Dr. Zacher Gábor - Kálmán Norbert: Zacher 3.0 (az én mentőszolgálatom)

Fülszöveg: Dr. Zacher Gábor neve a legtöbbek számára összeforrt a sürgősségi ellátással, a toxikológiával és a közéleti szereplésekkel. Kevesebben tudják azonban, hogy több mint négy évtizeden át rohammentősként is szolgált – csendben, rendületlenül, amolyan zacheresen. Nyugdíjas korba lépve elérkezettnek látta az időt, hogy őszintén meséljen erről.

Ebben a kötetben a tőle megszokott könnyedséggel idéz fel humorral teli, ugyanakkor kőkemény igazságoktól sem mentes történeteket az Országos Mentőszolgálatnál eltöltött idejéből az 1980-as évek elejétől a rendszerváltáson és ezredfordulón át egészen a mai napig. A különböző visszaemlékezésekben olyan kérdések kerülnek terítékre, amelyekről ritkán beszélünk nyíltan: mi történik akkor, amikor emberélet a tét? Hogyan lehet együtt élni a halál napi közelségével? Milyen arcát mutatja a budapesti éjszaka, ha kék villogóval érkezik az ember? És mi köze mindennek a függőségekhez, a kiégéshez, a túléléshez?

A kötet nemcsak Zacher életének fontos pillanataiból épül, hanem megszólalnak benne egykori és máig aktív bajtársak és kollégák, akik velőig hatoló történeteikkel adnak képet arról, mit is jelent mentősnek lenni – nem hivatásként, hanem életformaként.

Mióta az eszemet tudom Dr. Zacher Gábor minden évben a szilveszteri hírek, az életmentéssel összefüggő adások része volt, észrevétlenül edukálta a nézőket, amellett, hogy minden esetben korrekt, kendőzetlen beszámolóival nem lehetett nem odafigyelni Rá, mindegy volt, hogy hány éves az ember. Repültek a petárdák, túladagolások és némi alkohol gyomormosással, a toxikológia legsötétebb bugyrai, a doktor úr kendőzetlenül őszintén bemutatta a kórházi valóságot. Fiatalok és idősek, mindegy volt ki az illető, Ő ott volt a kórteremben, a mentő mellett, ez csak úgy főcímekben a gyerekkori, majd felnőttkori emlékeimből, talán ezek a televíziós élmények maradtak meg leginkább vele kapcsolatban (szerencsére nem személyes tapasztalatok), illetve, hogy egy ideig anyukámmal ugyanabban az intézményben dolgoztak. 

Ezek alapján kíváncsi voltam a Zacher 3.0 című kötetre is. 

Alapvetően pontosan azt kaptam, amit vártam: kiváló történetek, tanítás és őszinte, kendőzetlen magyar valóság a mentőkről és mentettekről. Sok dolog meglepett és el is gondolkodtam, hogy valóban ma mennyire nem foglalkozunk olyan fontos dolgokkal, hogy "jól" hívjunk segítséget, ezt mindenképpen itthon is pótolni fogjuk a gyerekekkel, szerintem pozitív, hogy ilyen "apróságokra" is felhívja a figyelmet a kötet. 

A könyv végéhez érve sok mindent átértékel az ember, tisztelet ébred bennünk egy olyan szakma iránt, aminek nem vagyunk a részesei, de bármelyik pillanatban szükségünk lehet rájuk. 

Szerintem Dr. Zacher Gábor nem fogja tudni szögre akasztani a mentős kabátját és remélem, hogy még sok nyers, őszinte tájékoztatást kapunk tőle, miközben sok életet mentenek meg bajtársaival együtt. 

A fotót igyekeztem a könyvhöz és a doktor úr személyiségéhez kapcsolódóan színesre, vibrálóra elkészíteni, remélem sikerült megragadnom a személyiségét és a könyv tartalmát a fotóval is. 

Szerintem érdemes elolvasni ezt a ismeretterjesztő életrajzi kötetet, mert nem könnyű olvasmány, de hiánypótló a témában és talán az olvasás után mindenki kicsit más szemszögből fog a mentésre, a mentésben résztvevőkre tekinteni.

Interjú Izolde Johannsennel - A Birodalom tengeri bástyái sorozat fantasztikusan író szerzőjével

Izolde Johannsennel Michael T. Marble-vel közösen jegyzett, szeptember 2-án megjelent második világháborús témájú regényük, a Birodalmi kalóz kapcsán készíthettem interjút. 

