Várható megjelenés 2017. július

Várható megjelenés 2017. július

Várható megjelenés 2017. július 01. Elizabeth Adler: Halál a tóparton - Libri Kiadó

Várható megjelenés 2017. július 01. Laurelin Paige: Utolsó csók - Libri Kiadó

SZENVEDÉLYES JÁTÉK, SÖTÉT VÁGYAK, VESZEDELMES TITKOK

Emily Wayborn már döntött. Igaz, hogy nem bízik a szívdöglesztő és veszedelmes Reeve Sallisben, ám ő az egyetlen férfi, aki meg tudja adni neki, amire szüksége van. Reeve mellett Emily végre önmaga lehet. A dúsgazdag szállodatulajdonos azonban a titoktartás mestere, Emily pedig hiába keresi a válaszokat, valaki mindig egy lépéssel előtte jár...

Emily lassan kifut az időből, már nem hisz sem barátságban, sem szerelemben. Meg kell hoznia egy képtelen döntést, melynek következtében vagy sértetlen marad a szíve... vagy menthetetlenül összetörik.

Laurelin Paige új sorozata még forróbb, érzékibb és veszedelmesebb, mint a világszerte sikerlistás Fixed-regények.

Várható megjelenés 2017. július 01. Katie Fforde: Tökéletes nyár  - Libri Kiadó

A bábaként dolgozó Emily látszólag tökéletesen elégedett az életével. Élvezi, hogy egyedülálló nőként kötöttségektől mentes lehet. Mégis változásra vágyik, ami érzelmileg is felüdülést jelentene a hétköznapok egyhangúságából. Így amikor legjobb barátnője, Rebecca felajánlja, hogy töltse a nyarat a hajóján főszakácsként, kapva kap az alkalmon. Ám mielőtt igazán kiismerhetné magát a hajókonyhában, alkalmazkodnia kell új környezetéhez. Rebecca várandós, ezért egyre több feladatot ad át Emilynek, akinek még a féltékeny konyhai kisegítővel is meg kell küzdenie. Ott van továbbá Alasdair, a szívdöglesztő orvos, akit Emily mindenáron igyekszik nem észrevenni, hiszen ha beleszeret, új időszámítás kezdődik a számára. Vajon tényleg ez lesz élete legfelszabadultabb nyara? 

A Francia kaland, a Tökéletes esküvő és számos egyéb nemzetközi bestseller szerzője e kötetében ismét egy lélekemelő, romantikus és szórakoztató történettel kedveskedik olvasóinak.

Várható megjelenés 2017. július 03. Sherrilyn Kenyon: Szenvedélyes éjszakák - Athenaeum Kiadó

A Vérvadászok világában az erősebb felfalja a gyengébbet. Minden nap halálos veszélyt hozhat. Senkiben sem szabad megbízni, a szerelem pedig végképp ki van zárva, ha életben akarsz maradni...

Wren Tigarian árva volt. Egyetlen klán sem akarta befogadni. Wren két faj, a hópárduc és a fehér tigris tiltott keveredéséből született, és ha akart valamit, soha nem engedte, hogy az útjába álljanak. Most Margueritét akarja. 

Marguerite D'Aubert Goudeau egy befolyásos amerikai szenátor leánya, de gyűlöli a felső tízezer képmutató életét, amit élni kényszerül. Akárcsak édesanyja, ő is erősen ragaszkodik cajun gyökereihez, amit apja képtelen megérteni. Margueritének nincs más választása, meg kell próbálnia beilleszkedni, bár örök kívülállónak érzi magát. 

Wrennek Margueritéért nemcsak az emberekkel kell megküzdenie, akik sosem fogják elfogadni állati lényét, hanem a Vérvadászokkal is, akik meg akarják ölni, amiért veszélybe sodorta a világukat. Versenyt kell futniuk az idővel, és ez nem csupán az életükbe kerülhet, de a lelküket is elveszíthetik... 

Várható megjelenés 2017. július 03. Jodi Picoult: Apró csodák - Athenaeum Kiadó

Ruth Jefferson már több mint húsz éve dolgozik szülész szakápolóként egy connecticuti kórházban, amikor egy újszülött vizsgálatát követően váratlanul másik páciens mellé osztják be. Az újszülött szülei a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, ezért nem akarják, hogy az afroamerikai Ruth akár csak hozzáérjen a gyermekükhöz. A kórház helyt ad a kérelmüknek, másnap azonban a kisbaba életveszélyes állapotba kerül, miközben egyedül Ruth tartózkodik a csecsemőszobában. Engedelmeskedjen a főnöke utasításának, vagy avatkozzon közbe?

