M.K. Oliver: Szociopaták kézikönyve a jó házassághoz

 Fülszöveg: EGY HULLA HEVER A NAPPALIMBAN.

A rendőrséget nem tervezem kihívni, mivel én szúrtam le a betolakodót. Ha őszinte akarok lenni, összesen hétszer. Az ember nem is gondolná, milyen nehéz megölni valakit egy zöldségvágó késsel.

Mielőtt találgatni kezdenél: nem a férjem az. Kétségtelen, hogy töketlen alak úgy a szexuális életünkben, mint a munkahelyén, de ezért még nem ölném meg. Van most fontosabb dolgom.

Például be kell valahogy nyomnom a nagyobbik lányunkat a legjobb iskolába, és megtaláltam álmaim házát Hampsteadben, amire le akarok csapni. Meg el kéne rejtenem ezt a holttestet is.

EGY NŐ MUNKÁJA SOSEM ÉR VÉGET.

MEGTEREMTETTEM A TÖKÉLETES ÉLETET, ÉS NEM FOGOM HAGYNI, HOGY BÁRKI ELVEGYE TŐLEM.

Vajon mennyire normális, hogy imádtam ezt az abszurd történetet és drukkoltam Lalla-nak, aki egyébként nem is kicsit szociopata?

Egyre többször hoznak az írók olyan karaktereket, akik a spektrumon mozognak, de mégis közel kerülnek az olvasókhoz és még szimpatizálni is lehet velük. Trend ide vagy oda, nekem bejön ez a koncepció.

Imádtam, hogy Lalla mennyire manipulatív, érzelemmentes, számító és nagyon sajátos a problémamegoldó képessége és akkor még enyhén fogalmaztam. A családja és a baráti köre tipikus újgazdagok, de a problémáik ehhez mérten sajátosak, Lalla pedig jó baráthoz, feleséghez méltóan megoldja ezeket, de elveszti a fonalat és egyre nagyobb bajba sodorja Önmagát és környezetét.

Tetszett, hogy a múltja őt is kísérti, de egyszerűen a nemet nem ismeri és a végére nagyon meglepő lezárást kapunk, biztos nem erre szamítottam, amikor elkezdtem olvasni, de így utólag azt mondom, hogy nem is lehetett volna jobb.

Az író jól hozza a női karaktereket és a háttérszereplő férfiakat, annak ellenére, hogy ő is az erősebbik nemhez tartozik, nagyon bírom, hogy a férfias gondolkodás egy női karakterben ilyen izgalmasan bontakozik ki.

A stílus humoros, de mégis morbid, a történet laza, de végig pörög és a morális kérdések is nagyon jól passzoltak a karakterekhez. 

 Egyébként elgondolkodtató, hogy egyre jobban kitolódik az a bizonyos ingerküszöb -magamon is érzem-  és szuper az, ahogy az írók ezt meg tudják lovagolni, de lehet, hogy csak egyszerűen jól szórakozunk egy negatív attitűddel rendelkező karakterrel, mert végre kitőrhetünk általa a megszokottból. Ezen még gondolkodnom kell, de nagyon remélem, hogy lesznek még ilyen történetek és bátor írók, mert én nagyon bírom az erkölcsileg megkérdőjelezhető karaktereiket. 

Nem ígérem, hogy Lalla Rook mindenkinél működni fog, de egy esélyt érdemes adni a regénynek.

A könyv elérhető a Magnólia Kiadónál.

Bruna De Luca: Livia Rómában

 

Fülszöveg:  A 16 éves Livia nem találja a helyét. Skóciában született, olasz családban. Hosszú idő után a nyarat Rómában tölti, hogy segítsen a nagymamája bárjában. Itt dolgozik a hűvös Giulio is, aki ezer szállal kötődik Livia rokonságához, ám ösztönösen idegenkednek egymástól. Mégis össze kell fogniuk, hogy a számukra legfontosabbak megmeneküljenek az összeomlástól. Liviát a rómaiak turistaként, a családja gyerekként kezeli. A nehézségek azonban bebizonyítják, hogy éppolyan olasz és karakán, mint nőrokonai. És hogy mindenki számára akad egy hely nemcsak a bárban, hanem Livia szívében is. Róma, nyár, Vespa és szerelem.

