Borsa Brown: Jakuza

 

Fülszöveg: Tiltott szerelem

Rebecca Collins egy pillanat alatt veszít el mindent.

Egy idegen városban, Tokió neonfényei alatt ébred rá, hogy a szabadsága egy ismeretlen kezébe került, akinek jóformán csak a nevét tudja.

Levi Yata, a japán-amerikai férfi egyszerre megmentő és maga a fenyegetés. Hiába leplezi a testét fedő irezumi tetoválásokat, a múltja szorosan összefonódik a jakuzával, ahol a becsület törvény, a kötelesség lánc, a szeretet pedig veszélyes gyengeség.

A nő számára a férfi a túlélés ígérete. Ám ebben a világban az érintés nem mindig a gyengédség jele, olykor a hatalomé.

A férfi számára a nő a legnagyobb kockázat. De a vágy nem mindig hozza el a beteljesülést, olykor csak egy motor, amely mozgatja a szálakat.

Minden érintés veszélyt jelent. És minden döntés vérrel pecsételődik meg.

Mert a japán alvilágban nincs helye érzelmeknek. Az örök tartozás törvénye mindent felülír, még a szerelmet is.

Borsa Brown regénye egy sötét, szenvedélyes, pszichológiai feszültséggel átszőtt történet hatalomról és hűségről. A japán maffia ismeretlen, elzárt világába kalauzolja az olvasót.

Rajongtam az Arab sorozatért, ezért nagy várakozással kezdtem el a Jakuza című regényt is, hiszen Japán és a kultúraja ezúttal is nagyon vonzott.

 A nő-férfi kapcsolat ebben a történetben is lenyűgözött, az írónő fantasztikusan adagolja a gyengébb nem védtelen, de mégis nőies, ősi ösztönökkel felruházott női és a határozott, erős és hatalamközpontú férfi kapcsolatát. Megsúgom, az erotikus szál is teljesen renben volt, ami számomra fontos, mert nem szeretem, amikor a cselekmény épül az erotika köré és nem fordítva.

A regény nagy erőssége számomra a kultúra bemutatása a szemléletes leírások és az a történetvezetés, ami Borsa Brown sajátja, a kiváló párbeszédek gördülékennyé teszik az olvasást és szépen kirajzolódik egy zárt közösség és világ, ahova kevesen kapnak betekintést. Szeretem, hogy sokszor, alapos kutatások után megír Nekünk, olvasókank egy ilyen szórakoztató, de mégis sok tanulsággal és érzelmekkel teli, viharos történetet.

A karakterközpontú írásmód pozitív és minden esetben eléri nálam, hogy vonzódjak a karakterekhez, ezúttal sem volt ez máshogy, Levi és Rebecca egyánt intelligensek, kedvelhetőek és perzselőek voltak. A jakuzák titkos világa pedig elvarázsolt és sokkal jobban elkezdett érdekelni a téma, mint az olvasás előtt gondoltam volna.

Egyedül a gondolati részek nyomatéksoítása akasztott meg néha a történetben, ezeket én picit kigyomláltam volna a nagyobb wow hatás eléréséhez, de ezen kívül én nagyon éltem a történetet.

Az Arab sorozat továbbra is a kedvencem, de a Jakuza is előkelő helyet foglal el a zsánerben olvasott regények között.

Impulzív, érzelmes és nagyon egzotikus, ami garantált olvasási élményt fog adni. A nyár legfülledtebb története, ami elrepít egy olyan világba, ahova csak kevesen szeretnének vagy tudnak bejutni, nekünk most itt a lehetőség. 

Ti se hagyjátok ki, és a vége, hát fokytatásért kiállt, igaz Levi?🤩🥰

Ángyán Patrícia: Perzselő igazság

Fülszöveg: Te mit tennél, ha egyetlen meggondolatlan döntés miatt másnapra teljesen megváltozna az életed?

Priya Ashford, a Santa Barbara Institute of Design végzős hallgatója mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja múltját – bár még ő sem sejti, hány rejtély kerül hamarosan felszínre. A divattervezésbe menekül: a textúrák, színek és formák világában talál menedéket, mintha a gondosan illesztett szabások képesek lennének összevarrni azokat a sebeket, amelyeket még nem foltozott be.

Ray Vexler élete maga a káosz. Nappal a filmek bátor kaszkadőre, aki az élet és a halál határán táncol adrenalinfüggőségével. Éjjelente azonban műkincsrablóként tevékenykedik. A kaliforniai alvilág kötelékei, egy kockázatos adósság a nyugati parti maffiának és elhallgatott titkok láncolata fojtogatja, miközben próbálja visszaszerezni az irányítást az élete felett.

Amikor Priya és Ray útja keresztezi egymást, a sors nemcsak összehozza őket, hanem próbára is teszi. A köztük lévő vonzalom tagadhatatlan, de mindkettőjük szívében ott forr valami, amit nem mernek kimondani. Rejtélyek, amelyek talán összekötik őket. Vagy épp örökre szétválasztják? Vajon a hallgatás védelmet nyújt? Vagy épp ez lesz az, ami mindent felperzsel közöttük?

Ángyán Patrícia története a bűntudatról, a szenvedélyről és a titkok súlyáról szól. Egy perzselően romantikus krimi, ahol az igazság előbb vagy utóbb, de könyörtelenül a felszínre tör.

Patríciát nagyon csodálom, mert fiatalsága, energikussága nagyon érett gondolatokban testesül meg a történeteiben. 

Korábban nagyon szerettem a Jeges villanást, így nyaralásra tuti választásnak tűnt a Perszelő igazság és nem is csalódtam. 

Priya és Ray amerikai kalandja elvarázsolt. Imádtam a történet és a karakterek összetettségét, az őket körbelengő titkokat és a sok apró rezdülést, amely körülölelte őket.

A maffia szálat is kedveltem, de összességében a karakterfejlődés és az írói stílus nyűgözött le, amellett, hogy a történet folyamatosan pörgött, a levegő pedig izzott.

Azt gondolom, hogy Patrícia mesterirn építi be a szórakoztató irodalomba a posztraumás stresszt, amelyről általában kevés szó esik és az olyan mély emberi érzelmeket, mint a szenvedély, a bűntudat, a barátság és az elfogadás. Szerintem ütős lett a lezárás is, de már várom a következő kalandot. 

Lebilincselő szenvedély és odaadás az elsőtől az utolsó oldalig.

Összességében a legbizsergetőbb olvasmány a nyári kikapcsolódáshoz.

A kötet elérhető az Álomgyár Kiadó oldalán.

Anne L. Green: Tövisek a toszkán liliomok között

 Fülszöveg: Egy örökölt birtok, egy Medici-rejtély és egy viharos szerelem

Ethan Ashford, a londoni ügyvéd mindig a törvényt és a racionalitást képviseli. Amikor olasz nagyapja meghal, Toszkánába utazik, hogy elrendezze az örökségét, eladja a szőlőbirtokot, majd visszatérjen Angliába. Csakhogy a sors nem hagyja ilyen könnyen eltemetni a múltat.

Nandin Allegrini, a szomszédos borbirtokos lánya közel állt Ethan nagyapjához. A férfi a halála előtt egy kulcsot bízott rá, és megeskette, hogy segít az unokájának rálelni az élet valódi értékeire. Ám amikor az ügyvéd megérkezik, a lány szíve tele van haraggal. Képtelen megbocsátani a férfinak, hogy nem volt ott, amikor a nagyapjának a legnagyobb szüksége volt rá.