Ruth habozik megkezdeni az újraélesztést, s ennek eredményeként emberöléssel vádolják. Kennedy McQuarrie közvédő vállalja az ügyét, de már a legelején váratlan tanáccsal szolgál: ragaszkodik ahhoz, hogy faji kérdések szóba sem kerülhetnek a bíróságon. Ruth, aki értetlenül áll a döntés előtt, próbálja folytatni az életét - már csak kamasz fia érdekében is -, miközben az ügye egyre nagyobb port kavar. Miután megkezdődik a tárgyalás, Ruthnak és Kennedynek ki kell vívnia egymás bizalmát, ám eközben mindketten szembesülnek azzal, hogy talán alapvetően elhibázott minden, amit a másikról - s önmagukról - tudni véltek.

Jodi Picoult végtelen alázattal, empátiával és alapossággal közelít kiváltság, előítélet és igazság kérdéséhez, s nekünk, olvasóknak sem kínál egyszerű, könnyen emészthető tanulságokat. Az Apró csodák egy rendkívüli író csúcsteljesítménye.

Várható megjelenés 2017. július 31. Martin Kintrup: Burgerek Nagykönyve

"Az utóbbi években a konyhaművészet újra felfedezte a kreatív street foodot, amihez hozzátartozik a hamburger reneszánsza is. A legfinomabb húspogácsákkal, ropogós, mégis puha zsemlékkel, fűszeres szószokkal és mindenféle csábító extrával a konyhaművészet mostohagyermekéből a burger egy külön életstílust képviselő trend étellé vált.

A magam részéről, köszönöm, de megvagyok a gyorsétteremláncok satnya burgerutánzatai nélkül - a saját készítésű burger a menő! A legjobb összetevőkből készült házi hamburger valódi kinyilatkoztatás, amely a saját készítésű hamburgerzsemlénél és húspogácsánál kezdődik, és a szószoknál, a köreteknél és a salátáknál ér véget. A receptek összetevői közül, amit lehet, mindent magam készítek el - és higgyék el nekem, a különbség leírhatatlan.

Az amerikai étkezési kultúra hatásai mellett szívesen merítek ihletet a mediterrán, keleti és ázsiai konyhaművészetből is. Az olyan újdonságok, mint a pesto, humusz vagy az algasaláta, teszik a burgerek világát még színesebbé, ízesebbé és változatosabbá.

A burgerpogácsa készülhet marhahúsból, lassan sült sertéshúsból, halból, sajtból, sőt lehet vegetáriánus vagy akár vegán is: számomra minden burger egy műalkotás. 40 fantáziadús burgerrecepttel és még ugyanennyi zsemle-, húspogácsa-, szósz-, köret- és salátarecepttel Ön is egy csapásra a burgerkészítés mesterévé válik.

Várható megjelenés 2017. július 31. Heit Stuart: Kockafiú - Kossuth Kiadó

"Alex, a harmincas éveiben járó apa élete válságos időszakát éli: a felesége kirakja otthonról, elveszti az állását, és rádöbben, hogy nem érti nyolcéves autista fiát, Samet. Amíg a család együtt volt, a gyermek nevelése, annak minden nehézségével együtt a feleségre, Jodyra hárult, mivel a hiteltanácsadó Alex éjjel-nappal a megélhetésükért dolgozott. Most, hogy - még ha csak rövid időszakokra is - egyedül lehet gyermekével, kiderül, hogy nem nagyon találja hozzá az utat. 

Alexnek át kell értékelnie a feleségéhez, a gyermekéhez, a saját családjához, a bátyja elvesztése okozta gyermekkori traumához és a munkához való viszonyát. A jég akkor törik meg, amikor Sam bevonja őt egy számítógépes játék, a Minecraft világába, amelyben a fiú otthonosan mozog.

A sok humorral megírt, megható történetet a szerző saját élete hitelesíti: Keith Stuart a The Guardian számítógépes játékokkal foglalkozó szakújságírója, és a kisebbik fiánál néhány éve autizmust diagnosztizáltak.

