Sándor István: Limcsi ügyvédsztori – A vébé

Fülszöveg: London, bíróság, foci.

Pocak, a fiatal ügyvéd komoly lehetőséget kap. Felvirágoztatná karrierjét, ha megnyerné a londoni jogvitát!

Azonban a megbízó, az informatikai cég ügyvezető mogulja nem őszinte. Mi a célja tulajdonképpen? És mi köze van a közelgő labdarúgó világbajnokságra kiírt nagyszabású IT tendernek?

Pocak hall ezt-azt innen-onnan. Például a megbízó, Zulc Tódor, bennfentes körökben csak Tody terjeszkedési tervéről és az informatikai piac egyeduralmának megszerzéséről. Meg hogy a konkurencia sem tétlen…

A sármos Pocak mindentől függetlenül meg akarja nyerni a pert. Természetesen. Ebben segítségére siet Janka, a bűbájos titkárnő, valamint Eleonóra, a káprázatos jogtanácsos. És mindketten a szívére is pályáznak.

Mi lesz ebből?

A Limcsi ügyvédsztori minden része önmagában is megálló jogi kalandregény.

A sorozat második kötetét rejtélyes háttérmegállapodások és cselszövések, ágas-bogas szerelmi szálak tarkítják. Visszatér Tócsni, a szeleburdi ügyvédtárs és Berta, az akkurátus jelölt. Nem maradhat ki a minden titkot kiderítő Sanyi, a magánnyomozó sem. Az olvasó betekintést nyer az ügyvédek és választottbírók mindennapi életébe. Mindezt Géza bácsi, a nyugalmazott bíró karikatúraszerű humorral meséli!

Januári első olvasmányaim közé bekerült az ügyvédsztori 2. része, A vébé, mivel decemberben nagyon jól szórakoztam az első részen és a karakterek is tetszettek, így jöhetett a második felvonás.

 Tudom, hogy a jog és a paragrafusok világát sokan unalmasnak, száraznak gondolják, de az író bebizonyítja, hogy meg lehet ezt tölteni humorral és jó sztorikkal egyaránt. Ez a regény pont rámutat arra, hogy a jog világa lehet nevetségesen szürreális, pörgős és romantikus egyaránt, sőt néhol tanító és realista is. Ebből a részből megismerhettem a választottbíróság intézményét, amiről bevallom, eddig nem is hallottam, de minden alkalommal örülök, amikor a látóteremet is szélesíthetem az olvasásaim során. 

 A történet ezúttal is több helyszínen játszódik, amitől igazán színes lett. London ikonikus helyszínei között lavírozva Pocak és Tócsni, a fiatal ügyvédek próbálnak helytállni a saját karrierjük és a magánéletük káoszában, miközben a tárgyalótermi megmérettetés mellett a jól megalkotott mellékszereplők is kavarják a szálakat, ezzel a szokásos galibákat előidézve. 

Természetesen Géza bácsi és Elza néni továbbra is incselkedve narrálják az eseményeket, nagyon cuki pofák.

Miért tetszik ez a sorozat?  

- Az alkalmazott humor könnyed, illik a szereplőkhöz és a jog világához is, 

- a karakterek energikusak, viccesek és szerintem erős karakter ábrázolással dolgozik az író,

- megvan a könyvben az a romantika, ami nem túlzott, de mégis vidám,

- plusz az az atmoszféra, amitől mi is kicsit magunkénak érezzük a szereplők életét és az eseményeket.

Továbbra is ajánlom a sorozatot, ha valami olyat szeretnél olvasni, ami megmosolyogtat, miközben remekül terelgeti a karaktereket a saját mozgalmas kis világukban. 

Sarah Beth Durst: Az elvarázsolt üvegház

 Fülszöveg: Egy új, önállóan olvasható történet a Bűbájok boltja világából!

A birodalom túlsó végén, egy eldugott kis szigeten, ahol éneklő virágok nyílnak, mézes sütemény illata száll a levegőben, és a szerelem is mézzel van átszőve…

Terlu Perna egyedül volt. Ezért megszegte a törvényt, és varázslattal teremtett egy öntudattal bíró póknövényt. Büntetésül fából faragott szoborrá változtatták, és elrejtették az Alyssiumi Nagy Könyvtár északi olvasótermének egyik félreeső szegletébe.

A története itt akár véget is érhetett volna… De egy téli napon Terlu felébred egy szinte teljesen elhagyatott szigeten, ahol száz meg száz elvarázsolt üvegház sorakozik. Fázik, éhes, és úgy tűnik, az egyetlen emberi lakó egy zsémbes kertész.

Legnagyobb meglepetésére a mogorva Yarrow mégis befogadja: meleg ruhát, puha ágyat és frissen sült mézes süteményt kínál neki addig, amíg Terlu készen nem áll arra, hogy hazatérjen.

Csakhogy Terlu nem akar hazamenni.

Ahogy egyre jobban megismeri Yarrow-t – aki minden mogorvasága ellenére kifejezetten szeretetreméltó tud lenni –, rájön, hogy a szigetet fenntartó varázslat lassan elhal, és az üvegházak lakói veszélyben vannak. Terlu tudja, hogy segítenie kell, még ha ez újra törvényszegéssel is jár.

Ezúttal azonban nincs egyedül. Yarrow és egy érző rózsa segítségével Terlunak egy réges-rég elhunyt varázsló titkait kell megfejtenie, ha meg akarja menteni a szigetet – és ha esélyt akar adni magának egy új életre, talán még a szerelemre is.

Az elvarázsolt üvegház kedves, szellemes és szívmelengető történet második esélyekről, a varázslatról, amit a törődés rejt, és arról, hogy néha egy mézes sütemény is elég a boldogsághoz.

Karácsonyi ajándékként kaptam meg az írónő új regényét, ami egy igazi téli cozy fantasy, telis-tele beszélő növényekkel, szárnyas macskával, megannyi kedves szereplővel és természetesen egy jó adag mágiával. 

A történet a Bűbájok boltja folytatása, de teljesen önállóan is olvasható, hurrá, mert én pont kimaradtam az első részből. 

Terlu Perna - aki korábban könyvtáros volt a mágia fővárosában - egy elvarázsolt, üvegházakkal teli szigeten ébred  szoborszerű létezéséből, amibe a tiltott mágia használat miatt kirótt büntetése miatt száműzték és ezzel örök magányra kárhoztatták. Egy váratlan fordulatnak köszönhetően a szigeten a magány helyett megannyi mágiával és Yarrow-val, a hely egyetlen lakójával, a magányos kertésszel találkozik. A rideg, téli környezetben az elvarázsolt üvegházak hoznak varázslatot és melegséget, ami lassan az olvasó és a szereplők szívét is megmelengetik.

  A történet tökéletes vetülete a szeretetnek, a kitartásnak, az újrakezdésnek, a barátságnak és az emberi kapcsolatok fontosságának, de a félelmek is gyönyörűen beépülnek ebbe az elvarázsolt történetbe. A regény lassan építkezik, néha azt is éreztem, hogy túlságosan lassan bontakozik ki az írónő által megálmodott csodavilág, maga az elvarázsolt sziget, ahol bármi lehetséges. Ezáltal, hogy lassan épül fel a történet a szereplőket és belső gondolataikat is nagyon lassan, de mindenre kiterjedően ismerjük meg. 

Tetszett, hogy nem voltak eget és földet megrázó fordulatok (nem illett volna ebbe a világba), de az érzelmi erő egyszerűen átható és letaglózó volt az olvasás során, ezért lett kedvencem ez a meseszerű fantasy történet. 

Szerettem, hogy magában hordozza az otthon melegét, a létezés apró rezdüléseit, az érzelmek sokszínűségét, fontosságát, legyen szó földi halandókról vagy éppen elvarázsolt élőlényekről.

Ez a történet egy melengető gyógyír a léleknek, főleg ebben a téli időben, bekuckózva kívánni sem tudtam volna kellemesebb évindító olvasmányt Terlu és Yarrow történeténél. 

