Bartal Tamás: Lámpavas és a mindent látó szem

 Történelmi regényt nehéz írni, jól írni a múltról a lehető legnehezebb feladat. Mindig csodálom azokat az írókat, akik a múltból, a múlt valóságából merítenek, mernek nyitni a dokukrimi műfaj felé. Véleményem szerint az ilyen regényeknél az olvasás során is át kell jönnie annak, hogy az adott író ismeri és szereti a kort, amelyben a szereplői megelevenednek, látszódnia kell, hogy mennyi kutatómunka előzte meg az írás folyamatát, mert a hitelesség számomra nagyon fontos ebben a műfajban, talán fontosabb, mint maga a szórakoztató rész. 

Örülök neki, hogy egyre több író választja azt az utat, hogy a fikciót keveri, meri keverni a valósággal. Ezeknél a regényeknél megjelennek a valós történelmi személyek, valós események, de néhol kiegészülnek fikcióval, így egy másik úton teljesednek be  az írói szabadság által. 

Bartal Tamás regényei nagyon jól ötvözik a valós történelmi eseményeket a kitalált világgal. Szereplői is a régmúlt fontos történelmi alakjai, akik néhol segítséget vagy éppen ellenlábas karaktereket kapnak a szerző fantáziájának köszönhetően. A Lámpavas trilógia második részébe vetettem bele magamat, mert egyből megfogott, hogy egy mindenki által ismert történelmi személy, Teleki László halálát állította a középpontba. Bevallom kíváncsi lettem, hogy mit lehet kihozni a korszakból és egy történelmi személy öngyilkosságából. 

Nagyon régen olvastam el ilyen gyorsan regényt, ami valószínűleg annak volt köszönhető, hogy nagyon pörög a cselekmény. Viszonylag sok karakter jelenik meg a lapokon és mindegyik halad egy bizonyos cselekményszálon, ami elsőre olybá tűnik, hogy nem mutat összefüggést a fő cselekménnyel, azaz Teleki László gróf halálával, de végül a szálak összeérnek és egy érdekes befejezés által elvarrásra kerülnek.

"- Írd azt, hogy öngyilkosság.

A megszólított inspektor keze nem mozdult. Mártogatós fémtollát fixírozta."

A cselekmény 1861. májusában indul, amikor Telekit meggyilkolják, amit öngyilkosságnak el is könyvelnek, de persze ennél sokkal bonyolultabb szálak gabalyodnak majd össze és néha az olvasó csak kapkodja a fejét, hogy követni tudja azt a nyomozást, ami a következő 3 hétben a feje tetejére állítja a Teleki halála által közvetve vagy közvetlenül érintett szereplők életét. 

Érdekes, hogy számomra pont az egyik kitalált karakter volt a legérdekesebb, aki nem más, mint Herczen Vilmos nyomozó, aki az egész regénynek egyfajta keretet adott, ő vitte előre az eseményeket. Furcsa volt olvasni, hogy mennyire másképpen működött akkoriban a nyomozás és a rendőrség úgy egészében és mennyire volt mély hatása a politikának. 

Igazából a regény erőssége az az atmoszféra, amivel az író meg tudta idézni a múlt egy érdekes részét, történelmi tudással nagyon sokat tudott hozzátenni az ismeretek olvasmányos formában történő átadásához. A szabadkőművesség megjelenése számomra pedig igazi érdekesség volt, örültem, hogy ez a vonal is bekerült a regénybe. 

A krimi szál furcsa volt, de mindenképpen egyedi, igazából sikerült meglepnie a kivitelezés tekintetében, de továbbra is úgy gondolom, hogy a regény erőssége a leírásokban és a hangulatban rejlett. 

Néhol éreztem, hogy egy kicsit túlírt a történet, néha túl is lett magyarázva egy-egy olyan rész, amin a magyarázatok nélkül könnyedebben átlendültem volna, de ennyi még belefért, mert az olvasási élményt nem rontotta el, csak kicsit lassított a gördülékenységén. 

