Hogyan éli mindennapjait egy könyves blogger? Elmondom! - Témázás

Minden alkalommal érdeklődve figyelem a lányok témázgatását, mert időről időre nagyon izgalmas témákat dobnak fel, amiről véleményüket az olvasóik elé tárják. Nagyon szuper, hogy több szempontból olvashatunk egyazon témáról.   

Bevallom ezeket a témázásokat nagyon várom és gyorsan körbe is látogatom a témázó blogokat, egy csésze kávéval a kezemben. Eddig nem volt merszem csatlakozni, de úgy gondoltam, hogy a mostani téma annyira érdekes, hogy talán ehhez én is érdemben hozzá tudok szólni. 

A téma pedig - szóltam előre, hogy izgalmas! - "Egy könyvesblogger élete - antikvározástól a posztírásig"

A könyvek/olvasás iránti szeretetem kb. 30 évvel korábbra datálható, amikor az Öreg néne őzikéjét a kiságyban állva, az éjszaka közepén elszavaltam, többször is, persze a család "örömére". Tehát talán nem árulok el nagy titkot, ha azt írom, hogy a könyvek szeretetét még pelenkás koromban, cumisüvegből szippantottam, amikor nagymamámat elkísértem az antikváriumi túráira. 

Az antikvározás szeretete azóta is töretlen kedvtelésem, nagyon szeretem azt a hangulatot, ami egy-egy ilyen üzletet körbeölel. Ahogy belép az ember máris elveszik a könyvek illatába, és az már csak hab a tortán, hogy a legtöbb ilyen kis boltban olyan ember ül a pult mögött, aki tényleg szereti a munkáját, a könyveket. 

Könyvesboltba ritkábban térek be, sőt nagyon ritkán, mert vagy antikvárium, annak hiányában pedig marad a netes rendelés. Ez utóbbi főleg azóta szerelem, mióta tudom, hogy elég a kártyaszám meg a kis kód és már mehet is a menet, a férjem pedig csak a csippanó sms-t látja, hogy bizony, megint könyv érkezik a házhoz. A netes rendelést még azért is részesítem előnyben, mert elég jó akciók vannak, illetve eleve itt tájékozódom az újdonságokról, ezért csak egy kattintás és már ott is vagyok a kiszemelt könyv adatlapján, sőt össze is tudom hasonlítani az árakat, így tudom éppen honnan érdemes rendelni. 

Számomra, a divatos szóval hívott "bloggerlife" 2010-ben kezdődött, amikor megnyitottam a gasztro blogomat, amely az évek során több változáson és ráncfelvarráson is átesett, de jelenleg is üzemel, igaz már inkább életmód/anyukalét áll a középpontban. 

Aztán megszületett ez a blog 2011-ben, az én kis könyves játszóterem, nem voltak kötöttségek, csak az olvasás és a véleményezés szabadsága. Imádtam, és imádom a mai napig is, hogy könyves blogger lehetek, ahol nincsenek muszájok, csak a magam  és az olvasóim kedvéért olvasok, írok és szépítgetem az oldalt. Az olvasók azok, akik miatt mindig csinosítgatom az oldalt és próbálok megújulni, mert számomra is fontosak a visszacsatolások, szeretem olvasgatni az üzeneteket, kommenteket, ha nem is naponta, de heti egyszer biztos sort kerítek rá.

Rájöttem, hogy nagyon szeretek akár napokig is elbíbelődni egy-egy bejegyzéssel, és örömmel tölt el amikor látom, hogy több százan, sőt egy-egy bejegyzést több ezren is olvasnak. Ilyenkor titkon remélem, hogy sikerült valakinek olyan olvasmányt ajánlanom, ami számára is meghatározó lesz, de legalább jól fog szórakozni az olvasás során. Ami pedig titkolt vágyam, hogy minél több ember szeresse meg az olvasást, ennek érdekében igyekszem időnként elővenni a gyermekkorban történő meseolvasás fontosságának témakörét, valamint a korai olvasóvá nevelés fontosságát. 

Jöjjön a munka része, mert egy picit ilyen is jut a bloggerinának. 

Itt jön tehát a recenziók, gyakran ambivalens érzéseket kiváltó témája. Szerintem nagyon jó lehetőség, hogy a kiadók manapság elég nyitottá váltak ahhoz, hogy felvegyék a kapcsolatot a bloggerekkel és kiaknázzák a blogokban rejlő lehetőségeket. Amely a kiadók számára reklám, a bloggernek meg valahol jól is esik, hogy egy-egy recenzió kiadása által elismerik a munkáját, legalábbis én nagyon tudok örülni az irányomba tanúsított bizalomnak. 

Személy szerint tartom magam a recenziók vonatkozásában pár szabályhoz, amit szigorúan betartok. Úgy gondolom, hogy ez egy bizalmi dolog, így először is nem adom tovább - ez alap - , a második, hogy nem is értékesítem a könyveket, a harmadik pedig, hogy 1 hónapot adok magamnak, hogy elolvassam és értékeljem a könyvet. 

Ennyit a recenziókról, sokan, sokszor lerágták már ezt a csontot, többet nagyon én sem tudok hozzátenni. 

Néha az elmúlt évtizedekben engem is elért az olvasási válság, olyankor egyszerűen picit pihentem, nem olvastam párhuzamosan 5-6 könyvet, ahogy a mai napig is teszem, hanem kiválasztottam egy tutit és azon nyammogtam. Általában ez segített. Természetesen ilyenkor a megkereséseknek is megálljt parancsolok, valamint én sem kérek ki könyvet, hiába a sok csábítás. Könnyen el lehet úszni, de figyelek rá, hogy a kiadóktól sose hörcsögöljek könyveket, mert utána nem szórakozás, hanem kő kemény munka lenne, amit nem szeretnék. Elárulom, hogy a bloglásnál is estem már válságba, legtöbbször az időhiány miatti frusztráltság miatt, kevés volt mindenre a 24 óra. Ma már tudom, hogy pontosan mennyi időt kell fordítanom egy kb. 400 oldalas könyvre, illetve ugyanerről a könyvről mennyi időt vesz igénybe megírni egy korrekt, az általam kialakított képzeletbeli sémát követő bejegyzést. Emellett plusz mennyi időt vesz el a blog/bejegyzés menedzselése. 

Aztán már itt is van az egyetlen árnyoldala  a bloggeréletnek, mégpedig, az önmenedzselés. Nálam ez egy "nem szeretem" csatolmánya a bloggerkedésnek (régen mennyivel egyszerűbb volt....). Talán nem titok, hogy nem lesznek annak a bloggernek olvasói, aki nincs jelen a közösségi oldalakon. Értem ez alatt a facebookot, instagramot, twittert, stb. Ahhoz pedig, hogy jelen legyen a blogger idő kell, ügyesség és némi hozzáértés. 

