A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ifjúsági. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ifjúsági. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 16., vasárnap

Bruna De Luca: Livia Rómában

 

Fülszöveg:  A 16 éves Livia nem találja a helyét. Skóciában született, olasz családban. Hosszú idő után a nyarat Rómában tölti, hogy segítsen a nagymamája bárjában. Itt dolgozik a hűvös Giulio is, aki ezer szállal kötődik Livia rokonságához, ám ösztönösen idegenkednek egymástól. Mégis össze kell fogniuk, hogy a számukra legfontosabbak megmeneküljenek az összeomlástól. Liviát a rómaiak turistaként, a családja gyerekként kezeli. A nehézségek azonban bebizonyítják, hogy éppolyan olasz és karakán, mint nőrokonai. És hogy mindenki számára akad egy hely nemcsak a bárban, hanem Livia szívében is. Róma, nyár, Vespa és szerelem.



Egy kis Róma, egy kis nyár, egy kis szerelem, ételek és kalandok, ez mind Bruna De Luca, Livia Rómában című története, csak úgy, kivonatolva.


 Pontosan egy hasonló történetre vártam:  fiatalság, bolondság, felnőtté válás, identitáskeresés, kultúrák közötti eltérések és egy igazi Vespa-s dolce vita, ráadásul egy bohokás, de szerethető és gyorsan olvasható regényben.


Kezdjük is az alapoknál. Livia Skóciából Rómába érkezik, hogy segítsen a nagymamájának, de nem is egy pezsgő, olaszos történet lenne, ha a napsütés és a finom ételek mellé nem kapnánk egy jó adag bonyodalmat is, csak úgy olaszosan. Giulio, a helyi srác,  akivel Liviának finoman szólva sem indul felhőtlenül a kapcsolata számos lehetőséget kínál a történet bonyolítására és természetesen az írónő nem hagyja ki ezt a magas labdát, így a történet is felpörgött már az elején. Egy olyan barátnőt, mint Isla pedig minden lány megérdemel. 


Tetszettek a karakterek, igazi mai fiatalok, tele daccal, életszeretettel és optimizmussal egyaránt. Amit még nagyon szerettem az a közösség erejének beépítése és a kultúra megjelrnítése. A nyelvezete és a történetvezetés,  bár egyszerű és nem akar nagy csavarokkal zavart kelteni, mégis, ez pont így volt jól, mert a regény fiataloknak szól, megszólítja a kezdő olvasókat is.  A vége pedig nagyon is a történethez passzoló lezárást kapott, elárulom, lehet miatta izgulni. 



Mondhatnánk, hogy fiatalság bolondság, de a könyvnek mélyebb üzenete is van, például, hogy a felnőttéválás nehéz, sokszor humoros vagy éppen drámai, de megugorható, ha van szeretet és egy kis dolce vita.


Szívből ajánlom a regényt már 13 éves kortól. Szerintem nyárra ilyen kötelező olvasmányok kellenének, legalábbis a lányok biztos többet olvasnának és álmodoznának a nyáron. 


A recenziós példányt köszönöm Menő Könyvek!

2025. szeptember 14., vasárnap

Gunnar Helgason: Anya megkattant

Fülszöveg: A 12 éves Stella úgy érzi, anyja „megkattant”. (Való igaz, hogy anyja mindenről nyíltan beszél, szétszórt, kelekótya, de végtelenül szereti a gyerekeit.) Ezért azt tűzi ki célul, hogy megváltoztatja anyját. Erre három hete van a 13. születésnapjáig, ha el akarja kerülni, hogy „leégesse” őt a barátai előtt.
A regényt abszurd, mulatságos helyzetek, sok fura, ellentmondásos – és ezért életszerű – szereplő, jókora adag humor, valamint laza, könnyed, egy mai tizenéveshez illő nyelvezet jellemzi. Az olvasó – főként egy mai tizenéves – könnyen tud azonosulni az én-elbeszélő Stellával.
Mindvégig ott lebegnek a levegőben ezek a kérdések: Ki normális? Ki nem az? Milyen korlátokat állítunk magunk elé? Vállaljuk-e magunkat? Kell-e (egyáltalán: lehet-e) bárkit megváltoztatni? Nem bolond-e mindenki egy kicsit? A könyv bohókás, ugyanakkor szeretetteljes és elfogadó légköre azonban önmagában is például szolgálhat sok gyerek és felnőtt olvasó számára.
A kötetet az izlandi gyerekolvasók az év legjobb könyvének választották, elnyerte az Izlandi Könyvkereskedők Gyerekkönyvdíját, az Izlandi Irodalmi Díjat, jelölték a Nyugat-skandináv Irodalmi Díjra, és az IBBY beválogatta az „Outstanding Books for Young People with Disabilities” kategóriába. 9 éves kortól ajánljuk (kb. 14-16 éves korig).


Gunnar Helgason izlandi író könyve, az Anya megkattant joggal nyerte el 2015-ben az Izlandi Irodalmi Díjat. Meglepő módon hozzánk 10 év késéssel érkezett meg a kötet, de milyen nagyszerű, hogy a Figura Könyvkiadó felkarolta, hiszen egy remek ifjúsági sorozatról van szó, melynek ez a kötet volta az első része.




A történet főszereplője Stella, egy kamaszlány, aki teljesen átlagos életet élne, ha nem lenne egy apró „probléma”: az anyja, aki egy szép napon úgy dönt, hogy kifordul önmagából, új hóbortjai lesznek és léptem nyomon kellemetlen helyzetbe hozza Stella-t.


Szerettem, hogy az író generációk számára élvezhető regényt írt, a legkisebbektől a nagyszülőkig mindenki életszerű, szerethető karakterekkel tud azonosulni, a regényt pedig humor és érzelmi mélységek egyaránt jellemzik, amitől olyan, mint egy hullámvasút.
A regény könnyen olvasható, kortalan, hiszen a problémák bármely évet is írjunk hasonlóak. Olyan komoly témákat érint az író, mint a testi fogyatékosság, az első menstruáció, a szülő-gyermek kapcsolat, iskola, barátság, viták és még hosszan sorolhatnám.
Annak ellenére egy üdítő, kellemes könyv, hogy a témák valóban komolyak, de annyira jól szórakozunk az olvasás során, hogy észre sem vesszük, hogy közben keményen érzékenyít és elgondolkodtat a szerző.
A sorozat már a 9. résznél tart és én szívből remélem, hogy a kiadó folytatni fogja a többi rész kiadásával, mert ez egy igazán életigenelő ifjúsági regény, amelyben a probléma megoldása csak hozzáállás kérdése. Számomra teljesen pozitív élményt tudott nyújtani ez a történet, üde, bátor, humoros és magával ragadó.
A kötetet 10-12 éves kortól szívből ajánlom az egész család számára.

