M.K. Oliver: Szociopaták kézikönyve a jó házassághoz

 Fülszöveg: EGY HULLA HEVER A NAPPALIMBAN.

A rendőrséget nem tervezem kihívni, mivel én szúrtam le a betolakodót. Ha őszinte akarok lenni, összesen hétszer. Az ember nem is gondolná, milyen nehéz megölni valakit egy zöldségvágó késsel.

Mielőtt találgatni kezdenél: nem a férjem az. Kétségtelen, hogy töketlen alak úgy a szexuális életünkben, mint a munkahelyén, de ezért még nem ölném meg. Van most fontosabb dolgom.

Például be kell valahogy nyomnom a nagyobbik lányunkat a legjobb iskolába, és megtaláltam álmaim házát Hampsteadben, amire le akarok csapni. Meg el kéne rejtenem ezt a holttestet is.

EGY NŐ MUNKÁJA SOSEM ÉR VÉGET.

MEGTEREMTETTEM A TÖKÉLETES ÉLETET, ÉS NEM FOGOM HAGYNI, HOGY BÁRKI ELVEGYE TŐLEM.

Vajon mennyire normális, hogy imádtam ezt az abszurd történetet és drukkoltam Lalla-nak, aki egyébként nem is kicsit szociopata?

Egyre többször hoznak az írók olyan karaktereket, akik a spektrumon mozognak, de mégis közel kerülnek az olvasókhoz és még szimpatizálni is lehet velük. Trend ide vagy oda, nekem bejön ez a koncepció.

Imádtam, hogy Lalla mennyire manipulatív, érzelemmentes, számító és nagyon sajátos a problémamegoldó képessége és akkor még enyhén fogalmaztam. A családja és a baráti köre tipikus újgazdagok, de a problémáik ehhez mérten sajátosak, Lalla pedig jó baráthoz, feleséghez méltóan megoldja ezeket, de elveszti a fonalat és egyre nagyobb bajba sodorja Önmagát és környezetét.

Tetszett, hogy a múltja őt is kísérti, de egyszerűen a nemet nem ismeri és a végére nagyon meglepő lezárást kapunk, biztos nem erre szamítottam, amikor elkezdtem olvasni, de így utólag azt mondom, hogy nem is lehetett volna jobb.

Az író jól hozza a női karaktereket és a háttérszereplő férfiakat, annak ellenére, hogy ő is az erősebbik nemhez tartozik, nagyon bírom, hogy a férfias gondolkodás egy női karakterben ilyen izgalmasan bontakozik ki.

A stílus humoros, de mégis morbid, a történet laza, de végig pörög és a morális kérdések is nagyon jól passzoltak a karakterekhez. 

 Egyébként elgondolkodtató, hogy egyre jobban kitolódik az a bizonyos ingerküszöb -magamon is érzem-  és szuper az, ahogy az írók ezt meg tudják lovagolni, de lehet, hogy csak egyszerűen jól szórakozunk egy negatív attitűddel rendelkező karakterrel, mert végre kitőrhetünk általa a megszokottból. Ezen még gondolkodnom kell, de nagyon remélem, hogy lesznek még ilyen történetek és bátor írók, mert én nagyon bírom az erkölcsileg megkérdőjelezhető karaktereiket. 

Nem ígérem, hogy Lalla Rook mindenkinél működni fog, de egy esélyt érdemes adni a regénynek.

A könyv elérhető a Magnólia Kiadónál.

Bruna De Luca: Livia Rómában

 

Fülszöveg:  A 16 éves Livia nem találja a helyét. Skóciában született, olasz családban. Hosszú idő után a nyarat Rómában tölti, hogy segítsen a nagymamája bárjában. Itt dolgozik a hűvös Giulio is, aki ezer szállal kötődik Livia rokonságához, ám ösztönösen idegenkednek egymástól. Mégis össze kell fogniuk, hogy a számukra legfontosabbak megmeneküljenek az összeomlástól. Liviát a rómaiak turistaként, a családja gyerekként kezeli. A nehézségek azonban bebizonyítják, hogy éppolyan olasz és karakán, mint nőrokonai. És hogy mindenki számára akad egy hely nemcsak a bárban, hanem Livia szívében is. Róma, nyár, Vespa és szerelem.

Egy kis Róma, egy kis nyár, egy kis szerelem, ételek és kalandok, ez mind Bruna De Luca, Livia Rómában című története, csak úgy, kivonatolva.

 Pontosan egy hasonló történetre vártam:  fiatalság, bolondság, felnőtté válás, identitáskeresés, kultúrák közötti eltérések és egy igazi Vespa-s dolce vita, ráadásul egy bohokás, de szerethető és gyorsan olvasható regényben.

Kezdjük is az alapoknál. Livia Skóciából Rómába érkezik, hogy segítsen a nagymamájának, de nem is egy pezsgő, olaszos történet lenne, ha a napsütés és a finom ételek mellé nem kapnánk egy jó adag bonyodalmat is, csak úgy olaszosan. Giulio, a helyi srác,  akivel Liviának finoman szólva sem indul felhőtlenül a kapcsolata számos lehetőséget kínál a történet bonyolítására és természetesen az írónő nem hagyja ki ezt a magas labdát, így a történet is felpörgött már az elején. Egy olyan barátnőt, mint Isla pedig minden lány megérdemel. 

