2 krimiről röviden - Jessica Fellowes: Gyilkosság a vonaton (Mitfordi rejtélyek 1.), M.C. Beaton: Agatha Raisin és a rossz lóra tett feleség

Idén is viszonylag szépen haladok az olvasásokkal, annak ellenére, hogy közben szakdolgozat, államvizsga és beadandók hada vár rám. 

Ahogy nézegettem a Moly-on az olvasmánylistámat idén a krimi, thriller viszi eddig a vezérvonalat. Mondjuk annyira ez nem lepett meg, hiszen egyik kedvenc műfajomról van szó, ez az, ami a legjobban kikapcsol.

Úgy gondoltam, hogy most 2 krimit szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, egyszerűen, röviden.

F Ü L S Z Ö V E G

1919, ​Anglia. A veszélyes, kiszámíthatatlan nagybátyjával és magát agyondolgozó anyjával együtt nyomorban élő Lousia Cannon szebb életről álmodik, lehetőség szerint minél messzebb Londontól. A fiatal lány számára a megváltást jelenti az Oxfordshire gyönyörű vidékén található Mitford házban kínálkozó munkalehetőség, ahol a Mitford nővérek mellé keresnek szolgálót. Lousia Cannon egyszerre lesz a hat lány dajkája, gardedámja és a legidősebb nővér, a 16 éves, éles eszű és éles nyelvű Nancy bizalmasa.

A környéket eközben egy hátborzongató rejtély tartja lázban: a legendás ápolónő, Florence Nightingale keresztlányát, Florence Nightingale Shore-t fényes nappal gyilkolják meg egy vonaton. A szövevényes ügybe Louisa és Nancy is belekeveredik, de mit tehet két fiatal lány egy olyan gyilkossal szemben, aki bármire képes, hogy elkerülje a lelepleződést?

Jessica Fellowes megtörtént eseményeken alapuló regénye egyszerre idézi meg Agatha Christie klasszikus bűnügyi történeteit és a Downton Abbey hangulatát. A Mitfordi rejtélyek az elmúlt évek egyik legnagyobb nemzetközi sikert arató brit krimisorozata.

V É L E M É N Y E M 

 A Mitfordi rejtélyek 1. részét már korábban feltettem az elolvasandó könyvek listájára, így nagyon boldog voltam, amikor magyarul is megjelent, rögtön le is csaptam rá. A borítójának ritka kellemes színkombinációja is megfogott, az ábrázolt jelenet nem annyira, de ez nem is baj, nem elvárás, a beltartalomra voltam nagyon kíváncsi, nem is rakosgattam sokáig, gyorsan haladtam az olvasással is. Plusz kíváncsiságfaktor volt, hogy Julian Fellowes (Downton Abbey) unokahúga az írója a könyvnek.  Elmondhatom, hogy összességében élveztem az olvasást, de volt bennem egy pici hiányérzet, mivel nem volt annyira mozgalmas, mint azt vártam volna, viszonylag nyugodt mederben haladt a cselekmény, nehezen is ragadtak meg bennem a kulcsfontosságú lépéseken kívül eső történések. Az ilyen zsánerben íródott regényeknél óhatatlan, hogy kedvenc írónőmmel, Agatha Christie-vel hasonlítsam össze az írást. Azt kell, hogy mondjam megvolt az atmoszféra, ami jellemzi A.C. regényeit is, bele tudtam helyezkedni a környezetbe, a korszakba, ami mindenképpen ad egy pozitív hangvételt az olvasás során. A gyilkosság egy vonaton történik, bevallom ez engem nagyon érdekelt, mert valahogy vonzódom a vonaton játszódó történetekhez, igaz nem tudom megmagyarázni eme vonzódásomat, de a másik ilyen, ami ebben a regényben szintén megvolt, az az, hogy valós eseményeken alapult (Florence Nightingale Shore és 1920-ban bekövetkezett halála és a Midford család). Innentől azt hiszem nálam nyert ügye volt a regénynek, a váltott szemszögből - Louisa és Guy -  történő vizsgálódás pedig izgalmassá is tudta tenni azt, ahogy eljutottunk a végkifejlethez, illetve működött köztük a kémia, minden szempontból. Kedveltem a karaktereket, remekül beleillettek a korszakba és az adott eseményeket is nagyon jól kezelte, bontakoztatta ki az írónő a karakterei segítségével. 

Az írónő izgalmas cselekményt helyezett egy remek atmoszférába, amit a stílusával sikerült elmélyítenie, így mindenképpen kíváncsian várom a Midford nővérek következő nyomozását. 