A facebookot, instagramot én magam is rendszeresen használom. Az instagramra igyekszem olyan tartalmat gyártani, ami érdekelheti a görgető követőket. Ugyebár az instán csak görgetnek a követőink, tehát egy jó fotó fogja megfogni őket, illetve arra ösztönözni, hogy akár tovább is lépjenek a blogunkra. Ez nem egyszerű, nagyon sok időt elvesz egy minőségi fotó elkészítése a blogger életéből, és akkor az csak egy fotó! Hol van még a facebook?, ahol a jó eléréshez fontos tényezőkre is oda kell figyelni. Érdemes több csoportban megosztani, de nem túl sokban, hogy nehogy letiltson a face, ezzel parkolópályára állítva minket. Idő, idő és megint csak idő.... amit az olvasástól veszünk el. A megfelelő keresőszavakról még szót sem ejtettem, tehát ez a melósabbik része a bloggerek mindennapjainak, amelybe rengeteg időt és energiát fektetek én is, ami már nem annyira a hobby, mint inkább az olvasói elvárások miatt van. 

Ismét térjünk vissza a bloggerlét pozitív hozadékához. Tehát, amit még nagyon szeretek a blogolásban, hogy sok, hasonló érdeklődéssel rendelkező bloggert és bloggerinát lehet megismerni, akikkel valószínűleg soha nem ismerkedtem volna meg, ha nincs a blog. Emellett ott vannak a kiadók munkatársai, az írók,  akikkel szintén nagyon jó viszonyt alakít ki az ember az évek során. 

A nagy blogger vitákból, konfliktusokból szerencsére mindig kimaradtam, és ezt nem is bánom, általában nem is követtem, ha ilyen "botrányon" csámcsogtak az oldalak. Egyetlen ilyen témához szóltam hozzá, ami pedig egy plagizálási történet volt. Az elmúlt 8 évben tehát szerencsésen a háttérben csináltam a kis dolgomat, és csendben örültem a többiek sikereinek, mert voltak bőven, hiszen sok blogger "kolléga" nagyon ügyesen építget akár karriert is a blogjának köszönhetően. 

Végül amivel kelek és fekszem az a Moly és a Goodreads. Ezen oldalak böngészése is elengedhetetlen része a mindennapjaimnak. Általában naponta 2-3 alkalommal végigpörgetem a Moly történéseket, megnézem az újdonságokat, rápillantok az általam figyeltek karcaira, csillagozok és zónázok is. Emellett itt vezetem az olvasásaimat, a várólistámat, a kívánságlistámat is. Év végén pedig segítségemre van az összefoglaló megírásában is.  Néha pedig csak görgetek és szörfölgetek, vagy a többiek bejegyzéseit olvasgatom a blogokon, a youtube-nak köszönhetően pedig már videókat is nézhetek, akár könyves témában is. A youtuberól tudom, hogy a jövő, bele is kóstoltam, de szerintem nem az én utam, továbbra is előnyben részesítem a klaviatúrán pötyögést, a kis füzetekbe való jegyzetelést.  Mostanában ismét szeretek kommentelni is a többieknél, ami szintén mindig egy kellemes része a napjaimnak. 

Picit csapongtam a bejegyzésben, de jó volt ezeket a dolgokat leírni.

Összességében úgy gondolom, hogy szeretek blogger lenni. Vannak lehetőségek a blogolásban, ha az ember ügyesen, szeretettel csinálja és nem munkaként tekint rá. 

A többiek:

Pupi
Dóri
Sister
Anett
Mandy
Nima

Hátvég: Anaria

Nem szerettem? Hát nem! - 2 könyv, ami csalódás volt, még a hype ellenére is

Most kettő, a napokban befejezett olvasásomról szóló rövidebb értékelésemet olvashatjátok. Sokszor elmondom, hogy általában igyekszem úgy kiválasztani az olvasmányaimat, hogy nagy valószínűség szerinte ne nyúljak nagyon mellé. Túl kevés az idő a rossz könyvekhez. Azonban néha én is rosszul választok. Ezekről a rosszul sikerült választásokról vagy készül bejegyzés, vagy nem. Általában olyan történetekről írom az ajánlóimat, amely könyveket én magam is szívesen olvastam, ezért bátran merem ajánlani Nektek is. Pont emiatt van az, hogy 90 %-ban pozitív a véleményem itt a blogon megjelenő tartalmaknál. 

Viszont néha érnek csalódások, amelyek kikívánkoznak, szinte kiáltanak a billentyűzet után. 

Most egy ilyen kicsit csalódott bejegyzést olvashattok.

 Az egyik könyv egy nagyon hypeolt, friss megjelenés, méghozzá a tőlem kicsit távol álló YA műfajból. 
A Molyon zajlik egy kihívás (IMHO, azaz Inside My Head Olvasókör), ami egész évben tart, és én is részt veszek a kihívásban. 
John Greentől A teknősök végtelen sorát a kihívás keretében olvastam el. 

Fülszöveg: A Csillagainkban a hiba szerzőjétől

A tizenhat éves Azát sosem hozta igazán lázba a szökevény milliomos, Russel Pickett utáni nyomozás, de miután százezer dolláros pénzjutalom forog kockán, legjobb és legvakmerőbb barátnőjével, Daisyvel buzgón kutatni kezd utána. Együtt próbálják megtalálni az utat először is Pickett fiához, Davishez. 

Aza minden erejével igyekszik. Próbál jó gyerek, jó barát, jó tanuló és még jó detektív is lenni, miközben sötét belső gondolatai spirálként tekerednek köré. 

John Green, az Alaszka nyomában, a Katherine a köbön, a Csillagainkban a hiba, és Papírvárosok díjnyertes szerzőjének várva várt új könyve kíméletlen őszinteséggel meséli el Aza történetét. 

A Teknősök végtelen sora ragyogó regény szerelemről, akaraterőről és egy élethosszig tartó barátságról.

Szerintem: Lehet, sőt valószínű, hogy egyedül leszek a véleményemmel, de én nem szerettem, nagyon  nem szerettem ezt a történetet. 

Az író stílusa rendben van, de igazából nem tudom, hogy pontosan ezzel az ebbe is, abba is belekapok (a lényeg, hogy elég morbid és depresszív legyen) mondanivalóval mit szeretett volna elérni. Tanítani nem sikerült, szórakoztatni nem sikerült. Valójában csak letettem és felvettem a könyvet, mert nem szerettem volna félbehagyni, már csak a kihívás miatt sem.

