Fülszöveg: 1975, Budapest, az űrverseny végén. A hidegháború enyhülni látszik, az Apollo–Szojuz-korszak a technológiai együttműködés illúzióját kínálja, a hétköznapokat mégis az alkalmazkodás, a hallgatás és a kimondatlan határok szabják meg.

Kajetán Andor csillagász a magyar tudományos élet egyik legismertebb arca: a Csillagvizsgáló Intézet büszkesége, a televízió kedvence. A felszín alatt ugyanakkor gyász és depresszió gyötri, rossz döntések és kétes alkuk következménye, melyek mélyen a múltjába nyúlnak. És hamarosan ismét útelágazáshoz érkezik, egy újabb rossz döntés pedig már az egész hátralévő életére és szakmai munkájára végzetes kihatással lehet.

Andor ugyanis a munkáján túl a katonai felderítés informátora, aki külföldi útjairól hazatérve beszámol a történésekről, és jelentéseket ír kinti kollégáiról. Egyik este a tartótisztje megkeresi azzal, hogy a rendszer meghálálná eddigi tetteit, és arra kérik, fejezze be volt kollégája és barátja, Kemenesi György tanulmányát, mely jelentős tudományos felfedezést ígér a Végső Sors-elmélet kutatásában, ami az univerzum tágulását vizsgálja.

Kovács Krisztián valós eseményeken alapuló történelmi regénye lélektani tanulmány tudományos kíváncsiságról és lojalitásról, apaságról és elhallgatásról, nagyívű története Budapest második világháborús bombázásától a Szputnyik fellövésén át egészen a holdra szállásig, majd még annál is tovább vezet. A fény magányossága ugyanakkor feszült thriller arról, hogyan válik erkölcsi csapdává a határok feszegetése, és milyen árat fizet az, aki áruba bocsátja tehetségét a politikai hatalom számára.

A fény ugyanis nem válogat: nemcsak megvilágít, hanem le is leplez.

Kovács Krisztián regényei tükröt tartanak elénk a múltból és mégis, valahogy nagyon aktuális gondolatokat közvetítenek, legfőképpen ezért szeretem olvasni a történeteit.

A fény magányossága 1970-es években játszódik ( visszatekintés '50-es, '60-as évek) akkor, amikor a látszólagos politikai csendben az űrkutatás felé fordul a világ, köztük magyar kutatók, csillagászok is, de számukra mégis zárva maradnak a kapuk, a nyugat még mindig csak vágyálom.

Kajetán Andor ebben a megosztott tudományos világban próbál érvényesülni, ráadásul egyedülálló szülőként - ezt a szalat imádtam, sebezhető,  emberi lett tőle az írás is - , akit a saját problémái mellett erős politiki nyomás is egy depresszív állapot felé sodor. 

Nagyon erős ez a regény, megtalalja az egyensúlyt a múlt eseményei között, amelyben megfelelő mértékben jutnak mozaikok a politikai háttérből, a tudományos életből és a magánéleti kihívásokból is. Szamomra nagyon kellemes stílusban íródott a regény. Ez a nehéz, előítéletekkel teli időszak egy nagyon érdekes emberi sorson és tudományos világon keresztül került bemutatásra. Zseniális korrajz. 

Nagyon szerettem, hogy a regény nem finokodott, nem volt célja, hogy megszépítse a múltat, hanem hagyta, hogy az olvasó is a karakterekkel együtt átérezze a kihívasokat, a lehetőségeket és a veszteségeket.

Ez a történet szerintem szép fejlődési ívet ír le, a vége az egyetlen amit a bejegyzés megírásáig sem tudtam eldönteni, hogy szerettem-e vagy sem, mindenesetre nagyon érdekes lezárást kapott.

A regény összességében nagyon összetett, karizmatikus krakterekkel dolgozik, logikusan építi fel az eseményelet, a múltat szépítés nélkül tárja fel és így, ezen aspektusok által lesz a magyar szépirodalom kiemelkedő kortárs csillaga, hogy stílusos legyek.

