Szacsvay László - Vajda Katalin: Féltem, amíg éltem

 

Fülszöveg: Szacsvay László nemcsak fantasztikus színész, mesélőnek is megejtően rokonszenves. Szépítgetés nélkül kíséri végig az olvasót az életén: a gyerekkori emlékein, a főiskolai, majd a Nemzetiben és a Katonában töltött évein és mai, keserédesen elbeszélt mindennapjain. Az ő szemével kukkanthatunk be a színfalak és a forgatási helyszínek mögé, a színészlegendák világába. Nem lehet meghatottság nélkül nélkül olvasni tragikus sorsú feleségéhez és a nemrég elveszített legjobb baráthoz, Benedek Miklóshoz fűződő kapcsolatáról és mindarról, amit a színészetről, a kutyáiról és mai világunkról gondol. A könyv megalkotásában régi barátja, Vajda Katalin segítette.

A jó életrajzi kötetnél egy jobb dolog létezik, a gazdagon illusztrált életrajzi írás.

A kötet Vajda Katalin tolmácsolásában látott napvilágot a Corvina Kiadó gondozásában.

1947-től, tehát Szacsvay László születésétől kezdődik az életrajz, majd kalauzol végig minket a fontosabb életállomásokon, barátságokon, szerelmen és a színházon innen és túli életen.

Nagyon színesen, ízesen és érzékletesen megírt önéletrajz. Szerettem azt, ahogy visszarepített a múltba és csak úgy áradtak a művészből a történetek, mint a vad folyó egy esőzés után.

Számomra a legkedvesebb részek a gyermekkor és a kutyusaihoz fűződő kapcsolatának bemutatása volt.

A gazdag, fényképes illusztrációknak köszönhetően még közelebb éreztem magamhoz Szacsvay Lászlót, az embert. Igazán különleges, korábban nem látott fényképek is megjelennek a kötetben.

Az írás emellett igazi korrajz is a maga szépségeivel és nehézségeivel, legyen szó az '56-os eseményekről vagy éppen a jelenről.

Számos nehéz életszakasz is a kötet részét képezi, amelyek eddig a nyilvánosság számára valószínűleg nem voltak ismert tények. Ezekről az időszakokról is jó volt olvasni a maga puritán őszinteségében.

A 111. oldalra lapozva találtok egy szenzációs fotót Bajor Imre társaságában látható Szacsvay László, egyszerűen abban az egy fotóban benne van a művészet esszenciája, az életigenlés és maga a Művész, imádtam.

A másik kedvenc témám a kutyás téma volt, egyszerűen az ahogy eljutunk a kutyák iránti félelemtől a kutya, mint társ életstílusig, hát szenzációs része a könyvnek. Az egész könyv lényegében egy életút szépen megírt krónikája.

Amennyiben idén ősszel egyetlen életrajzi kötetet tervezel elolvasni, akkor szerintem ez legyen az.

Stílusos, beszédes és elgondolkodtató.

A könyv megvásárolható: Corvina Kiadó oldalán

Anne Glenconner: Az udvarhölgy

Fülszöveg: Margit ​hercegnő udvarhölgyének nem mindennapi életébe nyerhetünk bepillantást, aki nyoszolyólány volt a királynő koronázási szertartásán. Anne Glenconner könyve felfedi a The Crown című Netflix-sorozat hátterét, valamint beszél a saját élete fordulatos eseményeiről és tragédiáiról, amelyekben mindvégig bátran helyt állt, és a generációjára jellemző kitartással vészelte át a nehézségeket.

Anne Glenconner gyerekkora óta közel áll a királyi családhoz. Leicester ötödik grófjának elsőszülött gyermeke volt, de „nagy csalódás”-t okozott a családnak, mert lányként nem lehetett örökös. Holkham Hallban, Anglia egyik legnagyobb birtokának kastélyában nőtt fel, ami Sandringhammel határos, így sokszor játszottak együtt Erzsébet és Margit hercegnővel.

Udvarhölgyként és a koronázási szertartás egyik nyoszolyólányaként, Lady Glenconner a királyi ház történetének hiteles szemtanúja, ugyanakkor a túlélője és képviselője egy olyan generációnak, amelyben az arisztokrata nők örökség nélkül maradnak, mégis komoly társadalmi elvárások nehezednek rájuk.

Anne Glenconner a karizmatikus, de rendkívül csapodár Colin Tennant, Lord Glenconner, felesége lett. Colin Tennant megvásárolta Mustique szigetét, és Anne Glenconnerrel együtt egy paradicsomot hozott létre gazdagok és hírességek számára. Egyik első vendégük volt Mick Jagger és David Bowie, de a szigetet Margit hercegnő is megszerette, és a kedvenc nyaralóhelye lett.

Anne Glenconner üdítő szellemességgel, őszinteséggel és bátorsággal számol be az aranykalitkában töltött élete eseményeiről, az életre szóló barátságáról Margit hercegnővel, és arról, hogy az utóbbi években végre ő is élvezheti a jól megérdemelt szabadságot, ami mindenkit megillet.

A Z  U D V A R H Ö L GY

Mindig izgalommal tölt el, amikor egy önéletrajzi kötetet elkezdek olvasni. Van benne valamilyen bizsergető érzés, hogy tudom, ez a történet valakivel tényleg megtörtént, mindaz, amit olvasok egyszer valóság volt. Amennyiben olyan híres emberekről van szó, mint az angol királyi családhoz oly közel álló arisztokrácia, akkor valóban izgalmas olvasási élményt ígér a könyv.

A királynőről, a hozzá közel állókról, sőt általánosságban az angol arisztokráciával kapcsolatban élnek bennünk a sztereotípiák, ha bevalljuk, ha nem. Szerintem titkon mindenki vágyik arra, hogy herceg, hercegnő legyen, de legalább némi grófi vér csörgedezzen az ereiben, hiszen külső szemlélőként úgy tűnik, hogy csupa fény és csillogás az életük, segítők egész hada lesi a kívánságukat. Valószínűleg ez így is van sok esetben, de nem is gondolnánk, hogy mennyi olyan titok van az életükben, amiről a külső szemlélők szinte sosem szereznek tudomást. 

Ez az életrajzi írás Anne Glenconner, Margit hercegnő udvarhölgyének, az angol arisztokrácia tagjának a visszaemlékezése, melyet a 90. életévéhez közeledve mesélt el, melyhez apropót egy készülő sorozat, a Korona szolgáltatott. Anne-t felkereste Helena Bonham Carter, aki Margit hercegnőt személyesíti meg a sorozatban, így minél több információt szeretett volna megtudni ahhoz, hogy hitelesen alakítsa a karaktert. Anne pedig a beszélgetés után úgy gondolta, hogy érdemes elmesélni az életét egy memoár formájában. Ez a találkozás hívta tehát életre ezt a könyvet. 

Anne gyermekkorát Anglia egyik legnagyobb birtokán töltötte, leginkább dadákkal és a királyi családhoz tartozó rokonokkal, úgy, mint Erzsébet és Margit hercegnőkkel. 

