Richard Osman: Gyilkosokra utazunk

Wheeleréknél a gyilkossági ügyek megoldása egyszerű családi vállalkozás.

Steve Wheeler ráérzett a nyugdíjas élet ízére. Időnként ugyan még mindig kinyomoz ezt-azt, de már ragaszkodik ahhoz, amit megszokott: a kocsmakvízekhez, a kedvenc padjához vagy a macskájához, aki otthon várja. Túl van élete kalandos szakaszán. Az adrenalint újabban csak menye, Amy munkája biztosítja számára.

Amy Wheeler ugyanis úgy gondolja, az adrenalin jót tesz a léleknek. Ha az ember személyi testőrként dolgozik, minden egyes nap újabb veszélyek lehetőségét hordozza. Amy pedig éppen egy világtól elzárt szigeten gondoskodik a hírhedt regényíró, Rosie D’Antonio védelméről, amíg egy holttest és egy nagy táska pénz fel nem dúlja paradicsomuk nyugalmát…

Izgalmas hajsza veszi kezdetét a világ körül. Vajon Amy és Steve képes lesz lekörözni a gyilkost? 

Érezhetően közelegnek az ünnepek, hiszen jobbnál jobb friss megjelenések árasztják el a könyvpiacot. Szinte tapintható, hogy a piacnak ez a szegmense is teljes ünnepi lázban ég. Persze nincs is jobb érzés egy könyvmoly számára, mint egy remek könyvet találni a fa alatt. 

Kettő oka is volt, hogy nagyon kíváncsi voltam erre a történetre: először is, hogy Osman a Csütörtöki nyomozóklubbal és annak kis csapatával belopta magát a szívembe, ezért mindenképpen szerettem volna újra olvasni az írótól, a másik ok pedig, hogy kíváncsi voltam arra, hogy a sorozattal aratott sikere után képes-e egy zseniális váltással megújulni, folytatni a sikerszériáját. 

Tetszik, hogy az író ismét sorozatban gondolkodott és rögtön hozott is egy mozgalmas nyitó részt. A Csütörtöki nyomozóklub nyugodt, logikusan felépített, szinte módszeres történetvezetése után itt bizony figyelnie kell az olvasónak, mivel a gépek és a bérgyilkosok egyaránt repkednek. Érezhetnénk úgy is, hogy csapong néha az írói gondolatfolyam, de a stílus továbbra is remek és a humor sincsen indokolatlanul eltúlozva, így ez nem volt zavaró. 

A történet szerint Steve nyugdíjas rendőr, menye, Amy pedig testőrként dolgozik. Amy-t egújabb megbízása Rosie D’Antonio-hoz, a híres íróhoz köti, aki bizony már nyugdíjas korú, de tele van élettel, de egy orosz oligracha életveszélyesen megfenyegetett. Amennyiben ez nem lenne elég, hát hullani kezdenek az influenszerek, mint a legyek, Amy-t pedig valamilyen kapcsolat fűzi hozzájuk. Amy és Steve Rosie segítségével rávetődnek a fenyegető „árnyékra”, hogy megállítsák, mielőtt még maguk is áldozattá válnának. Megindul hát az őrült hajsza a Föld körül.

Igazán rokonszenve kis társaság Am, Steve és Rosie. Mindannyian éles szemmel vizsgálják a környezetüket és a reakcióik is helytállók, kedveltem őket, de, bevallom a nyomozóklub karakterei magasra tették a lécet, amit nem is csoda, hogy nehéz megugrani.

Szerencsére ismét sikerült valószerűtlen szereplők összepárosításából egy ütős kis csapatot megalkotni, én nagyon várom a folytatást.

Összességében élveztem a nyomozást, a humort és az írói stílust, karácsonyi ajándéknak ajánlom a regényt.  

A kötetet köszönöm az Agave Kiadónak!

Ethel Lina White: Forog a kerék

 

Iris Carr nyaralása Európa egy távoli szegletének hegyvidékén véget ért, és mivel a barátai két nappal korábban elutaztak, egyedül kell hazavonatoznia. Az állomáson azonban napszúrást kap és elájul, de szerencséjére az utolsó pillanatban még eléri a Triesztbe tartó gyorsvonatot. A kupéban összebarátkozik Miss Froyjal, egy kedves angol nevelőnővel. Ám amikor Iris a gyógyító alvásából magához tér, sehol sem találja Miss Froyt. Ráadásul a többi utas tagadja, hogy az angol kisasszony valaha is létezett volna, és ahogy a vonat átszáguld Európán, Iris egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed egy különös és veszélyes összeesküvésbe…

Az először 1936-ban megjelent izgalmas krimiből két évvel később Alfred Hitchcock készített remek filmet, Londoni randevú címmel.

