Mallory Arnold: Hogyan éljünk túl egy horrortörténetet

 Fülszöveg: Üdvözlünk a Queen-kúriában! Ha túléled… nos, lesz mit mesélned.

Hét író belép egy kúriába.

Vajon túlélik a történetet, amely odabent vár rájuk?

Amikor a legendás horrorszerző, Mortimer Queen meghal, írók egy csoportja meghívást kap végrendeletének felolvasására abban a reményben, hogy részesülhetnek hatalmas vagyonából. Mindannyiukat különleges kapcsolat fűzi az irodalmi ikonhoz: némelyik kötelék ismert, mások csak most kerülnek napvilágra. És akadnak köztük olyanok is, akik már régóta várják az alkalmat, hogy az író nyomdokaiba léphessenek.

Ám amikor megérkeznek a grandiózus kúriába, nem örökség várja őket, hanem egy játék. A szabályok egyszerűek: fejtsék meg a rejtvényt, és továbbjuthatnak a következő szobába. Ha kudarcot vallanak, a ház magával ragad közülük valakit.

Mert a Queen-birtok Mortimer családjának csontjaira épült, és mint minden igazi horrortörténetben, ez a ház… nagyon, nagyon éhes.

A Hogyan éljünk túl egy horrortörténetet ötvözi az A családomban mindenki gyilkos szellemes, zárt szobás izgalmait Az Usher-ház végének kísérteties horrorjával. Ez az éles, maróan gúnyos és sodró lendületű thriller arra késztet minket, hogy elgondolkodjunk: valójában hogyan is születnek a legjobb rémtörténetek?

Nagyon tetszett az alaptörténet, egy kúria, bezárt karakterek, feszkó és mindez pár horrorisztikus motívummal megtámogatva. 

Hányan megírták már ezt, ugye? Tud újat mutatni az író? 

Derítsük ki! 

 

A történet egy ismert horror témában alkotó híres író halála után kezdődik, aki végrendeletében meghívja néhány kollégáját a baljsó kúriájába, akik szépen meg is jelennek némi hagyaték reményében. 

Mi lesz ebből?

Nos… semmi jó.

Mortimer Queen nem egyszerűen örökséget hagy maga után, hanem több rejtvényt, kulcsokat az általa életre hívott szabadulószobáihoz, mert bizony itt az egész ház egy nagy rejtvény.  A vendégek pedig ezúttal maguk is egy horror storyban találják magukat. 

Az óra ketyeg, a ház pedig figyeli a vendégeket és játszik velük, ők pedig eleinte egymással, majd az idővel és a saját kétségbeesésükkel. 

 

Ami igazán tetszett benne, hogy nem egy szokványos kísértetjárta házat vagy szimpla menekülős történetet kapunk. Az író nagyon durván összekuszálta a klasszikus horror elemeit egy szabadulószoba minden pozitívumával, izgalmas rejtvények, amik időre, azaz életre-halálra mennek és kiváló feszültségteremtéssel a karakterek között. Emellett bírtam a fekete humort is, mivel a regényben csupa olyan karaktert vonultatott fel, akik közel sem kedvelhetőnek, tele van az életük titokkal és ijesztő gondolatokkal van megtöltve a fejük és lelkük is, amit egymás ellen sem félnek használni. 

Igen, én a karakterek miatt szerettem meg ezt a történetet, az, ahogy keresik a viszályt, titkon a borzongást és felébrednek a saját kételyeik, elfojtott indulataik, vágyaik, zseniális. Abszolút érdekes karakterábrázolás és a legjobb, hogy saját kis novellákat kapunk, mintegy kitekintőket, amik megszakítják, de mégis előre viszi a történetet és a kibontakozó cselekményeket. 

 

Szerettem, hogy az író több szemszöget váltogat, így folyamatosan változott a karakterekről kialakított első benyomásom, néha elvesztem az eseményekben, de ahogy haladtunk előre egyre nyugtalanítóbbá is vált az egész történet. 

 

Összességében egy izgalmas, dinamikus és karakterközpontú történet, ahol a rejtvények és a túlélés kerül a középpontba, de a horrorhangulatot itt nem kell túlértékelni, hanem egyszerűen csak hagyni, hogy ez a kúria bevonjon minket is a történetbe, mert a Ház, ami végül igazán megadja azt a pluszt a történetnek, ami miatt jó volt olvasni, még annak ellenére is, hogy korábban már legalább 20, hasonló tematikával rendelkező könyvet olvastam.

A könyv elérhető a Multiverzum Kiadónál.

M.K. Oliver: Szociopaták kézikönyve a jó házassághoz

 Fülszöveg: EGY HULLA HEVER A NAPPALIMBAN.

A rendőrséget nem tervezem kihívni, mivel én szúrtam le a betolakodót. Ha őszinte akarok lenni, összesen hétszer. Az ember nem is gondolná, milyen nehéz megölni valakit egy zöldségvágó késsel.

Mielőtt találgatni kezdenél: nem a férjem az. Kétségtelen, hogy töketlen alak úgy a szexuális életünkben, mint a munkahelyén, de ezért még nem ölném meg. Van most fontosabb dolgom.

Például be kell valahogy nyomnom a nagyobbik lányunkat a legjobb iskolába, és megtaláltam álmaim házát Hampsteadben, amire le akarok csapni. Meg el kéne rejtenem ezt a holttestet is.

EGY NŐ MUNKÁJA SOSEM ÉR VÉGET.

MEGTEREMTETTEM A TÖKÉLETES ÉLETET, ÉS NEM FOGOM HAGYNI, HOGY BÁRKI ELVEGYE TŐLEM.

Vajon mennyire normális, hogy imádtam ezt az abszurd történetet és drukkoltam Lalla-nak, aki egyébként nem is kicsit szociopata?

Egyre többször hoznak az írók olyan karaktereket, akik a spektrumon mozognak, de mégis közel kerülnek az olvasókhoz és még szimpatizálni is lehet velük. Trend ide vagy oda, nekem bejön ez a koncepció.