Számomra volt egy olyan aspektusa is a történetnek, - nem szeretném elspoilerezni -, amivel egyáltalán nem értek egyet, sőt, szerintem nem igazán olyan döntést sugall a fiatalok irányába, ami a helyes magatartás lenne egy adott helyzetben, igaz a végén kicsit kiköszörüli a csorbát, de számomra a vége sem azt hozta, amit vártam. 

Lehet, hogy én vagyok már picit öreg a YA könyvekhez, de ezt most valóban nem tudtam szeretni, sem azonosulni a szereplőkkel. Még az anya karakterével sem sikerült megbarátkoznom, akitől eleve többet vártam, mint szereplő, tekintve a gyermeke vonatkozásában kialakult állapotot. Egyértelmű, hogy mindegyik szereplő kicsit (nem kicsit) lelkileg sérült volt, amire a környezetük csak ráerősítést adott, nem igazi segítséget, mint az a való életben elvárható lenne. Kicsit túltolt volt számomra a betegség megjelenítése, és kevés az arra adott interakció a környezettől. Nem láttam fejlődést a szereplők vonatkozásában sem, stagnáltak egy bizonyos állapotban, amitől számomra még vontatottabb lett a történet, és egyáltalán nem érte el a várt érzelmi hatást, inkább szánalmat váltott ki. Persze, ez is egy érzelmi hatás, amit végül kiváltott a történet, de én nem rajongok az ilyen megoldásokért az olvasás során, főleg nem egy ilyen kvalitású író vonatkozásában. Röviden többet vártam ettől a hypeolt történettől.

Nem is igazán szeretném tovább fejtegetni, mert a végén elveszem valakinek a kedvét attól, hogy elolvassa, mert ahogy néztem a legtöbben szerették, tehát lehet, hogy engem talált meg nagyon rossz időben. 

Tipp: Téli depis időben, annak, aki kicsit is hajlamosabb a befordulásra (akár gyermekünk is) valóban nem ajánlom a könyvet.

Fülszöveg: Katherine Roberts egyetemi oktatóként Jane Austen műveire szakosodott, és rá kellett jönnie, hogy az ideális férfi csak a Büszkeség és balítélet lapjain létezik. Az Austen-rajongó Robyn Love szerelmi élete szintén nem nevezhető tökéletesnek. Mindketten abban a reményben érkeznek a Jane Austen konferenciára, hogy kicsit félretehetik a gondjaikat. Ám úgy tűnik, egy Jane Austen-hétvége csak némi bonyodalommal és románccal teljes igazán… 




A második ilyen könyv, amihez nagy reményeket fűztem az Victoria Connelly, Hétvége Mr. Darcyval csajos regénye volt. A borító alapján ígéretes volt, de, ami a borítón belül fogadott már közel sem győzött meg. 

Ezt a könyvet leginkább a témája miatt - ami általában mindig nyerő nálam - választottam. Jane Austen, könyvek, szerelem, tematikus hétvége egy gyönyörű környezetben, szóval minden adott volt egy remek kikapcsolódáshoz. Nálam ritka az a helyzet, amikor Jane Austen-nel - akár adaptációjával - melléfogok, mert általában mindig van legalább egy olyan része a történeteknek, ami nagyon Austen-es, de ennél a regénynél nem volt. 

Ráadásul, ha jól láttam ez az Austen-rajongók I. része, tehát még várható az írónőtől a témában írás, de érdeklődve várom, hogy csak az első rész sikerült ilyen nyögve nyelős chick lit-ként, vagy a sorozat többi darabja is hasonló sorsra jut-e. Közben meglestem már 6., ismétlem 6. része is kijött a sorozatnak angolul! Döbbenet! Ezek szerint a külföldi könyvkiadás sokat kibír, itthon nem tudom folytatja-e a kiadó ezt a sorozatot, mindenesetre kíváncsian várom, hogy az eladások alapján itthon is jön-e A sorozat második része a Dreaming of Mr. Darcy, ami a Meggyőző érvek adaptációja, teljesen új szereplőkkel. Ujjak csuriban, hátha jobb lesz! 

Leszögezném, hogy szeretem a chick lit könyveket, nincs velük semmi bajom, sőt egy, a kategóriában jól megírt történetért képes vagyok órákig is olvasgatni, annak érdekében, hogy megtudjam mi történik a szereplőkkel. Tehát nem magával a műfajjal van bajom, hanem kizárólag ezzel a regénnyel, amely bárgyú szereplőket, fordulatmentes, lassan csordogáló, szinte mondanivalóval, értelemmel sem bíró történetet takar. Nagyon sajnáltam, hogy valami ennyire unalmasra sikeredett, aminek a témáját tekintve sokat ígérő volt. 

Összességében az író sajnos nem tudott felnőni egy ilyen témához, sablonos, unalmas és idegesítő szereplők jellemezték. A történet pedig a rögtön felejtős kategória, ráadásul minden Austen bájt nélkülözve.

Ui: Már olvasom Jane Austen-től az Emmát, elárulom, muszáj volt javítani egy ilyen melléfogás után valami eredetivel. 

Tóth Gábor Ákos: Édesvízi mediterrán 4. - Végtelen nyár

Fülszöveg: Noha ​a Balaton-felvidéki családregény a szerző szándéka szerint trilógiának készült, az olvasók másképp gondolták, és kikényszerítették a folytatást! 

Az Édesvízi mediterrán-sorozat immár negyedik kötetében azonban ahelyett, hogy kisimulnának a dolgok, megint bezavar a külvilág az aprócska Balaton-felvidéki falu életébe. 

A betelepülő kanadai magyar házaspár egy napon arra ébred, hogy a szomszédos szőlőbirtokon a tőkék módszeres kiirtása kezdődött meg. Ezt végignézni sem kellemes, ráadásul egy távoli viselkedéskultúra képviselőiként nem is hagyhatják szó nélkül. De vajon az Öreghegyi Kúria és Borbirtok tulajdonosai számíthatnak-e a helyiek segítségére, illetve Balatonszépe lakói elfogadják-e azt a „nyaralósok” kezdeményezte összefogást, amellyel megpróbálják felvenni a harcot a falu mediterrán báját veszélyeztető befektetői csoporttal? 

A Balaton irodalmi nagyköveteként is emlegetett szerző regényfolyamának újabb epizódjában a magával ragadó „bor, mámor, Balaton” hangulaton kívül olyan témák is terítékre kerülnek, mint a természetvédelem, a múlt örökségének értő felhasználása, vagy éppen a felelősség a minket befogadó közösségért. 

