okos, szép Daisy Mason egyszerűen köddé válik, a hazugságok pedig eltűnésének pillanatától folyamatosan szövik a hálójukat, amelybe a szereplők sorra beleragadnak, nekünk pedig ki kell találnunk, hogy ki a pók a történetben. 

A karakterek ábrázolása kiválóra sikerült, mindegyik karakter érdekes volt valamilyen szempontból. Igazi csemege minden szereplő a pszichológiai vonatkozásokat is kedvelő olvasóknak. 

Adam Fawley nyomozó kapja meg az ügyet, aki személyes tragédiája miatt próbál megbirkózni a feladattal, ami nem mindig egyszerű számára sem. Ahogy haladunk előre a regényben a nyomozó hátteréről is egyre többet tudunk meg, ezáltal én magam akarva akaratlanul szimpatizálni kezdtem vele. Amellett, hogy egy erős karaktert ismerhetünk meg egyre több apró kis részletet kapunk, amitől egy, a munkáját maximálisan tisztelő, szerető férj és apa képe bontakozik ki előttünk, aki bár nem tökéletes, de mégis mindvégig nagyon emberi tudott lenni.

A szülők és a testvér karaktere megérne egy alapos elemzést külön-külön is. Azonban úgy gondolom, hogy náluk az egységet nézve válik igazán érdekessé a hozott érzelmi háttér miatt a történetük. Mindhárom karakter súlyos terheket cipel, amit kivetítenek a jelenlegi életükre, ami a legnagyobb baj, hogy leginkább egymásra. A vívódásaikat nagyon érdekes volt feltérképezni, ahogy haladtunk előre folyamatosan ambivalens érzések kerítettek a hatalmukba. Nehéz volt eligazodni ezen a három, nagyon jól kidolgozott szereplőn. A sorsuk pedig tartogatott meglepetést, nem is kicsit. 

Ami még számomra érdekes volt az a narratívaként szolgáló kitérők beiktatása (kihallgatási jegyzőkönyvek, satjótájékoztató, facebook, twitter hírfolyam). Izgalmas újdonság volt az, ahogy az író több helyen megszakította az elbeszélést egy-egy twitter, facebook hírfolyammal, mintha éppen most zajlana a beszélgetés egy adott csoporton belül. A csoportokban, mint úgy általában megindul a találgatás, a hamis információk áradata és az uszítás, ez utóbbi magas fokon. Nagyon tetszettek ezek a figyelemfelkeltések, amelyek gyakran tévútra tudtak vinni még engem is az olvasás során. Azáltal, hogy a különböző felületek a mindennapjaink részét képezik a regény olvasása során bele tudtunk helyezkedni a nyomozó szerepkörébe, mert a mai világban a médiumoknak köszönhetően mindenki remekül informált, de néha elvakult. Ebből a hozzáállásból most leiskolázott mindenkit az írónő, és talán picit el is gondolkodunk mielőtt  nyilvánosan is véleményt nyilvánítunk a jövőben.

Nagyon tetszett a krimi szál, folyamatos kételyek gyötörtek olvasás során, és bevallhatom, hogy sokszor az előítéleteim is téves nyomra vezettek. Majdnem el kellett jutnom a történet végéig mire kitaláltam, hogy igazából mi történhetett a kislánnyal. Mivel valóban sokáig a történet részesévé tudtam válni, - mint "nyomozó" -, ezért úgy gondolom, hogy egy nagyon jól megírt, a szokványostól eltérő befejezésű könyvet olvashattam. A regény végig izgalomban tartott és lekötötte a figyelmemet, sőt folyamatosan erős érzelmi hullámvasúton tudott tartani. 

A vége pedig egy olyan érzés volt, mintha fejbe vágtak volna, egyrészt azért, mert nagyon csattanós vége lett, másrészt, mert picit dühített, hogy nem láttam a fától az erdőt és nem jöttem rá hamarabb a megoldásra. Azonban úgy gondolom mindez csak és kizárólag azt bizonyítja, hogy egy gondosan megírt, manipulatív történetvezetéssel bíró és eseménydús regényt olvashattam. 