Apropó, el ne felejtsem Smaragord-t, a szárnyas macskát, akiről muszáj beszélnem, mert ellopta a történetet, minden egyes megmozdulása cinikus, de mégis édes, például az, ahogy üldözi az apró sárkányokat vagy az, ahogy bebújik a takaró alá és várja Terlu-t, értitek, egyszerűen nem lehetett nem szeretni. 

Szívből ajánlom mindenkinek, aki élete során csak egyszer is ragaszkodott növényhez vagy állathoz és most a lelke vágyik némi  romantikával átitatott varázslatra is.

Azt gondolom, hogy a magányból kialakuló remény mintapéldája ez a történet, nálam abszolút kedvenc cozy fantasy lett.

Sándor István: A ​fecni (Limcsi ügyvédsztori 1.)

Fülszöveg: Pocak és Tócsni vagány, fiatal ügyvédek.

Na jó, kicsit hebehurgyák.

Mindenesetre egy jól menő építési vállalkozó megbízásából egy budapesti társasházi lakás megvásárlását intézik Párizsban. A vállalkozónak nagy szüksége van az ingatlanra, mert egy grandiózus projekt fontos része.

Az ügyvédek diadalittasan térnek haza.

Ám az eljárás sikerét egy apró, jelentéktelennek tűnő malőr veszélyezteti: nincs meg egy bankszámlaszám. Amit egy kicsi kis fecnire firkantottak le.

A probléma megoldása érdekében jelentős erőfeszítéseket tesz Janka, a korábbi divatmodell, jelenleg az ügyvédi iroda titkárnője, valamint Pocak szintén ügyvéd nővére, Kata. A helyzetet bonyolítja, hogy a rendőrség nyomozni kezd az ügyben, mivel célkeresztjükbe került egy nemzetközileg ismert szélhámos. Ha ez még nem lenne elég, színre lép egy titokzatos hazudozó, a dúsgazdag latintanár, Ráckevei Adalbert is, és a jól menő vállalkozónak magánéleti problémái támadnak.

És mindenki a fecnit keresi.

„P. G. Wodehouse elbújhat mellette!”
Nádasi Krisz író, szerkesztő

A sorozat első kötete cselszövések és véletlenek, bimbódzó szerelmi szálak és szakítások kavalkádja, titkokkal és félreértésekkel tarkítva – rengeteg humorral elmesélve.

 

Nagyon fellelkesültem, amikor felkérést kaptam a Limcsi ügyvédsztori kötetek elolvasására, mert talán nem is tudjátok, de nagy P.G. Wodehouse rajongó vagyok, a sorozat pedig pont a wodehouse-i szellemiséget lengette be előttem, csak éppen a magyar valóságban. 

A történet középpontjában Pocak és Tócsni állnak, akik ügyvédként a jog kesze-kusza világában próbálnak eligazodni, ez pedig hol sikerül, de inkább nem, viszont kitartóan keresik a bajt. A történetben egy jelentéktelennek tűnő fecni kalamajkák sorát indítja el, ahol minden összefügg mindennel és mindenkivel, illetve a szálak úgy tekeregnek, hogy azt egy macska sem tudná jobban összegabalyítani. Az eseményeket Géza bácsi és Elza néni kommentárja vagy inkább vidám narrálása kíséri, ami szórakoztató, de igen sajátos, cukipofák. Ez a narratíva egyszerre ad keretet és csavar egyet a történeten, de egyúttal kitekint a jogi kliskére is. A történet mindvégig egy fecni okozta bonyodalom köré épül, de a karakterek más-más perspektívából láttatják az ügyet és közben ügyesen keverik bele a történetbe a saját ügyes-bajos dolgaikat. A szerelem pedig néhol túlzó, de pont olyan mértékben, amit egy humoros, szinte karikatúraként megelevenedő karakterektől elvár az olvasó.

Tetszett, hogy ebben, a jogi ügyeket a középpontba állító történetben minden és mindenki  szerethetően kaotikus, kicsit őrült és az, ahogy az utolsó mondatig mindent a humorra épít az író. Az egyértelmű, hogy nem szabad a logikát keresni a karakterek cselekedeteiben, mert ebben a kötetben sokkal fontosabb szerep jut a "sírva vigadnak" hangulatnak, a karakterek felépítésének és kidolgozásának. A jogi világ sztereotípiáit teljesen ledönti, de közben meg is erősíti azt, így ez egy feloldatlan dichotómia, hiszen a jogi terminológia tűpontos az író képzettségének köszönhetően, de a szereplők megkívánják, hogy a jogra jellemző szabályrendszert ledöntsék és átugorják.

Bevallom, pont ezt az olvasási élményt reméltem, amikor kinyitottam a könyvet, vártam, hogy valami jó kis darabot húzzak ki a jogi humorzsákból és valóban, pont ez jött át a lapokról. 

Nagyon szerettem a karakterek összefonódását, kedvenceim lettek: Kata, Pocak és Tócsni, na és persze a vonzó Janka. A mellékszereplők is érdekes figurák voltak, közülük a legérdekesebb Adalbert, de Sámson és Dimitrova, sőt a többiek is jól illettek a történetbe, jól hozták a csavarokat. 

Egyetlen pici észrevételem, ami nem von le a történetből, hogy számomra az ilyen humorból nagyjából a 220-270 oldal a megfelelő oldalszám, ezt most is éreztem picit, úgy a 300. oldalnál, bár nagyon jó lett a befejezés.

Összességében ebben a történetben a legklasszabb számomra mégis az volt, hogy már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy a vesztükbe rohannak a karakterek és baj lesz belőle, de mégis ott motoszkált a gondolataimban, hogy ezen milyen jót fogok nevetni és természetesen igazam is lett. Végig jól szórakoztam és alig várom, hogy elolvassam a következő részt is. 

Takács Éva Az ​alagút (A lány a valóság peremén 1.)

 

Fülszöveg: Egy lány, aki az útját keresi.

Egy táltos apa, aki fizikusnak állt.

Egy fenyves, ami ezer titkot őriz.

A huszonhat éves Noémi elégedetlen budapesti életével. Adrienn-nel, bohém festő barátnőjével egy öreg lakó­telepen él, könyvelőként dolgozik, a barátja egy multi szorgos hangyája. Kívülről idillinek tűnik, Noémi egy nap mégis úgy dönt, rövid időre hátat fordít, és hazalátogat.

Szeleskőn nemcsak édesanyja fogadja szeretettel, hanem az egész falu. És valami rejtelmes is várja… Ahogy egyre többet beszélgetnek a fiatal agrármérnökkel, Istvánnal, hamar rádöbbennek: éjszakáról éjszakára ugyanazok a múltbéli események jelennek meg álmaikban.

Az álmok a szeleskői alagúthoz vezetik őket. Noémi fizikus édesapja itt vesztette életét, miközben méréseket végzett a fenyves legmélyén.

De vajon mit talált az édesapja?

Ki az a titokzatos, fekete ruhás nő az álmokból?

És… kié volt a smaragdköves gyűrű?

 A regény egyszerre misztikus, andalító és elgondolkodtató, bevallom szeretem az ilyen összetett tematikát.  A központi karakter Noémi, akinek érdekes gondolatai hálójában bolyongunk az olvasás során, ahol a valóság és az emlékezés határán összemosódnak az álmai. Egy meglepő közös álom révén kapcsolódik be a szeleskői kalandba István, aki szintén valamilyen módon részese a kibontakozó rejtélynek.

 Az alagút egy utazás, rejtélyes olvasmány, ezért és a kis magyar falu miatt számomra szeretem olvasmány lett, közel került hozzám Noémi karaktere. Úgy gondolom, hogy az írónő szép lassan építi fel a történetet, nem siet azzal, hogy mindent azonnal elmagyarázzon inkább csak sejtet és szépen engedi, hogy mi, olvasók magunk rakjuk össze az eseményeket.