A kulcs titkokhoz vezet… Feltárja Ethan édesanyja halálának körülményeit, és előkerülnek Medici-korabeli levelek is, amelyek a hírhedt Pazzi-merénylettel és egy tiltott szerelemmel állnak kapcsolatban. Ameddig Nandin és Ethan az igazságot kutatják, nem veszik észre a közelgő veszélyt. Vannak ugyanis, akik bármit megtennének azért, hogy a levelek titka örökre feledésbe merüljön.

Anne L. Green regényében a szereplők vonzalma úgy virágzik ki, mint ahogy a tavasz köszönt be Toszkánába, vibrálóan és életigenlően. Miközben a régmúlt rejtélyei feltárulnak, ráébrednek, hogy vannak értékek, amelyeket sem pénzért, sem félelemből nem szabad feladni.

Egy nagyon erős konfliktussal indul a történet, amely Ethan Ashford és Nandin Allegrini között alakul ki, miután Nandin szeretett, öreg szomszédja, Ethan nagyapja meghal. Ethan egy régi családi viszály miatt nem vesz tudomást Nandin sürgető hívásairól, így a lány a saját kezébe veszi az irányítást és elhatározza, hogy megleckézteti a menő, de pökhendi ügyvédet. Ethan így kénytelen kelletlen belecsöppen egy kalandba a csodás Toszkánában, ahol a szókimondóan bájos Nandin mellett családi titkokkal is szembe kell néznie, amelyek mélyebbre nyúlnak, mint gondolná. 

Szeretem az enemies-to-lovers tropok-at, ahol a szereplők harcolnak a saját érzéseik és naná, hogy  egymás ellen is, de ebben az esetben már az elejétől érezni, hogy a karakterek között működik a kémia. Az írónő nem húzza az olvasó előtt a mézesmadzagot, hanem egyszerűen a gyűlölet átsiklik egy csodás romantikus kiteljesedésbe, de előtte számos szócsatának és nagyon erős érzelmeknek lehetünk a szemtanúi. 

Számomra a regény erőssége az volt, hogy Ethan és Nandin belső gondolatait is megismerhettük, miközben váltott szemszög szerint haladt a regény. Ettől lett izgalmas, jól felépített és valóban pörgős.

Annyira belefeledkeztem a kettőjük szuper párosába, az olasz vidéki élet varázsába, hogy el is felejtettem, bizony ez azon túl, hogy romantikus történet, még számos rejtélyt is és izgalmat is tartogat. Kellemes meglepetést okozott mind a Medici-titok, mind pedig a nyomozati szál, sőt még morális kérdések is elgondolkodtattak, ezek olyan pluszok voltak, amik miatt még sokáig szerettem volna a történetben maradni. 

A regény mondanivalója sem maradt el, amit az írónő Ethan által nagyon jól megfogalmazott:

„ – Az elmúlt időszakban ébredtem rá, hogy az életünk homokórája gyorsabban lepörög, minthogy felfognánk azt. Úgy hisszük, rengeteg homokszem van még hátra, aminek le kell pörögnie, de egy szép napon azt vesszük észre, hogy megöregedtünk, a homok pedig lassan elfogyott.” 

Olaszország, titkok, drámai fordulatok és tüzes karakterek, egyszerűen imádom a történetet és annyira jó elveszni benne.

"– Az elmúlt időszakban ébredtem rá, hogy az életünk homokórája gyorsabban lepörög, minthogy felfognánk azt. Úgy hisszük, rengeteg homokszem van még hátra, aminek el kell pörögnie, de egy szép napon azt vesszük észre, hogy megrepedeztünk, a homok pedig lassan elfogyott."

"Akármekkora is a bánat, az illatos, frissen készült étel képes csillapítani a lélek kínjait. Ha borús napokat élünk is, egy gőzölgő forró leves, egy szelet friss kenyér vagy egy korty bor visszahozhatja az élet ízét. Mert a gondoskodás, ami az ételbe kerül, nemcsak a testet, hanem a szívet is táplálja. " 

 

A könyv elérhető az Álomgyár Kiadó oldalán.

Sándor István: Limcsi ügyvédsztori – A vébé

Fülszöveg: London, bíróság, foci.

Pocak, a fiatal ügyvéd komoly lehetőséget kap. Felvirágoztatná karrierjét, ha megnyerné a londoni jogvitát!

Azonban a megbízó, az informatikai cég ügyvezető mogulja nem őszinte. Mi a célja tulajdonképpen? És mi köze van a közelgő labdarúgó világbajnokságra kiírt nagyszabású IT tendernek?

Pocak hall ezt-azt innen-onnan. Például a megbízó, Zulc Tódor, bennfentes körökben csak Tody terjeszkedési tervéről és az informatikai piac egyeduralmának megszerzéséről. Meg hogy a konkurencia sem tétlen…

A sármos Pocak mindentől függetlenül meg akarja nyerni a pert. Természetesen. Ebben segítségére siet Janka, a bűbájos titkárnő, valamint Eleonóra, a káprázatos jogtanácsos. És mindketten a szívére is pályáznak.

Mi lesz ebből?

A Limcsi ügyvédsztori minden része önmagában is megálló jogi kalandregény.

A sorozat második kötetét rejtélyes háttérmegállapodások és cselszövések, ágas-bogas szerelmi szálak tarkítják. Visszatér Tócsni, a szeleburdi ügyvédtárs és Berta, az akkurátus jelölt. Nem maradhat ki a minden titkot kiderítő Sanyi, a magánnyomozó sem. Az olvasó betekintést nyer az ügyvédek és választottbírók mindennapi életébe. Mindezt Géza bácsi, a nyugalmazott bíró karikatúraszerű humorral meséli!

Januári első olvasmányaim közé bekerült az ügyvédsztori 2. része, A vébé, mivel decemberben nagyon jól szórakoztam az első részen és a karakterek is tetszettek, így jöhetett a második felvonás.

 Tudom, hogy a jog és a paragrafusok világát sokan unalmasnak, száraznak gondolják, de az író bebizonyítja, hogy meg lehet ezt tölteni humorral és jó sztorikkal egyaránt. Ez a regény pont rámutat arra, hogy a jog világa lehet nevetségesen szürreális, pörgős és romantikus egyaránt, sőt néhol tanító és realista is. Ebből a részből megismerhettem a választottbíróság intézményét, amiről bevallom, eddig nem is hallottam, de minden alkalommal örülök, amikor a látóteremet is szélesíthetem az olvasásaim során. 

 A történet ezúttal is több helyszínen játszódik, amitől igazán színes lett. London ikonikus helyszínei között lavírozva Pocak és Tócsni, a fiatal ügyvédek próbálnak helytállni a saját karrierjük és a magánéletük káoszában, miközben a tárgyalótermi megmérettetés mellett a jól megalkotott mellékszereplők is kavarják a szálakat, ezzel a szokásos galibákat előidézve. 

Természetesen Géza bácsi és Elza néni továbbra is incselkedve narrálják az eseményeket, nagyon cuki pofák.

Miért tetszik ez a sorozat?  

- Az alkalmazott humor könnyed, illik a szereplőkhöz és a jog világához is, 

- a karakterek energikusak, viccesek és szerintem erős karakter ábrázolással dolgozik az író,

- megvan a könyvben az a romantika, ami nem túlzott, de mégis vidám,

- plusz az az atmoszféra, amitől mi is kicsit magunkénak érezzük a szereplők életét és az eseményeket.

Továbbra is ajánlom a sorozatot, ha valami olyat szeretnél olvasni, ami megmosolyogtat, miközben remekül terelgeti a karaktereket a saját mozgalmas kis világukban. 

