2022. január 23., vasárnap

Pszichológia - Tanácsadás és pszichoterápia - 2 érdekes kötet - kedvcsináló

 A bejegyzésben kettő olyan, pszichológiával és tanácsadással foglalkozó könyvet szeretnék ajánlani, amelyeket az elmúlt félévben, főiskolai óra keretében dolgoztam fel. A könyvek az orvosképzésben, a pedagógusképzésben, de véleményem szerint bármely szakon megállják a helyüket és remek rálátást nyújtanak a tanácsadás témakörére. Annak ellenére, hogy egyik sem friss megjelenés, mégis úgy gondolom, hogy nem veszítettek aktualitásukból és remek bevezető olvasmányai lehetnek a témának. Mindkét könyvet bátran ajánlom, mert olvasmányosak és igazán lényegi információkat adnak át, gyorsan lehet velük haladni, amennyiben kicsit is érdekes számunkra a terápiák története, háttere és módszerei.

Kicsit rendhagyó módon, nem konkrétan ajánlom a könyveket, hanem összefoglalom őket, kiemelem azokat a fontos gondolatokat, amelyek bennem megfogalmazódtak olvasás során, annak érdekében, hogy mindenki el tudja dönteni, hogy belevágjon-e az olvasásukba.

Amennyiben nem érdekel a téma, akkor várak a legközelebbi bejegyzésemben, ahol továbbra is a megszokott könyvajánlókat, újdonságokat hozom!

Allen E. Ivey – Lynn S. Downing

Tanácsadás és pszichoterápia



A bevezetés rámutat arra, hogy a sérült, pszichikus zavarokkal küszködő ember segítségre szorulhat. A segítségnek szintjei és többféle formája van. Sokszor elég az, ha az ember a környezetében talál valakit, aki meghallgatja és megérti. 

Figyelembe kell venni, hogy van az a szint, amikor már csak a szakszerű segítség lehet a megoldás. Itt lép be a pszichoterápia, ami a pszichikus zavarokat pszichológiai módszerekkel gyógyítja.

A lelki panasz mindig a teljes személyiséget érinti. A pszichikus tevékenységgel foglalkozók tevékenységi körét nem lehet olyan egyértelműen behatárolni, mint egy orvosi szakvizsgával rendelkező személyét. Ez egy olyan területként jelenik meg, amihez „mindenki ért”. Szakdiplomás szakemberek végezhetnének gyógyító jellegű munkát, azonban ez ebben az szakmában még nem mindig jelenik meg. Pszichológiai ismeretek szakemberének a pszichológust és a pszichiátert tekinthetjük.

A pszichoterápiás képzést nagyon nehéz volt integrálni a szakirányú képzettségekben. Leginkább a gyakorlati lehetőség hiánya okozza a problémát. A tanuló ebben az esetben a gyógyító tevékenység megzavarása nélkül nem tud jelen lenni, ezáltal megszerezni a gyakorlati tudást sem. Önköltséges képzést eredményez.

 A pszichoterápiát még mindin nem kezelik önálló tudományként, hanem a pszichiátria, klinikai pszichológia részeként                     pszichoterapeuta sem létezhetne.

Ördögi kört eredményezett a képzés anomáliája, mert a képzett szakemberek nem rendelkeztek megfelelő pszichoterápiás tudással, a pszichoterápiában jártas szakemberek pedig nem rendelkeztek szakvizsgával.                    Cél a módszerspecifikus továbbképzés a szakvizsgával rendelkezők számára.

A könyv hangsúlyozza a már meglévő szaktudásra épülő pszichoterápiás végzettség fontosságát. A problémákon egyes esetekben laikusként is lehet segíteni. Vegyük például az ilyen esetekben fontos attitűdként megjelenő empátiát, de gyógyító tevékenységet ettől még senki nem folytathat, akinek nincs meg a képesítése.

A kötet először arra kíván rávilágítani, hogy milyen kezelés, milyen körülmények között és kinek szól. Megállapítható, hogy minden ember egyedi, ezért egyre inkább egyedi megoldásra lesz szüksége.