A történet hangulata egyedi, néhol szomorkás, néhol az elhagyatottság érzetét kelti, de ugyanakkor pulzál is, ami számomra érdekes kettősség volt. A felbukkanó félelem pedig megadja a történet lényegét. Olyan könyv, ahol legalább annyira fontos az, ami nincs leírva, mint az, amit megmutat. Ahogy írtam is, ez a regény egy utazás, útkeresés, kapocs a múlt és a jelen között, amit összeköt a rejtély.

A karakterek számomra érdekesek voltak, tetszett az, ahogy gondolkodtak, a párbeszédek jól felépítettek voltak. Összességében nagyon kellemes volt olvasni ezt a spirituális elemekkel átszőtt thrillert.

Külön élményt jelentett, hogy a könyvhöz tartozó box apró meglepetéseket rejtett, amelyeket az olvasás során a megadott instrukciók alapján bontogathattam. Ezek a kis tárgyak finoman hozzátesznek az olvasási élmény megéléséhez és személyesebbé teszik az azt.  A meglepetéseket nem mutatom meg, de volt köztük, illatos és ízes, szép és szerencsét hozó is. Imádtam bontogatni, kész csoda, hogy kibírtam az adott fejezetekig, de megérte várni. 

Ha Te is szeretnél egy kiváló, a magyar vidéket megjelenítő lélektani regényt olvasni, akkor érdemes beszerezni Takács Éva regényét.

Romantikusok a régens kor Angliájából, avagy kettő könyvet ajánlok

 

Az ​1809-es londoni báli szezon szenzációjának a tizenhét éves Miss Eliza Balfour és a nála huszonöt évvel idősebb, mogorva Somerset gróf menyegzője számított, és senki nem is sejtette, hogy Eliza szíve valójában a gróf jó kiállású unokaöccséért dobog.

Tíz évvel később Eliza hirtelen megözvegyül, és a nemesi címének, illetve az örökségének hála végre-valahára a saját kezébe veheti az életét. Miután hosszú évekig mások elvárásainak igyekezett megfelelni, komoly elhatározást tesz, hogy ezentúl úgy él, ahogy neki tetszik. Kuzinjával Bathba utazik, ahol újból festeni kezd, megtanul kocsit hajtani, és a népszerű fürdőváros legmegosztóbb új lakójával, a hírhedt Lord Melville-lel ismerkedik – mindezzel óhatatlanul megszegve az úrihölgyekre vonatkozó szigorú illemszabályokat.

Miután a botrányos viselkedéséről hajdani szívszerelme, az ifjú Lord Somerset is értesül, Eliza kénytelen belátni, hogy a szabadság számtalan izgalmas lehetőséget kínál ugyan, de előbb-utóbb komoly árat kell fizetnie érte. Az idős gróf halálával második esélyt kapott a boldogságra, de vajon képes élni vele? Sikerül kiállni magáért, és megtalálni a helyét a legfelsőbb körök bonyolult világában? Ha a szívére hallgat, semmi sem lehetetlen…

Az 1800-as évekbe bizony bele lehet merülni, főleg akkor, amikor egy kényelmes olvasási élmény társul hozzá.

Pontosan ilyen regény Sophie Irwin-től a Botrányos életű hölgyek kézikönyve.

Nagyon boldog voltam, amikor megláttam, hogy megjelent Sophie Irwin, Hölgyek kézikönyve sorozatában a Hozományvadász hölgyek kézikönyve utána a Botrányos életű hölgyek kézikönyve is.

Az első részt kedveltem, így nem volt kérdés, hogy rögtön lecsapok a második részre is, hiszen ismét a kedvenc korszakomban (az 1800-as évek eleje) kalandozhattam, ráadásul olyan női karakterekkel, akik függetlenek, erősek, kedvelhetők, még ha nem is rögtön a regény elején, de fejlődnek és megérnek a történet során, rászolgálnak az olvasó bizalmára.

A cím ne tévesszen meg senkit, itt bizony nem egy száraz kézikönyvet kapunk, hanem igazi női furfangot, humort, bájt és romantikát.

Hősnőnk, a fiatalon megözvegyült grófnő, Eliza, aki az örökségének köszönhetően kénytelen kilépni az árnyékból és örökösnőként megmutatni a környezetének, az irigyeinek, újdonsült barátainak és hajdani szerelmének is, hogy újra tud élni. Miközben keresi az útját ügyesen lavírozik az elvárások és a saját vágyai között, eközben az előírásoknak megfelelően próbálja magát távol tartani a botrányoktól. A csavar kedvéért új ismeretségek születnek, Lord Melville és Lord Somerset felforgatják Elza védett kis világát. Ehhez a kibontakozóban lévő szerelmi háromszöghöz a hátteret Bath fürdővárosa adja, ahol válaszút elé kerülnek a szereplők és csak rajtuk áll, hogy milyen irányt vesz az életük. Nálam ennyi pont elég is volt a kikapcsolódást garantáló olvasási élményhez.

Eliza története mellett az, amit szeretnék még kiemelni nem más, mint Margaret és Caroline megjelenése. Mindkét hölgy üde színfoltot hozott a történetbe, nagyon szerettem, hogy olyan vagányok és az is nagyon kellemes volt, ahogy a kor szellemiségétől merőben eltérő életszemléletüket megformálta az írónő.

A regény pimasz, üde, szerethető és mégis kicsit botrányos.

A két rész egyértelműen olvasható külön-külön is, de szerintem célszerű sorrendben, egymás után olvasni őket, mert úgy lesz igazi az olvasási élmény.

1812. ​Lady Augusta és Lady Julia, a Colebrook-ikrek tiszteletre méltó hölgyek hírében állnak a londoni elit köreiben. Abban a reményben, hogy sikerül elterelnie a jegyesét gyászoló Julia figyelmét, Augusta elvállal egy megbízást: egy barátnő számára kell néhány titkos levelet és egy értékes ékszert visszaszerezniük egy zsarolótól.

Ám ami kalandnak indul, komoly feladattá válik, s a hölgyek nemsokára már olyan nőket segítenek ki szorult helyzetükből, akik már semmiben sem reménykedhetnek. Így mentenek meg egy feleséget a gyilkos hajlamú férjétől, elrabolt kislányokat egy hitvány bordélyházból, és egyáltalán nem is őrült nőket egy hátborzongató tébolydából. Lojális komornyikjuk és az újdonsült, útonálló társuk segítségével vállalkoznak a veszélyesebbnél veszélyesebb feladatokra, miközben ők maguk is célponttá válnak, s talán még a rangjuk sem védi meg őket a legrosszabbtól.

ALISON GOODMAN nem pusztán rendkívül tehetséges író, akinek munkáit a mesteri, szédítő, humoros, magával ragadó, akciódús, részletgazdag megjegyzésekkel illetik, hanem a régenskor szakértője is, akit méltatnak a minden oldalon megnyilvánuló kiváló kutatómunkájáért, a nők szabadságával és választáshoz való jogával kapcsolatos kérdések felvetéséért, és a történelmi miliő mesteri ábrázolásáért.

Ismert arról, hogy remekül megy neki a kontratánc, hogy a ruhatára tele van a régenskornak megfelelő darabokkal, és hogy képes akár messzire is elutazni egy finom uzsonnáért. Ausztráliában, Melbourne-ben él, és az Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot és Európát járja a könyveivel.

Feminista felütéssel indít a regény, Austen hangvétele, szellemessége és kora egyértelműen áthatja ezt a kicsit sem átlagos regényt. Nem a kor úrinői jelennek meg a lapokon, hanem igazi, belevaló és bevállalós nők, akik ráadásul ikrek.

Gus és Julia, a Colbrook nővérek igazi példaképek, különleges nők, akik eltérő jellemmel rendelkeznek, de mégis bátrak és szórakoztatók. Lord Evan pedig a rosszfiú, aki igazából szerethető karakter és nagyon illik Gus-hoz.

Kimondottan tetszik, hogy az írónő karakterei 42 éves korukban érik el azt, hogy ki mernek lépni a kor nőire kényszerített klisék közül és mernek önmaguk lenni, kiállni az igazság mellett és az elnyomók ellen, még akkor is, ha az életüket teszik kockára.