Ellyne:Carol of the Bells

 

Fülszöveg: Green Falls hegyei között minden évben kísért egy sötét, mágikus alak.

Gwen Roberts természetesen pont ekkor marad hoppon, és kénytelen egyedül tölteni néhány napot a világ végén álló faházban. Csakhogy az álmai egyre furcsábbak.

És egyre valóságosabbak.

A városlakók mendemondákat suttognak a világ legfinomabb kávéja fölött. A csendet régi karácsonyi dalok törik meg, bakancsos léptek dübörögnek az erdőben, csengőszó kíséretében. Ráadásul ott van a hármas faház gyanús lakója is – a mogorva férfi, aki szemmel láthatóan nincs elragadtatva Gwen jelenlététől. Főleg akkor nem, amikor egy rossz reggelen forró, koffeines löttyel önti le.

De mi van, ha a sötét alak, aki álom és valóság határán kísért, nem csak egy legenda?

Mi van, ha a Mikulás-ruhába bújt rém nagyon is létezik?

Egy dolog biztos: a fazon arra végképp nem számít, hogy egy éjszaka nem ő fog riogatni – hanem őt kapják el.

E történet dala legyen a: Carol of the Bells

Egy paródikus elemekkel megspékelt sötét karácsonyi könyv, amely kizárólag csak 18 éven felülieknek szól!

Az idei évem első olvasmánya meglepő módon nem thriller vagy egy romantikus regény volt, hanem egy rövid, de humoros és indokoltan 18 karikás fantasy, Ellyne-től. 

 

Azt gondolom, hogy az év elején is ér karácsonyi hangulatú könyveket olvasni, ki állíthatna meg ebben?! 

 

A történet egy csendes kisvárosban, a cuki Green Falls hegyei között játszódik, de itt azért senki sem olyan ártatlan, mint azt elsőre gondolnánk. A történetben cukormázból, forralt borból és meghitt romantikából is jut bőven, na és persze ki ne felejtsem: humorból, de itt jön a de, hát mi volt ez, kérem szépen? Ellyne nagyon jól adagolta a vad, állati ösztönökből, kockahasú, világító szemű mikulásból és némi mágiából összeálló történetét, bevallom ez igencsak kedvemre való volt.

 

Ez a novella így év elején a röpke 104 oldalával felrázott rendesen és megadta a januári olvasások alaphangulatát, tette ezt a nagyon hatásos képi jeleneteivel és szerethető karaktereivel, akik szó szerint szörnyen jól sikerültek.

 

Gwen és Damien története humoros, spicy és borzongatóan izgalmas. Javaslom, hogy kezdjétek Ti is az évet a csodás Green Falls hegyei között megbúvó kis faházban egy vörösen izzó szemű Mikulással. 

Orosz Bettina: Az útitárs

 

Fülszöveg: Egy utazás. Két idegen. Egy titok, ami mindent megváltoztat. Kiss Izabella és Farkas Emma gyerekkoruk óta elválaszthatatlan barátnők, akik a világot járják, és közös közösségi média oldalukon osztják meg élményeiket egyre növekvő követőtáborukkal. Amikor azonban Emma váratlanul lemondja az olaszországi útjukat, a szponzoráció megmentéséért Bella kénytelen egy ismeretlennel elutazni – a sorsolás nyertesével: Fodor Mátéval. Máté zárkózott, cinikus fiú, akit titkok vesznek körül, és akivel Bellának már korábban is volt konfliktusa. A közös utazás nehezen indul, a bizalom messze van, a feszültség kézzelfogható. De Olaszország napfényes utcái és az együtt átélt kalandok lassan ledöntik a falaikat. Ahogy Bella megismeri a fiú mögött rejlő érzékeny lelket, saját démonjaival is kénytelen szembenézni – az apjával való kapcsolat, az elvárások nyomása, és az örökös harc a boldogságért. Máté titka azonban, amely végül napvilágra kerül, újra mindent felborít. Képes-e a szív megbocsátani? Vajon a bizalom újraépíthető, ha egyszer összetört? Orosz Bettina Az útitárs című regénye egy érzelmekkel teli, fájdalmasan szép történet önismeretről, megbocsátásról és arról, hogy néha épp egy ismeretlen vezet el önmagunkhoz.

MEGJELENÉS: SZEPTEMBER 25. 

Az a megtiszteltetés ért, hogy előolvasója lehettem Orosz Bettina, Az útitárs című romantikus regényének.

A történet középpontjában Bella és Máté állnak, akik fiatalok, szabadok és mégis sok akadályt gördít a sors kettejük kapcsolata elé. 

A történetüket váltott szemszögből ismerjük meg, így 30 fejezeten át izgulhatunk a nagyon is szimpatikus szereplőkért. Egy váratlan megismerkedés és utazás a fő szál, de természetesen némi intrika és szuper mellékszereplők adják meg a történet frissességét és izgalmát. 

Szerettem váltott szemszögből olvasni a regényt, úgy érzem, hogy ezáltal Bella és Máté is közel tudott kerülni hozzám. Bella kicsit introvertált személyisgé, aki szereti a könyveket, az utazást és a barátaival töltött időt. Igazi kedves, a lány a szomszédból típus, aki számomra mindig hozza, hogy lelkileg is tudok azonosulni a karakterrel. Az nagyon kellemes volt, hogy kicsit én is kicsit újra átélhettem az egyetemi élet szépségeit és nehézségeit. Ezek azok az évek, amikor már sem gyerekek, sem felnőttek nem vagyunk, miénk a világ, de érzelmileg nagyon meg tudunk élni dolgokat. Ezt az érzést nagyon jól hozta az írónő. 

A párbeszédek hol csipkelődő, hol kedvesen romantikus hangvételűek, de sosem unalmasak, ez is szerintem a regény egyik nagy erőssége. Szeretem azt, amikor egy regény a párbeszédek visznek előre és a leírások pedig kiegészítőként megadják a regény hangulatát. Ezzel sem volt semmi probléma, pont jók voltak számomra a párbeszéd és leíró részek aránya, nem volt túlírva és ez mindenképpen  nagyon pozitív.

Tetszett, hogy csodás helyekre utaztak, amiből mi is kis ízelítőt kaptunk, de csak pont annyit, hogy ne vigye el a fókuszt a szereplők közötti kémiáról. A megismerkedésüktől kezdve izzott a levegő a két fiatal között, szerintem Betti pont eltalálta azt az egyensúlyt, amitől nem vált túlzóvá a romantikus szál, hanem pont élvezhető volt a történet szempontjából. 

Emmát is nagyon bírtam, igazi friss jelenség volt, talán egy picit többet szerettem volna a karakterből, mert Ő is nagyon vidám jelenség volt. Szívesen olvasnám Emma történetét, akár egy külön regényben is.

Ami még egyértelműen a regény pozitív része, hogy tudott kicsit mélyebb érzéseket is karcolgatni, mint a családi dinamika, szülő-gyermek konfliktust, így a romantika mellett kicsit komolyabb témák is előkerültek, ami számomra mindig pluszt tud adni egy történethez. 

Az Olasz városok pedig a szívemnek kedvesek voltak, szerettem a szereplőkkel kalandozni Velencétől Capri csodás tájaiig.

A történet vége pedig az utószóval került megkoronázása, szeretem, amikor a szereplők utóéletébe is pici betekintést kapunk, számomra minden esetben megnyugtató lezárása egy alapvetően is kellemes történetnek. 

Léleksimogató történet a romantika és az utazás kedvelőinek. 