Egy kis Róma, egy kis nyár, egy kis szerelem, ételek és kalandok, ez mind Bruna De Luca, Livia Rómában című története, csak úgy, kivonatolva.

 Pontosan egy hasonló történetre vártam:  fiatalság, bolondság, felnőtté válás, identitáskeresés, kultúrák közötti eltérések és egy igazi Vespa-s dolce vita, ráadásul egy bohokás, de szerethető és gyorsan olvasható regényben.

Kezdjük is az alapoknál. Livia Skóciából Rómába érkezik, hogy segítsen a nagymamájának, de nem is egy pezsgő, olaszos történet lenne, ha a napsütés és a finom ételek mellé nem kapnánk egy jó adag bonyodalmat is, csak úgy olaszosan. Giulio, a helyi srác,  akivel Liviának finoman szólva sem indul felhőtlenül a kapcsolata számos lehetőséget kínál a történet bonyolítására és természetesen az írónő nem hagyja ki ezt a magas labdát, így a történet is felpörgött már az elején. Egy olyan barátnőt, mint Isla pedig minden lány megérdemel. 

Tetszettek a karakterek, igazi mai fiatalok, tele daccal, életszeretettel és optimizmussal egyaránt. Amit még nagyon szerettem az a közösség erejének beépítése és a kultúra megjelrnítése. A nyelvezete és a történetvezetés,  bár egyszerű és nem akar nagy csavarokkal zavart kelteni, mégis, ez pont így volt jól, mert a regény fiataloknak szól, megszólítja a kezdő olvasókat is.  A vége pedig nagyon is a történethez passzoló lezárást kapott, elárulom, lehet miatta izgulni. 

Mondhatnánk, hogy fiatalság bolondság, de a könyvnek mélyebb üzenete is van, például, hogy a felnőttéválás nehéz, sokszor humoros vagy éppen drámai, de megugorható, ha van szeretet és egy kis dolce vita.

Szívből ajánlom a regényt már 13 éves kortól. Szerintem nyárra ilyen kötelező olvasmányok kellenének, legalábbis a lányok biztos többet olvasnának és álmodoznának a nyáron. 

A recenziós példányt köszönöm Menő Könyvek!

Borsa Brown: Jakuza

 

Fülszöveg: Tiltott szerelem

Rebecca Collins egy pillanat alatt veszít el mindent.

Egy idegen városban, Tokió neonfényei alatt ébred rá, hogy a szabadsága egy ismeretlen kezébe került, akinek jóformán csak a nevét tudja.

Levi Yata, a japán-amerikai férfi egyszerre megmentő és maga a fenyegetés. Hiába leplezi a testét fedő irezumi tetoválásokat, a múltja szorosan összefonódik a jakuzával, ahol a becsület törvény, a kötelesség lánc, a szeretet pedig veszélyes gyengeség.

A nő számára a férfi a túlélés ígérete. Ám ebben a világban az érintés nem mindig a gyengédség jele, olykor a hatalomé.

A férfi számára a nő a legnagyobb kockázat. De a vágy nem mindig hozza el a beteljesülést, olykor csak egy motor, amely mozgatja a szálakat.

Minden érintés veszélyt jelent. És minden döntés vérrel pecsételődik meg.

Mert a japán alvilágban nincs helye érzelmeknek. Az örök tartozás törvénye mindent felülír, még a szerelmet is.

Borsa Brown regénye egy sötét, szenvedélyes, pszichológiai feszültséggel átszőtt történet hatalomról és hűségről. A japán maffia ismeretlen, elzárt világába kalauzolja az olvasót.

Rajongtam az Arab sorozatért, ezért nagy várakozással kezdtem el a Jakuza című regényt is, hiszen Japán és a kultúraja ezúttal is nagyon vonzott.

 A nő-férfi kapcsolat ebben a történetben is lenyűgözött, az írónő fantasztikusan adagolja a gyengébb nem védtelen, de mégis nőies, ősi ösztönökkel felruházott női és a határozott, erős és hatalamközpontú férfi kapcsolatát. Megsúgom, az erotikus szál is teljesen renben volt, ami számomra fontos, mert nem szeretem, amikor a cselekmény épül az erotika köré és nem fordítva.