Csátvák Soma: Saltlands

Száll ​a szélben egy mondás, miszerint aki volt olyan őrült, hogy a Sóságon telepedett le, az túlél bármit. És egyébként is: kinek jutna eszébe ezt a kiszikkadt világot felprédálni?
A sóságiaknak idejük sincs elgondolkozni azon, hol tévedtek; sokuknak a vitorlásaikba sem sikerül bepattanniuk. Mintha csak az Apokalipszis ismételné önmagát.
A Hadúr vezette hordával szemben garantált a homokba harapás, aki teheti, a szélre bízza sorsát. Számukra egy régi-új mondás jelenti az utolsó reményt: aki keres, az túlél.
Igaz ez a fosztogatókkal érkező sámánra, a világgal szemben is kardot rántani kész harcosra, vagy a kalmárra, aki a végromlás második hullámának napján is csak egy üzletet akart nyélbe ütni. A végtelen sósivatagot szelve, tudtukon kívül közelítenek egymás felé – hogy karambol, békés keresztezés, netán társulás kerekedik ki a találkozásukból, majd elválik.
Eközben a fosztogatók elveszett Istene végre jelt ad magáról, szólítja híveit. A megváltás mégis távolabb van, mint gondolnák. Mert a Sóságot sokan hajlamosak sivárnak, éppen ezért kiszámíthatónak tartani, azonban alig maroknyian ismerik végső természetét: határtalan hamisságát.
* * *
A három, párhuzamos szálon futó történetben komoly hangsúlyt kap a fosztogatók rettegett hordája, és persze számos dolog visszaköszön a Saltlands társasjátékból: járművek, tárgyak, helyszínek; a főszereplőkön túl pedig fel-feltűnik a többi választható karakter is.

Volt 1979-ben egy disztópikus akciófilm, talán még emlékeztek rá, ami nem volt más, mint a Mad Max. A nyolcvanas évek szülöttei ezen az elvarázsolt, vad és elképzelhetetlen világon nőttek fel, szinte odaszögezett minket a videó elé. Tudjátok, még azok a kazettás izék, amire ma már kevesen emlékeznek, amikor bekapta a szalagot és vissza kellett tekercselni, vagy éppen letisztogatni, hogy az unalomig nézett filmet újra és újra le tudjuk játszani. Na, de nem elkalandozni szeretnék, hanem elmondani, hogy mennyire imádtam én azt a Mad Max világot és most jelentem alkalmam nyílt egy mai formába öntött posztapokaliptikus regényt olvasni Csátvák Somától, aki visszahozta azt az őrült és elrugaszkodott, száguldó és mindent felemésztő életérzést, mint amit egykor a film adott.

A történet szerint végignézhetjük a Kalmár, a Harcos és a Sámán szemszögéből ahogy a Föld ki akarja vetni az emberiséget, akik harcosként küzdenek ez ellen, de leginkább egymás ellen. Mindehhez a hátteret a remekül megformált és szemléletesen leírt Sóság szolgáltatja. 

A csoportok látszólag céltalanul kóvályognak a kietlen pusztaságban, miközben egymást pusztítják, teszik mindezt brutális módon, de mégis egy közös cél lebeg a szemük előtt, mégpedig megtalálni az Istenüket. 

A sóságiak és a Hadúr vezette hordák találkozása azonban elkerülhetetlen, már csak az a kérdés, hogy a három fő karakter mennyiben tudja befolyásolni a cselekményeket, képesek lesznek-e békét teremteni, vagy folytatódik az értelmetlen és kegyetlen pusztítás, mely az emberiség végét jelentheti.

Elsőre az tűnt fel furcsaságként, hogy a történetben nem szerepelnek nevek. Úgy ismerjük meg a karaktereket, mint Kalmár, Harcos és Sámán, ami igazából egy igen érdekes és merész megközelítés, emiatt elsőre úgy éreztem, hogy nem lesznek majd olyan hatással rám a szereplők, mint várnám, de szerencsére ez nem így történt. Rájöttem, hogy ez itt és most pont így jó és ettől lett végül annyira távolságtartó és mégis közeli ez a kiszámíthatatlan történet, hogy nem kellett nevekkel bajlódni, hanem inkább egyfajta kategóriákat kaptak a szereplők, amely mégsem skatulyázta be őket, hanem inkább megerősítette a személyiségüket. 

A történetet nehéz elhelyezni időben és térben, lehet ez 10 év múlva, de akár több száz év múlva is, talán nem is ez a lényeg, hanem az, hogy felnyíljon a szemünk, hogy jelenleg is milyen értelmetlen pusztulás megy végbe körülöttünk, ami akár egy, a regényben felsejlő világ felé sodor minket. Félelmetes volt! Örültem, hogy olvasás közben hallottam a madarak folyamatos csivitelését, a kocsik zaját és láttam magam körül a zöld növényeket, mert ennek ellenére is nagyon gyorsan magába szippantott ez a kietlen világ, ahol nincsenek állatok, növények, hanem csak és kizárólag a kannibalizmusra berendezkedett, vizet és a meghatározhatatlant üldöző és egyre fogyatkozó emberiség. 