Nagyon izgatott vagyok, a sorozat további részei miatt, mert kíváncsivá tett, hogy amennyiben egy debütáló regény ennyire jó tudott lenni, akkor vajon még milyen plusz van az írónő tarsolyában. 

Végezetül, a fordító, Gömöri Péter is kiváló munkát végzett a regény vonatkozásában, remek a stílus, az angol hozzáállás is át tudott jönni az olvasás során, és szerintem ez elég is az olvasók számára nyújtható olvasási élmény szempontjából. 
A borító stílusos, illet a regényhez és egységes a külföldi kiadás borítójával, ami így volt tökéletes.

Összességében: 

Egy mindvégig magas fordulatszámon pörgő cselekményről van szó, a karakterek erősek, izgalmasok és a vége mindent vitt. Nyomozás, pszichológia, Oxford és borzongás, aminek mi, olvasók is részesei lehettünk. Könnyű elveszni a történetben, ami a remek írói stílusnak, a fordításnak és az újszerű cselekményvezetésnek köszönhető. 

A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak!

Oldalszám: 400
Kötés: puhatáblás
ISBN: 9786155759482
Fordította: Gömöri Péter
Megjelenés éve: 2018

Szeptember várományosai - szeptemberi frissek

Várható megjelenés: 2018. szeptember 6. Farkas Róbert: Első könyvem a téridőről - Kolibri Kiadó

Farkas Róbert, az Astronaut néven ismert grafikus lányának írta és rajzolta meg az Eszes Róka-sorozat első kötetét. Az Első könyvem az univerzumról később kisgyerekek százaihoz hozta közel az égbolt csodáit, míg a sorozatban megjelent második könyv, az Első könyvem a fénysebességről a fény és gravitáció kérdéseivel foglalkozott a legkisebbek számára is érthető, mesés módon.

A csillagok és a bolygók, a Nap és a fénysebesség titkai után a kisróka ezúttal az időről tud meg sok mindent Róka papa meséjéből. Vajon miért nem tudjuk utolérni a fényt? Mitől mozgunk mégis, ha közben egy helyben állunk? Miért telik másképp az idő, amikor jól érezzük magunkat, mint amikor unatkozunk, és lehetséges-e az időben utazni? 

A legkisebbeknek szóló Eszes Róka-sorozat harmadik és egyben záró darabja az első könyved a relativitásról és a téridőről.

Várható megjelenés: 2018. szeptember 7. Pfl0iegel Dóra: Feleséged története - Athenaeum

A ​Feleséged története egy olyan monológ, amit soha nem akarnál végighallgatni a másiktól, és ha benned indulna el, akkor mindent megtennél, hogy elcsendesítsd magadban. Pedig érdemes lenne már az első nagy levegővételnél odafigyelni. Hogy elmondhassa, hogy elmondhasd. És akkor elindulhat egy párbeszéd. Kettőtökön múlik.

Dédé beleszeret egyetemi tanárába, Mátéba. Az érzés kölcsönös. Hamarosan össze is költöznek, gyermekeik lesznek, és boldogan élhetnének, amíg… De vajon ennyi elég? Pfliegel Dóra története egy mindent elsöprő szerelem beteljesülése, kálváriája és bukása. Ha egyszer elveszítjük a bizalmat, újraépíthetjük még a régi kapcsolatunkat, visszakaphatjuk az egykori szerelmet? Vagy van az a pillanat, amikor más irányt vesz az életünk? És mi történik akkor, ha megjelenik a harmadik? A regény elemi erővel mutatja be egy fiatal nő belső vívódásait. Vajon pontosan megláthatjuk, hogy hol hibáztuk el? Történet egy öröknek hitt házasság szétbombázásáról, megcsalásról, szégyenről, bűnről és bűntudatról.

Várható megjelenés: 2018. szeptember 10. Kovácsy Zsombor: Beutaló - Athenaeum

Kovácsy Zsombor ismeri az egészségügyet orvosként, jogászként és menedzsment-szakemberként – sőt néha vele is előfordul, hogy beteg lesz. Ebben a könyvben leginkább ez utóbbi nézőpontból igyekszik szemlélni a rendszert, hogy segítséget nyújtson mindenkinek, aki tájékozódni szeretne saját vagy hozzátartozója betegségéről, vagy csak általában érdekli a gyógyítás világa. 