A regény nagy erőssége számomra a kultúra bemutatása a szemléletes leírások és az a történetvezetés, ami Borsa Brown sajátja, a kiváló párbeszédek gördülékennyé teszik az olvasást és szépen kirajzolódik egy zárt közösség és világ, ahova kevesen kapnak betekintést. Szeretem, hogy sokszor, alapos kutatások után megír Nekünk, olvasókank egy ilyen szórakoztató, de mégis sok tanulsággal és érzelmekkel teli, viharos történetet.

A karakterközpontú írásmód pozitív és minden esetben eléri nálam, hogy vonzódjak a karakterekhez, ezúttal sem volt ez máshogy, Levi és Rebecca egyánt intelligensek, kedvelhetőek és perzselőek voltak. A jakuzák titkos világa pedig elvarázsolt és sokkal jobban elkezdett érdekelni a téma, mint az olvasás előtt gondoltam volna.

Egyedül a gondolati részek nyomatéksoítása akasztott meg néha a történetben, ezeket én picit kigyomláltam volna a nagyobb wow hatás eléréséhez, de ezen kívül én nagyon éltem a történetet.

Az Arab sorozat továbbra is a kedvencem, de a Jakuza is előkelő helyet foglal el a zsánerben olvasott regények között.

Impulzív, érzelmes és nagyon egzotikus, ami garantált olvasási élményt fog adni. A nyár legfülledtebb története, ami elrepít egy olyan világba, ahova csak kevesen szeretnének vagy tudnak bejutni, nekünk most itt a lehetőség. 

Ti se hagyjátok ki, és a vége, hát fokytatásért kiállt, igaz Levi?🤩🥰

Mary Westmacott: Befejezetlen portré

 

Fülszöveg: kimarad, mert cselekményleírást tartalmaz.

Egy 2+1 akció keretében került a polcomra ez a 2024-es, ízléses Helikon kiadás. 

Talán említettem többször is, hogy gyűjtöm Agatha Christie regényeit, több kiadása is megvan egy-egy történetnek és azt hiszem nem lesz ez másként az álnéven publikált Mary Westmacott regényeivel sem.

A Befejezetlen portré egészen más arcát mutatja Agatha Christie-nek, a lélek, az Ő saját kis lelke kerül a középpontba, ami nagyon felkeltette a kívancsiságomat.

 Mary Westmacott álnéven nem egy bűntényt göngyölít fel, hanem lebontja a saját életének rétegeit egészen a gyermekkorától, ezáltal beengedve gyermeki, fiatal női naivitásának szikráit Celia karakterébe. Celia valójában Agatha, legalábbis az olvasás közben számomrq előjöttek az életrajzi párhuzamok,  csak azt éreztem, hogy ez most a gyengébbik, sebezhetőbb része a személyiségének. 

Azt tudni lehet, hogy az írónő remek megfigyelő volt, szerette az általa felcsipegetett megfigyeléseit, ismereteit beépíteni a történeteibe, azonban ebben a lélektani regényben ő, saját maga volt a megfigyelésének tárgya, ami néhol kicsit idealizált, néhol naiv, néhol sebezhető, mivel erre a történetre elengedte az erős nőt, a sikeres írót, egy szimpla, nagyon is emberi női karaktert jelenített meg.

Szerintem ez egy szépen kidolgozott, erős érzelmi hatással bíró, de ugyanakkor andalító és meglepően őszinte történet. Tetszett az, ahogy megjelenítette Celián keresztül a veszteséget, az önértékeléssel vívott harcot és az újrakezdés lehetőségének szikráját. Valójában egy igaz mese,  amit gyermeki lelkülettel, de nagyon is erősen tár elénk.

 Nem a megszokott stílust és csattanókat kaptam, hanem egy olyan történetet, amit jól kell tudni olvasni és akkor nagyon sokat fog adni a lelkünknek is.

Kezdésnek szívből ajánlom a Befejezetlen portrét, megéri rászanni az időt.