A Sóságról nagyon szemléletes leírást kapunk, mindvégig a regény folyamán, amit kifejezettem szerettem. Szinte megelevenedett előttem a sóval borított pusztaság, ahol egy-egy megmaradt járművel száguldanak a Hadur hordái, vagy ahogy éppen a sóságiak által használt vitorlás háromkerekű járgányok repesztenek a szélben. Egy hely, ahol a só, a szél és a homok az úr. 

A karakterek közül most a Kalmárt, a Harcost és a Sámánt említeném meg, mivel ők azok, akik felváltva előre viszik a történetet és az ő cselekedeteik által összpontosul az egész cselekmény és később a végső lezárás is.

Mindhárom karakteren erősen érezni lehet a magányt, de ugyanakkor mindegyikük erős és céltudatos, ami egyben életben is tartja őket a saját maguk által választott útjukon. 

A Kalmár mindvégig megmarad a kalmárokra jellemző kicsit ravaszkás, de mégis furfangos és okos megoldásoknál, kevésbé hajlamos az erőszakra, mint a többiek. Talán emiatt és az élethez való hozzáállása miatt lett számomra a kedvenc karakter a regényben. Ő az egyetlen, aki észreveszi, hogy az összefogás lehet az egyetlen esélyük a végső győzelemre és egy élhetőbb életre. 

A Harcossal viszont egy olyan erős női karaktert kapott a regény, amire én magam nem számítottam, így egy kellemes meglepetés volt. A legerősebb húzóereje volt a cselekménynek, talán az ő kezében összpontosult legjobban a múlt, a jelen és a jövő, ami nagyon érdekessé tudta tenni a Harcosról szóló részeket. Sőt mondhatom, hogy a női mivolta adott egy plusz energiát a cselekménynek ebben, a férfiak és erőszak uralta világban. 

A Sámán, hát igen, számomra egy kiismerhetetlen karakter volt, igazából úgy éreztem, hogy van jelentősége a történésekben, de valahogy nem tudott hozzám közel kerülni, mert elég kettős személyiség volt mindvégig, nehéz volt őt elhelyezni egy pozitív, vagy éppen negatív skálán. A lelkébe viszont neki láttunk bele leginkább, ami azért egy érdekes szálat adott, sok gondolatát megismerhettük és beleláttunk a manipulatív világába. 

A történetet a három karakter között váltakozva halad előre, ami érdekes megoldás volt számomra. Mindvégig lineárisan haladunk előre az időben és a cselekményben egyaránt, ezáltal könnyen követhető és a váltakozásnak köszönhetően egy percig sem unalmas a regény. A szálak a végén összpontosulnak és egy olyan lezárást kapunk, amire szerintem senki nem számítana, legalábbis én nagyon meglepődtem, mivel teljesen másra számítottam. Huh, talán a lezárás volt a legjobb része a történetnek, imádtam!

Végül a kedvenc idézetemet is szeretném megmutatni, mert nagyon igaz és a szívemből szól:

"Csak az érdemel jövőt, holnapot, aki a mában megküzd érte."

Összességében egy remekül megírt, szemléletes és kiváló karakterábrázolással bíró posztapokaliptikus regényt olvashattam, ráadásul egy magyar író, Csátvák Soma tolmácsolásában. Véleményem szerint a regény hiánypótló a magyar piacon, így én nagyon örültem, hogy a komfortzónámból kilépve átléptem egy másik, talán nem is olyan távoli jövőbe, ahol semmi sem az aminek látszik. 

Neil Gaiman: Szerencsére a tej - Apák napjára ajánlom

Szerencsére egy apa pontosan tudja, mi a kötelessége, ha megtörténik a katasztrófa, azaz elfogy a tej, s így a gyerekek nem tudják mivel enni a reggeli kukoricapelyhet. Megacélozza magát, és megkísérli a lehetetlent: tejet hoz a boltból.
Szerencsére az apák leleményesek, és mindig akad egy segítőtársuk, így még az űrbéli idegenek, vérszomjas kalózok és egyéb kekeckedők sem tudják meghiúsítani a küldetésüket, közben pedig egyik kaland a másik sarkára tapos.
Szerencsére a tej tejhatalmúnak bizonyul.
Szerencsére Neil Gaiman fejéből ismét kipattant egy „eszelős” történet, amelyben szerepet játszik az időutazás és az időjárás, énekelnek a dinoszauruszok és durcáskodik egy isten, valamint bizonyítékot kapunk arra, hogy apa csak egy van.