2020. június 2., kedd

Humoros könyvet ajánlok a 6-10 éves korosztály számára - Tandem: Nyomozók két keréken


Fülszöveg: „– Turbóüzemmód aktiválva! – kiáltja Anton, és megnyomja a »turbó« feliratú gombot.

VÚÚÚÚÚÚÚÚ! A bicikli szinte a levegőbe emelkedik, a működésbe lépő elektromos segédmotor jó szolgálatot tesz.”

Elisa Klapp nyomozó. Anton Stuhl bűnügyi helyszínelő. És ketten együtt: a TANDEM. Nem csupán azért, mert szuper csapatot alkotnak, hanem azért is, mert szolgálati járművük az egyetlen rendőrségi tandem Németországban. Elisa, Anton és nyomkereső kutyájuk, Mopsz együtt oldják meg a legbonyolultabb bűnügyeket. Azonnal munkához látnak, amikor a múzeumból eltűnik egy kocsikerék nagyságú ausztrál aranyérme…
Olvass és segíts a rejtélyek megfejtésében! Nyomozz te is!





M A R T I N  M U S E R - T I N E  S C H U L Z:

 A  V Ö R Ö S   K E N G U R U -T A N D E M : NY O M O Z Ó K  K É T  K E R É K E N

Mostanában próbálok egyre több gyermek és ifjúsági irodalmat is forgatni, olvasgatni, akár a gyermekeimmel közösen, akár csak a saját szórakoztatásomra, esetleg a pedagógia tanulmányaimhoz ismereteket gyűjtve. Igyekszem az olvasmányaimat "szakmai" szemmel is megvizsgálni, mert terveim szerint a szakdolgozatomnak lesz némi köze a gyermekeknek szóló irodalomhoz.

Régebben is nagyon szerettem a vicces, aranyos, olykor megható meséket, nem is igazán értem, hogy miért nem olvastam őket gyakrabban az elmúlt időszakban. 
A gyerekeknek esti lefekvéskor és napközben is többször olvasok mesét, de az nem pont olyan, mint az, amikor önfeledten lehetne olvasni, megkötések, belekérdezések, belealvások nélkül. 


A Vörös Kenguru című vidám könyvecskére teljesen véletlenül találtam rá, miközben böngésztem a kiadók gyermek- és ifjúsági kínálataiban.   
Úgy gondoltam, hogy ez a könyv igencsak humorosnak ígérkezik, hiszen elég ránézni a borítóra, az pedig csak némi plusz, hogy nyomozati szál is van benne, amit kimondottan szeretnek a gyerekek és én magam is. 

Német gyermekirodalmat mondhatni nagyon ritkán olvasunk itthon, így ezen vonatkozásra is kíváncsi voltam, amikor a könyvet megvásároltam. 

A fülszöveg is igazán hívogató volt, így  számítottam arra, hogy egy humoros, néhol kicsit suta detektívpárossal fogok találkozni, akiktől nem állnak messze a bonyodalmak sem.

Már rögtön az első mondat nagyon megtetszett, amivel a könyv nyitott: 

"A Spree folyó fekete vize kuncogva csapkodja a védőgát falát."

A történet szerint a főszereplők  Elisa Klapp nyomozónő és Anton Stuhl bűnügyi helyszínelő, azaz a száguldó nyomozópáros, akiket egy kis rendőr mopsz is segíti a bűnözők üldözésében. Eddig ebben semmi meglepő nincs, az viszont már eléggé rendhagyó, hogy a bűnt egy mindenféle kütyüvel felszerelt tandem kerékpáron hajtják, azaz üldözik. Összeszokott párosról van szó, ez már rögtön a könyv elején kiderül, ahol Elisa képviseli inkább az észt, Anton pedig kiegészíti őt hirtelen jött meglátásaival, kicsit elkalandozó, néha nehézkes gondolataival.  Elsőre azt hihetnénk, hogy a történet Ausztráliába játszódik, de nem, hanem nem is olyan messze tőlünk, Berlinben, Németországban. A kalamajkát okozó Vörös Kenguru pedig nem más, mint egy 3 millió eurot érő műtárgy, ami természetesen eltűnik. 

"Övék az egyetlen rendőrségi tandem egész Németországban. Kezdetben a bűnözök csak gúnyolódtak rajtuk: - Nézd már a zsarukat, hogy tekerik a kerekes banánt! Közröhej, apám! Szakadok! "

Tehát innen indul a történet, egyre jobban megismerjük a párosunkat, követhetjük az egyes nyomokat végig a városon,  eközben egyre jobban szórakozunk. Kiderül, hogy a tandem is minden modern technikával felszerelt csodamasina és a nyomozók is elég ügyesek, legalábbis gyermeki szemmel biztosan annak tűnhetnek, így attól nem kell tartanunk, hogy kis butusnak nézné az író az olvasóit, mert ettől távol áll, inkább partnerként vonja be őket a történetvezetésbe. Nekünk felnőtteknek kicsit gyengének tűnhet a nyomozás, de mégis remek szórakozás a jutalmunk az olvasás során, mert a humorral tud hatni. 



Tetszett, hogy egy-egy női karakter került a bűn mindkét oldalára, mellettük pedig a férfi szereplők is remekül illeszkedtek a történetbe, nem voltak elnyomva, mert olyan jellemábrázolás jellemezte őket, amely jól passzolt az adott helyzethez. A karaktereknek köszönhetően a fiúk és lányok egyaránt találnak maguknak olyan szereplőt, akivel azonosulni tudnak, de legalábbis szimpátiát érezhetnek irántuk. A súlyemelő Renáta Zobelitz, azaz Gránát Renáta pedig egy igazán izgalmas, jól sikerült karakterábrázolást kapott, számomra kedvenc lett. A kis mopsz nyomozó üde színfolt a történetben, remélem legközelebb több feladat fog rá is hárulni, mert nagyon aranyos karakter, a gyermekek kedvencévé válhat. 