Charlotte McConaghy: A partvidék sötétje

Fülszöveg: Sosem látott vihar tombol a tengeren, amely reggelre egy agyonsebzett, félholt nő testét sodorja a sziklás partvidékre. A tengerszint emelkedése és az egyre szélsőségesebb időjárás miatt Shearwater sziget kutatóbázisát elhagyták a tudósok, és a szigeten lévő Nemzetközi Magbankot, melyben apokalipszis esetére növények millióinak magjait őrzik, szintén ki kell üríteni. Ezt a munkát végzi Dominic és három gyermeke, míg várnak az utolsó hajóra, mely nyolc hét múlva érkezik.

A tizenhét éves Fen talál rá a hajótörött nőre, és a család mindent megtesz, hogy életben tartsák az idegent. Ha sikerül, nyolc hetet kell együtt tölteniük a lassan a tengerbe omló szigeten. Csupán ennyi ideig kell valahogy megőrizniük a titkaikat. A családnak és az idegennek egyaránt.

A partvidék sötétje lélegzetelállítóan vad, mégis szédítően szép regény azokról a lehetetlen döntésekről, melyeket a szeretteink védelmében kell meghoznunk, miközben a körülöttünk lévő világ lassan a végéhez közeledik.

Félelmetes, hogy a klímaválság, a természet pusztulása és az élővilág jövője talán még soha nem volt ennyire aktuális téma, ezért most egyértelműen azt érzem, hogy különösen nagy hatással volt rám ez a regény.

Éppen a hosszan tartó aszály idején járunk itthon is, egy ökológiai kihívással nézünk szembe, pont most, a júliusi Moobius márkanagyköveti csomagomban lapult ez a kötet és került a kezembe, így még közelebb éreztem magamhoz a történetet és a szereplők vívódásait, érzéseit és félelmeit.

A cselekmény középpontjában egy magbank megmentése, valamint egy család túlélése áll miközben a Sheareater szigeten folytatnak heroikus küzdelmet az elemi erőkkel és saját belső kihívásaikkal. Mindez egyszerre izgalmas, szinthe thriller-szerű képi elemekkel és elgondolkodtató történésekkel, amelyek nagyon szép keretet adnak ennek a figyelemfelhívó regénynek.

Charlotte McConaghy lenyűgözően mesél és ezt nem tudom jobban körülírni, olvasni kell az írónőtől, mert csak így fog átjönni a rengeteg ismeret, kiváló leírás és logikus történetvezetés. Olyan természetességgel építi be a történetbe a túlélés, az ökológiai összeomlás és a természetvédelem kérdéseit, hogy azok meglepő, de nem nyomják el a cselekményt. A feszes ritmus végig megmarad, miközben a könyvet egy baljós, feszültséggel teli hangulat jellemzi, amely számomra a legjobb thrillerek sajátja is.

A szereplők hitelesek, összetettek és tele vannak titkokkal, belső konfliktusokkal. Könnyű volt kapcsolódni hozzájuk, miközben a jövőben játszódó történet egyre mélyebben beszippantott és szinte muszáj volt elgondolkodnom a felvetett problémákon, ha akartam, ha nem, egyszerűen ennyire hatással volt rám.

 Különösen tetszett, hogy a regény nem akarta megmondani, hogy mi az olvasó feladata, nem oktatott ki senkit, egyszerűen csak képletesen, de felkapcsolata a villanyt. Inkább gondolatébresztő módon mutatja be a klímaválság következményeit, miközben az eltűnés szélén álló sziget szépsége és törékenysége végig lenyűgöző képi elemekkel jelenik meg. Biztos vagyok benne, hogy az írónő rengeteg időt tölthetett hasonlóan vad, de mégis lenyűgöző helyszíneken.

Tudom, hogy ezt a könyvet sokaknak ajánlani fogom a hétköznapokban is. A könyvtárban is szeretnék mellé egy „Olvasásra ajánlom” cetlit tenni, és külön örülök annak, hogy a saját polcomon is ott lesz, hiszen ez az a történet, amelyhez szívesen visszatérek majd.

Összességében egy sötét hangulatú, mégis mélyen érzelmes regény a családról, a szeretetről, a természet tiszteletéről és a túlélésről.

