Tóth Gábor Ákos-Édesvízi mediterrán

Biztos mindenkinek van emléke a Balatonról, de csak keveseknek adatik meg a lehetőség, hogy a mindennapjaikat is e csodás tó partján töltsék, főleg nem egy szőlőbirtokkal rendelkező régi házban, pedig valljuk be mindannyian vágyunk arra, hogy örököljünk akár a Balaton partján egy cseppnyi földet egy pici házzal. 

A könyv főhősének a kanadai, de magyar felmenőkkel büszkélkedő T.G. Oaks-nak mindez megadatik anélkül, hogy kérte volna. 

Tóth Gábor Ákos három részesre tervezett sorozatának első kötetét vettem kézbe a minap. Csábító volt a cím és a borító is.

Édesvíz, mediterrán igazán ígéretes két szó, ami felcsigázza az ember érdeklődését. Alighogy elolvassuk az első pár oldalt és hopp már a Balaton partján találjuk magunkat egy piciny faluban, ahol lelassult az élet, elvileg....

Ide érkezik főhősünk egy családi örökségnek köszönhetően, legfőképp, hogy pénzt kovácsoljon a nyakába szakadt, lepukkant házból és a hozzá tartozó szőlőből.

Ezzel kezdetét veszi a Bor, mámor Provencre-re nagyon hasonlító életérzéssel átitatott történet.

Megjelennek a tipikus vidéki helybéli emberek, akik a faluban élték le az egész életüket és nekik a Balaton a világ közepe, de találkozunk olyan átutazókkal, akik csak kikapcsolódni jönnek le a nyüzsgő városból, vagy éppen azokkal a külföldiekkel is megismerkedhetünk, akik a Balaton partján találták meg a megélhetésüket biztosító lehetőséget.

Egy olyan falu a történet központja, ahol mindenki mindenkiről tud mindent, de legfőképpen az idegenekről, amiből szintén nevetésre ösztönző helyzetek alakulnak ki.

Ahogy peregnek a lapok úgy süppedünk bele a kellemesen andalító Balaton parti falu mindennapjaiba és szinte már- már közeli ismerősnek tekintjük a szereplőket.

Annak ellenére mondom ezt, hogy néhol úgy éreztem picit eltúlzott a szereplők közvetlensége, mert nem feltétlen tipikusan a magyar emberekre jellemző az a fajta nyitottság, ami végigkíséri az egész történetet. Amint ezen sikerül átlendülnünk, biztosan élvezni fogjuk az előttünk zajló eseményeket.

Tóth Gábor Ákosnak el kell ismerni, van humora és kész, nem éreztem azt a kényszeredett vontatott közlési kényszert, mint más hasonló életérzést közölni szándékozó regénynél.

Azért egy pici negatívumot is meg kell említenem, ami engem az egész regény folyamán zavart. Ez nem más, mint a feleség karaktere. Számomra furcsa és idegesítő volt, sokkal jobban tetszett volna, ha egy belevaló nőci került volna a regény lapjaira a nyafogó, idegesítő és inkább a történetet hátráltató, mint előrelendítő Francoise helyett. Sokszor olyan érzésem volt, hogy Oaks-ot is félelemmel és idegességgel tölti el a saját felesége.

Akihez hasonlítani tudnám a regényt az talán Peter Kerr  által írt Mallorca sorozat, az ő könyvein szórakoztam olyan jól, mint most olvasás közben.  

Összességében egy nagyon kellemes, andalító regény, amiben ugyan nem voltak váratlan fordulatok, de ennek ellenére kiválóan élvezhető, remek humorral megírt gyorsan olvasható történetet kaptunk 

Kinek kel Provence, vagy Toscana, amikor itt a Balaton?  A könyv elolvasása után valószínűleg ezek a gondoltatok fognak megfogalmazódni bennünk. 

Már megjelent a 2. kötet is Szerelmem, Balaton címmel. Vajon lesz olyan jó, mint az első? Ismét egy várólistás könyv.

Melanie Benjamin-Az Aviátor felesége

Charles Lindbergh-ről talán már mindenki hallott, de legfőképpen a repülés történetében elfoglalt pozíciója miatt, vagy az is elképzelhető, hogy éppen egy sajnálatos családi tragédia jut elsőként az eszünkbe. A tragédiáról szóló hír volt az legelső olyan híres személyek életével foglalkozó média történelmi mérföldkő, ami bejárta az egész világot.  Mindenki megdöbbenve fogadta a híres Lindbergh-bébi elrablásáról szóló híreket. Együtt imádkozott egy egész világ a családért. 

A repüléstörténet leghíresebb párjáról szól ez a könyv.