Ami nem változott az előző kötetekhez képest: az a szeretetteljesen csipkelődő hozzáállás, amellyel hősünk szemléli e picinyke „mediterrán” közösség – és a saját családja – hely- és harmóniakeresését ebben a tagadhatatlanul felbolydult világban.

Véleményem:

Tóth Gábor Ákos igazán izgalmas, az irodalommal összefüggő karriert tudhat már eddig is maga mögött. Magyar-történelem szakos tanárként végzett, majd a Szféra szerkesztője/kiadója lett, 1984-ben pedig az Örley Társaság alapítója volt. Az elkövetkező időkben számos irodalomhoz köthető, valamint az irodalomtól független munkakört töltött be. A kétezres években viszont ismét visszatalált az újságírással összefüggő pályához, köztük a Trivium Kiadó főszerkesztőjeként ismerhették meg az irodalommal mélyebb értelemben is foglalkozók.  Az írás azonban akkor is  jelen volt az életében, amikor éppen nem ezen a pályán mozgott. Számos, szórakoztató irodalmi mű és komolyabb témákat boncolgató munka is kikerült a klaviatúrája alól. 

Az elmúlt évtizedekben több érdekes írást is köszönhetünk neki. A teljesség igénye nélkül: Nyúltrapp (1990.); A tengervíz sós (1994.); Hősök gatyában. Ó, azok a nyolcvanas évek (2007.); majd 2012-től az Édesvízi mediterrán-sorozattal robbant be az olvasók szívébe. 

A sorozatot eredetileg trilógiának tervezte az író, viszont az olvasók - köztük én is - annyira szerették, hogy idén már a 4. rész megjelenésénél tartunk, amely a Végtelen nyár címet viseli. 

A sorozat első részéről, az Édesvízi mediterránról már korábban olvashattátok az értékelésemet. Elsőre nagyon megkedveltem a kanadai-francia-magyar gyökerekkel rendelkező Oaks házaspárt és a hozzájuk akarva akaratlanul kijáró idősebb Oaks-t, valamint a Fenséges Rommal együtt "megörökölt" Rita mamát és Balatonszépe megannyi furcsa, kicsit bogaras lakóját. 

A helyszín tehát továbbra is a mesébe illő Balaton-felvidék, azon belül is egy bájos, a turistáktól még megkímélt falu, Balatonszépe. 

A történet pedig így veszi kezdetét: 

"Hajnali fél négy volt, amikor megcsörrent a telefonom. 

- Apa? Hogyhogy ilyenkor?

-Köszönöm kérdésed, jól vagyunk - hangzott a vonal másik végéről."

Az Oaks család apraja-nagyja végre kezd beilleszkedni a kis falu életébe, lassan nem betelepülőknek tekintik őket a falu lakói, persze a korábbi részekben bőven tettek is ennek érdekében. Még az előző részekben humoros formában ezt a beilleszkedési folyamatot követhetjük nyomon, amolyan Peter Kerr-féle Mallorca-sorozat formájában, magyarra hangolva. Addig ebben a részben igazán izgalmas történések elé nézünk. Tehát a Fenséges Rom már majdnem régi pompájában tündököl, a birtok dolgai megyegetnek, a család szépen bővült, a szereplők kezdenek összecsiszolódni az új életkörülményeikkel. Ekkor történik valami, ami az Öreghegyet és lakóit felpezsdíti, a szereplőket tettekre, összefogásra és kompromisszumra sarkallja. 

Természetesen továbbra is a magyar mentalitással és a külföldi hozzáállással történő összecsapásokon, vicces fordulatokon keresztül szemléltetve kapjuk tálcán a történéseket. 

A negyedik részben, a Végtelen nyárban az író már megengedi magának -ismerve olvasói igényét -, hogy a humoros történéseken túl némi értékteremtést, fontos kérdésekre történő figyelemfelhívást is belevigyen az írásába. Az ingatlanbefektetések túlzott megjelenése, térhódítása pedig a korunkat, napjainkat egyre inkább érintő egyik kényes kérdés, ami szintén része a történetnek, és bátran állást is foglal e kérdésben az író a karakterek által.  

Sőt, fontos, mindenkit érintő, megérintő témákat is feszeget ez a rész, mint például, van-e jogunk romboló módon beavatkozni a környezetünkbe? Emellett hangsúlyt kap a múlt megőrzésének és átörökítésének fontossága, a közösség teremtő értéke. Kedves, de humoros formában a család fontosságára, az összetartásra is igyekszik felhívni az olvasó figyelmét. 

Szerettem, hogy most ilyen nagyban játszott, mikor a Bor, Mámor, Balaton vonalból már éppen kifogyott volna a szusz, ő tudott egyet csavarni rajta, amitől továbbra is élvezetes tudott maradni a történet, és maga az olvasási élmény. Nagyon jól sikerült a lágy vonalat némi keményebbel, fontossal ötvöznie, és ez a sorozat elbírta ezt az irányt is. Véleményem megmaradt szerencsére megmaradt az egyensúly a szórakoztatás és a figyelemfelhívás, mondanivaló között. 

Térjünk át a karakterábrázolásra. Számomra az Oaks család karakterei továbbra is nagyon kedvesek. Mindegyiknek megvan a maga helye ebben a (jól)működő gépezetben, amit családnak hívunk. A karakterábrázolás nagyon erős, amit elmondhatok a sorozat minden egyes részének vonatkozásában. Korábban François, a feleség vonatkozásában említett zavaró érzésem is elmúltak. Mostanra megkedveltem, sőt igazán közel is érzem magamhoz, főleg mióta anyuka lett, valahogy a szurka-piszka természete átment egy tyúkanyós szurka-piszkába, ami sokkal emberibb, bájosabb, mint korábban volt. Igazán élvezetes, hogy az idősebb karakterek éppen olyan elevenen jelennek meg olvasás során, mint a fiatalabb generáció tagjai. Azt is elmondhatom, hogy pozitívum, hogy nem kizárólag a főszereplők kaptak kiváló jellemábrázolást, hanem a kevésbé fontos szereplők is. Érezni, hogy mindenkinek megvan a saját helye ebben a lágyan úszó regényfolyamban, amit nevezhetünk családregénynek, de valójában talán egy új műfajt kellene kitalálni rá, mert túlmutat a családon, inkább közösségi regény. 

A közösséget, annak zárt, némiképpen különc működését tökéletesen szemléltetik a leírások, párbeszédek, történések egyaránt. 

"Amint arra számítani lehetett, a reggeli fények csúszdáján megérkezett a türelmetlen, gonosz troll is a kertünkbe, aki úgy rázta a kapu mellé akasztott tehénkolompot, mint valami eszement. Sőt, torkaszakadtából ordított is: - Oaks! Jöjjön ki! Jöjjön azonnal... vagy nagyon megbánja!" 

Az atmoszféra továbbra is hozza azt a szintet, amitől élmény az olvasás és igazán bele lehet feledkezni a történetbe, mert szinte látjuk a leírások alapján a történéseket, érezzük az illatokat, a szelet, magát a Balatoni életérzést. 

Így a negyedik részben már nem kizárólag az andalító balatoni nyárban és a szereplőkben veszhetünk el, hanem vannak történések, amitől zakatolunk előre a nyárban, és merülünk el a szereplőket foglalkoztató problémákban, örömökben. Egyértelmű, hogy ami másnak a nyaralás, az számukra az életet jelenti, nem csupán egy nyárra szóló, laza kikapcsolódást.  

Egy kis plusz, hogy a Balaton-felvidéki szőlő kultúráról, termesztésről és a bortermelés folyamatáról is jó átfogó képet kapunk a sorozat folyamán. Látszik, hogy az író szívügyének tekinti a magyar bortermelés, szőlőtermesztés fontosságára történő figyelemfelhívást. Számomra ez is érdekes kiegészítő témája volt a sorozatnak, hiszen így apránként elég sok információt megtudtam magáról a bor előállításának a folyamatáról, egészen a tőkék gondozásától kezdve a szőlő hordókba kerülésig, és persze arról, hogy ez néha milyen nehéz úton történik, mennyi ember vesz részt benne. Tehát ez is egy érdekes kis kitérő, még akkor is, ha nem leszünk szakértők, de a tudásunk mindenképpen kibővül.

Egyetlen pici negatívum, hogy ebben a részben a humor kicsit lecsökkent, a fontosabb mondanivaló pedig több lett, ami nem lenne baj, de imádtam azt a pikírt humort, tömény, nagyon tömény mennyiségben, ami a többi résznél még megvolt és végigkísérte a sorozatot. Persze ez a rész is bővelkedett humorban, nincs ezzel baj, de adagolhatta volna nagyobb kanállal is az író, mert Oaksék és környezetük elbírta volna, akárcsak én, mint olvasó.

Az érzés, amit ez a rész, sőt az egész sorozat kiváltott belőlem: Alig várom, hogy idén meglátogassuk a Balatont és egy kis édesvízi mediterránt szippantsak magamba, sőt titkon remélem, hogy akár még Oaks-ék is velem szembejöhetnek egy kis eldugott hegyi utcában, ahonnan együtt élvezhetjük a Balaton végtelen kékjét és a nyarat.  

Összességében

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a hangulatos, andalító, de mégis eseménydús regényeket, amelynek most mindenki egy picit részesévé válhat azáltal, hogy ismerős helyen, ismerős karaktereken és életérzésen keresztül kapja a Bor, Mámor, Balaton érzést, sőt ennél sokkal többet is, amit csak olvasás során érezhet át igazán. A mai magyar irodalom egyik újítójának tartom Tóth Gábor Ákost, mert megteremtette a magyar mediterránt. 

A legjobb, hogy a sorozat részei önállóan is olvashatóak a visszautalásoknak köszönhetően, de egyben az igazi, akár egyhuzamban, például egy pohár levendulás limonádé mellett Balatonon innen és túl.

A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak! 

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 320

Nyári olvasmánytervek book tag

Evelinnél, a Pergamenre hányt szavak bloggerinájánál láttam meg ezt a nyári book tag-et. Ami külön öröm, hogy ő maga készítette el, és én pedig egyből tudtam, hogy ki szeretném tölteni. 

Egyrészt régen is volt már tag a blogon, másrészről pedig igazán nyári hangulatú bejegyzésnek ígérkezik. 

A tag lényege pedig nem más, mint szemezgetni a nyári olvasmányaink közül, természetesen a szempontoknak megfelelően. Izgalmas játék, hogy mikor melyik könyvet vennénk elő! 

1.Tengerpart – avagy egy könyv, amiből sugárzik a forróság

Nicolas Barreau, Párizs mindig jó ötlet. Reményeim szerint, a Világ végén megtalálsz című történethez hasonlóan remek szórakozást ígér, szerelem a köbön.

2. Sátorozás – avagy egy könyv, amivel sötét éjszakákat vészelhetsz át

Agatha Christie, Halál a Níluson. Terveim szerint újraolvasás lesz, de egy éjszaka alatt elvileg megugorható.

3. Strand és napozás – avagy egy könyv, aminek a borítója passzol a színes nyárhoz

Egy gyönyörű, a nap fényét idéző  borítóra esett a választásom, amely az Édesvízi mediterrán 4. része, a Végtelen nyár címet viseli. 

4. Szieszta – avagy egy könyv, ami kikapcsol a nyári hőségben

Mark Lamprell, Találkozzunk Rómában. Római vakáció, ami megér egy misét és remélem igazán nyári olvasmány lesz.

5. Szórakozás – avagy egy könyv, ami vidám perceket ígér

P.G. Woehouse, Amikor egy francia angolosan távozik. Szerintem nem is kell magyaráznom, hogy miért lesz ez kellemes, vidám olvasmány.

6. Csónakázás – avagy egy könyv, amihez csend és nyugalom kell

Kate Morton, Tóparti ház című regénye már régóta várja, hogy elolvassam. Úgy gondolom egy csendes, nyugodt közeg remekül illene a történethez.

7. Jegeskávé és jégkrém – avagy egy dermesztő történet

Amy Plum, Álomcsapda című könyve szerintem eléggé dermesztő olvasmányélményt fog nyújtani. 

8. Fesztivál – avagy egy pörgős, gyorsan kivégezhető történet

Jules Verne, Storitz Vilmos titka egy viszonylag rövid kalandregény, amit a nyáron tervezek elolvasni. Illetve nagyon kíváncsi vagyok Verne azon művére, ami Magyarországon játszódik.

9. Nyári zápor – avagy egy könyv, amivel szívesen bekuckóznál a lakásba

Ez nem más, mint a Belgravia, Julian Fellowes-tól. Úgy gondolom, hogy egy ilyen korokon, generációkon átívelő történetnek meg kell adni a módját, csendben, kuckózva. 

10. Túra – avagy egy könyv, ami el fog fárasztani, mire a végére érsz

Dan Brown, Eredet című kötete, már csak a terjedelme és a témája miatt is, de remélem pozitív lesz a kicsengése.