Szívből ajánlom ezt a friss hangvételű, kedvesen romantikus, de ugyanakkor mélyebb gondolatokat is tartalmazó regényt. 

A könyv szeptember 25-től elérhető a Legendarium Kiadó webshopjában.

Jud Meyrin: A kastély réme - Felföldi rejtélyek 3.

 Fülszöveg: Egy gyönyörű kastély, ami titkokat, szenvedélyt és halált rejt

Francesca Blair krimiíró, akit letaglózott egy személyes tragédia. Képtelen visszatalálni a korábbi életébe, képtelen írni, pedig mindig is így birkózott meg a körülötte történtekkel: belefoglalta egy regénybe.

Amikor a tudomására jut, hogy a gróf halott húgának szellemét látták a közeli Glamisi kastélyban, úgy érzi, ez az a sztori, amivel kilábalhatna az írói válságból. Csak ki kell derítenie, mi lapul a kísértethistória mögött.

Mert kísértetek nincsenek.

Vagy talán mégis?

És vajon igaz, amit az emberek beszélnek, hogy a gróf húgát a saját férje ölte meg?

Francesca Glamisbe megy, ahol azonnal elbűvöli a megrendítő múltú, karizmatikus férfi. De Blake Lorimer tényleg ártatlan, vagy ő a kastély réme?

Szívszorító történet veszteségről, bűnről és a mindent elemésztő szerelemről.

A Felföldi rejtélyek 3.része, A kastély réme ezúttal is borzongató hangulatával, kidolgozott karakterábrázolásával és a megszokott, izgalmas történetvezetésével vett le a lábamról.

A korábban megismertkarakterek – Tristan és Lottie - ezúttal, mint mellékszereplők jelennek meg a történetben, de nincs oka az aggodalomra, mert a helyüket Francesca és Blake foglalják el, akik az újdonság erejével pezsdítően hatottak. Izgalmasnak találtam, hogy ezúttal egy írónő került a középpontba, természetesen, mint amatőrnyomozó és kapott maga mellé egy karizmatikus, de meglepően nyers karaktert, Blake-et. Annak ellenére tökéletesen működött a karakterek között a kémia, hogy a finom és a nyers jellemvonások tapinthatóan erős kontrasztot alkottak.

A kastély kiváló hátteret biztosított a krimi szálnak és némi hátborzongató misztikus hatást is adott a regényhez. Gyilkosságok, családi játszmák és számtalan titok, ráadásul mindez két idősíkon összesimítva, szerintem ez az izgalmas krimik egyik jól beváltreceptje. Számomra az atmoszféra is nagyon fontos, talán fontosabb is, mint a sok csavar, így teljesen elégedett voltam, mert ezúttal az írónő a részletekre is nagyon nagy hangsúlyt fektetett és mégis izgalmas történetet írt.

A regény összetett, a személyes tragédiákon és a romantikán át a bűn és a misztikus vonal is erősenkirajzolódott. Az információk pont annyira vannak apránként adagolva, hogy összezavarják az olvasót és csak a végére sikerüljön a szereplőkkel együtt kibogozni ezt a kusza családi rejtélyt.

Továbbra is nagyon szeretem Jud Meyrin stílusát, a műfajban és magyar viszonylatban azt gondolom, hogy letette a névjegyét és én nagyon várom a következő Felföldi rejtélyeket, de Itáliában is szívesen kalandozom az írónő által megteremtett karakterekkel.

Egy regény, amiben a múlt titkai megrengetik a jelent.

A könyvet köszönöm FairBooks Kiadó !

Milly Johnson: A pompás Mrs. Mayhew / Mini-könyvklub, februári közös könyv/

Fülszöveg: Kötelességtudó politikusfeleségként Sophie Mayhew életének egyetlen célja, hogy sikeres és nagyravágyó férje karrierjét egyengesse. Megadóan viseli az őt körülvevő képmutató világot, a folyamatos hazugságokat és intrikákat. Ám egy napon a miniszterelnökségtől már csak egy lépésre álló John Mayhew csúnya botrányba keveredik, és Sophie száját életében először nem a sajtómágusok által megírt szöveg hagyja el, hanem a saját, keresetlen véleménye. Kirohanása tovább fokozza a botrányt, Sophie pedig úgy véli, hogy jobb egy időre eltűnnie. Megváltoztatja nevét, külsejét, és gyerekkora kedves helyén, egy tengerparti kisvárosban húzza meg magát, amíg elvonul a vihar. A helyiek nyomban összefognak a bajbajutottért, és Sophie végre úgy érzi, hogy nem a politikusfeleséget látják benne, hanem önmagát. Ám a politika gépezete nem áll meg, és Sophie-nak döntenie kell: visszatér férjéhez és kényelmes életéhez, vagy bizonytalan, ám talán boldogabb jövőt választ?

Idén - hosszabb kihagyás után - ismét csatlakoztam Vegazus Mini könyvklubjához, ami immáron a 24. alkalommal rajtol el. Célja, hogy minden hónapban közösen olvassuk a kiválasztott könyveket, a hónap végén pedig mindenki egy-egy bejegyzéssel ír egy kis kedvcsinálót.

Sajnos az első hónapot elbuktam, mert Baráth Katalin, Afázia című hard sci-fi regénye nagyon hamar kiderült, hogy nem nekem íródott, félre kellett tennem, ezért bejegyzés sem született róla.

Februárban viszont egy Milly Johnson regény, a Mrs. Mayhew volt soron, így nagy érdeklődéssel és várakozással vetettem bele magam a történetbe.

A regény központi karaktere Sophie Mayhew, aki egy politikus feleségeként éli látszólag kirakatba illő életét, de a csillogás mögött igen kemény megpróbáltatások és mentális sérülések bújnak meg. Sophie-nak minden adott volt, hogy önmaga révén legyen sikeres, hiszen okos és szép, de mégis hosszú időre hagyta magát beszorítani a mások által támasztott és ráerőltetett elvárások zárt világába. Tökéletes politikusfeleségként, alárendelt és sokszor megalázó szerepben biztosítja férje karrierjéhez a háttérországot, de mélyen sokkal inkább jellemzik olyan jellemvonások, amelyek a kitörésért kiáltanának. Egészen fiatal korától áthatotta az elnyomók elleni küzdeni akarás és a gyengék védelmezése, ami már a regény elején szimpátiát váltott ki belőlem. Neveltetése által ezeket a képességeket az évek során folyamatosan megpróbálták kiölni belőle a hozzá közel állók, tették mindezt csak azért, hogy az elvárt és rákényszerített skatulya szerepkörnek megfeleljen, azaz tökéletes feleség és anya legyen.

Sophie-t a regény során nagyon színes karakterek vették körbe, akiknek valóban számított, de akadtak olyanok is, akik lényegében csak gyengítették és hamis barátságot mutattak vele szemben. Ahogy Sophie kinyílt és felfedezte önmagát, miközben mert változtatni addigi életén számomra ezek a momentumok tették igazán szerethetővé ezt a regényt és az épülését elősegítő mellékszereplőket is.  

A regény a fejlődésre, a bátorságra helyezte a hangsúlyt és a „sosem késő” életfilozófiára, úgy, hogy nem volt benne kapkodás, de mégis egy szép kerek egész történetté tudott válni. Lehetne Sophie-ra haragudni azért, hogy sokáig hagyta, hogy elnyomják, de én inkább azt a fejlődési utat helyezem a regény középpontjába, amikor meg merte lépni, hogy eltűnik a szokásos életéből és újra felépíti önmagát. Sophie vonatkozásában nem minden lépésével értek egyet, de úgy gondolom, hogy az írónő egy hihető és életszerű szoros kapcsolati hálóból történő kijutás egyik útvonalát mutatta meg. Itt is, mint a való életben a karakterek hibáznak, de ez is eljuttatja őket a kapcsolatok és önmaguk megismerésének egy következő lépcsőfokára.