Nagyon tetszett, hogy az összes szereplő vonatkozásában a könyv végén találunk olyan extra tartalmat, amely röviden bemutatja az életútjukat, illetve azt is elárulja, hogy ki volt létező és ki a kitalált személy. Olvasás közben bevallom tippelgettem és nem mindig találtam el, hogy ki valós és ki a az, akit a fantázia szült, ami szerintem egy jó pont az írónak, mert ezek alapján sikeresen töltötte meg élettel a karaktereket. Ezáltal a plusz háttérinformáció által kerülnek igazán helyére az apró mozaikok és így egy viszonylag komplex történeti tudás is a miénk lehet. 

A könyvben megjelenő grafikákat is extra tartalomként tudom megemlíteni, mert jól passzoltak a történethez, kicsi vidámságot is csempésztek a komorabb témához. Egyedül a borító grafikájával nem vagyok teljesen elégedett, nekem nem adta vissza a szórakoztató tartalmat, nem biztos, hogy levenném a polcról amennyiben csak a borító alapján kellene döntenem.

Bevallom, hogy eddig nem igazán foglalkoztam a korszakkal, de a regény elolvasását követően kíváncsi lettem és részletesebben is utána fogok nézni a történelmi tényeknek, amelyek a Teleki halála körüli időszakot jellemezték. 

A krimi és a történelem kedvelőinek egyaránt ajánlom olvasásra! 

A trilógia első két részének dedikált példányait köszönöm az írónak! 

Fülszöveg:1861.

Magyarország ​az osztrák elnyomástól szenved.

Teleki Lászlót, az ország legnépszerűbb politikusát a régóta várt országgyűlési vita reggelén vérbe fagyva találják rokonai, akik egyben pártjának vezetői.

Gyilkosság vagy öngyilkosság?

A korrupt rendőrfőnök egy nap alatt lezárja a nyomozást, de vajon mit leplez?

Mi köze Deák Ferencnek, a haza bölcsének a halálesethez?

Hány embernek kell meghalnia, hogy a rejtély végre megoldódjon?

Eddig soha nem publikált és hiteles leírását kapjuk azon híres magyar szabadkőműves páholy veszélyes rituáléinak, amelyhez maga Kossuth Lajos is csatlakozott. Belekóstolunk egy szentként tisztelt apáca által irányított zárda érzelmektől túlfűtött, ellentmondásos világába.

A könyv lapjain megelevenedik az első fotó születése, amelyet rendőrségi helyszíni szemlén készítettek. Sőt, a fénykép azonnal 3D-ben készült, ami a kontinensen is úttörőnek bizonyult.

Összeesküvés, külföldi ügynökök, császári önkény.

Titokban működő testvériség, embert próbáló szertartások, fegyvercsempészés.

Szexuális visszaélés, emberölés, csalás és megvesztegetés.

Harc a szabadságért, küzdelem az igaz szerelemért.

A népszerű történelmi krimi-trilógia második része.

Teljes egészében igaz történet.

A regény a XIX. század második felének Magyarországán játszódó detektívregény-folyam, a Lámpavas-trilógia második kötete, melynek története az első kötettől teljesen független, és teljes egészében igaz történet. A kötetet gazdag illusztráció díszíti, mely a képregények világát idézi.

A gyilkos utáni hajszát az ismert szereplők vezetik: Herczen Vilmos nyomozó és együgyű segédje, Pités, valamint Arányi professzor, a híres kórboncnok és halottbalzsamozó. A hivatalosságok azonban, élükön Thaisz Elek pesti rendőrfőkapitánnyal hamar le akarják zárni az ügyet. Steffi és barátja, Lipi immár harmincas éveikbe léptek, de még mindig megdobogtatják az asszonynép szívét.