Az egészségügyet rejtélyes útvesztőként feltérképezve a könyv olyan kérdéseket érint, mint a hálapénz, a magánegészségügy, a betegjogok, a külföldi orvosi ellátás, a gyógyszerek és más gyógytermékek, a várólisták, a műhibaperek, a sajtóban közölt egészségügyi hírek értéke vagy az orvoslás jövője. 

A kézikönyvként is használható kötetet (amely szórakoztató, helyenként provokatív stílusban ad hasznos ismereteket az olvasónak) Grafitember karikatúrái és a médiából is jól ismert szerző mobilalkalmazással azonnal elindítható rövid videókommentárjai (LivePrint) teszik még színesebbé.

Várható megjelenés: 2018. szeptember 13.  Sylvain Neuvel: Végtelen halandók - Agave

Eddig ​arra számítottunk, hogy csakis kívülről érkezhet az emberiséget fenyegető legnagyobb veszedelem.

Tévedtünk.

Rose Franklint, a zseniális tudóst egész felnőtt életében az hajtotta, hogy megtalálja a magyarázatot a rejtélyre – egy gigantikus, eltemetett fém kézre –, amelybe gyerekként botlott, pontosabban zuhant bele véletlenül a dél-dakotai Deadwood közelében.

A felfedezés az egész bolygón tapasztalható, mindent feldúló változások láncreakcióját indította be.

Rose és a Földvédelmi csapatok mindent megmozgattak, hogy mielőbbb kiismerjék a misztikus technológiát, csakhogy váratlanul óriásrobotok szállták meg a Föld legnépesebb városait, s gyilkolták milliójával a lakosságot. Bár Rose és az emberei végül gátat vetettek a mészárlásnak, elhárították a támadást, diadaluknak sokáig nem örülhettek. Ismeretlen támadóink visszavonultak, elhagyták a megrokkant bolygót… ám a tudóst és segítő kis csapatát magukkal vitték.

Most, miután közel tíz évig éltek abban a másik világban, Rose-ék hazatérnek… csakhogy egy újabb pusztító háború közepébe csöppennek, amely ezúttal az emberek között dúl. Úgy tűnik, a földönkívüli lények éppen azért hagyták hátra a Földön robotóriásaikat, hogy az emberiség önmagát semmisítse meg velük.

Rose eltökélten keresi a megoldást, bármi legyen is az ára. Vajon ő lesz az utolsó gyalog az ítéletnapi végjátékban, amelyet senki sem nyerhet meg?

Várható megjelenés: 2018. szeptember 26. Dee Dumas: Piszkos alku - Álomgyár

Engedd, ​hogy téged is megbabonázzon a Kelet csábító illata! 

Mathieu Darrieux nagy álma vált valóra, amikor megalapította párizsi parfümgyárát, melyet lányával közösen vezet. A francia parfüm különleges, keleties alapanyagait egy kairói férfitól, Qasimtól szerzi be, akivel végül társtulajdonosi viszonyba kerülnek, így a cég óriásivá növi ki magát. 

Egy félreértés azonban nemcsak a két férfi barátságát, de a társtulajdonosi viszonyukat is tönkre teszi, aminek következményeként Qasim kilép a cégből, ezzel a csőd szélére sodorva egykori üzlettársát. 

Zoé, Mathieu lánya, nem tudja tovább nézni apja álmának megsemmisülését, ezért úgy dönt, Kairóba utazik, hogy segítséget kérjen Qasimtól. Bár a férfi elutasítja őt, a fiának, Zakariának megesik rajta a szíve. Zakaria hiába szerelmes évek óta Zoéba, képtelen önzetlenül segíteni a lánynak, ezért egy olyan tisztességtelen ajánlatot tesz, ami miatt a nő gyűlölete a férfi iránt tovább mélyül. 

Vajon egy fiatal nő feláldozná magát az apja álma miatt? S ha igen, beleszerethet egyáltalán a gyűlölt férfiba? Ráadásul előbb-utóbb szembesülnie kell Zakaria múltjával is. S mi történik akkor, ha ebből a múltból felbukkan egy ismeretlen gyermek?