 

    F Ü L S Z Ö V E G

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Agatha ugyan élete virágjában van, mégis érez némi féltékenységet fiatal, csinos beosztottja, Toni szemtelen fiatalsága okán. Ám messze nem ez a fő gond. Sokkal inkább az, hogy egykori szeretője, Sir Charles Fraith már nem menekülhet abból a házassági csapdából, amelybe az állandó pénzszűke miatt került. Nincs mese, egybe kell kelnie az újgazdag, felkapaszkodott Brown-Field család ritka ellenszenves leányával. Agatha mégsem adja fel a reményt, hogy Charlest kimentse ebből a csávából. Közben egy fényes, jelmezes partin kegyetlen gyilkosság történik, és maga Agatha is a gyanúsítottak közé kerül. Ráadásul újra szikrázik a levegő exférje, James és közte.

Meglesz-e végül tettes? Lehet-e Agathának és Jamesnek második esélye a szerelemre? 

V É L E M É N Y E M 

Immáron 31. alkalommal nyomoztam együtt Agatha Raisin-nel, a kedves kis mazsola detektívvel. Mindig megmosolyogtat, hogy mennyire illik rá ez a név, pedig talán az elején még az írónő sem tudta, hogy sikerül egy ennyire kotnyeles, de szerethető nőszemélyt megalkotnia, aki tényleg igazi Mazsola, a szó jó értelmében. 

Azt kell sajnos mondanom, hogy nem ez a legjobban sikerült regénye az írónőnek, talán azért, mert az írásba bevonta egy kedves barátját is (Rod Green), mivel ő már túl beteg volt ahhoz, hogy mindent egyedül vigyen végig, így csak felügyelte a folyamatot. Erről van is egy kis szösszenet a regényt megelőzően, amin meg is lepődtem, mert először nem tudtam hova is tegyem, meglepett. Sajnos én éreztem némi megbicsaklást a stílusban és összességében az egész írásban, elveszett egy pici báj, kellem, ami olyan sajátja volt az írásoknak, de szerencsére a humor és szarkazmus azért továbbra is megmaradt. Sir Charles nagyobb teret kapott, amit kimondottan élveztem, szeretem az angol, fukarságra hajlamos nemes karakterét, igazán karakters. A regény középpontjában ezúttal a lovas közösség, a díjugratók világa került, ami nem áll  hozzám közel, de tudom, hogy az angolok szeretik ezt a miliőt, így összességében ezúttal én is szívesen olvastam erről a világról és nyomoztam ebben a közegben Agatha-val együtt, aki szokás szerint az események sűrűjébe kerül, ahol az élete is igencsak veszélyben volt, tudjátok, csak a szokásos.

A szereplőket továbbra is szeretem, de valahogy ott motoszkált bennem, hogy lassan vége a közös kalandoknak, ami kicsit elszomorított olvasás közben, viszont lassan indulhat az újraolvasások sora, de előbb még megvárom a befejező 32. részt.

Mostanában elkezdtem nézni az Ashley Jansen főszereplésével futó sorozatot is és egyre jobban tudom vele azonosítani Agathat, annak ellenére, hogy eleinte nehezen fogadtam el, hogy teljesen más karaktert képzeltem el a könyvek alapján. A regények mellé tehát a sorozatot is jószívvel ajánlom, mert nagyon vicces és kikapcsolódáshoz remek választás.

M.C. Beaton: Egy holttest és más semmi?

 Fülszöveg: Fellworth Dolphin udvarias, szorgalmas fiatalember, aki még mindig az anyjával él együtt. Szerény körülmények, örök takarékoskodás, szoros póráz – ahogy azt Fellworth kiskorától megszokta. Amikor a (nem igazán) kedves mama elhalálozik, Fellworth, ne szépítsük, megkönnyebbül. De az igazi meglepetés csak ezután következik: kiderül, hogy Fellworth hatalmas vagyont örökölt az anyjától.

Vajon honnan a temérdek pénz? Tényleg részt vett Fellworth apja egy hajdani, híres vonatrablásban? És ki a titokzatos hölgy azon a festményen, amelyet anyja a gardróbszekrényben rejtegetett?

Nincs más hátra, ki kell deríteni az igazságot! Fellworth összeszövetkezik Maggie-vel, egy helyes, talpraesett lánnyal, hogy kinyomozzák a rejtélyes vagyon eredetét.

 

Elmondható rólam, hogy évek óta folyamatosan olvasom M. C. Beaton regényeit, legyen szó Agatha Raisin-ről, Hamish Machbeth-ről, esetleg Miss Pym-ről. Nem tagadom, hogy szeretem a vidéki báj és a krimi ötvözetét, a némiképpen hebehurgya főszereplőkkel. Ez a műfaj az egyik olyan, ami a legjobban ki tud kapcsolni, mindig szívesen nyúlok hozzá. Sajnos az írónő bekövetkezett halála miatt már nem fog újabb és újabb történetekkel előállni, de nagyon remélem, hogy valamelyik kiadó felkarolja az eddig még magyarul meg nem jelent köteteit. 

A Lettero Kiadó jóvoltából viszont most egy kicsit más oldaláról ismerhetjük meg az írónő munkásságát. A könyv borítója kedvenc színjeimben pompázik, emellett annak is örülhettem, hogy egy újabb habókos párosról olvashatunk egy történetet, ami kalandosnak ígérkezik.