Szerencsés Lindy, ahogy nevezték ünnepelt sztár volt a maga korában, ezáltal a róla és a családjáról szóló hírek érdekelték az embereket, hol fanatikusan rajongtak érte, de volt, hogy pont az ellenkezője történt fanatikusan utálták, amivel Charles Lindbergh nagyon nehezen tudott megbirkózni és ennek sokszor a családja látta kárát.

A könyv viszont egy teljesen más szemszögből, Anne Lindbergh, azaz a feleség szemszögéből meséli el az életük történetét. Azt kell, hogy mondjam, hogy sokkoló volt olvasni a könyvet, igaz jó értelemben véve sokkoló,  annyira valósághűen keverednek a puszta történelmi tények és a fikció elemei, hogy szinte kibogozhatatlan, hogy hol a határ a valóság és a fikció között.

Azt hiszem ez valójában nem is baj, sőt előrelendíti a történetet, ami egyetlen percig sem válik unalmassá és szinte úgy érezzük, hogy mi magunk is a történet, a történelem részeseivé válunk, még ha csak az olvasás idejére is.

Anne Morrow Lindbergh csodálatraméltó asszony volt, hogy egy olyan férfi mellett is végi erős maradt, mint Charles Lindbergh, mert nem volt egyszerű élete, mint navigátornak a férje mellett, amit ő elvárt tőle az élet minden területén, legyen szó repülésről vagy családról.

Anne Lindbergh volt a NŐ nagybetűvel a saját korában, erős, bátor, példakép, aki bár többet érdemelt volna mindvégig a férje és az elrabolt gyermeke árnyékában élt.

A könyvben különösen tetszett, hogy két idősíkon játszódik, rövid kitekintők vannak a történetbe ékelve, ami Charles Lindbergh halálos ágya mellett férj és feleség között megélt utolsó és egyszeri számonkérésről szól Anne részéről.

Így amikor elérünk a könyv és a történet végéhez választ kapunk a nagy kérdésre, amit Anne Charles-hoz intéz, mert ő mindössze annyira volt kíváncsi: MIÉRT?

Stephanie Barron-A titokzatos Tiszteletes

Úgy tűnik menthetetlenül rabja lettem a Jane Austen nyomoz sorozatnak. Gyakran beleszeretek egy-egy sorozatba, nincs mit tenni.

Immár a második kötet került a kezembe Stephanie Barron-tól, A titokzatos Tiszteletes, a sorozat második része, ami egy igazi gyöngyszem, ha szeretjük a romantikával, izgalommal és nyomozással átszőtt történetet. Márpedig miért is ne szeretnénk?

Igazán könnyed olvasmány attól eltekintve, hogy a könyvet a táskánkba rejtve gyilkos fegyver lenne belőle és más már be sem férne mellé, tehát elég terjedelmes. Megijedni azonban nem kell, mert gyorsan haladhatunk a történet sodrásával az 1800-as évek pedig szinte beszippantanak minket, mert csempészekből, gyilkosságból, cselszövésből, gyönyörű ruhákból és izgalmas helyszínekből most sem lesz hiány. A szereplők sokkal jobban a szívemhez nőttek vagy váltottak ki negatív érzelmeket, mint az első részben. Jól kidolgozott karakterek keltek életre.

Nem állítom, hogy utolérné Agatha Christie Miss Marple, vagy éppen Poirot sorozatát, de meg kell hagyni, hogy nagyon ébernek kell lennünk, hogy lefüleljük a gyilkost, mert először én sem a tényleges gyilkosra gyanakodtam, mert sokszor remek érzékkel elaltatta az írónő az olvasó figyelmét és igyekezett tévútra terelni a nyomozást, hogy aztán a meglepetés erejével felbukkanjon az igazi gonosztevő.

Végig annyira szurkoltam Jane-nek, hogy megtalálja a szerelmet, mert most egy hozzá méltó férfira talált, akit nagyon Jane Austen-nek teremtettek.

Ami különösen figyelemre méltó ennél a kötetnél is, hogy Barron mennyire figyel az életrajzi és történelmi háttérre.

Eddig nem is sejtettem, hogy milyen csempészet folyt akkoriban, tea, csokoládé, emberek és milyen titkos hálózatok épültek erre a "munkára", úgy is nevezték őket, hogy az éjszaka munkásai, többek közt ezeket az embereket és hátterüket is megismerhetjük kicsit jobban. Számomra tényleg nagyon érdekes információkkal is szolgált a könyv amellett, hogy szórakoztatott is.

Úgy gondolom, hogy akitől nem áll messze Jane Austen és az ő korszaka, vagy éppen egy Miss Marple történet, akkor mindenképpen érdemes elolvasni a sorozat részeit.

Olyan a könyv, mint apró hógömb, amit megrázunk és életre kell.