Az író véleményem szerint remekül megtalálta a hangot a fiatalabb olvasókkal, hiszen a nyelvezet és a történet is modern, vicces, logikusan követhető.

A logikai részhez kapcsolódóan pedig az egyes fejezetek végén találhatunk kérdéseket, amelyeket a képek és a fejezetben olvasottak alapján lehet megválaszolni. Azonban akkor sem kell elkeseredni, ha elsőre nem sikerül megtalálni a választ, mert a következő fejezet elején rögtön ezzel indít az író. Szerintem pont a gyermekek gondolkodásának megfelelően lettek kialakítva ezek a kérdések, némiképpen interaktívvá téve ezzel az olvasást, emellett a figyelem fenntartását is ösztönzi. Pedagógiailag szeretem az ilyen jellegű megoldásokat, jelen esetben a kb. 6-10 éves korosztályt látom erősebben megszólítva. Ettől függetlenül kicsit kisebbek és nagyobbak is élvezhetik a történet adta humort.

A személyes kedvenceim a grafikai megoldások voltak, nagyon vidám és érdekes illusztrációk kísérik végig a történetet. Nagyon jól passzolt a történet és az illusztráció, ez lett a könyv egyik erőssége.

A történet annak ellenére, hogy nem volt eget és földet rengető, mégis tudott egy plusz élményt biztosítani a humorral és a logikusan felépített nyomozati résszel.

Egyetlen negatívumot tudok megemlíteni, ami mellett kicsit nehezen tudok elmenni, az pedig azok az elírási hibák, amelyek néha megakasztották az olvasás gördülékenységét.  A korrektúra remélem a következő részeknél nagyobb hangsúlyt fog kapni, mert megérdemli a sorozat.


A karakterek és a történet is erősen burleszk kategória, de a jobbik fajtából, legalábbis mi nagyon élveztük a közös olvasást a gyerekekkel. Remek családi kikapcsolódás esős napokon, amikor éppen nincsenek kütyük a közelben.

Úgy gondolom, hogy a 6-10 éves korosztály számára egy viszonylag rövid, de tartalmas történetet írt az író. Bátran ajánlom felvenni a könyvet a nyári olvasmánylistára, hiszen a kötelezők mellé szükség van valami vidám, egyszerűbb , de szerethető olvasmányra is. 

Én már várom a következő részt! Vidám olvasást kívánok! 

Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2020.
Oldalszám: 144
ISBN: 9789635091126
Fordította: Bán Zoltán András

2020. május 29., péntek

Kiránduljatok el egy könyvért - Gyermeknapi könyv- és programajánló a Skanzenből


Ez a hétvége nem kizárólag a pünkösdi ünnepkörről fog szólni, hanem itt van bizony a gyermekek napja is. Minden évben ilyenkor a családok legtöbbször kicsit kimozdulnak valahova, hiszen válogathatnak  számos rendezvény közül, amelyek speciálisan a gyermekeknek szólnak. 
Idén azonban ez a jeles nap is másképpen alakul, eltérő keretek  közé kell szorítanunk a családi programokat, azonban lemondanunk mégsem kell róluk! 

A figyelmetekbe szeretnék ajánlani egy olyan lehetőséget, amely kapcsolódik az olvasáshoz is, amellett a gyermekek is nagyon szokták szeretni ezeket a szabadban eltölthető programokat is. Két legyet üthetünk egy csapásra. 

Kimozdulunk, ez az egyik pozitívum, amire már mindenki ki van éhezve, a másik pedig, hogy a gyermekünk olvasóvá nevelését is könnyedén hozzá tudjuk kapcsolni a családi programhoz. 

Melyik gyermek ne örülne annak, ha a kirándulást, a gyermeknap élményét később, otthon is köthetné valamihez, teszem azt egy könyvhöz. A könyv szülőkkel történő közös olvasása pedig remek alkalmat kínál, akár hónapokkal később is, hogy közösen felidézzük az együtt töltött időt. 

Vallom, hogy nagyon fontos a gyermekekkel történő  közös olvasás, képnézegetés, beszélgetés a könyvekről, hiszen ezzel meg tudjuk alapozni gyermekünk későbbi kapcsolatát a könyvekkel, az olvasással. 

A mostani vasárnap pedig remek lehetőségeket rejt  az élmény és az olvasás összekapcsolásához. 


A helyszín: 

 Skanzen - Szabadtéri Néprajzi Múzeum, amely Budapesttől nem messze helyezkedik el, a festők városában, Szentendrén.


Jelen információkat a múzeum oldaláról hoztam (2020.05.29.), aktuális információk a múzeum oldalán bővebben is elérhetőek. 

Amit tudni érdemes mielőtt elindulnátok: 

Újdonság, hogy május 31-től még több épület nyílik meg a múzeum szabadtéri állandó kiállításában. Ezek fokozott biztonsági intézkedések mellett látogathatók, melyről a helyszínen részletesebben tájékoztatunk.

Emellett számos élménypont kínál kikapcsolódási lehetőséget: a látogatók hétvégente újra birtokba vehetik a következő helyszíneket: Boszorkánykonyha, Dédanyáink konyhatitkai, Csodapajta, Fény Háza, a Fa-Ház interaktív kiállítása, a Gyerekgazdaság szabadtéri játékai, Játékudvar, Mézeskalács, Állattartó tanya, Gyöngyfűzés, Mesekert játszótér. Néhány új, biztonságos szabadtéri játékkal is készülünk (mezítlábas ösvény, tollaslabdapálya, ugróiskolák, óriásbútorok, aszfaltrajzolás, fotózkodós helyszínek, játszóterek, játékos pihenők, játékos totó).

május 30. (szombat):  sétálójeggyel látogatható a múzeum
május 31. (vasárnap):  normál belépőjeggyel látogatható a múzeum
június 1. (hétfő):  A MÚZEUM NYITVA - normál belépőjeggyel látogatható a múzeum

NE FELEJTSÉTEK EL: Maszkot vigyetek magatokkal, a zárt terekbe történő belépés céljából! 




Kirándulásra, olvasásra fel! 




Fülszöveg: A jó mesék nemcsak a csodák birodalmát nyitják meg a gyerekek előtt, hanem útravalóul is szolgálnak számukra. Molnár Krisztina Rita meséje igazi hamuban sült pogácsa: olyan világot idéz, amelyben régi mesteremberek tudása elevenedik meg azzal a céllal, hogy a mai gyerekeknek is hasznára váljék. A mese kíváncsi és bátor ikerpár hőse, Mákszem és Gubó kalandos utat járnak be a Skanzenben, melynek során egy másik valóságsíkot és önmagukat is mélyebben megismerik. A történetet azoknak ajánlom, akik nem félnek a látható dolgok mögött rejlő titkokat megismerni.





