Fülszöveg: 1975, Budapest, az űrverseny végén. A hidegháború enyhülni látszik, az Apollo–Szojuz-korszak a technológiai együttműködés illúzióját kínálja, a hétköznapokat mégis az alkalmazkodás, a hallgatás és a kimondatlan határok szabják meg.

Kajetán Andor csillagász a magyar tudományos élet egyik legismertebb arca: a Csillagvizsgáló Intézet büszkesége, a televízió kedvence. A felszín alatt ugyanakkor gyász és depresszió gyötri, rossz döntések és kétes alkuk következménye, melyek mélyen a múltjába nyúlnak. És hamarosan ismét útelágazáshoz érkezik, egy újabb rossz döntés pedig már az egész hátralévő életére és szakmai munkájára végzetes kihatással lehet.

Andor ugyanis a munkáján túl a katonai felderítés informátora, aki külföldi útjairól hazatérve beszámol a történésekről, és jelentéseket ír kinti kollégáiról. Egyik este a tartótisztje megkeresi azzal, hogy a rendszer meghálálná eddigi tetteit, és arra kérik, fejezze be volt kollégája és barátja, Kemenesi György tanulmányát, mely jelentős tudományos felfedezést ígér a Végső Sors-elmélet kutatásában, ami az univerzum tágulását vizsgálja.

Kovács Krisztián valós eseményeken alapuló történelmi regénye lélektani tanulmány tudományos kíváncsiságról és lojalitásról, apaságról és elhallgatásról, nagyívű története Budapest második világháborús bombázásától a Szputnyik fellövésén át egészen a holdra szállásig, majd még annál is tovább vezet. A fény magányossága ugyanakkor feszült thriller arról, hogyan válik erkölcsi csapdává a határok feszegetése, és milyen árat fizet az, aki áruba bocsátja tehetségét a politikai hatalom számára.

A fény ugyanis nem válogat: nemcsak megvilágít, hanem le is leplez.

Kovács Krisztián regényei tükröt tartanak elénk a múltból és mégis, valahogy nagyon aktuális gondolatokat közvetítenek, legfőképpen ezért szeretem olvasni a történeteit.

A fény magányossága 1970-es években játszódik ( visszatekintés '50-es, '60-as évek) akkor, amikor a látszólagos politikai csendben az űrkutatás felé fordul a világ, köztük magyar kutatók, csillagászok is, de számukra mégis zárva maradnak a kapuk, a nyugat még mindig csak vágyálom.

Kajetán Andor ebben a megosztott tudományos világban próbál érvényesülni, ráadásul egyedülálló szülőként - ezt a szalat imádtam, sebezhető,  emberi lett tőle az írás is - , akit a saját problémái mellett erős politiki nyomás is egy depresszív állapot felé sodor. 

Nagyon erős ez a regény, megtalalja az egyensúlyt a múlt eseményei között, amelyben megfelelő mértékben jutnak mozaikok a politikai háttérből, a tudományos életből és a magánéleti kihívásokból is. Szamomra nagyon kellemes stílusban íródott a regény. Ez a nehéz, előítéletekkel teli időszak egy nagyon érdekes emberi sorson és tudományos világon keresztül került bemutatásra. Zseniális korrajz. 

Nagyon szerettem, hogy a regény nem finokodott, nem volt célja, hogy megszépítse a múltat, hanem hagyta, hogy az olvasó is a karakterekkel együtt átérezze a kihívasokat, a lehetőségeket és a veszteségeket.

Ez a történet szerintem szép fejlődési ívet ír le, a vége az egyetlen amit a bejegyzés megírásáig sem tudtam eldönteni, hogy szerettem-e vagy sem, mindenesetre nagyon érdekes lezárást kapott.

A regény összességében nagyon összetett, karizmatikus krakterekkel dolgozik, logikusan építi fel az eseményelet, a múltat szépítés nélkül tárja fel és így, ezen aspektusok által lesz a magyar szépirodalom kiemelkedő kortárs csillaga, hogy stílusos legyek.

A könyv elérhető az Agave Kiadó oldalán.

Mr. Ladislaw és még két szerelmi zűrzavar (Middlemarch 4.)

 

Fülszöveg: „Eliot regényében nem a szavazat ára a lényeg – hanem hogy mi ösztönöz egy embert a politikai állásfoglalásra.” – Adam Roberts

Middlemarchban mindenki ugyanarról beszél. Vajon ki mit örököl a gazdagon elhunyt Peter Featherstone után? A rokonság összegyűlik a temetésre és a végrendelet meghallgatására. Az öreg bizony holtában is épp oly ravasz, mint éltében!