A borító ismét nagyon szépre sikerült, legalábbis nekem nagyon tetszenek a színek és a megjelenített teázás, mert nagyon illik a  a történethez.

                                                   

Pár kép Jane Austen korából:


  
Ilyen hajókat láthatott Jane a sziklákról                              Egy korabeli falu



Ilyen kertekben sétálhatott Jane


Jane Austen Múzeum



Az Austen család 1871-ből

Trisha Ashley- Csokoládécipők és esküvői harangok

Csajos, hamupipőke történet a higgadt angol légkörbe helyezve. 

Már egy hete olvastam minden este lefekvés előtt mire végeztem  a könyvvel, de be kell vallanom, hogy nem vagyok boldog, hogy a végére értem, mert kiváló altató.

Ahogy a helyes cipőbolt, gyönyörű kis gyógyfüves kertek, jópofa háziállatok és a jobbnál jobb sütik köré szövődik egy szerelmi történet ami színtiszta idegnyugtató hatással bír. Andalítóan lassú, kiszámítható és igazán angol történet. Olyan mintha egy pohár meleg tejet ittam volna lefekvés előtt egy leheletnyi cukorral.

A szereplők helyesek, kedvesek, a mellékszereplők olyanok amilyenek, nem túl kidolgozottak a karakterek, maximum a két főszereplőt ismerjük meg egy kicsit jobban, de igazából ez nem zavart az olvasás során, nem hiányzott, hogy a gonosz mostohatestvéreket jobban megismerjem. 

Amit imádtam az a kis régimódi cipőbolt, amit még nem ért el a válság és mindenki szívesen látogat, tetszett az alapötlet, bár a címet ehhez viszonyítva nem igazán értem, mert a csokicipők nem igazán tartoznak szervesen a történethez. 

Ami nem tetszett, az elején úgy éreztem, hogy a kedves idős hölgy halálát már nagyon sürgeti az író és érezhető volt, hogy ebből a szálból szeretne  valamit kibontakoztatni, ami, mint később kiderült egy rejtély szálat volt hivatott vinni. Valamint a Spar is többször megjelenik, de nem értem miért, amikor direkt a falusi kisboltokra van kiélezve a történet, a hagyományokra és a tradíciókra, akkor a Spar nem is értem, hogy került képbe egyáltalán, felvetődik, hogy miért nem egy helyi kisboltban vásárolgatnak. 

A visszaemlékezős megoldás tényleg jól ki volt találva, miszerint CD-n keresztül egy másik történet is kibontakozik, ez tetszett. Viszont a fejezetek elején lévő apró fejezetek nem tetszettek, mert pont erre volt hivatva a CD-s visszaemlékezés, hogy abból ismerjük meg Nan néni történetét így ez a plusz feljegyzés felesleges és zavaró volt. 

Nagyon örültem, hogy a könyv végén van pár sütirecept, mert nem is számítottam rá, pedig olvasás közben nagyon szerettem volna, ha szerepelnek a könyvben az érdekes sütik receptjei, így legalább volt egy kis meglepi, hogy el is tudom őket készíteni. 

Nyári strandolós olvasmány  5/3

Joanne Fluke-Rejtélyes répatorta és gyilkosság

Miért van olyan érzésem, hogy már szinte újra ugyanazt a csontot rágom miközben egy újabb Hannah Swensen kötetet olvasok, pedig tényleg szerettem.

Most is megpróbáltam szeretni a történetet, de valahogy nem ment annyira, Mike és Norman még mindig ugyanúgy oda meg vissza vannak Hannahtól, közben Hannah meg maximum egy jó éjt pusziig jut, ahhoz képest, hogy már nem mai csirke. Kicsit bizarr, hogy egy kisiskolás lánykát játszik, közben meg azt is érezzük, hogy a végzet asszonyának akarja az írónő feltüntetni, aki megáll a saját lábán, remek az üzleti érzéke és független. Mondjuk az sem teljesen tiszta, hogy hogyan lehet az üzlet jövedelmező, amikor annyi ingyen sütit oszt mindenfelé, hogy csak győzzük kapkodni a fejünket. Bár még ez legyen a legkevesebb.

Viszont most a gyilkossági szál is elég unalmas volt, mindamellett, hogy a történet  igen lassú mederben evickélt, igaz a vége felé hozott némi izgalmat, de még akkor is az a véleményem, hogy összességében lapos volt az egész.

A kisvárosi hangulatot még mindig árasztotta magából a könyv, ez talán némi pozitívum, mert legalább kikapcsolt és lelassított, ahogy a nyugodt kisvárosi légkört átadta.

Még miért éri meg olvasni?