Imádtam, hogy Lalla mennyire manipulatív, érzelemmentes, számító és nagyon sajátos a problémamegoldó képessége és akkor még enyhén fogalmaztam. A családja és a baráti köre tipikus újgazdagok, de a problémáik ehhez mérten sajátosak, Lalla pedig jó baráthoz, feleséghez méltóan megoldja ezeket, de elveszti a fonalat és egyre nagyobb bajba sodorja Önmagát és környezetét.

Tetszett, hogy a múltja őt is kísérti, de egyszerűen a nemet nem ismeri és a végére nagyon meglepő lezárást kapunk, biztos nem erre szamítottam, amikor elkezdtem olvasni, de így utólag azt mondom, hogy nem is lehetett volna jobb.

Az író jól hozza a női karaktereket és a háttérszereplő férfiakat, annak ellenére, hogy ő is az erősebbik nemhez tartozik, nagyon bírom, hogy a férfias gondolkodás egy női karakterben ilyen izgalmasan bontakozik ki.

A stílus humoros, de mégis morbid, a történet laza, de végig pörög és a morális kérdések is nagyon jól passzoltak a karakterekhez. 

 Egyébként elgondolkodtató, hogy egyre jobban kitolódik az a bizonyos ingerküszöb -magamon is érzem-  és szuper az, ahogy az írók ezt meg tudják lovagolni, de lehet, hogy csak egyszerűen jól szórakozunk egy negatív attitűddel rendelkező karakterrel, mert végre kitőrhetünk általa a megszokottból. Ezen még gondolkodnom kell, de nagyon remélem, hogy lesznek még ilyen történetek és bátor írók, mert én nagyon bírom az erkölcsileg megkérdőjelezhető karaktereiket. 

Nem ígérem, hogy Lalla Rook mindenkinél működni fog, de egy esélyt érdemes adni a regénynek.

A könyv elérhető a Magnólia Kiadónál.

Sarah Beth Durst: Az elvarázsolt üvegház

 Fülszöveg: Egy új, önállóan olvasható történet a Bűbájok boltja világából!

A birodalom túlsó végén, egy eldugott kis szigeten, ahol éneklő virágok nyílnak, mézes sütemény illata száll a levegőben, és a szerelem is mézzel van átszőve…

Terlu Perna egyedül volt. Ezért megszegte a törvényt, és varázslattal teremtett egy öntudattal bíró póknövényt. Büntetésül fából faragott szoborrá változtatták, és elrejtették az Alyssiumi Nagy Könyvtár északi olvasótermének egyik félreeső szegletébe.

A története itt akár véget is érhetett volna… De egy téli napon Terlu felébred egy szinte teljesen elhagyatott szigeten, ahol száz meg száz elvarázsolt üvegház sorakozik. Fázik, éhes, és úgy tűnik, az egyetlen emberi lakó egy zsémbes kertész.

Legnagyobb meglepetésére a mogorva Yarrow mégis befogadja: meleg ruhát, puha ágyat és frissen sült mézes süteményt kínál neki addig, amíg Terlu készen nem áll arra, hogy hazatérjen.

Csakhogy Terlu nem akar hazamenni.

Ahogy egyre jobban megismeri Yarrow-t – aki minden mogorvasága ellenére kifejezetten szeretetreméltó tud lenni –, rájön, hogy a szigetet fenntartó varázslat lassan elhal, és az üvegházak lakói veszélyben vannak. Terlu tudja, hogy segítenie kell, még ha ez újra törvényszegéssel is jár.

Ezúttal azonban nincs egyedül. Yarrow és egy érző rózsa segítségével Terlunak egy réges-rég elhunyt varázsló titkait kell megfejtenie, ha meg akarja menteni a szigetet – és ha esélyt akar adni magának egy új életre, talán még a szerelemre is.

Az elvarázsolt üvegház kedves, szellemes és szívmelengető történet második esélyekről, a varázslatról, amit a törődés rejt, és arról, hogy néha egy mézes sütemény is elég a boldogsághoz.

Karácsonyi ajándékként kaptam meg az írónő új regényét, ami egy igazi téli cozy fantasy, telis-tele beszélő növényekkel, szárnyas macskával, megannyi kedves szereplővel és természetesen egy jó adag mágiával. 

A történet a Bűbájok boltja folytatása, de teljesen önállóan is olvasható, hurrá, mert én pont kimaradtam az első részből. 

Terlu Perna - aki korábban könyvtáros volt a mágia fővárosában - egy elvarázsolt, üvegházakkal teli szigeten ébred  szoborszerű létezéséből, amibe a tiltott mágia használat miatt kirótt büntetése miatt száműzték és ezzel örök magányra kárhoztatták. Egy váratlan fordulatnak köszönhetően a szigeten a magány helyett megannyi mágiával és Yarrow-val, a hely egyetlen lakójával, a magányos kertésszel találkozik. A rideg, téli környezetben az elvarázsolt üvegházak hoznak varázslatot és melegséget, ami lassan az olvasó és a szereplők szívét is megmelengetik.

  A történet tökéletes vetülete a szeretetnek, a kitartásnak, az újrakezdésnek, a barátságnak és az emberi kapcsolatok fontosságának, de a félelmek is gyönyörűen beépülnek ebbe az elvarázsolt történetbe. A regény lassan építkezik, néha azt is éreztem, hogy túlságosan lassan bontakozik ki az írónő által megálmodott csodavilág, maga az elvarázsolt sziget, ahol bármi lehetséges. Ezáltal, hogy lassan épül fel a történet a szereplőket és belső gondolataikat is nagyon lassan, de mindenre kiterjedően ismerjük meg. 

Tetszett, hogy nem voltak eget és földet megrázó fordulatok (nem illett volna ebbe a világba), de az érzelmi erő egyszerűen átható és letaglózó volt az olvasás során, ezért lett kedvencem ez a meseszerű fantasy történet. 

Szerettem, hogy magában hordozza az otthon melegét, a létezés apró rezdüléseit, az érzelmek sokszínűségét, fontosságát, legyen szó földi halandókról vagy éppen elvarázsolt élőlényekről.