Will, Casaubon úr unokaöccse is a városba érkezik. A fiatalembernek Brooke úr ajánl állást az újságnál, illetve képviselői pályafutásának egyengetésében kéri Will segítségét. Brooke úr ugyanis beleártja magát a politikába. A szavazatvásárlásoktól, választási körzethatárok átrajzolásától és az általános reformtól hangos politikába.

Casaubon úr nem boldog e fejlemények hallatán. Főleg hogy Will többször is meglátogatja őket, és telebeszéli Mrs. Casaubon – az ifjú Dorothea – fejét mindenféle modern eszmével.

Middlemarchban még két szerelmespár sorsa vesz nem várt fordulatot: a Garth család anyagi gondjai egy csapásra megoldódnak, és Marynek immár nem csak Fred udvarol…

Vincy úr pedig meggondolja magát: mégsem támogatja lánya, Rosamond és Dr. Lydgate házasságkötését!

A Middlemarch-sorozat nyolc különleges kötetben jelenik meg. A negyedik, keményfedeles könyv különleges, interaktív illusztrációt tartalmaz!

Szépen sorban érkeznek a Middlemarch regény részei, így nem kell kihagyni sok időt az egyes részek között, ami számomra biztosítja a gördulékeny történetfonalat és olvasási élményt.  A gyönyörű borítók pedig továbbra is a könyvespolcom ékei, igaz a korábbi részek színei jobban tetszettek, de itt pedig a látványterv az, ami igazán különlegessé teszi ezt a részt is. 

A történet ott folytatódik, ahol a 3. rész befejeződött. A fókusz ezúttal Mr. Ladislav-ra helyeződik, de természetesen ahogy eddig megszoktuk a történet tovább bonyolódik és a jól ismert viktoriánus atmoszfére is magával ragadja az olvasókat. 

Imádom ezt a részt, amiben az örökösödés és ebben a helyzetben a családi dinamika képeket ölt Eliot gondolataiból. Az ahogy a kor szellemisége lecsapódik a történetben nagyon is jellemző korkép, de aktualitásokat is hordoz, időtlan, azt hiszem ilyen regényekre szokták mondani. 

 

Továbbra is kedvencem Mr. és Mrs. Casaubon, mivel házasságuk koránt sem idilli keretek között köttetett, de valahogy nagyon jól belesimul a történetbe és kedvenc karaktereim, leginkább Dorothea a kezdetektől fogva. 

Tehát a történet folytatódik és egy pillanatig sem hagyott unatkozni, nagyon kedvelem továbbra is az író elbeszélő stílusát, azt ahogy a karaktereit életre kelti és felruházza őket nagyon is eltérő személyiségekkel.

A kötet érdekessége a különleges, ablakos illusztráció, amivel engem kilóra megvett a regény, eddig is szerettem, de ez egy plusz pozitív vibe-ot adott a 8 részes sorozat 4. részének. Késztetést éreztem, hogy megtöltsem színekkel, kizárólag a könyvek iránti elkötelezett tisztelet gátolt meg abban, hogy kiszínezzem a csodás, mozgó illusztrációt. 

Érdemes a regényfolyamot az első résszel kezdeni, mert úgy garantálható az az élmény, hogy mindenki el tudjon merülni George Eliot képzeletbeli viktoriánus Angliájában, ami talán nem is volt annyira képzeletbeli, mert bármelyik korabeli kisvárosban hasonló történések, drámák és szerelmek játszódhattak le. 

Imádom, ajánlom, legyetek bátrak és olvassatok Ti is szépirodalmat, mert jót tesz a léleknek és kicsit kiránt a modern korból is.

A sorozat eddig megjelent kötetei elérhetőek a KNW Kiadó oldalán.

Finy Petra: Kistigris

Fülszöveg: Milyen egy igazi anyatigris? Vajon tényleg van a Balatonban krokodil? Mit tehet egy kórház onkológiai osztályán egy vezérszurkoló? Miért fontos párválasztásnál, hogy a másik feláll-e a lelátón már félpályánál szurkoláskor? Mi a teendő, ha egy elefánt nem tudja abbahagyni a sírást? Mit csináljunk, ha beszorulunk a vízibiciklibe, vagy Latinovits Zoltánnal és Ruttkai Évával találkozunk? Hogyan lehet a zsebünkbe rejteni a hullócsillagokat, és miként lehet levágni a füvet, ami mindig visszanő, sőt virágos mezőként burjánzik másnapra?

Ahogy a szerelemnek, úgy a szeretetnek is megvannak a saját démonai. A magányban, a gyűlöletben, a gyászban vagy a közönyben elárvult szív bizony gyönyörű szörnyetegeket képes alkotni magának. De a boldogság bestiáriumában sem lakozik sokkal kevesebb furcsa lény.

Finy Petra novelláskötete mágikus abszurditással mutatja be, hogyan tudnak saját érzelmeink csapdát állítani nekünk ebben a mindig mohó dzsungelben, amit életnek nevezünk.