A jobbnál jobb receptekért például. A rejtélyes répatorta igazán finom volt, így hozom is a receptjét, mert bizony elkészítettem és osztatlan sikert aratott bátran próbáljátok ki. 

A történetekért már talán nem is annyira, de a receptekért még biztosan fogok olvasni Hannah Swensen sorozatot.

5/3

Joanne Fluke

Rejtélyes répatorta és gyilkosság

Hannah Swensen titokzatos esetei 10.

ISBN 9789639769731

Kiadás éve: 2012

Ár: 3290 Ft

Itt bele is lehet olvasni a könyvbe a kiadó oldalán: http://www.illia.hu/images/pdf/rejtejesrepatorta.pdf

 Rejtélyes répatorta

20 dkg kristálycukor

2 tojás

1 dl olaj

1 tk. vanília aroma

1 kis pohár tejföl

1,5 tk. szódabikarbóna

1,5 tk. fahéj

1,5 tk. kardamom

1 tk. só

1 dobozos ananász konzerv a levével

20 dkg aprított dió

20 dkg liszt

20 dkg reszelt sárgarépa

A krémhez:

10 dkg olvasztott vaj

25 dkg krémsajt

40 dkg porcukor

1 tk. vanília aroma

A tojást villával felverjük, hozzáadjuk a cukrot, az olajat és a vanília aromát, elkeverjük.

Hozzáadjuk a tejfölt, a szódabikarbónát, a fahéjat, a kardamomot, a sót és jó alaposan összedolgozzuk.

A masszához adjuk az ananászkonzervet-az ananászt kisebb darabokra vágjuk-a levével együtt. Hozzákeverjük az aprított diót (én darálva kevertem hozzá), és 2-3 részletben a lisztet is. Szép simára keverjük és már csak a reszelt sárgarépával kell jól elkevernünk.

Egy kb. 22×35 cm-es tepsit kivajazunk, lisztezünk és egyenletesen belesimítjuk a masszát.

175 C-on előmelegített sütőben kb. 40-50 perc alatt megsütjük, nekem 30 perc is elegendő volt. Tűpróbával ellenőrizzük.

Tegyük félre kihűlni a süteményt.

Elkészítjük a mázat.

Az olvasztott vajat és a mascarpone-t simára keverjük a vanília aromával. Ezután dolgozzuk össze szép fényes mázzá a porcukor hozzáadásával.

A kihűlt torta tetejére kis buckákat halmozunk a könyv leírása én simán rákentem és szép egyenletes lett.

Ajánlott, hogy a bevonómáz szobahőmérsékletű legyen, akkor lehet szépen dolgozni vele.

A mázból ételfesték segítségével répákat is készíthetünk dísznek.

A recept és ételfotó a receptes oldalamról származik, nem kölcsönvett tartalom :)

Tartalom:

Tombol a nyár a minnesotai Lake Edenben. Hannah Swensen, a Süti Éden tulajdonosnője, már nagyon várta a nyáridőt, mikor mi más dolga lehet az ember lányának, mint jégkrémet és fagylaltot nyalogatni naphosszat, no és piknikezni járni a barátokkal. Ám a kényelmes lustálkodásra most sem marad sok ideje a cukrászlánynak. Az amúgy is szűkös idejét meg kell osztania a napi munkája és az ipari mennyiségű süti rendelés között, ugyanis Lisa és Herb nagycsaládi fesztiválján résztvevőket ezúttal Hannah látja el kellő boldogsághormonokkal. Emellett ki kell derítenie, hogy mi állhat a narancsfoltos macskája, Móse fura viselkedésének hátterében Javában folyik a családi összejövetel, amikor is váratlan vendég bukkan fel… Mindenki nagyon meglepődik, amikor Lisa rég elvesztett bácsikája, Gus, egyszer csak megjelenik az egyik családi programon. A férfiról senki nem hallott azóta, hogy 25 évvel ezelőtt se szó, se beszéd elhagyta a kisvárost. Gus bácsi rögtön az összejövetel középpontjába kerül vadonatúj Jaguárjával, a megtalált sikerről és csillogásról szóló történeteivel, és persze féktelen pénzszórásával. Majdnem annyira népszerű, mint Hannah méltán híres répatorta remeke, amelyről kiderül, hogy Gus bácsi egyik kedvenc desszertje. Ám mikor másnap reggel az egész rokonság a nagycsaládi fotózkodásra gyűlne össze, kiderül, hogy a rég nem látott nagybácsi ismét eltűnt. Hannah elindul, hogy megkeresse a férfit, de a keresés döbbenetes eredményt hoz. A Tóparti Pavilon bárpultja mögött Hannah kiszúrja pompás répatortájának két szeletét a földön… mellettük pedig ott fekszik Gus bácsi, mellkasából egy kiálló jégvágóval!