Fontos kiemelni, hogy a szakember minden esetben alakítsa ki a saját elméletét, tudja a miértekre és a hogyanokra a válaszokat. Meg kell továbbá tanulnia, hogy nincs jó válasz, nincs olyan séma, amit egy adott helyzetben elő lehetne „kapni” a tanácsadás során. Fontos, hogy a terapeuta új cselekvési lehetőségeket is meg tudjon teremteni. 

Úgy gondolom, hogy nem kizárólag szakemberek számára hasznos, hanem mindenkinek, aki a mindennapi életben odafigyeléssel fordul a környezetében élők felé.

TARTALOM

Tartalom
Előszó (Dr. Szakács Ferenc)
Bevezetés: Az általános elmélet felé vezető lépések a tanácsadásban és a pszichoterápiában1
A tanácsadás és a pszichoterápia döntő kellék Ön3
Konceptuális keretek és elmélet a tanácsadásban és terápiában6
A tanácsadás végső célja9
Etika és felelősség14
A segítés fogalma és közege16
A fejezet célkitűzései19
Ábrák, irodalomjegyzék22
A célzott (intencionális) tanácsadás és pszichoterápia alapdimenziói26
Az interjú, mint döntéshozatali folyamat28
Egyéni vagy környezeti intervenció? A segítőfolyamat átfogó szemléletének szükségessége43
A döntéshozatali folyamattal kapcsolatos egyéb nézetek48
A fejezet céljai54
Ábrák, irodalomjegyzék55
A szakszerű tanácsadáshoz szükséges alapkészségek: odafigyelés és befolyásolás67
A figyelem és a befolyásolás alapvető microskilljei68
A szelektív figyelem69
A befolyásoló figyelem69
Egy interjú bemutatása72
Hangsúly és szelektív figyelem88
Figyelési fogások, közlések91
Befolyásolási fogások99
Microskillek az interjú közegében106
A fejezet tárgypontjai108
Ábrák, irodalomjegyzék110
Az intencionális tanácsadás minőségi feltételei120
Az empátia121
Pozitív figyelmesség125
Tisztelet és melegség126
Konkrétság129
Közvetlenség130
Konfrontáció133
Kongruencia, őszinteség, hitelesség135
A kliens és az empatikus attitűd137
A fejezet tárgypontjai141
Ábrák, irodalomjegyzék142
A tanácsadás verbális és nonverbális nyelve, s azok inkongruitásai147
Az interjú néma nyelve148
Szemkontaktus149
Testbeszéd150
Hangszín és beszédsebesség151
Fizikai térköz és idő151
A nonverbális üzenetek megértése151
A szavak és a nyelv153
A mondatok szerkezete153
Gondolat és nyelv - a szövegezés megértése155
Inkongruitások és diszkrepanciák164
A fejezet tárgypontjai167
Ábrák, irodalomjegyzék169
A személy és környezet: a kliens felmérése176
A személyi konstrukciók177
Probléma-megfogalmazás177
Világkép187
Környezet192
A tanácsadó elméleti és konstrukciói199
Mi a teendő?203
Melyik módszert, mikor és milyen körülmények között?206
A fejezet célpontjai207
Ábrák, irodalomjegyzék209
Összefoglaló áttekintés: út a tanácsadási és pszichoterápiai gyakorlat általános elmélete felé225
Fő posztulátumok és korolláriumok227
A fejezet tárgypontjai245
Irodalomjegyzék

Összegezve

Fontosnak tartom, hogy hangsúlyosan jelenik meg, hogy a tanácsadás egy olyan szakma, amit nem lehet laikusként végezni, de a fogások megismerése által, empátiával fordulva a másik ember felé esetleg egy lökést adhatunk számára, hogy merjen segítséget kérni, de az is előfordulhat, hogy az is sokat segít, hogy meghallgatunk valakit. Fontosnak tartom, hogy nagyon sokoldalúan szemléltette az írás a terapeuták számára fontos képességeket, attitűdöket, hangsúlyozta a kommunikáció fontosságát is. Tetszett, hogy a könyv nyelvezet érthető volt, a fejezetek felépítése pedig logikus. Néhol találkoztam ismétlésekkel, de ezek nem voltak zavarók, mert nyomatékosították az ismeretátadást. Fontos elemként jelent meg- aminek személy szerint nagyon örültem -, hogy hangsúlyozta azt, hogy minden ember egyedi és egyedi bánásmódot, hozzáállást igényel, úgy, hogy a környezeti háttere is figyelembevételre kerül. Ez utóbbi úgy gondolom, hogy szinte minden élethelyzetben nagyon jól alkalmazható gondolat, akár a nevelő és szülő kommunikációja során is. Örülök, hogy elolvastam a könyvet és biztos vagyok benne, hogy egy-egy szituációhoz, akár munkahelyi, akár magánéleti másként fogok hozzáállni, mert tudom, hogy mennyire fontos a másik félre történő odafigyelés, amit akár tudatosan is lehet irányítani az olvasottak alapján. 



