Kapinya Viktória: Hagyaték extrákkal

 Fülszöveg: 

A Németországban élő Anna világa összeomlik, amikor végső búcsút kell vennie szerelmétől, a nála több mint harminc évvel idősebb Karltól. Miközben édesanyja, Márta és barátnője, Dina támogatásával szembenéz a gyásszal, a Szegedről származó nőnek nemcsak a párja után maradt káoszt kell felszámolnia, de némi extra bonyodalmat is kap a nyakába. Karl ugyanis hiába adta be halála előtt a válókeresetet, az megkésve ért oda feleségéhez, a hetvenes Paulához, így a nő a végrendelet ellenére kiveheti a maga részét a „közös kasszából". A pénzügyi és jogi hercehurca tetejébe az exfeleség bejelenti, hogy élni kíván a néhai férje nevén lévő ház lakhatási jogával, és mivel épp nincs hová mennie, beköltözik a fiatal nőhöz. Paula érkeztével megkezdődik a hajsza: a hagyatékkal együtt megöröklik Karl bizarr ismerősi körét, meg kell küzdeniük a német nő szenvedélybeteg fiával, a szegedi szülők idilljének a fejre állásával, Paula titkos kalandjaival, egy spanyol tánctanár, valamint egy veszélyes alak felbukkanásával is, amivel párhuzamosan egymás szándékos ellehetetlenítésén is munkálkodnak. Vajon kerül-e méreg valamelyikük kávéjába a hagyatéki tárgyalásig, vagy csak ártatlan párbaj az övék?

Kapinya Viktória regénye megtörtént eseményeken alapszik, hisz az élet a legnagyobb forgatókönyvíró, még ha sokszor abszurdnak tűnik is a végeredmény. A vágtató történetben négy különböző női sorsba nyerünk betekintést, miközben a gyász véget nem érőnek tűnő hullámvasútján ülve ráébredünk: mégis van remény az itt maradtak számára a halál után, ha nem temetjük el magunkban örökre a humorunkat is.

Eddig azt gondoltam, hogy a humor és a gyász nem férnek meg egy helyen, pláne nem ugyanazon regényben.  Kapinya Viktória új regénye, a Hagyaték extrákkal bebizonyította számomra, hogy megszólaltatható egy igazán friss, szellemes és mégis mélyen emberi történet arról, mihez kezd az ember, ha a gyásztól az élete egyik pillanatról a másikra kifordul a sarkaiból.

 Anna idősebb szerelme, Karl váratlan halála után hirtelen a volt feleséggel egy lakásban, egyúttal furcsa helyzetekben és érdekes emberek társaságában találja magát. 

Olvasóként Annával együtt rájövünk, hogy a legváratlanabb helyzetekben is rejlik valami gyógyító, fény az újrakezdéshez az érzelmi hagyatékok méltó megőrzése mellett.

A történetben finoman keveredik a humor és a líraiság. Kapinya Viktória jellegzetes írói stílusa közel hozza hozzánk a karaktereket, Annát, az édesanyját, a barátnőjét és még Karl volt feleségét is, így velük együtt az érzelmek széles skáláját is megélhetjük, mert annyira eltérő jellemek, hogy kialakul egy színes jellempaletta. 

A regény igazi extrákkal kedveskedik az olvasóknak, a legmélyebb érzelmektől egészen az újrakezdés felemelő érzéséig, én nagyon szerettem azt, ahogy ezen az úton Viki végigvezetett minket a szereplőkkel együtt a végső konzekvenciákig.

Úgy gondolom, hogy a Hagyaték extrákkal erőssége az, ahogy lazán, de mégsem félvállról, hanem nagyon mélyen formálja, alakítja és von be minket, olvasókat a legnagyobb érzelmi dilemmákba. Szeretem azokat a könyveket, amelyeken egyszerre lehet  nevetni és sírni is lehet, miközben észrevétlenül fontos gondolatokat formálhatunk, az életről, elmúlásról, továbblépésről.

