Dann McDorman: Egy gyilkosság megírásának krónikája

 Fülszöveg: Aki ezt a műfajt tisztességesen műveli, annak követnie kell a szabályokat, hogy az igazságot mindenki számára elérhetővé tegye – akármilyen ügyesen álcázza is hazugság.

Július negyediki hétvége a tiszteletreméltó West Heart vadászklubban. Az első esti koktélozásra még csak néhány vendég jelenik meg: a klub elnöke, a pénztáros a terhes feleségével, a kotnyeles iskolásfiú, a gyászoló apa, a szófukar gondnok, a leendő klubtag, a magánnyomozó…

És lesz majd egy holttest.

Meg egy megoldásra váró csavaros rejtély.

Minden más a szereplőkön múlik.

És, mint meglátod, rád is szerep vár ebben a nyomozásban…

Az Egy gyilkosság megírásának krónikája elképesztően eredeti és fantáziadús detektívregény, amely tiszteletadás a műfaj klasszikusai előtt, valamint ördögien ravasz kirakós, amelyhez hasonlót még sosem olvashattál.

Az Agave Kiadó gyakran meg tud lepni, leginkább azzal, hogy olyan kötetek kiadását is bevállalják, amelyek várhatóan megosztók lesznek, esetleg valamilyen szempontból újszerűek a piacon. Ez a regény pont egy jó példa erre, mert egyedi, merész, hivalkodó és egyúttal izgalmas játszma is.

Ez tehát Dann McDorman bemutatkozó regénye. Őszintén bevallom, nem tudtam, hogy pontosan mire számíthatok, egy Agatha Christie utánzatra vagy éppen valami modernebb – hogy kis hazánknál maradjunk – Lőrincz László krimire. Meglepő, de pont nem hasonlított egyikre sem, valami teljesen eltérő, megfoghatatlan és bonyolult történetet kaptam, amit így visszagondolva, a meghökkentősége mellett élveztem olvasni. Annak ellenére, hogy maga a krimi szál nem hasonlítható a nagy elődökhöz, mégis a kötetben sokszor előkerül a nevük, ezáltal a krimi műfajának csínja-bínja, sok apró fortély, amit az író a saját történetszála mellett próbál átadni az olvasónak.

Számomra ez a része nem volt annyira izgalmas, krimiken nőttem fel, olvasó létem döntő többségét ez a zsáner jelentette, így ismertem a trükköket. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy az átlag olvasónak, aki kizárólag a műfaj iránti élvezet miatt olvas krimit fog tudni újdonsággal szolgálni, mintegy beépített műfaji kitekintő. Számomra a regény legfőbb érdekessége a narratívában és a karakterábrázolásában rejlett.

Mit kaptam a regénytől?

-        újfajta nézőpontot, lényegében kicsit talán interaktív élményt, kísérletet a műfajon belül; - jegyzem meg a kísérlet alanya maga az olvasó-.

-        bonyolult kapcsolati hálót, amit a szereplők megformálása elmélyített és egyben összekuszált;

-        betekintést a krimi zsánerének kulisszatitkaiba;

-        pszichés ráhatásokat, értem ezalatt azt, ahogy az író próbált befolyásolni az olvasás során (bevallom nem volt könnyű dolga);

-        erős impulzusokat, többféle nézőpontot,

-        egy 4 csillagos nyomozást;

-        rejtvényt, amit eldobált mozaikokból lehet kirakni, az író közben folyamatosan elterelte a figyelmemet egy-egy be-és kiszólásával;

-        idegesítő és egyben érdekes karakterábrázolás, egyedi narratívával;

-        a káosz és a rend egyidejű jelenlétét;

-        széles érzelmi skála megjelenítését;

-        műfaji ismereteket, áttekintőt.

Az író felkerült a radaromra és kíváncsian várom a következő dobását. Véleményem szerint lesz olyan olvasó, aki elmerül majd a történetben és rácsodálkozik a krimi mibenlétére, lesz, akit kimozdít a komfortzónájából és egy újfajta látásmódot mutat neki, ami a zsáneren keresztül elérhető és lehet, hogy lesz olyan közönség is, aki bosszankodni fog vagy éppen nehezen találja meg ennek az elbeszélésnek a lényegét. Összességében megosztó lesz.

Egy a lényeg, mindenkit arra biztatok, hogy tegyen egy próbát McDorman újszerű krimijével és döntse el maga, hogy szereti-e vagy sem ezt a játékos írást.

Egy tiszta játszma az író és az olvasó között! Olvasásra ajánlom!

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak! 