Szeretem a könnyedebb zsánerbe beilleszthető fejlődésregényeket, mert úgy gondolom, hogy ez a műfaj is elbírja azt, hogy a karakterek épülnek és kibontakoznak az olvasó előtt.

A felemelő, megmosolyogtató, de sokszor szívszorító történet az érzelmek széles palettáját mutatta meg számomra. Egy lassan csordogáló, de a chik lit műfaján belül egy igazán értékes regényről van szó, amelyet ajánlok olvasásra. 

Klasszikus kortárs romantika rajongóinak ajánlom! - Sophie Irwin, Hozományvadász ​hölgyek kézikönyve

Fülszöveg: Kitty ​Talbotnek, akire az apja tekintélyes adósságot hagyott, mihamarabb pénzre van szüksége. Pontosabban egy vagyonos férjre. Mindössze négy hónapja maradt, hogy megmentse a családját az anyagi csődtől.

Miután Kitty soha nem riadt vissza a kihívásoktól, ebben a szorult helyzetben is feltalálja magát: összecsomagol, és elindul egész Anglia legkíméletlenebb hadszíntere, a londoni bálok világa felé.
Műveltségben és kifinomultságban talán elmarad a többi ifjú hölgy mögött, de az eltökéltsége, a csökönyössége és a leleményessége minden akadályon átlendíti őt. Bízik benne, hogy még a báli szezon vége előtt megkérik a kezét, egyvalakivel azonban nem számol: Lord Radcliffe-fel. A nagyvilági, kissé tartózkodó Radcliffe átlát a szitán, azonnal rájön, hogy Kitty egy mindenre elszánt, pénzéhes hozományvadász, ezért elhatározza, hogy keresztülhúzza a számításait, kerül, amibe kerül.
Vajon sikerül Kittynek megmentenie a családját a teljes kiszolgáltatottságtól? Egy perc vesztegetni való ideje sincs, és senki, még egy lord sem állhat az útjába.

„A főhősnő hihetetlenül modern: sziporkázóan szellemes, stílusos és tele van energiával. A történet minden tekintetben Austent idézi. Alig győzök betelni vele!” – JANICE HALLETT

„Merész, szellemes, vidám… A Bridgerton-rajongók odalesznek érte.” – NITA PROSE

„Ritka gyöngyszem ez a regény. Mint egy Georgette Heyer-könyv egy csipet huncutsággal megbolondítva. Csupa érzelem, csupa romantika.” – BETH MORREY

„Ez a regény a leggyönyörűbb főhajtás Georgette Heyer előtt, ugyanakkor különleges, modern érzékenység hatja át… Remek olvasmány!” – HARRIET TYCE

 

Napjainkban az írók körében is egyre nagyobb divat lett visszatérni, visszanyúlni a 18-19. századba, ezzel is megidézve a korszakra jellemző karaktereket, helyszíneket és atmoszférát. Általában figyelemmel szoktam követni a témához kapcsolódó megjelenéseket és kiválasztom azokat, amelyek érdekesnek tűnnek, esetleg olyan írók jegyzik, akiktől még nem olvastam. Tekintve, hogy nagyon szeretem a korszak irodalmát és újragondolását, ezért nem tudhatom, hogy mikor bukkanok valamilyen gyöngyszemre, így folyton próbálkozom. 

Jane Austen az az írónő, akit a legtöbben megpróbálnak leutánozni, ezzel néha elnyomva saját írói stílusukat, ami szerintem nagy kár. Kíváncsi voltam, hogy a Hozományvadász hölgyek kézikönyve tetszeni fog-e, mert a tartalom alapján egészen kiválónak ígérkezett és Sophie Irwin-t, mint író nem ismertem korábban. 

Közben el is gondolkodtam, hogy miért nyúlnak vissza ennyien a korszakhoz, annak ellenére, hogy írhatnának a modern világról is, amit jól ismernek. Aztán arra jutottam, hogy a korszak kínálja a legjobb lehetőséget a szereplők vonatkozásában a szabályok általi kipellengérezésre, az intrikák  széles spektrumának bemutatására és a nőket mindig annyira elbűvölő divat megjelenítésére. Talán ebben a formában lehet leginkább bemutatni a leírások által egy letűnt kort, amiről mindenkinek csak másodkézből szerzett információi vannak, ezáltal valóban a fantázia kerülhet a középpontba. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a korszakot mindenki a romantikával azonosítja, így az íróknak valóban kicsit megkönnyíti a helyzetét, hogy már egy olyan alapra építkezhetnek, ami kipróbált és szeretik is az olvasók, általában. 

A regényben Kitty Talbot-ra hárul az a feladat, hogy a csupán nőkből álló családját megmentse a teljes elszegényedéstől és lakhatásuk elvesztésétől. A tét tehát nem kicsi. Ehhez azonban egyetlen út kínálkozik, mégpedig, hogy gazdag férjet fogjon, bármi áron. Így kerülnek húgával 1818-ban Londonba, hogy a báli szezon alatt Kitty férjet kerítsen, ami nem is bizonyul olyan egyszerű küldetésnek. A pletykák, az intrikák nem kerülik el hősnőnket sem, akinek az ideje egyre jobban fogy, miközben Lord Radcliffe nem könnyíti meg a helyzetét, mert egyértelműen Kitty tudtára adja, hogy a hozományvadászok szálkák a szemében, márpedig Kitty tagadhatatlanul közéjük tartozik. Kettejük személyes ellentéte megszínesíti a párkeresés nehézkes perceit, de vajon meddig hajlandóak elmenni a felek a céljuk elérésében és szövetséget tudnak-e kötni úgy, hogy senki ne sérüljön közben?

A regény azt a témát járja körül, hogy meddig hajlandó és tud elmenni egy nő annak érdekében, hogy megmentse a családját, de a saját becsületén se essen túl nagy csorba. Elsőre ez a koncepció számomra kissé furcsának tűnt, mivel a hősnőt egy kellemetlen, ellenszenves szituációba helyezi az írónő. Nehéz azonosulni egy olyan szereplővel, aki bár a jó cél érdekében cselekszik, de közben folyamatos negatív kicsengése van a tetteinek. Kitty annak ellenére, hogy nehezített helyzetből indul mégis fel tud nőni a hősnői szerepkörhöz, mert éleseszű, talpraesett, sziporkázó és nem riad vissza a rázósabb helyzetektől sem. Nekem az első ellenszenv után sikerült megkedvelnem, mivel folyamatosan azt éreztem, hogy fejlődik a karakter és a jó irányba mozdítja el az írónő a jellemét. 

Nagyon szerettem olvasni Kitty és Lord Radcliffe szócsatáit, mindkét szereplő jól felépített, tipikus jellemvonásokat kapott, amelyek annyira ellentétesek voltak, hogy ettől izgalmassá, pezsgővé és színessé tették a történetet. Némi akció és nyomozás is belefért a szereplők táncrendjébe, ami nálam pluszpontot jelentett. 

Az ítélkezést nagyon jól sikerült beépíteni a történetbe, az általa okozott károk pedig végigkísérte a szereplőket. Ez az emberi gyarlóság nagyon éles kontrasztot alkotott a látszólag finom társasági normákkal. A fényűzés és a szegénység hangsúlyos társadalmi problémája is kibontakozik a történetben, ami nagyon jól passzolt a szereplők közti ellentéthez is. 