A General Press Kiadó ezúttal egy klasszikus krimivel örvendeztette meg a krimi műfaj rajongóit.

A történet egy zárt vonaton játszódik, ahol Iris Carr, megismerkedik egy angol nevelőnővel, akinek hirtelen nyoma vész. Iris annak ellenére, hogy némiképpen deliriumos állapotban van nem akar belenyugodni újdonsült ismerőse váratlan és furcsa elvesztésébe. Így a környezetében lévő átagosnak tűnő utasoktól kér segítséget, de végül ő maga sem tudja, hogy kiben bízhat meg, sőt az is lehet, hogy az összesküvéssel csak a saját agya csalja meg. A vonat pedig robog a kietlen tájakon.

Egy zseniális, szórakoztató klasszikus krimit olvashattam. A szereplők érdekesek, a történetben pedig az izgalmas krimik összes összetevőjét felvonultatja az írónő.

Több elméletet is felállítottam az olvasás során, de valójában egy még érdekesebb lezárást kaptam, mint amire számítottam.

Összességében teljesen elégedett vagyok a történettel és nem marad más hátra, mint megnézni a regényből készült filmet, amit Alfred Hitchcock készített, Londoni randevú címmel.

Én e-book formátumban olvastam a könyvet, de úgy gondolom, hogy ennek a történetnek hamarosan könyv formában is méltó helye lesz a polcomon.

Akár karácsonyi ajándéknak is ajánlom.

Rachel Burton: Könyvesbolti karácsony

Idén nagy kedvem van karácsonyi témájú könyveket olvasni, így szeretnék ajánlani egy olyan olvasmányt, ami engem igazán meglepett és kellemes olvasási élménnyel ajándékozott meg. Tavaly decemberben ez a regény volt a NIOK (Nincs Időm Olvasni kihívás) közös könyve. Még akkor decemberben abszolváltam is az olvasást (az elsőt, amit időben sikerült elolvasnom a kihívás részeként), de csak most hozom az ajánlót, hogy aki lemaradt róla az ne habozzon tovább és a karácsonyi hangolódás jegyében kedvet kapjon elolvasni a regényt. 

Egy könnyed, habos kis karácsonyi regényt vártam a borító alapján, rajta a cuki tacsival, de ennél sokkal mélyebb, érzelmesebb és felemelőbb olvasmányt kaptam. 

Megan Taylor több, mint három éve eltemetkezett a kis családi könyvesboltjukban, York-ban, ahol édesanyja támogatásával vezeti az üzletet és próbál elbújni az elől, ami elől igazából nincs menekvés, a gyász elől. Egészen jól sikerül kizárnia a külvilágot, amíg egy karácsonyi könyvbemutatót nem rendeznek a könyvesboltban a bestseller írónak,  Xander Stone-nak. A találkozásuk nem indul éppen felhőtlenül, de kiderül, hogy a gyász összeköti kettőjüket, majd elindul köztük egy olyan folyamat, amire egyikőjük sem számított és nem is tudják, hogy hova fog vezetni. A regény végére kiderül, hogy Megan-nek sikerül-e megmenteni  a könyvesboltot mielőtt csődbe menne és megnyílik-e Xander előtt, illetve a másik nagy kérdés, hogy Xander is közel engedi-e magához Megan-t azok után, hogy úgy gondolja, hogy elárulta őt. El kell dönteniük, hogy mi az, amiért érdemes küzdeni és mi az, amit el kell engedni egy életre. 

Két megtört lélek egymásra találását és megnyílását követhetjük végig Megan és Xander karakterein keresztül. A két szereplő fejlődése és felépülésének egy nagyon szép története ez, igazi romantikus, rózsaszín hangulati elemek becsempészésével. A romantika és a gyászfeldolgozás az, ami leginkább tapintható az olvasás során. Elemi erővel sújtja a karaktereket a múltjuk és folyamatosan saját magukat szorítják korlátok közé, ami a regény fő vonalát jeleni. Hiába az a támogató közeg, amely a szereplőket körülveszi, nekik mégis egymásra volt szükségük ahhoz, hogy újra úgy érezzék, hogy élnek.