Dee Dumas a nagy sikerű Marokkói szerelem és a Tiltott vágy című regényei után ezúttal Franciaországban és Egyiptomban kalandozva keresi a választ a kérdésre: vajon milyen vékony a határvonal szerelem és gyűlölet között.

Várható megjelenés: 2018. szeptember 30. Catherine Steadman: Zavaros vizek - Lettero

TUDOD, ​MEDDIG TART MEGÁSNI EGY SÍRT?

A jóképű bankár férjre fényes jövő vár. A tehetséges filmrendező feleségre ígéretes karrier. Nászútjuk fantasztikusan kezdődik a trópusi Bora Bora szigeten. Koktélok, lustálkodás, napozás az óceánparton. Aztán búvárkodás közben rátalálnak egy hatalmas zsák készpénzre és ékszerre. 

Úgy döntenek, senkinek sem szólnak a titkukról. Hiszen ha más nem tud a vagyonról, miért ne tartanák meg? És ezzel kezdetét a veszi a pokoli eseménysorozat, amelyről végig nem tudni, vajon ki mozgatja a szálakat a háttérben. 

Catherine Steadmant, a színésznőt, sok millióan ismerik. A Downton Abbey, a Tudorok, és Az ifjú fáraó című televíziós sorozatokban nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Színpadi szerepeiben is sikert sikerre halmoz, jelölést kapott a legrangosabb brit színházi elismerésre, a Laurence Olivier-díjra.

Catherine Steadman szerzőként eddig ismeretlen volt. De ennek a debütáló thrillerének a kiadási jogát még a megjelenés előtt elkapkodta tucatnál is több nemzetközi kiadó, köztük a Lettero is. A megfilmesítési opciót a Reese Witherspoon által alapított Hello, Sunshine! filmgyártó vállalat szerezte meg.

Izolde Johannsen: A furfangos fivérek - Egy zseniális történelmi regény

1942. február. 

A Prinz Eugen a Rajna hadművelet egyedüli túlélőjeként végül épségben befutott Brestbe. A testvérhajók, a Scharnhorst és a Gneisenau már egy ideje az elfoglalt franciaországi kikötő viszonylagos védelmét élvezték. A hajókat megjavították, feltöltötték. Azonban Hitler parancsa véget vetett a látszólagos nyugalomnak.

A berlini Főparancsnokság elrendelte a három nagy hajó hazatérését. A parancs értelmében a La Manche csatornát jelölték ki a kockázatos és vakmerő hazaút helyszínéül. A hadművelet, az Alvilág háromfejű kutyája után, a Cerberus fedőnevet kapta…

Véleményem: 

2018.07.13. , pénteken jelent meg Izolde Johannsen legújabb regénye, A furfangos fivérek, amely a Birodalom tengeri bástyái sorozat 4. része. A sorozat a 2. világháborút helyezi a középpontba, ráadásul minden alkalommal valamilyen érdekes nézőpontból, eddig kevésbé ismert aspektusból. A regény egy lenyűgöző, részletes és olvasmányos összefoglaló nagyregénye a Scharnhorst és a Gneisenau csatacirkálók történetének és Erich Bey életrajzának.

Személy szerint engem mindig lenyűgöznek a történelmi háttérre rendelkező regények, a 2. világháború pedig kimondottan közel áll a szívemhez. Nagyon tetszik, hogy Izolde rengeteg izgalmas részletet, egy egész történelmi tanulmányt és haditechnikai tudást nyújt át nekünk, olvasóknak. Számomra továbbra is lenyűgöző, hogy egy női író tollából kerül ki egy ilyen fergeteges regényfolyam, amely mindig tud valami újat, valami izgalmasat mutatni. A regények olvasása során folyamatosan úgy érezhetjük, hogy mi is részeseivé válunk a csatáknak, a karakterek vívódásainak, örömeinek és bánatainak. Az írónő figyelmét egyetlen apró pici részlet sem kerüli el, ennek köszönhető, hogy minden alkalommal érezzük a rengeteg kutatómunka eredményét és azt a precizitást, amely az írónő munkásságát az elejétől kezdve övezi, melynek vonatkozásában abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az elejétől kezdve végigkövethettem és megismerhettem. 