Tetszettek a karakterek, igazi mai fiatalok, tele daccal, életszeretettel és optimizmussal egyaránt. Amit még nagyon szerettem az a közösség erejének beépítése és a kultúra megjelrnítése. A nyelvezete és a történetvezetés,  bár egyszerű és nem akar nagy csavarokkal zavart kelteni, mégis, ez pont így volt jól, mert a regény fiataloknak szól, megszólítja a kezdő olvasókat is.  A vége pedig nagyon is a történethez passzoló lezárást kapott, elárulom, lehet miatta izgulni. 

Mondhatnánk, hogy fiatalság bolondság, de a könyvnek mélyebb üzenete is van, például, hogy a felnőttéválás nehéz, sokszor humoros vagy éppen drámai, de megugorható, ha van szeretet és egy kis dolce vita.

Szívből ajánlom a regényt már 13 éves kortól. Szerintem nyárra ilyen kötelező olvasmányok kellenének, legalábbis a lányok biztos többet olvasnának és álmodoznának a nyáron. 

A recenziós példányt köszönöm Menő Könyvek!

Borsa Brown: Jakuza

 

Fülszöveg: Tiltott szerelem

Rebecca Collins egy pillanat alatt veszít el mindent.

Egy idegen városban, Tokió neonfényei alatt ébred rá, hogy a szabadsága egy ismeretlen kezébe került, akinek jóformán csak a nevét tudja.

Levi Yata, a japán-amerikai férfi egyszerre megmentő és maga a fenyegetés. Hiába leplezi a testét fedő irezumi tetoválásokat, a múltja szorosan összefonódik a jakuzával, ahol a becsület törvény, a kötelesség lánc, a szeretet pedig veszélyes gyengeség.

A nő számára a férfi a túlélés ígérete. Ám ebben a világban az érintés nem mindig a gyengédség jele, olykor a hatalomé.

A férfi számára a nő a legnagyobb kockázat. De a vágy nem mindig hozza el a beteljesülést, olykor csak egy motor, amely mozgatja a szálakat.

Minden érintés veszélyt jelent. És minden döntés vérrel pecsételődik meg.

Mert a japán alvilágban nincs helye érzelmeknek. Az örök tartozás törvénye mindent felülír, még a szerelmet is.

Borsa Brown regénye egy sötét, szenvedélyes, pszichológiai feszültséggel átszőtt történet hatalomról és hűségről. A japán maffia ismeretlen, elzárt világába kalauzolja az olvasót.

Rajongtam az Arab sorozatért, ezért nagy várakozással kezdtem el a Jakuza című regényt is, hiszen Japán és a kultúraja ezúttal is nagyon vonzott.

 A nő-férfi kapcsolat ebben a történetben is lenyűgözött, az írónő fantasztikusan adagolja a gyengébb nem védtelen, de mégis nőies, ősi ösztönökkel felruházott női és a határozott, erős és hatalamközpontú férfi kapcsolatát. Megsúgom, az erotikus szál is teljesen renben volt, ami számomra fontos, mert nem szeretem, amikor a cselekmény épül az erotika köré és nem fordítva.

A regény nagy erőssége számomra a kultúra bemutatása a szemléletes leírások és az a történetvezetés, ami Borsa Brown sajátja, a kiváló párbeszédek gördülékennyé teszik az olvasást és szépen kirajzolódik egy zárt közösség és világ, ahova kevesen kapnak betekintést. Szeretem, hogy sokszor, alapos kutatások után megír Nekünk, olvasókank egy ilyen szórakoztató, de mégis sok tanulsággal és érzelmekkel teli, viharos történetet.

A karakterközpontú írásmód pozitív és minden esetben eléri nálam, hogy vonzódjak a karakterekhez, ezúttal sem volt ez máshogy, Levi és Rebecca egyánt intelligensek, kedvelhetőek és perzselőek voltak. A jakuzák titkos világa pedig elvarázsolt és sokkal jobban elkezdett érdekelni a téma, mint az olvasás előtt gondoltam volna.

Egyedül a gondolati részek nyomatéksoítása akasztott meg néha a történetben, ezeket én picit kigyomláltam volna a nagyobb wow hatás eléréséhez, de ezen kívül én nagyon éltem a történetet.

Az Arab sorozat továbbra is a kedvencem, de a Jakuza is előkelő helyet foglal el a zsánerben olvasott regények között.

Impulzív, érzelmes és nagyon egzotikus, ami garantált olvasási élményt fog adni. A nyár legfülledtebb története, ami elrepít egy olyan világba, ahova csak kevesen szeretnének vagy tudnak bejutni, nekünk most itt a lehetőség. 

Ti se hagyjátok ki, és a vége, hát fokytatásért kiállt, igaz Levi?🤩🥰

Mary Westmacott: Befejezetlen portré

 

Fülszöveg: kimarad, mert cselekményleírást tartalmaz.

Egy 2+1 akció keretében került a polcomra ez a 2024-es, ízléses Helikon kiadás. 

