M.K. Oliver: Szociopaták kézikönyve a jó házassághoz

 Fülszöveg: EGY HULLA HEVER A NAPPALIMBAN.

A rendőrséget nem tervezem kihívni, mivel én szúrtam le a betolakodót. Ha őszinte akarok lenni, összesen hétszer. Az ember nem is gondolná, milyen nehéz megölni valakit egy zöldségvágó késsel.

Mielőtt találgatni kezdenél: nem a férjem az. Kétségtelen, hogy töketlen alak úgy a szexuális életünkben, mint a munkahelyén, de ezért még nem ölném meg. Van most fontosabb dolgom.

Például be kell valahogy nyomnom a nagyobbik lányunkat a legjobb iskolába, és megtaláltam álmaim házát Hampsteadben, amire le akarok csapni. Meg el kéne rejtenem ezt a holttestet is.

EGY NŐ MUNKÁJA SOSEM ÉR VÉGET.

MEGTEREMTETTEM A TÖKÉLETES ÉLETET, ÉS NEM FOGOM HAGYNI, HOGY BÁRKI ELVEGYE TŐLEM.

Vajon mennyire normális, hogy imádtam ezt az abszurd történetet és drukkoltam Lalla-nak, aki egyébként nem is kicsit szociopata?

Egyre többször hoznak az írók olyan karaktereket, akik a spektrumon mozognak, de mégis közel kerülnek az olvasókhoz és még szimpatizálni is lehet velük. Trend ide vagy oda, nekem bejön ez a koncepció.

Imádtam, hogy Lalla mennyire manipulatív, érzelemmentes, számító és nagyon sajátos a problémamegoldó képessége és akkor még enyhén fogalmaztam. A családja és a baráti köre tipikus újgazdagok, de a problémáik ehhez mérten sajátosak, Lalla pedig jó baráthoz, feleséghez méltóan megoldja ezeket, de elveszti a fonalat és egyre nagyobb bajba sodorja Önmagát és környezetét.

Tetszett, hogy a múltja őt is kísérti, de egyszerűen a nemet nem ismeri és a végére nagyon meglepő lezárást kapunk, biztos nem erre szamítottam, amikor elkezdtem olvasni, de így utólag azt mondom, hogy nem is lehetett volna jobb.

Az író jól hozza a női karaktereket és a háttérszereplő férfiakat, annak ellenére, hogy ő is az erősebbik nemhez tartozik, nagyon bírom, hogy a férfias gondolkodás egy női karakterben ilyen izgalmasan bontakozik ki.

A stílus humoros, de mégis morbid, a történet laza, de végig pörög és a morális kérdések is nagyon jól passzoltak a karakterekhez. 

 Egyébként elgondolkodtató, hogy egyre jobban kitolódik az a bizonyos ingerküszöb -magamon is érzem-  és szuper az, ahogy az írók ezt meg tudják lovagolni, de lehet, hogy csak egyszerűen jól szórakozunk egy negatív attitűddel rendelkező karakterrel, mert végre kitőrhetünk általa a megszokottból. Ezen még gondolkodnom kell, de nagyon remélem, hogy lesznek még ilyen történetek és bátor írók, mert én nagyon bírom az erkölcsileg megkérdőjelezhető karaktereiket. 

Nem ígérem, hogy Lalla Rook mindenkinél működni fog, de egy esélyt érdemes adni a regénynek.

A könyv elérhető a Magnólia Kiadónál.

Megan Miranda: Árnyak tava

Fülszöveg: Az apja a város népszerű nyomozója volt… Az anyja pedig a leghírhedtebb bűnözője… Most viszont Mirror Lake titkai lassan a felszínre bukkannak, és mindent megváltoztatnak.

Amikor Hazel Sharp váratlanul megörökli gyerekkori otthonát, kelletlenül ugyan, de visszatér a városba, azok közé az emberek közé, akiket majdnem egy évtizede maga mögött hagyott.

De nem csak Hazel tér vissza a múltból. A tó vízszintje a példátlan aszály miatt egyre csökken, és lassan visszaadja, amit hosszú éveken át elrejtett: elhallgatott történeteket, eltemetett nyomokat – és talán azt az egyetlen igazságot is, amely fényt deríthet Hazel anyjának nyomtalan eltűnésére.

„Csavarokban gazdag, sötét titkokkal és halálos múlttal átszőtt történet… Ha szeretted az Easttowni rejtélyek feszült, kisvárosi drámáját, ez a könyv le fog nyűgözni.”

Ashley Elston, Az első hazugság szerzője

Korábban Megan Miranda-nak több regénye is megjelent magyarul, de valahogy nem keresztezték egymást a soraink. 

Ennek a regenynek viszont olyan ütős volt a fülszövege, hogy felkeltette az erdeklődésemet. 

Lényegében egy kisvárosban játszódik a törtenet, ahol a rendőr apa és a bűnöző anya halálát követőrn a tó elkezdi feltárni azokat a titkokat, amelyeket az érinettek hosszú évek óta el szerettek volna rejteni a család és a közösség szeme elől. Hazel, a lány ebbe a kusza helyzezbe érkezik vissza a városba, ahol a csaladi dinamika még a testvéreivel sem egyszerű számára és egyre több, elfeledett titok kerül a szeme elé, amelyek nem hagyják nyugodni.