Egyszerűen az írónő megtalálta azt az egyensúlyt, ami olvasmányossá, gördülékennyé és szerethetővé tette ezt a regényt, a narratív játékossággal erre még rá is erősített. Egyedül a cím választás volt kicsit furcsa, mert valójában kézikönyvhöz illő tanácsokkal nem látták el az olvasót, de ez legyen a legnagyobb baj, mert ezen kívül rendben voltak a történet és a karakterek is. 

Ajánlom mindenkinek, aki egy gyorsan olvasható, bájos, de ugyanakkor csalafinta regényt szeretne olvasni a vintage és a modern elemek keveredésével. 

Jud Meyrin: Felföldi rejtélyek 1-2. (Lowdeni boszorkányhajsza, Gyilkosság a krimifesztiválon)

 Instagramon már áradoztam Jud Meyrin, alias Megyeri Judit krimisorozatáról, amely indult a Lowdeni boszorkányhajszával és folytatódott a Gyilkosság a krimifesztiválon című regénnyel, sőt jövőre érkezik a sorozat harmadik része is, amit már tűkön ülve várok. 

A Felföldi rejtélyek sorozat számomra a letehetetlen kategóriába tartozik. 

Amikor először kézbe vettem a sorozat első részét, még fogalmam sem volt arról, hogy magyar szerzőhöz köthető, de mivel kis kíváncsi vagyok, utánanéztem, hogy ki is valójában a számomra addig ismeretlen író. Így leltem rá az információra, hogy valójában Megyeri Judit jegyzi álnéven a könyveket, így még nagyobb kíváncsisággal vetettem bele magamat az első részbe, a Lowdeni boszorkányhajszába. 

A műfaja krimi, de nagy adag romantikával és akcióval megfűszerezve, leginkább Robert Galbratih, Cormoran Strike sorozatához tudnám hasonlítani, ami számomra egyet jelentett azzal, hogy még többet és többet szeretnék kapni Lottie Kelsey és Tristan Hunter kalandjaiból. 

A történet szerint Lottie az ambiciózus újságíró a kultúra rovatnál tengeti napjait, de meglátja a kitörés lehetőségét, amikor szomszédja eltűnik. Beleveti magát a nyomozásba, de természetesen nem várt akadályokba ütközik a wicca boszorkányok és az ügyben nyomozó Tristan személyében.                        A nyomozáshoz pedig a rejtélyes és csodálatos Skócia adja a hátteret. 

Kritikus olvasóként szeretem észre venni a történetek erősségeit és hibáit egyaránt, de ennél a regénynél egyszerűen csak sodródtam és élveztem az olvasást. 

Köszönhető volt mindez annak, hogy a szereplőket imádtam, kotnyeles női karakter, aki nem nyávog, hanem teszi a dolgát és próbálja kihozni a lehetőségekből a maximumot, mindeközben az érzelmeit is szabadjára engedi. Tristan pedig megtestesítette azt a férfi karaktert, akit közel tudtam érezni magamhoz és az erős, magabiztos férfi néha levetve a páncélját A férfi tudott lenni a regényben. Mit ne mondjak működött köztük a kémia.

Nagyon szerettem azt, ahogy az írónő felépített egy olyan romantikus szálat, amit élvezet volt olvasni, de mellette a krimi vonalat is nagyon erősen meg tudta írni. 

A nyomozós rész tehát nagyon tetszett, lehetett találgatni, hogy ki is a gyilkos, merről fúj a szél, a wikka boszorkányok jelenléte pedig egy csipet miszticizmust is kölcsönzött a történetnek. A nyomozást egészen a történet végéig sikerült végig izgulnom. Szerintem ez a jó krimik ismérve, az olvasó is részesévé tudjon és akarjon válni a nyomozásnak, elgondolkodtató legyen és közben remekül szórakoztasson is. Úgy gondolom, hogy a könyv megírásakor a csillagok kedvezően állhattak, mert mindezt remekül abszolválta az írónő.

Skócia, Edinburgh egy nagyon karakteres történeti hátteret adott, mert remekül megteremtette azt a misztikus, izgalmas környezetet, ami hozzáadott egy plusz jó értelemben nyomasztó atmoszférát a történethez. 

A Felföldi rejtélyek következő része, a Gyilkosság a krimifesztiválon szerencsére már ott várt az olvasómon, így gyorsan bele is tudtam kezdeni és nem kellett csalódnom, továbbra is az első rész színvonalát hozta, sőt még tovább fejlődött mind karakterek, mind a krimiszál vonatkozásában. 

Ezúttal egy skót kisváros, Montrose volt a helyszín, így ismét remek leírásokat, nyomasztó atmoszférával kísért remek nyomozás várt rám és ismét pont megfelelő romantikus szálat kaptam - itt megjegyezném, hogy néhol a 18-as karika határát feszegeti, de nem zavaró formában - a regénytől. 

Engem ezúttal is megvett az írónő, kilóra, sajnos a harmadik részre még várni kell, pedig legszívesebben már most belevetném magamat az olvasásába. 

A borítókat szeretném még kiemelni, szerintem bármelyik skandináv krimi megirigyelhetné, igazán igényes kiadások születtek fizikai és e-book formátumban egyaránt. 

Összességében mindig melegséggel tölti el a szívemet, amikor számomra kedves zsánerből olyan könyvet olvashatok, amelyet magyar szerző jegyez. A Molyon jelenleg 94% és 97% a regények állása, szerintem ez az adat is igazolja az általam leírtakat. 

Szívből ajánlom az írónő regényeit, hiszen fordulatosak, lebilincselőek és elrepítenek a romantika szárnyain misztikus helyszínekre és teszik mindezt remek karakterábrázolások mellett. 

Amennyiben a webshopból történő  rendelésnél (fizikai példányok esetében) a megjegyzés mezőbe beírjátok HKRISZTINA , akkor egy kis meglepetés is kerül pluszban a könyvek mellé a csomagba.

Fülszöveg:

Egy ​kotnyeles újságírónő

Egy kemény nyomozó

És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos

Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki.

Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt.

Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl?

Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély?

Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél?

 

Fülszöveg: 

A minden lében kanál újságírónő és a mogorva nyomozó visszatér egy újabb, még halálosabb nyomozásra.
Montrose békés, skót kisváros. Egészen addig, amíg Lottie Kelsey, a helyi újság újdonsült riportere hullára nem bukkan a tengerparton. A halott férfi egy irodalmi kritikus, aki előszeretettel írt gúnytól csöpögő véleményt a kezébe kerülő könyvekről. Sok a gyanúsított, és jó részük a városban tartózkodik az épp zajló krimifesztiválon, ráadásul a gyilkosság titokzatos módon kapcsolódik egy másik ügyhöz. Ahhoz, amin Tristan Hunter, a kiugrott zsaru hónapok óta dolgozik.
Egymásnak feszülő írók
Egy felbolydult város
Egy kilátástalan szerelem
Egy veszedelmes ellenfél
Lottie-nak és Tristannek túl kell lépnie a múlton, hogy élve megússzák az újabb közös nyomozást, és elkapják a gyilkost, akinek egyetlen célja van: a végső bosszú. De vajon zárulhat happy enddel a történetük?