Lisa Hannet: Viking nők

 Fülszöveg: Férfiakról és nőkről írok: honfoglalókról, földművesekről, mítoszteremtőkről, anyákról, tanítókról, világutazókról. Olyan emberekről, akik titkos reményeket táplálnak, akiknek szerető családjuk és törékeny szívük van. A lelkem mélyén mégis aggodalommal tölt el a tudat, hogy kultúrájuknak sötét aspektusai is léteznek: az erőszak, amely végigvonul az életükön (a csatatéren, de azon kívül is), a traumák, amelyeket más embereknek (ellenségeiknek, szomszédaiknak, rabszolgáiknak) okoznak, valamint az emberáldozatok. A brutalitás nem korlátozódik a férfiak világára, sok nő is kegyetlen, gyakran egyenesen ijesztően félelmetes, jóllehet ezzel egyidejűleg a viking világ nagyszerű vívmányairól és csodáiról csak áradozni tudok… Azok a történetmesélők, mint amilyen én is vagyok, mindig ezekből az ellentmondásokból és rejtélyekből táplálkoznak. 

Elmondhatom, hogy nagyon sok történelmi fikció megfordult már a kezeim között. Azonban Lisa Hannett, Viking nőkről szóló írása kiemelkedik a sorból. Egyszerre szórakoztató és tudományos írás. Nem tudom azt ígérni, hogy egy gyorsan olvasható, könnyed olvasmány lesz, de azt viszont ígérhetem, hogy átfogó képet nyújt a korszakról, amely egyébként nem határolható be könnyen és széles földrajzi spektruma által változatos képet nyújt a kor társadalmáról, embertípusáról és atmoszférájáról.

A saga-k áthatják a kötetet, de sokkal többek az egyes fejezetek, mint a szájhagyomány útján, a régi korból kiragadott írások, mesék. Egyszerre szépirodalom és tudományos értekezés, amit néhol az író képzelete befoltozott, kiegészített, de csak pont olyan arányban, hogy az olvasó úgy érezze, hogy az írás egyben a szórakoztató irodalmi zsánernek is megfelel. Fantasztikus műfajkeveredés ez a kötet!

Az írónő kendőzetlenül, a maga puszta valójában mutatja be a viking nőket és természetesen a férfiakat is, amitől a 21. században elborzadunk vagy meglepődünk, de pont ez adja azt a pici szikrát, amitől arra vágyunk, hogy a következő fejezetben egy újabb érdekes női életutat, kiragadott élethelyzetet ismerjünk meg.

Ezek a nők számunkra ismeretlenek, de mégis megmutatják a maguk női mivoltát és azt a kitartást, akaraterőt és elemi ösztönt, amivel előre tudták vinni a társadalmukat, ami nem titok, erősen férficentralizált.

Számomra meseszerű élmény volt elkalandozni a viking korba és megismerni azokat a nőket, akik lehettek rabszolgák, hercegnők, anyák, szeretők és még sorolhatnám, de mindannyian érző lények, akikben ott munkál az ősi NŐ.

Szívből ajánlom ezt a kiváló, műfajában egyedi történelmi áttekintést.  Számomra ez a kötet egy nagyon kedves olvasási élményként fog megmaradni és biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben is le fogom emelni a polcról.

A könyvet köszönöm szépen a Corvina Kiadónak! 

L.M. Chilton: Jobbra húzva

Fülszöveg: Fordulatos, ​gyors tempójú és fergetegesen sötét humorú modern krimi, mely az online ismerkedés félelmetes és rejtélyes világában játszódik.

Gwen Turner úgy elszúrta az életét, hogy nehéz rá szavakat találni. Szakított élete férfijával, ráadásul olyan mondvacsinált okokra hivatkozva, melyekkel utólag szégyell szembenézni. Otthagyta jövedelmező állását, hogy nyisson egy kávézót, ami csak nyeli a pénzt. És mindennek a tetejébe a legjobb barátnője épp házasodni készül, végleg magára hagyva őt a szinglik világában.

Az olcsó borokkal és még olcsóbb valóságshow-k nézésével töltött esték egyikén Gwen úgy dönt, hogy kipróbál egy randiapplikációt. A városban azonban kevés már a házasságra alkalmas férfi, így egyik pocsék randi követi másikat. Aztán, amikor már a vezető hírekben is beszámolnak az utóbbi időkben váratlanul megnövekedett gyilkosságokról, Gwen szörnyű felfedezést tesz: az áldozatok rendre azon férfiak közül kerülnek ki, akikkel nemrég randizott.

A rendőrség szemében ő lesz a fő gyanúsított, így nem marad más választása, mint hogy felkeresse volt randipartnereit (azokat is, akik csúnyán lekoptatták), és leleplezze a gyilkost, mielőtt késő lenne.