Talán említettem többször is, hogy gyűjtöm Agatha Christie regényeit, több kiadása is megvan egy-egy történetnek és azt hiszem nem lesz ez másként az álnéven publikált Mary Westmacott regényeivel sem.

A Befejezetlen portré egészen más arcát mutatja Agatha Christie-nek, a lélek, az Ő saját kis lelke kerül a középpontba, ami nagyon felkeltette a kívancsiságomat.

 Mary Westmacott álnéven nem egy bűntényt göngyölít fel, hanem lebontja a saját életének rétegeit egészen a gyermekkorától, ezáltal beengedve gyermeki, fiatal női naivitásának szikráit Celia karakterébe. Celia valójában Agatha, legalábbis az olvasás közben számomrq előjöttek az életrajzi párhuzamok,  csak azt éreztem, hogy ez most a gyengébbik, sebezhetőbb része a személyiségének. 

Azt tudni lehet, hogy az írónő remek megfigyelő volt, szerette az általa felcsipegetett megfigyeléseit, ismereteit beépíteni a történeteibe, azonban ebben a lélektani regényben ő, saját maga volt a megfigyelésének tárgya, ami néhol kicsit idealizált, néhol naiv, néhol sebezhető, mivel erre a történetre elengedte az erős nőt, a sikeres írót, egy szimpla, nagyon is emberi női karaktert jelenített meg.

Szerintem ez egy szépen kidolgozott, erős érzelmi hatással bíró, de ugyanakkor andalító és meglepően őszinte történet. Tetszett az, ahogy megjelenítette Celián keresztül a veszteséget, az önértékeléssel vívott harcot és az újrakezdés lehetőségének szikráját. Valójában egy igaz mese,  amit gyermeki lelkülettel, de nagyon is erősen tár elénk.

 Nem a megszokott stílust és csattanókat kaptam, hanem egy olyan történetet, amit jól kell tudni olvasni és akkor nagyon sokat fog adni a lelkünknek is.

Kezdésnek szívből ajánlom a Befejezetlen portrét, megéri rászanni az időt.

Charlotte McConaghy: A partvidék sötétje

Fülszöveg: Sosem látott vihar tombol a tengeren, amely reggelre egy agyonsebzett, félholt nő testét sodorja a sziklás partvidékre. A tengerszint emelkedése és az egyre szélsőségesebb időjárás miatt Shearwater sziget kutatóbázisát elhagyták a tudósok, és a szigeten lévő Nemzetközi Magbankot, melyben apokalipszis esetére növények millióinak magjait őrzik, szintén ki kell üríteni. Ezt a munkát végzi Dominic és három gyermeke, míg várnak az utolsó hajóra, mely nyolc hét múlva érkezik.

A tizenhét éves Fen talál rá a hajótörött nőre, és a család mindent megtesz, hogy életben tartsák az idegent. Ha sikerül, nyolc hetet kell együtt tölteniük a lassan a tengerbe omló szigeten. Csupán ennyi ideig kell valahogy megőrizniük a titkaikat. A családnak és az idegennek egyaránt.

A partvidék sötétje lélegzetelállítóan vad, mégis szédítően szép regény azokról a lehetetlen döntésekről, melyeket a szeretteink védelmében kell meghoznunk, miközben a körülöttünk lévő világ lassan a végéhez közeledik.

Félelmetes, hogy a klímaválság, a természet pusztulása és az élővilág jövője talán még soha nem volt ennyire aktuális téma, ezért most egyértelműen azt érzem, hogy különösen nagy hatással volt rám ez a regény.

Éppen a hosszan tartó aszály idején járunk itthon is, egy ökológiai kihívással nézünk szembe, pont most, a júliusi Moobius márkanagyköveti csomagomban lapult ez a kötet és került a kezembe, így még közelebb éreztem magamhoz a történetet és a szereplők vívódásait, érzéseit és félelmeit.

A cselekmény középpontjában egy magbank megmentése, valamint egy család túlélése áll miközben a Sheareater szigeten folytatnak heroikus küzdelmet az elemi erőkkel és saját belső kihívásaikkal. Mindez egyszerre izgalmas, szinthe thriller-szerű képi elemekkel és elgondolkodtató történésekkel, amelyek nagyon szép keretet adnak ennek a figyelemfelhívó regénynek.

Charlotte McConaghy lenyűgözően mesél és ezt nem tudom jobban körülírni, olvasni kell az írónőtől, mert csak így fog átjönni a rengeteg ismeret, kiváló leírás és logikus történetvezetés. Olyan természetességgel építi be a történetbe a túlélés, az ökológiai összeomlás és a természetvédelem kérdéseit, hogy azok meglepő, de nem nyomják el a cselekményt. A feszes ritmus végig megmarad, miközben a könyvet egy baljós, feszültséggel teli hangulat jellemzi, amely számomra a legjobb thrillerek sajátja is.

A szereplők hitelesek, összetettek és tele vannak titkokkal, belső konfliktusokkal. Könnyű volt kapcsolódni hozzájuk, miközben a jövőben játszódó történet egyre mélyebben beszippantott és szinte muszáj volt elgondolkodnom a felvetett problémákon, ha akartam, ha nem, egyszerűen ennyire hatással volt rám.