Forradalmi céljaik érdekében a magyar szabadkőművesek titkos és veszélyes világát derítik fel. A kötet először mutatja be a testvériség különös és veszélyes szertartásait. Mylitta, a csábítóan szép polgárlány elmerül egy apácazárda külvilágtól elzárt, ám cseppet sem ájtatos életében, ahol a magát szentnek képzelő apátnő, Mária Lujza dönt élet és halál kérdésében. Megismerjük az egykor népszerű államférfi, Teleki László gróf életét és halálának körülményeit.

Libri: https://bit.ly/3ETZigi

Líra: https://bit.ly/3kIfNUE

Bookline: https://bit.ly/3ER66eV

Garázsvásár és a könyvmoly

Egy rövid szösszenetet szeretnék veletek megosztani a garázsvásárok és a könyvek kapcsolatáról, mert ma egy igazán remek vételbe sikerült belefutnom. Talán Nektek is meg tudom hozni a kedveteket ahhoz, hogy meglátogassátok a szomszédságotokban megrendezésre kerülő vásárokat, amik így ősszel élik igazán a szezonjukat. 

Nem tudom ki hogy van vele, de én személy szerint oda meg vissza vagyok a garázsvásárokért. Általában a közösségi médiában a lakóhelyemhez közeli települések csoportjait szoktam követni, mert onnan lehet elsőkézből értesülni a legjobb garázsvásárokról. Messzebbre nem szoktam utazni egy-egy ilyen lehetőség miatt, de a közvetlen közelemben megtartott vásárokat meg szoktam nézni, el szoktam menni böngészni. 

Az érdeklődésem sokrétű, de legtöbbször elsőként a könyves dobozokat veszem célba, de jött már haza velem így növény és bútor is, persze volt olyan is, hogy üres kézzel jöttem el. 

 Szeretném megmutatni miért is jó könyvmolyoknak garázsvásárokra járni:

- igazi kincseket lehet találni

- a piaci ár töredékéért juthatunk hozzá vágyott darabokhoz

- régi könyvek között lehet akár elsőként böngészni

- remek hétvégi kikapcsolódás 

- újszerű példányok is sokszor lapulnak a garázsokban, hiszen sokan csak egyszer olvasnak el egy-egy     könyvet

- akár egész kis gyűjtemény is előbukkanhat, ahogy a képen is látjátok.

Mitől is vagyok most olyan lelkes? 

Mire tegnap hazajöttem az iskolából 13 db Agatha Christie regény várt, ráadásul több a nehezen beszerezhető kiadásból. Férjem lepett meg velük, tudta, hogy mennyire szeretném a gyűjteményemet teljessé tenni, így elhozta a szerinte szebb köteteket a garázsvásárból. Igaz, hogy most van olyan regény amelyikből 2 is van, illetve a kiadások sem egyeznek, de boldogságom így is leírhatatlan. :) Ráadásul azt mondta, hogy ha van kedvem ma visszamehetünk, hogy még én is mazsolázzak kicsit, mert elmondása szerint maradt még bőven, de nem mert többet hozni. Visszamentünk és még 19! db gyönyörű regényt hoztam el kedvenc írónőmtől, többet a vágyott kiadásban. 

Szépen gyarapszik a kis gyűjteményem, igaz, van még mit keresgélni, de a hiányzók száma már egyáltalán nem olyan magas az elmúlt két nap találatainak köszönhetően. 

Már a polcon vannak a csodák és csak a rendezgetésre várnak:

Mindenki bíztatok, hogy érdemes nézelődni, mert sosem tudhatjuk, hogy mikor bukkanunk igazi kincsekre, ami másoknak már csak kacat, lehet éppen a szomszédban. 