Egészen gyermekkorától kezdve, legtöbbször követve az időrendi sorrendet anekdoták és hosszabb leírások által ismerjük meg az életét és az őt körülvevő emberekét, akikhez mély érzelmek fűzték. Leginkább Margit hercegnővel kapcsolatban olvashatunk sok szívet melengető, meglepő, vagy éppen mókás történetet. Emellett a családja is hangsúlyosan megjelenik, különc férje, Colin olyan hatással volt az életére, amit olvasás során nagyon nehéz volt számomra feldolgozni, egy igazán furcsa emberre kötötte össze a két lábon a földön álló Anne az életét. Számomra a házassága és Margit hercegnőhöz fűződő barátsága volt a legérdekesebb, szinte alig vártam, hogy egyre több történethez, ezáltal információhoz jussak velük kapcsolatban. A gyermekeihez fűződő kapcsolata is igazán érdekesnek tűnt, néhol érthetetlen érzelmi szálakkal. 

Anne életét nagyon fontos események, életszakaszok töltötték ki, jelen volt Erzsébet királynővé koronázásán, helyettesítette Margit hercegnőt a diplomáciai útja során, de olyan extravagáns üdülőhely születésénél is bábáskodott a férje mellett, mint Mustique szigete. Olyan életutat követhetünk végig, amely közel sem volt annyira irigylésre méltó, mint elsőre tűnhet, sokkal inkább egy nagyon erős nőt jelenít meg, aki minden megpróbáltatás ellenére elviselte, azt, amit a sors kiszabott rá. Életszemléletét leginkább a "Mi jöhet még?" kérdéssel lehetne jellemezni, amit ő maga számtalanszor feltette magának egy-egy lehetelten élethelyzet után. Azonban kitartása, erős jelleme miatt idős korára is pozitív tudott maradni, ami csodálatra méltó, de őt így nevelték, megugrotta azt a bizonyos lécet, amit számára elég magasra tettek, már születésétől fogva.

Egyik legkedvesebb rövid anekdotám a könyvből: 

"Egy fényképen mind egymás mellett állunk. Erzsébet hercegnő rosszallóan néz Margit hercegnőre, mintha sejtené, hogy valami rosszban sántikál míg Margit hercegnő a cipőmet bámulja. Évekkel később megmutattam Margit hercegnőnek a fotót, és megkérdeztem: -Miért nézted a lábamat, hölgyem?- Irigyeltelek, mert neked ezüstszínű cipőd volt, nekem meg barna - hangzott a válasza. "

Ahhoz, hogy mindent ne kelljen a képzeletünkre bízni Anne viszonylag sok fotót megmutatott, amelyek az egyes fejezetek előtt, mintegy beharangozóként szerepeltek, valamint a kötet végén egy csokorba gyűjtve voltak megtalálhatók. Ez a bizonyos kis röpke, de annál kedvesebb gyermekkori eset is helyet kapott a képek között, mert szerencsére megörökítette a fotós. 

Leginkább az tetszett Anne Glenconner életrajzi ihletésű könyvében, hogy leplezetlenül elmeséli a kellemes pillanatok mellett azokat is, amelyeket legszívesebben minden ember elrejtene a világ elől, itt nem csak a híres emberekre gondolok. A családon belüli erőszak, a mentális problémák, a drogok, szeretők, balesetek őket sem kerülték el, a megküzdés pedig számukra is nehéz volt, mint bárkinek az lenne, igaz néha más eszközök álltak rendelkezésükre, de összességében nem kímélte őket sem a sors. Ettől pedig igazán emberien tudtak megjelenni a lapokon. 

Egy kevés hiányérzetem egyedül Erzsébet királynő vonatkozásában volt, mert őt érezhetően nagyon kendőzve jelenítette csak meg, de ez talán érthető is, hiszen talán meg sem jelenhetett volna a kötet, ha az ő csontvázait is előhívja a szekrényből, mert abban biztos vagyok, hogy bizony az ő háza táján is vannak érdekes történetek, amit majd talán egyszer olvashatunk is. Addig viszont meg kell elégednünk a hercegek, grófok, hírességek és az arisztokrácia zárt, bonyolult világának kedves, szomorú, izgalmas és viharos történeteivel. 

Összegezve

A könyv remek bepillantást nyújtott a palota, a hercegnők, valamint az angol közélet  rejtett világába. Számomra igazán megható volt, hogy mennyire élénken élnek Anne emlékei, annak ellenére, hogy évtizedeket ölelnek fel. Örülök neki, hogy megismerhettem a történetét.

A memoár szellemes, őszinte, hiteles és összességében nagyon stílusos, ráadásul érdekes emberi sorsokkal tarkítva. Meglepetésként egy olyan fordulattal zárul az elbeszélés, amitől valóban leesik az állunk. 

Kiadó: Gabo
Megjelenés éve: 2020.
Oldalszám: 328
ISBN:  9789634069461 

Csúcsformában Jackie-vel

Fülszöveg: Folyamatos pörgés az életem: szerepek, filmek, bemutatók, utazások, határidők, megbeszélések. Mindenki a barátom és én mindenki barátja vagyok: kaszkadőr társaim, színészek, rendezők, producerek, cimborák. 
Ebben a folyamatos pörgésben szinte teljesen elfelejtettem, hogy ki vagyok én, Jackie Chan, az ember. Szinte elfelejtettem, de ekkor jött Zhu Mo. 
Kérdezett, hallgatta a történeteimet, aztán elkezdett írni. Amit leírt, az én voltam. Miközben felelevenítettük az emlékeimet, arra gondoltam, igen, ez vagyok én, ez is én vagyok. 
De ez nem a filmvászonról vagy a címlapokról ismert Jackie. Nem. 
Ez egy teljesen hétköznapi ember, a maga gyarlóságaival, megbánásaival, örömeivel és bánataival. És az érzelmeivel, amelyeket oly nehezen tudott megosztani azokkal, akik a legközelebb álltak hozzá. Szeretném most mindenkinek megmutatni ezt a Jackie Chant. 
Szeretem ezt a könyvet, legalább annyira, mint a filmjeimet.

Véleményem:

Bevallom, Zhu Mo-ról eddig soha nem is hallottam, ami talán bocsánatos dolog, hiszen írói munkássága Jackie Chan életrajzának megírásával került csupán a világ elé. 3 év kemény munkáját foghatja kézbe az olvasó. A magyarul Csúcsformában címmel megjelent kötetben Jackie Chan kitárulkozik a világnak.

Egyetlen hozzá közel álló munkatársát/barátját, Zhu Mo-t engedte annyira közel magához, hogy lehetőséget kapott egy ilyen átfogó, a hagyományos életrajztól némiképpen eltérő mű megírására. Az volt a cél, hogy próbája meg bemutatni őt a rajongóknak, a világnak olyannak, amilyen a való életben. Így ismerjük meg Jackiet, mint személyiséget, mint társat, munkatársat, apát, gyereket, valójában egy egész életet.

Számomra korábban Jackie a leghíresebb kínaiként jelent meg, aki még Burce Lee-t is megelőzi ezen a listán. Először a Részeges karatemester című filmben figyeltem fel rá, ahol már látszott a tehetsége, de még nem volt több, mint egy jól kvalifikált kínai színész/kaszkadőr/kung-fu mester. Ezt követően kezdett érdekelni a pályája, amit egészen napjainkig figyelemmel is kísérek. Amikor lehetőségem volt rá elmentem moziba nevetni egy kicsit ezen a csetlő-botló, de nagyon jó képességekkel rendelkező emberkén. Valahogy számomra mindig egy modern kori Chaplinként jelent meg, mely érzésemre az önéletrajza csak ráerősített. 

A könyv érdekessége, hogy Jackie Chan  együtt írta, vagyis folyamatosan javítgatta, kiegészítette a történeteket Zhu Mo-val. Ez pedig nagyon jót tett a könyvnek, mert egy remek stílus társult a valós Jackie történettel. 