Az írónő korábban megjelent sorozatai A kárhozat  éjjele és a  Kobzos éneke mellett széleskörű érdeklődésre tarthat számot a most induló Birodalom tengeri bástyái sorozat is.

Jelen sorozat a 2. világháború tengeri vonatkozásait dolgozza fel nagyon részletesen és olvasmányos formában. Az írónő hangvételének köszönhetően a női olvasók számára is érdekes és tartalmas olvasmány lesz, ezt ígérem.

 A sorozat első része az Admiral Graf Spee birodalmi páncéloshajó portyázását, pusztulását és az Altmark történetét állítja középpontba, a sorozat következő része pedig már a híres csatahajó, a Bismarck történetét fogja megeleveníteni. 

INTERJÚ

Kérlek, mesélj írói munkásságodról az olvasóknak, illetve arról, hogy mit lehet tudni rólad, mint magánemberről!

- Nappal, egy szakrendelőben dolgozom asszisztensként. Nagyon jó a munkaidő beosztásom, mert a délutáni műszak napján egész délelőtt a kutatásoknak és a fordításoknak szentelhetem az időt – amiből soha nincs elég. Kutatási területem ugyanis a II. világháborús német birodalmi haditengerészet és erről a témáról nagyon kevés a magyar vonatkozású anyag, ezért német és angol szakanyagból dolgozom. A lefordított anyag birtokában aztán éjjelente dolgozom az épp soros kézirat fejezetein.

Bemutatnád az olvasóknak szerzőtársadat, Michael T. Marble-ét?

- Michael T. Marble az 1939-1945 című hadászati-hadtörténetiblog szerkesztője. 2015-ben kértem fel mint hadászati szakértőt, a közreműködésre, így a kéziratban szerzőtársként dolgozott mellettem. A regény honlapját is ő állította össze valamint a honlapon feltüntetett térképek is a közös munka eredményeként készültek el.

Mikor és milyen hatásoknak köszönhetően döntötted el, hogy könyvet írsz a második világháborúról és azon belül is annak tengeri vonatkozásairól?

- Már középiskolás koromban is kiemelten foglalkoztam a német történelemmel, de akkor még a szárazföldi hadszínterekre és az adott év politikai aspektusaira koncentráltam. Később, amikor az egyik kalózregényemhez korhű leírásra és némi kézzel fogható tapasztalásra volt szükségem, elmentem a TIT hajózástörténeti Klub előadásaira és egy teljesen új világot ismerhettem meg ezáltal. Megismerkedtem a tengereken zajló csatákkal és kiderült számomra, hogy a vitorláshajókon túl van egy izgalmas, általam addig még fel nem fedezett világ. 2004-ben kezdtem komolyabban foglalkozni a tengereken zajló ütközetekkel. Mivel az iskolai tananyagokból a nagy vízi ütközetek rendre kimaradtak, élvezettel vetettem magam ennek az új történelmi anyagnak a fellelhető magyar vonatkozású anyagába. Az érdeklődésem elsősorban a hadihajók kapitányainak életrajza felé irányult, később azonban rájöttem, hogy a kép nem lehet teljes a parancsnokságuk alá tartozó hadihajók története nélkül. Mivel azonban teljes összefoglaló képet még csak dokumentumanyag formájában sem találtam, ezért neki láttam egy saját sorozat elkészítésének. A sorozat terve szerint az Erich Raeder nagyadmirális által felvázolt Z-terv alapján szeretném bemutatni a németek felszíni hadiflottáját.

Kérlek, mesélj pár szóban a könyvről és arról, hogy most éppen min dolgozol!

- A sorozat első regénye idén szeptember elején jelent meg. Az Admiral Graf Spee páncéloshajó, ismertebb nevén „zsebcsatahajó” és ellátóhajója az Altmark történetéről szól – kiemelten bemutatva Hans Langsdorff sorhajókapitány, a hajó parancsnoka életútját és a hajóhoz fűződő tevékenységét. A regény különlegességét az adja, hogy sem a hazai, sem a világirodalomban eddig nem jelent meg összefoglaló történelmi nagyregény ebben a témában. Külön érdekesség a könyv végén található teljes Hans Langsdorff életrajz és a kiegészítő szakmai anyagok, melyek 10 év kutatását zárják le. Azaz 1939-2015-ig a történettel kapcsolatosan, minden fellelhető benne. Úgy szoktam emlegetni, ha a besorolását kérdezik, hogy ez egy hajózási-hadászati-életrajzi-történelmi regény.