Anna karaktere nagyon jól megformált, az érzelmeket rajta keresztül nagyon életszerűen tudta megjeleníteni az írónő, ami plusz pozitívum, hogy szinte éltek a szereplők, nem akasztott meg az olvasás során egyikük sem, mert annyira jól voltak életszerű jellemvonásokkal felruházva.

Szívből ajánlom mindenkinek, aki mélyebb gondolatokra vágyik, de szereti az élet humoros oldalát is megtapasztalni.Egy igazi érzelmi hagyaték ez a regény, a gondolatok velünk maradnak. 

Igaz történet, amit valóban csak az élet képes írni. Elképesztő, felemelő!

A regény elérhető: Líra

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 3. - Legújabb irodalmi szerelmeskönyv

 Nyáry ​Krisztián 2012-ben mesélt először íróink és költőink szerelmi életéről. Az Így szerettek ők első és második része bekerültek az elmúlt évek legnagyobb könyvsikerei közé. Most elkészült a sorozat várva-várt harmadik része: ismét lekerülnek az unalmas íróportrék a tantermek falairól.

Fülszöveg: A könyvből egyebek mellett megtudhatjuk, hogyan érzett egyoldalú szerelmet József Attila pszichoanalitikusa, Gyömrői Edit iránt; miért írta népdalait Kisfaludy Károly egy vallásos zsidó lányhoz, aki nem lehetett az övé; hogyan próbálta megszervezni Vajda János és ifjúkori szerelme, Kratochwill Gerogina újbóli találkozását a költő későbbi felesége; miért kérte meg hétszer Móricz Zsigmond Magoss Olga kezét; és miként tudott Ignácz Rózsa a Gestapo börtönében tanúként részt venni volt férje második esküvőjén. Kiderül az is, hogy Petőfi Sándornak szerelme, Mednyányszky Berta helyett annak apja küldött szakító levelet; hogy Dsida Jenőt és menyasszonyát, Imbery Melindát hat évig próbálták elválasztani egymástól a szüleik, ezért csak titokban találkozhattak; valamint hogy miként élt évekig Molnár Ferenc és élete utolsó szerelme, Bartha Vanda ugyanannak a New York-i hotelnek két külön emeletén.

Nyáry Krisztián elmeséli, hogy Kosztolányi Dezső hogyan folytatott éveken át szerelmi viszonyt gyermeke dadájával, akiről Édes Anna alakját mintázta; hogy tudott megszökni Gérecz Attila a Dunában úszva a börtönből, és miért adta fel ezután volt barátnője a rendőröknek; valamint hogy miként szövődött titkos szerelem Szabó Lőrinc és barátja, Illyés Gyula felesége, Kozmutza Flóra között. Megtudhatjuk, mi köze volt Pekár Gyulának a pisztolylövéshez, amelybe majdnem belehalt Krúdy Gyula több regényalakjának modellje, Pilisy Róza írónő és luxusprostituált; hogyan találta meg a boldogságot Galgóczi Erzsébet Gobbi Hilda oldalán; és azt is, hogy miért nem nősült meg soha Hunyady Sándor, miután szerelmi bánatában megkísérelte szíven lőni magát.

Nyáry Krisztián számomra a nagybetűs irodalmi (Szerelem)Mesélő. Mindannyian emlékszünk, hogy az irodalom órákon megannyi önéletrajz került elénk irodalmi nagyjaink életére vonatkozóan, de ha jól belegondolunk ezek az önéletrajzi adatok semmit nem mondtak számunkra, nem láttuk mögöttük az embert, kizárólag az évszámokat, meg a száraz tényeket, mikor születtek, mikor haltak meg, miket írtak. Már ezeken az órákon én többet vártam, mindig elkalandoztak a gondolataim és tudni szerettem volna, hogy valójában hogyan éltek, alkottak és szerettek ezek az emberek, milyen érzésekből táplálkoztak az írásaik, legyen szó bármilyen zsánerről. Sokáig nem láttam az embereket az írásaik mögött, de Nyáry Krisztián megadta azt a pluszt a gyűjteményeivel, amit mindig is kerestem az irodalomban, ezáltal egy hiánypótló írást tudott átadni.