Mindig tartott tőle, hogy a rajongók nem a valódi személyiségét látják, ezért engedte, hogy barátja, Zhu Mo megírja ezt az életrajzi kötetet, amit szerintem nagyon jó időpontban tárt a világ elé. 

Nagyon érdekes volt, hogy a könyvben rengeteg hibáját, botlását tárja az olvasók/rajongók elé, persze apránként adagolva, ami így nem volt nyomasztó olvasás közben. Igazából nem szépíti, hogy bizony sok olyan alkalom volt, amikor fellengzősen, bután viselkedett és a környezete szenvedett tőle, főleg a felesége. Azonban a hihetetlen életereje, humora és jószívűsége valahogy mindig átsegítette a nehézségeken, és a környezetében lévő emberek, ha időnként el is távolodtak tőle, valahogy mégis visszataláltak hozzá. 

A kötet hosszú időn keresztül készült, ami véleményem szerint csak jót tett az összeállításnak, hiszen nem egy elkapkodott, száraz, csupán életrajzi adatokat az olvasó elé táró könyv, hanem inkább egy élet történetének színes gyűjteménye. 

Ezek a kiragadott történetek Jackie életének eltérő szakaszaiból kerülnek az olvasó elé, de valamilyen kronológiai sorrendet próbál tartani az író, igaz többször történik visszautalás. Ez utóbbi miatt néha azt érezhetjük, hogy kicsit csapong az író, és néhol valóban fölöslegesek az ismétlések, de ez nem vont le az olvasás élvezeti értékéből. 

A gyermekkora, amely számára meghatározó volt elég részletesen kerül bemutatásra, hiszen ezekből az alapokból építkezett élete során, egyértelműen átérezhető volt, hogy számára mennyire meghatározó évek voltak a gyermek- és fiatalkori évei. Ezt követően betekintést nyerhettünk az éppen harcművésszé, koreográfussá váló fiatal feltörekvő színész életébe, amikor az önzés és a csillogás, majd a mélység volt a meghatározója a mindennapjainak. 

Végigkövethetjük ahogy egy tékozló, a mának élő emberből igazán odafigyelő, precíz felnőtt válik, aki hajlandó volt felülvizsgálni önmagát, ezáltal egy új utat kijelölni önmaga számára.

A családjáról továbbra is óvatosan mesél, de azért nem maradunk érdekes történetek nélkül e tekintetben sem. 

A munkamorálja egyértelműen kulcsfontosságú szerepet tölt be az életében, ahogy a könyvben is, mivel a munka folyamatosan visszatérő eleme a mondandójának. 

Elmondja, hogy számára mit jelent a munka, mit vár el másoktól és milyen módszereket alkalmaz egy-egy forgatás során. Számomra ez a teherbírás igazán példaértékű volt, lehet tőle tanulni. 

Ami a munkával kapcsolatban még érdekes volt - már láthattunk egy-egy kiragadott pillanatot a filmjei végén - a sérüléseinek összegzés. Hihetetlen akaraterő, kitartás jellemzi. 

Remek történeteket tárt fel az író és a mesélő, azaz Zhu Mo és Jackie Chan.

Összességében

Nagyon szerettem, hogy egy ilyen összetett, érdekes és színvonalasan megírt életrajzot olvashattam Jackie Chan-ről, akit eddig csak a képernyőn megjelenő vicces, erős, okos Jackieként ismertem meg. Egy teljesen új embert fogok látni ezután a vásznon, hiszen megismertem a valódi Jackie Chant-t, legalábbis személyiségének azon részét, ami ténylegesen a világra tartozik. 
Több, mint egy hivatalos önéletrajz, sokkal többet ad magából az igazi Jackie-ből, mint az 1998-ban megjelent hivatalos önéletrajza, az Íme, Jackie Chan. Visszatekintés az életére, annak hibáival és szépségeivel együtt, mert igazából a hibái ellenére is őszinte tudott maradni önmagával és a világgal szemben is. 

Ami számomra kicsit negatív volt, az a többször visszatérő ismétlés, visszatérés a korábban már elmondottakhoz, más nézőpontból megírva. 

Pozitívumként kell megemlítenem, hogy kellemes stílusban megírt önéletrajz, amely olvastatja magát, és az sem zavaró, hogy teszi mindezt 400 oldalnál is hosszabb terjedelemben. Élvezhető, érdekes és igazán Jackies önéletrajz, ami valójában az életének apró történeteiből összeálló gyűjtemény. Tetszett, hogy több résznek is volt tanulsága, amit Jackie levont, de az olvasók is tudják hasznosítani az általa megélt, átélt eseményeket.

A végén pedig egy fotógyűjteményt is át tudunk lapozni, hogy az olvasottakhoz arcokat is tudjunk társítani. 

A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak! 

Megjelenés éve: 2018

Eredeti Cím: Growing Old Before Growing Up

Oldalszám: 464

Kötés: keménytáblás

Fordította: Madaras Réka, Papp Melinda

Leah Remini - A Bajkeverő

A ​New York Times bestseller listájának első helyezettje. Leah Remini, a szabad szájú színésznő, televíziós műsorvezető, és valóságshow-sztár mindent feltáró visszaemlékezése bepillantást enged az olvasó számára a Szcientológiai Egyházzal való több mint harminc éven keresztül tartó, felkavaró eseményekkel és szívszorító drámákkal teli kapcsolatba. 

Leah Remini soha nem fogta vissza magát, ha valamit el akart mondani. A nagyszájú brooklyni lány pontosan annak köszönheti hosszú évek óta töretlen karrierját, hogy mindig kész volt elmondani ami a szívét nyomta, kiállt magáért, és ha kellett, az elfogadott normákat sem félt felrúgni. Azonban néha nagy árat kell fizetni azért, ha valaki bajkeverő. 

Ez az igazság soha nem volt annyira egyértelmű, mint 2013-ban, amikor Remini hangosan, és nyilvánosan szakított a Szcientológiai Egyházzal. A Férjek gyöngye sztárja ebben az őszinte, és csípős megjegyzésekkel teli visszaemlékezésben beszél először élményeiről, részletekbe menően feltárva miért volt kénytelen szakítani az egyházzal, és bemutatva a szcientológia számos vitatott gyakorlatát. 

Remini még gyermekkorában lépett be az egyházba, amikor nővérével és édesanyjával New Yorkban élt. Később Los Angelesbe költöztek, és miközben Remini arról álmodott, hogy színésznő lesz, erőfeszítéseit mind jobban áthatotta a szcientológia ügyének előmozdítására irányuló vágy. Felnőttként sikerült elérnie az áhított sikert, és előkelő helyet vívott ki magának a vezető szcientológus sztárok hierarchiájában, amelynek csúcsán az egyház legelkötelezettebb tagja, Tom Cruise áll. Remini sok időt töltött a társaságában, és 2006-ban meghívták Olaszországba is Cruise, és Katie Holmes esküvőjére. 

Amikor azonban az egyház tevékenységével kapcsolatban kezdett kérdéseket megfogalmazni, hamarosan ő maga vált célponttá. Olyannyira, hogy végül a szervezetre veszélyes emberként, „elnyomó személlyé” nyilvánították, minek következményeként minden egyes egyháztagnak – ideértve a saját családtagjait is – szigorú utasításba adták, hogy szakítsanak meg vele minden kapcsolatot. Mindörökre. 