Apák napja környékére tartogattam Neil Gaiman gyerkőcöknek szóló kötetét, amit a fiammal közösen olvastunk el.

Ugye nem felejtettétek el, hogy június 18. Apák napja? Mivel is ünnepelhetnénk meg hatásosabban, mint egy jó könyvvel, ami a közös családi kikapcsolódáshoz is remek alap lehet?

Számítottam rá, hogy jó lesz, de ez brutálisan jó volt, ilyen apát követeljünk mindenkinek! 

A könyvecske egy fantasztikus képzelőerővel megáldott apuka tejért folytatott küzdelmét meséli el a gyerekeinek, akik csak egy reggeli pehelyre és némi tejre vágytak. A tejjel együtt azonban kaptak egy zseniális utazást időben és térben egy kreatív apukától és ráadásul mi olvasók is remekül szórakozunk közben. 

Alapvetően egy egyszerű történetnek látszik időutazásról, idegenekről, kalózokról, könyvet író dinoszauruszról és tejről, de ez még valami ennél is sokkal több, hiszen kalandok sorát éljük át nagyon egyszerű, de mégis elragadó formában. 

Ami külön fantasztikus, hogy ez a röpke utazás még jópofa rajzocskákkal is kiegészül, így valóban egy könnyed, de őrült képzeletbeli tortúra részeseivé válunk. Gaiman meséje és Skottie Young rajzai teljes összhangban kapcsolódnak össze és teszik kerek egésszé az utazást. A gyerekek is imádni fogják a rajzokat is, mert úgy érzik, hogy ilyet ők is tudnak rajzolni és ezáltal még jobban tudnak azonosulni a történettel, legalábbis a fiam nagyon imádta ezeket a kis kiegészítő szösszeneteket. 

Mutatom mire is gondolok:

Ugye ilyen pónit mindenki tud rajzolni? Félelmetes! Szivárvány a köbön. 

Teli van jópofa viccekkel és zagyvaságokkal is, de ennek ellenére valahogy nem tudtam nem megszeretni, ezt a kicsit kelekótya apakaraktert. Olyan aranyosan írt róla Gaiman , hogy valóban minden kisgyermek egy ilyen jópofa apáról álmodik, aki újságot olvas és látszólag nem is figyel a felesége mondandójára, de amikor felkel a fotelból, akkor nagyon ott van és szinte gyermeki képzelőerővel szórakoztatja a kicsiket. 

Ilyen és ehhez hasonló rajzocskákkal is találkozhattok! Hát nem aranyosak? 

Úgy érzem, hogy apák napja alkalmából apa-gyerek kikapcsolódásnak nem is lehetne jobb programot találni, mint ennek a könyvnek az elolvasása. Buzdítom is az apukákat és gyerekeket, hogy bátran vegyék kézbe, forgassák és szeressék Gaiman meseregényét. 

Eredeti mű: Neil Gaiman: Fortunately, the Milk

Eredeti megjelenés éve: 2013

Agave Könyvek, Budapest, 2014

102 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155442834 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Skottie Young

Sarah Waters: A szobalány - Egy regény, ami jobban forgott, mint a forgószél!

Sue ​Trinder árva lány, akit Mrs. Sucksby gondjaira bíztak. Az asszony olyan szokatlan gyengédséggel nevelte Sue-t, mintha a sajátja volna. London egyik nyomornegyedének szívében lévő háza nemcsak nyűgös apróságok menedéke, akiket alkalomadtán ginnel csendesít le, hanem kisstílű tolvajok ideiglenes otthona is.
Egy napon beállít az egyik legkedveltebb tolvaj, Gentleman. Az elegáns szélhámos csábító ajánlatot tesz Sue-nak: ha elnyeri a naiv, nemes hölgy, Maud Lilly mellett a szobalányi állást, és segít Gentlemannek a nő elcsábításában, megosztoznak majd Maud hatalmas örökségén, akit őrültté nyilváníttatnak és egész életére bezáratják egy bolondokházába.
Sue elvállalja a feladatot, mert arra gondol, hogy az így szerzett pénzzel leróhatja a háláját a fogadott családjának a tőlük kapott kedvességért. Amikor azonban belekerül a dolgok sűrűjébe, kezdi megsajnálni tehetetlen áldozatát, és nem várt érzésekkel fordul Maud Lilly felé… De senki és semmi nem az, aminek tűnik ebben az izgalmakkal, meglepetésekkel és leleplezésekkel teli regényben. A mű alapján készült Park Chan-Wook azonos című filmje, amelyet a 2016-os cannes-i filmfesztiválon Arany pálma-díjra jelöltek, és 2016. dec. 1-jén mutatják be Magyarországon.