Rudas János: Delfi örökösei

Önismereti csoportok: elmélet, módszer, gyakorlatok



 Rudas János: Delfi örökösei – Önismereti csoportok – elmélet, módszer, gyakorlat című kötetét is feldolgoztam. Fő szempontok, amelyek meghazározzák a kötetet: a csoport fogalma, valamint az önismeret témája köré szerveződő csoportmunka. Célunk lehet, hogy olyan támpontokat találjunk  a könyv által, amelyekre később, akár a szülőcsoportos foglalkozások, akár a jelenlegi munkánk során visszacsatolásként hozzá tudunk majd nyúlni, azokból ötleteket tudunk meríteni. Igaz, hogy a könyv leginkább a csoportfoglalkozásokat vezető személyeket célozza meg, de úgy gondolom, hogy ez a tudás mindenki számára nyújthat olyan plusz forrást, ami közelebb viszi az önismerethez, a csoportban történő gondolkodáshoz és a csoportkultúra fogalmának megértéséhez.

A téma bevezetéséhez vissza kell nyúlnunk egészen az Ókori görög kultúráig, ahol elsőként ki kell emelni ikonikus helyszínét, a Delfi jóshelyet. A neveléstörténetben is igen élesen megjelenik a szóbeli tanítás fontossága, leginkább a mítoszok és legendák által, Püthia tanácsain keresztül. A görög társadalom minden tagja felkereste a jósdát, mivel már akkor is tudni szerették volna az emberek, hogy mit tartogat számukra a jövő. Véleményem szerint ez az elmúlt évszázadok során semmit sem változott, talán csak finomodott, ehhez köthető, hogy egyre népszerűbbek lettek az önismeret köré szerveződő csoportok, írások, stb.

            A jósda felirata, miszerint „Ismerd meg önmagadat!” már egy utalást tartalmazott arra, hogy csak magunkra hagyatkozhatunk sorsunk irányítása szempontjából, önmagunk beható megismerésére kiemelt hangsúlyt fektetve. A jósda és a jelmondata között némi ellentmondás is megfigyelhető, de Delfi hatása ma is érződik az önismereti csoportok működésében, létezésében. Az ember mindig törekszik a megismerésre, ami a mai kultúrában már egyre inkább teret enged az érzések kifejezésének, a gondolatok és viselkedés együttes beható vizsgálatának.

A könyvhöz visszatérve a gyógyító és személyiségfejlesztő csoportok az 1950-es években jelentek meg Magyarországon, de csak az 1970-es években terjedtek el valójában. Úgy gondolom, hogy korábban nem is volt meg a lehetőség az ezirányú kibontakozásra, tekintve a szociális helyzetet és a világot sújtó háborúkat, de a törekvést ekkor az ember csak elfojtotta, de nem adta fel, a folyamat csak lassult és formálódott az 1950-70-es évek között, míg el nem érkezett a gyorsabb fejlődési szakaszba.

A kezdeti bizonytalansághoz képest ma már nincs olyan munkavállaló, tanuló, aki viszonylag korán ne találkozott volna a csoport fogalmával, legalább egynek ne lett volna tagja. A legkorábban már akár a bölcsődében is találkozik az ember a csoportba integrálással, a csoportkultúrával, a csoportot vezető személlyel, igaz, hogy akkor még egy teljesen más formában, de a megismerési folyamat elindul.

 A képzési feltételek viszont nehezen indultak fejlődésnek, talán csak a coach képzések megjelenése javította a szakemberek számára nyitva álló lehetőségek sorát, de erre a 2000-es évekig kellett várni. Várni kellett annak ellenére is, hogy az igény már jóval korábban megfogalmazódott. 