Jelenleg a sorozat második részén dolgozom, ami a Bismarck csatahajó küldetését és bukását mutatja be, annak parancsnoka Ernst Lindemann életrajzán keresztül. A koncepció ugyanaz marad, tehát egy olyan átfogó képet kapunk, ami egyedülálló a hazai hadászati irodalomban. Történelmileg ekkor már 1940-41-es háborús Németország mindennapjai következnek ez is nagyon érdekes adaléka lesz a regénynek – pl. a katonatisztek családjainak bemutatása, mit éltek át mialatt a férfiak a tengeren teljesítettek szolgálatot.

A legfontosabb dologról azonban még nem beszéltem: a csapatomról. Összeállítottam egy szakértői csapatot, akikkel együtt dolgozom. Rajtunk írókon kívül még hat tagot számlál a „Kriegsmarine-csoport” szakmai lektorokat, bloggert, szerkesztő-lektort és a téma ma élő legnagyobb külföldi szakértőjét, aki levelezés útján segítette értékes tanácsaival a kézirat alakulását.

Mit jelent számodra az írás?

- Számomra az írás már rég túlnőtt a hobby keretein. Munkásságommal egy új még feltáratlan terület bemutatásán fáradozom, szeretném még árnyaltabbá, részletesebbé tenni a II. világháborús éveket, melynek pillanatai alól senki nem vonhatja ki magát.

Elmesélnéd, hogy hogyan jutottál el a könyvkiadásig, milyen út vezetett az első regényed megjelenéséhez?

- Szerzői kiadásban jelennek meg sorozataim, mert én kifejezetten rétegkönyveket írok. „A kobzos éneke” sorozat kalandregényekből áll, „A kárhozat éjjele” egy történelmi misztikus fantasy sorozat és most „A birodalom tengeri bástyái” című hadtörténeti sorozat sem éppen az a nagy tömegeket megmozgató trendi téma. Így aztán egyetlen hazai nagy kiadó sem vállalta fel a könyvek kiadását. A visszajelzések azonban arra engednek következtetni, hogy igenis van igény a réteg-irodalomra, szakirodalomra és ezek a könyvek is megtalálják a célközönségüket. Az Underground Kiadó épp ezt az utat célozta meg és én nagyon örülök annak, hogy immáron három éve dolgozom együtt velük és mindhárom sorozatomat ők gondozzák.

Van olyan író, aki inspirál?

- Mindhárom sorozatomat más és más író inspirálta. Most, a háborús könyv kapcsán kiemelném Erich Maria Remarque munkásságát, mert az ő regényein nőttem fel. Női íróként nagyobb elismerést azt hiszem nem is kaphattam volna, mint amikor Cselenyák Imre írótársam az alábbi szavakkal nyilatkozott a történethez kapcsolódó „Háborús idők” című novellámról:  olyan eleganciával írták meg mintha írója egy angol lord lenne. Ezen felül gratulált a férfias empátiához, ami a történetet végigkísérte. Háborús pillanatokról, csatákról, sikert és kudarcot megélő férfiakról írok, hadászati témában. Nem könnyű vállalkozás – de a jelek szerint jól sikerült.

Megmutatnád az olvasóknak, hogy hol és hogyan alkotsz?

- Éjjelente amikor a család nyugovóra tér, akkor a nappali egy vihar dúlt könyvtárrá változik, szótárakkal, jegyzetekkel, térképekkel. Mind a két számítógép bekapcsolva villog és én hatfelé figyelek, egyszerre levelezek és vitatkozok a csapatom tagjaival, kutatok és írok és közben rettentően élvezem ezt az új életfeladatot. A Kriegsmarine-csoport minden tagja rendkívül lelkes, alig várják a készülő fejezeteket, amit aztán ízekre szednek és mikor felbukkan a kezeik közül, sokkal jobb lesz mint volt, nekem nincs más dolgom csak a rengeteg piros javítást, áthúzást és betoldást letisztázni, hogy a legvégén a lektorunk szigorú rostáján is átmenjen a történet.

Köszönöm szépen az interjút!