Modern viktoriánus regény, fülledt erotikával és cselszövéssel fűszerezve a 19. század Londonjából. Talán ez az egy mondat is elég ahhoz, hogy tovább olvasd Kedves Olvasó a bejegyzést!

Mielőtt elolvastam a regényt fogalmam sem volt arról, hogy rajta van azon a bizonyos "1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz" listán. Ennek ténye csak most a poszt megírása táján tudatosult bennem. Igazából nem gyűjtöm erről a listáról az olvasmányokat, de most örülök, hogy ez a regény mégis eljutott hozzám. Sőt bátran mondom, hogy örülök, hogy ennek a listának a súlyát nem éreztem még olvasás közben, vagy előtte. Valljuk csak be, hogy az ilyen listán szereplő könyvek mindig nagy nyomás alá helyezik az olvasót, köztük engem is, hiszen annyian imádják, hogy valamilyen kényszer folytán mi magunk is azt érezzük, hogy muszáj szeretni, mert ha nem, akkor bizony velünk van valami baj, de így teljesen szabadon olvashattam és szerethettem meg ezt a maga nemében egyedülálló regényt. 

 Mindjárt le is írom, hogy miért  tetszett, de előtte gyorsan csak pár pontba szedve arról, hogy miért választottam ki magamnak a történetet:

- Viktoriánus Angliában játszódik. Remek!

- A hagyományostól eltérően leszbikus szerelmi szál van benne. Kíváncsi voltam rá, hogy ebbe a korszakba milyen módon lehet beépíteni a két nő közötti szerelmi viszonyt.

- Arany-pálma díjra jelölt film készült a regényből, A filmre már egy ideje kíváncsi vagyok, de ugye előbb a könyv.

- Izgalmasnak ígérkező történet, több, mint 500 oldalon. Meg kellett tudnom, hogy 500 oldalon keresztül fenn tudja-e tartani az érdeklődésemet.

Ezek után nézzük részletesen, hogy miért is bűvölt el ez a titokzatos, ódon hangulatú regény.

A történet szerint Sue Tinder a viktoriánus korban londoni árvaként nő fel  tolvajok között, Mrs. Sucksby védő szárnyai alatt.  Mrs. Sucksby a tolvajok és árvák "anyja" Sue-t kitüntetett figyelemmel kezelte egészen kicsi korától kezdve, de vajon miért?

Sue 17 éves korában megkapja élete nagy lehetőségét a házat rendszeresen látogató "úri" tolvaj, Mr Rivers által,  mellyel reményei szerint rengeteg pénzhez juthat ő maga és Mrs. Sucksby is, mindezért látszólag nem is kell túl nagy árat fizetnie. A feladat egyszerű mindössze szolgálólánynak kell állnia és Mr. Riverst - a terv kiagyalóját -  kell megkedveltetnie egy eldugott gótikus vidéki birtokon, a kissé bogaras nagybátyjával élő Maud Lilly-vel. Micsoda véletlen, hogy  Sue és Maud egyidősek és szegény Maud még kicsit együgyű is, így könnyű céltáblának tűnik a csel kiagyalói  számára, akik Mr Rivers és Maud házasság révén remélnek nagy vagyonhoz jutni, majd a terv részeként Maud-ot egy elmegyógyintézetbe záratják és élik tovább fényűző életüket. 

A két nő között azonban egy idő után viszony bontakozik ki, de ettől függetlenül tovább szövődik az ördögi terv és mivel semmi és senki nem az, aminek elsőre látszik, így megindul a találgatás és a fordulatos cselekményvezetés.

Többet nem is szeretnék elárulni, mert a fergeteges csavarokat semmiképpen sem szeretném kifecsegni, mivel ezek azok a mozzanatok, amiért leginkább el kell olvasni ezt a regényt.

A regény három részre tagolódik, először Sue szemszögéből ismerjük meg a két nő találkozását, majd ugyanez a találkozás egy kicsit tovább szőve kerül megjelenítésre Maud szemszögéből is, végül ismét Sue veszi át az elbeszélést.

Ez a tagoltság nagyon izgalmas volt, mivel több szemszögből láthattuk ugyanazt, de mégis teljesen mást kapunk a két lány változata által. Olyan mintha déjá vu élmény lenne, de mégis máshogy történik meg egy adott szituáció, fondorlatos az egész, az orrunknál fogva vezet az írónő és eléri azt, hogy még többet akarjunk.