Gneisenau

Az olvasással nem haladtam olyan gyorsan, mint ahogy gondoltam, mert muszáj volt teljesen elveszni a történetben, amit csak oly módon tudtam megtenni, hogy az olvasások előtt teljesen ráhangolódtam a történetre, a korra és a karakterekre. Azonban bátran állíthatom, hogy megérte a rászánt idő, mert egy zseniális regényt olvashattam, ami lekötötte a figyelmemet az elejétől a végéig és rengeteg olyan tudással gazdagodtam a témában, amelyek eddig nem voltak a birtokomban, hiszen az iskolai történelemórák soha nem mennek bele ilyen mélységekbe, illetve személy szerint még filmen sem láttam ilyen ismeretanyagot, hiszen ott kizárólag, vagy döntő hányadban a látványra szokták helyezni a hangsúlyt. 

Üdítően hat továbbra is az írói stílus, amiben nem tudok hibát találni, egyszerűen szeretem olvasni Izolde írásait, kellemes felüdülés. 

A történet szerint 1942-ben járunk a Scharnhorst és a Gneisenau csatacirkálók parancsnokait és legénységét, valamint a cirkálók addigi történetét ismerhetjük meg. Visszaemlékezés formájában elevenednek meg a cirkálók addigi dicső tettei és háborús szerepük. Azonban ebben az évben kezdett bebizonyosodni hogy Németország nem volt megfelelően felkészülve a tengeri hadviselésre és még nem rendelkezett megfelelő számú felszíni hajóegységgel ahhoz, hogy az ellenséges flották felett megszerezhesse a végső győzelmet. A hadihajók dicsőségének és vergődésének bemutatása egészen más színben tűnik fel a német hadi tengerészek szemszögéből. Maga a történet Németország kronológiai szemszögéből mutatja be és foglalja magába a kezdetekben dicső, később hanyatló majd vereséget szenvedő mivoltát. Egészen a hajók építésétől, felszerelésétől a végső csatáig. A történet, mivel történelmi regényről van szó előre eldöntetett, azonban mindenképpen dicséretre méltó annak levezetése és előadásmódja.

"- A Honi Flotta, ereje végső megfeszítésével próbál úrrá lenni a nyomáson. Az, hogy a kikötőnket ennyire támadták, azt jelenti számomra, hogy a hajóink elpusztítása élet vagy halál fölött dönt majd. Nem hagyhatják, hogy elmeneküljünk.- Ők azon tanakodnak, hogyan pusztítsanak el minket. A Führer pedig azon dolgozik, hogyan vigyen haza mindannyiunkat  felelte végül a tüzérfőnök. Dominik keserűen bólintott. "

Erich Bey ellentengernagy, hajórajparancsnok

A karakterek szépen kidolgozottak és folyamatosan fejlődnek. Minden karakter a maga kis történetével lép be a folyamatba. Érzékelhetők a kor sajátos gondolkodásmódjára jellemző tulajdonságok, melyek nagyot lendítenek a történet valós leírására való törekvésen. A kiemelkedő és folyton szem elé kerülő szereplők képesek a legmeglepőbb módon hirtelen belépni, majd ugyanazzal a mozzanattal kilépni az eseményekből, mindezt úgy téve, hogy ezen cselekedeteik nélkül az egész értelmét vesztené. Minden karakternek megvan a maga fontos szerepe. A korra jellemző viselkedés és elvárások, beleértve a katonai viselkedés írott szabályait is szépen megjelennek az egész történet alatt.

A regény atmoszférája sugározza a katonák érzéseit, a mindennapi teendők bemutatásával pedig a korszakra jellemző feszült, de izgalmas időszakot adja át. Érződik a kezdetekben jelenlévő bizalom és hit, majd felváltja a csüggedés és kétely, legvégül a belenyugvás az elkerülhetetlenbe. 

A haditechnikai részek véleményem szerint precízen kidolgozottak és a történelmi feljegyzéseken alapulnak, tehát teljesen korhűek. A hajók felszereltsége és különböző átalakításaik mindvégig végigkövetik a hajók valós életútját, sérüléseit és változtatásait. Bár egy külső szemlélődő részére nehezebben elképzelhető egy távolságmérő berendezés vagy egy nehéztüzérségi üteg amint éppen tüzet nyit és a másodlagos tüzérség is okozhat némi gondolkodást de összességében a kor haditechnikái teljesen hitelesen jelennek meg és mindvégig szerves részét képezik a történetnek.