A könyvről: 

Ezt az a könyv, amit jó szívvel ajánlok figyelmetekbe, amely nem más, mint Molnár Krisztina Rita: Mákszem és Gubó eltűn(őd)ik című meséje, Schall Eszter illusztrációival. A könyv nem csak egyszerűen egy kedves mese a gyermekeknek, hanem igazi élményutazás, egy olyan helyszínen, amit a történet olvasása előtt együtt bejárhatunk. 

A könyv egy játék keretein belül került hozzám, de nagyon megörültem neki, hiszen évente egyszer biztos, hogy ellátogatunk a szentendrei Skanzenbe. Leginkább ünnepek alkalmával szeretjük beiktatni egy-egy családi kirándulásként, hiszen olyankor igazán él a múzeum, megelevenedik a múlt, szó szerint. 

A mesét pedig a 3 éves kislányommal együtt olvastuk el. Nagyon bíztam abban, hogy ő is élvezni fogja a közös olvasást, elárulom nem is kellett csalódnom. Kellemes kikapcsolódás volt az egyes fejezetek után közösen feleleveníteni a számára is maradandó élményt nyújtó elemeket, legyen az a játszótér, a tanya vagy a gyertyamártó helyszíne. 

A könyv hátoldalán pedig Boldizsár Ildikó ajánlása olvasható, akit én nagyon kedvelek, mint író, mesekutató. Pedagógia tanulmányaim során ismerkedtem meg a munkásságával, amit  nagyra értékelek, így úgy gondolom az ajánlása garancia a kiváló meséhez.  

"Molnár Krisztina Rita meséje igazi hamuban sült pogácsa: olyan világot idéz, amelyben régi mesteremberek tudása elevenedik meg azzal a céllal, hogy a mai gyermekeknek is hasznára váljék." 

Ennél szebben meg sem lehetett volna fogalmazni a könyv értékét, lényegét. 

Ezt követően csemetémmel bátran vetettük bele magunkat az ikrek, Virág, azaz Mákszem és Gábor, alias Gubó nem mindennapi Skanzen kalandjába. 

Ami rögtön feltűnt a könyv vonatkozásában az az illusztráció volt. Ahogy kinyitjuk a könyvet egyből egy térképpel találkozunk, amely a sétánk során ismerős helyszíneket jelöli. Azokat a helyszíneket, amelyek a gyermekek fantáziáját is biztosan megragadták a látogatás során. Játszótér, gyertyamártó, vízimalom, vasútállomás, stb., ugye, hogy ismerősen hangzanak ezek a megállók? 

A történet 12 fejezetből épül fel, így alkalmas arra, hogy esti meseként napról napra előkerüljön Mákszem és Gubó meséje, de egy, a Skanzeneben eltöltött osztálykirándulást követően, akár osztályfőnöki óra témájához is nagyon jól illeszthető ez a mese.  

Az ikrek osztálykiránduláson vesznek részt a Skanzenben Zsuzsa nénivel és kedves múzeumi segítőjükkel, a "múzeumnénivel", Tamarával. A hely annyi kalandot kínál, hogy Gubó lemarad a csoporttól, de Mákszem még idejében észreveszi, azonban így mindketten szem elől tévesztik az osztályukat. A két kis lurkó nem esik kétségbe, hanem inkább a csoport keresésére indulnak, miközben megismerkednek a Skanzen nevezetességeivel, közben pedig rengeteg kedves, mesébe illő segítővel és sok-sok ismerettel, önismerettel gazdagodtak. 

A kis szereplők eltérő karakterrel rendelkeznek, egyikük talpraesett, cserfes kislány, másikuk megfontolt, igazi kis mai fiúcska, aki inkább megfigyeli a dolgokat és nagyon  érdekli a technika. A különbözőségük ellenére nagyon jól kiegészítik egymást, működik köztük az összhang. Megkedveltük a kis szereplőket. 

A mese amellett, hogy a gyermekek számára igazi kalandos utazást kínál, amely során számos kalanddal, új kifejezésekkel, elfeledett mesterségekkel ismerkednek meg, a  kötet a felnőttek számára is tartogat meglepetéseket, olyan érzéseket, amelyek visszarepítik őket a gyermekkorukba, hiszen melyikünk ne emlékezne például a krumplicukorra?

Irodalmilag is teljesen rendben van a mese, kellemes írói stílusával magával ragadja a képzeletet, amellett olyan ízes, régies magyar szavakkal találkozhatunk, mint kőhupli,  rőzse, szatócs, felspulnizott zsinegek. Például kislányom és én is imádtuk a Telihold néni, Illatos Lányka, Mákszem és Gubó neveket is, amelyek szinte önmagukban mesélő jelleggel bírtak, ezek a beszédes nevek szinte megelevenítették a szereplőket. 

A néphagyomány éltetés témakörében kimagasló értékkel bíró meséről beszélhetünk, nagyon fontos témának adott mesés vonatkozást az írónő, amit az illusztrációkkal csak megerősítésre kerültek. Úgy gondolom, hogy kell a múlttal is foglalkozni, megismerni az elfeledett foglalkozásokat, az azokhoz kapcsolódó tárgyi eszközöket, fogalmakat. Amennyiben mindez mesés formában kerül a gyerkeke elé az csak hab a tortán.  Molnár Krisztina Rita írónőnek és Schall Eszer illusztrátornak sikerült megragadni a népi élet fontosságára történő figyelemfelhívásnak azon formáját, amivel a fiatalabb korosztályt is meg tudták szólítani, de a felnőtt korosztálynak is tudtak értéket közvetíteni. A történet szép lassan halad a medrében, nem kapkod, hanem ráérősen, szinte elbeszélget a gyermekekkel, gondolatokat ébreszt, teszi mindezt követhető a Skanzen tematikájához és célkitűzéséhez illő hangnemben, ritmusban.