Azt is nagyon kedveltem, hogy két olyan karakter állt a regény középpontjában, akiknek fontos az irodalom és ezáltal sok, leginkább romantikus irodalmi utalást is találhatunk a regényben. Érdekes volt látni, hogy mindkettőjüknél más a gyászfeldolgozás és más fázisoknál tartanak, de mégis tudnak segíteni egymásnak az elengedésben. 

A mellékszereplők nagyon jól illettek a történetbe, kedveltem őket és tetszett, hogy előrelendítették az eseményeket, amikor már úgy éreztük, hogy elakadt valami a szereplők között és kezd elcsúszni a történet. Ezt az elcsúszást, leginkább azért éreztem, mert kezdett nem működni a kémia Megan és Xander között, de ilyenkor jött valaki és előre mozdította a történetet. 

Imádtam, hogy az írónő a tacsit nem a női karakterhez társította, így aranyos volt ahogy mindig a férfi karakter mellett jelent meg, picit lágyította a karakter marconaságát, ami eleinte talán még kicsit zavaró is volt Xander tekintetében. 

A helyszínválasztás pedig nem is sikerülhetett volna jobban, hiszen egy könyvesboltban járunk, ahol a karácsonyra készülnek és még egy régensség kori összejövetelt is rendeznek a könyvklub részére, ami több vicces szituációhoz vezet, ezek a részek vidám színfoltok voltak az egyébként komolyabb témák mellett. 

A gyász mellett megjelenik a szülő-gyermek viszony, a baráti és munkakapcsolatok fontossága is. Nagyon tetszett az, ahogy az írónő a vidám és szomorú témák között megtalálta azt a törékeny egyensúlyt, amitől az olvasás kellemes tudott maradni és nem lépte át azt a határt, amikor már nyomasztóvá válik egy történet.

Egy romantikus regény mélyebb gondolatokkal, ami elandalít, elgondolkodtat és kikapcsol, ráadásul a karácsonyi hangulatot is szépen tudja hozni. A romantika és a könyvillatú olvasmányok kedvelőinek szívből ajánlom karácsonyra ezt a kötetet. 

Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy hóvihar. Egy idegen. Egy szikra. A tökéletes szerelmi történet kezdete… vagy mégsem?

A könyvesboltot vezető Megan Taylor tudja, hogy az élet néha igencsak zűrös és bonyolult. A fiatalon özveggyé lett nő számára az elmúlt néhány év kétséget sem hagyott efelől. A festői Yorkba költözött, hogy új életet kezdjen, de csak még inkább elzárkózott a világ elől.

Úgy tűnik azonban, a díjnyertes író, Xander Stone megadja számára a kezdő lökést. Szó szerint. Egy élelmiszerboltban ugyanis egyenesen a bokájára tolja a bevásárlókocsiját, majd később nem átallja Megan könyves ízlését kritizálni. A nő szívesen helyretenné ezt az arrogáns, gőgös – és őrülten szexi – idegent, ám kiderül, épp az ő könyvesboltjában tartja majd az új könyve bemutatóját még karácsony előtt.

Megan már épp előmerészkedne a csigaházából, hogy ismét megtanulja élvezni az életet, amikor kiderül: az újbóli szerelembe esés nem egészen úgy alakul, mint a könyvek lapjain.

Karácsonyi krimik és rejtélyek nagy könyve

 Egy gyönyörű, igényes, kiválóan szerkesztett karácsonyi detektívtörténet válogatást szeretnék a figyelmetekbe ajánlani.

Otto Penzler gyűjteménye valóban izgalmas krimiket rejt, amelyek kapcsolódnak a karácsony témaköréhez, a hideghez. Olyan nevek szerepelnek a gyűjteményben, mint az elmaradhatatlan Agatha Christie, Sir Arthur Conan Doyle, Ed McBain, Edgar Wallace, Isaac Asimov és még sokan, a műfaj legjobbjai közül. Számomra nagyon sok újdonságot is hozott ez a gyűjtemény, Fergus Hume, Marjorie Bowen, Stanley Ellin, Doug Allyn és még sokan mások felkeltették az érdeklődésemet és biztos vagyok benne, hogy még fogok olvasni tőlük. 