Arra már nem emlékszem, hogy mikor kezdtem követni a facebook oldalát, de a bejegyzések olvasása során már akkor el-elkalandoztak a gondolataim a régmúlt időkbe, inspirálóan hatottak rám ezek a bejegyzések. Megmutatták, hogy az irodalomnak van egy rejtett aspektusa, az Ember, az érző Ember.

Nevezhetjük a kötetet a hivatalos megnevezés alapján kulturális ismeretterjesztő kiadványnak, de ennél sokkal többről van szó. Érzelmekkel átitatott irodalmi csemegékről, amit sikerült remek stílusban tálalnia, gyönyörű kiadványokban megjelentetni és egy olyan értéket átadnia, amit én akár a középiskolai tananyag kiegészítő irodalmává is tennék. Úgy gondolom, hogy a kötetben megjelenő alkotók írásait Nyáry Krisztián gyűjteményei értelmezhetővé, megérthetővé teszik és egy egészen új érzelmi megvilágításba helyezik.

József Attila életére vonatkozó rész számomra az egyik legkedvesebb a kötetből, hiszen egy lenyűgöző irodalmi munkássággal rendelkező költőről van szó, akinek nagyon szeretem a verseit, a gyűjteményben megjelenő életrajzi részlettel kiegészítve most egészen más, a korábbiaktól eltérő megvilágításban látom a költő érzelemvilágát, a benne munkálkodó komor, melankolikus, néhol segítségért kiáltó gondolatokat.

József Attila után számomra a másik izgalmas személy Pilisi Róza írónő volt, aki korának megosztó személyisége volt és kedvenc történelmi krimimben, az Ambrózy báró eseteiben is feltűnt.

A gyűjtemény egyes részei nem nyúlnak túl hosszúra, de összességében annyi érzelmet és stílust tömörített bele az író, hogy szinte érezni a felszabaduló energiát az olvasás során. Nagyon sok érzelmet megmozgatott bennem szinte minden megírt szerelem, vívódás és emberi érzelem. Ettől érzem azt, hogy ennek a kötetnek érdemes minél több olvasóhoz és tanulni vágyó fiatalhoz eljutnia.

A gazdagon illusztrál kötet ezúttal 20 szerelemről mesél a régmúltból. Az írói stílus és az a kutatómunka, ami megelőzte a megjelenést megkérdőjelezhetetlen, bravúros. Az összeállítás ezúttal is színes, így mindenki meg fogja találni a hozzá legközelebb álló történetet, de biztos vagyok benne, hogy bárhol csapjuk is fel a könyvet minden egyes olvasás során fog tudni valami pluszt hozzátenni az érzelmeinkhez és az addigi irodalmi ismereteinkhez, sőt engem kimondottan ösztönzött arra, hogy egy-egy kedvenc íróm további írásaival is megismerkedjem, így vettem le a polcról Móricz Zsigmond, Pipacsoka  tengeren című kisregényét, ami a gyűjtemény elolvasása előtt még nem volt tervben.

"Joga volt a szerelemhez, mert hisz azért áldozta egész életét"

Szerettem olvasni ezt a gyönyörű, kiforrott és érzelmekkel átitatott irodalmi gyűjteményt, biztos vagyok benne, hogy többször is le fog kerülni a polcról, amelynek méltó éke ez a gyönyörű kötet.  Szülőként, olvasóként és pedagógusként is szívből ajánlom elolvasásra a kötetet és várom a következő irodalmi kalandozást Nyáry Krisztiánnal. 

Függelék:

József Attila és Gyömrői Edit

Kisfaludy Károly, Heppler Katalin és Löffler Nina

Dsida Jenő és Imbery Melinda

Kafka Margit és Bauer Ervin

Kassák Lajos és Kárpáti Klára

Petőfi Sándor és Mednyánszky Berta

Galgóczi Erzsébet és Gobbi Hilda

Molnár Ferenc és Barta Vanda

Hunyady Sándor és a Nők

Vajda János és Kratochwill Georgina

Móricz Zsigmond és Magoss Olga

Kármán József és Markovich Miklósné

Kosztolányi Dezső és Keresztes Erzsébet

Pilisy Róza, Krúdy Gyula és Peklár Gyula

Gelléri Andor Ede és Dreier Julianna

Ignácz Rózsa és Makkai János

Tompa Mihály, Böszörményi Katalin és Soldos Emília

Osvát Ernő szerelmei

Gérecz Attila és Drechsel Mária

Szabó Lőrinc, Kozmutza Flóra és Illyés Gyula

Az íróról - Nyáry Krisztián:

író, irodalmár, kommunikációs szakember

Nyáry Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, s bár a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, hobbija az irodalom- és művelődéstörténet maradt. Vezetett pr-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs vezetője, majd a Magvető és az Atheaneum könyvkiadók igazgatója. Jelenleg a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója és Magvető Café irodalmi kávéház művészeti vezetőjeként dolgozik. 2012 elején barátainak kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelmi életéről szóló képes etűdjeit, amivel néhány hónap alatt nagy népszerűségre tett szert. A barátoknak szánt bejegyzésekből Így szerettek ők címmel két kötet született, az elmúlt évek legnagyobb könyvsikerei. A szerző Igazi hősök és Merész magyarok címmel megjelent könyveiben olyan emberekről írt, akiknek élete és személyes döntései ma is példaszerűek. Festői szerelmek című kötetében 19−20. századi magyar festők párkapcsolatait mutatja be, Fölébredett a föld című könyvében pedig 1848−49-ben született levelek segítségével meséli újra a forradalom és szabadságharc történetét. Legújabb kötete, az Életemnél is jobban a 2018-ban megjelent Írjál és szeressél című szerelmeslevél gyűjtemény folytatása. Posztjait a Facebookon ma már több mint  ezren követik.

A könyvet köszönöm szépen a Corvina Kiadónak!

Milly Johnson: A pompás Mrs. Mayhew / Mini-könyvklub, februári közös könyv/

Fülszöveg: Kötelességtudó politikusfeleségként Sophie Mayhew életének egyetlen célja, hogy sikeres és nagyravágyó férje karrierjét egyengesse. Megadóan viseli az őt körülvevő képmutató világot, a folyamatos hazugságokat és intrikákat. Ám egy napon a miniszterelnökségtől már csak egy lépésre álló John Mayhew csúnya botrányba keveredik, és Sophie száját életében először nem a sajtómágusok által megírt szöveg hagyja el, hanem a saját, keresetlen véleménye. Kirohanása tovább fokozza a botrányt, Sophie pedig úgy véli, hogy jobb egy időre eltűnnie. Megváltoztatja nevét, külsejét, és gyerekkora kedves helyén, egy tengerparti kisvárosban húzza meg magát, amíg elvonul a vihar. A helyiek nyomban összefognak a bajbajutottért, és Sophie végre úgy érzi, hogy nem a politikusfeleséget látják benne, hanem önmagát. Ám a politika gépezete nem áll meg, és Sophie-nak döntenie kell: visszatér férjéhez és kényelmes életéhez, vagy bizonytalan, ám talán boldogabb jövőt választ?

Idén - hosszabb kihagyás után - ismét csatlakoztam Vegazus Mini könyvklubjához, ami immáron a 24. alkalommal rajtol el. Célja, hogy minden hónapban közösen olvassuk a kiválasztott könyveket, a hónap végén pedig mindenki egy-egy bejegyzéssel ír egy kis kedvcsinálót.

Sajnos az első hónapot elbuktam, mert Baráth Katalin, Afázia című hard sci-fi regénye nagyon hamar kiderült, hogy nem nekem íródott, félre kellett tennem, ezért bejegyzés sem született róla.

Februárban viszont egy Milly Johnson regény, a Mrs. Mayhew volt soron, így nagy érdeklődéssel és várakozással vetettem bele magam a történetbe.