 Különösen tetszett, hogy a regény nem akarta megmondani, hogy mi az olvasó feladata, nem oktatott ki senkit, egyszerűen csak képletesen, de felkapcsolata a villanyt. Inkább gondolatébresztő módon mutatja be a klímaválság következményeit, miközben az eltűnés szélén álló sziget szépsége és törékenysége végig lenyűgöző képi elemekkel jelenik meg. Biztos vagyok benne, hogy az írónő rengeteg időt tölthetett hasonlóan vad, de mégis lenyűgöző helyszíneken.

Tudom, hogy ezt a könyvet sokaknak ajánlani fogom a hétköznapokban is. A könyvtárban is szeretnék mellé egy „Olvasásra ajánlom” cetlit tenni, és külön örülök annak, hogy a saját polcomon is ott lesz, hiszen ez az a történet, amelyhez szívesen visszatérek majd.

Összességében egy sötét hangulatú, mégis mélyen érzelmes regény a családról, a szeretetről, a természet tiszteletéről és a túlélésről.

A regény elérhető a Moobius oldalán.

 Fülszöveg: 1975, Budapest, az űrverseny végén. A hidegháború enyhülni látszik, az Apollo–Szojuz-korszak a technológiai együttműködés illúzióját kínálja, a hétköznapokat mégis az alkalmazkodás, a hallgatás és a kimondatlan határok szabják meg.

Kajetán Andor csillagász a magyar tudományos élet egyik legismertebb arca: a Csillagvizsgáló Intézet büszkesége, a televízió kedvence. A felszín alatt ugyanakkor gyász és depresszió gyötri, rossz döntések és kétes alkuk következménye, melyek mélyen a múltjába nyúlnak. És hamarosan ismét útelágazáshoz érkezik, egy újabb rossz döntés pedig már az egész hátralévő életére és szakmai munkájára végzetes kihatással lehet.

Andor ugyanis a munkáján túl a katonai felderítés informátora, aki külföldi útjairól hazatérve beszámol a történésekről, és jelentéseket ír kinti kollégáiról. Egyik este a tartótisztje megkeresi azzal, hogy a rendszer meghálálná eddigi tetteit, és arra kérik, fejezze be volt kollégája és barátja, Kemenesi György tanulmányát, mely jelentős tudományos felfedezést ígér a Végső Sors-elmélet kutatásában, ami az univerzum tágulását vizsgálja.

Kovács Krisztián valós eseményeken alapuló történelmi regénye lélektani tanulmány tudományos kíváncsiságról és lojalitásról, apaságról és elhallgatásról, nagyívű története Budapest második világháborús bombázásától a Szputnyik fellövésén át egészen a holdra szállásig, majd még annál is tovább vezet. A fény magányossága ugyanakkor feszült thriller arról, hogyan válik erkölcsi csapdává a határok feszegetése, és milyen árat fizet az, aki áruba bocsátja tehetségét a politikai hatalom számára.

A fény ugyanis nem válogat: nemcsak megvilágít, hanem le is leplez.

Kovács Krisztián regényei tükröt tartanak elénk a múltból és mégis, valahogy nagyon aktuális gondolatokat közvetítenek, legfőképpen ezért szeretem olvasni a történeteit.

A fény magányossága 1970-es években játszódik ( visszatekintés '50-es, '60-as évek) akkor, amikor a látszólagos politikai csendben az űrkutatás felé fordul a világ, köztük magyar kutatók, csillagászok is, de számukra mégis zárva maradnak a kapuk, a nyugat még mindig csak vágyálom.

Kajetán Andor ebben a megosztott tudományos világban próbál érvényesülni, ráadásul egyedülálló szülőként - ezt a szalat imádtam, sebezhető,  emberi lett tőle az írás is - , akit a saját problémái mellett erős politiki nyomás is egy depresszív állapot felé sodor. 

Nagyon erős ez a regény, megtalalja az egyensúlyt a múlt eseményei között, amelyben megfelelő mértékben jutnak mozaikok a politikai háttérből, a tudományos életből és a magánéleti kihívásokból is. Szamomra nagyon kellemes stílusban íródott a regény. Ez a nehéz, előítéletekkel teli időszak egy nagyon érdekes emberi sorson és tudományos világon keresztül került bemutatásra. Zseniális korrajz. 

Nagyon szerettem, hogy a regény nem finokodott, nem volt célja, hogy megszépítse a múltat, hanem hagyta, hogy az olvasó is a karakterekkel együtt átérezze a kihívasokat, a lehetőségeket és a veszteségeket.

Ez a történet szerintem szép fejlődési ívet ír le, a vége az egyetlen amit a bejegyzés megírásáig sem tudtam eldönteni, hogy szerettem-e vagy sem, mindenesetre nagyon érdekes lezárást kapott.

A regény összességében nagyon összetett, karizmatikus krakterekkel dolgozik, logikusan építi fel az eseményelet, a múltat szépítés nélkül tárja fel és így, ezen aspektusok által lesz a magyar szépirodalom kiemelkedő kortárs csillaga, hogy stílusos legyek.