A Bajkeverő Leah Remini, és családtagjai érzelmi és szellemi szabadság felé tartó figyelemre méltó utazásának bátor, pimasz, és különösen olvasmányos krónikája. Visszaemlékezés ez, mely egy őszintén élt élet során, súlyos áldozatok árán feltárt igazságokat mutat be – egy olyan író tollából, aki nem fél a következményektől.

Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés éve: 2017
Oldal: 344

Szerintem: 

Leah Reminivel a Férjek Gyöngye sorozat kapcsán "találkoztam" először, mint kezdő színésznővel. A sorozat befejezését követően viszont töredelmesen bevallom, nem követtem a pályafutását.  Úgy gondoltam, hogy rendben, adott egy szimpatikus, nagyszájú, igazi tűzről pattant nőci, de nem fog tudni túllépni a sorozatok világán. 

Bevallom, tévedtem. Remini sokkal több, mint egy olyan színésznő, akit beskatulyázhatunk, majd jó mélyre elrejthetünk a sorozatszínészek világában. Sziporkázó, értelmes, bátor és izgalmas nő, anya, feleség, barát. Mindezt remekül átültette a saját önéletrajzába is, szinte brillirozott a lapokon. 

Amikor megtudtam azt, hogy önéletrajzi regényt adott ki biztos voltam benne, minél előbb szeretném elolvasni.Tudom, hogy sokan a szcientológia rejtélyes világának tényfeltáró, leleplező mivolta miatt veszik meg Remini önéletrajzi kötetét, nincs is ezzel baj, abszolút érdekesen tálalja ezt a sötét, zárt közösséget az olvasónak. Szerintem én azonban azon kevés kivételek egyike vagyok, akit nem is igazán érdekeltek az egyház piszkos ügyei, helyette ott munkált bennem a kíváncsiság Leah Remini  valódi személyiségének vonatkozásában. 

Amikor elkezdtem az olvasást, rögtön az jutott eszembe, hogy engem általában nem is szoktak megtalálni a különböző egyházak, érdekes.... Nem kezdeményeznek velem beszélgetést sem az utcán, sem a parkolóban, de még akkor sem igazán, amikor konkrétan a kapucsengőt nyomva zargatják a gyanútlan, és véleményük szerint  jövőbeni egyháztagjukat, azaz engem. Így nem is igazán mélyedtem bele az egyes egyházak, vagy magukat egyháznak kikiáltó intézmények munkásságába, így a szcientológiáról is maximum Tom Cruise jutott az eszembe, mert ugye vele talán majdnem mindenki össze tudja kötni ezt a gyülekezetet.  Tehát így, ilyen dolgokon elmélkedve álltam neki a kötet elolvasásának, és csak remélni tudtam, hogy Leah erős karaktere a lapokon is át fog jönni. 

Leah által képviselt karaktert mindig nagyon közel éreztem magamhoz. Igazi belevaló, nagyszájú feleségalap volt, aki ráadásul még vicces is tudott lenni. Persze a sorozatban Jerry Stiller és Kevin James is rásegített minderre, de valahogy mégis volt kisugárzása a csajnak, ami még a képernyőn keresztül is átjött.  Úgy éreztem már a sorozat nézése közben is, hogy a vicces stílus nem kimondottan csak megjátszás, sőt a nagyszájúság sem, mert akkor vagy Oscart érdemelt volna az alakítása, de legalább is egy Emmy-díjat. Így már korábban is úgy gondoltam, hogy ez a nő igazán életrevaló. Nagyon hamar megtalált az az érzés, hogy ő valóban olyan, mint az általa alakított karakter, sőt sokkal jobb, mert jól ír, kellemes a stílusa és olvastatja magát minden egyes oldal, ami nem lehet véletlen. 

Tehát adott volt egy remek írói stílus, ami kiváló alapot biztosított Leah számára ahhoz, hogy egy remekül felépített önéletrajzot nyújtson át az olvasóinak. Úgy gondolom, hogy sokkal több is lett, mint egy jól megírt önéletrajz. Mesterien két szálon futtatja az elbeszélését, de mégis kronológiai sorrendben, azonos időben teszi mindezt, mi, olvasók pedig szinte mozivásznon látjuk pörögni az eseményeket, és közben megismerjük Remini igazi arcát, valamint életének örök kételyét, a szcientológiát is. 

Azt egyértelműen tudtam tehát, hogy a szcientológia viszi majd a fő csapásvonalat, meg azt is tudtam, hogy a könyv kiadása körül is voltak botrányok, de azt nem sejtettem, hogy ennyire tetszeni fog még ez, a számomra nagyon idegen vallási irányzat bemutatása is. Annak ellenére, hogy nem érdekelt maga a téma, mégis le tudott taglózni, gondolkodásra késztetett, tehát nem hagyott hidegen, mint ahogy elsőre vártam volna. 

Leah, ahogy azt reméltem, kendőzetlenül tárja fel az életét, végigkísérhetjük egészen gyermekkorától napjainkig. Nem takargatja az egyházzal való igen bonyolult viszonyát sem. Amellett, hogy gyermekkorát feláldozta az édesanyja nézetei miatt, és egészen késő felnőttkoráig töretlenül hitt is ebben a vallásnak nevezett nézetben. Sőt, nem csak hitt benne, hanem Tom Cruise mellett egyik úttörőjévé és anyagi támogatójává is vált.

Csapongás kezdete: /Apropó, Tom Cruise! Hát, amennyiben valóban úgy van minden (miért is ne lenne?), ahogy Leah leírja Tom Cruise magánéletét, akkor döbbenet a köbön!!!! Gondoltam, hogy nincs minden rendben vele, de amit itt kimond, és leír, gondolom nem azért mégsem a teljes valójában, ő, izé, hát, arra nincsenek szavak! Már csak ezért is érdemes elolvasni,  a rajongóinak is./ Csapongás vége.

Nagyon érdekes volt látni, hogy valaki mennyire fanatikussá tud válni, amennyiben egy arra fogékony életkorban, életszakaszban találják meg. Igazán tanulságos olvasmány is egyúttal. Jó példa arra, hogy lehet valaki bármennyire okos, szép, sikeres, ha mégis ott van egy picike tényező, ami lehúzza a mélybe.

Sosem gondoltam volna, hogy egy értelmes ember ennyire elvakulttá is tud válni, de igen, Leah minden szempontból megfelelt a szcientológia kívánalmainak. Sikeres volt, pénze is volt, mégis hatalommal bírtak felette, mindezt úgy, hogy egy baromi kemény nőről van szó. Ez az ellentmondás, tehát a kemény, nagypofájú csaj egy gyenge, könnyen alárendelt szerepbe kényszerülő behódolóvá válik. 

A stílus és az egész önéletrajz felépítése nagyon tetszett, a fő csapásvonal, a szcientológia, annak intézményei, hatalmi felépítése, és az abban munkálkodó személyek felsőbbrendűségre való törekvése, vagy éppen azok elnyomása az, amire ráépül az egész. Remekül kidolgozott részét képezik az elbeszélésnek.

Nem volt mindig, sőt talán egyáltalán kellemes olvasni egy ilyen szinte tapintható ellentétet boncolgató írást, úgy, hogy az elszenvedő alany, azaz Leah "csupaszítja" le saját magát. Ennek ellenére volt benne valamilyen mágneses tényező, ami az olvasásra késztetett, ráadásul faltam a lapokat, és imádtam olvasni szinte az elejétől a végéig. 