Catherine Bell: Jane Austen és a szavak művészete

Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Papkisasszony, írónő, kivételes tehetség

Steventon, Anglia, 1795

Jane, az életvidám papkisasszony csupán egy dologra vágyik: az írásra. Tintafoltos kézzel virrasztja át az éjszakákat, hogy beléphessen hősnői birodalmába. A nővérét, Casst azonban eljegyezték, és Jane gyanítja, hogy az édesanyjuk az ő jövőjével kapcsolatban is hasonló terveket dédelget. Jane közömbös a helybéli fiatalemberek iránt, akik jó esetben épp csak tűrhető táncpartnerei a helyi bálokon – mindaddig, amíg fel nem bukkan a színen egy művelt, ír fiatalember, Tom Lefroy.

Míg Jane szívének újra és újra csalódnia kell, a paplány fáradhatatlanul küzd leghőbb álmáért: az egyik regénye kiadásáért. 

A Kossuth Kiadó kínálatából érkezett hozzám ez, a szívemhez oly közel álló témát feldolgozó regény Cahterine Bell-től. 

Jane Austen és a korszak, amelyet megjelenített a regényeiben mindig is nagyon közel álltak hozzám, mondhatnám vonzott, mint a mágnes.  Ezért is örültem, hogy az írónő Austen regényes életét helyezte a történet középpontjába. 

A történet Austen és az írás kapcsolatát jeleníti meg, a regény kiadásáért vívott küzdelmet, tipródásokat, de természetesen a család és a szerelem is megjelennek, hiszen Austen és a szerelem összeforrtak az évszázadok során, de a rá jellemző humor is megjelenik az írói kellékek között. Elrepülhetünk 1795-be, Steventon-ba, ahol Jane élt és alkotott.

Jelen életrajzi regényében az írónő érdekesen keltette életre Jane Austent, a Nőt, aki a világirodalom egyik kiemelkedő írója és korának vitathatatlanul érdekes, korszakán szellemiségével túlmutató karaktere volt. A regény az életrajzi adatokat kiválóan tükrözi, de olvasmányos, élvezhető, feldolgozható formában. Sajnos néha azt tapasztaltam, hogy indokolatlan időbeni ugrások követik egymást, ami miatt néha kizökkentem az olvasásélményből is. 

A regényből kiválóan megismerhetjük Austen azon gondolatait, amelyek az íráshoz, a családjához és a szerelemhez fűzték őt. Itt meg kell említeni, hogy nagyon kevés írásos emlék maradt meg Austen levelezéséből, ezért elkerülhetetlen az írói fantázia bevonása, de elismerem, hogy ebben az esetben jól sikerült megoldani Bell-nek a jellemábrázolásokat és a leíró részeket is. A korhű leírások és nyelvezet mellett a regény atmoszférája is említésre méltó, mindezt nagyra becsültem az olvasás során. Mindvégig olyan érzésem volt, mintha Jane a saját regényeinek egyikébe csöppent volna, csak ezúttal ő volt a főszereplő. Erre az érzésre csak ráerősítettek az írónő regényeiből vett idézetek.

Egyértelműen megállapítható, hogy igazán eseménydús életút állt Jane mögött, határtalan érzelmekkel, veszteségekkel, nélkülözéssel, de mindemellett sok baráttal és megélt boldogsággal.

Véleményem szerint ez a regény egy nagyon izgalmas időutazás a rajongók és a romantikus regények kedvelői számára egyaránt.

Szeretettel ajánlom elolvasásra, mert kellemes stílusban és történelmi eseményekkel megtámogatott regényről van szó. A borító pedig ezúttal is csodás, nagyon szépen illeszkedik a kiadó különleges sorsokat bemutató regényeinek tematikájába.

A könyvet köszönöm szépen a kiadónak! 

Jennifer Probst: Egy nyár Itáliában

 

Csaba nyári kihívásához, a KönyVakációhoz kerestem megfelelő könyveket, amikor megakadt a szemem Jennifer Probst, Egy nyár Itáliában című regényén. A regény a kihívás kettő kategóriájához is megfelelő lett volna, de én a „víz a borítón” szempontot választottam, mivel a borítón egyértelműen megjelenik a tenger.

Az írónőtől korábban még semmit sem olvastam, de felkeltette az érdeklődésemet, hogy a regény női sorsokat állít a középpontba és valójában az írónő és az ő női családtagjai által közösen megélt utazás adta az inspirációt a regény megírásához.

A történet három generáció nőtagjait mutatja be, akik eltérő életszakaszban járnak, de mégis összeköti őket a vér és a szeretet egymás iránt, amit ki-ki eltérő indokokból, de nehezen mutat ki a másik irányába. Emiatt egy bonyolult családi kapcsolat bontakozik ki a szemünk előtt, már a regény elejétől fogva. A szereplők annak érdekében, hogy még azelőtt rendezzék a kapcsolatukat mielőtt késő lenne, elutaznak Olaszországba, ahova Sophia-t, a nagymamát a szíve szólítja. Az utazás a fizikális úton kívül mindhármuk számára belső utazás is, amely során újra megismerik önmagukat és egymást is, átértékelik az életüket és személyes fontossági sorrendet állítanak fel, ezzel próbálva rendezni az érzéseiket.

Elindulnak tehát egy varázslatos, nehézségekkel, örömmel és bánattal teli utazásra, a gyönyörű Olaszországba. Innentől mi is felülhetünk a szereplőkkel együtt egy érzelmi hullámvasútra, amely gyönyörű tájakon robog, de sokszor kell attól tartani, hogy végül kisiklik.

Francesca egyedülálló anya, nagyon független, de sokszor a magánélete rovására megy a saját cégének a vezetése, amit a családja elég rosszul visel, ezáltal az anyukája, Sophia és lánya, Allegra szorosabb kapcsolatot alakítottak ki, ő pedig folyamatosan távolodik tőlük. Az utazás az, amikor szép lassan, de kinyílnak a szereplők és egyre jobban betekintést engednek az olvasóknak és egymásnak is az érzéseikbe.

Kedvenc karakterem Sophia volt, akit egyértelműen egy stabil és józan gondolkodású nőként ismertem meg, számára a szerettei mindennél többet jelentenek, ezáltal ő volt az a láthatatlan kapocs, aki a családot megpróbálta összehozni és felébreszteni az egymás iránti elfojtott érzéseiket is. Nagyon szerettem az élethez való hozzáállását, azt, ahogy reagált a felmerülő problémákra, de ugyanakkor megélte az élet apró örömeit is.

Allegra is kellemes, üde személyiség volt, aki nagyon sokat fejlődött a regény során és igazán szerethető volt mindvégig.

Francescával álltam egyedül picit hadilábon, mert nála végig ingadozást éreztem és néha már nagyon sok volt az, amikor a munkája körül pörgött. Azt is éreztem, hogy ő volt az, aki a legkevésbé kívánt a változásokat, még akkor is, ha magában mindvégig bizonygatta az ellenkezőjét. A regény során nála kellett a legtöbbet várnom arra, hogy találjak benne valamit, ami megfog, amitől megkedvelhetem, de legalábbis jobban megértem a mozgatórugóját.

Enzo és Ian pedig a tökéletes férfi kiegészítői voltak a történetnek, nem vették el a show-t a női karakterektől, hanem mindvégig pont annyit kaptunk belőlük, ami elég volt ahhoz, hogy a regény előre tudjon lendülni anélkül, hogy a fókusz elmozdulna a lényegi szereplőkről.

A regény központjába egy igazán élvezhető tanulási folyamat került, ahol az érzelmek teljes spektruma megjelent, de a karakterek mellett mi, olvasók is sokat tanulhattunk önmagunkról és

lehetőségünk nyílt amellett, hogy jól szórakoztunk még a saját életünk egyes részleteit is átértékelni.