Ez a történet egy melengető gyógyír a léleknek, főleg ebben a téli időben, bekuckózva kívánni sem tudtam volna kellemesebb évindító olvasmányt Terlu és Yarrow történeténél. 

Apropó, el ne felejtsem Smaragord-t, a szárnyas macskát, akiről muszáj beszélnem, mert ellopta a történetet, minden egyes megmozdulása cinikus, de mégis édes, például az, ahogy üldözi az apró sárkányokat vagy az, ahogy bebújik a takaró alá és várja Terlu-t, értitek, egyszerűen nem lehetett nem szeretni. 

Szívből ajánlom mindenkinek, aki élete során csak egyszer is ragaszkodott növényhez vagy állathoz és most a lelke vágyik némi  romantikával átitatott varázslatra is.

Azt gondolom, hogy a magányból kialakuló remény mintapéldája ez a történet, nálam abszolút kedvenc cozy fantasy lett.

Takács Éva Az ​alagút (A lány a valóság peremén 1.)

 

Fülszöveg: Egy lány, aki az útját keresi.

Egy táltos apa, aki fizikusnak állt.

Egy fenyves, ami ezer titkot őriz.

A huszonhat éves Noémi elégedetlen budapesti életével. Adrienn-nel, bohém festő barátnőjével egy öreg lakó­telepen él, könyvelőként dolgozik, a barátja egy multi szorgos hangyája. Kívülről idillinek tűnik, Noémi egy nap mégis úgy dönt, rövid időre hátat fordít, és hazalátogat.

Szeleskőn nemcsak édesanyja fogadja szeretettel, hanem az egész falu. És valami rejtelmes is várja… Ahogy egyre többet beszélgetnek a fiatal agrármérnökkel, Istvánnal, hamar rádöbbennek: éjszakáról éjszakára ugyanazok a múltbéli események jelennek meg álmaikban.

Az álmok a szeleskői alagúthoz vezetik őket. Noémi fizikus édesapja itt vesztette életét, miközben méréseket végzett a fenyves legmélyén.

De vajon mit talált az édesapja?

Ki az a titokzatos, fekete ruhás nő az álmokból?

És… kié volt a smaragdköves gyűrű?

 A regény egyszerre misztikus, andalító és elgondolkodtató, bevallom szeretem az ilyen összetett tematikát.  A központi karakter Noémi, akinek érdekes gondolatai hálójában bolyongunk az olvasás során, ahol a valóság és az emlékezés határán összemosódnak az álmai. Egy meglepő közös álom révén kapcsolódik be a szeleskői kalandba István, aki szintén valamilyen módon részese a kibontakozó rejtélynek.

 Az alagút egy utazás, rejtélyes olvasmány, ezért és a kis magyar falu miatt számomra szeretem olvasmány lett, közel került hozzám Noémi karaktere. Úgy gondolom, hogy az írónő szép lassan építi fel a történetet, nem siet azzal, hogy mindent azonnal elmagyarázzon inkább csak sejtet és szépen engedi, hogy mi, olvasók magunk rakjuk össze az eseményeket.

A történet hangulata egyedi, néhol szomorkás, néhol az elhagyatottság érzetét kelti, de ugyanakkor pulzál is, ami számomra érdekes kettősség volt. A felbukkanó félelem pedig megadja a történet lényegét. Olyan könyv, ahol legalább annyira fontos az, ami nincs leírva, mint az, amit megmutat. Ahogy írtam is, ez a regény egy utazás, útkeresés, kapocs a múlt és a jelen között, amit összeköt a rejtély.

A karakterek számomra érdekesek voltak, tetszett az, ahogy gondolkodtak, a párbeszédek jól felépítettek voltak. Összességében nagyon kellemes volt olvasni ezt a spirituális elemekkel átszőtt thrillert.

Külön élményt jelentett, hogy a könyvhöz tartozó box apró meglepetéseket rejtett, amelyeket az olvasás során a megadott instrukciók alapján bontogathattam. Ezek a kis tárgyak finoman hozzátesznek az olvasási élmény megéléséhez és személyesebbé teszik az azt.  A meglepetéseket nem mutatom meg, de volt köztük, illatos és ízes, szép és szerencsét hozó is. Imádtam bontogatni, kész csoda, hogy kibírtam az adott fejezetekig, de megérte várni. 

Ha Te is szeretnél egy kiváló, a magyar vidéket megjelenítő lélektani regényt olvasni, akkor érdemes beszerezni Takács Éva regényét.

Kapinya Viktória: Hagyaték extrákkal

 Fülszöveg: 

A Németországban élő Anna világa összeomlik, amikor végső búcsút kell vennie szerelmétől, a nála több mint harminc évvel idősebb Karltól. Miközben édesanyja, Márta és barátnője, Dina támogatásával szembenéz a gyásszal, a Szegedről származó nőnek nemcsak a párja után maradt káoszt kell felszámolnia, de némi extra bonyodalmat is kap a nyakába. Karl ugyanis hiába adta be halála előtt a válókeresetet, az megkésve ért oda feleségéhez, a hetvenes Paulához, így a nő a végrendelet ellenére kiveheti a maga részét a „közös kasszából". A pénzügyi és jogi hercehurca tetejébe az exfeleség bejelenti, hogy élni kíván a néhai férje nevén lévő ház lakhatási jogával, és mivel épp nincs hová mennie, beköltözik a fiatal nőhöz. Paula érkeztével megkezdődik a hajsza: a hagyatékkal együtt megöröklik Karl bizarr ismerősi körét, meg kell küzdeniük a német nő szenvedélybeteg fiával, a szegedi szülők idilljének a fejre állásával, Paula titkos kalandjaival, egy spanyol tánctanár, valamint egy veszélyes alak felbukkanásával is, amivel párhuzamosan egymás szándékos ellehetetlenítésén is munkálkodnak. Vajon kerül-e méreg valamelyikük kávéjába a hagyatéki tárgyalásig, vagy csak ártatlan párbaj az övék?