Úgy gondolom, hogy egy ilyen önéletrajzi írás megírásához, annak a világ elé tárásához nagyon nagy erőre van szükség, hiszen még ő maga sem lehetett tisztában a történet végkimenetelével, illetve a korábbi egyháza reakciójával. Bátor döntés volt! 

A másik dolog ami miatt tiszteletet érdemel, hogy bevallja azt, hogy nem jó szülő, nem mintafeleség, megcsalták és ő is megcsalt másokat, tehát nem egy szentként, vagy áldozatként tekint önmagára. Bevallja, hogy vannak kételyei, félelmei, álmai és reményei. Nagyon szerettem, hogy kertelés nélkül mutatta meg a valós, vagy közel valós életútját, bátran kiállva a nagyvilág elé. 

A nagy leleplezés mellett azért megismerjük azt a színésznőt, anyát, feleséget, humoros, erős nőt is, aki miatt én valójában a kötet olvasásába kezdtem. A kíváncsiságomat ebből a szempontból nem mondom, hogy teljes mértékben kielégítette az életrajzi írás, de legalább apránként csepegtetve össze tudtam állítani egy képet, ami hasonlított az általam korábban kialakított személyiséghez Leah vonatkozásában. 

Összességében:

Nagyon örültem, hogy egy száraz önéletrajz helyett egy olvasmányos, és ami a legfőbb remek stílusban megírt életút tárult elém. 

Úgy gondolom, hogy Leah egy tehetséges, sokoldalú színésznő, anya és feleség, még akkor is, ha nem mindig a legjobb utat választotta, ettől kicsit olyan, mint bármelyikünk, még akkor is, ha ő nagyban játszott. 

Bear Grylls: Tűzön-vízen át

Bear Grylls mindig is a legnagyobb kihívást jelentő kalandokat kereste! A Wight-szigeten nőtt fel, ahol az apja már kiskorában megtanította vitorlázni és hegyet mászni. Nem csoda hát, hogy Bear az iskolaévei alatt gyakran gyakran kilopózott éjjelente, hogy megmásszon egy-egy tornyot. Tizenévesen a hegymászásban és a küzdősportokban találta meg élete értelmét. Az ifjú kalandort ezek a szenvedélyei juttatták el a fenséges Himalájára és Japánba, ahol egy igazi nagymester edzőtáborában tanult karatézni. Hazatérve nagy fába vágta a fejszéjét: részt vett a Brit Különleges Erők hírhedten kemény felvételi vizsgáján, hogy bekerüljön a Különleges Légi Alakulat (Special Air Service, SAS) 21. ezredének tartalékos állományába, ahol a végsőkig próbára tették mind testi, mind szellemi tűrőképességét. Ezt követően Afrikában szörnyű ejtőernyős baleset érte: Bear gerince három helyen is eltört, és kérdéses volt, hogy valaha képes lesz-e újra járni. Ő azonban az orvosok várakozásaira rácáfolva, mindössze tizennyolc hónappal később megmászta az Everestet – huszonhárom évesen, a valaha volt egyik legfiatalabb hegymászóként, akinek ez sikerült. Ez azonban még csak a kezdetét jelentette hihetetlen kalandjainak… Bear Grylls, akit tévés kalandsorozatai és sikerkönyvei révén, illetve a Brit Cserkészszövetség főcserkészeként milliók ismernek és kedvelnek, olyan kalandokat élt át, amelyekre csak kevesen mernek vállalkozni. Most, első alkalommal, Bear elmeséli kalandos élete történetét. E lebilincselő, megható és üdítően szórakoztató kötet egyaránt kötelező olvasmány az adrenalin megszállottai és azok számára, akik a kalandokat inkább a fotel biztonságából kívánják átélni. A Bear Grylls kalandjait bemutató sorozat a világ egyik legnézettebb tévéműsora, amelyet a becslések szerint 180 ország 1,2 milliárd nézője követ figyelemmel. Bearnek, a Brit Különleges Erők egykori tagjának, akinek eddig tizenegy könyve jelent meg, a Brit Királyi Haditengerészet tiszteletbeli őrnagyi rangot adományozott. Ma is rendületlenül folytatja a világ legszélsőségesebb helyeinek felfedezését, és ezen expedíciók révén eddig több mint másfél millió fontot gyűjtött különböző gyermekjótékonysági szervezetek számára. Beart nemrég a világszerte huszonnyolcmillió tagot számláló Cserkészszövetség brit főcserkészévé választották; ilyen fiatalon még senki sem töltötte be ezt a posztot. Feleségével, Sharával, és három fiukkal, Jesse-vel, Marmaduke-kal és Huckleberryvel egy londoni lakóhajón, illetve a walesi partok közelében egy kis szigeten él.

Ez a pasi őrült a szó jobbik értelmében. Nem is tudom minek nevezzem katonának, cserékésznek, adrenalin függő sportembernek? A lényeg, hogy érdekes figurát testesít meg az extrém kihívások kedvelői között is. Nem tudom van-e olyan felnőtt, vagy éppen gyerek a földön, aki ne hallotta volna Bear Grylls nevét. A túlélés és Bear eggyé váltak sokak szemében.

Számos bevállalós sorozata fut akár a magyar nyelvű csatornákon is. Én is egy ilyen túlélős, menjünk ki a vadomba és ezt bárki túléli, ha követi az tanácsaimat műsorban találkoztam vele. Igazából remekül szórakoztam a műsoron, DE az biztos, hogy nekem ezt hiába mutogatta, mert 

1. Nem kerülök ilyen helyzetbe,(értsd: nem dobnak ki a vadonba, nem maradok egyedül a sivatagban, a jégmezők is távol állnak tőlem és vélhetően krokodilok sem fognak rám támadni egy elhagyott Ausztrál területen) mivel én csak egyszerű "unalmas" életet élek mindenféle extrém kihívás nélkül. 

2. Nem hajt az adrenalin őrültségek felé, hiszen családom van. 

3. A fizikai állóképességem sem vetekszik Bear képességeivel, ezért vélhetően esélyem sem lenne hasonló helyzetbe kerülni. 

4. Ha lezuhanna egy gép, amin ülök, valahogy még túl is élném, sőt éppen a dzsungel közepére esnék, hát akkor ciki van, mert vélhetően remek vacsora válna belőlem, vagy ott sikerülne éppen valamit kitalálni (ja, persze), de biztos nem az jutna eszembe, hogy Hé! Bear ezt csinálta a  tv-ben, akkor gyorsan kinyuvasztok egy kígyót a vérét beletöltöm a bőrébe és megiszom. Brrr..... 

Ennek ellenére szórakoztató ahogy siklik le a hegyoldalon, vagy éppen egy zubogón veti le magát, mert valljuk be, hogy amíg nem nekünk kell ezeket az extrém dolgokat véghez vinni, addig más kontójára könnyen vagyunk és a tv előtt ülve, mogyorót ropogtatva bólogatunk, vagy éppen szájtátva ülünk egy-egy ilyen akció előtt. 

Igazából Bear Grylls neve ma már igazi brand, de nem volt ez mindig így. Jómódú családba született, elit iskolákba járt, de, mint a könyv lényegét kiemelve egyedül magára számíthatott és külső segítség nélkül nőtte ki magát azzá, akit ma Bear Gryllsként ismerünk. Ő is számos nehézségen átment, sokszor életveszélyesen élt, de a kitartása és az életfelfogása átsegítette a nehézségeken és ezáltal leküzdötte az útjába álló akadályokat. Sosem adta fel még akkor sem, amikor eltört pár csigolyája, vagy, amikor az Everest tette próbára. Sokunk számára példaértékű ez a hozzáállás és e tekintetben tanulhatnánk tőle. 