Összességében

Egy szenvedélyes, kidolgozott és kiváló történelmi háttérrel rendelkező regény. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, azt hogy mennyire érezni lehet az olvasás során a regénybe fektetett munkát és törődést. Az regény attól válik igazán élvezetessé, hogy minden egyes kis mozaikdarab a helyén van,  a történet pedig továbbra is filmszerűen pereg a szemünk előtt.  

Bátran ajánlom olvasásra nem csak a téma kedvelőinek, hanem mindenkinek, aki szeretne picit elmerülni egy izgalmas történelmi korban, ahol a szereplők élnek, az atmoszféra mesteri . Zseniális időutazás, vissza egészen 1942-be, amikor fekete fellegek lebegtek a világ felett. 

Az íróról:

A regényt bármilyen meglepő is, egy hölgy írta, név szerint Dénesi Ildikó, aki Izolde Johannsen írói álnéven írja történelmi regényeit. Számomra lenyűgöző, hogy egy női író a történelem egy igen erős korszakáról ennyire alapos, felkészült és minden részletre kiterjedő írásokat tud az olvasók elé tárni. 

Dénesi Ildikó

2003-ban indult a Konkrét Könyvek Kiadó Országos Regényíró pályázatán, ahol ifjúsági regény kategóriában II. helyezést ért el és kiadási jogot kapott, így egy év múlva a Magyar Írók Könyvműhely Kiadó megjelentette regényét A tolvajfejedelem címmel.

2006 és 2011 között a Mercator Stúdiónál tevékenykedett, ekkor vette fel választott írói álnevét.

2013-tól az Underground Kiadónál jelenteti meg sorozatait.

2007-től a TIT Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület (TITHMHE) tagja, 

2015-től a Történelmiregény-írók Társasága (TRT)  tagja.

2015-ben létrehozta a Kriegsmarine-csoportot, melynek tagjai közt számos tanácsadó, történész, tengerészkapitány (köztük egy volt NATO-tiszt), hazai és külföldi hadászati- és modellező szakértők, grafikusok és fordítók segítik munkáját.

Történelmi regényeket íróként részese annak a nemzetközi rehabilitációs munkának, mely a német haditengerészet kötelékében tevékenykedő hajóparancsnokok életrajzának, munkásságának bemutatását tűzte ki célul. 

Forrás: wikipédia

Korábbi értékelésem:

A Birodalom tengeri bástyái 1. - A birodalmi kalóz

Interjúm Izolde Johannsen-nel

A könyvet köszönöm Izolde Johannsen írónőnek! 

A kötet facebook oldala

A téma kedvelőinek továbbá szívből ajánlom a regénysorozat Facebook csoportját, amely a tengerhajózási regénysorozatokkal - kiemelten a II. világháborús német haditengerészet nagy felszíni hadihajóinak története és parancsnokainak életrajzaival - foglalkozik.Ezen túlmenően, hírek a készülő kéziratokról, új megjelenésről,további tervekről.

Kiadó: Underground

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 458

ISBN: 9786150023762

Tényleg megállt az idő Matt Haig-nél? Az olvasás során nálam biztos megállt!

Fülszöveg: Tom Hazard veszélyes titkot rejteget: hiába tűnik átlagos negyvenegy éves férfinak, egy ritka betegségnek köszönhetően évszázadok óta életben van. Előadott Shakespeare-rel, hajózott Cook kapitánnyal és koktélozott Fitzgeralddal – de most már leginkább úgy szeretne élni, mint bárki más. 

Tom az életben maradáshoz mindig új identitást vesz fel, és ezúttal tökéletes álcát választ: történelemtanárként kezd dolgozni egy londoni középiskolában, ahol úgy mesélhet a gyerekeknek a háborúkról és boszorkányüldözésekről, mintha nem is lenne ezekről személyes tapasztalata. Megpróbálhatja megszelídíteni a múltat, de az bármelyik pillanatban utolérheti. Egyvalami pedig tilos számára: nem eshet szerelembe.