"Miként az írástudatlanok is egyre nagyobb jártasságra tesznek szert hiányosságuk leplezésében, úgy történt ez Mr. Fellworth Dolphinnal, azaz Fell-el is, aki negyven felé közeledvve még mindig szűz volt, de ezt a tényt gondosan titkolta."

Tehát így indul a regény, megtudjuk a "legfontosabb" információt Fell-ről, aki történetünk hőse lesz. A történet elejétől fogva Fell és Maggie sorsa összefonódik, miközben egy Fell-t - hőseink gyanúja szerint legalábbis - érintő bűntényt próbálnak kibogozni, természetesen elég sajátos látásmód szerint. Így képbe kerül egy vonatrablás, pénz, számos olyan esemény, ami számukra egyenként is halálos lehetne, némi romantika és természetesen a cozy mistery csepp érzése is. 

Maggie és Fell ismerkedése egy nagyon érdekes macska-egér játékot tükröz, ami miatt végül úgy döntöttem, hogy  szerettem kettőjük érzelmi hullámvasútjáról olvasni. Örültem neki, hogy a kapcsolatuk Agatha és Hamish szerelmi életéhez képest merőben más volt. A két karakter nem mondom, hogy roppant szerethető, de mindenképpen érdekes jellemábrázolást kapott, ami miatt nagyon kíváncsi voltam rájuk. Ami pluszként jelent meg, hogy két érzelmileg sérült, instabil karakter áll a középpontban. Középkorú szereplőink gyermekkoruktól kezdődően a szüleik befolyásától kísérve nőttek fel, majd hirtelen kiszakadtak ebből a függő, egészségtelen viszonyból, de továbbra is az egymásra utaltság kérdését a két szereplő egymáson éli ki, betöltik egymás számára az űrt. Szerettem ezt a koncepciót, ami nem biztos, hogy mindenki számára könnyen befogadható, de én mindenképpen figyelemreméltónak találtam.

Számomra sokszor felszínesek voltak a szereplők, ez vitathatatlan, de érdemes a fentieket figyelembe véve nézni, hogy mennyire sérült embereknek kellene egy egészséges kapcsolatot kiépíteni, ráadásul a helyzetük is a hirtelen vagyontól nem várt nehézségek elé állítják őket. A karakterek a végére egészen kedvező fejlődési tendenciát tudtak mutatni. :)

A történet a lassú, a furcsa kezdés ellenére jól berobbant a szó szoros értelmében is, nem kell attól tartani, hogy elalszunk olvasás közben, mert igazából remekül lehetett vele haladni,  sodródtunk a rejtély és a bizarr romantika folyóján. 

Azt kimondottan üdvözöltem, hogy rövid a történet, mert többet bizony nem bírt volna el. Aki nem egy klasszikus Agatha és Macbeth történetet vár az nem fog csalódni, ki fog tudni kapcsolódni a történet által, főleg ha a kissé idegesítő szögletes, mániás cselekedetektől el tud vonatkoztatni és elfogadja a szereplőket olyan egyszerűnek amilyenek. A rejtély viszont kimondottan életszerű volt, el tudtam gondolkodni rajta.

Összességében nem a kedvenc regényem az írónőtől, de a kíváncsiságom úgysem hagyta volna, hogy ne olvassam el, így összességében nem bántam meg. Ami miatt pedig mégis boldog vagyok, hogy elolvastam az az, hogy ezzel az olvasással is meg tudtam engedni az írónak, hogy kibújjon az általam ráerőltetett és preferált skatulyából. El tudom fogadni azt, hogy másképpen mást ír, ráadásul sikerült megtalálnom a pozitívumokat a regényben, mert tagadhatatlan, hogy voltak benne jópofa villanások, ami miatt kár lett volna kihagyni ezt az olvasást.

Kiadó: Lettero

Megjelenés éve: 2020.

Oldalszám: 264

M.C. Beaton: Hamish Macbeth és a szívek háborúja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Hamish Macbeth őrmesternek felhívják a figyelmét egy különös jövevényre, aki a szomszéd faluba költözött be. Az elbűvölően jóképű, gazdag fiatalember jócskán ki is használja természet adta adottságait: sorra csábítja el a középkorú nőket, akik a hegyek között megbújó, világvégi faluban boldogan omlanak az angol Adonisz karjaiba. A férfi azonban nem számol azzal, hogy a skót Felföld mocsaras kis szegletében milyen könnyen elszabadulnak az indulatok, és hogy játékának súlyos következményei lehetnek. Hamish Macbeth bűntényt szimatol a levegőben, s bár a felbőszült férjek és egymásra féltékenykedő asszonyok kavalkádja nem segíti a tisztánlátását, az események végül megérzéseit igazolják. Miközben a szépséges idegen Hamish menyasszonyával, Priscillával is kikezd, az őrmester egyre inkább megcsömörlik a lány tisztaságmániájától, örökös rendezkedésétől, na meg tartózkodásától, ami megkeseríti a kapcsolatukat. Hamish végül határozott lépésre szánja el magát… Cselekményleírás vége!