 

Finy Petra kerti szonátája teljesen elvarázsolt, amikor olvastam, még 2021-ben. Az azóta eltelt idő sem tudta elhalványítani Petra erős gondolatait és azokat az érzéseket, amiket a regény akkor kiváltott belőlem.

Pont ezért is nagyon örültem, hogy az írónő ezúttal egy novelláskötettel lepett meg minket, olvasókat.

Az alcím szerintem kiváló választás volt ebben az esetben: Be mersz lépni a szeretet dzsungelébe?

A szeretet egy olyan dzsungelében bolyonghatunk, ahol hol az indákon, hol az aljnövényzetben találjuk magunkat, majd felrepülünk akár a legmagasabb fa tetejére. Legalábbis én így éreztem magamat az olvasás során, de egy a lényeg, hogy a szeretet minden egyes novellában erőteljesen érződik. Nem tudod közömbösen olvasni egyik történetet sem, legyen rövidebb vagy picit hosszabb, megszólít és kész!

Az írásmód nagyon kellemes, a szavakkal igazi buboréktörténetek születtek. Minden egyes oldalon a buborékok magukba szippantottak és nem eresztett ez az érdekes, áttetsző gömbbe zárt érzés, furcsa, de kellemes, szeretettel teli kitekintés a világba.

Nagyon tetszett az, ahogy át tudott lépni a történet egy másik dimenzióba és az egyszerűből varázstörténetté tudott válni.

Személyes kedvencem a legelső novella, a Libben a bodza volt. Ebben a kiragadott élethelyzetben benne volt a szeretet minden apró rezdülése és líraisága. Egyszerre éreztem magamhoz közel a múltat és a jövőt, a születést és az elmúlást, miközben a világ nem állt meg, de ahogy a bodza libben minden mozaik a helyére kerül.

Számomra ezek a novellák apró kapszulák, buborékok. Kapszulák, melybe az idő egy darabkáját bezárják, miközben minden darab a lelkem más-más részét gyógyítja. Egyszerűen csak előveszem a kötetet és elmerülök, elrepülök Petra színes, érzelmekkel teli világában.

Szívből ajánlom, hogy Ti is olvassátok ezeket a lelket is simogató novellákat és kistigrisekként merüljetek el a szeretet dzsungelében.

Csodakönyv!

A kötet elérhető a 21. Század Kiadónál

George Eliot: Middlemarch 1-2.

 Fülszöveg: 

A bájos, fiatal Dorothea egyetlen rossz tulajdonsága, hogy talán túlságosan ájtatos. Ez nem rettenti el sem a középkorú tudóst, Mr. Casaubont, sem a jóképű Sir Jamest, hogy udvaroljon neki. Vajon a lány kit választ?

Egy eljegyzés nagy dolog az angliai kisváros, Middlemarch mindennapjaiban. Mindenkinek megvan róla a véleménye. Dorothea húgát, az érzékeny, mégis racionálisan gondolkodó Celiát bántja a lány döntése. Talán a bácsikájuk, Mr. Brooke, sem tartja remek ötletnek, ám unokahúgai nevelése helyett jobban kedveli a politikát, ezért nem akar konfliktust. Mindezek ellenére Dorothea boldogságra lel?

Közben új orvos érkezik a városba: Dr. Tertius Lydgate személye a vacsorák és találkozók beszélgetéseinek másik fő témája. Egy fiatal orvos lehet jó? Tud-e eleget? A polgármester és a bankár is őt fogja hívni a bajban? S mi következik abból, ha találkozik a középosztálybeli gyáros szőke leányával, a kissé hiú és önző Rosamonddal?

George Eliot páratlanul pontos és finom iróniával rajzolja meg az 1830-as évek társadalmának karikatúráját. A Middlemarch nyolc kötetben jelenik meg Ortutay Péter fordításában. A művelt, bújtatott humort kedvelő olvasók számára igazi csemege ennek a klasszikusnak az újrafordítása!

A gyönyörű Tearózsa kiadásból szeretettel ajánlom George Eliot: Middlerch 1.

Rendben, ez az a regény amellyel úgy bele lehet merülni a viktoriánus korba, hogy vissza sem szeretnénk térni a jelenbe. Olvastatja magát a történet. Amit George Eliot eredetileg egy közel 900 oldalas regényként álmodott meg, azt a KNW kiadó kiadó kiváló érzékkel 8 kötetekre osztotta és ezzel mindjárt szerethetőbbé tette ezt a történelmi fikciót.

A regény zsenialitása az aprólékosan megírt részletekben rejlik, akár egy egyszerű jelenetet is úgy kibontott az írónő, hogy rögtön megismertük a legapróbb tényeket is, ami az adott leíráshoz szükséges, sőt, bőven többet is, így minden oldalról körbe tudtuk járni az ok és okozati összefüggéseket. Ettől, hogy ennyire aprólékos írásról van szó könnyedén megismerjük a korszakot, a kor embereit és belső mozgatórugóikat, gondolataikat, és pontosan ez az, amitől azt mondom, hogy egy nagyszerű íróval és egy valódi regénnyel van dolgunk.