Vannak igazán kemény leírások, jelenetek (pl. egészségügyi problémák részletezése, kemény volt olvasni), de összességében egy nagyon olvasmányos és izgalmas regény, amelyben szerettem a karaktereket, a három különálló kalandot pedig meg tudtam élni a szereplőkkel együtt.

Ez a regény megmutatja, hogy a nők bármilyen életkorban, korszakban és adottság mellett ki tudnak törni a kötöttségekből és bebizonyítják - leginkább önmaguknak-, hogy van értelme másnak lenni, mint amit a társadalom, a környezet elvárna.

Szelíd romantika, hit, remény, bátor kalandok, komor leírások és érdekes női karakterek jellemzik a történetet. Mégis, a sok komorság ellenére a regény megőrizte a humort, ami feloldotta az ellentéteket, ezáltal lett igazán kellemes olvasmány a regény.

Alig várom, hogy jöjjön a folytatás és újabb kalandokat élhessek át a Colbrook nővérekkel és Lord Evan-nel.

Richard Osman: Gyilkosokra utazunk

Wheeleréknél a gyilkossági ügyek megoldása egyszerű családi vállalkozás.

Steve Wheeler ráérzett a nyugdíjas élet ízére. Időnként ugyan még mindig kinyomoz ezt-azt, de már ragaszkodik ahhoz, amit megszokott: a kocsmakvízekhez, a kedvenc padjához vagy a macskájához, aki otthon várja. Túl van élete kalandos szakaszán. Az adrenalint újabban csak menye, Amy munkája biztosítja számára.

Amy Wheeler ugyanis úgy gondolja, az adrenalin jót tesz a léleknek. Ha az ember személyi testőrként dolgozik, minden egyes nap újabb veszélyek lehetőségét hordozza. Amy pedig éppen egy világtól elzárt szigeten gondoskodik a hírhedt regényíró, Rosie D’Antonio védelméről, amíg egy holttest és egy nagy táska pénz fel nem dúlja paradicsomuk nyugalmát…

Izgalmas hajsza veszi kezdetét a világ körül. Vajon Amy és Steve képes lesz lekörözni a gyilkost? 

Érezhetően közelegnek az ünnepek, hiszen jobbnál jobb friss megjelenések árasztják el a könyvpiacot. Szinte tapintható, hogy a piacnak ez a szegmense is teljes ünnepi lázban ég. Persze nincs is jobb érzés egy könyvmoly számára, mint egy remek könyvet találni a fa alatt. 

Kettő oka is volt, hogy nagyon kíváncsi voltam erre a történetre: először is, hogy Osman a Csütörtöki nyomozóklubbal és annak kis csapatával belopta magát a szívembe, ezért mindenképpen szerettem volna újra olvasni az írótól, a másik ok pedig, hogy kíváncsi voltam arra, hogy a sorozattal aratott sikere után képes-e egy zseniális váltással megújulni, folytatni a sikerszériáját. 

Tetszik, hogy az író ismét sorozatban gondolkodott és rögtön hozott is egy mozgalmas nyitó részt. A Csütörtöki nyomozóklub nyugodt, logikusan felépített, szinte módszeres történetvezetése után itt bizony figyelnie kell az olvasónak, mivel a gépek és a bérgyilkosok egyaránt repkednek. Érezhetnénk úgy is, hogy csapong néha az írói gondolatfolyam, de a stílus továbbra is remek és a humor sincsen indokolatlanul eltúlozva, így ez nem volt zavaró. 

A történet szerint Steve nyugdíjas rendőr, menye, Amy pedig testőrként dolgozik. Amy-t egújabb megbízása Rosie D’Antonio-hoz, a híres íróhoz köti, aki bizony már nyugdíjas korú, de tele van élettel, de egy orosz oligracha életveszélyesen megfenyegetett. Amennyiben ez nem lenne elég, hát hullani kezdenek az influenszerek, mint a legyek, Amy-t pedig valamilyen kapcsolat fűzi hozzájuk. Amy és Steve Rosie segítségével rávetődnek a fenyegető „árnyékra”, hogy megállítsák, mielőtt még maguk is áldozattá válnának. Megindul hát az őrült hajsza a Föld körül.

Igazán rokonszenve kis társaság Am, Steve és Rosie. Mindannyian éles szemmel vizsgálják a környezetüket és a reakcióik is helytállók, kedveltem őket, de, bevallom a nyomozóklub karakterei magasra tették a lécet, amit nem is csoda, hogy nehéz megugrani.

Szerencsére ismét sikerült valószerűtlen szereplők összepárosításából egy ütős kis csapatot megalkotni, én nagyon várom a folytatást.

Összességében élveztem a nyomozást, a humort és az írói stílust, karácsonyi ajándéknak ajánlom a regényt.  

A kötetet köszönöm az Agave Kiadónak!

Colleen Cambridge: Gyilkosság Mallowan Hallban (Phyllida Bright 1. )

Fülszöveg: A ​festői szépségű angliai Devonban található Mallowan Hall egyike az angol vidéket pettyező udvarházaknak. Ám ez a rezidencia más, mint a többi, mivel falai között él a neves régész, Max Mallowan – és még nevesebb felesége, Agatha Christie.

Házvezetőnőként Phyllida Bright felel az udvarház lakóinak kényelméért, és azért, hogy a krimi nagyasszonya zavartalan körülmények között írhassa meg legújabb bűnügyi történetét. Phyllida maga is lelkes krimiolvasó, Hercule Poirot hűséges rajongója. Hiába találkozott azonban papíron számtalan agyafúrt gyilkossággal, és hiába vesézte ki a legkülönbözőbb gyilkossági módokat munkaadójával, a könyvtárszobába padlóján heverő, nagyon is valódi holttest így is váratlanul éri.
Phyllidának így nemcsak a hétvégi partira érkezett vendégsereggel kell megküzdenie, hanem a szenzációs haláleset nyomán a vidéket ellepő újságírókkal, no meg a gyilkossal, aki nemsokára újra lecsap. A józan és gyakorlatias házvezetőnő azonban nem futamodik meg a kihívások elől. Úgy dönt, irodalmi hőse, monsieur Poirot példáját követve a gyilkos nyomába ered. Már csak egy dologra kell figyelnie: azelőtt fejtse meg a bűntényeket, mielőtt külön bejáratú krimije a halálával váratlan véget érne…
Colleen Cambridge szellemes, elbűvölő történelmi krimije tökéletes olvasmány Agatha Christie és a Downton Abbey rajongóinak – illetve mindenkinek, aki egy régi vágású bűnügyi történetre vágyik.

 Az 1930-as években járunk, Agatha Christie és akkori férje Max Mallowan vidéki otthonában. A főszereplő ezúttal Phyllida Bright a család nyugodt, karakán és eszes házvezetőnője, aki nem éppen a tipikus házvezetőnők megtestesítője, bár kétségkívül magán hordozza minden pozitív tulajdonságukat. A haja lángol, amit Mr Dobble, a komornyik a regény során többször is sérelmez, és természetesen picit talán irigyli is a házvezetőnő furfangos észjárását és talpraesettségét. Remek párost alkotnak ők ketten, ami a háztartás vezetését illeti.

Phyllida éppen a házban zajló vendégségre összpontosít, amikor megtalálja az előző este érkezett váratlan vendégük holttestét a könyvtárban. Talán mondhatnánk, hogy tipikus Christie féle fordulat, de valójában nem, mert teljesen más mederben zajlik a nyomozás, mint azt elsőre gondolnánk.

Phyllida tehát nyomozásba kezd, amihez kellő inspirációt merít barátnője és egyben főnöke híres detektívjének karakteréből, aki nem más, mint Hercule Poirot. Igazán mulatságos volt ez a szituáció, tudva, hogy Agatha is ott van a háttérben, akivel azért itt-ott megvitatta a nyomozás részleteit.

Számomra egyetlen pici csalódás az volt, hogy a híres írónő nem került a cselekmények középpontjában, hanem mindvégig megmaradt tipikus mellékszereplőnek. Phyllida-val ápolt barátsága pedig számomra üde színfoltot jelentett a történetben.