Hamish Macbeth és a szívek háborújával elérkeztünk a sorozat 10. részéhez. A regény 1994-ben jelent meg és sajnos csak több, mint kettő évtized késéssel jutott el hozzánk, magyar olvasókhoz. Emiatt a késés miatt érezhetjük úgy néha, hogy nem minden szempontból aktuális és a kornak megfelelő a történet, de ezen felül tudunk kerekedni azzal, hogy a történet az eldugott skót Felföldön játszódik, ahol talán még mindig egy viszonylag lassabb életstílust követnek az emberek.

Már-már megszokott ismerősként üdvözölhettem a vörös hajú, kicsit csetlő-botló felföldi zsarut, Hamish Macbethet. Ez valahogy adott egyfajta biztonságérzetet, mert nagyjából tudtam, hogy a karakterben nem fogok csalódni, hiszen az előző részekben már a szívemhez nőtt. Annak ellenére, hogy vannak olyan negatív tulajdonságai amelyeket én magam a való életben nehezen tudok tolerálni, úgy mint lustaság, nemtörődömség, enyhe fokú letargia és a fejlődésre való hajlam hiánya Hamishnak azonban ezt el tudom nézni, mivel ettől lesz a karakter olyan ízig-vérig felföldi. 

Szerettem ahogy a mostani történet Drimbe, a sivár, sötét, gótikus és mocsárral övezett kis faluba helyeződik, ahol egy adonisz zavarja meg a falucska lakóit, a nőket elkábítja, a férfiakat pedig felbosszantja. Nem is csoda, hogy megtörténik a gyilkosság, sőt talán kettős gyilkosság és Hamishra hárul a feladat, hogy felderítse a bűntettet, amely talán meg sem történt. Szedi a horgászbotját és Prischillát majd elkezdni a szálak kibogozását, természetesen csakis a maga furcsa módján.

Nagyon jó volt Hamish és Priscilla vívódása, ahogy a se veled, se nélküled játékot űzik, közben tűz és víz a két karakter. Talán a szerelmi szálnál is érezni lehetett a 20 év időbeni lemaradást, mert nem egy tipikus 21. századi probléma miatt kerülnek válaszút elé a szereplők. Úgy éreztem Hamish végre egy picit a talpára állt minden tekintetben, ezt mindenképpen pozitívnak tartottam.

A krimi szál sem volt rossz, egyedül a befejezés volt számomra kicsit elkapkodott, amit nagyon sajnálok, mert egyébként ez volt idáig a legjobb rész és még a csattanó is poénos volt. 

Nekem most valóban átjött a skót Felföld sava-borsa, szerettem olvasni és a megszokott kikapcsolódást nyújtotta.

Extra 

Külföldi borítók:

M.C. Beaton: Agatha Raisin és a karácsonyi búcsúcsók (18. rész)

Agatha Raisin lázasan tervezgeti karácsonyát, amelyet ezúttal igazi mesebeli ünnepként szeretne megülni. Titokban reménykedik volt férje, James Lacey felbukkanásában is. Várakozása közben különös levelet kap egy eldugott falu gazdag birtokosnőjétől, aki arra gyanakszik, hogy a családjából valaki meg akarja ölni. Agatha boldogan hagyja ott unalmas eseteit, és egykori kollégájával, Roy-jal elautózik az ódon udvarház tulajdonosához. Kapóra jön segítségként egy új gyakornoklány, Toni, akit nemcsak a szerencse kedvel különösképpen, de a szimata is páratlan. Agathát elfogja a féltékenység, mert úgy tűnik, felbukkant a színen egy nála is ígéretesebb tehetség, aki ráadásul rendkívül csinos is… 
A titkokkal teli udvarházban összegyűlik a család, és hamarosan bekövetkezik a gyilkosság. Nem egyszerű megfejteni a rejtélyt, mert a rokonokon kívül a faluban mindenki gyanús, aki él, hiszen az áldozat szinte tálcán kínálta magát, hogy végezzenek vele.„A nagy sikerű sorozat korábbi darabjaihoz hasonlóan Agatha Raisin ezúttal is kacagtató kalandok során át jut el a megoldásig, amelyben régi barátai mellett új ismeretségek is segítik. A vidéki Anglia hangulatos helyszínein játszódó krimi felhőtlen szórakozást ígér a sorozat régi és új olvasóinak egyaránt.” Fejős Éva

M.C. Beaton nevéhez több olyan sorozat is kapcsolható, ami az angol vidéki életből meríti az alapokat, főszereplői pedig gyilkosságokat és rejtélyeket oldanak meg, legtöbbször amatőr módon, de igen sikeresen.
Mind az Agatha Raisin, mind pedig a Hamish Macbeth sorozat nagy népszerűségnek örvend a világ számos pontján. 