Az önismereti csoportokat szükségszerűen el kell választani az emberközpontú szervezetfejlesztéstől és a klinikai pszichoterápiás csoportoktól. 

Összegezve

Rudas János írása, a Delfi örökösei egy olyan kézikönyv, amely praktikus szempontok szerint került megírásra egy hiánypótló témáját tekintve. A könyv leginkább a csoportvezetők számára nyújt hasznos ismereteket, de mivel érdekes a téma, így a laikusok számára is tartogat olyan információkat, amelyeket a mindennapi életben is hasznosítani lehet. Ez utóbbi leginkább a technikák vonatkozásában nyilvánul meg, olyan apró praktikák, amelyek akár a munkahelyünkön is nagy segítséget tudnak nyújtani egy-egy érdekesebb, korábban nehezebben kezelhető szituáció vonatkozásában. A könyv felépítése is igazán érdekes, mivel az első rész inkább az elméletre, a téma történeti és szakmai szempontok szerinti ismertetésére szolgál, ezzel szemben a második rész már elmegy a technikai irányba, mivel strukturált gyakorlatokat (77 db) tartalmaz, konkrét útmutatást nyújtva ezáltal a csoportvezetők számára. 

Úgy gondolom, hogy tényleg egy átfogó, összeszedett gondolatsort tudott átadni a könyv a csoportdinamikát, csoportvezetést és a (önismereti)csoport egészét is figyelembevéve. Nem volt szükség mélyebb, elméleti előtudásra ahhoz, hogy a könyv érthető, szerethető legyen és a kellő konzekvenciák levonhatóvá váljanak. A szerző egészen az alapoktól építette fel és adta át az ismereteket, tette mindezt olvasmányos, közérthető formában. Néhol találkozhattunk ugyan ismétlésekkel, de azok nem voltak zavarók az olvasás során, inkább nyomatékosító jelleggel jelentek meg. A történeti rész is érdekes volt, de leginkább maga a csoportműködés volt az, ami számomra igazán érdekessé tette a könyvet. A szerző jó nyelvi érzékkel, az olvasókat is megszólítva vezette le a témát, több olyan helyzettel egészítette ki az elméletet, amelyet a saját munkavégzése során önmaga is megtapasztalt. Egyértelműsíthető volt, hogy a témában olyan szakmai háttérrel rendelkezik, amely létjogosultságot adott a kötet megírására, ami eléggé hiánypótló a szakterület tekintetében. Amellett, hogy a csoportok vonatkozásában széleskörű ismereteket ad át, még önismeretre is tanított, érdemes volt elgondolkodnom azon, hogy én miként vagyok része egy-egy csoportnak, mert azt a könyv elolvasása után egyértelműen ki tudom jelenteni, hogy a tudatos létem alatt már nagyon sok csoportnak akarva, akaratlanul a tagjává váltam. Az írás megismerése után lehetőség van arra is, hogy akár a laikus olvasó is átgondolja a saját és a csoportjai dinamikáját, működését, esetleg még irányt is mutat számára annak tekintetében, hogy miként válhatna hasznára a saját csoportjai életében a megszerzett tudása. Úgy gondolom, hogy nagyon jó kedvcsináló a csoportvezetéshez, a csoportokban tagként történő bekapcsolódáshoz. A könyv ismeretanyaga által és magam is nyitottabban fogok hozzáállni a csoportban történő munkához, akár csoportot vezetve, akár annak részeseként. 


A kiadvány szakemberek, képzésben részt vevők, művelt érdeklődők és rokon szakmabeliek számára írt összefoglaló kézikönyv, melynek szerkezetét is praktikus szempotnok határozzák meg: az első rész az elvek, módszerek, eszközök, szemléletek, irányzatok és kutatási eredmények leírása, míg a könyv második felében 72 gyakorlat és játék részletes, praktikusan felhasználható ismeretése szerepel. Rudas János könyve kimerítő információval látja el a jelenlegi vagy a majdani csoportvezetőket, trénereket és mindazokat, akik csoportban, csoporttal élnek és dolgoznak. Mindenkinek szól tehát a Delfi örökösei, akiket legalább főbb vonásaiban érdekel a csoport és a csoportvezetés problematikája.