Phyllida amellett, hogy ügyesen viszi a háztartást, közben furfangosan nyomoz a tettes után is, de egyértelműen titkokat is rejteget, ami a korát és a nyomozáshoz szükséges készségekkel kapcsolatos előéletét illeti. Egy újabb gyilkosság pedig tovább inspirálja, hogy még furfangosabb módszerekhez folyamodjon a nyomozás során, amihez nem várt segítséget is kap, feltűnik a színen egy mogorva sofőr és egy sármos orvos.

Összességében nagyon szerettem azt, ahogy bemutatásra került a vidéki háztartás és annak alkalmazottai és az a hierarchia, amiben élték a mindennapjaikat.

A nyomozás nem hasonlítható egy Christie regényhez, de mindenképpen izgalmas és nehezen kibogozható. Ez utóbbi talán annak köszönhető, hogy az írónő viszonylag későn kezdi csepegtetni a releváns információkat.

Tetszett a könnyed írásmód és a korszakra jellemző atmoszféra megteremtése. A karakterek sokrétűek, kidolgozottak és karizmatikusak voltak.

Aki egy szórakoztató, könnyed, okos, az 1930-as évekbe játszódó könyvet keres az nem fog csalódni.

Ami pedig a legjobb, hogy annyi, de annyi potenciál és elvarratlan szál maradt ebben a történetben, hogy izgatottan várom a folytatást.Az 1930-as években járunk, Agatha Christie és akkori férje Max Mallowan vidéki otthonában. A főszereplő ezúttal Phyllida Bright a család nyugodt, karakán és eszes házvezetőnője, aki nem éppen a tipikus házvezetőnők megtestesítője, bár kétségkívül magán hordozza minden pozitív tulajdonságukat. A haja lángol, amit Mr Dobble, a komornyik a regény során többször is sérelmez, és természetesen picit talán irigyli is a házvezetőnő furfangos észjárását és talpraesettségét. Remek párost alkotnak ők ketten, ami a háztartás vezetését illeti.

Phyllida éppen a házban zajló vendégségre összpontosít, amikor megtalálja az előző este érkezett váratlan vendégük holttestét a könyvtárban. Talán mondhatnánk, hogy tipikus Christie féle fordulat, de valójában nem, mert teljesen más mederben zajlik a nyomozás, mint azt elsőre gondolnánk.

Phyllida tehát nyomozásba kezd, amihez kellő inspirációt merít barátnője és egyben főnöke híres detektívjének karakteréből, aki nem más, mint Hercule Poirot. Igazán mulatságos volt ez a szituáció, tudva, hogy Agatha is ott van a háttérben, akivel azért itt-ott megvitatta a nyomozás részleteit.

Számomra egyetlen pici csalódás az volt, hogy a híres írónő nem került a cselekmények középpontjában, hanem mindvégig megmaradt tipikus mellékszereplőnek. Phyllida-val ápolt barátsága pedig számomra üde színfoltot jelentett a történetben.

Phyllida amellett, hogy ügyesen viszi a háztartást, közben furfangosan nyomoz a tettes után is, de egyértelműen titkokat is rejteget, ami a korát és a nyomozáshoz szükséges készségekkel kapcsolatos előéletét illeti. Egy újabb gyilkosság pedig tovább inspirálja, hogy még furfangosabb módszerekhez folyamodjon a nyomozás során, amihez nem várt segítséget is kap, feltűnik a színen egy mogorva sofőr és egy sármos orvos.

Összességében nagyon szerettem azt, ahogy bemutatásra került a vidéki háztartás és annak alkalmazottai és az a hierarchia, amiben élték a mindennapjaikat.

A nyomozás nem hasonlítható egy Christie regényhez, de mindenképpen izgalmas és nehezen kibogozható. Ez utóbbi talán annak köszönhető, hogy az írónő viszonylag későn kezdi csepegtetni a releváns információkat.

Tetszett a könnyed írásmód és a korszakra jellemző atmoszféra megteremtése, egy kellemes cozy mystery. A karakterek sokrétűek, kidolgozottak és karizmatikusak voltak.

Aki egy szórakoztató, könnyed, okos, az 1930-as évekbe játszódó könyvet keres az nem fog csalódni.

Ami pedig a legjobb, hogy annyi, de annyi potenciál és elvarratlan szál maradt ebben a történetben, hogy izgatottan várom a folytatást.

Douglas Preston - Lincoln Child: A csontok rejtélye (Nora Kelly 1. )

Fülszöveg: Nora Kellyt, a fiatal és sikeres kurátort egy egészen szokatlan régészeti projekt ötletével keresi fel a megnyerő történész, Clive Benton. A férfi beavatja Norát a Donner-társaságként ismert telepesek tragédiájába, akik 1847 telén egy óriási hóvihar miatt a kaliforniai hegyekben rekedtek. Amikor a mentőcsapat rábukkant a csonttá soványodott túlélőkre, fokozatosan derültek ki a sikertelen vállalkozás részletei bátorságról, találékonyságról, balszerencséről, gyilkosságról, kegyetlenkedésekről – végül pedig éhezésről és kannibalizmusról.

Norát elvarázsolja Benton beszámolója, és elvállalja az expedíció vezetését, amelynek célja, hogy a vadregényes Sierra Nevada ösvényein haladva, a természeti erőkkel dacolva megtalálják a pionírok „elveszett táborát”. A kutatócsoport azonban hamar rájön, hogy az éhezők táborának a felderítése csupán a jéghegy csúcsa, és a mélyben rejtőző igazság jóval vérfagyasztóbb és hátborzongatóbb, mint ahogyan azt elsőre gondolták volna… 

Micsoda erős sorozatkezdés!

Kettő, a műfajon belül világklasszis szerző és két erős női karakter találkozott ebben a nyomozásban és régészetben bővelkedő regényben.

A történet érdekessége, hogy valós események ihlették. A telepesek Kaliforniába tartó nagyobb csoportja szerencsétlenségükre elakad a hóban és kilátástalan helyzetük egészen a kannibalizmusig űzi őket. Ők voltak a Donner- társaság. Több táborban is elindult a téboly, aminek sok áldozata és kevés túlélője volt. (Az interneten rengeteg részlet található az útról és a táborban történt eseményekről is.)

A regény ezúttal a 3., ismeretlen táborra koncentrálódik, már, ami a régészeti részt illeti. A másik cselekményszálon az FBI kezd egy izgalmas nyomozásba sírgyalázás, eltűnt személy és gyilkosság ügyében. A régészeket dr. Nora Kelly vezeti, még az FBI oldaláról az újonc, Corrie Swanson nyomozhat.

A nyomozás érdekes volt, a régészeti részekből sok ismeretre is szert tehet az érdeklődő olvasó, mert a legújabb régészeti eljárások is elég érdekesen lettek bemutatva. Számomra ez sok pluszt hozzáadott az amúgy is igazán nagyszerű történethez.

A női karakterek nagyon erősek, függetlenek és intelligensek voltak, külön-külön már szerepeltek a Pendergast-sorozatban, de az, hogy a szerzők összepárosították őket, hát zseniális eredményt hozott.

Engem egyszerűen lenyűgözött a Nevada-hegység vad tája, a valós történelmi háttérre épülő regény és összességében a jól felépített és a végére mozaikként összeálló események sorozata.

A történet komor, de teljesen olvasmányos, néhol véres, sőt brutális, azonban mindenképpen egy ütős thrillerről beszélhetünk.

A két író összerakott egy olyan sokrétű, titkokkal és izgalommal teli regényt, amit érdemes elolvasni, de szigorúan nem étkezések előtt!

Patkó Ágnes: Halálos rozé (Szekszárdi vörös 1.)

Fülszöveg: Renáta a nyüzsgő Budapestről egy nyugodtabb élet reményében költözik Szekszárdra. Egy szokatlanul meleg, októberi napon veszi birtokba a buja kertben megbúvó új házát, és lelkesen veti bele magát a lakberendezésbe, a kertészkedésbe, illetve a várossal meg a lakóival való ismerkedésbe.