Rá kellett jönnöm, hogy szeretem a bonyolult mondatszerkezeteket, az alaposan kölülírt leírásokat, a végletekig menő párbeszédeket és úgy általánosságban a viktoriánusokat, sőt az angol vidéki életet egyszerűen imádom.

Már az első kötetben melodrámák, bonyolult kapcsolódások és kiváló karaktertanulmányok jellemzik a regényt.

Szerettem Dorotheát, aki gyermeki idealizmusát a felnőttkor kezdetén sem veszítette el és annyira szürreális gondolkodása van, hogy ettől ambivalens módon, de nagyon szerethetővé vált, pedig mindvégig tudjuk, hogy egy ilyen tiszta jellemnek nem lehet egyszerű életútja. A mellékszereplők is érdekesek, karakteresek és gondosan felépítettek. Celia Brooke is megér egy tanulmányt, a régi és modern tökéletes megtestesítője a korszakon belül, őt is nagyon megszerettem, várom az újabb találkozást.

Összességében már most lehet látni, hogy a szálak mesterien kígyóznak majd hosszú oldalakon és köteteken keresztül. Amit pedig ki szeretnék emelni az az, hogy ez a kiadás egyszerűen gyönyörű.

A gyönyörű Tearózsa kiadásból szeretettel ajánlom George Eliot: Middlerch 2.

Fülszöveg: A fiatal Fred Vincy reménytelenül szerelmes Marybe, bácsikája gondozójába. Éppen ezért életbevágóan fontos, hogy igazolhassa az öreg felé: nem, ő egyáltalán nem akart hitelt felvenni a várható örökség terhére. De vajon Marynek elég ez? Engedi majd, hogy Fred udvaroljon neki?

Közben épül a helyi kórház. A betegek lelki életével eddig Farebrother tiszteletes foglalkozott, ám az új kórház kinevezett káplánt kap, éves fizetéssel. De ki legyen a káplán? Tán Farebrother úr? Vagy a szerencsejátékot kedvelő, lepkegyűjtő tiszteletes nem elég jó ehhez?

Az új orvost, Tertius Lydgate-et a káplánválasztásnál kissé jobban foglalkoztatja a polgármester lánya, Rosamond zongorajátéka. Vajon feladja elhatározását, hogy még öt évig biztosan nem nősül?

Dorothea Rómában tölti a nászútját. Ott megtörténik közte és férje között az első összezördülés. Dorothea épp a szobájában sír, amikor Will toppan be hozzá, férje unokaöccse.

A fiatalember nem véletlenül érkezik.

Rádöbbent, hogy Dorothea nem csak szép.

A Middlemarch-sorozat nyolc különleges kötetben jelenik meg. A második, keményfedeles könyvet színezők illusztrálják!

Csodálatos utazás egy korban, ahol számítottak az egyes emberek gondolatai és érzelmei. Mindezt egy szépen megírt és az utókornak tükörként megmaradó írásként nyújtja át Eliot.

Szépen csengő mondatok, érzelmesen megírt sorsok, ilyen számomra Middlemarch.

Nem állíthatom, hogy könnyű olvasmány, de minden oldala megéri a ráfrdított időt. Sokszor úgy éreztem, hogy egy gyönyörű tájkép részesévé váltam, ahol megállt az idő.

Ez a rész is megannyi apró képdarab, sorsok fonódtak össze és szakadtak szét, de szerettem azt is, ahogy felfedezhettem Middlemarch lakóinak lelkét, félelmeiket, vágyaikat és szerelmeiket.

George Eliot lenyűgöző abban, ahogy megmutatja az emberek legtitkosabb vágyait, betekintést engedve a mélyebb gondolataikba, melyek sokszor meghatározónak bizonyulnak a történetben.

Ebben a kötetben különösen közel éreztem Lydgate és Rosamond karakterét, de vártam, hogy alakul Dorothea sorsa és a kis közösség élete, sőt, Mrs. Casabuon sem maradt számomra érdektelen.

Azt gondolom lesz mit várnom a következő részektől is, imádom Eliot történetét, amely összetettségével és líraiságával meghódított magának.

A Middlemarch nem csupán egy viktoriánus regény.

Egy tükör, ami lassú, mély, és néha fájdalmasan őszinte képet mutat.

Az időtlen, 8 kötetből álló írás Ortutay Péter kiváló fordításában jelenik meg.

Olvassátok, szeressétek, a klasszikus irodalom táplálja a lelket is!

A regény megvásárolható: KNV Kiadó