A regény központi karaktere Sophie Mayhew, aki egy politikus feleségeként éli látszólag kirakatba illő életét, de a csillogás mögött igen kemény megpróbáltatások és mentális sérülések bújnak meg. Sophie-nak minden adott volt, hogy önmaga révén legyen sikeres, hiszen okos és szép, de mégis hosszú időre hagyta magát beszorítani a mások által támasztott és ráerőltetett elvárások zárt világába. Tökéletes politikusfeleségként, alárendelt és sokszor megalázó szerepben biztosítja férje karrierjéhez a háttérországot, de mélyen sokkal inkább jellemzik olyan jellemvonások, amelyek a kitörésért kiáltanának. Egészen fiatal korától áthatotta az elnyomók elleni küzdeni akarás és a gyengék védelmezése, ami már a regény elején szimpátiát váltott ki belőlem. Neveltetése által ezeket a képességeket az évek során folyamatosan megpróbálták kiölni belőle a hozzá közel állók, tették mindezt csak azért, hogy az elvárt és rákényszerített skatulya szerepkörnek megfeleljen, azaz tökéletes feleség és anya legyen.

Sophie-t a regény során nagyon színes karakterek vették körbe, akiknek valóban számított, de akadtak olyanok is, akik lényegében csak gyengítették és hamis barátságot mutattak vele szemben. Ahogy Sophie kinyílt és felfedezte önmagát, miközben mert változtatni addigi életén számomra ezek a momentumok tették igazán szerethetővé ezt a regényt és az épülését elősegítő mellékszereplőket is.  

A regény a fejlődésre, a bátorságra helyezte a hangsúlyt és a „sosem késő” életfilozófiára, úgy, hogy nem volt benne kapkodás, de mégis egy szép kerek egész történetté tudott válni. Lehetne Sophie-ra haragudni azért, hogy sokáig hagyta, hogy elnyomják, de én inkább azt a fejlődési utat helyezem a regény középpontjába, amikor meg merte lépni, hogy eltűnik a szokásos életéből és újra felépíti önmagát. Sophie vonatkozásában nem minden lépésével értek egyet, de úgy gondolom, hogy az írónő egy hihető és életszerű szoros kapcsolati hálóból történő kijutás egyik útvonalát mutatta meg. Itt is, mint a való életben a karakterek hibáznak, de ez is eljuttatja őket a kapcsolatok és önmaguk megismerésének egy következő lépcsőfokára.

Szeretem a könnyedebb zsánerbe beilleszthető fejlődésregényeket, mert úgy gondolom, hogy ez a műfaj is elbírja azt, hogy a karakterek épülnek és kibontakoznak az olvasó előtt.

A felemelő, megmosolyogtató, de sokszor szívszorító történet az érzelmek széles palettáját mutatta meg számomra. Egy lassan csordogáló, de a chik lit műfaján belül egy igazán értékes regényről van szó, amelyet ajánlok olvasásra. 

Andrew Wilson: Agatha Christie és a suttogó orvos (Agatha Christie 1. )

Ezt a megjelenést is nagyon vártam, hiszen nem másról, mint kedvenc írónőmről, Agatha Christie-ről szól. A regény keveri a fikciót a valósággal és megpróbál az olvasók számára egy érdekes, krimiszállal megtámogatott magyarázatot bemutatni arra vonatkozóan, hogy mi történt az írónővel abban a tizenegy napban, amíg eltűnt a családja és a világ szeme elől. Nem is csodálom, hogy nagyon sok írót megihlet ez a bizonyos tizenegy nap, hiszen az írónő ezt az időszakot még az önéletrajzából is kihagyta, nem is beszélt róla soha, így a konkrétumok hiányában sokféle magyarázat születhetett, születhet a jövőben is. Ez a regény is egy ilyen lehetséges elbeszélés, amely az írónő fantáziavilágából próbál meríteni és az olvasó elé tárni egy olyan történetet, amelyben megjelennek a valós történelmi tények, de érezhetően a fikció kerül hangsúlyba. 