Kis szimatolgatás után kiderül, bizony nem mindenki örült annyira Gus bácsi visszatérésének. Miután Hannah újabb és újabb titkokat tud meg a férfi múltjáról, rájön, sokan vannak, akik a férfi halálát kívánhatták. Vajon ki az, aki annyira gyűlölte, hogy nem csak kívánta a halálát, hanem meg is ölte? Hannah pedig nyomoz, ezúttal sem törődve azzal, a nyomozás akár a saját életébe is kerülhet!

Ree Drummond: Tűsarkúban a prérin

A http://thepioneerwoman.com/ honlap az USA-ban szinte fogalom, naponta milliós nagyságrendben mérhető az oldalra kattintók száma.  Ez azért valljuk be nem semmi, amikor először látogattam el az oldalra az első érzésem az volt, hogy, Na igen, ez a csaj tudhat valamit!

  

Bevallom már jóval a könyv megjelenése előtt rendszeres olvasója lettem Ree Drummond-nak, érdekelt, hogy éppen egy ínycsiklandó étellel rukkol-e elő, vagy csak egyszerűen ír a családról, suliról,  a farmról, de az is érdekelt, ha egy-egy jobb fotósorozattal jelentkezett-e a héten, egyszóval mindig vissza-visszanéztem az oldalra, bár mindig picit túl tökéletesnek éreztem mindent körülötte, de ezt akkor ott nem is bántam és nem is bánom a mai napig, mert pár perc erejéig tökéletes kikapcsolódás.

Ree egy farmon él az Ő Marlboro Man-jével -igen, igen így nevezi a férjét, fura nem?-, a gyermekeivel és a sok jószággal. Mindig csinál valamit, hol főz, hol nevel, hol nyaral, hol pedig publikál, bizony több könyv van már a háta mögött, főzőműsorokat vezet és az életét megfilmesítik. Na erre varrjon gombot, aki tud. A könyvek közül a legtöbb szakácskönyv, illetve gyermekeknek szóló könyvek, aminek a főhőse Charlie kutya.

  

 Egy szinte tökéletes nő, tökéletes életének benyomását kelti az egész jól felépített image. Abban szinte biztos vagyok, hogy egy nagyon ügyes marketing csapat veszi körül. Könnyedén elhiteti velünk, hogy mi is lehetünk tökéletes feleségei a férjünknek, tökéletes szülei gyermekeinknek és egyúttal akár a szüleink tökéletes gyermekei, mindezt úgy, hogy egy nagy háztartást vezetünk, karriert építünk és mindig tökéletesek vagyunk. Minden olyan nagyon habos-babos az oldalon. Az utóbbi időben inkább tűnik egy nagyon jól megszervezett üzletnek, mint egy valós blognak. Ettől függetlenül szerintem van létjogosultsága az oldalnak, mert erre igenis van igény, hogy napi szinten pár percet elnézelődjünk.

Saját megfogalmazása szerint a tökéletes jegeskávé, jegyzem meg kipróbáltam és tényleg finom, ilyen és ehhez hasonló finomságokat is találhatunk az oldalon, ez az egyik amiért szeretem látogatni.

Viszont az első perctől úgy gondoltam, hogy egy regénynek szánt önéletrajzi könyv írásába nem kellett volna belevágnia. Miután elolvastam a könyvet erről meg is bizonyosodtam, ami működik az interneten naponta frissülő oldalon az már nem jön át a könyvben. Pedig bizony próbáltam szeretni a könyvet, de nem ment maradéktalanul. Nem mondom, hogy néha nem derültem rajta jókat, de nem szerettem bele halálosan.

Ugyanazt a steril és tökéletes álomvilágot vártam, ahol jó eltölteni pár percet,ennek ellenére egy kicsit gyengébb könyvet olvashattam.

Egy fiatal vörös, csetlő-botló fruska szerelmi története egy igazi cowboy-jal, bár még ez is szinte tökéletes love story-nak tűnik, de elolvasva nem tudtam az internetes oldalt és a valós történetet összerakni, mert akkor valójában melyik nem valódi. 

Úgy érzem azért a könyvben alaposan ki lettek színezve a történések, ami gondolom a könyv eladhatóságának szempontjából nélkülözhetetlen, de nekem picit sziruposra sikeredett, pedig én aztán bírom a romantikát, de ez nekem is már inkább királykisasszony és az ő fehér lovon ülő tökéletes hercegének története lett. Erre nem vágytam, mert akkor inkább hófehérke vagy hamupipőke történetét emelem le a polcról, igaz itt a gonosz elmaradt, de nekem hiányzott.