                              

A könyv vonatkozásában további érdekességekért ide látogathatsz: 

1939-1945 blog.hu

A birodalmi kalóz blog

A birodalmi kalóz facebook oldala

A gránátok a becsületért facebook oldala

További értékelések a könyvekről és interjú Izolde Johannsennel:

Letya.hu oldalon

Gabo oldalán

Interjú Valcsicsák Zoltánnal, avagy álmomban Bhutánban ébredtem

Talán kevesen tudják, hogy a Szerzői könyvkiadás blog egyik írója vagyok, így ott is jelennek meg cikkeim. Az ott megjelent írásaimat nem szoktam a könyves blogomra áthozni, de ezúttal kivételt teszek, mert egy nagyon értékes íróval, Valcsicsák Zoltánnal volt alkalmam interjút készíteni. 

Úgy érzem, hogy ez az interjú érdemes arra, hogy minél szélesebb körben elérhető legyen és még több, az utazásra és egzotikus tájakra fogékony olvasóhoz jusson el. 

Valcsicsák Zoltán könyve inspiráló, színes és tartalmas. Megmutatja, hogy be lehet mutatni egy egészen kicsi, de ugyanakkor egzotikus országot olyan részletesen és szeretettel, hogy az olvasó úgy érezze, hogy muszáj a saját szemével is meggyőződni arról, hogy hogyan lehet valami ennyire szép és harmonikus, mint Bhután.

Mikor és milyen hatásoknak köszönhetően döntötte el, hogy könyvet ír az utazásairól és Bhutánról?

A 2000-es évek közepén, amikor egy nemzetközi alapítvány regionális igazgatójaként dolgoztam, több olyan boldogság-listával találkoztam, amelyeken Bhután előkelő helyet foglalt el, többen dicsérték egyensúlyra és a természettel összhangra törekvő, példaértékű fejlődési modelljét. Ekkor hallottam először az országról, majd az általuk bevezetett Bruttó Nemzeti Boldogságról. Mindez, illetve buddhista életszemléletük kíváncsivá tett, szerettem volna eljutni oda. Hamar kiderült azonban, hogy ez nem könnyű, nagyjából le is tettem róla, majd egy szerencsés londoni találkozás megnyitotta számomra az elzárt ország kapuit, és 2011 januárjában leszálltam a világ egyik legveszélyesebb repterén. Akkor csupán néhány hónapra mentem önkéntesnek, de életem megváltozott és „bhutanizálódtam” és azóta minden évben több hetet, hónapot töltök az országban. Már első utam során indítottam egy angol nyelvű blogot és később, amikor kiderült, hogy még senki, soha nem írt magyar könyvet Bhutánról, az is megfogalmazódott bennem, hogy ez az én feladatom lesz. Ezt viszont könnyebb volt elhatározni, mint megtenni...

Kérem, meséljen pár szóban a könyvről! Jelenleg dolgozik új köteten?

Az „Álmomban Bhutánban ébredtem” 376 oldalas kötet, amely személyes napló, részletes útikönyv és portrékötet egyben egy távoli, elzárt himalájai buddhista királyságról. 32 oldalnyi színes képpel, sok hasznos információval és lélekemelő történettel. Az olvasó mindent megtalál benne Bhutánról: az ország földrajza, régiói, nemzeti parkjai, történelmi alakjai és a királyok élete, az ottani tantrikus buddhizmus, a világon egyedülálló építészet, a modernizálódás és a gyors változások, ünnepek, receptek, utazási információk. Ráadásul mindez hiteles források alapján, szórakoztató tálalásban, személyes utazásokon keresztül. És ami talán a legizgalmasabb: a világon először bhutániakkal készült interjúkon alapuló személyes portrék is bekerültek a könyvbe. Főleg ez utóbbi miatt a könyv nemzetközi érdeklődésre is számíthat, és jövőre szeretném megjelentetni angolul. Ez nem a magyar kötet fordítása lesz, hanem egy átszerkesztett, új könyv, még több interjúval, az angol nyelven olvasók igényeihez alakítva. Hosszú távú tervem emellett az, hogy magyarra fordítsak néhány bhutáni könyvet, hogy a magyar olvasók még közvetlenebbül találkozhassanak a bhutáni kultúrával.

Mit jelent az Ön számára az írás?