Nagyon szerettem, ahogy a könyvből egy olyan mérhetetlen pozitív hozzáállás tükröződik, ami csak kivételes esetekben adatik meg egy embernek.  Olvasás közben úgy ivódik belénk olvasókba is akarva akaratlanul ez az életszemlélet, hogy együtt szenvedtünk, vagy éppen örültünk Bear-rel egy-egy sikere, vagy kudarca után és azt mondjuk magunknak, hogy na így kell ezt csinálni, mindig talpra kell állni jöjjön bármilyen nehézség. Szinte éreztem azt a verítéket, amivel megszenvedett a sikerért. 

Természetesen lehet őt beállítani szemfényvesztőként, - ő is ember és vannak hibái, amit az olvasó elé is tár nagyvonalúan -, de én úgy érzem, hogy le a kalappal előtte, mert igazán büszke lehet a pályájára. 

A könyv alapjában véve nagyon jól megírt, csak néha éreztem azt, hogy ide-oda ugrál, mert mindenből túl sokat szeretne nyújtani. A legtöbb helyzetben azonban lenyűgözött ez a páratlan életút, ami még ki tudja hová fog kiteljesedni. Nagyon olvasmányosra és kalandosra sikerült életrajz és ez igen ritka a hasonló írások között is. 

Igazából a fordítás is tetszett, jól megragadta a lényeget, csak néha voltak benne apró hibák, ami talán abból adódott, hogy nem katonai szakértő fordította a könyvet, igaz én sem vagyok az, de az, hogy a Különleges Légiszolgálati Ezred barettjét svájcisapkának titulálta a fordító na az megmosolyogtatott kicsit, egyből Szandi és a jódli jutott az eszembe. 

Attól pedig nem kell tartani, hogy a könyv tele lesz túlélési praktikákkal, mert erről szó sincsen. Az olvasó Bear Grylls-t kapja lecsupaszítva. Ez a fajta kitárulkozás számomra csupa pozitívummal bírt és végig hiteles tudott maradni, mivel olyan ember benyomását keltette, aki nem akar rejtegetni, vagy éppen felmagasztalni dolgokat, hanem egyszerűen vall a nehézségekről, kimerültségről, ami fizikai kínokba ment át, vagy éppen a családjáról, bár megjegyzem ez utóbbit azért nagyon óvatosan részletezte, gondolom nem ok nélkül, hiszen az ő magánélete is a kirakatba került miután szép számmal ért el sikereket. 

Ami számomra még pozitívum, hogy a könyv fotókkal tarkított, melyek által talán még egy picit közvetlenebb képet kapunk Bear-ről. Személy szerint nagyon szeretem azokat az életrajzi köteteket, amiket fotókkal is illusztrálnak, valahogy könnyebben elképzelek egy-egy eseményt, vagy történést. Most sem volt ez másképpen. 

Azt is meg kell említenem, hogy a fickó igazi angol és a humora sem áll távol tőlük, amit én a magam részéről szintén nagyon szerettem. 

Összességében kellemes kikapcsolódást nyújtott ez az önéletrajzi írás, jó tudni, hogy egy kemény ember is tud sírni. 

Végül:

1. Kedvet kaptam egy Everest túrához, a bakancslistámra került, olyan szépen leírta a csúcs meghódítását.  

2. Imádom Bear gyerekeinek a nevét: Jesse, Marmaduke, Huckleberry, hát nem szuper nevek?

3. A motiváció nagymesterétől tanulhattam kitartást és akaraterőt, engem meggyőzött!

Ellen DeGenderes: Szórakozol velem?!

Sok élmény ért az elmúlt évek során, és sok olyan tapasztalatra tettem szert, melyet szívesen megosztanék a kedves olvasókkal. Szóval, ha van egy perced, dőlj kényelmesen hátra és élvezd mindazt, amit ebben a könyvben összehordtam. Remélem, a könyv végén az lesz az érzésed, hogy minden követ megmozgattam, minden ajtót kinyitottam, minden ablakot betörtem és minden szőnyeget kiporszívóztam. Sőt még zongoráztam is szóval, kezdhetünk?

Ellen DeGeneres humorista, bestseller író, az egyik legnépszerűbb amerikai műsorvezető, Oscar-díj-átadó házigazda és számtalan közönségdíj büszke tulajdonosa, akinek egyetlen nem titkolt célja van ezzel a könyvvel (és úgy általában a tevékenységével), hogy Téged szórakoztasson. Engedd meg hát neki!

Örülök, hogy úgy döntöttél, belenézel a könyvembe. Tudod, ez az hely, ahol a szerzők ismert emberektől idéznek arról, hogy milyen nagyszerű ez a könyv. De én ezt nem igazán szeretem. Olcsó trükknek tartom, ami csak arra jó, hogy bepalizza az embereket. Nem hiszek benne. Te ennél úgyis okosabb vagy, és szebb úgysem dőlnél be.

Nagyon tetszik a blúzod jól megy a könyvemhez!
ELLEN DEGENERES

Imádom, ahogy fogod ezt a könyvet. Látszik, hogy erre születtél Vedd meg és el se engedd!
ELLEN DEGENERES

Tudod, mi tetszik nekem a legjobban benned? Az, hogy így egymásra találtunk. Na meg a szemed!
ELLEN DEGENERES

Te vagy a legkedvesebb olvasóm! Minden idők abszolút kedvence. De psszt… meg ne mondd a többieknek!
ELLEN DEGENERES

De lássuk, mit mondanak mások!

DeGeneres imádnivalóan egyedi megközelítésben beszél mindenről. Bármi legyen is a téma: a kelkáposztától a divatbemutatókig vagy Jézusig, az biztos, hogy rajongani fogsz érte!
PEOPLE MAGAZIN

DeGeneres könnyed, olvasmányos stílusa a régi és az új olvasóknak egyaránt a kedvence lesz!
PUBLISHER WEEKLY

Egy rajongó sem fog csalódni! A szerzőnek különleges képessége van az abszurd belső monológok ütős megjelenítésére, hetet-havat összehord DeGeneres összetéveszthetetlen bölcsessége és szókimondása egy pillanatra sem lankad.
KISKUS REVIEW

Nem szórakozom, kedvelem Ellen DeGenderes stílusát és látásmódját, mindazt, ahogy az élethez és a kihívásokhoz hozzááll. Sőt tovább is megyek van humora a nőnek, az Oscar-gálán is brillírozott, az ott készült selfieje pedig rekordot döntött, a nő jó helyen van jó időben és pont.

Furcsa érzés jön át a könyvön keresztül, mégpedig az, hogy ismersz valakit, akivel még sosem találkoztál. Sőt tudod az is, hogy jóban lennétek, mert vidám, humoros és mindenhez van valami hozzáfűznivalója, legyen az a stáb, a szomszéd, vagy éppen a szomszéd autóban utazók. Olvasás közben szinte úgy érzed, hogy Ellen a szomszéd csaj, aki mindig kapható egy kis mókára. A közösségi oldalakon milliók követik napról napra, hiszen sikeres és hiteles.