A 25 novella, mint egy nagy bon-bon válogatás, nagyon sok izgalmas és rejtélyes történetet fog találni az olvasó, aki könnyedén elmerülhet ebben a karácsonyi gyűjteményben. Nem kevesebb, mint 536 oldalon keresztül izgulhatunk, borzonghatunk és nyomozhatunk. Ráadásul nagyon sok olyan novella kapott helyet, amelyek kevésbé ismertek, de mindenképpen a gyűjteményben van a helyük. Az pedig csak hab a tortán, hogy az egyes novellák előtt a szerzőket is megismerhetjük egy rövid bevezető által.

Annyira hangulatos ez a könyv, a maga egyedülálló kivitelezésével, gyönyörű hófehér lapjaival, hogy az ünnepi olvasás biztos vagyok benne, hogy igazán különleges élmény lesz általa.

Nagyon nagy szeretettel ajánlom ezt a novellagyűjteményt a rejtélyekekért rajongó szeretteinknek. Merem állítani, hogy örök darab lesz a megajándékozott könyvespolcán. 

 Minőségi kemény kötés
 Nagy formátum: 22 x 26 cm
 Magasabb grammszámú luxuspapír 120 g/m2

 536 oldal

Tartalomjegyzék

Agatha Christie – Karácsonyi tragédia

Sir Arthur Conan Doyle – A kék karbunkulus

Gillian Linscott – Botrány télen

Mary Roberts Rinehart – A komornyik szentestéje

Joseph Shearing – A kínai alma

Ed McBain – Csöndben álmodott a ház

Thomas Hardy – Förgeteg a szekrényben

Ellery Queen – A dauphin babája

Will Scott – A karácsonyi vonat

Edgar Wallace – A dzsigoló

Marjorie Bowen – Tejes tea

Peter Lovesey – A puding próbája

Stanley Ellin – Végzetes karácsony

Doug Allyn – Előre hozott karácsony

Isaac Asimov – Karácsony tizenharmadik napja

Rex Stout – Karácsonyi parti

Ron Goulart – A tizennegyedik Mikulás

Dick Lochte – Mad Dog

Sara Paretsky – Pötyipó

Max Allan Collins – Koszorú Marley-nek

Robert Louis Stevenson – Markheim

Joseph Commings – Szerenád a gyilkosnak

Susan Moody – Hús a húsomból, vér a véremből

Peter Lovesey – Jelenés a Royal Crescenten

Fergus Hume – A kísértet ujja

A kötet elérhető: Familium

Elly Griffiths: A Janus-kő

Fülszöveg: Norwichban ​egy gyerek csontjait találják meg a munkások egy lebontásra ítélt nagy, régi ház ajtónyílása alatt, és a maradványok vizsgálatára Ruth Galloway régészt kérik fel, aki a legutóbbi ilyen eseténél majdnem maga is áldozattá vált. Vajon római kori rituális áldozatról van szó, vagy a gyilkos még közöttünk járhat?

Ruth és Harry Nelson nyomozó ezt szeretné kideríteni – mihamarabb. Amikor rájönnek, hogy a ház egykor gyermekotthon volt, felkutatják azt a katolikus papot, aki vezette annak idején. Hennessey atyától megtudják, hogy negyven évvel azelőtt két gyermek tűnt el az otthonból – egy fiú és egy lány. Soha nem találták meg őket. Miután a szénizotópos kormeghatározás kimutatja, hogy a gyermek csontjai régebbiek, mint az otthon, és abból a korszakból származnak, amikor a ház magántulajdonban állt, Ruth egyre mélyebbre merül az ügybe. Ahogy a tavasz nyárba fordul, világossá válik, hogy valaki elszántan próbálja megállítani a nyomozását azzal, hogy halálra ijeszti őt és születendő gyermekét.

A Janus-kő lebilincselő folytatása a szerző Átkelők (The Crossing Places) című thrillerének.

Alig vártam, hogy újra Dr. Ruth Galloway-jel és Nelson nyomozóval nyomozhassak ősi szimbólumok és rejtett titkok után. Az első rész levett a lábamról, így nagy reményekkel álltam neki a második  résznek, ami a Kossuth Kiadó jóvoltából érkezett hozzám a megjelenéssel egyidőben. 