Kapinya Viktória regénye megtörtént eseményeken alapszik, hisz az élet a legnagyobb forgatókönyvíró, még ha sokszor abszurdnak tűnik is a végeredmény. A vágtató történetben négy különböző női sorsba nyerünk betekintést, miközben a gyász véget nem érőnek tűnő hullámvasútján ülve ráébredünk: mégis van remény az itt maradtak számára a halál után, ha nem temetjük el magunkban örökre a humorunkat is.

Eddig azt gondoltam, hogy a humor és a gyász nem férnek meg egy helyen, pláne nem ugyanazon regényben.  Kapinya Viktória új regénye, a Hagyaték extrákkal bebizonyította számomra, hogy megszólaltatható egy igazán friss, szellemes és mégis mélyen emberi történet arról, mihez kezd az ember, ha a gyásztól az élete egyik pillanatról a másikra kifordul a sarkaiból.

 Anna idősebb szerelme, Karl váratlan halála után hirtelen a volt feleséggel egy lakásban, egyúttal furcsa helyzetekben és érdekes emberek társaságában találja magát. 

Olvasóként Annával együtt rájövünk, hogy a legváratlanabb helyzetekben is rejlik valami gyógyító, fény az újrakezdéshez az érzelmi hagyatékok méltó megőrzése mellett.

A történetben finoman keveredik a humor és a líraiság. Kapinya Viktória jellegzetes írói stílusa közel hozza hozzánk a karaktereket, Annát, az édesanyját, a barátnőjét és még Karl volt feleségét is, így velük együtt az érzelmek széles skáláját is megélhetjük, mert annyira eltérő jellemek, hogy kialakul egy színes jellempaletta. 

A regény igazi extrákkal kedveskedik az olvasóknak, a legmélyebb érzelmektől egészen az újrakezdés felemelő érzéséig, én nagyon szerettem azt, ahogy ezen az úton Viki végigvezetett minket a szereplőkkel együtt a végső konzekvenciákig.

Úgy gondolom, hogy a Hagyaték extrákkal erőssége az, ahogy lazán, de mégsem félvállról, hanem nagyon mélyen formálja, alakítja és von be minket, olvasókat a legnagyobb érzelmi dilemmákba. Szeretem azokat a könyveket, amelyeken egyszerre lehet  nevetni és sírni is lehet, miközben észrevétlenül fontos gondolatokat formálhatunk, az életről, elmúlásról, továbblépésről.

Anna karaktere nagyon jól megformált, az érzelmeket rajta keresztül nagyon életszerűen tudta megjeleníteni az írónő, ami plusz pozitívum, hogy szinte éltek a szereplők, nem akasztott meg az olvasás során egyikük sem, mert annyira jól voltak életszerű jellemvonásokkal felruházva.

Szívből ajánlom mindenkinek, aki mélyebb gondolatokra vágyik, de szereti az élet humoros oldalát is megtapasztalni.Egy igazi érzelmi hagyaték ez a regény, a gondolatok velünk maradnak. 

Igaz történet, amit valóban csak az élet képes írni. Elképesztő, felemelő!

A regény elérhető: Líra

J.D. Barker: Valami az emeleten

Fülszöveg: Egy kísértetház születéséhez valakinek előbb meg kell halnia.

New Castle-ben, az álmos partvidéki kisvárosban a tizenhét éves Billy Hasler élete hamarosan borzalmas fordulatot vesz. Amikor legjobb barátja, David Spivey örököl egy titokzatos házat egy közeli szigeten, úgy tűnik, tökéletes helyet találtak arra, hogy együtt töltsék az utolsó nyarukat a főiskola előtt. Nincsenek szülők. Nincsenek szabályok. Nincsenek következmények.

Miközben elmélyednek a sziget sötét történelmében, felébresztenek egy ősi, gonosz erőt, amely generációk életére volt hatással. Az ártatlannak induló nyári kaland hamarosan vérfagyasztó lidércnyomássá fajul.

A Valami az emeleten hátborzongató történet barátságról, áldozathozatalról és az emberi értelem számára felfoghatatlan sötétségről. J.D. Barker ezúttal a horror műfajában engedte szabadjára a képzeletét, története letehetetlen az utolsó dermesztő pillanatig.

 A 4MGY sorozatával engem teljesen lesokkolt és megvett magának az író. Így nem is volt kérdés, hogy meg szeretném ismerni a legújabb horror-thrillert regényét is, ami egy csipet misztikumot is ígér. Ezúttal egy elhagyatott sziget, egy váratlan örökség, diákok, akik szabadságra vágynak és valami ősi, ijesztő erő került a középpontba.

Számomra a fiatal felnőttek és a thriller/horror műfaj ötvözése minden esetben valami elemi erőt ad a történethez és ez most sem volt másként.

Mondom is, hogy milyen volt számomra ismét J.D. Barker-rel kalandozni a sötétben.

A könyv lassan építkezik, de ahogy haladtam előre egyre inkább elkezdte felrántani a leplet múltbeli titkokról és a nagyon erősen ábrázolt emberi kapcsolatokról. A középpontban a barátság, a lojalitás, és az egymásért meghozott áldozatok álltak. A túlélés pedig szépen lassan igazi tétté vált.

Szerettem:

- A borzongató atmoszféra, ami nem eresztett, hanem egyre erősebb lett.

- A történetet apránként kellett összerakni, néha az egymásra pakolt rétegeket le kellett húzni és újrakezdeni a gondolkodást, hogy megtudjam hova tart a történet és a karakterek.

• A karakterek több, mint jók voltak, fiatalok, lendületesek, a "miénk a világ és a perc" szemlélettel, így a történet és a karakterek dinamikája működött.

Amit kevésbé szerettem:

- A kezdés lassú volt, több információt pedig feleslegesnek éreztem és ez az érzés a regény végén is megmaradt

A történet bekúszott a bőröm alá, tette úgy ahogy csak J.D. Barker tudja fokozni a sötétséget és a vésszel teli atmoszférát.

Szívből ajánlom, ha szereted a jól ötvözött horror, misztikum és thriller elemeket, ha bírod a nyomasztó részleteket és ha élvezed, hogy neked kell meghámozni a történetet, addig amíg a héjtól el nem jutsz a legbelső és legapróbb magig.

George Eliot: Middlemarch 1-2.

 Fülszöveg: 

A bájos, fiatal Dorothea egyetlen rossz tulajdonsága, hogy talán túlságosan ájtatos. Ez nem rettenti el sem a középkorú tudóst, Mr. Casaubont, sem a jóképű Sir Jamest, hogy udvaroljon neki. Vajon a lány kit választ?

Egy eljegyzés nagy dolog az angliai kisváros, Middlemarch mindennapjaiban. Mindenkinek megvan róla a véleménye. Dorothea húgát, az érzékeny, mégis racionálisan gondolkodó Celiát bántja a lány döntése. Talán a bácsikájuk, Mr. Brooke, sem tartja remek ötletnek, ám unokahúgai nevelése helyett jobban kedveli a politikát, ezért nem akar konfliktust. Mindezek ellenére Dorothea boldogságra lel?

Közben új orvos érkezik a városba: Dr. Tertius Lydgate személye a vacsorák és találkozók beszélgetéseinek másik fő témája. Egy fiatal orvos lehet jó? Tud-e eleget? A polgármester és a bankár is őt fogja hívni a bajban? S mi következik abból, ha találkozik a középosztálybeli gyáros szőke leányával, a kissé hiú és önző Rosamonddal?

George Eliot páratlanul pontos és finom iróniával rajzolja meg az 1830-as évek társadalmának karikatúráját. A Middlemarch nyolc kötetben jelenik meg Ortutay Péter fordításában. A művelt, bújtatott humort kedvelő olvasók számára igazi csemege ennek a klasszikusnak az újrafordítása!

A gyönyörű Tearózsa kiadásból szeretettel ajánlom George Eliot: Middlerch 1.

Rendben, ez az a regény amellyel úgy bele lehet merülni a viktoriánus korba, hogy vissza sem szeretnénk térni a jelenbe. Olvastatja magát a történet. Amit George Eliot eredetileg egy közel 900 oldalas regényként álmodott meg, azt a KNW kiadó kiadó kiváló érzékkel 8 kötetekre osztotta és ezzel mindjárt szerethetőbbé tette ezt a történelmi fikciót.

A regény zsenialitása az aprólékosan megírt részletekben rejlik, akár egy egyszerű jelenetet is úgy kibontott az írónő, hogy rögtön megismertük a legapróbb tényeket is, ami az adott leíráshoz szükséges, sőt, bőven többet is, így minden oldalról körbe tudtuk járni az ok és okozati összefüggéseket. Ettől, hogy ennyire aprólékos írásról van szó könnyedén megismerjük a korszakot, a kor embereit és belső mozgatórugóikat, gondolataikat, és pontosan ez az, amitől azt mondom, hogy egy nagyszerű íróval és egy valódi regénnyel van dolgunk.

Rá kellett jönnöm, hogy szeretem a bonyolult mondatszerkezeteket, az alaposan kölülírt leírásokat, a végletekig menő párbeszédeket és úgy általánosságban a viktoriánusokat, sőt az angol vidéki életet egyszerűen imádom.

Már az első kötetben melodrámák, bonyolult kapcsolódások és kiváló karaktertanulmányok jellemzik a regényt.

Szerettem Dorotheát, aki gyermeki idealizmusát a felnőttkor kezdetén sem veszítette el és annyira szürreális gondolkodása van, hogy ettől ambivalens módon, de nagyon szerethetővé vált, pedig mindvégig tudjuk, hogy egy ilyen tiszta jellemnek nem lehet egyszerű életútja. A mellékszereplők is érdekesek, karakteresek és gondosan felépítettek. Celia Brooke is megér egy tanulmányt, a régi és modern tökéletes megtestesítője a korszakon belül, őt is nagyon megszerettem, várom az újabb találkozást.

Összességében már most lehet látni, hogy a szálak mesterien kígyóznak majd hosszú oldalakon és köteteken keresztül. Amit pedig ki szeretnék emelni az az, hogy ez a kiadás egyszerűen gyönyörű.

A gyönyörű Tearózsa kiadásból szeretettel ajánlom George Eliot: Middlerch 2.

Fülszöveg: A fiatal Fred Vincy reménytelenül szerelmes Marybe, bácsikája gondozójába. Éppen ezért életbevágóan fontos, hogy igazolhassa az öreg felé: nem, ő egyáltalán nem akart hitelt felvenni a várható örökség terhére. De vajon Marynek elég ez? Engedi majd, hogy Fred udvaroljon neki?

Közben épül a helyi kórház. A betegek lelki életével eddig Farebrother tiszteletes foglalkozott, ám az új kórház kinevezett káplánt kap, éves fizetéssel. De ki legyen a káplán? Tán Farebrother úr? Vagy a szerencsejátékot kedvelő, lepkegyűjtő tiszteletes nem elég jó ehhez?

Az új orvost, Tertius Lydgate-et a káplánválasztásnál kissé jobban foglalkoztatja a polgármester lánya, Rosamond zongorajátéka. Vajon feladja elhatározását, hogy még öt évig biztosan nem nősül?

Dorothea Rómában tölti a nászútját. Ott megtörténik közte és férje között az első összezördülés. Dorothea épp a szobájában sír, amikor Will toppan be hozzá, férje unokaöccse.

A fiatalember nem véletlenül érkezik.

Rádöbbent, hogy Dorothea nem csak szép.

A Middlemarch-sorozat nyolc különleges kötetben jelenik meg. A második, keményfedeles könyvet színezők illusztrálják!

Csodálatos utazás egy korban, ahol számítottak az egyes emberek gondolatai és érzelmei. Mindezt egy szépen megírt és az utókornak tükörként megmaradó írásként nyújtja át Eliot.

Szépen csengő mondatok, érzelmesen megírt sorsok, ilyen számomra Middlemarch.

Nem állíthatom, hogy könnyű olvasmány, de minden oldala megéri a ráfrdított időt. Sokszor úgy éreztem, hogy egy gyönyörű tájkép részesévé váltam, ahol megállt az idő.

Ez a rész is megannyi apró képdarab, sorsok fonódtak össze és szakadtak szét, de szerettem azt is, ahogy felfedezhettem Middlemarch lakóinak lelkét, félelmeiket, vágyaikat és szerelmeiket.

George Eliot lenyűgöző abban, ahogy megmutatja az emberek legtitkosabb vágyait, betekintést engedve a mélyebb gondolataikba, melyek sokszor meghatározónak bizonyulnak a történetben.

Ebben a kötetben különösen közel éreztem Lydgate és Rosamond karakterét, de vártam, hogy alakul Dorothea sorsa és a kis közösség élete, sőt, Mrs. Casabuon sem maradt számomra érdektelen.

Azt gondolom lesz mit várnom a következő részektől is, imádom Eliot történetét, amely összetettségével és líraiságával meghódított magának.

A Middlemarch nem csupán egy viktoriánus regény.

Egy tükör, ami lassú, mély, és néha fájdalmasan őszinte képet mutat.

Az időtlen, 8 kötetből álló írás Ortutay Péter kiváló fordításában jelenik meg.

Olvassátok, szeressétek, a klasszikus irodalom táplálja a lelket is!

A regény megvásárolható: KNV Kiadó

Johni Scalzi: Törékeny béke (Vének háborúja 7.)

Fülszöveg: John Scalzi tíz év után visszatér a Vének háborúja univerzumába – megérkezett a régóta várt hetedik kötet, A törékeny béke.

Tíz éven át béke honolt a csillagközi térben. A Föld, a Gyarmati Szövetség és az idegen fajokat tömörítő Konklávé közötti háromoldalú megállapodás megfékezte a háborús törekvéseket, még úgy is, hogy valójában sokan visszavágytak a korábbi idők küzdelmeibe. Egy évtizeden át a józan ész uralkodott, az összefogás eszméje határozott meg mindent.

Ám most új fenyegetés közeledik: a konszuk, az emberiség által ismert legfejlettebb intelligens lények polgárháború küszöbén állnak. A konfliktus ugyan a saját frakcióik között robban ki, de hamarosan a Gyarmati Szövetség, a Föld és a Konklávé is belesodródik a válságba, méghozzá egészen váratlan módon.

Gretchen Trujillo középszintű diplomata a szövetség bürokráciájának egyik jelentéktelen zugában. Amikor azonban meghívást kap egy titkos küldetésre, ahol a galaxis összes befolyásos hatalmának képviselője részt vesz, olyan titokra bukkan, amely új irányba terelheti az emberiség és az idegen fajok jövőjét… vagy mindannyiuk végzetét hozza el.

A Vének háborúja univerzumába a férjemmel közös olvasások során merülünk el, igazából ez az Ő kedvenc műfaja, de engem is megfogott az író stílusa, így továbbra is együtt szoktuk olvasni. 

John Scalzi legújabb kötete, A törékeny béke (Vének háborúja 7.) olyan univerzumba kalauzol, ahol tíz évnyi törékeny béke után az indulatok ismét fellángolnak. Ez a történet az intergalaktikus diplomácia és katonai stratégiák izgalmas keveréke, kellő humorral és tudományos paradigmával, amely rámutat arra, hogy a galaxisban  senki sem lehet biztos a stabilitásban és a szövetségben.

A történet középpontjába Gretchen Trujillo áll, akinek a Kolóniák Uniója titkos küldetése során fel kell derítenie, hogy mi történt az Unity kolóniával, melynek eltűnése komoly fenyegetést jelent az eddig kialakult békére. Ebben a történetbem a már szinte misztikus faj, a Consu is előtérbe kerül, akiknek a léte az univerzumot veszélyezteti.

A kötet erőssége, hogy visszahozza Scalzi szellemes párbeszédeit, humorát, lendületes képi leírásait és az űr-operás atmoszférát. Az előző részekből nekem ezek hiányoztak, a párbeszédek laposabbak voltak, de most újra pezsegtek. A sorozat hullámzó, de ez a rész nagyon izgalmas volt, mozifilm-szerű. 

Célszerű sorban olvasni a regényeket, mert ebben is sok visszautalás volt az Elveszett kolóniára és Zoé történetére egyaránt.

Összességében  A törékeny béke ideális választás azoknak, akik szeretik az űroperákat, a politikai huszárvágásokat és a  történet végén a  csavaros megoldásokat. A regény rámutat arra, hogy a jövőben is mennyire törékeny, illékony a béke, legyen szó ember-ember vagy ember-idegen civilizáció közti kapcsolatról és mindez egy szempillantás alatt darabokra is törhet.

A téma aktuális, egy jól felépített futurisztikus világ adja a történet hátterét. 

Szerintem Scalzi a sci-fi zsáner mestere, friss hangvételével, írói stílusával nem kizárólag a műfaj kedvelőit fogja magával ragadni.

A könyv elérhető: Agave Kiadó

Kőrös András: A szerelmes lelkész (Szadai történet 1.)

 

Fülszöveg: A szerelmes lelkész történetét a valóság ihlette, Kőrös András kiváló érzékkel keveri benne a történelmi hűséget az érzelmekkel, a személyes érintettséget a regényes fantáziával. A lebilincselő história nemcsak egy helytörténeti anekdota. Annál sokkal több: hitről, barátságról, veszteségről, szerelemről szól.” – Bauer Barbara

1871-et írunk. Tamássy István, a fiatal kálvinista lelkész fel van háborodva.

Az új népiskolába katolikus tanítót hívott a gróf úr!

Hogyan terelje be a kálvinista falu gyermekeit így az iskolába?

A magas, széles vállú Istvánnak nem elég bosszúság ez, még az összecsapott kaptárakkal is meggyűlik a baja. Ugyanis lelkészi hivatása mellett vállalkozó: egy méhészet társtulajdonosa.

És talán nem is az új tanító hite a legfőbb gondja.