Már azt is értem, hogy miért szeretik ennyien a műsorait, vagy éppen miért nyerte meg a Mark Twain-díjat, amit csak a legnagyobb humoristák érdemelnek ki, vagy miért jutalmazták Emmy-díjak hadával (38 db). Egy laza nő, kicsit férfias karakterrel, de mégis eljut az olvasókhoz/nézőkhöz. Ő az, aki nyíltan beszél a feleségével való kapcsolatáról, mert az elsők között mert kiállni és felvállalni, azt, amit sokan nem mernek, mert ő ilyen, egyszerű és bevállalós. 

A könyv nem öntömjénezés, hanem apró, az életből kiragadott mozaikok halmaza, talán furcsa lesz első olvasásra, de ahogy haladunk egyre jobban értjük és megszeretjük Ellen látásmódját. Naponta 2-3 ilyen kis fejezetet olvastam el és állíthatom, hogy jó kedvre hangoltak. Volt, hogy össze vissza lépkedtem, hiszen különálló kis életbölcsességek, vagy az életből kiragadott képek humoros formába öntve. Nagyon szerettem, hogy bár rövid kis részeket olvashatunk Ellen világából, mégis úgy érezzük, hogy egy teljes egészet kaptunk és a humor miatt még hiányérzetünk sem támad, hiszen "A boldog élet titka   Kelkáposzta" , hát lehet benne valami, hogy ez ilyen egyszerű, na jó nem is, mert azért ennél jobban kifejti, de a káposzta az ajánlott napi C-vitamin-mennyiség 88%-át fedezi és fogadjunk ezt Ti sem tudtátok! Ja, hogy elkalandoztam, hát lehet, de ez jellemzi a könyvet is, kalandozások sora. 

Ahogy haladunk előre  meditálhatunk, nevethetünk, színezhetünk (igen, jól olvassátok, lehet színezni is, mert ugye a felnőtt színezők is népszerűek lettek), esti mesét olvashatunk a gyereknek és egyúttal magunknak, persze csak, ha tudunk koncentrálni, megtudjuk, hogy érdemes-e listákat készíteni pro és kontra. Hogy okosabbak leszünk-e? Nem biztos, de, hogy jól fogunk szórakozni az fix.

Tippeket kapunk, hogy keressünk egyszerűen pénzt, az egyik tipp ezek közül, hogy írjunk egy rendkívül sikeres könyvsorozatot varázsló-tini-vámpír-hobbitokról. Tudtam!!!!! Na igen,  ebben is van valami. Bizony ilyen és hasonló megállapításokra is kell számítani, ami nem baj, mert Ellen csak viccel.... de komolyan!

Szóval kalandozunk és közben kellemesen töltjük az időt az új barátnőnkkel, hiszen Ellen egy tényleg elragadó személyiség, ami a könyv lapjain keresztül is átjön. Szerencsére, mert számomra egy életrajzi ihletésű könyvnél fontos, hogy az író személyisége tükröződjön a lapokon. Mindamellett, hogy ez nem egy hagyományos önéletrajz, azért elég sok dolgot belesző a valós életéből is, úgy, mint a házassága, az American Idol, vagy éppen a családtagjai.

Nem kell világmegváltástól tartani, mert egyáltalán nem ezt célozza meg a könyv, kizárólag kicsit fanyar humorral próbál minket kizökkenteni a mindennapokból. 

A könyvet kortól (legyen inkább 15-101 éves korig), nemtől függetlenül ajánlom elolvasásra, minden napra adagolva tálalhatjuk a humort -akár a reggeli kávénk mellé-, amitől garantáltan jó kedvre fogunk derülni. A pozitív életszemlélet szintén garantált és azt hiszem manapság nem árt egy kis leckét vennünk belőle, megérteni ezáltal, hogy nem muszáj mindent komolyan venni. A fejezetek, mint megannyi apró mozaik, vagy éppen bon-bon, amit kibontasz és igazi meglepetés lesz, hogy trüffeles, mogyorós, vagy éppen fanyar citromos a töltelék. Könnyen és gyorsan olvasható, tekintettel arra, hogy az egyes fejezetek nem függenek össze, ami itt és most csak a könyv előnyére vált, mert bármikor letehető és amikor szükséges elővehető. 

A könyvért köszönet az Álomgyár Kiadónak

oldalak: 222

kötés: keménytáblás

ISBN: 9786155596308

Fordította: Stella Márta

M. Kiss Csaba – Kásás Tamás: Kása

Szeretek olvasni, de ebbe is, mint elég sok dologban rendszertelen vagyok ez sajnos a blogon is meglátszott.

Szeretek olvasni otthon egy kényelmes fotelben, egy kád vízben az ágyban, a konyhában egyszóval az egész lakásban.

Szeretek olvasni útközben, várakozás közben és igen néha a munkahelyemen is/csak le ne bukjak/, ehhez jól jön a hordozható olvasó, sokkal diszkrétebb, mint egy nagy, vaskos könyvet előkapni a picurka válltáskából.

Szóval elcsábultam én is egy e-book olvasóra, ehhez viszont e-könyvek szükségeltetnek.

Kicsit elmerültem az e-book-ok világában, pro és kontra érveket sorakoztattam, amivel most nem is fárasztalak titeket, de egy biztos, így olcsóbban lehet könyvet vásárolni, igaz nem tudjuk odatenni a polcunkra csak a virtuális könyvtárunkba kerülhet, de azoknál a könyveknél, melyeket egyszer vagy kétszer fogunk elolvasni ez szerintem nem is olyan nagy baj, mert bármikor előkereshető.

Létre is hoztam a gépemen egy könyvtár nevű mappát ahová szépen bepakolgatom az e-könyveimet és csak keresgélnem kell köztük, hogy éppen mihez van kedvem, mint egy igazi könyvespolc előtt. Természetesen a nagy klasszikusok továbbra is ott figyelnek a valódi könyvespolcon, de emellett nagyon megkedveltem a virtuális könyvtár lehetőségét és az általa megnyitott teret. 

Az új olvasómon olvasott első könyvem M. Kiss Csaba és Kásás Tamás: Kása című önéletrajzi könyve volt.

Érdekelt a könyv, mert kíváncsi voltam egy igazi ízig-vérig élsportoló mindennapjaira, az meg tényleg megdöbbentett, hogy  már az első lapokon ennyire kitárulkozó, őszinte könyvet tartok a kezemben. Gyorsan lapoztam és lapoztam.Nagyon hamar azt vettem észre, hogy besötétedett és már a könyv végét falom, szinte repültek a sorok és az idő

Úgy éreztem mintha visszarepültem volna a '80-as, '90-es évekbe, majd ismét napjainkba, szinte szárnyaltam én is időben és térbe.

Ahogy elmesélte a gyermekkorát bennem is sok élmény újjáéledt, igazi időutazásra invitál minket a könyv és az általa megelevenített szőke fiúcska, aki éppen csak próbálgatja a szárnyait és máris nyugaton találja magát, ahol új környezetbe csöppen és próbál beilleszkedni, ez a kétlakiság folyamatosan végigkíséri Kása életét.

Utazás utazás hátán, mindenhol új környezet, új emberek, ahol ez a tehetséges sportoló ki gondolná, de kicsit magányosnak és elveszettnek érzi magát. Mindeközben nagyon őszintén beszél Kemény Déneshez, a csapathoz, a vetélytársakhoz, függőséghez /nagyon érdekes függőségben szenved, teljesen át tudtam érezni, mert évekig én is ettől a függőségtől szenvedtem, amit direkt nem írok le, hogy mi is az, inkább olvassátok el/, barátsághoz és a szerelmeihez fűződő kapcsolatáról, ez utóbbinak egy egész fejezetet szenteltek.