Amit ki kell emelni azok a kötet végén található receptek, mert azokban nincsen hiba, de ez ugyebár nem egy szakácskönyv.

Mindezektől függetlenül ajánlom olvasásra a könyvet, mert ez is egy történet és életérzés, még, ha nem is éppen itt Magyarországon. 

5/3

A magyar borító nekem sokkal jobban tetszik, a virágok és a csizma is nagyon illenek a könyvhöz, szerintem jó választás volt.

                                                                                                                                                                 
 

képek forrása: http://thepioneerwoman.com/  http://www.amazon.com

Borsa Brown-A maffia ágyában

A Borsa Brown írói álnév mögött nem is gondolnánk, hogy egy váci illetőségű magyar hölgy bújik meg, hivatalosan Szobonya Erzsébetnek hívják és amellett, hogy karriert épít, két gyermeket nevel még az írásra is jut ideje.

Első kötete A maffia ágyában címmel jelent meg. 

Amikor  csak a könyvet forgattam, azaz tettem az éjjeliszekrényről a könyvespolcra és vissza még meg voltam győződve, hogy egy számomra eddig ismeretlen külföldi szerző munkája, talán angol, vagy amerikai lehet az illető. Majd kutakodni kezdtem, hogy valójában ki írhatta a könyvet, ekkor jutottam el az Álomgyár oldalára , ahol lehullott a lepel és több információval is szolgálnak a szerzőről.

Nem is tudom miért pakoltam hetekig a könyvet, talán mert jó volt ránézni a borítóra és várni, hogy mit fog adni a könyv, vagy néha azért, mert túl nehéznek gondoltam egy maffia történetbe belefogni, egyszóval nem tudtam mit várjak, mire készüljek. 

Valójában nagyon örülök, hogy erőt vettem magamon és elolvastam, igaz egy nap alatt kiolvastam a könyvet az elejétől a végéig.  Gyorsan olvasható, mert nem kell sokat agyalni a történeten, mert elég egyszerű, bár nem árt, ha fel vagyunk készülve, hogy száguldani kell a történettel együtt, mert bár az egyik sorban még Angliában van és hezitál Suzanne a másik sorban már Olaszországban van és ott is bár látja, hogy semmi nem olyan, mint a mesében mégis folytatja a már-már önsanyargatással teli napokat. Nekem ez picit túl sok, de lehet csak én vagyok ezzel így, én jobban élveztem volna, ha picit lassabb tempóban folydogál a történet.

Ennek ellenére élvezetes volt, mert kikapcsolt,  annak ellenére is, hogy butuskának gondolom  Suzanne-t, aki köré a történet épül, egy a száját befogni nem képes és a saját sorsa fölött uralkodni képtelen nőnek láttam,  aki beleszeret egy olyan férfiba akibe nem kellene, mert bár ügyvéd, de a maffiához is gyengéd szálak kötik. Innentől kezdve a rabjává válik a férfinak, nem tud tőle szabadulni, aki szereti ugyan Suzanne-t a maga módján, de akár meg is tudná ölni, ha  a szükség úgy hozza, bár sokszor úgy tűnik, hogy nem lenne rá képes, de valószínűleg a családhoz és a maffiához kötőtő szálak az erősebbek. Egyébként csodálom, hogy Suzanne "csak" ennyire hozta ki a sodrából, mert bár nő vagyok egyszer-egyszer engem is irritált a csaj magatartása, hozzáállása.

Aztán ott a másik dolog, ami nekem nem tetszett, mégpedig  Suzanne családi szálai számomra furcsán vannak megjelenítve, mivel nincs olyan erős családi kötelék, hogy harcoljanak a szülők a gyermekükért, jegyzem meg még azt sem derült ki, hogy tudják-e hova ment, mit csinál, hogy éppen esküvő előtt áll, vagy csak úgy általában él-e még. Egyszer sem jelennek meg a történet aktív résztvevőiként, a testvéri szál egyszer-egyszer feltűnik ugyan és próbálja a szerző a könyv folyamán elhitetni az olvasóval, hogy a testvéri szeretet mennyire erős Suzanne és a testvére között, de nekem ez a része nem jött át, bár tény, hogy nem is erről kell szólni a könyvnek, hanem a gyenge nő és az erős, néha már zsarnoki férfi viszonyáról. 

Furcsa, de a férfi főszereplő, Massimo számomra sokkal érdekesebb karakter lett volna, mint Suzanne. Érdekes lett volna az ő szemszögéből is látni a történteket. 