A regény cselekménye 1926-ban játszódik, amikor Agatha egy nehéz időszakot élt meg magánéleti szempontból, a férje megcsalta, amit ő érthető okokból nehezen dolgozott fel. Az írónő éppen a kiadójától tart hazafelé, amikor a metróban hirtelen elszédül és egy orvos, Dr. Patrick Kurs rántja vissza a robogó szerelvény elől. Legalábbis a látszat ez, majd kiderül, hogy az orvos zsarolással próbálja rávenni Agatha-t, hogy kövesse el a tökéletes gyilkosságot, a tét pedig nem kisebb, mint a lánya Rosalind testi épsége és a családjának a jóhíre. Agatha egy fürdőhelyen bújik meg, ahol a levelekben érkező utasításoknak megfelelően készül rá, hogy meg kell ölnie az orvos feleségét, Flora-t, de persze nem ő lenne Poirot és Miss Marple kitalálója, ha ilyen könnyen adná magát. Egy újságírónak készülő lány, Una Crowe is az írónő nyomába ered, a gyilkosság megtörténik, a szálak bonyolódnak az idő pedig egyre fogy, közel a leleplezés, így az események felpörögnek és nem várt fordulatok történnek. 

Igazából vegyesek az érzéseim a regénnyel kapcsolatban. Nem tudom egyértelműen szeretni és utálni sem, pedig mindkettőre meglenne az okom. 

A pozitívum a pszichopata személyiségjegyeket mutató orvos ábrázolása, a karaktert el tudtam volna képzelni egy krimiben, thrillerben, de valahogy Agatha személyisége mellett nem működött, szinte butának tűnt. Szerettem azt, ahogy váltott nézőpontból ismerjük meg a történetet, néhol Agatha, néhol pedig Una az elbeszélő, tetszett, hogy hol a gyilkosság felé sodródó Agatha gondolatait ismerjük meg, látjuk a lépéseit, hol pedig azt, hogy Una milyen éleslátással, bátran, de naivan követi a nyomokat, amelyeket Agatha hagyott maga után. 

A karakterek összességében érdekesek voltak, annak ellenére, hogy nem minden esetben volt logikus a cselekedetük és néhol logikai bukfencek is tarkították a cselekményt, amelyek számomra egyúttal hiteltelenné is tették a történetet. Viszont le a kalappal a bűntett kivitelezése előtt, igazán jól illett az írónőhöz az, ahogy ezeket a részeket megoldotta az író és vissza is utalt az írónőre és a gyógyszerészeti ismereteire. 

Az Acroyd gyilkosság is kulcsszerephez jut a történetben, hiszen ez indítja el a gonoszt az útján és sodorja Agathat az útjába. Ez is remek írói megoldás, ahogy belevitte az írónő munkásságát a cselekménybe, ok és okozati összefüggésbe állította.

Kedveltem a nyomozó, William Kenward főfelügyelő karakterét, aki a tudásának megfelelően ment előre, mint egy bulldog, igazán illett a regénybe az, ahogy próbált az írónő nyomára bukkanni, de nagyjából már az elején látszott, hogy esélye sincsen, ha azt az írónő úgy akarja. Együttérzést váltott ki belőlem az olvasás során.

A regény erőssége, hogy feszegeti az erkölcs határait, elgondolkodtató, hogy mikor van az a pont, amikor azt mondja valaki, hogy innen már nem tovább, legyen bármilyen súlyos is a tét. 

Mindezek ellenére sajnos nem lett kedvencem ez a regény, túlzottan tisztelem ahhoz az írónőt, hogy egy ilyen jellegű szituációban, mint amibe az író sodorta el tudjam képzelni. Emellett úgy gondolom, hogy az igaz, hogy az írónak tényekkel kellett dolgoznia a fikciós elemek mellett, de aki olvasta az életrajzokat szinte biztos, hogy azt fogja érezni, hogy egy az egyben lekoppintotta - néha még a szófordulatokat is - a korábbi írásokat és csak a fikciós részt csatolta hozzá. Nálam ez sokat vont le az élvezeti értékből.

Ajánlom a regényt azoknak a krimi műfaját kedvelő olvasóknak, akik az olvasás során el tudnak vonatkoztatni attól, hogy Mrs. Christie a regény kulcsszereplője, mert vele számomra nem működött ez a történet, igaz én nagy rajongója vagyok az írónő munkásságának, így ez okozhatta az ellenérzést. 

Fülszöveg: A suttogva beszélő, fura orvosnak egyetlen célja, hogy a krimik királynő ölje meg helyette a feleségét. Kövesse el úgy, hogy sose derüljön rá fény. Agatha Christie-nek az eddigi legjobb ötleteire van szüksége, hogy kimásszon a gonosz csávából.

