Idén is viszonylag szépen haladok az olvasásokkal, annak ellenére, hogy közben szakdolgozat, államvizsga és beadandók hada vár rám.
Ahogy nézegettem a Moly-on az olvasmánylistámat idén a krimi, thriller viszi eddig a vezérvonalat. Mondjuk annyira ez nem lepett meg, hiszen egyik kedvenc műfajomról van szó, ez az, ami a legjobban kikapcsol.
Úgy gondoltam, hogy most 2 krimit szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, egyszerűen, röviden.
1919, Anglia. A veszélyes, kiszámíthatatlan nagybátyjával és magát agyondolgozó anyjával együtt nyomorban élő Lousia Cannon szebb életről álmodik, lehetőség szerint minél messzebb Londontól. A fiatal lány számára a megváltást jelenti az Oxfordshire gyönyörű vidékén található Mitford házban kínálkozó munkalehetőség, ahol a Mitford nővérek mellé keresnek szolgálót. Lousia Cannon egyszerre lesz a hat lány dajkája, gardedámja és a legidősebb nővér, a 16 éves, éles eszű és éles nyelvű Nancy bizalmasa.
A környéket eközben egy hátborzongató rejtély tartja lázban: a legendás ápolónő, Florence Nightingale keresztlányát, Florence Nightingale Shore-t fényes nappal gyilkolják meg egy vonaton. A szövevényes ügybe Louisa és Nancy is belekeveredik, de mit tehet két fiatal lány egy olyan gyilkossal szemben, aki bármire képes, hogy elkerülje a lelepleződést?Jessica Fellowes megtörtént eseményeken alapuló regénye egyszerre idézi meg Agatha Christie klasszikus bűnügyi történeteit és a Downton Abbey hangulatát. A Mitfordi rejtélyek az elmúlt évek egyik legnagyobb nemzetközi sikert arató brit krimisorozata.
V É L E M É N Y E M
A Mitfordi rejtélyek 1. részét már korábban feltettem az elolvasandó könyvek listájára, így nagyon boldog voltam, amikor magyarul is megjelent, rögtön le is csaptam rá. A borítójának ritka kellemes színkombinációja is megfogott, az ábrázolt jelenet nem annyira, de ez nem is baj, nem elvárás, a beltartalomra voltam nagyon kíváncsi, nem is rakosgattam sokáig, gyorsan haladtam az olvasással is. Plusz kíváncsiságfaktor volt, hogy Julian Fellowes (Downton Abbey) unokahúga az írója a könyvnek. Elmondhatom, hogy összességében élveztem az olvasást, de volt bennem egy pici hiányérzet, mivel nem volt annyira mozgalmas, mint azt vártam volna, viszonylag nyugodt mederben haladt a cselekmény, nehezen is ragadtak meg bennem a kulcsfontosságú lépéseken kívül eső történések. Az ilyen zsánerben íródott regényeknél óhatatlan, hogy kedvenc írónőmmel, Agatha Christie-vel hasonlítsam össze az írást. Azt kell, hogy mondjam megvolt az atmoszféra, ami jellemzi A.C. regényeit is, bele tudtam helyezkedni a környezetbe, a korszakba, ami mindenképpen ad egy pozitív hangvételt az olvasás során. A gyilkosság egy vonaton történik, bevallom ez engem nagyon érdekelt, mert valahogy vonzódom a vonaton játszódó történetekhez, igaz nem tudom megmagyarázni eme vonzódásomat, de a másik ilyen, ami ebben a regényben szintén megvolt, az az, hogy valós eseményeken alapult (Florence Nightingale Shore és 1920-ban bekövetkezett halála és a Midford család). Innentől azt hiszem nálam nyert ügye volt a regénynek, a váltott szemszögből - Louisa és Guy - történő vizsgálódás pedig izgalmassá is tudta tenni azt, ahogy eljutottunk a végkifejlethez, illetve működött köztük a kémia, minden szempontból. Kedveltem a karaktereket, remekül beleillettek a korszakba és az adott eseményeket is nagyon jól kezelte, bontakoztatta ki az írónő a karakterei segítségével.
Az írónő izgalmas cselekményt helyezett egy remek atmoszférába, amit a stílusával sikerült elmélyítenie, így mindenképpen kíváncsian várom a Midford nővérek következő nyomozását.
F Ü L S Z Ö V E G
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Agatha ugyan élete virágjában van, mégis érez némi féltékenységet fiatal, csinos beosztottja, Toni szemtelen fiatalsága okán. Ám messze nem ez a fő gond. Sokkal inkább az, hogy egykori szeretője, Sir Charles Fraith már nem menekülhet abból a házassági csapdából, amelybe az állandó pénzszűke miatt került. Nincs mese, egybe kell kelnie az újgazdag, felkapaszkodott Brown-Field család ritka ellenszenves leányával. Agatha mégsem adja fel a reményt, hogy Charlest kimentse ebből a csávából. Közben egy fényes, jelmezes partin kegyetlen gyilkosság történik, és maga Agatha is a gyanúsítottak közé kerül. Ráadásul újra szikrázik a levegő exférje, James és közte.
Meglesz-e végül tettes? Lehet-e Agathának és Jamesnek második esélye a szerelemre?
V É L E M É N Y E M
Immáron 31. alkalommal nyomoztam együtt Agatha Raisin-nel, a kedves kis mazsola detektívvel. Mindig megmosolyogtat, hogy mennyire illik rá ez a név, pedig talán az elején még az írónő sem tudta, hogy sikerül egy ennyire kotnyeles, de szerethető nőszemélyt megalkotnia, aki tényleg igazi Mazsola, a szó jó értelmében.
Azt kell sajnos mondanom, hogy nem ez a legjobban sikerült regénye az írónőnek, talán azért, mert az írásba bevonta egy kedves barátját is (Rod Green), mivel ő már túl beteg volt ahhoz, hogy mindent egyedül vigyen végig, így csak felügyelte a folyamatot. Erről van is egy kis szösszenet a regényt megelőzően, amin meg is lepődtem, mert először nem tudtam hova is tegyem, meglepett. Sajnos én éreztem némi megbicsaklást a stílusban és összességében az egész írásban, elveszett egy pici báj, kellem, ami olyan sajátja volt az írásoknak, de szerencsére a humor és szarkazmus azért továbbra is megmaradt. Sir Charles nagyobb teret kapott, amit kimondottan élveztem, szeretem az angol, fukarságra hajlamos nemes karakterét, igazán karakters. A regény középpontjában ezúttal a lovas közösség, a díjugratók világa került, ami nem áll hozzám közel, de tudom, hogy az angolok szeretik ezt a miliőt, így összességében ezúttal én is szívesen olvastam erről a világról és nyomoztam ebben a közegben Agatha-val együtt, aki szokás szerint az események sűrűjébe kerül, ahol az élete is igencsak veszélyben volt, tudjátok, csak a szokásos.
A szereplőket továbbra is szeretem, de valahogy ott motoszkált bennem, hogy lassan vége a közös kalandoknak, ami kicsit elszomorított olvasás közben, viszont lassan indulhat az újraolvasások sora, de előbb még megvárom a befejező 32. részt.
Mostanában elkezdtem nézni az Ashley Jansen főszereplésével futó sorozatot is és egyre jobban tudom vele azonosítani Agathat, annak ellenére, hogy eleinte nehezen fogadtam el, hogy teljesen más karaktert képzeltem el a könyvek alapján. A regények mellé tehát a sorozatot is jószívvel ajánlom, mert nagyon vicces és kikapcsolódáshoz remek választás.