A történet vége nagyon tetszett, bár kicsit szerintem hihetetlen és valószínűleg nem igazán kivitelezhető a valós életben segítség nélkül egy ilyen akció. Sőt nem tudom hány ember lenne arra képes, amit Suzanne meglépett. Igaz ezért vannak a könyve, hogy a valóságból kiragadjanak bennünket és ne a sablonok alapján történjenek a dolgok vagy éppen az alapján amit elsőre racionális lépésnek gondolnánk. Bevallom én azt gondoltam, reméltem, hogy elszöknek és élik az életüket, együtt....

Nem egy habos-babos lányregény az biztos. Nem érzem úgy mintha egy szép kerek történetet kaptam volna, inkább egy se eleje, se vége love story-t.

Szerettem-e? Nem tudom igazából..... Érdekelt, de néha bosszantott. Kicsit lehetett volna kevésbé tömör és kidolgozottabb, de rossznak sem mondanám egy szombat délutánra mindenképpen ajánlom, most még akciós is a kötet.

Lényegében tetszett a történet, de mégis 5/3 azaz egyszer olvasom kategória.

Fülszöveg:

Suzanne Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermóba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet… a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc…

Lesz-e kiút az érzései között őrlődő, bántalmazott hősnő számára? Van-e szabadulás a maffia hálójából? És egyáltalán: hol van a határ szerelem és gyűlölet között?

„A gyűlölet is szeretet, csak épp fejtetőre van állítva. A szeretet igazi ellentéte a félelem” – adja meg a választ Osho, és e tantétel igazságát nem is bizonyíthatná hitelesebben e könyv.

BORSA BROWN lélektani folyamatokat is boncolgató, letehetetlen regénye feltárja, milyen pokoli mélységekbe és paradicsomi magasságokba juthat férfi és nő, ember és ember kapcsolata.

Kiadása éve: 2013

Fogyasztói ár: 2490 Ft

A líra kiadónál most akciós! : 1245 Ft, ennyit mindenképpen megér

http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/a-maffia-agyaban

ISBN: 9786155252211

M.C. Beaton- Agatha Raisin és az elültetett kertész

        Agatha Raisin egy marketing zseniből lett nyugdíjas, akiből igazi vidéki,  kotnyeles asszonyság vált  ismét elkápráztat minket, lebilincselő stílusával.

      Miután megérkezik egy világkörüli útról kicsiny falujába Carsely-be szembesülnie kell vele, hogy plátói szerelme-az ezredes, aki nem utolsó sorban még agglegény-, egyben szomszédja is más nő körül legyeskedik. A mindig súlyproblémákkal küzdő Agatha rögtön tesz is a helyzet ellen és megismerkedik vetélytársnőjével a mindig tökéletes Mary Fortune-nal. Hősnőnk nem egy konyhatündér, így ebben a részben igencsak meggyűlik a baja új riválisával , aki pont a szöges ellentéte kiválóan főz, süt, vezeti a háztartást és minta kertet tart fenn, ami nem is jön rosszul a kertészeti bemutató előtt, ahol Agatha némi cselhez sem restell folyamodni, hogy az övé legyen a legszebb kert, annak dacára, hogy a rózsán kívül nem sok növényt ismer fel. 

Egy váratlan gyilkossággal elindul a lavina vagyis a nyomozás, ami a könyv egyik mozgató rugója. Ezúttal is Agathara vár a feladat, hogy kiderítse ki ültette el a vetélytársát egy jól megtermett cserépbe.

Azt tudni érdemes, hogy ebben a csepp faluban igen gyakran -kötetenként-elhaláloznak az emberek  egy-egy gyilkosság okán, de a következő kötetben rögtön jön is a házukba egy új szereplő, aki tovább tudja bonyolítani a falucska életét. Ettől lesz folyamatosan izgalmas, újszerű, mivel az írónő mindig más és más karakterű szereplőt épít be a könyvbe.

Gyanúsított és izgalom akad bőven, a karakterek ismét jól kidolgozottak, szerethetőek. A figyelmet remekül fenntartja az elejétől a végéig. Társadalmilag remekül ábrázolja a vidéki életet. 

Ami talán még ennél is fontosabb lehet a gondolom zömében női olvasó közönségnek az a pletyka, itt ebből akad bőven és mi magunk is beleélhetjük magunkat az apró áskálódások, szóbeszédek és  közeli ismerősként üdvözölt szereplők magánéletébe. 

Aki szeretne egy jó kis modern krimit olvasni/lehet, hogy hamar rájövünk, hogy ki volt a gyilkos, de ettől függetlenül élvezetes marad végig a cselekmény/, ráadásul még a vidéki Anglia sem áll távol tőle, akkor mindenképpen ajánlom M.C. Beaton könyvét

Az írónő 1936-ban Skóciában látta meg a napvilágot Marion Chesney néven, de több írói álnevet is használ, mint például M.C. Beaton-t. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Angliában már 23 Agatha Raisin könyve jelent meg a népszerű írónőnek.