A regény elérhető a Moobius oldalán.

 Fülszöveg: 1975, Budapest, az űrverseny végén. A hidegháború enyhülni látszik, az Apollo–Szojuz-korszak a technológiai együttműködés illúzióját kínálja, a hétköznapokat mégis az alkalmazkodás, a hallgatás és a kimondatlan határok szabják meg.

Kajetán Andor csillagász a magyar tudományos élet egyik legismertebb arca: a Csillagvizsgáló Intézet büszkesége, a televízió kedvence. A felszín alatt ugyanakkor gyász és depresszió gyötri, rossz döntések és kétes alkuk következménye, melyek mélyen a múltjába nyúlnak. És hamarosan ismét útelágazáshoz érkezik, egy újabb rossz döntés pedig már az egész hátralévő életére és szakmai munkájára végzetes kihatással lehet.

Andor ugyanis a munkáján túl a katonai felderítés informátora, aki külföldi útjairól hazatérve beszámol a történésekről, és jelentéseket ír kinti kollégáiról. Egyik este a tartótisztje megkeresi azzal, hogy a rendszer meghálálná eddigi tetteit, és arra kérik, fejezze be volt kollégája és barátja, Kemenesi György tanulmányát, mely jelentős tudományos felfedezést ígér a Végső Sors-elmélet kutatásában, ami az univerzum tágulását vizsgálja.

Kovács Krisztián valós eseményeken alapuló történelmi regénye lélektani tanulmány tudományos kíváncsiságról és lojalitásról, apaságról és elhallgatásról, nagyívű története Budapest második világháborús bombázásától a Szputnyik fellövésén át egészen a holdra szállásig, majd még annál is tovább vezet. A fény magányossága ugyanakkor feszült thriller arról, hogyan válik erkölcsi csapdává a határok feszegetése, és milyen árat fizet az, aki áruba bocsátja tehetségét a politikai hatalom számára.

A fény ugyanis nem válogat: nemcsak megvilágít, hanem le is leplez.

Kovács Krisztián regényei tükröt tartanak elénk a múltból és mégis, valahogy nagyon aktuális gondolatokat közvetítenek, legfőképpen ezért szeretem olvasni a történeteit.

A fény magányossága 1970-es években játszódik ( visszatekintés '50-es, '60-as évek) akkor, amikor a látszólagos politikai csendben az űrkutatás felé fordul a világ, köztük magyar kutatók, csillagászok is, de számukra mégis zárva maradnak a kapuk, a nyugat még mindig csak vágyálom.

Kajetán Andor ebben a megosztott tudományos világban próbál érvényesülni, ráadásul egyedülálló szülőként - ezt a szalat imádtam, sebezhető,  emberi lett tőle az írás is - , akit a saját problémái mellett erős politiki nyomás is egy depresszív állapot felé sodor. 

Nagyon erős ez a regény, megtalalja az egyensúlyt a múlt eseményei között, amelyben megfelelő mértékben jutnak mozaikok a politikai háttérből, a tudományos életből és a magánéleti kihívásokból is. Szamomra nagyon kellemes stílusban íródott a regény. Ez a nehéz, előítéletekkel teli időszak egy nagyon érdekes emberi sorson és tudományos világon keresztül került bemutatásra. Zseniális korrajz. 

Nagyon szerettem, hogy a regény nem finokodott, nem volt célja, hogy megszépítse a múltat, hanem hagyta, hogy az olvasó is a karakterekkel együtt átérezze a kihívasokat, a lehetőségeket és a veszteségeket.

Ez a történet szerintem szép fejlődési ívet ír le, a vége az egyetlen amit a bejegyzés megírásáig sem tudtam eldönteni, hogy szerettem-e vagy sem, mindenesetre nagyon érdekes lezárást kapott.

A regény összességében nagyon összetett, karizmatikus krakterekkel dolgozik, logikusan építi fel az eseményelet, a múltat szépítés nélkül tárja fel és így, ezen aspektusok által lesz a magyar szépirodalom kiemelkedő kortárs csillaga, hogy stílusos legyek.

A könyv elérhető az Agave Kiadó oldalán.