2021. december 31., péntek

Viszlát 2021. - Évösszegzés

 Milyen hamar itt az év utolsó, egyben összefoglaló bejegyzésének az ideje. A 2021. év a nehézségek ellenére nagyon gyorsan eltelt. Szerencsére idén is jobbnál jobb olvasmányok, remek együttműködések, tanulás és természetesen a család kísérte az utamat. 

Mivel ez egy könyves tematikával rendelkező blog, így leginkább az olvasási élményeimet szeretném összefoglalni. Amennyiben kíváncsiak vagytok rám kicsit más formában is, akkor látogassatok el az instagram oldalamra, ahol a könyves élményeimen túl  az életemből kiragadott pillanatokat is megörökítem. 

Olvasmányok

A 2021. évben kereken 70 db könyvet sikerült elolvasnom, amivel nagyon elégedett vagyok, szerintem ez nagyon szép és kerek szám. A 70 könyv mindösszesen 21045 oldalt jelent, ami elképesztő! 

Miraculous: Bajba jutott hősök
Guillaume Musso: Regényélet
P. G. Wodehouse: Golfőrültek
Moldova György: Tökös-mákos rétes
Sophie Hannah: A Kingfisher Hill-i gyilkosságok
S. J. Bennett: A Windsor-csomó
Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton
Gill Hornby: Austen kisasszony
Robert Galbraith: Zavaros vér
Agatha Christie: A Bertram Szálló
Rita Falk: Bajorkolbász-társaság
Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg
Rudas János: Delfi örökösei
Allen E. Ivey – Lynn S. Downing: Tanácsadás és pszichoterápia
Jack Ketchum: A szomszéd lány
Abbi Waxman: Egy könyvmoly élete
Stephen King: Lisey története
Sarah Pearse: A szanatórium
Alan Bennett: A királynő olvas
Bartal Tamás: Lámpavas és a mindent látó szem
Agatha Christie: Egy marék rozs
Paula Hawkins: Lassan izzó tűz
Samantha Vérant: Sophie Valroux titkos francia receptjei
Julia Breitenöder: 3-5-8 perces mesék tündérekről és hercegnőkről
Alex Pavesi: Nyolc nyomozó
Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub
Karen Swan: Római kalandok
Agatha Christie: Gyilkosság a paplakban
Marie Benedict: Mrs. Christie rejtélyes eltűnése
Bauer Barbara: Elsuttogom százszor
Böszörményi Gyula: A Barnum-rejtély
Julie Klassen: Híd a Temzén
Oláh Tibor: Nem vagyunk istenek, de ennél többet érdemelnénk…
Peter Swanson: Egy gyilkosság ára
Kovács Árpád: Fizzy, a kis kertész
Szebeni Hajnalka: A sárkány és a panda
Inotai G. András: Kakukli
Maurice Leblanc: Arsène Lupin kalandjai
Carole Matthews: Cukrászda a kertben
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Chris Stewart: Napimádók Andalúziában
Karády Anna: A füredi lány
Beth O'Leary: Otthoncsere
Chris Stewart: Egy optimista Andalúziában
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset / Függöny
Rita Falk: Húskenyér-függőség
Agatha Christie: Életem
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset
Louisa M. Alcott: Régimódi lány
Veronica Henry: Álmaink otthona
Agatha Christie Mallowan: Így éltünk Mezopotámiában
P. G. Wodehouse: Fodrász és főnemes
Amy Harmon: Csak a szél tudja
M. C. Beaton: Egy holttest és más semmi?
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon
John Marrs: A jó szamaritánus
Beth Pattillo: Jane Austen tönkretette az életem
Agatha Christie: Parker Pyne esetei
P. G. Wodehouse: Nyári holdfény
Nicolas Barreau: A szerelem receptjei
Avi Loeb: Földönkívüli
Gregus Gábor: Megjelöltek
Riina Kaarla – Sami Kaarla: Mumin vitorlázik
Jonas Jonasson: Édes a Bosszú Részvénytársaság
Agatha Christie: Öt kismalac
Szabó Magda: Az ajtó
C. J. Cooper: A könyvklub
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a szuperszamár
Susanna Clarke: Piranesi

Műfajok

Ahogy látjátok nagyon vegyesen olvastam a krimitől kezdve a horroron át egészen a mesekönyvekig. 
Egyébként tudatosan váltogatom a műfajokat, mert ahogy megfigyeltem így el tudom kerülni a komolyabb olvasási válságokat. 