A könyvet "leteszteltem" a kislányommal együtt, így bátran ajánlom már egészen 3 éves kortól közös olvasásra ezt a gazdagon illusztrált, titkokat és a gyermekek számára igazi kincseket rejtő mesét. Ilyenkor még inkább az egyes fejezetek utáni beszélgetések, az élmények felelevenítése és a képek alapján történő mesélés nyújtják a nagyobb élményt, a kicsit nagyobbaknál pedig maga a tényleges történet kerülhet a középpontba, hiszen számukra könnyen összekapcsolódik a mese és a valóságban megélt élmény, amely alapján fel tudják idézni a saját kirándulásukat is, ráadásul az emlékezetükben hosszabb távon is megmaradó élményként. 
Ez a könyv remek egy múzeumi séta után, de akkor is, amennyiben még csak tervezzük, hogy gyermekeinkkel ellátogatunk a Skanzenbe. 

Vidám gyermeknapot kívánok! 

Kiadó: Szabadtéri Néprajzi Múzeum
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 94
Kiadás: keménytáblás
ISBN: 9789786155128


2017. szeptember 17., vasárnap

Mindentudók klubja, avagy történelmi csalogató gyerekeknek

Mi történik, ha egy ausztrál régészházaspár meghívást kap egy ásatásra? Természetesen viszik magukkal a gyerekeiket is! Igen ám, de mihez kezd magával három kisgyerek Egyiptomban vagy éppen Párizsban? Természetesen rejtélyek után kutatnak!
Egy törött amulett nyomában elindulva felgöngyölítenek egy ősi rejtélyt, és még új barátokra is találnak… Innen már csak egy lépés, hogy megalakítsák a Mindentudók Klubját!

Nagyon szeretem a történelmi vonatkozású regényeket, ismeretterjesztő kiadványokat és ezt a nézőpontot igyekszem a gyermekem részére is elfogadhatóvá, szerethetővé tenni. Valljuk be, hogy nem mindig könnyű a csemetéket rávenni, hogy valami tartalmasat is olvassanak a képregényeken és egyéb vad, talán nem is éppen nekik való történeteken túl. Szerencsére a fiam ilyen szempontból egyre inkább partner, elfogadja azokat az olvasmányokat - többnyire -, amelyeket ajánlok neki. Ennek érdekében folyamatosan kutatom az olyan köteteket, amelyek játszva és érdekes formába adják át a tudást a gyerekeknek, de olvasás közben azért mégsem unatkoznak. 

Most pontosan egy ilyen 6 részes sorozatra bukkantam, melynek az első részét szeretném bemutatni. Remélem lesznek olyan szülőtársak, akik hasznosnak találják a bejegyzést.

A felállás adott, 3 gyerkőc, régész szüleik és Egyiptom. A kaland pedig máris borítékolható a piramisok lábánál.

A történet

Laura, aki 11 éves 2 testvérével, a 9 éves Robinnal és az 5 éves Petrával, valamint régész szüleikkel Egyiptomba érkezik. A három kalandvágyó gyerkőc megismerkedik a 10 éves árva, egyiptomi kisfiúval Ahmeddel és a majmával, Thottal. Egy törött amulett, egy titokzatos járat és Amon papnője vár rájuk a piramis mélyén, de a kalandoknak ez még csak a kezdete. 

"Minden akkor kezdődött, amikor az apukám hétéves korában eldöntötte, hogy márpedig ő régész lesz, nem pedig orvos, ahogyan az apja (vagyis nagypapám) szerette volna. Vagyis nem... Azt hiszem, inkább akkor kezdődött, amikor az anyukám ősemberek, múmiák és úgy egyáltalán, évszázadokkal ezelőtt meghalt emberek fogazatának tanulmányozására adta a fejét."

Elsőre a könyv kinézete ragadja meg a szemet, gyönyörű fényes, sima és letisztult borítót látunk, a hátoldalán pedig  a rövid tartalmi ismertető mellett a könyvre jellemző színes grafika fogadja az olvasót. Ahogy kinyitjuk a könyvet egyből láthatjuk, hogy gyermekszemnek könnyed és színes tipográfiai megoldásokkal találkozunk, továbbra is a gyönyörű fényes és gazdagon illusztrált lapok viszik tovább a borítón megismert irányvonalat. 
Szeretem, hogy a fontosabb részek más színnel kiemelésre kerültek, mely kiemelések folyamatosan a figyelem fenntartását ösztönzik. 



Maria Mañeru egy igazán informatív és szórakoztató könyvsorozatot írt a 6+ korosztály számára. 
A Tutankhamon Átka a sorozat első része, a szereplők megismerésén és első megélt kalandjukon túl hasznos történelmi ismereteket is csepegtet az ifjú olvasók kobakjába. A gyerekek játszva tanulnak, észre sem veszik, de jelentős történelmi alakokkal és fogalmakkal ismerkednek meg. Megtudhatják, hogy ki volt Tutankhamon, Thot, vagy éppen mit jelentenek az olyan kifejezések,, mint szarkofág, szkarabeusz, vagy az egyiptomi piramisok.
Mindehhez a könyv végén képekkel ellátott kislexikon nyújt hasznos segítséget. 

"Nyugtalanított, hogy itt a falak ilyen öntörvényűen mozognak ide-oda, de meg kellett állapítanom, hogy egyébként praktikus megoldás."
A nyelvezete egyszerű, könnyed. Az író nagyon eltalálta azt a stílust, amit a gyerekek könnyen elfogadnak. Néhol nem kertel, nem kezeli le az olvasót, bizony szóba kerül halál, örökbefogadás és némi rémisztgetés is. Szeretem amikor az író nem gügyög, hanem partnerként kezeli a kis olvasóit, szinte bevonva őket a történetbe. 

A mese szól az összetartásról, a titoktartásról, a történelemről és a kalandokról. 

Nagyon örülök hogy még további 5 köteten keresztül találkozhatunk a kis mindentudóinkkal, így folyamatosan szélesíthetjük gyermekeink tudását és akár mi magunk is jól szórakozhatunk egy közös olvasás során. 


Ajánlom a sorozatot minden szülő figyelmébe, akik szeretnék gyermekeiknek érdekes és izgalmas formában átadni a történelmi tudást. 

A könyvet köszönöm a Napraforgó Kiadónak!
Megjelenés: 2017
Oldalszám: 144
Illusztrálta: J. Barbero és E. Losada
Fordította: Rusznák György

2017. szeptember 6., szerda

David Walliams: A nagy szölés - Bevetésre felkészülni!