A könyv elérhető az Agave Kiadó oldalán.

Freida McFadden: A tökéletes fiú

 Fülszöveg: „Mrs. Cass, szeretnénk feltenni néhány kérdést a fiának azzal a lánnyal kapcsolatban, aki tegnap éjjel eltűnt…”

Erika Cassnek tökéletes családja van. És tökéletes élete. Egészen addig, amíg egy este be nem csenget hozzájuk két nyomozó.

Egy középiskolás lány nyomtalanul eltűnt Erikáék csendes, kertvárosi környékéről. A rendőrség a legrosszabbtól tart – gyilkosság történt. És feltehetően Erika kamasz fia, Liam volt az utolsó, aki élve látta a lányt.

Erika mindig is érzett valami sötétet és nyugtalanítót a látszólag kifogástalan idősebb gyerekében. Szeretné azt hinni, hogy ártatlan. Ám ahogy a bizonyítékok egyre gyűlnek, már nem tudja tovább tagadni az igazságot: lehet, hogy Liam valami elképzelhetetlen dolgot követett el. Erikának fel kell tennie magának a kérdést: Meddig hajlandó elmenni egy anya, hogy megvédje a gyermekét?

Freida McFadden New York Times, USA Today, Wall Street Journal és Amazon bestsellerszerző regénye bemutatja, hogy a tökéletesség képe csak egy illúzió, és mindig több rejtőzik a mélyben, mint elsőre gondolnánk.

„Egy újabb Freida-könyv, amit nem tudtam letenni!” – Emersyn Park, író

Az anya-fia kapcsolat minden esetben egy eltéphetetlen, erős kapocs és most Freida McFadden ezt kapta a karmai közé.

Erika Cass latszólag a tökéletes fiú anyja, de hirtelen eltűnik egy lány és a fianak kínos kérdésekre kell válaszolnia. Erika, ahogy várható kézbe veszi az ügyet és innentől pörögnek Freida megszokott zsánercsavarjai.

Itt picit meg is állnák: a megszokott... Igen, sajnos azt kell mondanom, hogy a regény rövid és Freida tökéletesen hozza a lélektani részt, de sajnos a csavarok nagyon is megszokottak, legalábbi akkor, ha sokat és nagyon jókat is olvastunk már az ítónőtől.

Nekem igazából a lélektani része tetszett nagyon, az, hogy vajon a család minden egyes tagja olyan jól ismeri a másikat, ahogy minden családtag alapból gondolja? 

Szerintem mindenképpen a karakterek bonyolult lelkülete, a kifinomult, de mégis letaglózó írásmód és a zsáner tökéletes formába öntése miatt érdemes olvasni Freida-tól, ezúttal is.

Nem állítom, hogy a Tökéletes fiú az írónő legtökéletesebb írása, de Liam és Erika karakterei megérnek néhány álmatlan éjszakát. 🖤

A kötet elérhető az Álomgyár Kiadó oldalán.

Megan Miranda: Árnyak tava

Fülszöveg: Az apja a város népszerű nyomozója volt… Az anyja pedig a leghírhedtebb bűnözője… Most viszont Mirror Lake titkai lassan a felszínre bukkannak, és mindent megváltoztatnak.

Amikor Hazel Sharp váratlanul megörökli gyerekkori otthonát, kelletlenül ugyan, de visszatér a városba, azok közé az emberek közé, akiket majdnem egy évtizede maga mögött hagyott.

De nem csak Hazel tér vissza a múltból. A tó vízszintje a példátlan aszály miatt egyre csökken, és lassan visszaadja, amit hosszú éveken át elrejtett: elhallgatott történeteket, eltemetett nyomokat – és talán azt az egyetlen igazságot is, amely fényt deríthet Hazel anyjának nyomtalan eltűnésére.

„Csavarokban gazdag, sötét titkokkal és halálos múlttal átszőtt történet… Ha szeretted az Easttowni rejtélyek feszült, kisvárosi drámáját, ez a könyv le fog nyűgözni.”

Ashley Elston, Az első hazugság szerzője

Korábban Megan Miranda-nak több regénye is megjelent magyarul, de valahogy nem keresztezték egymást a soraink. 

Ennek a regenynek viszont olyan ütős volt a fülszövege, hogy felkeltette az erdeklődésemet. 

Lényegében egy kisvárosban játszódik a törtenet, ahol a rendőr apa és a bűnöző anya halálát követőrn a tó elkezdi feltárni azokat a titkokat, amelyeket az érinettek hosszú évek óta el szerettek volna rejteni a család és a közösség szeme elől. Hazel, a lány ebbe a kusza helyzezbe érkezik vissza a városba, ahol a csaladi dinamika még a testvéreivel sem egyszerű számára és egyre több, elfeledett titok kerül a szeme elé, amelyek nem hagyják nyugodni.

Azt kell mondanom, hogy nem volt rossz, de kiemelkedően jó sem. 

Thrillertől többet várok, leginkább a borzongató légkört, amit a törtenet megkívánt volna, de nem teljesen tudott átadni az írónő.