A kedvenc és legolvasottabb zsánerem továbbra is a krimi, amin igazából nem is szeretnék változtatni, mert ez az a műfaj, ami a legjobban ki tud kapcsolni.

Beszerzések

A szerzeményeimet nem követtem, de attól félek idén sem áll meg a szám 50 alatt, amit igyekszem minden évben csökkenteni, de a könyvmolyok talán értik, hogy miért is nem sikerül soha ez a projekt. 
Több kiadóval is nagyon jó kapcsolatot ápolok, amiért nagyon hálás vagyok és köszönöm a támogatásukat! 
Jövőre igyekszem lejegyezni az új polclakókat. 

Blog

Próbáltam rendszeresen jelentkezni, de nem minden hónapban jött össze, hogy több bejegyzést is hozzak, pedig vannak olyan könyvek, amelyek megérdemelnék, hogy megemlékezzek róluk.
A blogra 41 bejegyzés készült.
A legolvasottabb bejegyzés Paula Hawkins: Lassan izzó tűz című regénye lett, ami nagyban annak köszönhető, hogy a világpremierrel azonos időben olvastam és értékelhettem. 
A nagy visszatérő kedvenc pedig egy korábbi videós bejegyzésem, Fodor Sándor: Csipike volt.

Közösségi média

Az Instagram lett az idei év kedvenc közösségi média felületem, a követők száma meghaladta az 1000 főt. Itt igyekszem mindenféle színes tartalmat megosztani, de megjelennek az olvasási élményeim is. 


A facebook oldalon idén kizárólag a könyves bejegyzéseimet osztottam meg, így a követőim száma jelenleg a bejegyzés írásakor 516 fő

A Molyon igyekeztem időben rögzíteni az olvasásokat, ez idén a legtöbb esetben össze is jött, így jutottam most egy remek statisztikához is, mivel az oldal minden évben meglepi a tagokat egy pár napos pro tagsággal. 
Kihívásokon is részt vettem, amelyek közül a Nyomozós nyarat és az Őrült őszt sikerrel teljesítettem. A plecsnikért folytatott küzdelemben viszont a lustaságomnak köszönhetően elbuktam, nem volt kapacitásom követni a sok olvasás regisztrálását. 
Emellett a Várólista csökkentést idén elbuktam, mondhatni idén is. 

Tervek: 
2022. évben is csökkenteni a várólistámat: 
Az indulók:
Baráth Katalin: A fekete zongora
Charles Casillo: Marilyn Monroe
Erica James: Nyár a Comói-tónál
Linda Castillo: Szégyen
Lucinda Riley: Pillangószoba
Margaret Atwood: Macskaszem
Laura Madeleine: Egy francia titok íze
Kathrene Pinkerton: Asszony a vadonban
Cristina Caboni: Titkos virágok kertje
Anna Fifield: Kim Dzsongun
Carlos Ruiz Zafón: A Köd Hercege
Szabó Magda: Régimódi történet

Célom jövőre is legalább 70 könyvet elolvasni, de inkább megcélzom a kerek 80 számot. 

Folytatni Szabó Magda és Musso olvasásokat, mert idén voltak azok az írók, akik nagyon felkeltették az érdeklődésemet, az idei év meglepetései voltak.
Szeretnék a klasszikus irodalomhoz is visszanyúlni, mert viszonylag régen olvastam a műfajban. 

Továbbra is szeretnék jelen lenni az Instagramon, mert nagyon élem a felületet.

Szeretnék végre úgy igazából angol nyelven is olvasni, mert idén a tervektől elmaradtam, pedig kíváncsi vagyok mennyire tudom feszegetni a témában a saját határaimat. 

Úgy gondolom, hogy nem is nyújtanám ezt a zárást és az évet tovább. 

Egy dolgom maradt, hogy számotokra, kedves olvasóim számára nagyon boldog új évet kívánjak! 
 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon