Charlotte McConaghy: A partvidék sötétje

Fülszöveg: Sosem látott vihar tombol a tengeren, amely reggelre egy agyonsebzett, félholt nő testét sodorja a sziklás partvidékre. A tengerszint emelkedése és az egyre szélsőségesebb időjárás miatt Shearwater sziget kutatóbázisát elhagyták a tudósok, és a szigeten lévő Nemzetközi Magbankot, melyben apokalipszis esetére növények millióinak magjait őrzik, szintén ki kell üríteni. Ezt a munkát végzi Dominic és három gyermeke, míg várnak az utolsó hajóra, mely nyolc hét múlva érkezik.

A tizenhét éves Fen talál rá a hajótörött nőre, és a család mindent megtesz, hogy életben tartsák az idegent. Ha sikerül, nyolc hetet kell együtt tölteniük a lassan a tengerbe omló szigeten. Csupán ennyi ideig kell valahogy megőrizniük a titkaikat. A családnak és az idegennek egyaránt.

A partvidék sötétje lélegzetelállítóan vad, mégis szédítően szép regény azokról a lehetetlen döntésekről, melyeket a szeretteink védelmében kell meghoznunk, miközben a körülöttünk lévő világ lassan a végéhez közeledik.

Félelmetes, hogy a klímaválság, a természet pusztulása és az élővilág jövője talán még soha nem volt ennyire aktuális téma, ezért most egyértelműen azt érzem, hogy különösen nagy hatással volt rám ez a regény.

Éppen a hosszan tartó aszály idején járunk itthon is, egy ökológiai kihívással nézünk szembe, pont most, a júliusi Moobius márkanagyköveti csomagomban lapult ez a kötet és került a kezembe, így még közelebb éreztem magamhoz a történetet és a szereplők vívódásait, érzéseit és félelmeit.

A cselekmény középpontjában egy magbank megmentése, valamint egy család túlélése áll miközben a Sheareater szigeten folytatnak heroikus küzdelmet az elemi erőkkel és saját belső kihívásaikkal. Mindez egyszerre izgalmas, szinthe thriller-szerű képi elemekkel és elgondolkodtató történésekkel, amelyek nagyon szép keretet adnak ennek a figyelemfelhívó regénynek.

Charlotte McConaghy lenyűgözően mesél és ezt nem tudom jobban körülírni, olvasni kell az írónőtől, mert csak így fog átjönni a rengeteg ismeret, kiváló leírás és logikus történetvezetés. Olyan természetességgel építi be a történetbe a túlélés, az ökológiai összeomlás és a természetvédelem kérdéseit, hogy azok meglepő, de nem nyomják el a cselekményt. A feszes ritmus végig megmarad, miközben a könyvet egy baljós, feszültséggel teli hangulat jellemzi, amely számomra a legjobb thrillerek sajátja is.

A szereplők hitelesek, összetettek és tele vannak titkokkal, belső konfliktusokkal. Könnyű volt kapcsolódni hozzájuk, miközben a jövőben játszódó történet egyre mélyebben beszippantott és szinte muszáj volt elgondolkodnom a felvetett problémákon, ha akartam, ha nem, egyszerűen ennyire hatással volt rám.

 Különösen tetszett, hogy a regény nem akarta megmondani, hogy mi az olvasó feladata, nem oktatott ki senkit, egyszerűen csak képletesen, de felkapcsolata a villanyt. Inkább gondolatébresztő módon mutatja be a klímaválság következményeit, miközben az eltűnés szélén álló sziget szépsége és törékenysége végig lenyűgöző képi elemekkel jelenik meg. Biztos vagyok benne, hogy az írónő rengeteg időt tölthetett hasonlóan vad, de mégis lenyűgöző helyszíneken.

Tudom, hogy ezt a könyvet sokaknak ajánlani fogom a hétköznapokban is. A könyvtárban is szeretnék mellé egy „Olvasásra ajánlom” cetlit tenni, és külön örülök annak, hogy a saját polcomon is ott lesz, hiszen ez az a történet, amelyhez szívesen visszatérek majd.

Összességében egy sötét hangulatú, mégis mélyen érzelmes regény a családról, a szeretetről, a természet tiszteletéről és a túlélésről.

A regény elérhető a Moobius oldalán.

Sarah Beth Durst: Az elvarázsolt üvegház

 Fülszöveg: Egy új, önállóan olvasható történet a Bűbájok boltja világából!

A birodalom túlsó végén, egy eldugott kis szigeten, ahol éneklő virágok nyílnak, mézes sütemény illata száll a levegőben, és a szerelem is mézzel van átszőve…

Terlu Perna egyedül volt. Ezért megszegte a törvényt, és varázslattal teremtett egy öntudattal bíró póknövényt. Büntetésül fából faragott szoborrá változtatták, és elrejtették az Alyssiumi Nagy Könyvtár északi olvasótermének egyik félreeső szegletébe.

A története itt akár véget is érhetett volna… De egy téli napon Terlu felébred egy szinte teljesen elhagyatott szigeten, ahol száz meg száz elvarázsolt üvegház sorakozik. Fázik, éhes, és úgy tűnik, az egyetlen emberi lakó egy zsémbes kertész.

Legnagyobb meglepetésére a mogorva Yarrow mégis befogadja: meleg ruhát, puha ágyat és frissen sült mézes süteményt kínál neki addig, amíg Terlu készen nem áll arra, hogy hazatérjen.

Csakhogy Terlu nem akar hazamenni.

Ahogy egyre jobban megismeri Yarrow-t – aki minden mogorvasága ellenére kifejezetten szeretetreméltó tud lenni –, rájön, hogy a szigetet fenntartó varázslat lassan elhal, és az üvegházak lakói veszélyben vannak. Terlu tudja, hogy segítenie kell, még ha ez újra törvényszegéssel is jár.

Ezúttal azonban nincs egyedül. Yarrow és egy érző rózsa segítségével Terlunak egy réges-rég elhunyt varázsló titkait kell megfejtenie, ha meg akarja menteni a szigetet – és ha esélyt akar adni magának egy új életre, talán még a szerelemre is.

Az elvarázsolt üvegház kedves, szellemes és szívmelengető történet második esélyekről, a varázslatról, amit a törődés rejt, és arról, hogy néha egy mézes sütemény is elég a boldogsághoz.

Karácsonyi ajándékként kaptam meg az írónő új regényét, ami egy igazi téli cozy fantasy, telis-tele beszélő növényekkel, szárnyas macskával, megannyi kedves szereplővel és természetesen egy jó adag mágiával. 

A történet a Bűbájok boltja folytatása, de teljesen önállóan is olvasható, hurrá, mert én pont kimaradtam az első részből. 

Terlu Perna - aki korábban könyvtáros volt a mágia fővárosában - egy elvarázsolt, üvegházakkal teli szigeten ébred  szoborszerű létezéséből, amibe a tiltott mágia használat miatt kirótt büntetése miatt száműzték és ezzel örök magányra kárhoztatták. Egy váratlan fordulatnak köszönhetően a szigeten a magány helyett megannyi mágiával és Yarrow-val, a hely egyetlen lakójával, a magányos kertésszel találkozik. A rideg, téli környezetben az elvarázsolt üvegházak hoznak varázslatot és melegséget, ami lassan az olvasó és a szereplők szívét is megmelengetik.

  A történet tökéletes vetülete a szeretetnek, a kitartásnak, az újrakezdésnek, a barátságnak és az emberi kapcsolatok fontosságának, de a félelmek is gyönyörűen beépülnek ebbe az elvarázsolt történetbe. A regény lassan építkezik, néha azt is éreztem, hogy túlságosan lassan bontakozik ki az írónő által megálmodott csodavilág, maga az elvarázsolt sziget, ahol bármi lehetséges. Ezáltal, hogy lassan épül fel a történet a szereplőket és belső gondolataikat is nagyon lassan, de mindenre kiterjedően ismerjük meg. 

Tetszett, hogy nem voltak eget és földet megrázó fordulatok (nem illett volna ebbe a világba), de az érzelmi erő egyszerűen átható és letaglózó volt az olvasás során, ezért lett kedvencem ez a meseszerű fantasy történet. 

Szerettem, hogy magában hordozza az otthon melegét, a létezés apró rezdüléseit, az érzelmek sokszínűségét, fontosságát, legyen szó földi halandókról vagy éppen elvarázsolt élőlényekről.

Ez a történet egy melengető gyógyír a léleknek, főleg ebben a téli időben, bekuckózva kívánni sem tudtam volna kellemesebb évindító olvasmányt Terlu és Yarrow történeténél. 

Apropó, el ne felejtsem Smaragord-t, a szárnyas macskát, akiről muszáj beszélnem, mert ellopta a történetet, minden egyes megmozdulása cinikus, de mégis édes, például az, ahogy üldözi az apró sárkányokat vagy az, ahogy bebújik a takaró alá és várja Terlu-t, értitek, egyszerűen nem lehetett nem szeretni. 

Szívből ajánlom mindenkinek, aki élete során csak egyszer is ragaszkodott növényhez vagy állathoz és most a lelke vágyik némi  romantikával átitatott varázslatra is.

Azt gondolom, hogy a magányból kialakuló remény mintapéldája ez a történet, nálam abszolút kedvenc cozy fantasy lett.

Ande Pliego: Végzetes meghívás

Hat ​thrillerszerző. Egy írói elvonulás.

Bármit elkövetnének, hogy rajta legyenek a vendéglistán…

A házigazda

A legendás krimiíró, J. R. Alastor könyveit az egész világon olvassák, de a valódi kilétét homály fedi. Miután évekig a háttérbe húzódott, meghív hat krimiszerzőt a magánszigetére.

Az asszisztens

Mila del Angélt arra vették fel, hogy zökkenőmentesen bonyolítsa le a találkozót. Évek óta másra sem vágyik, csak hogy végre bosszút állhasson a múltja egyik szellemén – és ez lehet az egyetlen esélye.

A játékosok

A hat sikeres szerző kérdés nélkül elfogadja a meghívást – olyan lehetőség ez, amelyért bármelyikük ölni tudna.

A játék

Az izgalmakkal teli kikapcsolódásként induló hét baljós fordulatot vesz, amikor rábukkannak az egyik vendég holttestére, a többiek pedig a házigazda sötét képzeletében megszületett rémálom kellős közepén találják magukat. Lehet, hogy krimiket írnak, de most túl kell élniük egyet…

Miközben egyre erősödik a szigetet a külvilágtól elvágó vihar és egyre nő a holttestek száma, a vendégeknek túl kell járniuk egy olyan gyilkos eszén, aki szó szerint minden trükköt ismer…

„Ínycsiklandóan csavaros… tökéletes a thrillerrajongóknak, akik egy újfajta, zárt szobás gyilkossági rejtélyre éhesek.” – Erin A. Craig

 Ismét egy történet, amelynek a végén csak egy maradhat, legalábbis az alapkoncepcióját ez adja a regénynek. Egy híres, de soha senki által nem látott bestseller író, J. R. Alestor meghív néhány híres írót a szigetére, ahol írói workshopon vesznek részt, elvileg. A workshopot Mila del Angel szervezi, a játékosok szerepében pedig hat író tetszeleg. Mindannyiuk szekrényében ott vannak a csontvázak, amelyek szép lassan elkezdenek kiesni, a játék elindul és természetesen egyre durvábbá válik. 

Az alapkoncepció, ahogy Agatha Christie regényéből, a 10 kicsi négerből már ismerhetjük szinte garantálná a sikert, de sajnos számomra valahogy ebben a regényben nagyon vakvágányon futottak az eltűnések, gyilkosságok és maga a játék is. 

Olyan volt, mint egy film, ahol a kamera ide-oda kapkod, ráadásul mindenféle terv nélkül. Mivel a szereplők közül senki nem került hozzám közel, ezért nagyon nehéz volt követni, hogy éppen kinek a szemszögéből látjuk a történetet (pedig a fejezetek elején szerepelt az adott karakter neve), néha bizony el is vesztem ebben az örült kapkodásban. Azt gondolom, hogy egy jobb szerkesztéssel sokkal izgalmasabb regényt lehetett volna ebből a történetből kihozni, itt azonban ez elmaradt. 

Nagyon lehetett érezni azt, hogy a szerző még nem mozog elég magabiztosan a történetvezetés terén és sajnos a karakterei is olyan élettelenek, de ő mégis sok karaktert és szálat próbál egyszerre rángatni, ami a regény hátrányára vált. 

Sajnos elég hamar rá is jöttem arra, hogy a háttérben ki mozgatja a szálakat, így a krimi/thriller része nem villanyozott fel annyira, nem kellet a körmömet lerágni félelmemben. 

Ami tetszett, mert volt ilyen is, az nem más, mint a gyilkosságok kivitelezése, azok bizony tetszettek, a végén pedig egyenest szerettem a csavart, ami pontot tett a történet végére, ahol én le is zártam volna, de az író még egy picit magyarázta, amit már túlírtnak éreztem. 

Volt itt minden: vád, gyilkosság, szerelem, sírás, vér és verejték, de valahogy nem ütött. Lényegében sajnálom, mert alapvetően jó volt az ötlet, de tényleg. Amennyire vártam ezt a megjelenést  pont annyira csalódtam, de biztos vagyok benne, hogy később még adok az írónak egy esélyt, mert szerintem még nem eresztette ki a karmait, a stílusa meg is lenne hozzá, de még meg kell tanulnia felépíteni a regényt. 

Carol Kirkwood: A görög hold alatt

 Fülszöveg: Hollywoodból el tud menekülni. A múltjától is el tud?

Shauna Jackson A-kategóriás filmsztár, az élete tökéletes. Hírnév, vagyon, házasság. Legalábbis látszólag tökéletes minden.

Amikor botrányba keveredik, Shaunának oda kell visszatérnie, ahol húsz évvel ezelőtt megváltozott az élete, egy idilli görög szigetre.

Ithos újra megigézi, és előtörnek keserédes emlékei arról a régi nyárról, egy férfiról, akit nem tudott feledni, és egy rég eltemetett titokról.

Vajon megragadja az esélyt Shauna, hogy szembenézzen a múlttal?

Carol Kirkwood első regénye, a Hotel on the Riviera Sunday Times bestseller lett. Ez a második könyve.

A Halloween-i és az őszi időszak kiváló alkalmat kínál a nehezebb olvasmányokhoz, ami természetes, de ilyenkor egy-egy horror, thriller közé muszáj beiktatni egy könnyedebb olvasmányt is, mert egyszerűen kívánja a lelkivilágom.

A melegebb napokról tartogattam Carol Kirkwood, A görög hold alatt című romantikus, de mondanivalóval bíró regényét.

A regény Írországon keresztül Görögországba repít minket és meg sem állunk egészen Los Angelesig. Igazi élményutazás ez, amibe minket, olvasókat és a női karaktert, Shauna Jacksont, az A-kategóriás hollywood-i sztárt egyaránt belerántja az írónő.

A regény kiválóan kiragadja az olvasót a borús mindennapokból és igazi élményutazást kínál, felülhetünk a görög vizeken hajózó jachtra és a leírások igazi nyaralós élménnyé varázsolják az egyébként igen mély mondanivalót is tartalmazó írást. Ettől a kettősségtől egy olyan kellemes atmoszférával rendelkező írás bontakozik ki előttünk, hogy egyszerűen kedvet érzünk mi magunk is elindulni egy utazásra a múltba.

Nagyon szeretem azokat a történeteket, amik két idősíkon futnak, ezzel egy olyan változatos olvasási élményt kapunk, amely miatt igazán érdekes lesz a történet. Az írónő kiváló stílusban mutatja be a ’80-as évek és a 2000-es évek történéseit, igaz a szereplők ugyanazok, de a fejlődésük szinte tapintható a lapokon. A két idősík eseményei közül nem hiányozhat a gazdagok csillogó világa, amit Shauna-n keresztül is megismerhetünk, de a leírások is igazán erősen hozzák a csillogást és a mögötte megbújó ellenpólust. A romantika mellett a kaland, a rejtély és az ellentétek is részét alkotják a történetnek, amitől igazán élvezetes olvasmány lesz ez a regény.

Az írónő nagyon jól felépítette a karaktereket, még azokat is, akik nem voltak az események sodrásában, megkedveltem az érzelmes, de céltudatos Shauna-t, a kicsit vadóc Roxy-t és a karizmatikus Demetrioszt is, de Shauna anyukája is kiemelkedő jellemábrázolást kapott, így összességében elmondhatom, hogy nagyon kellemes volt a karakterábrázolás a regényben, amit én nagy erősségének is tartok.

A regény az érzelmek és értékek széles palettáját mozgatja a szemünk előtt, fontos szerepet kap a barátság, a romantika, a család, a bizalom és összességében az emberi értékek. Ami számomra még pozitívum volt, hogy a nehezebb kérdéseket is könnyed, olvasmányos és teljesen feldolgozható írásmódban tárgyalta a szerző, úgy, mint a megcsalás, a gyász, a szülő-gyermek viszony, a hírnévvel járó nehézségek.

Ez a regény igazi napsütést hoz a borús és kicsit egyhangú őszi napokon, jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szívesen elmerülne egy kellemesen andalító, de értékkel bíró történetben a görög hold alatt.

Az újrakezdés és az időtlen boldogság utáni vágy kiválóan megírt története, mesés tájakon, igazi csavaros történetvezetéssel.

 

 A kötetet köszönöm a 21. Század Kiadónak!