Ruth-t ezúttal sem kerüli el a régmúltból érkező kiáltás. Egy kisgyermek csontvázát találják meg egy építkezésen, egészen pontosan az ajtó alá temetve, de a koponyát valahol máshol rejtették el. A korábban árvaházként üzemelő épület titkainak nyomába erednek és felkutatják azokat, köztük Henessy atyát, akik akkoriban dolgoztak az árvaházban, amikor két gyermek rejtélyes módon eltűnt. Az ügy viszont egyre szövevényesebbé válik, amikor a múlt és a jelen történései egyre jobban kezdenek összekeveredni. A csontvázak a múltba mutatnak, míg valaki a jelenben Ruth életére tör, miközben a történet egyre rejtélyesebbé és baljósabbá válik. 

Egyszerűen imádom ezt a sorozatot. A karakterek már az első részben is ígéretesek voltak, sok információt megtudtunk a személyiségük és az életük vonatkozásában, most mindez még jobban kibontakozik. Ruth egy váratlan élethelyzetben találja magát és amellett, hogy a magánéleti nehézségeivel is meg kell küzdenie még a nyomozás is a nyakába szakad egy ismeretlennel megfűszerezve, aki az életére tör. Mindezt Ruth profin kezeli, akárcsak a régészeti munkáját. Ennél a karakternél semmi olyat nem éreztem, hogy rá kelljen kiabálnom gondolatban, mert egyszerűen  logikus és bátor női karakter, aki független és minden szempontból törekszik a jóra. Az, hogy egy teljesen hétköznapi kinézetű női karakter, aki tökéletesen elfogadja magát adott számára egy pozitív kisugárzást, amitől én is sokkal jobban tudtam azonosulni vele. Nagyon megkedveltem, akárcsak Nelson-t, bár neki azért vannak hibái, de az ő észjárása és hozzáállása is abszolút illik a történethez. A mellékszereplők pedig izgalmasak, karakteresek és tökéletesen illenek a történetbe, akár a jó, akár a rossz oldalt képviselik. A mellékszereplők közül Cathbad, a druida az, aki a legjobban lenyűgözött, azt kell mondanom, hogy a furcsasága ellenére nagyon is érdekes karakter, imádtam ahogy a vörös lebernyegében mindig felbukkan és feldobja a történetet. Meg kell hagyni, hogy az írónőnek nagy erőssége a karakterábrázolás, amiben a regény sikere is rejlik. Ebben a részben nem egy érzékeny témát is feszeget az írónő, de azt is kellő érzékenységgel, ízléssel és megfontoltsággal teszi. 

A helyszínválasztás ezúttal is levett a lábamról, a szikes láp, az ásatások, a mitológiai utalások, a történelmi háttér és általánosságban az egész atmoszféra tökéletesen illik a krimiszálhoz. Egyszerűen folyamatos borzongással töltött el, amikor Ruth elszigetelt helyen álló kis lakásához ér a leírás, nagyon jól helyezi el az írónő a történet egyes részeit a helyszínek tekintetében. Folyamatos feszültséget tud kelteni a leírásaival, az olvasó számára izgalmas leírásokkal, amit remek legendákkal egészít ki. 

Ebben az esetben a fejezetek előtt a gonosz misztikus és enyhén gótikus elemekkel átszőtt, rövid monológjait olvashatjuk, amik igazán felborzolják az olvasó idegeit és remek felhangot adnak a következő fejezethez. Az egész történetben nagyon élvezetes volt olvasni a történelmi és mitikus idézeteket is. A kutatómunka ebben a regényben is nagyon érezhető volt, ami számomra mindig egy pozitív érzést generál és pluszt ad az olvasási élményhez. 

A krimi része szerintem teljesen rendben volt, nagyon szeretem az ehhez hasonló régmúltba visszanyúló rejtélyeket, miközben a jelenben is történik valami izgalmas a szereplők körül. A regény lezárása is az én ízlésemre volt szabva, nem éreztem azt, hogy máshogy kellett volna történni a dolgoknak (megjegyzem ez nálam azért elég ritkán fordul elő). Egyszerűen nem fényezni szeretném a történetet, hanem jó szívvel ajánlani, hogy a krimi rajongói egy újabb remek olvasási élménnyel gazdagodhassanak. 

Annak pedig szívből örülök, hogy a magyar kiadás borítója jól illik a történethez és sokkal hatásosabbra sikerült, mint az eredeti kiadás borítója. 