Nagyon sok meglepetést tartogatott a regény, egyik döbbenet jött a másik után és bevallom pont ezért is szerettem ezt a borzongató történetet. Azt éreztem, hogy minden lapon valami újabb és ördögi bontakozik ki a két lány karaktere által, ami folyamatosan előre tudta vinni a cselekményt, amellett, hogy a helyszínről, a mellékszereplőkről is részletes leírást kaptunk. 

Hangsúlyozni szeretném, hogy nagyon jól kidolgozott karakterekkel találkozunk, meg tudtak téveszteni és egyáltalán nem vártam egyiktől sem olyan drámai fordulatot, mint, amit végül megtapasztalhattam. A külvilág számára teljesen más karakterek bontakoznak ki, azzal ellentétben, amit a belső vívódásaik és gondolataik által megismerhetünk. Számomra ez a karakterfejlődés egyik csúcsa. Imádat volt a köbön, hogy ez a regény valóban nőkről és leginkább nőknek íródott, a férfi karakterek kicsit háttérbe szorultak, bár a korra tipikusan jellemző aspektusok náluk is jól megnyilvánultak, de mégsem ők és a vágyaik alkották a regény fő irányvonalát. 

Elárulom, hogy mindig furcsa borzongással tölt el a régi korok elmegyógyintézeteiről olvasni, ahova a férjek, vagy férfi rokonok kényük-kedvük szerint bezárathatták a család nő tagjait, leginkább a feleségüket. Mindig tudja fokozni egy-egy ilyen intézmény a regény hangulatát, ahogy most sem volt ez másképpen. 

A másik szálon pedig a londoni viktoriánus alvilág durvaságával állítja szembe az írónő a női gyengédséget, ami jelen esetben egy leszbikus kapcsolat révén kerül az olvasó elé. Nagyon eredeti, hogy jelen esetben két nő között fűződik szerelmi viszony, ami ellent mer mondani a kor szellemének. Az érzelmek szinte tapinthatóakká válnak, fülledt légkört teremt a két nő között, annak ellenére, hogy más a céljuk és másra akarják használni egymást, mint ahogy a külső szemlélő számára láttatják. Bonyolult kapcsolati hálót szőnek egymás köré, ami ambivalens érzelmeket generál.

A leszbikus szál és a fülledt szexjelenet adtak egyfajta pikantériát a regénynek, de egyáltalán nem zavaró formában, szerintem még a téma elől elzárkózó olvasókat sem fogja sokkolni, ami valljuk be nagyon jó dolog. Az pedig külön öröm, hogy mindez a viktoriánus közegbe került elhelyezésre, nagyon ott volt a történetvezetés szempontjából ez a megoldás.  Egy hagyományostól eltérő szerelmi szálra kell számítanunk, de a stílus, amiben ez a fajta erotika kibontakozik még teljesen emészthető formában kerül az olvasó elé. Ilyen szempontból én sem vagyok az a bátor olvasó, de valóban jót tett a regénynek, hogy kimozdult a hagyományos női és férfi viszonyok korlátai közül. 

Összességében nagy lelki csaták, érzelmek, és élénk írásmód jellemzi a regényt. Szerettem ahogy a viktoriánus kor a szemünk előtt újul meg és megelevenedik London legsötétebb bugyra, illetve  a vidék rejtélye. Nem érezni, hogy a regény a 21. században íródott, inkább mondtam volna azt, hogy valamikor legkésőbb a 20. század elején alkotó író tollából származik, de tudjuk, hogy ez nem így van és ez még ad egy pozitívumot az egészhez.

Szerettem azt is, hogy nagyszerű befejezést kapott a történet, még akkor is, ha picit túlzottan drámai hatást akart vele kelteni az írónő. Tette mindezt pont ott és akkor, amikor már egy kicsit kezdett volna leülni az egész. Talán azt tudnám egyedüli negatívumként megemlíteni, hogy hosszú volt, egy nyúlfarknyival rövidebb tökéletes lett volna, de nem panaszkodom, mert az idei év egyik nagy meglepetése volt számomra ez a regény.

Jellemezni pedig úgy tudnám, hogy igazi elmejáték, ármány és szenvedély, de nem úgy, mint egy szappanoperában, hanem valódi érzelmekkel és belső vívódásokkal. Ez a regény sokáig velem maradt olvasás után, ami szerintem nagy teljesítmény egy ilyen nyomasztó hangulatú olvasmánytól.

                                                        kép forrása: pinterest tábla

Ez a regény jobban forgott, mint egy forgószél, mindent vitt! 

Kiadó: Gabo

Kiadás éve: 2016, 2017

Oldalszám: 626

Fordította: Tóth Gizella

Májusi zárás

Ismét olyan sebesen rohant el a hónap, hogy csak kapkodtam a fejemet, hogy már tizedike és jé, már huszadika is elmúlt. Eljött az első eper és már döngetünk is tovább. Hirtelen azt sem tudtam megmondani, hogy hány könyvet olvastam el és melyikből született bejegyzés. A május nekem elillant, miközben egyre közelebb kerülünk a nagy naphoz, ami miatt a jövő hónapban némi fennakadás is várható, de igyekszem minél jobban leküzdeni és továbbra is jelen lenni. 

A hónap talán legnagyobb eseménye könyves szempontból az volt számomra, hogy csatlakoztam a Kildara blogger csapatához. Remélem sok jó könyvet fogunk együtt olvasni, mert úgy tűnik, hogy egy remek kis csapatba kerülhettem. Helló innen is!

A másik nagy esemény a blog életében, hogy készült két rövid videó, amit itt és itt tudtok megnézni. Az egyik videó Csipikéhez köthető, a másik pedig egy unboxing videó. A jövőben kiderül, hogy hajlandó leszek-e megtanulni a videózás rejtelmeit, mert vágás és egyéb technikai csoda nélkül elég nehézkes a dolog. 

Aztán ott vannak az olvasások, amit most bevallom a Molyról néztem vissza. Mennyire jó, hogy ott vezetem rendszeresen az olvasásaimat, értékeléseimet és egyéb fontos dolgokat, ilyenkor elég csak kattintani és máris kész a kis listám. 

Elolvastuk a fiammal és pocaklakóval közösen Fodor Sándor Csipike történetét, amiről bejegyzés is született. 

Majd ezt követte egy rövid Agatha Christie regény a Harmadik lány, aminek borzasztó csúnya borító jutott, de Christie-hez kapcsolódó lelkesedésem továbbra is töretlen. Aztán sort kerítettem Margaret Durrell De mi lett Margóval? című elbeszélésére, amitől bevallom sokkal többet vártam, hát sajnos Margaret nem egy Gerald stílusú író, de egyszer mindenképpen érdemes elolvasni a történetét, mert volt benne egy-egy megmosolyogtató pillanat. A Ciceró Könyvstúdiótól érkezett hozzám Tahereh Mafi Illaberek című fiataloknak szóló fantasy regénye, amit nagyon élveztem és már olvasható a hozzá kapcsolódó értékelés, sőt még Moly-on is én lehettem az első, aki értékelést írt a könyvről. Illaberek mellett érkezett még Gwenda Bond Lois Lane története, amiről már szintén készült bejegyzés itt a blogon. A hónap vége felé elolvastam Lauren Graham Gyorsan elhadarom önéletrajzát, huhhh, gyorsan végeztem vele.Utána a komfortzónámból Csátvák Soma mozdított ki a Saltlands című disztópiával. Csak azért, hogy a sajátokkal is haladjak még befejeztem Katherine Webb Az angol lány című kaland regényét is. 

Aztán szégyen, de ott van a két korábban megkezdett kötet is, amit még májusban sem sikerült befejeznem Nyáry Krisztiántól az Így szerettek ők olyan régóta húzódik, hogy már nem is tudom mit kezdjek vele, mert összességében tetszik, de túl tömény és néha még érdektelen is a rengeteg információ számomra, amit nem tudok mindig csatolni a megfelelő személyekhez. Az Aranypinty a másik, ami a maga 800 oldalával és a témájával egy elég nehéz olvasmány, ki kell tapasztalni és meg kell ízlelni, ehhez pedig kell az idő.
Május utolsó vasárnapján elkezdtem olvasni a várva várt Ármány és kézfogót is, annyira imádom ezt a kort és a megelevenedő pezsgő Budapestet. 

Olvasásokkal tehát jelen pillanatban így állok:
Befejezett 7 kötet
Folyamatban maradt 3 kötet

Polcra kerültek

Az olasz kaland, A döntés és a Gyorsan elhadarom, illetve a Lurídiumtolvaj saját beszerzések, még a többi kötet a szerzőktől és kiadóktól érkezett hozzám. Az Ármány és kézfogó "gyermeknapi" meglepi nekem. 

A remény hajnala új köntösbe bújtatott, átdolgozott kiadása annyira friss és ropogós, hogy még szinte meg sem jelent, na jó pont a megjelenéssel egyszerre érkezett hozzám, ráadásul dedikált példány, ami külön öröm számomra, illetve nagy megtiszteltetés is egyben, mert a borítón az én ajánlásom is szerepel! Szuper hónapot zárhattam a polcra került könyveim vonatkozásában.