A karakterek.tetszettek, az törtenet egyértelműen izgalmas volt, a nyomozás kicsit kusza, de összessegében hozta azt, amit egy krimitől el lehet várni.

Hazelt megkedveltem és együtt tudtam érezni vele, lehinkább a csavar után, ami még nem a végkifejlet volt, inkább a csaladi kapcsolatok, konfliktusok kiváltója, ezen meg is lepődtem.

A megoldás viszont számomra nem volt ennyire csavaros, mert ahogy belépett az a bizonyos karakter a történetbe, éreztem, hogy valami nem kerek körülötte és igazam is lett.

Összességében izgalmas alaptörtenet, jól kidolgozott karakterek és egy kellemes krimiszál jellemzi a regényt.

Kíváncsi lettem az írónő többi regényére is.

A regény elérhető a Magnólia Kiadónál.

Hadházi Anita: Dubaj gésái 2.

Fülszöveg: Mi marad a szerelemből, ha az igazság keresése mindent felülír?

Hónapok teltek el azóta, hogy Szofi Mauer megoldott egy gyilkossági ügyet. Azóta egyenesbe jött az élete, légiutas-kísérőként szeli az eget, és végre újra boldog Hafizzal.

Egy titokzatos videó azonban felforgatja biztosnak hitt életét. Egy helyi, gazdag üzletember lánya arra kéri, hogy nyomozzon a nővére gyilkosa után. Csakhamar kiderül, hogy az új ügy ördögibb és kuszább szövedék, mint amit Szofi egyedül ki tudna bogozni. Miközben a barátaival a megoldást kutatják, Szofi és Hafiz kapcsolata hullámvölgybe kerül.

Választania kell: repedező párkapcsolatát hozza helyre, vagy elmerül Manila sötét titkaiban, hogy végre elkapja a pillangóként tovaröppenő gyilkost.

Fülledt és komor világ ez. A város szűk, vibráló utcái, a felhőkarcolók árnyékában megbúvó titkos szobák egy olyan igazság felé terelik Szofit, amiért talán túl nagy árat kell fizetnie…

Hadházi Anita története egy szenvedéllyel és veszéllyel teli utazás a légiutas-kísérők világától a nagyvárosi árnyékzónák mélyéig – ahol minden döntésnek súlya van, és minden titok végzetes lehet.

Szofi, a légiutaskísérő és a rendőrből lett magánnyomozó, Hafiz élete az első rész megpróbáltatásai után kezd beállni a normál kerékvágasba. A gyilkost megállították, minden adott a továbblépéshez, amikor Szofi  hirtelen egy újabb bűntény nyomában találja magát, ráadásul a fülledt és sötét titkokat rejtő Manilában. Azonban mindennek ára van, most a kapcsolata lesz a tét és egy szervezet leleplezése. Ez a történet is komoly válaszút elé állítja a  karakteteket, miközben betekintést kapunk a munkájukba és az érzelmeikbe.

 Nagyon szerettem a betekintő részeket a légiutaskísérők érdekes világába, ezért külön köszönet Anitának. 

A regényben az izgalmas nyomozás mellett nagyon jól megjelenik a kapcsolati kiégés, ami korunk egyik jellemző társadalmi problémája. Végig érdekelt, hogy miként oldják meg a karakterek, megtalálják-e az egyensúlyt.

A regényben fontos szerepet kapnak a barátok is, illetve a nyomozásban résztvevő karakterek, akik közül többet is megkedveltem, Amira, Peter, Barbora egyaránt színes személyiségek, de összességében mindrn karakternek megvolt a helye a történetben.

Nagyon tetszett a regény felépítése, az, hogy pont akkor, amikor látszólag nyugodtan haladt a történet történt valamilyen váratlan fordulat, ami új irányba terelte az eseményeket. Szeretem az ilyen hirtelen váltásokkal felépített történeteket, mert nem hagynak unatkozni és mindehhez remek hátteret adott Manila, ez a sűrűn lakott, sötét metropolisz, nagyon jó volt az atmoszférája. 

A végére pedig magkaptam a szokásos csavart, a krimi szál lezárását, de Szofi és Hafiz tekintetében még maradtak nyitott szálak, amik elvarrásra várnak, esetleg egy következő részeben?

Összességében számomra egy izgalmas, néhol nehéz kérdéseket feszegető, de jól megírt regény volt, amiben végig ott lüktetett a feszültség, akár a szerelemről, akár a bűnről legyen szó. 

Szerettem, és az első résszel együtt olvasasra ajánlom.

A regény elérhető az Álomgyár Kiadó oldalán.

Robert Galbraith A ​fémjelzett ember (Cormoran Strike 8.)

 Fülszöveg: Egy ezüstkereskedő boltjának páncélterméből megcsonkított holttest kerül elő. A rendőrség először azt hiszi, egy büntetett előéletű fegyveres rabló az, de nem mindenki biztos benne, hogy jól gondolják. Többek között Decima Mullins sem, ezért fordul Cormoran Strike magánnyomozóhoz: meg van ugyanis győződve róla, hogy a páncélteremben talált holttest a barátjáé, gyermeke apjáé, aki hirtelen, titokzatos körülmények közt tűnt el.