Eredeti borító: 

Egy legendákkal átszőtt történet, ami visszanyúlik a régmúltba miközben a jelenben is izzik a levegő a szereplők körül. Számomra ilyen egy tökéletes életszagú krimi, kikapcsol, gondolkodásra ösztönöz. Az olvasás során érzem, hogy a szereplők teljesen a mai világból kiragadott izgalmas karakterek, akikkel könnyű azonosulni. Szeretem amikor egy történet a szórakozás mellett valamilyen értéket is közvetít, ez a regény pedig pont ilyen, erős emberi érzelmeket mutat be, miközben a rejtélyes gyilkosságok kerülnek a középpontba. Szívből ajánlom a műfaj kedvelőinek, személy szerint már alig várom, hogy a harmadik részt is a kezembe foghassam. Ha helyesek az információim már megjelent a 15.! Dr. Ruth Galloway rész is, sőt a 15,5. kiegészítő rész is elérhető már, ami számomra azt mutatja, hogy külföldön is nagy sikernek örvend ez a sorozat. 

Chris Whitaker: Ahol az égbolt véget ér

 A We Begin at the End magyarul egy teljesen új címet kapott, Ahol az égbolt véget ér. Azt kell mondanom, hogy a magyar cím sokkal beszédesebb, karakteresebb és figyelemfelkeltőbb, így teljesen megértem a kiadó döntését. Chris Whitaker regénye Könyvelem Csaba #Párakapu kihívásának keretében került a kezembe. Csaba július hónap közös könyvének választotta, de persze lehetőség volt a júniusi vagy augusztusi könyvek közül is választani (további válaszható: Clara Dupont-Monod: Egy közülünk, Jessamine Chan: Jó anyák iskolája). Miután átböngésztem a fülszöveget, végül úgy döntöttem, hogy műfajban és érdeklődési körben ez áll most hozzám a legközelebb, így júliusban el is olvastam. Végül nagyon is örülök, hogy erre a regényre esett a választásom, mert ugyan magamtól nem biztos, hogy elolvastam volna a közeljövőben, de egyértelműen kár lett volna kihagyni.

Nincs jó. Nincs rossz. Csak az élet valahol a kettő között.

Azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt, nagyon is kedvemre való volt a hibái ellenére is. Esténként már nem is tudtam olvasni a regényt, mert általában annyira letaglózott (jó értelemben) már napközben, hogy olyankor kénytelen voltam egy vidámabb történethez nyúlni.

Egy nagyon nehéz, intenzív történetről van szó, halmozottan hátrányos helyzetű karakterekkel, ami minden oldalon kicsit összetöri az ember szívét. Úgy gondolom néha kellenek ezek a mélyebb gondolatokat, sötétebb érzelmeket átadó olvasmányok is, mert hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mennyi látható és láthatatlan szörnyűség bújik meg a világban. Néha kell egy nagy pofon, hogy értékeljük a saját életünket, azokat az embereket, akik itt vannak velünk. Ez a könyv egy ilyen nagy pofon!

A történet egy korábbi, nevezzük gyilkosságnak hatását kíséri végig, ami generációkon keresztül átívelve változtatja meg egy tengerparti kisváros, Cape Haven lakóinak életét.

A regény középpontjában egy testvérpár, a tizenhárom éves Duchess Day Radley és öccse, Robin állnak, melléjük csatlakozik a városka sheriffje, Walker. Duchess, magát törvényen kívüliként aposztrofálva próbálja meg édesanyja és testvére életét egyengetni, de legalább a felszínen tartani. Ez addig működik is valamennyire, amíg a 30 évvel korábbi események vissza nem köszönnek azáltal, hogy Vincent Kinget kiengedik a börtönből és a sötét folyamatok innentől egyre mélyebbre taszítják a városka lakóit.

Látszólag egy szálon indul a történet, de számtalan mellékszál kerül a képbe, amiből az 500. oldal környékén kezd kibontakozni egy szép, kerek egész történet. Annak ellenére, hogy lassan halad előre a történet mégis végig azt érezni, hogy száguldunk valami felé, ami nem biztos, hogy jó lesz.

Eddig el sem tudtam képzelni, hogy ennyi tragédiát úgy bele lehet sűríteni egyetlen történetbe, hogy ne legyen gyötrelem olvasni, de az írónak mégis sikerült úgy adagolnia, hogy felszültségkeltő legyen és hatni tudjon az érzelmekre.