Agatha Raisin és a karácsonyi búcsúcsók immár a 18. része a sorozatnak és a magyar olvasók körében is nagy népszerűségre tett szert az nyugdíjas PR-os és amatőr detektív, Agatha Raisin. Személy szerint már alig vártam az újabb részt és még az sem tántoríthatott el, hogy a nyár közepén vettem kézbe a kötetet, mert bár a cím karácsonyi témát sejtet, igazából az ünnep csak másodlagos szálként jelenik meg. 

Nézzük is, hogy most éppen mivel örvendezteti meg az olvasókat a jó, öreg Agatha, a kicsit zsémbes detektívnő. 

Agathánk mostanában kicsit unatkozik, unja a sok házasságtörővel és elveszett állattal való bajlódást, valami izgalmas nyomozást szeretne. Nem is kell sokat várnia, mert egy hamisítatlan, régi udvarházba hívják meg egy elsőre egyszerűnek látszó nyomoz elvégzése miatt. Agatha számára az első pillanatban kicsit szenilisnek és paranoiásnak tűnő ügyfele, az idős, gazdag özvegyasszony udvarházában igen hamar bekövetkezik a gyilkosság, ezért Agatha szokásához híven kézbe veszi az ügyet. Igaz, most sincs könnyű helyzetben, mert az áldozatot utálta az egész falu és még a saját családja sem volt ez alól kivétel, de az a kérdés, hogy kinek állhatott leginkább érdekében elkövetni egy, vagy akár több gyilkosságot is azért, hogy megszabaduljon, mint kiderül a nem is annyira makulátlan családtagtól.

A sorozat rajongóinak már biztos megvannak a kedvenc szereplői, aki viszont most veszi először kézbe Agatha történetét annak sem kell aggódni, mert a sorozat eddigi mellékszereplői igen szép számmal felvonulnak, lesz izgalom bőven. Nézzük is, hogy kiket üdvözölhetünk régi ismerősként. Rögtön itt van Roy, Agatha volt beosztottja még a PR-os időszakból, de felbukkan  Sir Charles Fraith - a barát/alkalmi szerető/nyomozó segéd - mellett Mrs. Bloxby, a lelkész neje és egyben Agatha barátnője, vagy éppen Bill Wong Agatha nyomozó barátját is újra nyomozni kezd, továbbá a nyomozóiroda beosztottjai, Phil, Patrick is ismét velünk vannak. Szép kis társaság jött össze az új kötetben, aminek én nagyon örülök, mert szinte mindegyik mellékszereplő korábban már valami miatt a szívemhez nőtt. Azonban Agathának most nem miattuk fáj a feje, hanem az új nyomozó tanonca, Toni miatt. A lány olyan szerencsével oldja meg az ügyeket amiket Agatha rábíz, hogy bizony  felébred benne a zöldszemű szörny, annak ellenére, hogy sorsközösséget érez a fiatal lánnyal. 

Mindemellett Aggie már most álmodozik arról, hogy megszervezi a tökéletes karácsonyt, ami őt ismerve nem is annyira kicsi teljesítmény és egyáltalán örülhet, ha sikerül nagyobb katasztrófa nélkül megúsznia. A történet végére kiderül, hogy létezik-e a tökéletes karácsony, vagy továbbra is csak álom marad Agatha számára. 

Van miért izgulnunk az elejétől a végéig, mert nem válik unalmassá, vagy elcsépelté a történet,  mivel most több mellékszálon is futnak az események, csak győzzük kapkodni a fejünket. Nekem nagyon tetszettek a szereplők, most úgy éreztem, hogy sokkal közelebb tudtam kerülni hozzájuk, talán azért is, mert a fordítás nagyon jól sikerült, teljes mértékben éreztem az angol vidéki életstílust keverve némi vidéki bárdolatlansággal. A karácsony téma pedig külön adott egy alaphangulatot, igaz nem e köré épült maga a történet, de sokszor szóba kerül a hamisítatlan angol karácsony.

https://headycommunications.files.wordpress.com

Kedvenc szerepelőm továbbra is Agatha, aki kicsit tüskés és nyers modorú, de emellett jószívű és tettre kész, semmi nem tudja eltántorítani a céljától. Tudom, hogy sosem lesz belőle egy született feleség, de így szeretem a karaktert, remélem a későbbiekben sem fog megváltozni. Agatha mellett az új kedvencem Toni Gilmour lett, aki Agatha fiatalos változata és egy nem várt lendületet adott a sorozatnak, imádtam ahogy bringával üldözi a csalárd házastársakat, vagy éppen nem riad vissza egy kis éjszakai kalandtól sem. A nem éppen ideális életkörülményei ellenére megpróbál kitörni és a saját kezébe venni az irányítást, ami egy 17 éves esetében nagy akaraterőről tesz tanúbizonyságot. Sőt az ő sorsa a könyv vége felé még egy kis meglepetést is tartogat, remélem ezt a romantikus szálat tovább viszi majd az írónő, mert kíváncsi lennék mit tud kihozni belőle.