Nagyon régen vágytam már egy ilyen szívmelengető regényre, ami építi és táplálja a lelkemet, emellett nagyon szórakoztató is. Az elszalasztott lehetőségek, a második esély és az érzelmek teljes spektruma nagyon szépen, kerek egészként került megírásra, nagyon olvastatja magát a történet. A női karakterek nagyon jól illettek egymáshoz, a helyszínek gyönyörűek voltak és az elgondolkodtató, néhol szomorkás témák mellett sok-sok vidámság is fűszerezte a történetet. Úgy gondolom, hogy hamarosan fogok még olvasni az írónőtől.

"-Egyszerűen nem tudom megoldani. Iszonyú sok mindent kell csinálnom, és alig van időm.

-Egyszer majd rájössz, Francesca, hogy nincs több időd. És, hogy nem kellett volna hagynod, hogy a munkád így elárulja az életedet."

"Túl vagyunk a körutazás felén, és olyan csodás dolgokat láttunk, amelyek örökre rabul ejtettek. Bár a buszutak néha végtelen hosszúnak tűntek, folyamatosan ki-be pakolásztuk a bőröndjeinket, a tűző napon pedig olykor úgy éreztük, hogy összeesünk a kimerültségtől – Olaszország elvarázsolt, és arra kért, hogy szeressük viszont.

Én megtettem."

Fülszöveg: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az élet rövid. Edd meg a cannolit.

Miközben beutazzák Olaszország gyönyörű tájait, a Ferrari-család nőtagjainak lelki sebei apránként begyógyulnak. Francesca munkamániás, a karrierjének megszállottja. Végletesen független, és a családi életet leszámítva minden területen nagyon sikeres. Nehezére esik, hogy elég időt szakítson tizenéves lányára, Allegrára, akivel apránként egészen elidegenedtek egymástól. Amikor a lánya rossz társaságba keveredik, és kábítószer-birtoklás miatt rendőrségi ügye lesz, Francesca beadja a derekát. Az édesanyja, Allegra nagymamája már régóta unszolja, szánjanak rá egy teljes nyári vakációt, és hármasban térjenek vissza a gyökerekhez, Olaszországba, ahonnan a család származik. Francesca álmában sem gondolta volna, hogy ez a nyár válaszút elé állítja, amely egész jövőjére kihatással lesz.

Samantha Vérant: Sophie Valroux titkos francia receptjei

 A könyvet ajánlásra olvastam el, de nagyon örülök, hogy kézbe vehettem Samantha Vérant regényét, mert egy igazi szeretetcsomag volt, kezdve a gyönyörű magyar borítóval, zárva a finom receptekkel és azzal a személyiségfejlődéssel, amin a szereplők és picit mi magunk is átmegyünk az olvasás során.

Kezdjük is a történettel! Az olvasás elején egy felkapott New Yorki étterem konyhájában megismerjük Sophie-t, akinek nagy álma, hogy Michelin csillagos éttermet vezethessen, amiért keményen küzd is egészen fiatal kora óta. Azonban a karrierje egy pillanat alatt romba dől, a Franciaországban élő nagymamája pedig ezzel egyidejűleg kórházba kerül. Elkeseredésében Sophie elutazik Franciaországba, hogy rég nem látott nagymamája, grand-mére Odette mellett legyen, ott, ahol a gyermekkora nyarait töltötte és megszerette az ételeket, a főzést.

Azonban teljesen mást talál ott, mint amire emlékezett, új kihívásokkal találja szemben magát a karrierje és a magánéletére vonatkozóan egyaránt.

A regény évszakok szerint követi végig Sophie fejlődését, elindul az ősztől és úgy halad a tavasz felé. Nagyon tetszett ez a felépítés, nagyon jól illett a regény keserédes hangulatához, a színekhez, az ízekhez és az illatokhoz.

A romantika mellett az intrika is hangsúlyosan jelenik meg, illetve a gasztro vonal is nagyon szépen belesimul a történetbe, lényegében kiegészítőként van jelen, amivel tompítja az éleket, a feszültséget.

„A TAVASZ, A MEGÚJULÁS és az újrakezdés évszaka a vártnál egy hónappal korábban, teljes díszben beköszöntött. Amerre nézett az ember, minden gyarapodni és virágzani látszott – beleértve engem is. „

A regény valójában egy romantikus köntösbe bújtatott fejlődésregény is. Sophie az útja során felfedezi, hogy mi az, ami az életében valóban fontos, meglátja azokat a hibákat, amelyeket elkövetett az elmúlt években. Szerethető, ahogy igyekszik megismerni önmagát és a környezetében lévő embereket is megpróbálja olyannak látni, amilyenek valójában. Ehhez azonban szüksége volt a mellékszereplők, mint a nagymamája, új barátnője, Phillippa, valamint a gyermekkori játszótársa, Rémi iránymutatásaira, illetve arra, hogy tükröt tartsanak elé.

Izgalmas utat jár be Sophie a kétségbeesés állapotától egészen a reményig. Élvezetes olvasmány volt, amit nagyon hamar sikerült elolvasnom. Nem mondom, hogy habkönnyű romantika, de amellett, hogy remekül kikapcsolt igazán konstruktív tudott lenni, elgondolkodtatott az emberi kapcsolatok, a fontossági sorrend kérdéséről.

A helyszínt pedig egy francia chateau adja, ezzel kapcsolatban maradt egyedül pici hiányérzetem, örültem volna, ha több leírást kapunk, ezáltal jobban megismerjük a környezetet is. Az atmoszféra ettől függetlenül jól illett a történethez.

Ami szintén pozitív az az, hogy a kötet végén kiegészítésként találhatunk pár francia ételreceptet, amiket kipróbálhatunk, mint például a sütőtökös veluté-t, ami végigkíséri Sophie történetét. Itt nem kell nagy dolgokra gondolni, mert nem leszünk a receptek kipróbálása után sem séfek, de mégis úgy érzem, hogy helyük van a könyvben, ihletet meríthetünk belőlük.

Ezen felül, ami nekem még nagyon tetszett az pedig egy, szintén a könyv végén található olvasási segédlet volt, ami lényegében önismereti kérdéssor is egyben, amit a saját életünkre vonatkozóan is meg tudunk válaszolni, illetve evidenciákon elgondolkodni.

Tökéletes nyár végi olvasmány lehet, ha a Te is szereted a különleges ételeket, Franciaországot és a romantikát, de nem riaszt el némi szívszorító történés sem.

Fülszöveg: Mit meg nem tennénk a sikerért, a szerelemért…

Sophie Valroux amerikai, de Franciaországban született. Nagy álma, hogy nő létére igazi sztárséf legyen. Amikor kisgyerek volt, nyaranta a nagymamája sok mindenre megtanította az ételekről, a főzésről. Gimnázium után pedig elvégzi a konyhaművészeti képzőintézmények fellegvárának számító Culinary Institute of Americát.

Már a küszöbén áll, hogy Sophie dédelgetett álma valóra váljon, de ekkor egy pillanat alatt atomjaira hullik a karrierje: kirúgják a menő étteremből. Csőstül jön a baj: imádva szeretett nagymamája stroke-ot kapott. Sophie az éjjeli géppel Franciaországba utazik.

Gyerekszemmel úgy emlékezett, egyszerű kisbirtok volt ez, de most aprócska francia luxuskastélyban találja magát, amelynek szőlőskertje van, és amelyben két étterem üzemel. Sophie, ahogy megpróbálja újra megvetni a lábát a konyhán, apránként ráébred, már az álmai sem a régiek – lassanként megváltozott, hogy valójában mire vágyik.

A könyvet köszönöm szépen a Next21 Kiadónak!