A rangos Rozémustrán összebarátkozik a legjobb rozénak járó díjat elnyerő borásszal is, ám amikor másnap reggel pincelátogatásra érkezik hozzá, holtan találja a férfit. A rendőrség szerint egyértelműen baleset történt: a borász óvatlan volt, ezért mustgázmérgezést kapott.

Renáta azonban biztos benne, hogy a férfi gyilkosság áldozata lett, ezért maga áll neki kinyomozni, ki lehetett a tettes. 

Kit kínálhatok meg egy kellemes, hűvös rozéval?

Természetesen ezúttal sem alkoholizálásra adtam a fejemet, hanem @patkoagnesiro Halálos rozé című sorozatának, a Szekszárdi vörösnek az első részét olvastam el.

Nézzük is pontokban, hogy miért és kinek ajánlom a regényt:

- Elsősorban Agatha Christie és a cozy mystery műfaján edződött és kedvelő olvasóknak, mert bizony ez a regény a műfajok tökéletes keveréke;

- Másodsorban a gasztronómia, azon belül is a borászati ágazatot kedvelő olvasóknak, laikuskén pár szakszóval én magam is gazdagodtam;

- A helyszínválasztás izgalmas, korábban még nem került krimi középpontjába Szekszárd és környéke (legalábbis nekem első olvasásom a környékről és bizony, nagyon megkedveltem a várost és lakóit);

- Ha szeretitek a kicsit lassabban haladó, de gyanúsítottakkal teli történeteket és a kisvárosi közösségek mindennapjait megelevenítő leírásokat, kitekintéseket;

- Az írónőnek kellemes az elbeszélő stílusa, látszik, hogy törekedett a karakterek konzekvens felépítésére és bemutatására, amennyiben néhány ismétlődő motívumot legközelebb kivált egy-egy pörgősebb résszel én máris az egyik legnagyobb rajongójává fogok válni. Azt hiszem megtaláltam az angol Agatha Raisin magyar változatát, ami azért nem kis dolog.

- Szintén ajánlom azon olvasóknak, akik már unják a gyenge női karaktereket, mert Renáta bizony irányítja az életét és pitbull módjára ragaszkodik a saját csontjához, akarom mondani igazához, ami nekem nagyon szimpatikussá tette a karaktert; Emellett a mellékszereplőkben is van potenciál.

- A téli hideg és a kisváros kellemes, lazulós kikapcsolódást biztosít a téli szünetben, ha hagyjuk, hogy belesüppedjünk a szekszárdi nyomozásba és el tudjuk fogadni, hogy a szereplők nem tocsognak a vérben, hanem egyszerűen haladnak a megoldás irányába;

Végezetül: Hát, kérem szépen! (ejnye, háttal nem kezdünk mondatot, de itt most kiáltott érte az a hát!). A vége, nem árulom el, de már alig várom a második részt, hogy megtudjam, hogy mit láttak a szereplők az utolsó pont után! Tudom, aki kíváncsi, de mikor is lesz folytatás, kedves Ágnes?

Francis Duncan: Gyilkosság karácsonyra

Fülszöveg: A karácsonyfa alatt nemcsak az ajándékok hevernek, hanem maga a Mikulás is – holtan.

Mordecai Tremaine nyugdíjas rendőrnyomozó arra készül, hogy a dúsgazdag arisztokrata, Benedict Grame idilli udvarházának előkelő vendégseregletével töltse a szentestét. Az álmos kisváros és a ház is többarasznyi hó alatt várja a karácsonyt. Amikor a vendégsereg elkölti az ünnepi vacsorát, a csillogó karácsonyfadíszek már a fán lógnak. Éjfélkor azonban a vendégek nem csupán a névre szóló ajándékokat találják a fa alatt – hanem egy holttestet is. Az áldozat pedig igencsak hasonlít a Mikulásra… A gyanú árnyéka immár mindenkire rávetül, és Mordecainak kell megakadályoznia, hogy más is halálát lelje a szeretet ünnepén.

2022. karácsonyára jelent meg Francis Duncan, Gyilkosság karácsonyra című regénye. Számomra meglepő volt, hogy az eredeti kiadás éve 1949. volt. Ahogy látható, hozzánk csak nagyon sokára érkezett el ez a krimisorozat, ráadásul úgy, hogy rögtön a 4. résszel indított a kiadó. Gondolom, hogy a General Press Kiadó a karácsonyi téma miatt úgy gondolta, hogy érdemes rögtön a 4., karácsonyi témájú résszel indítania a Mordecai Tremaine-nel történő ismerkedést és megnézni, hogy az olvasók mennyire fogják megszeretni az amatőr nyomozó karakterét. 

A megjelenés évszámából már sejteni lehet, hogy nem egy modern krimivel van dolgunk, hanem egy békebeli, inkább Agatha Christie-t idéző nyomozással. A helyszín egy idilli falu, Sherbroome udvarháza, ahol a házigazda, Benedict Grame által meghívott társaság készül együtt karácsonyozni. A meghívottak listáján szerepel többek között Mordecai Tremaine amatőr nyomozó is. Miután összegyűlik a kis társaság elkezdődik az ünnepség és ezzel egyidőben megjelenik a karakterek között a feszültség is. Egészen addig nincs is nagyobb probléma, amíg a Mikulást holtan nem találják a gyönyörűen feldíszített karácsonyfa alatt. Mordecai Tremaine a kezébe veszi a nyomozást és hathatós segítsége lesz a hivatásos szerveknek, miközben egyre több csontváz hullik ki a szekrényből és egy ékszernek is nyoma vész. A társaságból mindenki gyanús, így Tremaine-nek egyáltalán nincs könnyű dolga miközben kint sűrűn hullik a hó, a kandallóban pedig ropog a tűz és mindenki megpróbája tisztára mosni a saját vagy az egyik vendég nevét. 

Az amatőr nyomozó Mordecai Tremaine karaktere nagyon érdekes, mert látszólag nincs hivatalos bűnügyi tapasztalata, hiszen korábban dohányboltosként kereste a kenyerét, de a remek megfigyelőképessége és emberismerete mégis kiemeli őt az átlagos szereplők közül. A nyomozást vezető Cannock felügyelő pedig kapva kap a lehetőségen és bevonja a nyomozásba. Mordecai  nagyon szerethető, van benne kellő humor, romantika és agyafúrtság, ami igazán szerethetővé és izgalmassá varázsolja. A nyugodt, de ugyanakkor éber ember jellemvonásai nagyon kellemes összhangba kerültek a karakternél, amitől kellőképpen tiszteletreméltó, de félelmetes is tudott lenni, attól függően ki és honnan nézte. Nagyon tetszett, hogy egyáltalán nem volt erőltetett a nyomozása, hanem logikusan végig haladt a nyomokon és mindig nyitva tartotta a fülét és a szemét így szedegetve fel az apró információmorzsákat. 

A mellékszereplők is remekül kirajzolódtak, kedveltem a fiatal szerelmeseket, Denys-t és Roger-t, ahogy Mordecai úgy éni is átéreztem a romantikus kapcsolatuk nehézségeit és szépségét. A másik érdekes karakter a zsémbes tudós, Lorring volt, de a kastély urának, Benedict Grame-nek a természetes tündöklése is igazán izgalmas volt, főleg a karácsonyi témát érintve, de a szürke testvér,  Charlotte Gramer is igazán kontrasztos volt. Emellett a többi mellékszereplőnek is jutott a rivaldafényből, jól kidolgozottak voltak, illettek a történetbe.

Az író elrepített minket egy olyan korszakba, amikor a gazdagok még igazán tudtak ünnepelni és meg is voltak ehhez a lehetőségeik, mint a hatalmas vidéki házak, hatalmas karácsonyfákkal és a házhoz tartozó személyzettel, vendégségekkel és ünnepi ételekkel. Egy olyan időszakba kaptunk betekintést, amikor a zsarolás, sikkasztás és kapzsiság az üzleti élet velejárói voltak, de annak ellenére még élt az úri extravagancia eszméje is. A regény leíró részei aprólékosak, látványosak és nagyszabásúak. Néhol kicsit terjengősnek és túl régimódinak éreztem ezeket a részeket, de ettől függetlenül nagyon élveztem a regény atmoszféráját, az ünnepi leírásokat és a falut, amit vastagon borított a hó és igazi meseországgá változott. 