Paula Hawkins: Lassan izzó tűz

 A Lány a vonaton című thrillerrel Hawkins beírta magát a feszültségkeltés, a titokzatos atmoszférateremtés és a csavaros kivitelezés mesterei közé. Első regényének volt egyfajta sötét légköre, ami akarva akaratlanul magához vonzotta az olvasót, annak ellenére is, hogy lehetett szeretni vagy éppen utálni a főszereplőt és magát a regényt is. Az írónő második regényét, a Víz mélyént én nem olvastam, valahogy nem érdekelt a témája alapján, de ahogy megláttam a Lassan izzó tűz gyönyörű borítóját, a csábító fülszöveget egyszerűen tudtam, hogy muszáj elolvasnom, ráadásul ezt a világpremierrel azonos időben tehettem meg. 

Emellett külön örültem annak is, hogy Csaba az Őrült Ősz kihívásához is pont ezt a regényt választotta szeptemberi olvasmánynak. 

A regénynek a Regent-csatorna adja meg a tökéletes helyszínt, szerintem ennél jobbat keresve sem lehet találni. Ez az a helyszín, amit London vonatkozásában eddig nem igazán használtak ki az írók, pedig szerintem igazán vonzó az olvasók számára, ismeretlen, érdekes, a víz közelsége pedig jelen esetben igazán komisszá teszi a légkört. A kötet elején még egy térképet is találhatunk, ami remek indítása az olvasásnak. 

A könyv szinte rögtön egy gyilkossággal indít, megölnek egy férfit, Danielt a saját lakóhajóján, eddig ugye semmi különös? A nyomozók egyből eljutnak Laurához, aki szembetűnően zavart és egyértelműen kapcsolatba hozható Daniellel. Azonban az, ami ezután jön, na az valójában a zavarba ejtő, belépnek a múlt árnyai és a jelen gonoszságai. Laura mellett Angela, Carla, Theo, Miriam és Irene azok, akik elindítják a gondolatmenetünket és kísérnek végig minket a végkifejletig, mindvégig az ő szemszögükből követhetjük a történet alakulását, a nyomozók jelen esetben csak gyenge mellékszereplőként jelennek meg. Valamiért minden egyes szereplő félre akar minket vezetni, de vajon kinek mi az oka erre? 

Érdekes, hogy a cselekmény kezdete a végpont és onnan haladunk visszafelé, hogy a szálak a helyükre kerüljenek, mindeközben folyamatosan elbizonytalanodunk, még annak ellenére is, hogy a cselekmény helyrajzilag egy nagyon kis háromszögben történik, viszont a karakterek annyira összekuszálják a gondolatainkat, hogy a tér és idő egy idő után összefolyik. 

A cselekmény további bonyolítását az adja, hogy a könyvön belül még egy könyvet olvashatunk, ami időnként fel-felbukkan és apró részletekkel, néhol nehezen követhető történésekkel zavarja össze az olvasó koncentráltságát. Ez engem bevallom többször zavart. Nem mindig értetettem a belső könyv ok és okozati hálóját vagy éppen a kapcsolódási pontját, amikor megértettem, akkor sem lehettem biztos benne, hogy a jó gondolatmenetet kaptam el. Folyamatosan azon kattogtam, hogy ezzel vajon milyen célja volt az írónőnek. Nekem ez a része a könyv felépítésének nem igazán tetszett, néha céltalannak éreztem. 

A regény elejétől gondolkodtam, hogy a szereplők közül ki a főgonosz és mivel Agatha Christie könyvein szocializálódtam - ami a krimi előéletemet illeti -, így viszonylag hamar kifundáltam, hogy ki volt az elkövető és ez a könyv végén lévő csavar ellenére is a helyes megoldás volt. 

Úgy gondolom, hogy nem baj, ha rájövünk, hogy ki az elkövető, mert semmit sem von le az olvasmány thrillerkénti értékéből, mert egy olyan családi és kapcsolati hálót figyelhettünk meg, ami a csatlakozási pontjain keresztül igazán érdekessé és olvasmányossá tette a történetet. 