Nektek milyen listátok van a nyárra?

Csúcsformában Jackie-vel

Fülszöveg: Folyamatos pörgés az életem: szerepek, filmek, bemutatók, utazások, határidők, megbeszélések. Mindenki a barátom és én mindenki barátja vagyok: kaszkadőr társaim, színészek, rendezők, producerek, cimborák. 
Ebben a folyamatos pörgésben szinte teljesen elfelejtettem, hogy ki vagyok én, Jackie Chan, az ember. Szinte elfelejtettem, de ekkor jött Zhu Mo. 
Kérdezett, hallgatta a történeteimet, aztán elkezdett írni. Amit leírt, az én voltam. Miközben felelevenítettük az emlékeimet, arra gondoltam, igen, ez vagyok én, ez is én vagyok. 
De ez nem a filmvászonról vagy a címlapokról ismert Jackie. Nem. 
Ez egy teljesen hétköznapi ember, a maga gyarlóságaival, megbánásaival, örömeivel és bánataival. És az érzelmeivel, amelyeket oly nehezen tudott megosztani azokkal, akik a legközelebb álltak hozzá. Szeretném most mindenkinek megmutatni ezt a Jackie Chant. 
Szeretem ezt a könyvet, legalább annyira, mint a filmjeimet.

Véleményem:

Bevallom, Zhu Mo-ról eddig soha nem is hallottam, ami talán bocsánatos dolog, hiszen írói munkássága Jackie Chan életrajzának megírásával került csupán a világ elé. 3 év kemény munkáját foghatja kézbe az olvasó. A magyarul Csúcsformában címmel megjelent kötetben Jackie Chan kitárulkozik a világnak.

Egyetlen hozzá közel álló munkatársát/barátját, Zhu Mo-t engedte annyira közel magához, hogy lehetőséget kapott egy ilyen átfogó, a hagyományos életrajztól némiképpen eltérő mű megírására. Az volt a cél, hogy próbája meg bemutatni őt a rajongóknak, a világnak olyannak, amilyen a való életben. Így ismerjük meg Jackiet, mint személyiséget, mint társat, munkatársat, apát, gyereket, valójában egy egész életet.

Számomra korábban Jackie a leghíresebb kínaiként jelent meg, aki még Burce Lee-t is megelőzi ezen a listán. Először a Részeges karatemester című filmben figyeltem fel rá, ahol már látszott a tehetsége, de még nem volt több, mint egy jól kvalifikált kínai színész/kaszkadőr/kung-fu mester. Ezt követően kezdett érdekelni a pályája, amit egészen napjainkig figyelemmel is kísérek. Amikor lehetőségem volt rá elmentem moziba nevetni egy kicsit ezen a csetlő-botló, de nagyon jó képességekkel rendelkező emberkén. Valahogy számomra mindig egy modern kori Chaplinként jelent meg, mely érzésemre az önéletrajza csak ráerősített. 

A könyv érdekessége, hogy Jackie Chan  együtt írta, vagyis folyamatosan javítgatta, kiegészítette a történeteket Zhu Mo-val. Ez pedig nagyon jót tett a könyvnek, mert egy remek stílus társult a valós Jackie történettel. 

Mindig tartott tőle, hogy a rajongók nem a valódi személyiségét látják, ezért engedte, hogy barátja, Zhu Mo megírja ezt az életrajzi kötetet, amit szerintem nagyon jó időpontban tárt a világ elé. 

Nagyon érdekes volt, hogy a könyvben rengeteg hibáját, botlását tárja az olvasók/rajongók elé, persze apránként adagolva, ami így nem volt nyomasztó olvasás közben. Igazából nem szépíti, hogy bizony sok olyan alkalom volt, amikor fellengzősen, bután viselkedett és a környezete szenvedett tőle, főleg a felesége. Azonban a hihetetlen életereje, humora és jószívűsége valahogy mindig átsegítette a nehézségeken, és a környezetében lévő emberek, ha időnként el is távolodtak tőle, valahogy mégis visszataláltak hozzá. 

A kötet hosszú időn keresztül készült, ami véleményem szerint csak jót tett az összeállításnak, hiszen nem egy elkapkodott, száraz, csupán életrajzi adatokat az olvasó elé táró könyv, hanem inkább egy élet történetének színes gyűjteménye. 

Ezek a kiragadott történetek Jackie életének eltérő szakaszaiból kerülnek az olvasó elé, de valamilyen kronológiai sorrendet próbál tartani az író, igaz többször történik visszautalás. Ez utóbbi miatt néha azt érezhetjük, hogy kicsit csapong az író, és néhol valóban fölöslegesek az ismétlések, de ez nem vont le az olvasás élvezeti értékéből. 

A gyermekkora, amely számára meghatározó volt elég részletesen kerül bemutatásra, hiszen ezekből az alapokból építkezett élete során, egyértelműen átérezhető volt, hogy számára mennyire meghatározó évek voltak a gyermek- és fiatalkori évei. Ezt követően betekintést nyerhettünk az éppen harcművésszé, koreográfussá váló fiatal feltörekvő színész életébe, amikor az önzés és a csillogás, majd a mélység volt a meghatározója a mindennapjainak. 

Végigkövethetjük ahogy egy tékozló, a mának élő emberből igazán odafigyelő, precíz felnőtt válik, aki hajlandó volt felülvizsgálni önmagát, ezáltal egy új utat kijelölni önmaga számára.

A családjáról továbbra is óvatosan mesél, de azért nem maradunk érdekes történetek nélkül e tekintetben sem. 

A munkamorálja egyértelműen kulcsfontosságú szerepet tölt be az életében, ahogy a könyvben is, mivel a munka folyamatosan visszatérő eleme a mondandójának. 

Elmondja, hogy számára mit jelent a munka, mit vár el másoktól és milyen módszereket alkalmaz egy-egy forgatás során. Számomra ez a teherbírás igazán példaértékű volt, lehet tőle tanulni. 

Ami a munkával kapcsolatban még érdekes volt - már láthattunk egy-egy kiragadott pillanatot a filmjei végén - a sérüléseinek összegzés. Hihetetlen akaraterő, kitartás jellemzi. 

Remek történeteket tárt fel az író és a mesélő, azaz Zhu Mo és Jackie Chan.