Én nem vagyok hivatásos író, ez az első könyvem, és több éven keresztül írtam. Idő kellett mire rájöttem, hogy a könyveket nem a fejével, hanem egy másik, kevésbé nemes testrészével írja az ember. Igen, bizony, seggelni kell, méghozzá rendszeresen, különben a könyv csak álom marad. Amikor nem vártam az ihletre, hanem édesapám tanácsára elkezdtem rendszeresen, minden nap valamennyit írni, akkor lettem igazából termékeny. A másik dolog, hogy a könyvírás első ránézésre magányos sport, de számomra, az utazásaimmal összekapcsolódva, izgalmas csoportélménnyé vált és számos új ajtót nyitott meg, új embereket ismertem meg. Egyikük Szegedi Mónika, tibetológus, aki a könyv buddhizmusról szóló fejezetét lektorálta. Mások tanácsaikkal, javaslataikkal, és a könyvbe is bekerült lelkes ajánlásaikkal járultak hozzá a könyv sikeréhez: Karma Phuntsho, Francoise Pommaret, Zsolnai László, Jaksity György és természetesen Szabó István, aki a szép borítótervért, az elegáns tipográfiáért felelt. Emellett a családom is sokat segített, főleg a szerkesztésben. 

Hogyan jutott el a könyvkiadásig? Milyen nehézségekkel találkozott a folyamatok során, addig míg a könyv nyomtatott formában is elérhetővé vált?

Számos könyvkiadó szívesen kiadta volna a hiánypótló könyvet, de az általuk - az eladott könyvek után - ajánlott 5-8%-os részesedés szánalmasan alacsony, és az alkotói folyamat teljes leértékelését mutatja. Képzeljük el, hogy ha sikerülne 500 példányt eladni a könyvemből – ami komoly eredmény lenne - és ezt egy kiadón keresztül tenném, a végén kb. 120-190 ezer forint ütné a markom. Több évi munkáért, az alkotói tehetségéért, az utánajárásért, az interjúkért, a fotókért kb. egyhavi bér. Ezért inkább mi adtuk ki és alapvetően mi is terjesztjük az interneten a www.bhutankonyv.hu oldalon, illetve nyilvános rendezvények segítségével. Nemrég néhány könyvesboltba is bevittük, hogy az olvasók még szélesebb rétegeihez jusson el. A legnagyobb nehézség a terjesztésen túl számomra az volt, hogy kitartó kutatómunkával hozzáférjek a lehető leghitelesebb információkhoz. Ehhez elengedhetetlenek voltak az évenkénti bhutáni utazásaim és a kapcsolatépítés, amelynek nyomán hiteles emberekhez jutottam el. Minden tiszteletem azoké, akik néhány hetes bhutáni turistaút után írnak az országról, de sajnos az ilyen beszámolók inkább futó benyomásokon és az idegenvezető szubjektív történetein alapulnak, mint magán a valódi Bhutáni Királyságon. Az én célom az volt, hogy a magyar olvasók egy átfogó, részletes, de olvasmányos könyvhöz jussanak, amely elrepíti őket Bhutánba vagy segít felkészülni a nagy utazásra. Remélem ez sikerült!

Az íráson kívül, magánemberként mit tudhatnak Önről az olvasók?

Engem először a buddhizmus, a fenntartható fejlődés és a kalandvágy vitt Bhutánba, ahol az életem megváltozott és azóta a legtöbb időmet ennek az országnak és a vele kapcsolatos témáknak szentelem. A Magyar-Bhutáni Baráti Társaság elnökeként önkénteseinkkel számos rendezvényt szervezünk, többek között mi hoztuk tető alá a világ első bhutáni filmfesztiválját is! Sok előadást tartok az egész országban, meghívásra szívesen megyek mindenhová, sok történetet és fotót osztok meg. Emellett csoportokat és delegációkat vezetek Bhutánba, legutóbb hagyományos magyar íjászokkal mentünk, fantasztikus élmény volt, mindkét fél számára. Helyismeretemet kihasználva, a velem utazóknak lehetőséget teremtek arra, hogy Magyarországon egyedülállóan, olyan bhutániakkal találkozzanak, akikkel az egyszerű turista soha nem tudna.

Jelenleg az egyik legizgalmasabb projektem egy olyan társadalmi vállalkozás, amelynek a célja tehetséges bhutániak támogatása és termékeik piacra juttatása. Ez több évre le fogja kötni az energiáimat. Legjobban mégis azt szeretem, amikor gondolatlan, éber derűvel sétálok a bhutáni hegyekben vagy leülök egy buddhista templom több száz éves fadeszkáira és beszívom a füstölők tudattágító illatát...

Az interjú folytatásáért kattints a Szerzői könyvkiadás blogra, ahol további színes tartalommal várnak a szerkesztők!