A többiek hozták a jól megszokott formájukat, Roy még mindig piperkőc, de szerethető, Mrs. Bloxby ugyanúgy kedves és segítőkész, mindig ott van ahol szükség van rá, illetve Sir Charles Fratih is éppen olyan kiszámíthatatlan és zsugori, mint eddig volt. Számomra talán Sir Charles testesíti meg leginkább az angol (bár néha inkább skót) nemest, nagyon jól ki lett találva a karaktere. 

Agahta tökéletes karácsonya, talán:

http://www.besoksliv.se/

Összegezve

Eddig talán ez volt a kedvenc részem a sorozatból. Érdekes volt a történet, a régi szereplők felsorakoztak és végre nem Agatha szerelmi élete került a középpontba, hanem maga a nyomozás és Agatha emberi mivolta, ahogy segíteni próbál másoknak, még ha egy picit önös érdekből is teszi azt, vagy ahogy ő is vágyik egy olyan tökéletes karácsonyra, ami eddig sosem adatott meg neki. 

Kiváló, könnyed olvasmány a szabadidő eltöltéséhez. Kikapcsol és ellazít, imádtam az elejétől a végéig. Bátran ajánlom azoknak is, akik eddig nem kapcsolódtak be a sorozatba, mert az előzmények ismerete nélkül, önálló regényként is megállja a helyét.

M.C. Beaton tagadhatatlanul a kisvárosi krimi koronázatlan királynője. 

Extra

Külföldi borítók:

Kiadó:        http://erawan.hu/
Isbn:          9786155469589
Megjelenés: 2015
Eredeti cím: Agatha Raisin and kissing christmas googbye

A könyvért köszönet az Erawan Kiadónak!

M.C. Beaton: Kísértetház és Szesz szerelem, szemfényvesztés

A két könyvet szinte egymás után olvastam el, igazi Agatha Raisin (Mazsola, hát nem elragadó név? ) rajongóként ez nem is lehetett volna másképpen, hiszen mindkét kötetet egy-egy e-book akció keretében szereztem be és úgy adódott, hogy egymást követték az olvasmányaim listáján.  Nem is győztem örömködni, hogy milyen jó áron jutottam két kötethez is az egyik kedvenc írónőmtől.  

 

Külön-külön nem szánnék rájuk egy bejegyzést, mert annyira nem tudnám taglalni, mivel, mint mindig a jól megszokott Agatha-t és udvartartását kaptuk. Ettől függetlenül egy picit elégedetlen voltam az egyik résszel kapcsolatban. A miértekről lentebb. Tömören röviden következik a véleményem a 14. és a 17. részről

Véleményem a Kísértetházról:

 

Huha, egy ponton majdnem megszakadtam a nevetéstől, egy percig sem unatkoztam, ismét nagyon jól sikerült a történet. Annyira nem is tudtam a nyomozós szálra figyelni, hogy el sem kezdtem találgatni a gyilkos kilétét, számomra teljesen mellékessé vált. Ez azért van, mert teljesen el tudok merülni a vidéki Angliában, a kedvelt karakterekben és az írónő stílusában, főleg amikor kínos, érdekes vagy éppen a nevetéstől a szemünkbe könnyet csaló szituációkba keveri Agathat.  Szerintem már akkor is odáig lennék, ha egyáltalán nem lenne történet csak folynának az események, na jó ez talán túlzás, de tényleg van egy olyan hangulata a könyvnek, ami egyedi és utánozhatatlan. 

Ebben a részben visszatért Charles is, aki szintén egy olyan karakter, aki ad a történethez és nem pedig elvesz belőle, attól függetlenül, hogy flegma és smucig nem tudom nem kedvelni. 

Paul az új szomszéd annyira nem nőtt a szívemhez, de talán nem is ez lehetett vele a cél, enyhén idegesítő és bugyuta szereplő volt, ettől a karaktertől többet vártam volna, de sajnos megrekedt a mellékszereplő vágányon. 

Üde, mulatságos, mozgalmas és szerethető történet.

A Kísértetház hatására a Moly-on létrehoztam egy kísértetes kihívást, akinek van kedve csatlakozhat nyugodtan.  Ez a könyv is adhatja a teljesítés alapját. ;)

Itt elérhető:

Kísértethistória

Fülszöveg:

A kísértetjárta ház híre felébreszti Agatha nyomozókedvét, míg ki nem derül, hogy csak egy közutálatnak örvendő vén szipirtyóval járatja bolondját az ismeretlen tettes. Aztán az öregasszonyt meggyilkolják, és Agatha Raisin magától értetődően sokkalta otthonosabban mozog a bűnügyek felderítésében, mint szellemirtóként. Botladozásaiból ezúttal sem maradhatnak ki a falubeliek meg a rend helyi őrei, ahogy természetesen a jóvágású szomszéd sem.