Összességében

Nagyon szerettem, hogy egy ilyen összetett, érdekes és színvonalasan megírt életrajzot olvashattam Jackie Chan-ről, akit eddig csak a képernyőn megjelenő vicces, erős, okos Jackieként ismertem meg. Egy teljesen új embert fogok látni ezután a vásznon, hiszen megismertem a valódi Jackie Chant-t, legalábbis személyiségének azon részét, ami ténylegesen a világra tartozik. 
Több, mint egy hivatalos önéletrajz, sokkal többet ad magából az igazi Jackie-ből, mint az 1998-ban megjelent hivatalos önéletrajza, az Íme, Jackie Chan. Visszatekintés az életére, annak hibáival és szépségeivel együtt, mert igazából a hibái ellenére is őszinte tudott maradni önmagával és a világgal szemben is. 

Ami számomra kicsit negatív volt, az a többször visszatérő ismétlés, visszatérés a korábban már elmondottakhoz, más nézőpontból megírva. 

Pozitívumként kell megemlítenem, hogy kellemes stílusban megírt önéletrajz, amely olvastatja magát, és az sem zavaró, hogy teszi mindezt 400 oldalnál is hosszabb terjedelemben. Élvezhető, érdekes és igazán Jackies önéletrajz, ami valójában az életének apró történeteiből összeálló gyűjtemény. Tetszett, hogy több résznek is volt tanulsága, amit Jackie levont, de az olvasók is tudják hasznosítani az általa megélt, átélt eseményeket.

A végén pedig egy fotógyűjteményt is át tudunk lapozni, hogy az olvasottakhoz arcokat is tudjunk társítani. 

A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak! 

Megjelenés éve: 2018

Eredeti Cím: Growing Old Before Growing Up

Oldalszám: 464

Kötés: keménytáblás

Fordította: Madaras Réka, Papp Melinda

Júliusi csemegéző

Várható megjelenés: 2018. július 08.,  21. Kossuth Kiadó,  3192 Ft

Kevin Kwan: Kőgazdag ázsiaiak

"Amikor Rachel Csu, a fiatal, intelligens New York-i egyetemi tanár beleegyezik, hogy a nyarat Szingapúrban töltse barátjával, a szintén egyetemi tanár Nicholas Younggal, egy szerény, békés családi fészket képzel el, ahol azzal a férfival töltheti majd az idejét, akihez egyszer talán férjhez megy. Úgy tervezik, kipihenik a munka fáradalmait, és egyben hivatalosak Nick gyerekkori barátja, Colin Khoo és a gyönyörű Araminta Lee világraszóló esküvőjére is.

A lány nem is sejti, hogy Nick otthona történetesen egy palota, hogy többet ül majd magánrepülőgépen, mint autóban, és hogy a legfurcsább, legőrültebb, leggazdagabb emberek fogadják, akikkel életében addig találkozott.

Szatirikus, eredeti humorral átszőtt portré, letehetetlen olvasmány elképesztő gazdagságról és fényűzésről. A Kőgazdag ázsiaiak trilógia bepillantást enged az ázsiai sznob nagyvilági körök életébe, lenyűgöző módon ábrázolja a régi és az újgazdagok közötti ellentéteket, a családi kötelékeket és az ezzel járó - gyakran kínos - kötelezettségeket.

A trilógia következő kötetei: Kőgazdag barátnő; Kőgazdag problémák

,,Vannak gazdagok, mocskosul gazdagok és vannak kőgazdagok... A könyv mulatságosan állítja pellengérre a szinte felfoghatatlan gazdagságot és az ázsiai nagyvilági népek őrültségeit." 

People magazin

,,Finoman dekadens... Ez a 48 karátos strandolós olvasmány őrületesen vicces." Entertainment Weekly

,,Eredeti és szórakoztató... Olyan volt, mintha hullámvasúton ülnék. Imádtam!" Jackie Collins

Várható megjelenés: 2018. július 9.,  21. Művelt Nép,  3222 Ft

Erica James: Nyár a Comói-tónál

A fülszöveg cselekményleírást is tartalmaz! 

Floriana ​számára egy esküvői meghívás változtatott meg mindent…

Ha nem tereli el a gondolatait, hogy élete szerelme egy másik nőt vesz feleségül, észrevette volna a közeledő kocsit. 

Ha látta volna az autót, nem kellett volna az idős vénkisasszonynak, Esme Silcoxnak és Adam Strongnak, a helyi ingatlanfejlesztőnek a segítségére sietnie. 

És ha Floriana nem ismerkedik meg Adammel és Esmevel, soha nem lett volna bátorsága részt venni Seb esküvőjén a gyönyörű Comói-tó partján.

Esmeben az olasz nyaralóhely emlékeket ébreszt, tizenkilenc évesen itt lett elsőször szerelmes. Gyakran eltöprengett, hogy mi történt a férfival, aki ellopta a szívét – és megváltoztatta az életét.

Esme and Floriana számára eljött az idő, hogy mindketten szembe nézzenek a múltjukkal – és a jövőjükkel – a Comói-tó, elbűvölő, romantikus partjain.

Csodálatos regény elvesztett szerelemről, sorsról és második esélyekről…

Santa Montefiore, Jill Mansell, Katie Fforde és Rosamunde Pilcher rajongóknak különösen ajánlott.

Várható megjelenés: 2018. július 10.,  21. Század Kiadó,  2952 Ft

Cara Hunter: Egy közeli ismerős

Hogyan tűnhet el egy gyerek nyom nélkül?

A nyolcéves kislány, Daisy Mason eltűnik egy egyszerű családi vacsoráról. A csendes kertvárosban senki nem látott semmit - legalábbis ezt mondja mindenki.

Adam Fawley detektív ugyanakkor tudja, hogy tíz ilyen esetből kilencben csak olyan ember lehet a tettes, akit az áldozat ismert. Vagyis valaki hazudik.

Az óra ketyeg, könnyen kifuthatnak az időből...

Az Egy közeli ismerős egy új detektívsorozat első darabja, mely lázban tartja a brit krimiolvasókat és megjelenése óta előkelő helyen szerepel Anglia minden sikerlistáján.

"Cara Hunter máris úgy ír, mint egy profi. Imádnivaló tempó, egyre csak emelkedő feszültség"- The Times

"Magával ránt a rejtély, Hunter hagyja, hadd találgass - az utolsó oldalig " - Daily Express 

"Az egyik legjobb thriller, amit valaha olvastam" - Kathryn Croft

Várható megjelenés: 2018. július 17., Kossuth Kiadó, 3600 Ft

Jenson Button: Féktelenül - Életem határok nélkül

"Ez a könyv az életem azon eseményeiről szól, amelyekről a nyilvánosság előtt eddig még nem beszéltem. Nem eredményekről és versenyekről mesélek, hanem a gyerekkoromról, küzdelmeimről, kétségeimről és reményeimről.