A Ha megáll az idő korokon átívelő és kortalan romantikus történet arról, milyen érzés elveszíteni és megtalálni magunkat, és arról, hány életet kell leélnünk, mire megtanulunk élni.

Véleményem:

Matt Haig-től a Ha megáll az idő című regény volt az első, amit elolvastam. Ahogy utánaolvastam Haig munkásságának úgy meg is nyugodtam, mert korábban már népszerűségnek örvendett több írása is, köztük A fiú, akit karácsonynak hívnak meseregény. A jó kritikák és stílusának magasztalása után bátran nyúltam a könyvhöz, főképp, hogy kedvenc témáim egyikéről az időről szól a történet. Annak ellenére, hogy a meseregény fent volt már a kívánság, sőt a várólistámon is, végül eddig még nem kerítettem rá sort, és most eme regény elolvasása után el is bizonytalanodtam rendesen. 

Az író felé tehát tiszta lappal nyithattam, viszonylag gyorsan a megjelenés után már kézbe is vettem a könyvet, mert a listáim élén csücsült. 

Azt leszögezhetjük, hogy nem időutazós történetről van szó, sőt, szerintem a címe sem teljesen pontos, erősen félre is vezetheti az olvasókat. Az idő nem állt meg egyetlen pillanatra sem a történet folyamán, így a cím vajon miért ez lett?! Az már más kérdés, hogy a szereplők közül többen is lassabban öregednek a megszokottnál, de az ő vonatkozásukban is telik az idő folyamatosan, csupán annak sebessége lassult le. Nekem ez a magyar címadás így picit csalódás volt, nem igazán passzolt a történethez, ennél sokkal kreatívabban is meg lehetett volna oldani, szerintem. Az időutazás pedig visszaemlékezésekben nyilvánul meg, ami nálam nem tipikus időutazós történetet takar. 

"Öreg vagyok, akár egy fa, egy sellőkagyló vagy egy reneszánsz festmény. Pontosítok: több mint négyszáz évvel ezelőtt, 1581. március 3-án láttam meg a napvilágot szüleim hálószobájában, egy kis francia kastély - akkori otthonom - második emeletén."

Aztán folytatnám a következő negatívummal, amit véleményem szerint inkább a magyar fordítás miatt érezhettem. Voltak benne olyan furcsaságok, amivel nem tudtam mit kezdeni, mint például a régmúltban nem hiszem, hogy úgy társalogtak volna az emberek, hogy idézem "leüvöltötte a fejét", és ehhez hasonló megnyilvánulásokból nem volt hiány később sem. Nekem ezek a kidolgozatlanságok, pontatlanságok, oda nem illő szófordulatok nagyon sokat elvettek az olvasási élményből.

A korhűség sajnos szintén nem volt sajátja a regénynek - leginkább a nyelvezetben nyilvánult meg -, elkapkodott, gyorsan papírra vetett gondolatmeneteket olvashattam, ami engem valahogy nagyon elkedvetlenített. A lezárás erre az érzésemre csak ráerősített, nagyon összecsapottnak tűnt, a tipikus essünk már túl rajta esete volt, legalábbis én így éreztem. 

Ezek után nézzük a  történetet dióhéjban: Tom Hazard felett nagyon lassan jár el az idő, évszázadok folyamán is csak alig öregszik, jó negyvenesnek tűnik több száz évvel a születése után, azaz napjainkban. A történet több idősíkon játszódik, nagyjából Tom életútját hivatott felgöngyölíteni a születésétől egészen mostanáig. A Tomhoz hasonló albák (ahogy az író nevezi a hosszú életűeket, a kérészek mellett, akik normál emberi léptékben öregszenek) egy társaságba, szövetségbe tömörülnek, melyet egy nagyon idős alba, Hendrich hozott létre a titkuk elfedésére. Ő biztosítja évszázadokon át a szövetség tagjainak a folyamatosan megújuló személyazonosságát, anyagi jólétét, mindezért néhány évente kér egy csepp szívességet. Tom napjainkban egy számára kedves személyt keres, akiről nem tudja, hogy életben van-e még, és eközben a tiltott szerelem is megtalálja. A történet folyamán mindig visszatérnek a gondolatai a régmúltba, így röpke betekintést kapunk Shakespeare, Cook kapitány, Chaplin és Fitzgerald korába is. A boszorkányüldözéstől kezdve a felfedezések és a kora 20. század mind-mind megjelenő történelmi korok a regény folyamán. 
Az albák számára a lehetőségek tára szinte korlátlan, azonban egy dolog tiltott, mégpedig a szerelem. 