A könyv elérhető az Agave Kiadó oldalán.

Johni Scalzi: Törékeny béke (Vének háborúja 7.)

Fülszöveg: John Scalzi tíz év után visszatér a Vének háborúja univerzumába – megérkezett a régóta várt hetedik kötet, A törékeny béke.

Tíz éven át béke honolt a csillagközi térben. A Föld, a Gyarmati Szövetség és az idegen fajokat tömörítő Konklávé közötti háromoldalú megállapodás megfékezte a háborús törekvéseket, még úgy is, hogy valójában sokan visszavágytak a korábbi idők küzdelmeibe. Egy évtizeden át a józan ész uralkodott, az összefogás eszméje határozott meg mindent.

Ám most új fenyegetés közeledik: a konszuk, az emberiség által ismert legfejlettebb intelligens lények polgárháború küszöbén állnak. A konfliktus ugyan a saját frakcióik között robban ki, de hamarosan a Gyarmati Szövetség, a Föld és a Konklávé is belesodródik a válságba, méghozzá egészen váratlan módon.

Gretchen Trujillo középszintű diplomata a szövetség bürokráciájának egyik jelentéktelen zugában. Amikor azonban meghívást kap egy titkos küldetésre, ahol a galaxis összes befolyásos hatalmának képviselője részt vesz, olyan titokra bukkan, amely új irányba terelheti az emberiség és az idegen fajok jövőjét… vagy mindannyiuk végzetét hozza el.

A Vének háborúja univerzumába a férjemmel közös olvasások során merülünk el, igazából ez az Ő kedvenc műfaja, de engem is megfogott az író stílusa, így továbbra is együtt szoktuk olvasni. 

John Scalzi legújabb kötete, A törékeny béke (Vének háborúja 7.) olyan univerzumba kalauzol, ahol tíz évnyi törékeny béke után az indulatok ismét fellángolnak. Ez a történet az intergalaktikus diplomácia és katonai stratégiák izgalmas keveréke, kellő humorral és tudományos paradigmával, amely rámutat arra, hogy a galaxisban  senki sem lehet biztos a stabilitásban és a szövetségben.

A történet középpontjába Gretchen Trujillo áll, akinek a Kolóniák Uniója titkos küldetése során fel kell derítenie, hogy mi történt az Unity kolóniával, melynek eltűnése komoly fenyegetést jelent az eddig kialakult békére. Ebben a történetbem a már szinte misztikus faj, a Consu is előtérbe kerül, akiknek a léte az univerzumot veszélyezteti.

A kötet erőssége, hogy visszahozza Scalzi szellemes párbeszédeit, humorát, lendületes képi leírásait és az űr-operás atmoszférát. Az előző részekből nekem ezek hiányoztak, a párbeszédek laposabbak voltak, de most újra pezsegtek. A sorozat hullámzó, de ez a rész nagyon izgalmas volt, mozifilm-szerű. 

Célszerű sorban olvasni a regényeket, mert ebben is sok visszautalás volt az Elveszett kolóniára és Zoé történetére egyaránt.

Összességében  A törékeny béke ideális választás azoknak, akik szeretik az űroperákat, a politikai huszárvágásokat és a  történet végén a  csavaros megoldásokat. A regény rámutat arra, hogy a jövőben is mennyire törékeny, illékony a béke, legyen szó ember-ember vagy ember-idegen civilizáció közti kapcsolatról és mindez egy szempillantás alatt darabokra is törhet.

A téma aktuális, egy jól felépített futurisztikus világ adja a történet hátterét. 

Szerintem Scalzi a sci-fi zsáner mestere, friss hangvételével, írói stílusával nem kizárólag a műfaj kedvelőit fogja magával ragadni.

A könyv elérhető: Agave Kiadó