Duchess karaktere lenyűgöző, drámai és remekül kidolgozott. Annyi féle érzelem árad ebből a kislányból, hogy szinte felfogni is nehéz, de követni is az érzelmi cunamit, ami követi. Hol felnőtt, hol gyerek, hol pedig törvényen kívüli, egyszerűen a harag próbál utat törni a gyermeki érzelmeken át, amit nem könnyű feladat megírni, de ebben a regényben sikerült és mindent vitt. Ha másért nem is (de persze igen), hát Duchess karakteréért mindenképpen megéri végigolvasni az 512 oldalt, mert a végén szárnyal az író, kiváló befejezést kapott a történet, pedig én nem ezt vártam, de mégis nagyon tetszett.

Walker, ő róla nehezebb írni, mert engem több irányba is elvitt a karakter, hol kedveltem, hol idegesített, de összességében mégis azt kell mondanom, hogy érdekes volt és megtaláltam benne azokat a pozitívumokat, amelyek miatt nagyon is illett Duchess karaktere mellé.  Érdekes volta az ő bonyolult kapcsolati hálója, hiszen az összes érintetthez fűzte valamilyen érzelmi viszony és nagyon nehezen tudta feldolgozni még a saját érzelmeit is, amit érezni is lehetett az olvasás során. Ennek ellenére tetszett a fejlődése, útkeresése és embersége.

A mellékszereplőket is nagyon szépen kidolgozta az író, nem lehetett rájuk panasz, Star, Vincent, Drake és a többiek is mindannyian belesimultak a történetbe, elhittem az olvasás során, hogy valóbanélnek és lélegeznek ebben a tengerparti városkában, ahol a fejlődés a bűnnel egyszerre tör utat magának és mindez lenyomatot hagy az emberekben.

Ajánlom azoknak az olvasóknak, akik nem egy cukormázas véget érő történetre vágynak és olvasás közben meg szeretnék pendíteni az összes húrt a lelkükön. Bizony, erre az olvasási élményre fel kell készülni lelkileg, mert pont elég hosszú ahhoz, hogy lehengereljen, és sokáig velünk maradjon az élmény.

Egy regény a bűnről, barátságról, feloldozásról és a szeretetről. 

Paula Hawkins: Lassan izzó tűz

 A Lány a vonaton című thrillerrel Hawkins beírta magát a feszültségkeltés, a titokzatos atmoszférateremtés és a csavaros kivitelezés mesterei közé. Első regényének volt egyfajta sötét légköre, ami akarva akaratlanul magához vonzotta az olvasót, annak ellenére is, hogy lehetett szeretni vagy éppen utálni a főszereplőt és magát a regényt is. Az írónő második regényét, a Víz mélyént én nem olvastam, valahogy nem érdekelt a témája alapján, de ahogy megláttam a Lassan izzó tűz gyönyörű borítóját, a csábító fülszöveget egyszerűen tudtam, hogy muszáj elolvasnom, ráadásul ezt a világpremierrel azonos időben tehettem meg. 

Emellett külön örültem annak is, hogy Csaba az Őrült Ősz kihívásához is pont ezt a regényt választotta szeptemberi olvasmánynak. 

A regénynek a Regent-csatorna adja meg a tökéletes helyszínt, szerintem ennél jobbat keresve sem lehet találni. Ez az a helyszín, amit London vonatkozásában eddig nem igazán használtak ki az írók, pedig szerintem igazán vonzó az olvasók számára, ismeretlen, érdekes, a víz közelsége pedig jelen esetben igazán komisszá teszi a légkört. A kötet elején még egy térképet is találhatunk, ami remek indítása az olvasásnak. 

A könyv szinte rögtön egy gyilkossággal indít, megölnek egy férfit, Danielt a saját lakóhajóján, eddig ugye semmi különös? A nyomozók egyből eljutnak Laurához, aki szembetűnően zavart és egyértelműen kapcsolatba hozható Daniellel. Azonban az, ami ezután jön, na az valójában a zavarba ejtő, belépnek a múlt árnyai és a jelen gonoszságai. Laura mellett Angela, Carla, Theo, Miriam és Irene azok, akik elindítják a gondolatmenetünket és kísérnek végig minket a végkifejletig, mindvégig az ő szemszögükből követhetjük a történet alakulását, a nyomozók jelen esetben csak gyenge mellékszereplőként jelennek meg. Valamiért minden egyes szereplő félre akar minket vezetni, de vajon kinek mi az oka erre? 

Érdekes, hogy a cselekmény kezdete a végpont és onnan haladunk visszafelé, hogy a szálak a helyükre kerüljenek, mindeközben folyamatosan elbizonytalanodunk, még annak ellenére is, hogy a cselekmény helyrajzilag egy nagyon kis háromszögben történik, viszont a karakterek annyira összekuszálják a gondolatainkat, hogy a tér és idő egy idő után összefolyik. 

A cselekmény további bonyolítását az adja, hogy a könyvön belül még egy könyvet olvashatunk, ami időnként fel-felbukkan és apró részletekkel, néhol nehezen követhető történésekkel zavarja össze az olvasó koncentráltságát. Ez engem bevallom többször zavart. Nem mindig értetettem a belső könyv ok és okozati hálóját vagy éppen a kapcsolódási pontját, amikor megértettem, akkor sem lehettem biztos benne, hogy a jó gondolatmenetet kaptam el. Folyamatosan azon kattogtam, hogy ezzel vajon milyen célja volt az írónőnek. Nekem ez a része a könyv felépítésének nem igazán tetszett, néha céltalannak éreztem. 

A regény elejétől gondolkodtam, hogy a szereplők közül ki a főgonosz és mivel Agatha Christie könyvein szocializálódtam - ami a krimi előéletemet illeti -, így viszonylag hamar kifundáltam, hogy ki volt az elkövető és ez a könyv végén lévő csavar ellenére is a helyes megoldás volt. 

Úgy gondolom, hogy nem baj, ha rájövünk, hogy ki az elkövető, mert semmit sem von le az olvasmány thrillerkénti értékéből, mert egy olyan családi és kapcsolati hálót figyelhettünk meg, ami a csatlakozási pontjain keresztül igazán érdekessé és olvasmányossá tette a történetet. 

Voltak a szereplőknek is nagyon furcsa gondolataik, cselekedeteik, nagyon érdekes volt több szemszögből is belelátni az egyes karakterek gondolataiba, a végkifejlet felé haladásuk során véghez vitt cselekedeteikbe. Valójában érdekes karaktereket kaptunk, egyik sem volt kiemelkedő, de talán Daniel az, aki a leginkább figyelemre érdemes, ami a pszichét illeti. Több olyan szereplő is volt, aki mentálisan és pszichésen sem átlagos karakter és ezt nagyon jól sikerült is megjelenítenie az írónőnek, volt olyan, akivel együtt tudtunk érezni és volt olyan is, akivel nem szívesen akadnánk össze életünk során. Igaz, ha jobban belegondolok nem igazán örültem volna, ha bármelyikük a szomszédságomban lakik, mert a csontvázak bizony hullottak rendesen a szekrényből, az elsőtől az utolsó oldalig. 

Annak ellenére, hogy a krimiszál nem annyira erős, de a regény maga mégis mélyen karakteres volt , ezáltal sötét atmoszférát tudott teremteni, pont annyira, hogy ne érezzük, hogy a gyomrunk forog, hanem bele tudjuk élni magunkat a történésekbe és megpróbáljuk kibogozni a szálakat. Szükségünk lesz a kis szürke agysejtjeinkre, ha valóban bele szeretnénk mélyedni a történet legmélyebb szegmenseibe is és együtt szeretnénk gondolkodni a szereplőkkel. 

Fülszöveg: „Mi ütött beléd?”

Laurát egész életében előítélettel kezelték. Azt mondták rá, forrófejű, problémás, különc. Volt, aki egyenesen azt állította, veszélyes.

Miriam tudja, hogy Laura nem feltétlenül gyilkos, csak mert látták távozni a borzalmas gyilkosság színhelyéről, ráadásul véres ruhában. Miriam tisztában van vele, milyen könnyen előfordul, hogy az ember rosszkor jár a rossz helyen.

Carla magánkívül van az unokaöccse brutális meggyilkolása után. Senkiben se bízik: jó emberek is képesek szörnyűségekre. De milyen messzire megy Carla, hogy megbékélhessen?

Mindenki sérült, az ártatlanok és a bűnösök is. Vannak, akik annyira sérültek, hogy ölni is képesek.

„Nézd, mit tettél – és mi lett belőle.”

Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 320
Fordító: Tomori Gábor
Ár: 3518 Ft