Andrew Wilson bestseller AGATHA CHRISTIE-sorozatának első kötetét tartja kezében az olvasó. A regények alapötlete amennyire egyszerű, annyira rafinált is.

Nem titok, hogy Agatha Christie zseniálisan csavaros krimiket írt. De vajon képes lett volna a valóságban kitervelni a tökéletes bűntényt? Aztán cserébe csapdába csalni, aki rá akarta őt venni a gyilkosságra? És milyen lett volna nyomozóként? Hasonlóan mesteri logikával jött volna-e rá az igazi esetek megoldására, mint az általa teremtett Hercule Poirot és Miss Marple?

Klasszikus kortárs romantika rajongóinak ajánlom! - Sophie Irwin, Hozományvadász ​hölgyek kézikönyve

Fülszöveg: Kitty ​Talbotnek, akire az apja tekintélyes adósságot hagyott, mihamarabb pénzre van szüksége. Pontosabban egy vagyonos férjre. Mindössze négy hónapja maradt, hogy megmentse a családját az anyagi csődtől.

Miután Kitty soha nem riadt vissza a kihívásoktól, ebben a szorult helyzetben is feltalálja magát: összecsomagol, és elindul egész Anglia legkíméletlenebb hadszíntere, a londoni bálok világa felé.
Műveltségben és kifinomultságban talán elmarad a többi ifjú hölgy mögött, de az eltökéltsége, a csökönyössége és a leleményessége minden akadályon átlendíti őt. Bízik benne, hogy még a báli szezon vége előtt megkérik a kezét, egyvalakivel azonban nem számol: Lord Radcliffe-fel. A nagyvilági, kissé tartózkodó Radcliffe átlát a szitán, azonnal rájön, hogy Kitty egy mindenre elszánt, pénzéhes hozományvadász, ezért elhatározza, hogy keresztülhúzza a számításait, kerül, amibe kerül.
Vajon sikerül Kittynek megmentenie a családját a teljes kiszolgáltatottságtól? Egy perc vesztegetni való ideje sincs, és senki, még egy lord sem állhat az útjába.

„A főhősnő hihetetlenül modern: sziporkázóan szellemes, stílusos és tele van energiával. A történet minden tekintetben Austent idézi. Alig győzök betelni vele!” – JANICE HALLETT

„Merész, szellemes, vidám… A Bridgerton-rajongók odalesznek érte.” – NITA PROSE

„Ritka gyöngyszem ez a regény. Mint egy Georgette Heyer-könyv egy csipet huncutsággal megbolondítva. Csupa érzelem, csupa romantika.” – BETH MORREY

„Ez a regény a leggyönyörűbb főhajtás Georgette Heyer előtt, ugyanakkor különleges, modern érzékenység hatja át… Remek olvasmány!” – HARRIET TYCE

 

Napjainkban az írók körében is egyre nagyobb divat lett visszatérni, visszanyúlni a 18-19. századba, ezzel is megidézve a korszakra jellemző karaktereket, helyszíneket és atmoszférát. Általában figyelemmel szoktam követni a témához kapcsolódó megjelenéseket és kiválasztom azokat, amelyek érdekesnek tűnnek, esetleg olyan írók jegyzik, akiktől még nem olvastam. Tekintve, hogy nagyon szeretem a korszak irodalmát és újragondolását, ezért nem tudhatom, hogy mikor bukkanok valamilyen gyöngyszemre, így folyton próbálkozom. 

Jane Austen az az írónő, akit a legtöbben megpróbálnak leutánozni, ezzel néha elnyomva saját írói stílusukat, ami szerintem nagy kár. Kíváncsi voltam, hogy a Hozományvadász hölgyek kézikönyve tetszeni fog-e, mert a tartalom alapján egészen kiválónak ígérkezett és Sophie Irwin-t, mint író nem ismertem korábban. 