 Egy izgalmas, roppant szellemes és romantikus debütáló regény L.M. Chilton-tól. Számomra az idei nyár első emlékezetes olvasmánya lett. A zsáner megfoghatatlan, de ez adja az egyik érdekességét a történetnek.

Az író – igen, nem női szerző írta! – meglepően jó beleélőképességgel rendelkezik, hiszen egy női karaktert állított a történet középpontjába, így Gwen szemszögéből követhetjük végig ezt a kicsit abszurd, társkereséssel egybekötött nyomozást. Nem kíméli a nevető izmainkat az író, de közben kicsit borzonghatunk is, mindezt pont megfelelő arányban adagolva.

A cselekmény központi eleme az online randizás, amikor könnyedén mondhatsz igent vagy nemet egy-egy, a közeledben, szintén az applikációra csatlakozó jelöltre. Vajon mi történik akkor, ha a randipartnered gyilkosság áldozata lesz, miközben éppen nem vagy top formában, ami persze csak a kezdet? A szálak Gwen körül piszkosul összegabalyodnak, ahonnan nehéz lesz kidumálnia magát, még akkor is, ha kicsit angolos humorral megáldott, leleményes és bátor a hölgyemény.

Egyszerűen az elejétől a végéig lekötött ez a történet, imádtam a karaktereket, egyszerűen mindenki szimpatikus, de ugyanakkor gyanús is volt. Ez a kettősség pedig igazán jót tett a történetnek, egészen sokáig nem is tudtam ki lesz gyilkos, mindig elbizonytalanodtam, tévútra kerültem. A vége felé azonban a több felállított teóriám közül az első beigazolódott, nem hiába szocializálódtam Agatha Christie krimijein.

Igazán 21. századi életérzés és történetszövés jellemzi a regényt, ami szerintem olyan zseniálisan ötvözi a zsánereket, hogy a romantika, a nyomozás és a humor kedvelői egyaránt jól fognak szórakozni az olvasás során.

Nagyon jó szívvel ajánlom a könyvet idén nyárra.  A borító pedig szintén igazán fotógén, így arra buzdítalak Titeket, hogy osszátok meg Ti is az olvasásról készült képeiteket és ajánlóitokat. 

A könyvet köszönöm szépen Agave Kiadó!

Laura Barrow: Hívd haza a kanárikat

 Fülszöveg: Történet ​három nővérről, akiket messze sodort egymástól az élet, de most ismét találkoznak, hogy szembenézzenek a lezáratlan múlttal ebben a családról, gyászról, titkokról és megbocsátásról szóló, megható regényben.

Savannah még csak négyéves volt, mikor ikertestvére, Georgia eltűnt, és azóta sem került elő. Ennyi évvel később talán erre a rejtélyre is fény derül. Savannah meggyőzi nővéreit, hogy ássák ki az időkapszulát, melyet még gyermekkorukban rejtettek el a régi házuk udvarán. Ám a három lánynak a hazatéréssel együtt szembe kell néznie a múlt kísérteteivel és makacs nagyanyjukkal, Mamóval is.

Az előásott emlékek között kutakodva egy fényképre bukkannak, mely Georgia eltűnésének napján készült, és felfedeznek rajta egy ismeretlen nőt a háttérben. Míg a nővérei tovább akarnak lépni, Savannah elhatározza, hogy megkeresi a titokzatos nőt, és így talán az igazsághoz is közelebb kerül. Mikor a régi feszültségek, versengések és emlékek a felszínre törnek, mindannyian kénytelenek átgondolni, mit tudnak arról a sorsdöntő napról, egymásról és önmagukról. Miközben próbálják kideríteni, mi történhetett Georgiával, mindegyikük felismeri azt, amit Mamó mindvégig tudott: az összetartás és egymás támogatása a legfontosabb.

Befejeztem ezt, a kívül, belül gyönyörű történetet. Hát, ez valami csoda volt, pont jókor talált meg a törtémet. Mostanában sok pörgős, vidám könyvet olvastam. Szinte ki voltam éhezve egy mélyebb, érzelmesebb, összetettebb történetre.

Mamó a történet központi karaktete, nála fut össze a múlt és a jelen összes szála. Az unokái, négyen voltak, lányok, de már csak hárman vannak, amikor kiássák az eltemetett időkapszulát, ami emlékek hadát és egy rejtélyt is a nyakukba zúdit. Nem könnyű a saját nehéz sorsuk és mindennapjaik mellett helyretenni a lelkükben zajló harcot, de mindent megtesznek azért, hogy a múlt ne uralja tovább az életüket. Eközben további, nem várt történések zaklatják fel a családot, a kérdés pedig minvégi az, hogy ilyen mélyről van e még lehetőségük eljutni a boldogsághoz, a megbocsájtáshoz és az elengedéshez.