A nyomozati szálat mindenképpen szeretném kiemelni, mert valóban vetekedett egy Agatha Christie regénnyel. A történet végéig lehetett találgatni, hogy ki gyilkolt, mivel nagyon jól elrejtette az író a nyomokat, élvezetes volt Mordecai Tremaine-nel együtt nyomozni és vizsgálódni az ódon házban.

Szívből ajánlom karácsonyi olvasmánynak ezt a csavaros, hangulatos és izgalmas detektívregényt, ami megragadta a karácsony hangulatát egy izgalmas nyomozással megtámogatva. 

"Ám az ember alkotta tervekről - akármilyen ördögien zseniálisak is - sosem lehet nyugodt szívvel kijelenteni, hogy a gyakorlati megvalósításuk pontról pontra követni fogja az aprólékosan kigondolt elméletet. Valahol a kiszámíthatatlan, előreláthatatlan út mentén ugyanis lesben áll egy nem várt, ismeretlen tényező."

"Délre a felhők ólomszürke vértezetbe öltöztették az eget, a koár tájon pedig csupasz ágú fák nyogtek a jeges szél alatt. Tremaine egyre mélyebbre hatolt a szürke fény és a hideg levegő világába, ahol borzalmas dolgok történhetnek."

"Ahogy közelebb ért a fenyegető, régi házhoz meg a magas, függőlegesen osztott ablakaihoz, tudatában volt annak a homályos, de nagyon is erőteljes és zavaró érzésnek, hogy a sorsa megpecsételődött, az előtte álló hatalmas épületben pedig sötétség és borzalmak várnak rá."

Tesz-Vesz város iskolája

Fülszöveg: Gondoltad volna, hogy Tesz-vesz Városban még az iskola is szórakoztató? Ismerkedj meg az osztályteremmel, az ábécével, a számokkal és még sok más érdekes dologgal, amit a nagyok már tudnak – és nevess nagyokat! 

Egy újabb gyöngyszemre, szórakoztató iskolai kalandokkal teli könyvre bukkantam Richard Scarry tolmácsolásában. Ez a rész eddig egyértelműen a kedvencem. 

Mindegyik rész edukatív, kedves és oly ismerős, de ez a rész valami egészen fantasztikus. Kisgyermekkorom óta szeretem és forgatom a Tesz-Vesz város köteteit, amit sokszor lapozgatóként használtam már egészen kicsi korom óta. Immáron a harmadik generáció kezdi az ismerkedést Tesz-Vesz város kedves, állatok által megszemélyesített karaktereivel és mindennapjaival.

Bevallom, ezzel az 1969-ben első kiadást megélt résszel én még nem találkoztam, ezért is vettem  most nagy kíváncsisággal kézbe. Annak ellenére történt ez, hogy itthon már nem is az első kiadást éli meg a Tesz-Vesz város iskolája, de idén új köntösben foghatjuk kézbe. A kiadás keménytáblás, gazdagon illusztrált és Réz András által fordított.

Továbbra is a könyvekből, mesefilmekből már jól ismert karakterek kalauzolják végig a gyermekeket a tesz-vesz városi iskolán.

Megismerkedhetünk a betűk és számok világával, a formák, a színek és mércék megjelenésével, a hónapokkal, az órával, a szakkörökkel, az iskolaorvossal és természetesen az elmaradhatatlan iskolabusszal. 

A leírás is talán jól rámutat arra, hogy ez a könyv bizony nagyon sokrétű, sokféle készség és szemléltetés belefért, de ahogy azt már megszoktuk Scarry teszi mindezt játékosan, vidáman és a megszokott kedves illusztrációkkal.

Az író bámulatosan jól ráérzett, hogy mire van szüksége az iskolába készülő, az iskolát elkezdő gyermekeknek és szüleiknek. A kislányommal együtt egyszerűen  rajongunk ezért a könyvért. Pont egy olyan könyv, amit könnyű olvasgatni, de ha éppen ahhoz van kedvünk egyszerűen csak lapozgatjuk és képzeletben kalandozunk a kis Tesz-Vesz lurkókkal: Cicóval, Egonnal, Buhera mesterrel, Mézes Magdával, Gerzsonnal és a többiekkel.

El kell mondanom, hogy családilag oda és vissza vagyunk Scarry könyveiért, minden alkalommal szeretettel és csodálattal merülünk el Tesz-vesz város bájosan gyermeki, mégis a felnőtt kor irányába terelgető mesevilágában

Amit várhatunk: szórakozás, tanulás, vidámság, felfedezni való világ és üdítő tartalom az egész család számára, kortól függetlenül. Egon pedig továbbra is hatalmas kedvencünk. J

Kalandozzatok Ti is Tesz-vesz városban, ezúttal az iskolában és a tudás világában! 

A könyvet köszönjük szépen a Móra Kiadónak! 

Alba Ferro: A szerelem igazsága - Isteni játszmák 2.

Fülszöveg: Az ​istenek ideje lejárt a földön. Athena, a bölcsesség és igazság istennője mégsem hagyhatja magára az emberiséget, miközben egyenesen a megsemmisülés felé rohan egy újabb civilizáció. De az új világban a szó többet ér, mint a kard. Alkalmazkodva ehhez, Athena Washington kegyetlen hatalmi játszmáiba merül.

Itt éri utol Eros átka, ami elvágja istennői képességeitől, de akkor sem adja fel. Az sem tántorítja el, amikor az elnök fia nyíltan támadja médiaszerte. Keményebb ellenféllel is találkozott már.

Csak egy idióta tréfának tűnt, amikor Wyatt O'Rinn lekicsinylő megjegyzést tett Athena Caraballo képviselőnőről egy esti tévéshowban. Aztán minden hírcsatorna ezzel lett tele. És ahogy Wyatt arra kényszerül, hogy minél többet Athenával foglalkozzon, annál inkább úgy érzi, hinni akar neki.
Aztán egyszer csak azon kapja magát, hogy egyedül vannak egy szobában, és az erő, ami vonzza őket egymáshoz, sokkal hatalmasabb bárminél.

Athena retteg, hogy nem képes szeretni, Wyatt úgy hiszi, senkiben sem bízhat. Vajon képesek-e mégis esélyt adni egymásnak?

Ritkán olvasok fantasy-t, de Alba Ferro írónő történeteivel kivételt teszek, mert az első rész a rövidsége ellenére is annyira magával ragadott, hogy a második mitikus részt is mindenképpen szerettem volna elolvasni.

A kötet röpke 158 oldal és a FairBooks Kiadó gondozásában látott napvilágot, jelenleg még friss és ropogós, már ahogy egy e-book ropogós lehet. A fizikai könyv illatának hiánya mit sem vont le az olvasási élményből, mivel az írónő ezúttal is fantasztikus átérzéssel jelenítette meg az isteni és a modern világ karaktereit. Istenek, akik köztünk élnek, sőt igencsak megcsavarintják a földi halandók mindennapjait, mekkora ötlet!

Ezúttal Athena-t kísérhetjük el földi kalandjai során. A modern kor és Pallasz Athéné ereje összekapcsolódik és ismét egy csodás írás született, kiegészítve egy igazán figyelemreméltó férfi karakterrel, Wyatt O’Rinn-nel.

Az írónő stílusa gördülékeny, gyorsan pergő képkockák és perzselő atmoszféra kíséri végig a kisregényt. Szerettem a karaktereket és azt ahogy a két szereplő története önmagában és összességében is kibontakozott. Szerintem a mitológia modern korba történő megjelenítése iskolapéldája a műfajnak. A társadalomból kiragadott karaktertípusok mágnesként való taszítása és vonzása is adott egy plusz feszültséget az elbeszéléshez, a karakterek jelleméhez, amelyek ezúttal is nagyon jól kidolgozottak voltak.