Remélem, hogy itthon is hamarosan újabb és újabb kötetek jelennek meg a sorozatból. 

+tipp

Érdemes a sorozat első részével az Agatha Raisin és a spenótos halálpitével kezdeni, mert később könnyebben lesznek érthetőek az apróbb utalások.. 

Fülszöveg:

Vakációjáról visszatérve Agatha Raisin döbbenten tapasztalja, hogy új jövevény tűnt fel a faluban, egy nő, aki mindjárt be is férkőzött a vonzó agglegény, James Lacey kegyeibe. A szépséges Mary Fortune minden tekintetben különb Agathánál, a kertben pedig egyenesen verhetetlen, és Carsely kertészeti kiállításának közeledtével Agathát ez egyre inkább nyomasztja, így amikor Maryt holtan, virágcserépbe ültetve találják, Agatha megragadja a lehetőséget, hogy gyökerestül kiássa a falubeliek titkait, és besározza a szerencsétlen áldozatot. Ám Agathának is megvan a maga piszkos kis titka... A skót írónő regénye - mint valamennyi Agatha Raisin könyv - izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel.

                                     
                                      fotó forrása az írónő saját oldala

Phil Doran-Csábító Toscana

Ki az akit nem csábít Toscana a fűszeres illataival, remek olasz ételekkel és az olasz mentalitással megspékelve?
Szerintem picit mindannyian Olaszország szerelmesei vagyunk, aki járt már ott azért, aki még nem hát azért.
Talán ezért is örvendenek olyan nagy népszerűségnek az Olaszországgal kapcsolatos könyvek, mert mindenki szeretné átérezni az igazi olasz életérzést.






kép innen








kép innen

A Csábító Toscana lapjain szinte megelevenedik és beszippant az olasz világ, a maga mozgalmas, pörgős, de mégis lassított életmódjával. Ez nem is akkora ellentmondás, ha jól belegondolunk, hanem egy teljesen normális megközelítés, maximálisan minden percet kiélveznek, de tudnak lazítani és senki sem háborodik fel, hogy bezárnak a boltok és csak délután nyitnak ki, vagy éppen a bürokrácia megy olyan lassan, hogy akár mi  Európa más országaiban, vagy Amerikában élők totálisan kiakadnánk, a hajunkat tépnénk.
 Ők így élnek és kész, vagy megszoksz vagy megszöksz. A könyv egy amerikai pár Phil és Nancy Doran beilleszkedését követi végig egy rusztikus kis olasz ház felújításán keresztül.
A könyv szinte minden lapja élvezetes olvasmány volt, szeretet, barátság, öröm és bánat, hol együtt nevetünk a szereplőkkel, de az is megesik, hogy velük együtt sírunk.


Úgy tökéletes a könyv, ahogy van, én 10/10-re értékelem.



Fülszöveg:

Phil Doran élete lassan összeomlik. Az egykor sikeres hollywoodi író-producert háttérbe szorítják a feltörekvő új tehetségek, házassága pedig az évek alatt alaposan megkopott, ellaposodott. Felesége, Nancy úgy érzi, ideje változtatni, ezért olaszországi körútján egy alaposan lerobbant, háromszáz éves toscanai házzal lepi meg a férjét. A meglepetés sikerül, csak éppen nem úgy, ahogy Nancy eltervezte. Phil számára a baljós jelek már akkor elkezdődnek, amikor a helyi légitársaság rozzant gépének ajtaja nem nyílik ki. A kellemetlenségek rémálommá fokozódnak, amikor megpillantja új otthonát, és kezdetét veszi a ház felújítása egy olyan országban, amelynek milliónyi törvénye, de egyetlen szabálya sincs, és ahol minden bezár délben négy órára, hogy a helyiek nyugodtan ehessenek, ihassanak, vagy éppen szerelmeskedhessenek. A Csábító Toscana nem egy megszokott történet amerikaiakról, akik egész életükben arról álmodoznak, hogy egyszer majd hátrahagynak mindent, és Európába költöznek. Doran fokozatosan hódol be Toscana varázsának: a táj kifogyhatatlan szépségének, az ízek és az illatok érzéki örömének. Újra felfedezi önmagát és a feleségét, és egy olyan helyen találja meg a boldogságot, ahol a legkevésbé sem számított rá. A csábító Toscana elképesztően humoros, és hihetetlen dolgokat tudunk meg belőle Olaszországról. Mulatságos és szívszaggató, pikáns és édes. Képzeljék el, hogy Frances Mayest és Dave Barryt megszórják egy kis parmezánnal és nyakon öntik olívaolajjal pontosan ilyen Phil Doran írása. Egyszerűen nem lehet letenni.