Voltak a szereplőknek is nagyon furcsa gondolataik, cselekedeteik, nagyon érdekes volt több szemszögből is belelátni az egyes karakterek gondolataiba, a végkifejlet felé haladásuk során véghez vitt cselekedeteikbe. Valójában érdekes karaktereket kaptunk, egyik sem volt kiemelkedő, de talán Daniel az, aki a leginkább figyelemre érdemes, ami a pszichét illeti. Több olyan szereplő is volt, aki mentálisan és pszichésen sem átlagos karakter és ezt nagyon jól sikerült is megjelenítenie az írónőnek, volt olyan, akivel együtt tudtunk érezni és volt olyan is, akivel nem szívesen akadnánk össze életünk során. Igaz, ha jobban belegondolok nem igazán örültem volna, ha bármelyikük a szomszédságomban lakik, mert a csontvázak bizony hullottak rendesen a szekrényből, az elsőtől az utolsó oldalig. 

Annak ellenére, hogy a krimiszál nem annyira erős, de a regény maga mégis mélyen karakteres volt , ezáltal sötét atmoszférát tudott teremteni, pont annyira, hogy ne érezzük, hogy a gyomrunk forog, hanem bele tudjuk élni magunkat a történésekbe és megpróbáljuk kibogozni a szálakat. Szükségünk lesz a kis szürke agysejtjeinkre, ha valóban bele szeretnénk mélyedni a történet legmélyebb szegmenseibe is és együtt szeretnénk gondolkodni a szereplőkkel. 

Fülszöveg: „Mi ütött beléd?”

Laurát egész életében előítélettel kezelték. Azt mondták rá, forrófejű, problémás, különc. Volt, aki egyenesen azt állította, veszélyes.

Miriam tudja, hogy Laura nem feltétlenül gyilkos, csak mert látták távozni a borzalmas gyilkosság színhelyéről, ráadásul véres ruhában. Miriam tisztában van vele, milyen könnyen előfordul, hogy az ember rosszkor jár a rossz helyen.

Carla magánkívül van az unokaöccse brutális meggyilkolása után. Senkiben se bízik: jó emberek is képesek szörnyűségekre. De milyen messzire megy Carla, hogy megbékélhessen?

Mindenki sérült, az ártatlanok és a bűnösök is. Vannak, akik annyira sérültek, hogy ölni is képesek.

„Nézd, mit tettél – és mi lett belőle.”

Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 320
Fordító: Tomori Gábor
Ár: 3518 Ft 

Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub

 A moly.hu oldalon Csaba indított egy kihívást, Nyomozós nyár címmel, ennek keretében olyan könyveket kellett elolvasni, amelyeknél szerepel a nyomozás címke.

Tudtam, hogy szeretném teljesíteni a 6 db olvasást, de közben annyira belelendültem, hogy több remek könyvélményt is szereztem a krimi-nyomozás-bűntény vonalon.

Számomra, ahogy azt már többször is említettem Agatha Christie munkássága az etalon, szinte nem tudok olyan írást említeni, amit ne szerettem volna az írónőtől, így a léc elég magason van, ami a krimiket illeti. Ettől függetlenül mindig kutatom azokat az írásokat, amelyek valami pluszt tudnak nyújtani a műfajban, illetve közelítik azt a színvonalat, cselekményvezetést, amitől azt érzem, hogy igen, ez igazán csavaros volt. A lényeg számomra nem a vértől tocsogó jeleneteken van, hanem a lélektanon és a csavaros megoldásokon, amikor a kettő találkozik, akkor örömömben legszívesebben tapsolnék is. 

A nyomozós nyár keretében egy olyan regényt szeretnék nektek ajánlani, amely körül elég nagy hírverés volt csapva. Bevallom, kíváncsi lettem, hogy a sok magasztaló említés mögött milyen tartalmat fogok találni, így esett a választásom Richard Osman-tól a Csütörtöki nyomozóklubra.