A sorozat felnőtt tartalmat is megjelenít, amire mindenképpen szerettem volna felhívni a figyelmet, de teszi ezt a felnőtt olvasók számára teljesen elfogadható módon, tehát az erotikus címke miatt egyáltalán nem érdemes aggódni. 

Eros és Desiré története után új kedvencet avattam a műfajban, egy hibája volt, hogy rövidre sikerült én még szívesen olvastam volna tovább is, szerintem még van potenciál a sorozatban.

 Mindenképpen ajánlom olvasásra ezt a kellemes, humoros, romantikus és még megannyi pozitívummal bíró történetet. 

Az e-könyvet köszönöm FairBooks Kiadónak! 

A  kötet most mindössze 770 Ft-os akciós áron vásárolható meg. (Eredeti ár: 1100 Ft)

Elly Griffiths: A Janus-kő

Fülszöveg: Norwichban ​egy gyerek csontjait találják meg a munkások egy lebontásra ítélt nagy, régi ház ajtónyílása alatt, és a maradványok vizsgálatára Ruth Galloway régészt kérik fel, aki a legutóbbi ilyen eseténél majdnem maga is áldozattá vált. Vajon római kori rituális áldozatról van szó, vagy a gyilkos még közöttünk járhat?

Ruth és Harry Nelson nyomozó ezt szeretné kideríteni – mihamarabb. Amikor rájönnek, hogy a ház egykor gyermekotthon volt, felkutatják azt a katolikus papot, aki vezette annak idején. Hennessey atyától megtudják, hogy negyven évvel azelőtt két gyermek tűnt el az otthonból – egy fiú és egy lány. Soha nem találták meg őket. Miután a szénizotópos kormeghatározás kimutatja, hogy a gyermek csontjai régebbiek, mint az otthon, és abból a korszakból származnak, amikor a ház magántulajdonban állt, Ruth egyre mélyebbre merül az ügybe. Ahogy a tavasz nyárba fordul, világossá válik, hogy valaki elszántan próbálja megállítani a nyomozását azzal, hogy halálra ijeszti őt és születendő gyermekét.

A Janus-kő lebilincselő folytatása a szerző Átkelők (The Crossing Places) című thrillerének.

Alig vártam, hogy újra Dr. Ruth Galloway-jel és Nelson nyomozóval nyomozhassak ősi szimbólumok és rejtett titkok után. Az első rész levett a lábamról, így nagy reményekkel álltam neki a második  résznek, ami a Kossuth Kiadó jóvoltából érkezett hozzám a megjelenéssel egyidőben. 

Ruth-t ezúttal sem kerüli el a régmúltból érkező kiáltás. Egy kisgyermek csontvázát találják meg egy építkezésen, egészen pontosan az ajtó alá temetve, de a koponyát valahol máshol rejtették el. A korábban árvaházként üzemelő épület titkainak nyomába erednek és felkutatják azokat, köztük Henessy atyát, akik akkoriban dolgoztak az árvaházban, amikor két gyermek rejtélyes módon eltűnt. Az ügy viszont egyre szövevényesebbé válik, amikor a múlt és a jelen történései egyre jobban kezdenek összekeveredni. A csontvázak a múltba mutatnak, míg valaki a jelenben Ruth életére tör, miközben a történet egyre rejtélyesebbé és baljósabbá válik. 

Egyszerűen imádom ezt a sorozatot. A karakterek már az első részben is ígéretesek voltak, sok információt megtudtunk a személyiségük és az életük vonatkozásában, most mindez még jobban kibontakozik. Ruth egy váratlan élethelyzetben találja magát és amellett, hogy a magánéleti nehézségeivel is meg kell küzdenie még a nyomozás is a nyakába szakad egy ismeretlennel megfűszerezve, aki az életére tör. Mindezt Ruth profin kezeli, akárcsak a régészeti munkáját. Ennél a karakternél semmi olyat nem éreztem, hogy rá kelljen kiabálnom gondolatban, mert egyszerűen  logikus és bátor női karakter, aki független és minden szempontból törekszik a jóra. Az, hogy egy teljesen hétköznapi kinézetű női karakter, aki tökéletesen elfogadja magát adott számára egy pozitív kisugárzást, amitől én is sokkal jobban tudtam azonosulni vele. Nagyon megkedveltem, akárcsak Nelson-t, bár neki azért vannak hibái, de az ő észjárása és hozzáállása is abszolút illik a történethez. A mellékszereplők pedig izgalmasak, karakteresek és tökéletesen illenek a történetbe, akár a jó, akár a rossz oldalt képviselik. A mellékszereplők közül Cathbad, a druida az, aki a legjobban lenyűgözött, azt kell mondanom, hogy a furcsasága ellenére nagyon is érdekes karakter, imádtam ahogy a vörös lebernyegében mindig felbukkan és feldobja a történetet. Meg kell hagyni, hogy az írónőnek nagy erőssége a karakterábrázolás, amiben a regény sikere is rejlik. Ebben a részben nem egy érzékeny témát is feszeget az írónő, de azt is kellő érzékenységgel, ízléssel és megfontoltsággal teszi. 

A helyszínválasztás ezúttal is levett a lábamról, a szikes láp, az ásatások, a mitológiai utalások, a történelmi háttér és általánosságban az egész atmoszféra tökéletesen illik a krimiszálhoz. Egyszerűen folyamatos borzongással töltött el, amikor Ruth elszigetelt helyen álló kis lakásához ér a leírás, nagyon jól helyezi el az írónő a történet egyes részeit a helyszínek tekintetében. Folyamatos feszültséget tud kelteni a leírásaival, az olvasó számára izgalmas leírásokkal, amit remek legendákkal egészít ki. 

Ebben az esetben a fejezetek előtt a gonosz misztikus és enyhén gótikus elemekkel átszőtt, rövid monológjait olvashatjuk, amik igazán felborzolják az olvasó idegeit és remek felhangot adnak a következő fejezethez. Az egész történetben nagyon élvezetes volt olvasni a történelmi és mitikus idézeteket is. A kutatómunka ebben a regényben is nagyon érezhető volt, ami számomra mindig egy pozitív érzést generál és pluszt ad az olvasási élményhez. 

A krimi része szerintem teljesen rendben volt, nagyon szeretem az ehhez hasonló régmúltba visszanyúló rejtélyeket, miközben a jelenben is történik valami izgalmas a szereplők körül. A regény lezárása is az én ízlésemre volt szabva, nem éreztem azt, hogy máshogy kellett volna történni a dolgoknak (megjegyzem ez nálam azért elég ritkán fordul elő). Egyszerűen nem fényezni szeretném a történetet, hanem jó szívvel ajánlani, hogy a krimi rajongói egy újabb remek olvasási élménnyel gazdagodhassanak. 

Annak pedig szívből örülök, hogy a magyar kiadás borítója jól illik a történethez és sokkal hatásosabbra sikerült, mint az eredeti kiadás borítója. 

Eredeti borító: 

Egy legendákkal átszőtt történet, ami visszanyúlik a régmúltba miközben a jelenben is izzik a levegő a szereplők körül. Számomra ilyen egy tökéletes életszagú krimi, kikapcsol, gondolkodásra ösztönöz. Az olvasás során érzem, hogy a szereplők teljesen a mai világból kiragadott izgalmas karakterek, akikkel könnyű azonosulni. Szeretem amikor egy történet a szórakozás mellett valamilyen értéket is közvetít, ez a regény pedig pont ilyen, erős emberi érzelmeket mutat be, miközben a rejtélyes gyilkosságok kerülnek a középpontba. Szívből ajánlom a műfaj kedvelőinek, személy szerint már alig várom, hogy a harmadik részt is a kezembe foghassam. Ha helyesek az információim már megjelent a 15.! Dr. Ruth Galloway rész is, sőt a 15,5. kiegészítő rész is elérhető már, ami számomra azt mutatja, hogy külföldön is nagy sikernek örvend ez a sorozat.