A skót írónő regénye – mint valamennyi Agatha Raisin könyv – izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív kiválóan megrajzolt figuráját kritikusok és rajongók egyaránt megszerették; a sorozat már a 24. kötetnél tart.

 

„M. C. Beaton tökéletlen hősnője egy valódi drágakő.” 

Publishers Weekly

Az Agatha Raisin-sorozat tizennegyedik kötete.

 

 

Véleményem a Szesz, szerelem, szemfényvesztésről:

 

Leszögezem, hogy még mindig imádom a sorozatot, de ez most nem az volt amit megszoktam és szerettem eddig. Csapongó, vibráló és mondhatom, hogy idegesítő rész volt. James visszatért, hát már ez nem adott okot a boldogságra, mert a karaktere szerintem már unalmas és inkább szánalmas, mint érdekes, borzasztó ahogy jön, majd eltűnik, majd ismét felbukkan. Aztán a gyilkossági szál is nagyon kusza és összecsapott volt, követni is nehezemre esett egy pillanatig sem kötött le. Agatha körül a férfiakból pedig túl sok lett: Charles (aki maradhat), James, Harry és Patrick és akkor még a tényleg csak egy epizódos férfi mellékszereplőket nem is említettem, volt belőlük egy pár. A helyszínt pedig egyáltalán nem szerettem, élettelen, unalmas, legalábbis én így éreztem, hiányzott az Orgonás dűlő a cotswolds. Ez a rész nekem kicsit összecsapott volt és nem éreztem, hogy HUHA! Ettől függetlenül nagyon hamar a végére értem és tudom, hogy ez a számomra érdektelenre sikeredett epizód nem veszi el a kedvemet a következő résztől és biztos továbbra is Agatha rajongó maradok, mert ő most is a megszokott fanyar humorral megáldott, talpraesett, szerethető nőci maradt. 

 

Fülszöveg:

 

Agatha Raisin megint magányos, így először repes örömében, amikor volt férje, James Lacey újra feltűnik az életében, és vakációzni invitálja, ám lelkesedése alábbhagy, mikor azzal szembesül, hogy az ezredes elképzelései az idilli üdülőhelyről bizony eltérnek az övéitől. Agathának a napfényes olasz tengerpart helyett az isten háta mögötti Snoth-on-Sea-ben kell sínylődnie, ráadásul a legvacakabb szállodában és kiállhatatlan alakok társaságában.

A dolgok még rosszabbra fordulnak, amikor az egyik szállóvendéget meggyilkolják, és ő lesz a fő gyanúsított…

A skót írónő regénye – mint valamennyi Agatha Raisin-könyv – izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív kiválóan megrajzolt figuráját kritikusok és rajongók egyaránt megszerették.

A sorozat már a 26. kötetnél tart.

M.C. Beaton: Agatha Raisin és az áradás napja

 Elbűvölő sorozat…M.C.Beaton biztos kézzel bonyolítja a falusi krimi cselekményét”    

                                                                                              New York Times

„M.C. Beaton tökéletlen hősnője igazi drágakő”

Publishers Weekly

  

Nagy kedvencemtől M.C. Beaton-tól ezúttal az Áradás napja került terítékre. Mindig várom az újabb és újabb megjelenéseket, mert megunhatatlan. Agatha karakterét egyenesen imádom, szinte látom magam előtt, mintha egy igazi valós személy lenne, annyira kidolgozott az összes jellemvonása, mozdulata, mintha tényleg egy valós személy kicsit sem hétköznapi, vidéki és csupa izgalommal teli életét olvasnánk. Talán mi magunk is szívesen élnénk a kis angliai falucskában, hogy részesei legyünk a történéseknek és ismerjük a szereplőket. Én legalábbis ennyire el tudok merülni Beaton történeteibe.

Van egy örömteli apropója is, hogy éppen most írok erről a kötetről, na de erről is mindjárt írok.

Most sem csalódtam az írónőben, hozta a szokásos formáját, azaz szórakoztatott. 

Valahogy mindig ráérez mikor kell meglépni egy drasztikusabbat azért, hogy elkerülje az ellaposodást és az unalomig ismétlést. Pontosan ez volt a bajom Joanne Fluke-nál Hanna-val is (másik krimis kedvencem, legfőképpen a sütiket imádom benne, de szigorúan Beaton után jön), mert folyamatosan a sorozat minden egyes részében ugyanazok a pasik ismétlődnek és nem lép egyről a kettőre a történet, sőt részről részre laposabb.

Agatha pasit cserélt, hurrá, már éppen kezdett volna ellaposodni az Agatha-James páros, bár bírtam az öreget, de már mindent kihozott a két karakterből, amit csak lehet, ezért James-t leléptette, de a visszatérés kapuját nem zárta be, erre a szálra is kíváncsi leszek, hogy később folytatja-e vagy sem.

Most viszont egy író és milyen meglepő még egyedülálló és ráadásul charme-os pasi költözött be James házába Agatha szomszédságába, mégpedig John Armitage. Ebből már adódik is a lehetőség, hogy ismét felépítse a két karakter kapcsolatát, bár nekem most úgy tűnik kicsit lassabban halad a dolog. Ez a lassabb kibontakozás kimondottan tetszik, remélem még jó pár részen át megfigyelhetjük őket és talán kialakul köztük valamilyen rendesebb kapcsolat is.

A gyilkossági szál tetszett, gyanakodtam is meg nem is, szóval lehetett izgulni és bizseregni, hogy ki is a gyilkos, most picit több variáció volt, mert eddig általában sikerült elsőre eltalálni a gyilkos személyét. Valljuk be ez azért nem egy Agatha Christie- féle csavaros gyilkosság, de meglehetősen szórakoztató enélkül is. 

Továbbra is jelennek meg állandó szereplők Mrs. Bloxby, a lelkészné, a Charles, a smucig alkalmi  szerető és detektívtárs, jegyzem meg ebben a részben számomra egy kicsit visszataszító volt, valahogy meglettem volna nélküle, de sorra megjelenik az elmaradhatatlan volt alkalmazott Roy, és ott van Bill Wong nyomozó is, bár utóbbi kettőnek most tényleg csak nyúlfarknyi szerep jutott.

Ismét szerettem a szereplőket és a történetet,  a megszokott és várt szórakozást kaptam és ennyi azt hiszem pont elég egy könnyed kikapcsolódást szolgálni hivatott könyvtől. 

Fülszöveg:

Hogy begyógyítsa sebzett szívét, miután férje, James elhagyta, Agatha repülőre pattan, és irány a Robinson Crusoe-sziget. Ott találkozik egy nászutas párral, és a sors úgy hozza, hogy az ifjú feleség tragikus módon vízbe fullad. Újra otthon. Agatha nyomban gyanakodni kezd, amikor egy menyasszonyi ruhába öltöztetett fiatal lány holttestét halásszák ki a megáradt Avon folyóból. A rendőrség szerint a lány öngyilkosságot követett el, Agatha azonban a szigeten történtek és saját katasztrofális házasságának fényében eltökéli, hogy utánajár az igazságnak.


Értékelés:  5/4


Most pedig jöjjön az örömteli apropó is, ahogy ígértem.

Az írónő új sorozattal mutatkozik be itthon, -hurrá, hurrá!- ami nem más, mint az utazó-házasságközvetítő sorozat. Miss Pym humoros kalandjain derülhetünk nagyokat.

Egy kis kedvcsináló a sorozathoz:



A vénkisasszony Hannah Pymre a munkaadója ötezer fontot hagy, ami lehetővé teszi, hogy ő lemondjon a háztartásvezetésről, és postakocsival kalandos útra induljon a vidéki Angliába. A kaland hamarosan rá is talál Miss Emily Freemantle, az elkényeztetett, búzavirágkék szemű szépség alakjában, aki egy megrendezett házasság elől menekül egy olyan élvhajhászhoz, amilyennel még nem találkozott. Amint a lány sötéten jóképű jegyese beszáll a postakocsiba, Miss Pym bizonyos benne, hogy Emily meggondolatlanul lépett meg az arisztokrata házasság elől! Úgyhogy amikor az utasok megállnak egy fogadónál, Miss Pym hozzálát a házasságközvetítéshez... és bár Lord Ranger Harley panaszosan közli, hogy ő nem fog elvenni egy hálátlan leányzót, Miss Pym gyanítja: amint rábírja a párt, hogy osztozzanak a háztartás meghitt feladatain, minden romantikus gubanc kibomlik!



Amint Miss Pym beszáll a következő postakocsiba, azon kapja magát, hogy belegabalyodik Miss Belinda Earle, az eleven örökösnő nehéz helyzetébe, akit elűztek Bathból, miután kilépett a házassági piacról. Amikor a kocsi kátyúba szorul Baddell Castle közelében, és a fess Frenton márki a segítségükre siet, Miss Pym úgy határoz, hogy segítő kezet nyújt a Sorsnak. Bár a zord agglegény megveti a románcokat, a Belindára lopva vetett pillantásai bizonyítják Miss Pymnek, hogy szakértő házasságközvetítő tehetsége e rossz csillagzat alatt született párt hamarosan mennyei frigyre lépteti!

http://new.ulpiushaz.hu/miss-pym-es-a-ramenos-marki/
http://new.ulpiushaz.hu/miss-pym-es-a-menekulo-menyasszony/

Mindkét kötetre fel kell iratkozni, mert azt írja, hogy nincs készleten, egyébként elég jó árban van, kötetenként 2624 Ft.