István gyönyörű felesége, Izabella egy kiadós veszekedést követően hazautazik szüleihez. Szerelmi házasság volt az övék, de az úri viszonyokhoz szokott fiatalasszony nem találja helyét a falusi környezetben, hiába nemesi származású maga István is. A hirtelen haragú férfi és a törékeny, fiatal lány…

István mivel győzze meg, hogy térjen haza?

A szerelmes lelkész körül gyűlnek a viharfelhők. A falu életében egyre nagyobb gondot okoznak a pápista tanító, Gyurász Ferenc módszerei. A konfliktus elkerülhetetlen a két férfi között.

Vagy István mégiscsak barátra lel a bajban?

A háromkötetes regény helyszíne Szada, a gödöllői koronauradalom szomszédságában fekvő falu. A helytörténeti és életrajzi ihletésű sorozat valódi helyszíneken játszódik, alapja a szerző kutatásai során felbukkant valós személyek igaz története.

Szada, 1871., a világi élet lassan bekúszik a falvakba, de a vallások közti felszültség még továbbra is hangsúlyosan jelenik meg az egyszerű vidéki emberek lelkében, ami az oktatást sem kíméli. Hiába áll már a népiskola és kötik a szabályok az iskoláztatást, az emberek bizalmatlanok. Amikor a gróf hívására megérkezik a katolikus tanító, Gyurász Ferenc a falu megszokott mindennapjai felbolydulnak, még a fiatal kálvinista lelkész, Tamássy István is nehezen fogadja el az új tanítót, így a helyzet megoldást kíván. István az új tanítóval kapcsolatos ellentéstes érzelmei mellett küzd a mindennapok kihívásaival és a saját házassága is komoly veszélybe kerül, ezért nehéz döntéseket kell meghoznia, de leginkább a saját lelkében kell nyugalomra lelnie.

Kőrös András gyönyörűen bánik a szavakkal, megindítóan, de ahol kell keményen és teljesen korhű stílusban. A regény alapját valós történelmi események, személyek adják, az író pedig felépítette rá ezt a csodálatos paraszti világot, ahol az olvasó érzi, hogy ott lüktet a régmúlt és minden szónak súlya van. A karakterek nagyon jól kidolgozottak, szinte el tudjuk képzelni Tamássy Istvánt, amint a lelkészi hivatást gyakorolja, esetleg éppen a falusiakat rója meg, a rá jellemző szigorral vagy éppen amikor járja a környéket, miközben a feleségével kapcsolatos érzelmek feszítik szét a lelkét.

A történet két idősíkja pedig nagyon sok plusz információt, kiváló korrajzot nyújt az olvasónak, amitől nagyon jól bele tudunk helyezkedni ebbe a kicsit sem könnyed korszakba. Az olvasás során szinte érezni az egyszerű házakból sugárzó melegséget, a széne illatát és a környezetből áradó életet.

 Ebben a könyvben mindennek helye és létjogosultsága van, varázslat a szavakkal az, ahogy a különböző életutatk a szemünk előtt bontakoznak ki.

 

A regény végén pedig ott az a várakozást keltő történés, amitől izgatottan várjuk, hogy újra ott legyünk Szadán Istvánnal, Ferenccel és a kis közösséggel.

Otóber 1-jén érkezik a Falusi tanító, amit én már nagyon várok. 

Egy kis plusz: amennyiben a @knwkiado oldaláról rendelitek meg a regényt, 2 meglepetésboríték is lapul majd a könyvetekben. 

A könyvet köszönöm a KNW Kiadónak!

Gunnar Helgason: Anya megkattant

Fülszöveg: A 12 éves Stella úgy érzi, anyja „megkattant”. (Való igaz, hogy anyja mindenről nyíltan beszél, szétszórt, kelekótya, de végtelenül szereti a gyerekeit.) Ezért azt tűzi ki célul, hogy megváltoztatja anyját. Erre három hete van a 13. születésnapjáig, ha el akarja kerülni, hogy „leégesse” őt a barátai előtt.
A regényt abszurd, mulatságos helyzetek, sok fura, ellentmondásos – és ezért életszerű – szereplő, jókora adag humor, valamint laza, könnyed, egy mai tizenéveshez illő nyelvezet jellemzi. Az olvasó – főként egy mai tizenéves – könnyen tud azonosulni az én-elbeszélő Stellával.
Mindvégig ott lebegnek a levegőben ezek a kérdések: Ki normális? Ki nem az? Milyen korlátokat állítunk magunk elé? Vállaljuk-e magunkat? Kell-e (egyáltalán: lehet-e) bárkit megváltoztatni? Nem bolond-e mindenki egy kicsit? A könyv bohókás, ugyanakkor szeretetteljes és elfogadó légköre azonban önmagában is például szolgálhat sok gyerek és felnőtt olvasó számára.
A kötetet az izlandi gyerekolvasók az év legjobb könyvének választották, elnyerte az Izlandi Könyvkereskedők Gyerekkönyvdíját, az Izlandi Irodalmi Díjat, jelölték a Nyugat-skandináv Irodalmi Díjra, és az IBBY beválogatta az „Outstanding Books for Young People with Disabilities” kategóriába. 9 éves kortól ajánljuk (kb. 14-16 éves korig).

Gunnar Helgason izlandi író könyve, az Anya megkattant joggal nyerte el 2015-ben az Izlandi Irodalmi Díjat. Meglepő módon hozzánk 10 év késéssel érkezett meg a kötet, de milyen nagyszerű, hogy a Figura Könyvkiadó felkarolta, hiszen egy remek ifjúsági sorozatról van szó, melynek ez a kötet volta az első része.

A történet főszereplője Stella, egy kamaszlány, aki teljesen átlagos életet élne, ha nem lenne egy apró „probléma”: az anyja, aki egy szép napon úgy dönt, hogy kifordul önmagából, új hóbortjai lesznek és léptem nyomon kellemetlen helyzetbe hozza Stella-t.

Szerettem, hogy az író generációk számára élvezhető regényt írt, a legkisebbektől a nagyszülőkig mindenki életszerű, szerethető karakterekkel tud azonosulni, a regényt pedig humor és érzelmi mélységek egyaránt jellemzik, amitől olyan, mint egy hullámvasút.

