Ande Pliego: Végzetes meghívás

Hat ​thrillerszerző. Egy írói elvonulás.

Bármit elkövetnének, hogy rajta legyenek a vendéglistán…

A házigazda

A legendás krimiíró, J. R. Alastor könyveit az egész világon olvassák, de a valódi kilétét homály fedi. Miután évekig a háttérbe húzódott, meghív hat krimiszerzőt a magánszigetére.

Az asszisztens

Mila del Angélt arra vették fel, hogy zökkenőmentesen bonyolítsa le a találkozót. Évek óta másra sem vágyik, csak hogy végre bosszút állhasson a múltja egyik szellemén – és ez lehet az egyetlen esélye.

A játékosok

A hat sikeres szerző kérdés nélkül elfogadja a meghívást – olyan lehetőség ez, amelyért bármelyikük ölni tudna.

A játék

Az izgalmakkal teli kikapcsolódásként induló hét baljós fordulatot vesz, amikor rábukkannak az egyik vendég holttestére, a többiek pedig a házigazda sötét képzeletében megszületett rémálom kellős közepén találják magukat. Lehet, hogy krimiket írnak, de most túl kell élniük egyet…

Miközben egyre erősödik a szigetet a külvilágtól elvágó vihar és egyre nő a holttestek száma, a vendégeknek túl kell járniuk egy olyan gyilkos eszén, aki szó szerint minden trükköt ismer…

„Ínycsiklandóan csavaros… tökéletes a thrillerrajongóknak, akik egy újfajta, zárt szobás gyilkossági rejtélyre éhesek.” – Erin A. Craig

 Ismét egy történet, amelynek a végén csak egy maradhat, legalábbis az alapkoncepcióját ez adja a regénynek. Egy híres, de soha senki által nem látott bestseller író, J. R. Alestor meghív néhány híres írót a szigetére, ahol írói workshopon vesznek részt, elvileg. A workshopot Mila del Angel szervezi, a játékosok szerepében pedig hat író tetszeleg. Mindannyiuk szekrényében ott vannak a csontvázak, amelyek szép lassan elkezdenek kiesni, a játék elindul és természetesen egyre durvábbá válik. 

Az alapkoncepció, ahogy Agatha Christie regényéből, a 10 kicsi négerből már ismerhetjük szinte garantálná a sikert, de sajnos számomra valahogy ebben a regényben nagyon vakvágányon futottak az eltűnések, gyilkosságok és maga a játék is. 

Olyan volt, mint egy film, ahol a kamera ide-oda kapkod, ráadásul mindenféle terv nélkül. Mivel a szereplők közül senki nem került hozzám közel, ezért nagyon nehéz volt követni, hogy éppen kinek a szemszögéből látjuk a történetet (pedig a fejezetek elején szerepelt az adott karakter neve), néha bizony el is vesztem ebben az örült kapkodásban. Azt gondolom, hogy egy jobb szerkesztéssel sokkal izgalmasabb regényt lehetett volna ebből a történetből kihozni, itt azonban ez elmaradt. 

Nagyon lehetett érezni azt, hogy a szerző még nem mozog elég magabiztosan a történetvezetés terén és sajnos a karakterei is olyan élettelenek, de ő mégis sok karaktert és szálat próbál egyszerre rángatni, ami a regény hátrányára vált. 

Sajnos elég hamar rá is jöttem arra, hogy a háttérben ki mozgatja a szálakat, így a krimi/thriller része nem villanyozott fel annyira, nem kellet a körmömet lerágni félelmemben. 

Ami tetszett, mert volt ilyen is, az nem más, mint a gyilkosságok kivitelezése, azok bizony tetszettek, a végén pedig egyenest szerettem a csavart, ami pontot tett a történet végére, ahol én le is zártam volna, de az író még egy picit magyarázta, amit már túlírtnak éreztem. 

Volt itt minden: vád, gyilkosság, szerelem, sírás, vér és verejték, de valahogy nem ütött. Lényegében sajnálom, mert alapvetően jó volt az ötlet, de tényleg. Amennyire vártam ezt a megjelenést  pont annyira csalódtam, de biztos vagyok benne, hogy később még adok az írónak egy esélyt, mert szerintem még nem eresztette ki a karmait, a stílusa meg is lenne hozzá, de még meg kell tanulnia felépíteni a regényt. 

Romantikusok a régens kor Angliájából, avagy kettő könyvet ajánlok

 

Az ​1809-es londoni báli szezon szenzációjának a tizenhét éves Miss Eliza Balfour és a nála huszonöt évvel idősebb, mogorva Somerset gróf menyegzője számított, és senki nem is sejtette, hogy Eliza szíve valójában a gróf jó kiállású unokaöccséért dobog.