A történet egy látszólag békés idősek otthonában, Coopers Chase-ben veszi kezdetét, ahol néhány nyugdíjas azzal tölti a csütörtök estéket, hogy döglött aktákat próbálnak kinyomozni, csak úgy, saját szórakozásból, igaz nem mindenki teljesen amatőrként, de koruknál fogva viszonylag sajátos stílusban. Amikor karnyújtásnyira kerülnek egy gyilkosságtól felbolydul a méhkas és a nyugdíjasok igazi energiabombává változva vetik bele magukat az események sűrűjébe, persze a törvényt is sajátosan értelmezik.

Nagyon tetszettek a karakterek, szerintem ők voltak a legjobb részei a regénynek. Elizabeth volt az, akit kimondottan megkedveltem, igazi karakán idős nő, akinek a gondolkodása a kora ellenére nagyon friss és nem riad meg egy kis sumákolástól sem. A volt szakszervezeti vezető Ron is amolyan üde színfoltja volt a regénynek, de Ibrahim, Joyce is jól illetek a kis csapatba.

Remek megoldás volt az írótól, hogy idősebb karaktereket választott a regény főszereplőinek, ezáltal  az olvasó könnyebben szemet tud hunyni az apróbb hibáik felett is, talán picit mindenki a nagyszüleit látja bennük, néha esetlenek, de még tettvágytól buzognak, ami a lényeg, hogy nagyon pozitív személyiségek.

"Ron felmászik a kapu első rúdjára, hogy a tömeghez intézze a szavait. Majdnem elveszíti az egyensúlyát, úgyhogy jobbnak látja, ha visszamászik a szilárd talajra. Nem számít, övé az irányítás."

Ahogy Agatha Christie-nek bejött Miss Marple idősödő, de zseniális logikával rendelkező karaktere, úgy Osman is remekül nyúlt a nyolcvanas éveikben járó karaktereihez, nyerő négyes fogatot sikerült összehoznia. A szereplőket sikerült a modern környezetbe nagyon jól belesimítva megalkotnia, megvolt a kellő humor, ambíció, kíváncsiság és az élet iránti szeretet, de az elmúlás feldolgozása is. Az olvasás során egyszerűen csak jó szívvel gondol arra az ember, hogy annak ellenére, hogy ezeknek az embereknek koruknál fogva ugyan vannak korlátajaik, amiket érzünk is, de az írás egy pillanatig sem megy át az idősek kifigurázásába, nem csinál viccet a korukból, csak jól meglovagolja az író a korosztályban rejlő irodalmi lehetőségeket.

Etnikai kérdések is nagyon ügyesen kerültek bele a regénybe, azáltal, hogy a ciprusi török vonalat behozza a cselekményszálnál, vagy éppen a szereplők származása által.

Joyce naplóját viszont kicsit erőltetettnek éreztem, azok a részek nem adtak túl sokat a történethez, bár tagadhatatlanul voltak vicces részei is. Sokat gondolkodtam azon, hogy ez kihagyható lett volna vagy sem, de nem tudtam döntésre jutni.

Összességében egy elegánsan megírt szórakoztató olvasmány, amely nem nélkülözi a hamisítatlan angol vidéki stílust, a humort és a jó értelemben vett őrült nyomozást sem. A magam részéről nagyon-nagyon várom a következő részt és ezt a regényt jószívvel ajánlom olvasásra! 

Fülszöveg: “Olyan leleményes, mint a legjobb Agatha Christie-regények. Imádtam a Fredrik Backmant idéző szereplőket!”

A. J. Finn

Egy békés nyugdíjasotthonban négy valószínűtlen barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkosságokról beszélgessenek.

Amikor kegyetlen gyilkosság történik a saját otthonukban, a csütörtöki nyomozóklub hirtelen egy aktív nyomozás középpontjában találja magát.

S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már a nyolcvanhoz közelítenek, van még pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít.

Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne?

Richard Osman első regénye a megjelenését követően azonnal elnyerte az olvasók és kritikusok tetszését, ráadásul sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A csütörtöki nyomozóklub több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása lett, hosszan vezette a sikerlistákat, a filmjogokat pedig Steven Spielberg vette meg.