A csillogással ellentétben, ami kívülről látszik a könyv lapjain megjelenik a valódi Kása, az ember, mert Ő is  egy érző, sebezhető emberi lény, aki kitárulkozik az olvasóknak. Végig izgulhatjuk ismét a könyv lapjain keresztül a 3 olimpiai aranyat megszerző csapat meccseit, szinte hallani, amint Knézy Jenő kitűnő kommentárja szól a múltból. 

Nagyon tetszett, hogy sok fotóval is fűszerezték a leírásokat, végig lendületes volt a könyv, igazán kellemes önéletrajzi könyvet kap az olvasó.

Nem tudom a borítón lévő Kása e az igazi,  a teknős énjével /ahogy saját magát titulálja/, vagy pedig a csibészes mosolyú, szőke, langaléta és életerőtől duzzadó srác, de lényegében ez maradjon az ő magányügye, mi pedig élvezzük ki, hogy kicsit beleláthattunk a sportolok titokzatos, sokszor kemény és kegyetlen, néha pedig a fellegekbe repítő életébe.

A könyvet köszönöm a Book and walk oldalnak

Az e-könyv ára: 1999 Ft

Az oldalon további e-könyvek és ingyenes e-könyvek közül válogathattok.

Keith Floyd- A serpenyőn túl

Azzal kezdeném, hogy zseniális a könyv, egyébként is vonzódom a gasztronómiához és ez a kötet telibe talált.
Most olvastam másodszor a kötetet, a padlás takarítás alkalmával került elő, mert méltatlan módon egy költözés után valahogy oda került a polc helyett, pedig már többször kerestem, hát ezért nem találtam.

Receptek nincsenek benne, de nem is ezért vettem meg- még valamikor 2004 körül-, hanem kíváncsi voltam magára az emberre, aki a zseniális sorozatok mögött állt.
Talán sokan látták a Floyd Afrikában, a mediterrán fiestát vagy a 18 sorozat közül bármelyiket, mert tényleg mindegyik humoros, jól megszerkesztett műsor volt. A pasas pedig egyenesen zseniális volt, ahogy beszélt, főzött és kortyolgatott, szerintem rajta kívül ezt egyik televíziós szakács sem tudja utána csinálni azóta sem.






kép innen
Több, mint 20 szakácskönyvet írt, ami valljuk be nagyon szép teljesítmény.
Szinte hihetetlen, hogy egész életében anyagi problémákkal küzdött, éttermet nyitott, majd ment csődbe és valahogy mindig újra talpra állt, belevágott valami újba. Ezt a hozzáállást nagyon csodálom.
A könyv egészen a gyermekkorától végigkalauzol minket a televíziós sikerein túlra, a hullámvölgyeket sem hallgatja el.
 Elfogyasztott három feleséget, született két gyermeke,volt újságíró 17 évesen, katona, de legfőképpen vándorszakács. Bejárta a fél világot, ha nem az egészet főzött szinte mindenhol, de mégis valahogy nem boldogult az üzleti életben, pedig szinte végig a könyv olvasása folyamán szurkoltam neki, hogy végre sikerül-e egy rendes éttermet összehoznia, ahol nem csapják be és tényleg működőképes a dolog, de rá kellett jönnöm, hogy ő egy művész nem pedig üzletember.
 Úgy érzem a családjáról picit keveset írt, de valahol megértem, hogy nem mindenki szeret kitárulkozni és pontosan úgy képzelem el őt, mint aki ezt valahol tudatosan sosem tette meg, itt ebben a könyvben is ír saját magáról teljesen őszintén, a baklövéseit (mert volt neki jó pár üzleti, baráti melléfogása) sem hallgatja el, vagy nem próbálja másra hárítani. Folyamatosan folyik a sör, a whisky és a jó borok, szinte ki a könyv lapjairól, annyira átjön, hogy szeretett jókat enni, de főleg inni.
Igazán élménygazdag könyv, csevegő stílusban írja meg, őszinte, olvasható, szerethető.
Csak ajánlani tudom és nem csak a gasztronómia szerelmeseinek, hanem mindenkinek, aki szereti a remek önéletrajzi könyveket.

Bud Spencer: Különben dühbe jövök

Nagyon örültem, amikor megjelent Bud Spencer önéletrajzi könyve, igaz az elolvasására csak múlt decemberben sikerült időt szakítanom, de lehet, hogy csak tudat alatt halogattam az elolvasását, mert nem szerettem volna, ha valami egészen mást kapok, mint amit a filmek alapján elképzeltem róla. Itt kell megjegyeznem, hogy valójában tényleg mást kaptam, de mégsem változott meg tőle a szemléletem erről a kedves mackó alkatú nevettetőről.

Gyerekkorom nagy sztárjai Bud Spencer és Terence Hill voltak, az ő filmjeik mentek a kerti mozikban és a videó lejátszókon, igen azok voltak a ’70-es, ’80-as évek…

Carlo Pedersoli-ként látta meg a napvilágot 1929-ben Nápolyban. Talán sokan nem is gondolnák, hogy fiatalon igen kiváló és remek testfelépítésű! sportoló volt.

A könyv egész kicsi gyermekkorától mutatja be az életét, fűszerezve némi társadalmi háttér információkkal is.

A filmek világába is véletlen csöppent, pusztán azért mert éppen anyagi nehézségei voltak és valahogy fedeznie kellett a kiadásait, sosem voltak színészi ambíciói, felesége révén került egy híres rendező családjába, de még így sem gondolta, hogy színésszé kellene válnia, de a pénz előteremtése a statiszta szerepek által lett biztosítva az akkor már egyre erősebb fizikummal rendelkező Carlonak.

Az olasz westernek virágkorát élték, jókor volt jó helyen, amikor szerepet kapott Terence Hill mellett a Nincs kegyelemben és ez meghozta számára a sikert is és új művésznevet. Megszületett Bud Spencer.

Ezt követték közös munkáik,melyek közül a legismertebbek:

1970 – Az ördög jobb és bal keze 

1971 – Az ördög jobb és bal keze 2 

1971 – Kalózok háborúja 

1972 – Mindent bele, fiúk! 

1973 – Különben dühbe jövünk 

1974 – Morcos misszionáriusok 

1976 – Bűnvadászok (

1978 – …és megint dühbe jövünk 

1979 – Én a vízilovakkal vagyok 

1981 – Kincs, ami nincs 

1983 – Nyomás utána! 

1984 – Nincs kettő négy nélkül

1985 – Szuperhekusok 

1994 – Bunyó karácsonyig 

Önállóan is szép sikereket ért el:

Bombajó boxoló, Piedone és az Extralarge sorozat, hogy a nálunk is legismertebbeket említsük.

Említést tesz a betegségéről, amelyet az élet szeretetével és pozitív hozzáállása által győzött le, az utazásairól, a házasságáról és családjáról, az evés szeretetéről,de ahogy én érzem életének eme részleteibe csak pont annyira enged betekinteni amennyire ő szeretné, felszínesen. El tudtam volna képzelni, hogy a magánéletéről picit többet enged megtudni, nekem ez kicsit hiányzott.

Egyébként a könyv letétele után is tényleg azt éreztem, hogy ő ugyanaz az ember, akit a filmeken megismertünk nem visel álarcot és nem játszik szerepet. Szerethető, egyszerű, nagylelkű kedves mackó.

A mi gyerekeinknek is jót tenne, ha egy Bud Spencer szegezné őket a képernyőre, a mai „hősök” helyett.