Minél jobban beleássa magát az ügybe Strike és társa, Robin Ellacott, az annál zavarosabbnak tűnik. Nem egyszerű ezüstkereskedő üzletről van szó: a bolt a londoni Szabadkőműves-központ mellett található, és szabadkőműves ezüsttárgyakra specializálódott. És mint kiderül, a fegyveres rablón és Decima barátján kívül is akadnak eltűnt személyek, akikre ráillik a páncélteremben talált holttest leírása.

Az ügy egyre bonyolultabbá és veszélyesebbé válik, miközben Strike-nak egyéb problémája is akad: Robin és barátja, a rendőr Ryan Murphy kapcsolata úgy tűnik, egyre komolyabbá válik, és Strike még sosem érezte ennyire sürgetőnek, hogy bevallja Robinnak, ő hogyan érez iránta.

A fémjelzett ember izgalmas, összetett története Strike és Robin viszonyában is előrelépést hoz: a sorozat minden rajongójának rég várt olvasmánya.

Igazából nagyon vártam, hogy elérhető legyen a legújabb Cormoran Strike történet, amely a Gabo gonodozásában jelent meg, A fémjelzett ember címmel. 

Ez már a nyolcadik része a sorozatnak, de amennyire vártam ezt az olvasási élményt, nos, pont annyira vagyok letört a több, mint 1000 oldal elolvasása után. Sajnos most nem azt az atmoszférát, nyomozati élményt  kaptam, amit korábban már megszoktam. Valahogy a történet egyik aspektusa sem hozta a

 azt a wow érzést, mint korábban. Ezer fölötti oldalszámmal több hétig kínlódtam, sajnos, sokszor letettem, mert túl tömény és kusza volt a történet, a karakterek pedig unalmasak voltak és ráadásul követhetetlenül sok szálon bonyolították az amúgy sem túl izgalmas történéseket. 

Persze igazságtalan lenne, ha nem említeném meg, hogy voltak nagyon jó részek is, amelyek Robinhoz és Cormoranhoz voltak  köthetők, így ők továbbra is a kedvenc karaktereim közé tartoznak. Tetszett, hogy kicsit érzelmesebb oldalukat, belső gondolataikat is jobban megjelenítette az írónő. Emellett a szabadkőműves szál is jó lett volna, ha a fókuszt nem vitték volna el az események szempontjából indokolatlanul bevont megfigyelések. 

Mivel a történet maga kicsit olyan nyafogósba, szerteágazóba ment át, így nem lett a kedvenc részem, de várom a folytatást, hátha visszatalál a sorozat a kezdeti színvonalhoz.

Ángyán Patrícia: Perzselő igazság

Fülszöveg: Te mit tennél, ha egyetlen meggondolatlan döntés miatt másnapra teljesen megváltozna az életed?

Priya Ashford, a Santa Barbara Institute of Design végzős hallgatója mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja múltját – bár még ő sem sejti, hány rejtély kerül hamarosan felszínre. A divattervezésbe menekül: a textúrák, színek és formák világában talál menedéket, mintha a gondosan illesztett szabások képesek lennének összevarrni azokat a sebeket, amelyeket még nem foltozott be.

Ray Vexler élete maga a káosz. Nappal a filmek bátor kaszkadőre, aki az élet és a halál határán táncol adrenalinfüggőségével. Éjjelente azonban műkincsrablóként tevékenykedik. A kaliforniai alvilág kötelékei, egy kockázatos adósság a nyugati parti maffiának és elhallgatott titkok láncolata fojtogatja, miközben próbálja visszaszerezni az irányítást az élete felett.

Amikor Priya és Ray útja keresztezi egymást, a sors nemcsak összehozza őket, hanem próbára is teszi. A köztük lévő vonzalom tagadhatatlan, de mindkettőjük szívében ott forr valami, amit nem mernek kimondani. Rejtélyek, amelyek talán összekötik őket. Vagy épp örökre szétválasztják? Vajon a hallgatás védelmet nyújt? Vagy épp ez lesz az, ami mindent felperzsel közöttük?

Ángyán Patrícia története a bűntudatról, a szenvedélyről és a titkok súlyáról szól. Egy perzselően romantikus krimi, ahol az igazság előbb vagy utóbb, de könyörtelenül a felszínre tör.

Patríciát nagyon csodálom, mert fiatalsága, energikussága nagyon érett gondolatokban testesül meg a történeteiben. 

Korábban nagyon szerettem a Jeges villanást, így nyaralásra tuti választásnak tűnt a Perszelő igazság és nem is csalódtam. 

Priya és Ray amerikai kalandja elvarázsolt. Imádtam a történet és a karakterek összetettségét, az őket körbelengő titkokat és a sok apró rezdülést, amely körülölelte őket.

A maffia szálat is kedveltem, de összességében a karakterfejlődés és az írói stílus nyűgözött le, amellett, hogy a történet folyamatosan pörgött, a levegő pedig izzott.