Az emberekről, akikkel találkoztam, és akik közül sokat szerettem, míg néhányukat kifejezetten nem. A vidám pillanatokról, a pályán megvívott csatákról a riválisokkal, és olyan barátokkal, mint Fernando Alonso, Lewis Hamilton és Sebastian Vettel. Mesélek a világbajnoki cím felé vezető idegőrlő pillanatokról, és a nyugalomról, ami mindig megszáll, ha beülök az autóba.

Az eufóriáról és a letaglózó veszteségekről. Apámról, aki számtalanszor megmentett, a pillanatról, amikor kételkedett bennem, és az űrről, amit maga után hagyott. Egyszóval az életemről - a versenyző mögött az emberről."

Várható megjelenés: 2018. július  25., Libri - Insomnia,  2879 Ft

Claire Seeber: A mostoha

Jeanie és Matthew boldog házasságban él. Előző kapcsolataikból származó tizenéves gyerekeikkel egy fedél alatt az élet nem fenékig tejfel, de a Jeanie - Matthew páros erős és kitartó.

Bár Scarlett nem igazán akarja elfogadni mostohaanyját, a türelem talán most is rózsát terem.

Csakhogy Jeanie körül szörnyű titok lappang. Évekkel ezelőtt hiába temette el magában a múltat, az most utat tör magának, és a házasságát is fenyegeti.

Valaki ijesztő játszmába kezd vele, így a gondos feleségnek egyszer és mindenkorra véget kell vetnie a mérgező manipulációknak, ha a kislányként vágyott áloméletet akarja élni.

A tündérmesének mindig jó a vége... vagy mégsem? 

Legyenek háziállataid! - Állati jó hajtogató

Fülszöveg: „Roppant szórakoztató” – Isniff Books 
Készíts és gyűjts 10 cuki hajtogatós papír állatkát! 
Rakd össze és játssz a papír kisállatokkal! 
Sabita, Dönci, Grace hercegnő és az ő puha, pikkelyes, tollas barátaik új társaságra vágynak – Rád! Minden állat magával hozza kedvenc ételét és kellékét, hogy minél otthonosabban érezze magát nálad.

Véleményem: 

Egy Állati jó(pofa) hajtogató érkezett hozzánk a napokban, amit nagyon vártunk. 

Ahogy azt sejteni lehet, ebből a könyvből bizony hajtogatni lehet, nem is akármiket, jobban írva, akárkiket, hanem rögtön egy egész állatfarmot. 

A kisállatok mindig elbűvölik a kisebb és nagyobb gyermekeket egyaránt, de sajnos nem minden esetben van mód arra, hogy otthon háziállatokat tartsunk. Ilyenkor kezdünk mi, szülők keresgélni az alternatívák között és bevetjük a különböző praktikáinkat, - akár egy könyv formájában is -, hogy gyermekünk boldog legyen. 

Azt persze nem állítom, hogy a papírból készült állatkáink is fel fognak érni az igazi szőrgombócokkal, de azt garantálom, hogy sok vidám percre elterelik majd a gyerekek gondolatait. Gyermekünk új kedvencei pedig újabb játékokra fogják őket sarkallni, tehát véleményem szerint ez a könyv igazán alkalmas fejlesztőjátéknak. Lehet történeteket kitalálni egyedül vagy társasággal, de elkísérhetik gyermekeinket az óvodába/iskolába is az új "barátaik". Biztos mindenki kíváncsi lesz, hogy honnan vannak ezek a helyes origami állatkák, a végén pedig egy egész állatkertet lehet majd összehozni.

Ami még érdekes lehet, leginkább a szülőknek: 

Általában mindig bajban vagyok, ha teszem azt egy születésnapi meghívó kerül elő a táskából. Sosem vagyok benne biztos, hogy mit kellene ajándékozni egy-egy zsúr alkalmával, aminek örül, akik kapja, de mégsem egy anyagi csőd a megvásárlása. Emellett mindig igyekszem figyelni arra is, hogy ne egy unalomig ismételt ajándék lapuljon a szatyorban, de bevallom ez sem mindig egyszerű. 

Most viszont eljött az a pillanat, amikor megtaláltam az egyik legjobb ajándékot. Ez az a kreatív, interaktív könyv és játék egyben, amit jó szívvel odaajándékozok a családban, baráti körben éppen ünneplő aprónépnek. 

Összegezve: 

Miért jó ajándék ez a könyv?

- Korosztályban egy széles spektrumot lefed (kb. 3-10 éves korig)

- Kreatív ajándék

- Az állatkákat a legtöbb gyermek szereti

- Az origami könnyebb változatával akár egyedül is el tudnak szöszmötölni a gyerekek

- A 10 állatka játékra csábít, akár egyedül, akár társaságban

- Esztétikailag is teljesen rendben van a könyv

- Egyéniségekként jelennek meg az állatok (nevük van, tudjuk, hogy mit szeretnek/nem szeretnek), amit a gyerekek tovább is gondolhatnak.

- Remek ajándéknak is
- Fejleszti a kézügyességet

Mely állatkákat találjuk meg a könyvben és kelthetjük életre?

- Sabita - cica

- Dulika - kutya

- Dönci - hörcsög

- Ubi - tengerimalac

- Karola és Karcsi - madarak

- Grace hercegnő - öleb

- Sugi - papagáj

- Fufi - nyúl

- Kitti - teknős

- Tuli, Bandita és Csillag - halak

A könyv és a benne található megelevenedő állatok remek szakemberek kezei alól kerültek ki. 

Ruby Taylor felelt a színes, játékos megoldásokért, mint grafikus, Richard Jewitt, pedig a papírok mágusaként az állatkák megelevenítéséért. 

Számomra nagyon kedves lett ez a kreatív könyv, annak meg különösen örültem, hogy még a kiskamaszomat is a székhez szegezte, utána pedig a 11 hónapos húgának elkezdett mesélni az állatokról, akinek szintén nagyon tetszettek ezek a színes kis papírból készült állatkák. Igaz, neki még picit korai a kezébe venni, de a polcon dísznek is megállják a helyüket, a mesékbe pedig azóta bevonjuk az új "barátainkat" is. 

Egy kis videóval szeretném Nektek bemutatni, hogy mennyire egyszerű is valójában elkészíteni ezeket a cukiságokat. Szülőként kipróbáltuk mi is, hogy milyen jó móka a hajtogatás, de bevallom a gyerkőcnek jobban ment. :) 

A könyvet köszönjük az Álomgyár Kiadónak! 

Kiadás éve: 2017 

Oldal: 68

Fordította: Barna Eszter