A regény könnyen olvasható, kortalan, hiszen a problémák bármely évet is írjunk hasonlóak. Olyan komoly témákat érint az író, mint a testi fogyatékosság, az első menstruáció, a szülő-gyermek kapcsolat, iskola, barátság, viták és még hosszan sorolhatnám.

Annak ellenére egy üdítő, kellemes könyv, hogy a témák valóban komolyak, de annyira jól szórakozunk az olvasás során, hogy észre sem vesszük, hogy közben keményen érzékenyít és elgondolkodtat a szerző.

A sorozat már a 9. résznél tart és én szívből remélem, hogy a kiadó folytatni fogja a többi rész kiadásával, mert ez egy igazán életigenelő ifjúsági regény, amelyben a probléma megoldása csak hozzáállás kérdése. Számomra teljesen pozitív élményt tudott nyújtani ez a történet, üde, bátor, humoros és magával ragadó.

A kötetet 10-12 éves kortól szívből ajánlom az egész család számára.

A kötet elérhető A Figura Kiadó oldalán.

Orosz Bettina: Az útitárs

 

Fülszöveg: Egy utazás. Két idegen. Egy titok, ami mindent megváltoztat. Kiss Izabella és Farkas Emma gyerekkoruk óta elválaszthatatlan barátnők, akik a világot járják, és közös közösségi média oldalukon osztják meg élményeiket egyre növekvő követőtáborukkal. Amikor azonban Emma váratlanul lemondja az olaszországi útjukat, a szponzoráció megmentéséért Bella kénytelen egy ismeretlennel elutazni – a sorsolás nyertesével: Fodor Mátéval. Máté zárkózott, cinikus fiú, akit titkok vesznek körül, és akivel Bellának már korábban is volt konfliktusa. A közös utazás nehezen indul, a bizalom messze van, a feszültség kézzelfogható. De Olaszország napfényes utcái és az együtt átélt kalandok lassan ledöntik a falaikat. Ahogy Bella megismeri a fiú mögött rejlő érzékeny lelket, saját démonjaival is kénytelen szembenézni – az apjával való kapcsolat, az elvárások nyomása, és az örökös harc a boldogságért. Máté titka azonban, amely végül napvilágra kerül, újra mindent felborít. Képes-e a szív megbocsátani? Vajon a bizalom újraépíthető, ha egyszer összetört? Orosz Bettina Az útitárs című regénye egy érzelmekkel teli, fájdalmasan szép történet önismeretről, megbocsátásról és arról, hogy néha épp egy ismeretlen vezet el önmagunkhoz.

MEGJELENÉS: SZEPTEMBER 25. 

Az a megtiszteltetés ért, hogy előolvasója lehettem Orosz Bettina, Az útitárs című romantikus regényének.

A történet középpontjában Bella és Máté állnak, akik fiatalok, szabadok és mégis sok akadályt gördít a sors kettejük kapcsolata elé. 

A történetüket váltott szemszögből ismerjük meg, így 30 fejezeten át izgulhatunk a nagyon is szimpatikus szereplőkért. Egy váratlan megismerkedés és utazás a fő szál, de természetesen némi intrika és szuper mellékszereplők adják meg a történet frissességét és izgalmát. 

Szerettem váltott szemszögből olvasni a regényt, úgy érzem, hogy ezáltal Bella és Máté is közel tudott kerülni hozzám. Bella kicsit introvertált személyisgé, aki szereti a könyveket, az utazást és a barátaival töltött időt. Igazi kedves, a lány a szomszédból típus, aki számomra mindig hozza, hogy lelkileg is tudok azonosulni a karakterrel. Az nagyon kellemes volt, hogy kicsit én is kicsit újra átélhettem az egyetemi élet szépségeit és nehézségeit. Ezek azok az évek, amikor már sem gyerekek, sem felnőttek nem vagyunk, miénk a világ, de érzelmileg nagyon meg tudunk élni dolgokat. Ezt az érzést nagyon jól hozta az írónő. 

A párbeszédek hol csipkelődő, hol kedvesen romantikus hangvételűek, de sosem unalmasak, ez is szerintem a regény egyik nagy erőssége. Szeretem azt, amikor egy regény a párbeszédek visznek előre és a leírások pedig kiegészítőként megadják a regény hangulatát. Ezzel sem volt semmi probléma, pont jók voltak számomra a párbeszéd és leíró részek aránya, nem volt túlírva és ez mindenképpen  nagyon pozitív.

Tetszett, hogy csodás helyekre utaztak, amiből mi is kis ízelítőt kaptunk, de csak pont annyit, hogy ne vigye el a fókuszt a szereplők közötti kémiáról. A megismerkedésüktől kezdve izzott a levegő a két fiatal között, szerintem Betti pont eltalálta azt az egyensúlyt, amitől nem vált túlzóvá a romantikus szál, hanem pont élvezhető volt a történet szempontjából. 

Emmát is nagyon bírtam, igazi friss jelenség volt, talán egy picit többet szerettem volna a karakterből, mert Ő is nagyon vidám jelenség volt. Szívesen olvasnám Emma történetét, akár egy külön regényben is.

Ami még egyértelműen a regény pozitív része, hogy tudott kicsit mélyebb érzéseket is karcolgatni, mint a családi dinamika, szülő-gyermek konfliktust, így a romantika mellett kicsit komolyabb témák is előkerültek, ami számomra mindig pluszt tud adni egy történethez. 

Az Olasz városok pedig a szívemnek kedvesek voltak, szerettem a szereplőkkel kalandozni Velencétől Capri csodás tájaiig.

A történet vége pedig az utószóval került megkoronázása, szeretem, amikor a szereplők utóéletébe is pici betekintést kapunk, számomra minden esetben megnyugtató lezárása egy alapvetően is kellemes történetnek. 

Léleksimogató történet a romantika és az utazás kedvelőinek. 

Szívből ajánlom ezt a friss hangvételű, kedvesen romantikus, de ugyanakkor mélyebb gondolatokat is tartalmazó regényt. 

A könyv szeptember 25-től elérhető a Legendarium Kiadó webshopjában.