Azt gondolom, hogy Patrícia mesterirn építi be a szórakoztató irodalomba a posztraumás stresszt, amelyről általában kevés szó esik és az olyan mély emberi érzelmeket, mint a szenvedély, a bűntudat, a barátság és az elfogadás. Szerintem ütős lett a lezárás is, de már várom a következő kalandot. 

Lebilincselő szenvedély és odaadás az elsőtől az utolsó oldalig.

Összességében a legbizsergetőbb olvasmány a nyári kikapcsolódáshoz.

A kötet elérhető az Álomgyár Kiadó oldalán.

Ne csak olvassunk, hanem hallgassunk is

Nagyon sokszor azon kapom magam, hogy annyira bele tudok merülni egy-egy hangoskönyvbe vagy éppen felolvasott e-book-ba, hogy a házimunkával, kertészkedéssel töltött idő elröppen.

Nem tudom, hogy tudjátok-e, hogy a Voiz applikációban található e-book-ok már nem csak olvashatóak, hanem AI felolvasásban is meghallgathatóak. 

Szerintem ezzel a funkcióval a látásukban korlátozott olvasók előtt is kinyílt a könyvek, történetek világa, ezért én üdvözlöm ezt a lehetőséget. 

Kertészkedés közben ma az egyik kedvenc sorozatom egyik részét hallgattam.

Amikor elkezdtem olvasni az első részt a Barcelona, Barcelona-t, akkor még nem is sejtettem, hogy Caro rajongó leszek, de lényegében ez történt. Caroline a sorozat elején egy londoni szerkesztőségben asszisztens, de nagy álma, hogy újságíró legyen, ezért hajlandó tenni is, ami már megadja az alapját a történetnek. További pozitívum, hogy az írónő magyar gyökereket álmodott meg neki, sőt egyik kedvenc karaktertípusomat jelenítette meg. Caro (nem) kicsit hebrencs, de ugyanakkor független, céltudatos és spontán nő, aki bármikor képes bárkit megnevettetni, egyúttal önmagát olyan képtelen helyzetekbe sodorni, amik már-már a valóság és a mese határán vannak.  Mi magunk is tudjuk, hogy néha az élet/sors vagy nevezzük, bárminek jól ki tud packázni velünk, amin jó esetben később jót derülünk, de most képzeljük el, hogy Caronak minden napja ilyen, ami nekünk olvasóknak a garantált kikapcsolódást és nevetést biztosítja.

Mivel most a teljes sorozatot szeretném a figyelmetekbe ajánlani, ezért nem kezdem el taglalni az egyes részek cselekményét, de azt el kell mondanom, hogy mindegyik egy jól bevált sablonra épül fel, de mégis kötetről kötetre tökéletesen meg tud újulni. Leginkább azzal éri el mindezt az írónő, hogy gyönyörű helyszínekre (Barcelona, Róma, Hollywood, Rió, London, Balaton, Flores, Marrákes és Kréta) repíti el az olvasót, amihez színpompás képi leírásokat társít, illetve mindig bevon egy-egy érdekesebb karaktert, hogy kiegészítsék a jól ismert Caro--Duval-Ádám háromszöget. Ezzel talán picit el is árultam, hogy bizony a romantika sem fog hiányozni a humor és természetesen az akció mellett. A krimi szálakról szeretnék még említést tenni, ami végighúzódik a sorozaton, mindig adódik egy-egy címlapra kívánkozó történet Caro életében, ami valóban csaknem az életébe kerül minden egyes alkalommal. Nem mondom, hogy baj lenne a nyomozati részekkel, de én egy picit csavarosabb megoldásokhoz vagyok szokva. A történetek egyenként annyira szórakoztatóak, hogy a szereplők elviszik a show-t a hátukon, hogy ebben a sorozatban egyáltalán nem zavar, hogy már előre tudom, hogy ki a rosszfiú, de talán nem is ezen van a lényeg, hanem azon, hogy Caro miként oldja meg azokat a helyzeteket, amikbe legtöbbször önmagát sodorja, mert azok szerencsére kiszámíthatatlanok.

A férfi karakterek is remekül illenek Caro-hoz, működik a kémia, szeretem azt, ahogy Caro kezeli az életének ezt a privátabb részét, amit mi szerencsére végig is követhetünk.

Az egyes részek sorendben és önállóan is tökéletesen megállják a helyüket, de egyáltalán nem bántam meg, hogy az első résszel kezdtem és szép lassan haladtam, legközelebb is így tennék, mert az olvasási élmény így lett kerek egész.

Caro karaktere engem egyébként a spontaneitásával és rögtönzött ötleteivel vett meg magának, néha olyan jót nevettem az éjszaka közepén, hogy attól féltem mindenkit felébresztek.

Azt nem tudom, hogy akkor is ennyire imádtam volna ezt a sorozatot, ha pont nem a lehető legjobb időpontban találok rá, de bárhogy legyen is egyszerűen nagyon hálás vagyok az írónőnek ezért a sorozatért.

Maximálisan szórakoztató és könnyed olvasmány, amit szívből ajánlok nyári kikapcsolódáshoz vagy csak elbújni egy kényelmes történetben akkor, amikor a léleknek a legjobban szüksége van rá.

A hangoskönyv vagy e-book elérhető: Voiz kínálatában