2017. ​április közepén jelenik meg David Walliams újabb, sziporkázóan vicces regénye, A nagy szökés.
Bunting repülőalezredes papucsban jár, mégis egyenruhát visel.
Sodóval eszi a konzervsonkát.
És néha azt is elfelejti, hogy az unokáját Jacknek hívják.
Jack nagyapja fiatalkorában vadászpilótaként harcolt a II. világháborúban, és most, majd negyven évvel később is csak arra vágyik, hogy imádott gépével a magasba emelkedhessen.
Sőt, tulajdonképpen azt hiszi, még véget sem ért a háború.
Ezt körülötte mindenki rosszul viseli, kivéve Jacket, aki a világon mindenkinél jobban szereti őt. Így hát, amikor az öreg úr idősek otthonába, a hátborzongató Alkonyi Hajlékba kerül, Jack mindent elkövet, hogy kimentse őt a gonosz Emse főnővér és a szörnyeteg ápolók fogságából. S ezzel kezdetét veszi a zuhanó repülés életük legnagyobb kalandjába…
"Már majdnem éjfélre járt, mire megérkeztek az állomásra. Hamarosan a nagyapa lakásához vezető úton gyalogoltak. Úgy tervezték, egy ideig meghúzzák magukat az öreg lakásán. Mindazok után, ami a Hadtörténeti Múzeumban és a Scotland Yardon történt, a fiú úgy döntött, jobban teszik, ha nem hozzájuk mennek.
Jack meglepetésére Rádzs boltjában égett a villany. Az újságárus még fenn volt, épp behordta a másnapi újságokat, amiket kötegekben pakoltak le a bolt elé. A fiú tudta, hogy Rádzsban megbízhatnak. Ami fontos volt, hiszen őt és a nagypapáját épp üldözte a rendőrség."

2017. áprilisában jelent meg A nagy szökés David Walliams-tól. Tudtam, hogy hamarosan sort fogunk keríteni az elolvasására, hiszen pont a fiam a célközönsége a történetnek. Emellett nagyon kíváncsivá tett, hogy mennyire tud a gyerekek nyelvén David Walliams, akit a 21. század Roald Dahl-jaként aposztrofálnak.

A kötet elsőre elég vaskosnak tetszhet, de a betűméret miatt azért mégsem annyira problémás, hogy ne merjük a gyerekek kezébe adni. Amikor a 12 éves fiam meglátta, az volt az első hozzászólása, hogy "Ez egy féltégla? Most komolyan?" Nos valóban úgy néz ki, de gyorsan lehet olvasni, mivel a betűméret a gyermeki szemnek és az idősebbeknek is kellemes méretben jelenik meg, szembarát tipográfiai megoldásokkal. Emellett nagyon hamar magával sodor a 12 éves Jack és nagypapája története, így egy pillanatig nem bántuk, hogy pörgethettük a lapokat. Végül a fiam is beismerte az utolsó lap után, hogy ez szuper volt. Egy ilyen befejezés után mi más is lehetett volna? 

A kötetet számtalan egyszerű, de mégis stílusos és vicces illusztráció egészíti ki, melyek Tony Ross keze alól kerültek ki. A rajzok a fiam kedvenceivé váltak, néhol még ki is színezgette őket, mert szerinte úgy még viccesebbek lettek és feltöltődtek élettel. Tudom, hogy nem volna szabad engedni, hogy a könyvbe írjon, vagy színezzen, de itt valóban én is kedvet kaptam hozzá, mert szinte kiáltottak a színekért. Néha talán ez is belefér, főleg egy ilyen remek mese vonatkozásában.

Térjünk is át az egyik fő témára, ami előkerül a regényben, azaz az öregkorra. Nagyon fontos minden család életében az idő múlásával foglalkozni és azt elfogadtatni a gyerekekkel, hiszen a dédszülők, nagyszülők egyszer megöregszenek és az unokák egy nagyon érzékeny időszakban fognak találkozni ezzel, a számukra ismeretlen jelenséggel. Nálunk az öregkor és a szellemi hanyatlás a dédi révén az elmúlt évben vált sajnos aktuálissá és nagyon örültem volna, ha már akkor a kezembe lett volna ez a könyv, úgy talán könnyebb lett volna elmagyarázni és megértetni a gyerekekkel is, hogy valójában mivel is állunk szemben. Egy mesén keresztül valahogy mindig könnyebb az elfogadás. 

A 12 éves Jack őszinte áhítattal ragaszkodik a II. világháborúban szolgált és sok kalandot megélt nagyapjához, felnéz rá, gyermeki szemével még nem veszi észre, hogy a nagyapja bizony segítségre szorul, még ő sem szállhat szembe az idő múlásával. Bunting repülőalezredes ugyanis még mindig az 1940-es években éli a mindennapjait és már képtelen önmagáért felelősséget vállalni, ezért az idegileg kicsit megtépázott családja egy idősek otthonába költözteti, az Alkonyi Hajlékba. A kaland pedig innen veszi kezdetét, hiszen nagyapát és a többi "rabot" ki kell menteni a fogságból!

"-Föl, föl, és messze el!"

Az író vitathatatlanul ért a gyerekek nyelvén és szereti az idősebb korosztályt is bevonni a történeteibe, ezzel is egy éles kontrasztot teremtve. A nagyszülő és unoka kapcsolata mindig egy különleges és meghitt viszony, ezáltal érdemes ezt a gyermekkönyvekbe is átültetni, ahogy tette ezt ez a mese is. 

Megindító volt, hogy a nagyapa karaktere egy valós személyről, nem  másról, mint az író saját nagyapjáról lett mintázva. Ezzel is mintegy emléket állítva az összes nagyszülőnek, dédszülőnek szerte a világon. 
Jack pedig éppen fogékony korban van a nagyapja által felelevenített második világháborús történetek iránt, mely történetek a kis olvasóval is megismertetik a történelem e korszakát mesés elbeszélés formájában. A korra jellemző technikai vívmányokkal, jelentős személyekkel és történésekkel. A kötet végén pedig mindehhez magyarázatot is találhatunk szójegyzék formájában. Nagyon örültem, hogy a repülőgépnevekhez még kiejtési segédletet is találtunk a kötet végén, mert valljuk be a fiúkat nagyon érdeklik ezek a régi gépcsodák, de olvasás közben még meggyűlhet a bajuk a kiejtéssel, de most ezt is ki tudtuk küszöbölni és nem kellett mindig az én segítségem sem, mert ezáltal tudott ő is haladni az olvasással, nem akasztották meg az idegen szavak.
Szép mozzanata a történetnek, ahogy a két generáció megtalálja a közös hangot átívelve évtizedeket, és ezáltal egy nagyszabású történet részesévé válhat a fiatalabb és idősebb olvasó egyaránt.