Tíz évvel később Eliza hirtelen megözvegyül, és a nemesi címének, illetve az örökségének hála végre-valahára a saját kezébe veheti az életét. Miután hosszú évekig mások elvárásainak igyekezett megfelelni, komoly elhatározást tesz, hogy ezentúl úgy él, ahogy neki tetszik. Kuzinjával Bathba utazik, ahol újból festeni kezd, megtanul kocsit hajtani, és a népszerű fürdőváros legmegosztóbb új lakójával, a hírhedt Lord Melville-lel ismerkedik – mindezzel óhatatlanul megszegve az úrihölgyekre vonatkozó szigorú illemszabályokat.

Miután a botrányos viselkedéséről hajdani szívszerelme, az ifjú Lord Somerset is értesül, Eliza kénytelen belátni, hogy a szabadság számtalan izgalmas lehetőséget kínál ugyan, de előbb-utóbb komoly árat kell fizetnie érte. Az idős gróf halálával második esélyt kapott a boldogságra, de vajon képes élni vele? Sikerül kiállni magáért, és megtalálni a helyét a legfelsőbb körök bonyolult világában? Ha a szívére hallgat, semmi sem lehetetlen…

Az 1800-as évekbe bizony bele lehet merülni, főleg akkor, amikor egy kényelmes olvasási élmény társul hozzá.

Pontosan ilyen regény Sophie Irwin-től a Botrányos életű hölgyek kézikönyve.

Nagyon boldog voltam, amikor megláttam, hogy megjelent Sophie Irwin, Hölgyek kézikönyve sorozatában a Hozományvadász hölgyek kézikönyve utána a Botrányos életű hölgyek kézikönyve is.

Az első részt kedveltem, így nem volt kérdés, hogy rögtön lecsapok a második részre is, hiszen ismét a kedvenc korszakomban (az 1800-as évek eleje) kalandozhattam, ráadásul olyan női karakterekkel, akik függetlenek, erősek, kedvelhetők, még ha nem is rögtön a regény elején, de fejlődnek és megérnek a történet során, rászolgálnak az olvasó bizalmára.

A cím ne tévesszen meg senkit, itt bizony nem egy száraz kézikönyvet kapunk, hanem igazi női furfangot, humort, bájt és romantikát.

Hősnőnk, a fiatalon megözvegyült grófnő, Eliza, aki az örökségének köszönhetően kénytelen kilépni az árnyékból és örökösnőként megmutatni a környezetének, az irigyeinek, újdonsült barátainak és hajdani szerelmének is, hogy újra tud élni. Miközben keresi az útját ügyesen lavírozik az elvárások és a saját vágyai között, eközben az előírásoknak megfelelően próbálja magát távol tartani a botrányoktól. A csavar kedvéért új ismeretségek születnek, Lord Melville és Lord Somerset felforgatják Elza védett kis világát. Ehhez a kibontakozóban lévő szerelmi háromszöghöz a hátteret Bath fürdővárosa adja, ahol válaszút elé kerülnek a szereplők és csak rajtuk áll, hogy milyen irányt vesz az életük. Nálam ennyi pont elég is volt a kikapcsolódást garantáló olvasási élményhez.

Eliza története mellett az, amit szeretnék még kiemelni nem más, mint Margaret és Caroline megjelenése. Mindkét hölgy üde színfoltot hozott a történetbe, nagyon szerettem, hogy olyan vagányok és az is nagyon kellemes volt, ahogy a kor szellemiségétől merőben eltérő életszemléletüket megformálta az írónő.

A regény pimasz, üde, szerethető és mégis kicsit botrányos.

A két rész egyértelműen olvasható külön-külön is, de szerintem célszerű sorrendben, egymás után olvasni őket, mert úgy lesz igazi az olvasási élmény.

1812. ​Lady Augusta és Lady Julia, a Colebrook-ikrek tiszteletre méltó hölgyek hírében állnak a londoni elit köreiben. Abban a reményben, hogy sikerül elterelnie a jegyesét gyászoló Julia figyelmét, Augusta elvállal egy megbízást: egy barátnő számára kell néhány titkos levelet és egy értékes ékszert visszaszerezniük egy zsarolótól.

Ám ami kalandnak indul, komoly feladattá válik, s a hölgyek nemsokára már olyan nőket segítenek ki szorult helyzetükből, akik már semmiben sem reménykedhetnek. Így mentenek meg egy feleséget a gyilkos hajlamú férjétől, elrabolt kislányokat egy hitvány bordélyházból, és egyáltalán nem is őrült nőket egy hátborzongató tébolydából. Lojális komornyikjuk és az újdonsült, útonálló társuk segítségével vállalkoznak a veszélyesebbnél veszélyesebb feladatokra, miközben ők maguk is célponttá válnak, s talán még a rangjuk sem védi meg őket a legrosszabbtól.

ALISON GOODMAN nem pusztán rendkívül tehetséges író, akinek munkáit a mesteri, szédítő, humoros, magával ragadó, akciódús, részletgazdag megjegyzésekkel illetik, hanem a régenskor szakértője is, akit méltatnak a minden oldalon megnyilvánuló kiváló kutatómunkájáért, a nők szabadságával és választáshoz való jogával kapcsolatos kérdések felvetéséért, és a történelmi miliő mesteri ábrázolásáért.

Ismert arról, hogy remekül megy neki a kontratánc, hogy a ruhatára tele van a régenskornak megfelelő darabokkal, és hogy képes akár messzire is elutazni egy finom uzsonnáért. Ausztráliában, Melbourne-ben él, és az Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot és Európát járja a könyveivel.

Feminista felütéssel indít a regény, Austen hangvétele, szellemessége és kora egyértelműen áthatja ezt a kicsit sem átlagos regényt. Nem a kor úrinői jelennek meg a lapokon, hanem igazi, belevaló és bevállalós nők, akik ráadásul ikrek.

Gus és Julia, a Colbrook nővérek igazi példaképek, különleges nők, akik eltérő jellemmel rendelkeznek, de mégis bátrak és szórakoztatók. Lord Evan pedig a rosszfiú, aki igazából szerethető karakter és nagyon illik Gus-hoz.

Kimondottan tetszik, hogy az írónő karakterei 42 éves korukban érik el azt, hogy ki mernek lépni a kor nőire kényszerített klisék közül és mernek önmaguk lenni, kiállni az igazság mellett és az elnyomók ellen, még akkor is, ha az életüket teszik kockára.

Vannak igazán kemény leírások, jelenetek (pl. egészségügyi problémák részletezése, kemény volt olvasni), de összességében egy nagyon olvasmányos és izgalmas regény, amelyben szerettem a karaktereket, a három különálló kalandot pedig meg tudtam élni a szereplőkkel együtt.

Ez a regény megmutatja, hogy a nők bármilyen életkorban, korszakban és adottság mellett ki tudnak törni a kötöttségekből és bebizonyítják - leginkább önmaguknak-, hogy van értelme másnak lenni, mint amit a társadalom, a környezet elvárna.

Szelíd romantika, hit, remény, bátor kalandok, komor leírások és érdekes női karakterek jellemzik a történetet. Mégis, a sok komorság ellenére a regény megőrizte a humort, ami feloldotta az ellentéteket, ezáltal lett igazán kellemes olvasmány a regény.

Alig várom, hogy jöjjön a folytatás és újabb kalandokat élhessek át a Colbrook nővérekkel és Lord Evan-nel.

Várólista csökkentés 2025.

 Az elmúlt években sajnos nem sikerült csökkentenem a várólistámat a játék keretein belül, de idén ismét jelentkeztem a 2025. évi várólista csökkentésre. 

Pár szóban a játék lényegéről:

Idén már 15. éve folyó játék Lobo oldalán, melynek célja, hogy az olvasásra váró könyvek kupacát csökkentsük minimum 12 kötettel, azaz annyival, ahány hónap van egy évben.

A Várólista csökkentés alapszabálya, hogy olyan könyvek kerülhetnek a listára, amelyeket korábban beszereztünk, listáztunk már valahol sőt, időtlen idők óta várják, hogy elolvassuk őket. 

A  várólista csökkentés pontos szabályaiért, a jelentkezés részleteiért kérlek, látogass el az Olvasónapló blogra.

Mutatom a saját listámat: 

−50%

−62%

−50%

A karácsony varázsa - Társasjáték ajánló

Hivatalos fülszöveg:

A karácsony varázsa

Családi társasjáték egy karácsonyi utazásról

Segítsetek Máriának és Józsefnek eljutni Bethlehembe! Teljesítsetek vidám feladatokat, és gyűjtsetek ajándékokat, amelyeket Betlehemben a kis Jézusnak adtok. Ki tud ügyesen elmutogatni egy karácsonyi történetet? És ki találja ki elsőként? Tudtok egy szép karácsonyi dalt? El is tudjátok énekelni? Ki készíti a legfinomabb karácsonyi italt?

Idén karácsonyra, ha Nálatok is kerül társasjáték a fa alá, akkor nincs is jobb, mint A karácsony varázsa interaktív társasjáték. Igazi ünnepi hangulatot teremt akár családdal, akár barátokkal, akár osztálytársakkal vagy éppen munkatársakkal játszotok. A játékosok száma nincs korlátozva, ezáltal akár nagyobb társaságok is önfeledten játszhatnak vele. 

A cél: Máriát és Józsefet eljuttatni Betlehembe, miközben vidám feladatokat teljesítetek, legyen az akár egy kitalálós, egy történet elmutogatása vagy éppen éneklés, de az biztos, hogy szem nem marad szárazon a sok nevetés és vidámság után. A játék élménye mellett a karácsonyról is sok érdekesség vár ránk, játékosokra. 

Ez a társas amellett, hogy közelebb hozza az ünnepi pillanatot a játékosokat is sokkal közelebb hozza egymáshoz, ami a karácsony egyik lényegét adja mindenki számára. 

A játékszabályt még a legkisebbek is könnyen megértik, így ők is a családi játék részeseivé válhatnak, talán ez a legjobb ebben a játékban, hogy kortól, nemtől és életkortól függetlenül együtt lehet játszani és örülni egymásnak és a játék örömének. 

Szerintem ez a társas egy maradandó élményt és tartalmas együtt töltött perceket ad majd a megajándékozottnak és a játszótársaknak egyaránt. Évről évre újra és újra el lehet merülni  a játék és a karácsony örömében. Nálunk a családban mindenki szerette játszani és biztos vagyok benne, hogy még sokszor levesszük majd a polcról, hiszen mindig más-más élmény vár ránk. 

Szeretettel ajánlom idén karácsonykor A karácsony varázsát játékhoz és vidámsághoz! 

A játék elérhető a Familium  kínálatában! 

Richard Osman: Gyilkosokra utazunk

Wheeleréknél a gyilkossági ügyek megoldása egyszerű családi vállalkozás.

Steve Wheeler ráérzett a nyugdíjas élet ízére. Időnként ugyan még mindig kinyomoz ezt-azt, de már ragaszkodik ahhoz, amit megszokott: a kocsmakvízekhez, a kedvenc padjához vagy a macskájához, aki otthon várja. Túl van élete kalandos szakaszán. Az adrenalint újabban csak menye, Amy munkája biztosítja számára.

Amy Wheeler ugyanis úgy gondolja, az adrenalin jót tesz a léleknek. Ha az ember személyi testőrként dolgozik, minden egyes nap újabb veszélyek lehetőségét hordozza. Amy pedig éppen egy világtól elzárt szigeten gondoskodik a hírhedt regényíró, Rosie D’Antonio védelméről, amíg egy holttest és egy nagy táska pénz fel nem dúlja paradicsomuk nyugalmát…

Izgalmas hajsza veszi kezdetét a világ körül. Vajon Amy és Steve képes lesz lekörözni a gyilkost? 

Érezhetően közelegnek az ünnepek, hiszen jobbnál jobb friss megjelenések árasztják el a könyvpiacot. Szinte tapintható, hogy a piacnak ez a szegmense is teljes ünnepi lázban ég. Persze nincs is jobb érzés egy könyvmoly számára, mint egy remek könyvet találni a fa alatt. 

Kettő oka is volt, hogy nagyon kíváncsi voltam erre a történetre: először is, hogy Osman a Csütörtöki nyomozóklubbal és annak kis csapatával belopta magát a szívembe, ezért mindenképpen szerettem volna újra olvasni az írótól, a másik ok pedig, hogy kíváncsi voltam arra, hogy a sorozattal aratott sikere után képes-e egy zseniális váltással megújulni, folytatni a sikerszériáját. 

Tetszik, hogy az író ismét sorozatban gondolkodott és rögtön hozott is egy mozgalmas nyitó részt. A Csütörtöki nyomozóklub nyugodt, logikusan felépített, szinte módszeres történetvezetése után itt bizony figyelnie kell az olvasónak, mivel a gépek és a bérgyilkosok egyaránt repkednek. Érezhetnénk úgy is, hogy csapong néha az írói gondolatfolyam, de a stílus továbbra is remek és a humor sincsen indokolatlanul eltúlozva, így ez nem volt zavaró. 

A történet szerint Steve nyugdíjas rendőr, menye, Amy pedig testőrként dolgozik. Amy-t egújabb megbízása Rosie D’Antonio-hoz, a híres íróhoz köti, aki bizony már nyugdíjas korú, de tele van élettel, de egy orosz oligracha életveszélyesen megfenyegetett. Amennyiben ez nem lenne elég, hát hullani kezdenek az influenszerek, mint a legyek, Amy-t pedig valamilyen kapcsolat fűzi hozzájuk. Amy és Steve Rosie segítségével rávetődnek a fenyegető „árnyékra”, hogy megállítsák, mielőtt még maguk is áldozattá válnának. Megindul hát az őrült hajsza a Föld körül.

Igazán rokonszenve kis társaság Am, Steve és Rosie. Mindannyian éles szemmel vizsgálják a környezetüket és a reakcióik is helytállók, kedveltem őket, de, bevallom a nyomozóklub karakterei magasra tették a lécet, amit nem is csoda, hogy nehéz megugrani.

Szerencsére ismét sikerült valószerűtlen szereplők összepárosításából egy ütős kis csapatot megalkotni, én nagyon várom a folytatást.

Összességében élveztem a nyomozást, a humort és az írói stílust, karácsonyi ajándéknak ajánlom a regényt.  

A kötetet köszönöm az Agave Kiadónak!

Carla Valentine: Gyilkolni nem könnyű

Agatha ​Christie minden könyvében van legalább egy, de inkább több hulla. És amit ezekről és a Agatha ​Christie minden könyvében van legalább egy, de inkább több hulla. És amit ezekről és a tetthelyekről leír, az helytálló a kor tudományos ismeretei szerint. Természetesen a regényekben és novellákban nem a mai tudásunknak megfelelő igazságügyi vizsgálatok szerepelnek, de Poirot-nál például megelőlegezte a helyszínelőkészletet: A titokzatos stylesi eset lapjain fiolákba és kis borítékokba gyűjti a nyomokat (kesztyűben, csipesszel!) évekkel azelőtt, hogy a rendőrségnél ezt bevezették volna. Történeteibe beemelte az akkor egészen új helyszínelői módszereket, mint a luminol használatát, mellyel a látens vér jelenlétét lehet kimutatni, és bemutatta az ujjlenyomat rögzítésének ügyes módszereit. Christie lépést tartott a tudomány fejlődésével: olvasta a tudományos lapokat és a bulvárlapokat is, és mindkettőből kimazsolázta, amire szüksége volt.

Carla Valentine pedig nagy élvezettel vezet végig minket az életművön egy tudós és gyakorlati szakember nézőpontjából.

Teljesen véletlenül Agathának van egy pontosan olyan szereplője, mint én voltam gyerekkoromban: a tizenkét éves Pippa a Pókhálóban. Amikor a darabban a Clarissa Hailsham-Brownnál vendégeskedő Jeremy Warrender felteszi a kérdést Clarissa nevelt lányának, Pippának, hogy mi a kedvenc tantárgya az iskolában, a lány lelkesen és azonnal rávágja: „A biológia. Az a legklasszabb. Tegnap egy békalábat boncoltunk.”

„Ha Agatha Christie a krimi királynője, akkor Carla Valentine az igazságügyi patológia királynője. Könyve kötelező olvasmány minden Christie-rajongónak.”

Deanna Raybourn

 A Helikon Kiadó gondozásában megjelent Gyilkolni nem könnyű egyaránt megszólítja a tudomány és a krimi iránt elkötelezett olvasókat. Érdeklődéssel vártam ezt a gyönyörű borítóval megjelenő kötetet.

Félelemmel vegyes izgatottsággal kezdtem el az olvasást, mivel Agatha Christiért és a törvényszéki tudományágakért egyaránt odáig vagyok. Nehéz jól és jót írni a témában. Felcsigázott tehát ez a megjelenés rendesen, miért is tagadjam?!

Elmondható, hogy Carla Valentine egy tejlesen szokatlan szemszögből, a patológusasszisztens szemüvegén át kalauzolja végig az olvasót Agatha Christie életén és munkásságán.

Teszi mindezt igazán BRAVÚROSAN!

Voltak kétségeim azzal kapcsolatban, hogy egy jól ismert, már többek által megírt életrajzot fogok olvasni, ahogy korábban oly sokszor. Valójában azonban az igazság az, hogy egy érdekfeszítő 340 oldalt kaptam a gyilkolás művészetéből. Furcsa szóösszetétel, de ez a kötet a gyilkolás fogalmát és Agatha szemléletét is mesterien ötvözte és jelenítette meg a modern tudományok szempontjai szerint a régmúlt kriminológiai fogásaival eszközeivel kiegészítve.

Nagyon terjedelmes kötet, de egy pillanatig sem unalmas, kellemes írói stílus és maximális szakértelem jellemzi.

A krimi és az írónő rajongói biztosan nem fognak csalódni. Szeretettel ajánlom elmélyedésre Agatha Christie és a nyomozás tudományát.

Nádasdy Ádám: Milyen nyelv az angol?

Ez a könyv nem angol nyelvkönyv, inkább afféle tájleírás az angol nyelv hegy-völgyeiről, szépségeiről és különcségeiről. Olyan olvasót képzeltem magam elé, aki közepesen tud angolul (legalábbis olvasni), ezért nem minden példát fordítok le. De reményeim szerint a mű számos részletét a kezdők, az angollal most ismerkedők is haszonnal olvashatják, másfelől talán a jól tudóknak is tud újat, érdekeset mondani. Lehet, hogy az elején a nyelvtani fejezetek nehéznek vagy száraznak tűnnek – aki így érzi, kezdheti a végéről olvasni a könyvet, ott könnyebb dolgok vannak. Mit tegyek: a nyelv bonyolult dolog, és persze ezért izgalmas.

Nádasdy Ádám 

Ez a könyv egyszerűen zseniális!

Egyaránt kötelezővé tenném az angol nyelvvel ismerkedők vagy éppenséggel már haladó szinteken járó tanulók számára is. Több hét telt el azóta, hogy a kezembe vettem Nádasdy Ádám , az angol nyelv különcségeivel, tájaival foglalkozó kötetét. Azóta forgatom, előlről hátra, hátulról előre, a sorrend nem számít, elég egyszerűen elmerülni benne.

Sokszor találkozik a magyar anyanyelvű tanuló nehezen értelmezhető nyelvtani problémákkal, a könyv lerántja a leplet és megmutatja az angol nyelvtan szépségeit és egyben nehézségeit.

Mennyi, de mennyi dolog koppant most le, így sok-sok év nyelvtanulás után.

A valaha felsőfok alján botorkáló nyelvtudásom bizony lekopott a középfokig, de most, hogy belemerültem az angol nyelv legmélyebb bugyraiba, ismét szárnyakat kaptam. .

Nem állítom, hogy ez egy nyelvköny, amely pótolja a nyelvtanárt, a nyelvi környezetet, viszont nagyon sok nyelvi témakörbe bevezet, rávilágít olyan nüansznyi apróságokra is, amelyek hiánya sokszor tévútra viheti a nyelvatnulókat.

Nagy kedvencem a 7. fejezet, avagy "Kiköpöm a piköpöm - Írás és kiejtés".

Összességében pedig sokat tanultam.a könyvből a nyelvről, nyelvtanról és tájakról, valamint a nyelvi érzékenyítésről.

Ugye nem mindegy, hogy:

Gladly the cross I'd bear (boldogan vinném a keresztet) vagy Gladly, the cross-eyed bear (Gladly, a bandzsa medve)?

A nyelvet ismerni jó dolog, mélyebben ismerni megfizethetetlen!

Köszönöm ezt a szuper kis kötetet Corvina Kiadó oldala !

Ethel Lina White: Forog a kerék

 

Iris Carr nyaralása Európa egy távoli szegletének hegyvidékén véget ért, és mivel a barátai két nappal korábban elutaztak, egyedül kell hazavonatoznia. Az állomáson azonban napszúrást kap és elájul, de szerencséjére az utolsó pillanatban még eléri a Triesztbe tartó gyorsvonatot. A kupéban összebarátkozik Miss Froyjal, egy kedves angol nevelőnővel. Ám amikor Iris a gyógyító alvásából magához tér, sehol sem találja Miss Froyt. Ráadásul a többi utas tagadja, hogy az angol kisasszony valaha is létezett volna, és ahogy a vonat átszáguld Európán, Iris egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed egy különös és veszélyes összeesküvésbe…

Az először 1936-ban megjelent izgalmas krimiből két évvel később Alfred Hitchcock készített remek filmet, Londoni randevú címmel.

A General Press Kiadó ezúttal egy klasszikus krimivel örvendeztette meg a krimi műfaj rajongóit.

A történet egy zárt vonaton játszódik, ahol Iris Carr, megismerkedik egy angol nevelőnővel, akinek hirtelen nyoma vész. Iris annak ellenére, hogy némiképpen deliriumos állapotban van nem akar belenyugodni újdonsült ismerőse váratlan és furcsa elvesztésébe. Így a környezetében lévő átagosnak tűnő utasoktól kér segítséget, de végül ő maga sem tudja, hogy kiben bízhat meg, sőt az is lehet, hogy az összesküvéssel csak a saját agya csalja meg. A vonat pedig robog a kietlen tájakon.

Egy zseniális, szórakoztató klasszikus krimit olvashattam. A szereplők érdekesek, a történetben pedig az izgalmas krimik összes összetevőjét felvonultatja az írónő.

Több elméletet is felállítottam az olvasás során, de valójában egy még érdekesebb lezárást kaptam, mint amire számítottam.

Összességében teljesen elégedett vagyok a történettel és nem marad más hátra, mint megnézni a regényből készült filmet, amit Alfred Hitchcock készített, Londoni randevú címmel.

Én e-book formátumban olvastam a könyvet, de úgy gondolom, hogy ennek a történetnek hamarosan könyv formában is méltó helye lesz a polcomon.

Akár karácsonyi ajándéknak is ajánlom.

Lisa Perrin: Mérgek királynői

 

Lucrezia Borgia, Kleopátra és más gyilkos asszonyok érdekes sorsát olvasva talán egyszer csak azon kapjátok magatokat, hogy drukkoltok valamelyiküknek – például Sally Bassettnek, aki a bermudai rabszolgafelkelés jelképévé vált. Esetleg Giulia Tofanának, a 17. századi olasz nők hősének, aki az Aqua Tofana nevű keveréket kínálta boldogtalan kortársainak, hogy megszabadulhassanak erőszakos férjüktől.

Különleges könyv a világtörténelem méregkeverő hölgyeiről. Ismerkedjetek meg több, mint 25 méregkeverő hölggyel, akiket a szerelem, a féltékenység, a pénz, a bosszúvágy, a kapzsiság vagy egyszerűen a kétségbeesés vezetett tetteikhez. A tematikus fejezetekre tagolódó kötetet a szerző, Lisa Perrin egyedi grafikái díszítik. A szintén gazdagon illusztrált bevezető a legismertebb mérgek eredetével és hatásával foglalkozik, sőt készítésük módja is kiderül belőle. A nők bármire képesek. Akár gyilkosságra is.

Ezúttal egy gyönyörű könyvet ajánlok Nektek és szeretteiteknek karácsonyi ajándékként. Egy varázslatos kaland a mérgek világában, egy igazán nagyszerű gyűjtemény segítségével.

A nők is viszonylag gyakran váltak gyilkossokká a történelem során, ki kényszerből, ki pedig pusztán élvezetből. Gyakran fortélyokhoz, mérgekhez folyamodtak, ami érdekessé teszi a kivitelezést és a felderítést egyaránt. Ne feledjük, Agatha Christie is előszeretettel adta gyilkosai kezébe és áldozatai szájába a mérgeket, őt magát is lenyűgözték ezek a szerek és az előállításuk, de bátran mondhatom, hogy szerintem minden embert érdekel ez a téma, mert titokzatos, sötét, de ezáltal izgalmas.

A kötet ezúttal is hozza a Familium.hu, ajándékok a szeretteidnek megszokott luxust, ami sugárzik a borítón és a lapokon keresztül is, melyek gyönyörű fehérek és kellemes lapozgatni is. A kötetben találkozhatunk méregábécével, titokozatos nőkkel, érdekes történetekkel és gyönyörű illusztrációkkal egyaránt. Engem teljesen magához vonzott ez a jól megírt és tematikusan szépen rendezett gyűjtemény.

199 oldal, 25 méregkeverő nő, démoni leírások és ismertetők. Lisa Perrin megfogta a nők és mérgek kapcsolatának lényegét.

Szívből ajánlom ezt a kalandot a mérgek és méregkeverők démoni, komor és titokzatos világába!

"Élj vagy Halj, csak ne Mérgezz meg Mindent!" - Anne Sexton"

A könyv elérhető a Familium Kiadó oldalán!

Jókai Mór: Jókai karácsonya

Jókai ​varázslatos világok teremtője, Magyarország legolvasottabb írója, nemzedékek kedvence volt. Manapság leginkább kötelező olvasmányként találkozunk vele, valószínűleg kevesen veszik le a polcról egy-egy regényét csak úgy, a maguk szórakoztatására. Pedig érdemes, mert kivételes tehetségű író volt, a magyar kultúra egyik legkiemelkedőbb korszakának zsenije. Rengeteget írt, természetesen karácsonyi tematikájú novellákat is, hiszen az a típusú ünneplés (feldíszített fenyőfával, ajándékozással, jellegzetes menüsorral), amit mindannyian ismerünk, éppen az ő életében terjedt el és vált hagyománnyá. E könyvben tizenkét karácsonyi története szerepel (plusz egy szilveszteri ráadás), a kisprózákon kívül néhány, a témába vágó regényfejezettel kiegészítve, így az olvasó újra fölfedezheti magának a magyar romantika legfontosabb alkotóját, s nem mellesleg újra és újra elámulhat sziporkázó humorán és fantáziáján, nyelvi és érzelmi gazdagságán – ez utóbbira talán még sosem volt annyira szükségünk, mint manapság. 

Azon kevesekhez tartozom, akik nagyon szerettek már az általános iskolában Jókaitól olvasni, A Kőszívű ember fiai az egyik legmaradandóbb olvasási élményem lett.

Jókait olvasni nem könnyű, jól olvasni pedig szinte nehéz, a témái kemények, a kifejező eszközei, képi világai egyenesen nehezen befogadhatók.

Ezúttal a Corvina Kiadó oldala egy kompakt kis novelláskötettel jelentkezett, amelyet én is jó szívvel tudok ajánlani karácsonyra ajándékként. Szinte becsomagolni sem szükséges a kötetet, hiszen a borító önmagábam is felér egy gyönyörű, karácsonyhoz illő csomagolással.

A kötet kicsi, de tömör, melyet megszólaltatnak Jókai jól ismert, esetleg ritkábban ajánlott, olvasott novellái. Ez a gyűjtemény inkább a békebeli karácsonyok hangulatát idézi meg, a lelassulást, elgondolkodást és a mélységet szimbolizálja. Aki vidám történeteket és csillogó karácsonyra ráhangoló meséket vár az csalódni fog és nem azért, mert nem jó a kötet, hanem azért, mert mást várt, nem Jókait. Jókait érezni, átélni és megélni kell, számomra a gyönyörű borító elhozza a karácsonyt, de a történetek azok, amelyek a szívemhez szólnak. Kedvencem a Melyiket a kilenc közül című történet volt, amely az elmúlt karácsonyon a Fővárosi Nagycirkusz műsorának vezető meseszála is volt, számomra megunhatatlan és egyszerűen gyönyörű, de említhetném A bogumilokat is vagy Pecalt uram történetét, mind-mind kedvencem.

Egyszerűen élveztem ezt a 199 oldalt Jókaival, olyanok, mint a karácsonyi bon-bonok, mindig kikapok egy szemet és várom a hatást, ami nem is szokott elmaradni.

Egy szép, tartalmas kötet, amely kiváló, de nem tipikus karácsonyi ajándék, viszont az értő, Jókait kedvelő olvasók kincset fognak kapni általa.

Palotás Petra: Kékestető

1932-ben, ​közvetlenül a Mátrafürdői szanatórium megépítése után Kékestetőn megnyitja kapuit az ország első gyógyszállója. Bár a hotel elsősorban a jómódú vendégeknek kínál kezeléseket, váratlan eseményeknek köszönhetően Ilka, a gyári munkás Miklós lánya is elutazhat a Mátrába, gyógyírt keresve a több éve tartó nehézlégzésére és köhögési rohamaira.

A 17 esztendős gimnazista lány itt ismerkedik meg Bálinttal, az első világháborúban megsérült katonatiszttel, Erzsivel, a Gyöngyösről származó ápolónővel, Otíliával, a szintén betegeskedő, idős dívával és még jó pár pácienssel, akikkel néhány hétre összefonódik az életük.

Álmok, félelmek, vágyak találkoznak a háromszintes épület folyosóin és az erdő hólepte, az égbe kapaszkodó fái alatt. Ki milyen titkot hozott magával a havas hegycsúcsra, mekkora veszélyt jelentenek az épület körül ólálkodó farkasok és az éjjelente felbukkanó sötét alak? Ki hagyhatja el gyógyultan az intézetet, és ki az, akit nem tudnak megmenteni a kezelések?

Palotás Petra, a történelmi-romantikus regények népszerű írónőjének páratlan hangulatú, zárt világban játszódó története egy különleges időutazásra invitálja az olvasót.

Eredeti megjelenés éve: 2024

 Szeretnék egy különleges, téli hangulatú és varázslatos kötetet.

Palotás Petra már több alkalommal elandalított, megnevettetett és megrikatott az írásaival, de a kékestetői gyógyszálló krónikája egyszerűen egy varázslatos mese betegségről, gyógyulásról, szeretetről, szerelemről és emberi kapcsolatokról.

Petra egyszerűen olyan szépen használja a magyar nyelvet, hogy úgy éreztem, én magam is ott vagyok 1932-ben a szereplőkkel, akikkel együtt sírtam és nevettem pár napig.

A karakterek kidolgozottak, sokszínűek és igazán szerethetők. Talán Irma karaktere került hozzám a legközelebb, mert annak ellenére, hogy nem köré épült a fő cselekményszál mégis tele volt élettel, történettel és mesélnivalóval. 

Ilka pedig egy olyan kiskamasz, aki akár a mai korban is élhetne, hiszen a problémák hasonlóak voltak az 1930-as években, mint napjainkban. A belső vívódások, a kamaszkori démonok és gyermeki gondolatok még mind-mind a szereplő sajátjai voltak. Igazán kedves és szerethető főszereplője volt a regénynek. 

Igazi emberi sorsok léptek ki a lapokról, ami igazán tetszett az olvasás során. 

Minden karakter mesél az olvasónak és csodásan gömbölyödik a cselekményszál, ahogy magával a kezeléssel halad az idő. Emberi kapcsolatok alakulnak és fonódnak egymásba.

Az olvasás során megszűnt a külvilág és ahogy befejeztem a történetet valamilyen emelkedett hangulat szállt meg, de ugyanúgy némi ürességet is éreztem, hogy véget ért ez a csodás utazás a számomra kedves szereplőkkel és ismerős helyszínekkel.

Amennyiben idén karácsonykor csak egyetlen könyvet ajánlhatnák Nektek, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy a Kékestető című csodakönyv lenne az. Javaslom, hogy Ti fizikai példányt válasszatok már elsőre, mert szerintem miután elolvastátok a könyvet Ti is szeretnétek a polcotokon tudni, hogy jövő télen vagy évek múlva is újra tudjátok olvasni. 

A romantikát és az irodalmat kedvelő olvasóknak csodás utazás lesz ez a könyv időben és térben, szerelemben és bánatban. Csak ajánlani tudom!

A könyv az Álomgyár Kiadó gondozásában jelent meg.