Azt kell mondanom, hogy nem volt rossz, de kiemelkedően jó sem. 

Thrillertől többet várok, leginkább a borzongató légkört, amit a törtenet megkívánt volna, de nem teljesen tudott átadni az írónő.

A karakterek.tetszettek, az törtenet egyértelműen izgalmas volt, a nyomozás kicsit kusza, de összessegében hozta azt, amit egy krimitől el lehet várni.

Hazelt megkedveltem és együtt tudtam érezni vele, lehinkább a csavar után, ami még nem a végkifejlet volt, inkább a csaladi kapcsolatok, konfliktusok kiváltója, ezen meg is lepődtem.

A megoldás viszont számomra nem volt ennyire csavaros, mert ahogy belépett az a bizonyos karakter a történetbe, éreztem, hogy valami nem kerek körülötte és igazam is lett.

Összességében izgalmas alaptörtenet, jól kidolgozott karakterek és egy kellemes krimiszál jellemzi a regényt.

Kíváncsi lettem az írónő többi regényére is.

A regény elérhető a Magnólia Kiadónál.

Dr. Zacher Gábor - Kálmán Norbert: Zacher 3.0 (az én mentőszolgálatom)

Fülszöveg: Dr. Zacher Gábor neve a legtöbbek számára összeforrt a sürgősségi ellátással, a toxikológiával és a közéleti szereplésekkel. Kevesebben tudják azonban, hogy több mint négy évtizeden át rohammentősként is szolgált – csendben, rendületlenül, amolyan zacheresen. Nyugdíjas korba lépve elérkezettnek látta az időt, hogy őszintén meséljen erről.

Ebben a kötetben a tőle megszokott könnyedséggel idéz fel humorral teli, ugyanakkor kőkemény igazságoktól sem mentes történeteket az Országos Mentőszolgálatnál eltöltött idejéből az 1980-as évek elejétől a rendszerváltáson és ezredfordulón át egészen a mai napig. A különböző visszaemlékezésekben olyan kérdések kerülnek terítékre, amelyekről ritkán beszélünk nyíltan: mi történik akkor, amikor emberélet a tét? Hogyan lehet együtt élni a halál napi közelségével? Milyen arcát mutatja a budapesti éjszaka, ha kék villogóval érkezik az ember? És mi köze mindennek a függőségekhez, a kiégéshez, a túléléshez?

A kötet nemcsak Zacher életének fontos pillanataiból épül, hanem megszólalnak benne egykori és máig aktív bajtársak és kollégák, akik velőig hatoló történeteikkel adnak képet arról, mit is jelent mentősnek lenni – nem hivatásként, hanem életformaként.

Mióta az eszemet tudom Dr. Zacher Gábor minden évben a szilveszteri hírek, az életmentéssel összefüggő adások része volt, észrevétlenül edukálta a nézőket, amellett, hogy minden esetben korrekt, kendőzetlen beszámolóival nem lehetett nem odafigyelni Rá, mindegy volt, hogy hány éves az ember. Repültek a petárdák, túladagolások és némi alkohol gyomormosással, a toxikológia legsötétebb bugyrai, a doktor úr kendőzetlenül őszintén bemutatta a kórházi valóságot. Fiatalok és idősek, mindegy volt ki az illető, Ő ott volt a kórteremben, a mentő mellett, ez csak úgy főcímekben a gyerekkori, majd felnőttkori emlékeimből, talán ezek a televíziós élmények maradtak meg leginkább vele kapcsolatban (szerencsére nem személyes tapasztalatok), illetve, hogy egy ideig anyukámmal ugyanabban az intézményben dolgoztak. 

Ezek alapján kíváncsi voltam a Zacher 3.0 című kötetre is. 

Alapvetően pontosan azt kaptam, amit vártam: kiváló történetek, tanítás és őszinte, kendőzetlen magyar valóság a mentőkről és mentettekről. Sok dolog meglepett és el is gondolkodtam, hogy valóban ma mennyire nem foglalkozunk olyan fontos dolgokkal, hogy "jól" hívjunk segítséget, ezt mindenképpen itthon is pótolni fogjuk a gyerekekkel, szerintem pozitív, hogy ilyen "apróságokra" is felhívja a figyelmet a kötet. 

A könyv végéhez érve sok mindent átértékel az ember, tisztelet ébred bennünk egy olyan szakma iránt, aminek nem vagyunk a részesei, de bármelyik pillanatban szükségünk lehet rájuk. 

Szerintem Dr. Zacher Gábor nem fogja tudni szögre akasztani a mentős kabátját és remélem, hogy még sok nyers, őszinte tájékoztatást kapunk tőle, miközben sok életet mentenek meg bajtársaival együtt. 

A fotót igyekeztem a könyvhöz és a doktor úr személyiségéhez kapcsolódóan színesre, vibrálóra elkészíteni, remélem sikerült megragadnom a személyiségét és a könyv tartalmát a fotóval is. 

Szerintem érdemes elolvasni ezt a ismeretterjesztő életrajzi kötetet, mert nem könnyű olvasmány, de hiánypótló a témában és talán az olvasás után mindenki kicsit más szemszögből fog a mentésre, a mentésben résztvevőkre tekinteni.