Közben el is gondolkodtam, hogy miért nyúlnak vissza ennyien a korszakhoz, annak ellenére, hogy írhatnának a modern világról is, amit jól ismernek. Aztán arra jutottam, hogy a korszak kínálja a legjobb lehetőséget a szereplők vonatkozásában a szabályok általi kipellengérezésre, az intrikák  széles spektrumának bemutatására és a nőket mindig annyira elbűvölő divat megjelenítésére. Talán ebben a formában lehet leginkább bemutatni a leírások által egy letűnt kort, amiről mindenkinek csak másodkézből szerzett információi vannak, ezáltal valóban a fantázia kerülhet a középpontba. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a korszakot mindenki a romantikával azonosítja, így az íróknak valóban kicsit megkönnyíti a helyzetét, hogy már egy olyan alapra építkezhetnek, ami kipróbált és szeretik is az olvasók, általában. 

A regényben Kitty Talbot-ra hárul az a feladat, hogy a csupán nőkből álló családját megmentse a teljes elszegényedéstől és lakhatásuk elvesztésétől. A tét tehát nem kicsi. Ehhez azonban egyetlen út kínálkozik, mégpedig, hogy gazdag férjet fogjon, bármi áron. Így kerülnek húgával 1818-ban Londonba, hogy a báli szezon alatt Kitty férjet kerítsen, ami nem is bizonyul olyan egyszerű küldetésnek. A pletykák, az intrikák nem kerülik el hősnőnket sem, akinek az ideje egyre jobban fogy, miközben Lord Radcliffe nem könnyíti meg a helyzetét, mert egyértelműen Kitty tudtára adja, hogy a hozományvadászok szálkák a szemében, márpedig Kitty tagadhatatlanul közéjük tartozik. Kettejük személyes ellentéte megszínesíti a párkeresés nehézkes perceit, de vajon meddig hajlandóak elmenni a felek a céljuk elérésében és szövetséget tudnak-e kötni úgy, hogy senki ne sérüljön közben?

A regény azt a témát járja körül, hogy meddig hajlandó és tud elmenni egy nő annak érdekében, hogy megmentse a családját, de a saját becsületén se essen túl nagy csorba. Elsőre ez a koncepció számomra kissé furcsának tűnt, mivel a hősnőt egy kellemetlen, ellenszenves szituációba helyezi az írónő. Nehéz azonosulni egy olyan szereplővel, aki bár a jó cél érdekében cselekszik, de közben folyamatos negatív kicsengése van a tetteinek. Kitty annak ellenére, hogy nehezített helyzetből indul mégis fel tud nőni a hősnői szerepkörhöz, mert éleseszű, talpraesett, sziporkázó és nem riad vissza a rázósabb helyzetektől sem. Nekem az első ellenszenv után sikerült megkedvelnem, mivel folyamatosan azt éreztem, hogy fejlődik a karakter és a jó irányba mozdítja el az írónő a jellemét. 

Nagyon szerettem olvasni Kitty és Lord Radcliffe szócsatáit, mindkét szereplő jól felépített, tipikus jellemvonásokat kapott, amelyek annyira ellentétesek voltak, hogy ettől izgalmassá, pezsgővé és színessé tették a történetet. Némi akció és nyomozás is belefért a szereplők táncrendjébe, ami nálam pluszpontot jelentett. 

Az ítélkezést nagyon jól sikerült beépíteni a történetbe, az általa okozott károk pedig végigkísérte a szereplőket. Ez az emberi gyarlóság nagyon éles kontrasztot alkotott a látszólag finom társasági normákkal. A fényűzés és a szegénység hangsúlyos társadalmi problémája is kibontakozik a történetben, ami nagyon jól passzolt a szereplők közti ellentéthez is. 

Egyszerűen az írónő megtalálta azt az egyensúlyt, ami olvasmányossá, gördülékennyé és szerethetővé tette ezt a regényt, a narratív játékossággal erre még rá is erősített. Egyedül a cím választás volt kicsit furcsa, mert valójában kézikönyvhöz illő tanácsokkal nem látták el az olvasót, de ez legyen a legnagyobb baj, mert ezen kívül rendben voltak a történet és a karakterek is. 

Ajánlom mindenkinek, aki egy gyorsan olvasható, bájos, de ugyanakkor csalafinta regényt szeretne olvasni a vintage és a modern elemek keveredésével.