Szerettem a karakterek összetettségét, a megrajzolt női sorsokat és összességben az egész történetet. Nagyon jól ívelt történetvezetés, valósághű karakterek, a dél forrósága, gyász, szeretet és a család fontossága, egyszerűen mindenből tökéletes arányokat kap az olvasó.

Nehezen befogadható, de valóban hatásos történet. Ez a regény megérinti a szívet, ha akarjuk, ha nem. Beszippant, a váltott idősík pedig a generációs problémákat is kiválóan lenyomatolja. Nem tudok nem legekben írni erről a regényről, ami olyan valóságosnak hatott, hogy szinte láttam magam előtt Mamót, a lányokat és a kisváros minden egyes lakóját. A rejtély talán nem is volt olyan rejtélyes, de teljesen adta magát ebben a keserédes történetben. 

Érdemes megismerni a történetet, amit én a #hóbortosnyár kihíváshoz olvastam. Kár lett volna kihagyni, a hétvégi fülledt, meleg idő pedig kiváló atmoszférát teremtett a könyvön kívül is. 

Olvassátok, szeressétek, hagyjátok magatokat bevonódni a lassú katarzisélménybe. 

Thomas Piketty: Az egyenlőség rövid története

Fülszöveg: „Piketty az egyenlőség fogalmát tágabban kezeli: nemcsak a jövedelem és a tulajdon, hanem a nemek és rasszok szempontjából is vizsgálja. Azzal, hogy az egyenlőtlenségről az egyenlőségre helyezi a hangsúlyt, azt sugallja, nemcsak kíméletlen kritikára van szükség, hanem hatékony gyógymódra is.” (The New York Times)

A világhírű francia közgazdász új könyvében a 18. századtól kezdve vizsgálja a kapitalizmus kialakulását és különböző korszakait. A világ működésének fenntarthatóságát egyértelműen a vagyoni-tulajdoni egyenlőtlenségek csökkentésében és az arányos teherviselésben látja, mint amilyen a progresszív adózás vagy a túl nagy vagyonok öröklési rendjének módosítása. 

Thomas Piketty francia közgazdász igazán világosan, lényegre törően és olvasmányosan ír az egyenlőségről, az egyenlőség történelmi alakulásáról, napjainkra gyakorolt hatásairól.

Számomra meglepő módon az egyenlőtlenség az elmúlt közel 300 évben nem nőtt, hanem csökkent. Az érdeklődő olvasók számára ezt a GDP alakulásával szépen le is vezeti.

Nekünk magyaroknak, talán nem annyira érdekesek és érthetőek a gyarmati adósságok és azok hatásainak elemzése, de mivel francia az író, így ennek is egy bővebb részt szentel. Viszont, kapunk egy igazán jó fogalmi áttekintőt és érdekes összekapcsolását a történelmi fogalmaknak, a közgazdaságtani hatásmechanizmusoknak. Ez kicsit vadul hangzik, de lényegében úgy fogalmaz az író, hogy az érdeklődő laikusuk számára is érthető marad. Az író számára fontos az egyenlőség megteremtése, fenntartása, az elit kordában tartása, amelyre hangsúlyozottan rá is mutat a fejezetekben.

Annak idején közgazdásznak tanultam, de bevallom, számomra sem volt azért könnyű olvasmány, mert tömör, de nagyon  sok olyan tendenciát mutat be, amelyek ismerete hasznos a mai társadalmunkban és át tudjuk ültetni a saját életünkbe is. Segíti az olvasót egy globális szemlélet kialakításában, miközben rámutat arra, hogy egyértelmű változásra van szükség az élet számos területén.

Egy akadémikus gondolatmeneten átívelő írást kapunk, amelynek megértése ahogy már rámutattam nem mindig könnyű, de érdemes időt szánni rá és átgondolni, a saját gondolatainkba beépíteni az író által közvetített tudást és ismeretanyagot. Olyan, mint amikor egy egyetemi előadáson ülve kiszűrjük, azokat az információkat, amelyek a gondolatmenetünket a későbbiekben meghatározzák, építik és fejlesztik.

Szeretem azokat az írásokat, amelyek tanítanak, egy új szemléletet mutatnak, kutatást és lehetőséget mutatnak be. Igyekszem ezeket az ismeretterjesztő írásokat is beépíteni az olvasmányaim közé. Bátran ajánlom a komfortzónából való kilépéshez, ismereteink bővítéséhez.