A regény alapötlete nekem összességében tetszett, de a kivitelezése mindvégig nagyon tagoltra sikerült, a történelmi korhűséget sutba vágva, legalábbis nagyon lecsupaszítva került az olvasó elé. 
Az atmoszféra is a történelmi korokban ugrálva valahol elveszett, egyáltalán nem éreztem át, hogy éppen melyik korban, melyik városban járunk, mert mindenből jutott egy pici szeletke. 

A karakterek összességében nagyon átlagosak voltak, beleillettek a történet ide-oda ugráló felépítésébe, de amit nagyon sajnálok az az, hogy egyik karaktert sem éreztem igazán közelállónak magamhoz. A legrosszabb, amikor nincs kiért és miért izgulni. 

Tom, aki a fő karaktere a regénynek egy elég befolyásolható, labilis szereplőnek hatott, holott elvileg egy nagyon erős, tapasztalt férfi karakterét kellett volna kiteljesítenie. Sajnos nem bontakozott ki a regény végéig sem és egyáltalán nem tudott fejlődni a kezdeti oldalakhoz képest semmit. Nagyon megkeseredett benyomást keltett, ami nagyon nem tett jót a történet vonalvezetésének. 
Aztán ott van Hendrich karaktere, aki a legöregebb és legrafináltabb alba lenne, de neki sem sikerült semmi maradandót hagyni maga mögött. Sajnos az egyik legunalmasabb figurája volt a regénynek, holott benne szerintem sokkal nagyobb potenciál lett volna. 
Aztán a női karakterek is nagyon egysíkúak, sőt unalmasak voltak, igazából nem is tudok, vagy inkább nem is szeretnék kiemelni közülük senkit, mert semmi érdemlegeset nem hagytak maguk után a regényben. 
Omai, a lázadó karaktere a regénynek számomra a legszimpatikusabb szereplővé lépett elő, legalább pici tűz volt benne. Viszont sajnáltam, hogy rá az író kevés időt és karaktert szánt, így ő sem tudott kiteljesedni és annyira érdekessé válni, mint amennyi lehetőség lett volna benne. 


Azért egy pici pozitívum is jut így a bejegyzés végére, ami nem más, mint a borító, ami nagyon tetszett és igazából jól passzolt a történethez. Illetve egy picit elvonatkoztatva és továbbgondolva a hosszú élet lehetősége nagyon érdekes filozofálgatásra ösztönzi az olvasót, amely gondolatmenet eléggé független utat járhat be a történettől, de így gondolatébresztőnek legalább jó volt ez az olvasmány. 

Összességében

Nagyon álmos, szétcsúszott történetvezetés volt érezhető az olvasás során mindvégig. A stílus is hagyott némi rossz szájízt maga után, nekem nem hozta azt a minőséget, amit az alapötlet alapján vártam volna ettől az írástól. Sajnos az író több helyen is pontatlanságokat ejtett, amit leginkább a történelmi korszakok alapos tanulmányozásának hiányával tudok magyarázni. A szereplők csak úgy tengenek-lengenek a regényben, nem fejlődnek, nem irányítják a történetet. 
Most ez egy nagyon negatív hangvételű kritikának hangzik, és igazából nem is nagyon tudok olyan sok pozitívumot kihozni belőle, ami miatt bátran ajánlanám egy üdítő olvasmánynak. Nálam ez az olvasás utáni lehangoltság igen ritkán fordul elő, mert szinte minden regényben, történetben megtalálom a szerethető részeket, de most tényleg nagyon unatkoztam. 

Kiadó: Gabo
Oldalszám: 396
Megjelenés éve: 2018
Fordító: Kőszeghy Anna
ISBN: 9789634066682