Ezek a megélt sokszor nehéz, de felemelő pillanatok mind-mind izgalmas útravalóul szolgálhatnak a fiatalabb korosztálynak. Ez a mese egy útravaló, szívvel-lélekkel megírt történet, amit bátran ajánlok fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt, mert mit számít a kor, ha szeretet van? Ebben a történetben pedig ott van mindvégig a szeretet és az elfogadás. 




A történet amellett, hogy szórakoztatott és megindított még abszolút tanító jellegűvé is tudott válni. 

A könyvet köszönöm a Kolibri Kiadónak!
Cím: David Walliams: A nagy szökés
Kiadás éve: 2017
Illusztrálta: Tony Ross
Fordította: Vereckei Andrea
Oldalszám: 472





2017. július 15., szombat

Acsai Roland: A betondzsungel könyve - Állati jó kaland!

Egy nagyvárosi Maugli-történetet tartasz a kezedben.Az elárvult Felhőt és Holdat egy Budapestre erősen hasonlító város állatkertjének farkasgondozója veszi magához – aki maga is félig farkas –, és titokban felneveli őket. Az ikrek megtanulják az állatok nyelvét, és amikor nagyobbak lesznek, kimerészkednek a városba. Felhő szerelmes lesz egy fiúba, akit egy gonosz gyárigazgató elrabol. Felhőre, Holdra és társaira vár a feladat, hogy megtalálják és kiszabadítsák. Az izgalmas kalandban szerencsére segítségükre vannak az állatkert lakói is.Ha nem tudod, milyen egy zsiráf hátán, éjszaka vágtatni egy kivilágított sugárúton, akkor olvasd el a könyvet, és megtudod! Tarts velük a fergeteges kalandokban egy „állati jó” könyv lapjain!

Bevallom, szeretem felfedezni a kortárs magyar irodalmat és nincs ez másképpen a gyermekkönyvek vonatkozásában sem. 

Mindig nagyon örülök egy-egy ilyen jellegű felkérésnek és szívesen eleget is szoktam tenni a kérésnek. 

Most alkalmam nyílt még frissen, ropogósan elolvasni Acsai Rolandtól A betondzsungel könyve ifjúsági könyvét.

Ez alkalommal a 12 éves fiam személyében az értékeléshez segítőm is akadt, hiszem ki lehetne hitelesebb értékelő, mint maga a célközönség?! Együtt olvastuk, így hát részben az ő véleményét is olvashatjátok a bejegyzésben.

A történet szerint egy modern Maugli-mesével találkozhatunk, ami egy képzelt városban játszódik, de mivel mi ügyesek vagyunk, így tudjuk, hogy ez a képzelt város nagyon is közel áll Budapesthez, ami szintén már egy piros pontot érdemel, mert a fiam is mindig felkiáltott, amikor ráismert egy-egy általunk is látogatott helyszínre. Na, de térjünk is vissza a történethez. Adott két elárvult csecsemő, ikrek, egy fiú, Hold (Kornél) és egy lány, Felhő (Kincső), akikre az állatkert farkasgondozója,Gólem - aki maga is visszahúzódó életet él - talál rá. Gólem végül úgy dönt, hogy lesz, ami lesz felneveli a gyerekeket, titokban és nem máshol, mint az állatkertben, azon belül is a farkasok ketrecében egy anyafarkas és a falka segítségével.
Gondolhatjátok, hogy ez mit enged sejtetni, két kis vadócot, akik iskolába ugyan nem járnak, de kíváncsiak és szomjazzák a tudást, így a kalandok szinte borítékolhatóak. 
Annyit elárulok, hogy felnőttnek és gyereknek egyaránt érdemes az izgága ikrekkel tartani a város felfedezése és egy rejtélyes eltűnés kibogozása során, mert a nevetőizmaink alaposan munkára lesznek fogva. 

Szerettük ahogy egy klasszikus történet a városban átalakul valami egészen mássá, de mégis oly ismerőssé. A fiam annyira nem azonosította a dzsungel könyvével a történetet, ő inkább új és ismeretlenként tudta befogadni, én viszont a cím alapján is folyamatosan próbáltam hasonlóságokat gyűjteni, ami szintén jó móka volt. Az állatkert gonosz tigrisének, Lángnak a személyében már láttam is az egyik ilyen azonosítási pontot, de volt még több ilyen apró részlet, érdemes nyitott szemmel olvasgatni. 

Nagyon jó volt, hogy a történetben két gyermek is bekerült, mert így a lány és fiú olvasók egyaránt tudnak azonosulni a karakterekkel, ami 8-12 évesek számára nagyon fontos szempont lehet. Én úgy gondolom, hogy a célközönség talán leginkább ez a korosztály lehet, de biztos vagyok benne, hogy a kicsit kisebbek, vagy picit nagyobbak is jól el fognak szórakozni, mert mindenki megtalálja benne a mókát és a számára érdekes jeleneteket. 

A két gyermeki karakter teljesen eltérő személyiséget testesít meg. Jelen esetben a lány az irányító , de a fiú sem marad el nagyon tőle, ha egy kis csínytevésre kerülne sor. Nagyon helyesek és életrevalóak. A karakterek miatt is nagyon megszerettem ezt a mesét, mert egyszerre tudtak belecsempészni elevenséget, huncutságot és egy igazán gyermeki, ártatlan szemléletet. 

A gyerekek kis csínyeinek elszenvedői először az állatok, majd később a kaland során a történet gonosz karakterei voltak. Ezek a csínyek gyermekiek, de ugyanakkor nagyon szórakoztatóak tudtak lenni mindvégig. Mi ezeket a momentumokat élveztük a legjobban az olvasás során. 
Egy élvezetes pont volt még, amikor bekapcsolódott a történetbe a Reszkessetek betörők két rosszfiújára emlékeztető esetlen, kicsit bárdolatlan duo, Granyó és Menyhárt. Szerintünk velük volt teljes ez a vidám kis kompánia, nagyon jól illettek a történetbe, igazi színt vittek bele. 

A történet pedig felépítése szerint három fő részre tagolódott. Az első részben megismerkedünk a szereplőkkel, akik még kicsik és csak az állatkerti életet ismerik. Majd jön a második rész, amikor már 11 évesek és kezd kinyílni előttük a világ, meglátják, hogy a rácson túl is van élet, ezáltal meglódul a fantáziájuk és jönnek a miértek. A harmadik rész, mondhatni a történet csúcsa, a legjava, mert van benne bőven akció és a bájos gyermeki, első szerelem kibontakozásának is tanúi lehetünk. Nagyon tetszett, ahogy az első szerelem témaköre be lett építve a történetbe, hiszen valljuk be a kiskamasz korosztályt már ez is erősen foglalkoztatja. Én, mint szülő annak külön örültem, hogy picit a romantikusabb vonal is helyet kapott, de pont olyan formában, amitől még nem pirulnak a gyerekek sem, hanem természetesen tudják fogadni, hiszen egy vidám és eseménydús történetbe került bele, ezáltal oly nagyon fel sem tűnik, hogy ezen érzelmeikre is hat olvasás közben a cselekmény. 

Az akció jelenetből kiemelnék egy idézetet, amit mindketten imádtunk. Elárulom az ilyen és ehhez hasonló jópofa jelenetekből nem lesz hiány az olvasás során. 

"Vágtattak az utcai lámpák alatt, és a zsiráfok a végtelen szavannákra képzelték magukat. A kereszteződésben lelassítottak, és megadták az elsőbbséget az éjszakai taxisoknak. " 120. oldal

Még mielőtt zárnám a bejegyzést meg szeretném említeni a grafikát is. A rajzok magukkal ragadtak mindkettőnket, aranyosak, kedvesek és remekül illettek mindvégig a történetbe, annak fontos részét képezték. 
Mutatom is milyen rajzok kerültek a lapokra: 

Összességében egy nagyon is szerethető, modern mese bontakozott ki, ami tele volt humorral és a világot éppen felfedező gyermekek még megingathatatlan hitével. 
Ajánlom a kiskamaszoknak és szüleiknek, remek nyári élmény lesz ez a történet városban és vízparton egyaránt!

A bejegyzést pedig szintén egy idézettel zárnám:

"Nem kell mindenre magyarázat - gondolkozott el Hold. Néha jó, ha marad egy kis titok."
 137. oldal.

A könyvet köszönöm Acsai Rolandnak és a Kildarának!






2017. június 16., péntek

Neil Gaiman: Szerencsére a tej - Apák napjára ajánlom

Szerencsére egy apa pontosan tudja, mi a kötelessége, ha megtörténik a katasztrófa, azaz elfogy a tej, s így a gyerekek nem tudják mivel enni a reggeli kukoricapelyhet. Megacélozza magát, és megkísérli a lehetetlent: tejet hoz a boltból.
Szerencsére az apák leleményesek, és mindig akad egy segítőtársuk, így még az űrbéli idegenek, vérszomjas kalózok és egyéb kekeckedők sem tudják meghiúsítani a küldetésüket, közben pedig egyik kaland a másik sarkára tapos.
Szerencsére a tej tejhatalmúnak bizonyul.
Szerencsére Neil Gaiman fejéből ismét kipattant egy „eszelős” történet, amelyben szerepet játszik az időutazás és az időjárás, énekelnek a dinoszauruszok és durcáskodik egy isten, valamint bizonyítékot kapunk arra, hogy apa csak egy van.

Apák napja környékére tartogattam Neil Gaiman gyerkőcöknek szóló kötetét, amit a fiammal közösen olvastunk el.

Ugye nem felejtettétek el, hogy június 18. Apák napja? Mivel is ünnepelhetnénk meg hatásosabban, mint egy jó könyvvel, ami a közös családi kikapcsolódáshoz is remek alap lehet?

Számítottam rá, hogy jó lesz, de ez brutálisan jó volt, ilyen apát követeljünk mindenkinek! 

A könyvecske egy fantasztikus képzelőerővel megáldott apuka tejért folytatott küzdelmét meséli el a gyerekeinek, akik csak egy reggeli pehelyre és némi tejre vágytak. A tejjel együtt azonban kaptak egy zseniális utazást időben és térben egy kreatív apukától és ráadásul mi olvasók is remekül szórakozunk közben. 

Alapvetően egy egyszerű történetnek látszik időutazásról, idegenekről, kalózokról, könyvet író dinoszauruszról és tejről, de ez még valami ennél is sokkal több, hiszen kalandok sorát éljük át nagyon egyszerű, de mégis elragadó formában. 

Ami külön fantasztikus, hogy ez a röpke utazás még jópofa rajzocskákkal is kiegészül, így valóban egy könnyed, de őrült képzeletbeli tortúra részeseivé válunk. Gaiman meséje és Skottie Young rajzai teljes összhangban kapcsolódnak össze és teszik kerek egésszé az utazást. A gyerekek is imádni fogják a rajzokat is, mert úgy érzik, hogy ilyet ők is tudnak rajzolni és ezáltal még jobban tudnak azonosulni a történettel, legalábbis a fiam nagyon imádta ezeket a kis kiegészítő szösszeneteket. 

Mutatom mire is gondolok:


Ugye ilyen pónit mindenki tud rajzolni? Félelmetes! Szivárvány a köbön. 


Teli van jópofa viccekkel és zagyvaságokkal is, de ennek ellenére valahogy nem tudtam nem megszeretni, ezt a kicsit kelekótya apakaraktert. Olyan aranyosan írt róla Gaiman , hogy valóban minden kisgyermek egy ilyen jópofa apáról álmodik, aki újságot olvas és látszólag nem is figyel a felesége mondandójára, de amikor felkel a fotelból, akkor nagyon ott van és szinte gyermeki képzelőerővel szórakoztatja a kicsiket. 

Ilyen és ehhez hasonló rajzocskákkal is találkozhattok! Hát nem aranyosak? 

1

Úgy érzem, hogy apák napja alkalmából apa-gyerek kikapcsolódásnak nem is lehetne jobb programot találni, mint ennek a könyvnek az elolvasása. Buzdítom is az apukákat és gyerekeket, hogy bátran vegyék kézbe, forgassák és szeressék Gaiman meseregényét. 

Eredeti mű: Neil Gaiman: Fortunately, the Milk
Eredeti megjelenés éve: 2013
Agave Könyvek, Budapest, 2014
102 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155442834 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Skottie Young
 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon