Carl G. Jung pszichológiai tesztje - Ismerd meg a valódi énedet!

 

Fülszöveg: Ismerd meg valódi énedet!

Mik az erősségeitek? Mi motivál titeket – és mi az, ami fékez? Ez az elegáns ajándékszett, amely Carl G. Jung személyiségtipológiáján alapul, segít felismerni, kik is vagytok valójában, és megmutatja, hogyan aknázhatjátok ki teljes potenciálotokat. Az ajándékszett egy hasznos könyvet és 52 kártyát tartalmaz, amelyek segítségével megismerhetitek személyiségtípusotokat, és jobban megérthetitek önmagatokat és a körülöttetek lévő embereket.

Legyen szó egy praktikus önismereti eszközről, inspiráló ajándékról vagy egyszerű módszerről a személyiségtípusok világában való eligazodáshoz – itt mindent egy helyen megtaláltok! Ismerjétek meg valódi éneteket – és aknázzátok ki a potenciálotokat!

Egész nap esik az eső, így pont alkalmas volt ez a vasárnap egy közös családi játékhoz.

Ezúttal a hagyományos társasjátékoktól eltérően Carl G. Jung önismereti pszichológiai tesztjébe vágtunk bele.

Azt kell mondanom ez a játék egy érdekes tükröt tartott elénk, voltak elképzeléseim a családom és a saját személyiségtípusáról, de be kell vallanom a játék okozott meglepetéseket.

A Carl G. Jung személyiségtesztjére épülő játék egy csendes, mégis izgalmas utazás a saját belső világunk irányába, amit könnyedén tudunk egyedül vagy akár kisebb csoportban is "játszani".

Nagyon tetszett, hogy a színes kártyák és a könnyen követhető feladatok úgy vezettek minket végig a személyiségünk eddig számunkra is rejtett rétegein, mintha valaki szépen sorban felkapcsolta volna a lámpákat. Izgalmas utazás volt és tényleg jól éreztük magunkat, amíg kicsit jobban megismertük a saját és egymás személyiségét.

Ahhoz, hogy elkezdjük ezt az utazást nem szükségesek pszichológiai ismeretek, mert a könyv és a kártyák elegendőek lesznek a megismeréshez és az önismeretünk fejlesztéséhez.

Ha Te is régóta érzed, hogy jó lenne kicsit jobban megismerni önmagad, esetleg tudod, hogy valamelyik családtagod, barátod érdeklődik a téma iránt, akkor ez a csomag remek karácsonyi ajándék lehet számotokra.

Szívből ajánlom mindenkinek, akit kicsit is érdekel a személyiségének pszichológiája és szeretné megismerni a gyengeségeit, erősségeit és ezáltal könnyebben elérni a céljait.

A csomag tartalma: 

- 1 db könyv

- 52 db kártya

A szett a Familium.hu oldalon érhető el. 

Ismeretterjesztő irodalmat ajánlok: Agyszerviz és Okos csajok

Kettő friss megjelenést szeretnék a figyelmetekbe ajánlani a Corvina Kiadó palettájából.  Mindkét kötet az ismeretközlő irodalom kategóriájába sorolható és olyan területekre kalauzolja el az olvasókat, ahol valószínűleg ritkábban járnak. Az egyik kötet a gondolkodás világába repít  minket, a másik kötet a CIA egy kevésbé közismert részébe enged betekintést, ahova azok a bátor nők tartoztak, akik megpróbáltak szembe menni a szokásokkal és elérni céljaikat egy férfiak uralta világban. Mindkettő kötet érdekes volt számomra és tudott újdonsággal szolgálni, ami miatt már megérte ezeket a köteteket kézbe venni. Csak ajánlani tudom mindkettőt a téma kedvelőinek és azoknak, akik nyitottak az új ismeretekre, önfejlesztésre és az érdekes női sorsok irányába. 

_Fülszöveg: „Egy ​felmérésben egymillió középiskolás diák értékelte a vezetői képességét: 70 százalék átlagon felülinek tartotta magát, 60 százalék pedig úgy gondolta, olyan jól boldogul másokkal, hogy ennek alapján a legjobb 10 százalékba tartozik. Amikor egyetemi oktatók értékelték a tanítási képességüket, kétharmaduk a legjobb 25 százalékba sorolta magát. A túlzott magabiztosság újabb példái után megkérdezem a hallgatókat: Mit gondolnak, az amerikaiak hány százaléka tartotta magát az átlagosnál jobb autóvezetőnek? A diákok az összes eddiginél nagyobb számokat kiabálnak be, például 80 vagy 85 százalékot, és jókat kuncognak, mert annyira durvának tartják ezeket az értékeket. De mint kiderül, még mindig alábecsülik az arányt: a helyes válasz 93 százalék.”

„A könyv nemcsak azokat a kognitív csapdákat világítja meg, amelyek gajra vágják a gondolkodásunkat – hanem gondolkodásunk újragondolásában is megbízható kalauz.”

– Adam Grant, a New York Times bestseller-listáját vezető Gondold újra! szerzője

„Életünk minden napján véleményeket fogalmazunk meg – és nem állunk mindig a helyzet magaslatán. Az Agyszerviz felbecsülhetetlen értékű forrás mindenkinek, aki jobban akar gondolkodni. Woo-kyoung Ahn rendkívül világosan, hihetetlenül érdekes és gyakran vicces példákon, élvonalbeli kutatások alapján magyarázza el, milyen gyakori hibákat követünk el – és hogyan kerülhetjük el őket.”

– Gretchen Rubin, a New York Times bestseller-listáját vezető The Happiness Project (A boldogságprojekt) és The Four Tendencies (A négy típus) szerzője

„Az Agyszerviz világklasszis. Megolajozza a mentális fogaskerekeket, újra berúgja a kognitív motort, és elindít az okosabb döntések felé vezető úton.”

– Daniel H. Pink, a New York Times bestseller-listáját vezető The Power of Regret (A megbánás ereje), a Motiváció és A megújult elme szerzője

„Írtak már könyveket a gondolkodás tipikus hibáiról és torzításairól, de Ahn könyve nem mindennapi. Mindössze nyolc fontos gondolkodásbeli problémát állít középpontba, így mindegyiket alaposan megmutathatja az olvasónak, mégpedig érdekfeszítően, köznapi nyelven. Betetőzésként pedig meggyőző, kutatásokon alapuló módszereket kínál a problémák káros hatásának enyhítésére. Telitalálat!”

– Robert Cialdini, a New York Times bestseller-listáján szereplő Hatás és Előhatás szerzője

A megismerési folyamatok sosem egyszerűek, főleg akkor nem, ha éppen önmagunkról van szó. Elöljáróban leszögezem, hogy ez a kötet nem egy könnyed olvasmány, de mindenképpen érdemes időt fordítani arra, hogy tanulmányozzuk az írás által a gondolkodásunkat, a gondolkodás során ejtett hibáinkat és kísérletet tegyünk azok kiküszöbölésére, környezetünk megértésére. A kognitív pszichológiába a gondolkodás is beletartozik, de, mint az írás is mutatja egy nagyon összetett témával van dolgunk. Az író bemutatja, hogy hol szúrjuk el, amikor azt akarjuk, hogy igazunk legyen, hogyan vihet tévútra a veszteségtől való félelem, sőt fény derül arra is, hogy miért nem értik meg mások azt, ami nekünk nyilvánvaló. Ezek csak apró részek, amelyeket kiragadtam a könyvből, mert engem ezek érdekeltek a legjobban, illetve ezekbe a témakörökbe tudtam igazán elmélyülni. 

A kötet azok számára is egyértelműen hasznos és érdekes lehet, akiktől távol áll az analitikus gondolkodás, hiszen az író megpróbálja érthetően, a laikusok számára is emészthető formában feltárni a kutatások és szakirodalom témába vágó részeit, saját tapasztalatait. 

Bevallom, eleinte tartottam attól, hogy nehezen fogom befogadni a sok információt, de mindez alaptalannak bizonyult, mert fejezetenként szépen haladtam és nagyon sok érdekességet, a mindennapokban is hasznos és használható ismeretet szereztem meg. Egy pici ellentétes érzésem azzal kapcsolatban keletkezett, hogy az író kevésbé elfogadó az övétől eltérő gondolatmenetekre, amit az olvasás során végig érezni is lehetett. 

Biztos vagyok abban, hogy ez a könyv időről időre le fog kerülni a polcomról, hogy fellapozzam, hiszen folyamatosan fog tudni újat nyújtani attól függően, hogy éppen milyen nézőpontból szemlélem az olvasottakat. Az írónő alapjában arra kereste a választ, hogy a kognitív pszichológia hogyan javíthat az életünkön és igazából úgy gondolom, hogy mindenki egy picit jobbá tudja majd tenni a mindennapjait azáltal, hogy a  saját és a környezetében lévő emberek gondolkodását egy másik aspektusból is megismerheti. Egy remek ismeretterjesztő kötetet ismerhettem meg Woo-kyoung Ahn tolmácsolásában.  

Fülszöveg: Az ​Okos csajok a második világháború utáni Amerika legfontosabb női kémjeinek pályafutását dolgozza fel. Fürge eszük, remek humoruk és ragyogó tehetségük miatt kapták ezt az elnevezést férfi kollégáiktól. Nem volt könnyű kiharcolniuk, hogy velük egyenlő fizetést kapjanak, és maguk is vezető pozícióba emelkedhessenek, noha úttörő szerepet játszottak annak a szervezetnek a megalapításában és módszereinek kidolgozásában, amelyet ma CIA néven ismerünk.

„Az ember nem úgy lesz kémmé, hogy kitölt egy jelentkezőlapot. Egy ilyen elhatározás minden egyébnél fontosabb, és egész életre szól, méghozzá olykor erőszakos véget érő életre. Kémnek lenni nem csupán foglalkozás, hanem életmód is. Aki erre az útra lép, többé egyetlen családtagját vagy barátját sem avathatja be teljesen a bizalmába. Az ember hátrahagyja a megszokott környezetét, és akár évekre külföldre távozik. Sikereit csupán egy szűk körben fogják elismerni. Titkaira sokszor a halála után sem derül fény. Ha pedig az ember történetesen nő is, akkor a meghozott áldozatok még súlyosabbak…”

„Végre megtudjuk, milyen fontos szerepet játszottak a nők a CIA létrehozásában.” Publishers Weekly

Nathalia Holt mesteri életrajzi kötete egy lenyűgöző kutatómunka eredménye. Olyan archív naplókra, levelekre korai feljegyzésekre támaszkodva mutatja be azon úttörő nők munkásságát, akik megcsillogtatták képességeiket egy férfiak uralta környezetben. Öt erős karakter, akik szembementek a nőkre rákényszerített sztereotípiákkal, átléptek a saját korlátaikon és sikeressé váltak a fériak uralta szervezetnél, a C-nál. Ezek a bátor nők már akkor is a szervezetnek dolgoztak, amikor még a C, mint olyan nem létezett, ők is hozzájárultak ahhoz, amivé a szervezet később vált. Az írónő nagy hangsúlyt fektet annak bemutatására, hogy a nőket mennyire beskatulyázták, arra ahogy az érdemeiket nem voltak hajlandóak úgy és abban a formában elismerni, mint tették azt a férfi munkatársakkal, sőt azt ahogy egyenesen korlátok közé próbálták szorítani őket. Szépen kirajzolódik a harc annak vonatkozásában ahogy ezek az erős nők igyekeznek kitőrni és bebízonytani, hogy legalább annyira értékes tagjai a szervezetnek, mint a férfiak.

Tetszett, hogy a szerző egyenként mutatja be az eltérő személyiséggel bíró női karaktereket, de a leírás mégis összeáll egy kerek egész cselekménnyé, ami a kiváló narratívának köszönhető. Szinte mindvégig érdekesen tudta bemutatni a nők kihívásokkal teli mindennapjait, mert annyira mégsem eltérő az életük, mint a mai nőké, legfeljebb a korszak nyújtotta háttér és a milliő ad hozzá némi plusz izgalmat. Az írás egyáltalán nem száraz, igaz néhol érezhetünk pici csapongást a női karakterek között, de így is érdekes női sorsok és  bonyolult szálak vezetnek el minket egy olyan világba, amelyről eddig nagyon kevés, igazán jó írás született.

Az írónő bebizonyította, hogy a száraz tényekből is lehet egy érdekes és a figyelemre méltán érdemes kötetet megírni. Bátran ajánlom azoknak az olvasóknak, akik szeretik a  történelmet és fogékonyak a női sorsokat bemutató írásra.

A könyv végkifejlete is pozitív üzenetet közvetít, ami külön plusz pont annak ellenére, hogy a téma maga nem könnyű, de igazi csemege a téma kedvelőinek.

 

A könyveket köszönöm a Corvina Kiadónak!

Okos csajok  

Agyszervíz

Zajácz D. Zoltán: Haragos Balaton

Fülszöveg: Két keletnémet lány a Balatonra utazik autóstoppal 1980 nyarán. Balatonfüreden megismerkednek egy magyar egyetemistákból álló társasággal, akik meghívják őket a fővárosba. Így aztán autóstoppal Budapestre indulnak újdonsült barátaikhoz, ám sohasem érkeznek meg…

Három évvel korábban egy csepeli gimnazista lány Zuglóba indul a barátnőjéhez, hogy együtt készüljenek fel egy másnapi dolgozatra. A Boráros téri HÉV-megállóban látják utoljára, aztán feltehetően beszáll egy autóba, és nyoma vész.

Vajon ugyanaz az ember rabolta el őket? És ha igen, miért? Egyáltalán: mi lett velük? Életben vannak még?

A nyomozást vezető Adorján Máté főhadnagynak ezekre a kérdésekre kell megtalálnia a választ. Ebben most is segíti a kedvese, a szépséges pszichiáter, Lendvay Laura, aki a rendelkezésre álló adatok alapján igyekszik megrajzolni az elkövető (vagy elkövetők) bűnügyi profilját.

A végkifejlet azonban mindannyiukat meglepi…

 

 Kettő olyan regényt is olvastam júliusban, amelyek a krimi-thriller vonalon mozogtak, valahogy a nyári nagy melegben kellemes kikapcsolódást nyújtanak a borzongatóbb történetek, így ebből a zsánerből is szoktam csemegézni a könnyedebb olvasmányok mellé.

Az első könyv, amit szeretnék ajánlani, az Zajácz D. Zoltán, Haragos Balaton című regénye, amely a Véres Balaton trilógia 2. része.

A történet szerint két német lány érkezik a Balatonhoz a keleti blokkból, akik a nyarat utazgatással és nyári élmények gyűjtésével szeretnék tölteni. A balatoni sátorozás után azonban nyomuk veszik, de mire felfedezik az eltűnésüket és fény derül a személyazonosságukra, addigra a nyomozás szempontjából hosszú idő eltelik, így a nyomok hűlnek és egyre kevesebb az esély, hogy a gyilkos nyomára találjon Adorján Máté főhadnagy és maroknyi csapata, kiegészülve Lendvay Lendvai Laura pszichiáterrel. A nyomozók nagyon hamar kapcsolatot látnak egy korábbi, budapesti eltűnési eset és a német lányok ügye között, így egyszerre több szálon indítják meg a nyomozást, sőt egy nem várt segítséget is kapnak Lipótmező egyik lakójától. A szálak összekuszálódnak, a lényeges és a lényegtelen információk csak úgy ömlenek, így a kis csapatnak nincsen egyszerű dolga, mert ahogy minél mélyebbre ásnak, úgy bukkan fel egyre több elfeledett borzalom is, az idő és a nyomozó énjük pedig hajtja őket a megoldás irányába.

A történet alapjaiban nagyon tetszett, érdekes volt, hogy külföldi áldozatokat állít az író a regény középpontjába, azonban a lányok eltűnésével együtt elhagyjuk a Balatont is. Nagyon sajnáltam, hogy ezúttal Budapestre kerül a nyomozás során a hangsúly, még úgy is, hogy Kaszás Rita korábbi eltűnésével mindenképpen Budapestre vezetnek a szálak és igazából ez a vonal adja a keretet a német lányokkal kapcsolatos nyomozásához is. Nagyon tudtam volna szeretni, ha az előző részhez hasonlóan a balatoni vidék és emberek kerülnek a középpontba, de így is élvezetes olvasmány a regény, mert egészen a történet végéig jól felépítetten követhettük a nyomokat és együtt gondolkodhattunk a nyomozókkal. A végén természetesen megvolt a csavar, meg összességében minden összeállt, de mégis maradt bennem egy olyan érzés, hogy az utolsó részt az író gyorsan be szerette volna fejezni, ezért összetömörítette a cselekményt és ezáltal számomra túl gyorsan pörögtek fel az események a regény többi részéhez képest. Nagyon tetszett ezen kívül, hogy a krimi szál mellett helyet kapott egy kicsi misztikus vonal is, ami nagyon feldobta a cselekményt, de még nem vitte el egy másik irányba.

A karakterek érdekesek és szerethetők voltak, Laurával és Mátéval elfogult vagyok az első rész óta, de a csapathoz tartozó rendőröket mindenképpen szeretném kiemelni, mert nagyon szimpatikusak, intelligensek és ezáltal egy következetes, ügyes kis csapat került Máté mellé, az összetartozás érzése végig áthatotta a szereplők egész lényét. Laura továbbra is nagyon impulzív, okos nőként jelent meg, ő áll legközelebb hozzám, nagyon tudok azonosulni a gondolkodásával. Szerettem ahogy Máté és Laura között az összhang szinte felforrósítja a lapokat, kedvenc magyar könyves karaktereimmé váltak és nagyon elégedett voltam a jellemfejlődésükkel is.  A mellékszereplők kiválasztása és megjelenítése szintén nagyon jól sikerült, tipikus karakterei a korszaknak, akár a megjelenésük, akár a gondolkodásmódjuk tekintetében. Véleményem szerint a leírások mellett az író egyik erőssége továbbra is a karakterábrázolás.

A retro életérzést ismét remekül hozta a regény, a társadalmi szereplők nagyon hangsúlyosan érzékeltették a korszakot. A regényben használt kifejezések, a leírások, a helyszínek egyaránt hozták a 80-as évekre annyira jellemző, ma már nehezen megragadható atmoszférát.

Összességében nagyon szerettem a történetet, annak ellenére, hogy maradt bennem egy olyan érzés, hogy a kevesebb több lett volna. Gyorsan olvasható, remekül megírt, igazi csemege a krimi rajongói számára. A regény az első résszel együtt adja az igazi élményt, de önállóan is bátran olvasható.

Csak jelzem, hogy szeptemberben várható a trilógia harmadik része, a Dermesztő Balaton, amit személy szerint alig várok, hogy elolvashassak és új retro nyomozási élménnyel gazdagodjak. Utoljára talán Böszörményi Gyula, Ambrózy báró esetei kapcsán éreztem ilyen izgatott várakozást a megjelenés előtt. 

Pszichológia - Tanácsadás és pszichoterápia - 2 érdekes kötet - kedvcsináló

 A bejegyzésben kettő olyan, pszichológiával és tanácsadással foglalkozó könyvet szeretnék ajánlani, amelyeket az elmúlt félévben, főiskolai óra keretében dolgoztam fel. A könyvek az orvosképzésben, a pedagógusképzésben, de véleményem szerint bármely szakon megállják a helyüket és remek rálátást nyújtanak a tanácsadás témakörére. Annak ellenére, hogy egyik sem friss megjelenés, mégis úgy gondolom, hogy nem veszítettek aktualitásukból és remek bevezető olvasmányai lehetnek a témának. Mindkét könyvet bátran ajánlom, mert olvasmányosak és igazán lényegi információkat adnak át, gyorsan lehet velük haladni, amennyiben kicsit is érdekes számunkra a terápiák története, háttere és módszerei.

Kicsit rendhagyó módon, nem konkrétan ajánlom a könyveket, hanem összefoglalom őket, kiemelem azokat a fontos gondolatokat, amelyek bennem megfogalmazódtak olvasás során, annak érdekében, hogy mindenki el tudja dönteni, hogy belevágjon-e az olvasásukba.

Amennyiben nem érdekel a téma, akkor várak a legközelebbi bejegyzésemben, ahol továbbra is a megszokott könyvajánlókat, újdonságokat hozom!

Allen E. Ivey – Lynn S. Downing

Tanácsadás és pszichoterápia

A bevezetés rámutat arra, hogy a sérült, pszichikus zavarokkal küszködő ember segítségre szorulhat. A segítségnek szintjei és többféle formája van. Sokszor elég az, ha az ember a környezetében talál valakit, aki meghallgatja és megérti. 

Figyelembe kell venni, hogy van az a szint, amikor már csak a szakszerű segítség lehet a megoldás. Itt lép be a pszichoterápia, ami a pszichikus zavarokat pszichológiai módszerekkel gyógyítja.

A lelki panasz mindig a teljes személyiséget érinti. A pszichikus tevékenységgel foglalkozók tevékenységi körét nem lehet olyan egyértelműen behatárolni, mint egy orvosi szakvizsgával rendelkező személyét. Ez egy olyan területként jelenik meg, amihez „mindenki ért”. Szakdiplomás szakemberek végezhetnének gyógyító jellegű munkát, azonban ez ebben az szakmában még nem mindig jelenik meg. Pszichológiai ismeretek szakemberének a pszichológust és a pszichiátert tekinthetjük.

A pszichoterápiás képzést nagyon nehéz volt integrálni a szakirányú képzettségekben. Leginkább a gyakorlati lehetőség hiánya okozza a problémát. A tanuló ebben az esetben a gyógyító tevékenység megzavarása nélkül nem tud jelen lenni, ezáltal megszerezni a gyakorlati tudást sem. Önköltséges képzést eredményez.

 A pszichoterápiát még mindin nem kezelik önálló tudományként, hanem a pszichiátria, klinikai pszichológia részeként                     pszichoterapeuta sem létezhetne.

Ördögi kört eredményezett a képzés anomáliája, mert a képzett szakemberek nem rendelkeztek megfelelő pszichoterápiás tudással, a pszichoterápiában jártas szakemberek pedig nem rendelkeztek szakvizsgával.                    Cél a módszerspecifikus továbbképzés a szakvizsgával rendelkezők számára.

A könyv hangsúlyozza a már meglévő szaktudásra épülő pszichoterápiás végzettség fontosságát. A problémákon egyes esetekben laikusként is lehet segíteni. Vegyük például az ilyen esetekben fontos attitűdként megjelenő empátiát, de gyógyító tevékenységet ettől még senki nem folytathat, akinek nincs meg a képesítése.

A kötet először arra kíván rávilágítani, hogy milyen kezelés, milyen körülmények között és kinek szól. Megállapítható, hogy minden ember egyedi, ezért egyre inkább egyedi megoldásra lesz szüksége.

Fontos kiemelni, hogy a szakember minden esetben alakítsa ki a saját elméletét, tudja a miértekre és a hogyanokra a válaszokat. Meg kell továbbá tanulnia, hogy nincs jó válasz, nincs olyan séma, amit egy adott helyzetben elő lehetne „kapni” a tanácsadás során. Fontos, hogy a terapeuta új cselekvési lehetőségeket is meg tudjon teremteni. 

Úgy gondolom, hogy nem kizárólag szakemberek számára hasznos, hanem mindenkinek, aki a mindennapi életben odafigyeléssel fordul a környezetében élők felé.

TARTALOM

Tartalom
Előszó (Dr. Szakács Ferenc)
Bevezetés: Az általános elmélet felé vezető lépések a tanácsadásban és a pszichoterápiában	1
A tanácsadás és a pszichoterápia döntő kellék Ön	3
Konceptuális keretek és elmélet a tanácsadásban és terápiában	6
A tanácsadás végső célja	9
Etika és felelősség	14
A segítés fogalma és közege	16
A fejezet célkitűzései	19
Ábrák, irodalomjegyzék	22
A célzott (intencionális) tanácsadás és pszichoterápia alapdimenziói	26
Az interjú, mint döntéshozatali folyamat	28
Egyéni vagy környezeti intervenció? A segítőfolyamat átfogó szemléletének szükségessége	43
A döntéshozatali folyamattal kapcsolatos egyéb nézetek	48
A fejezet céljai	54
Ábrák, irodalomjegyzék	55
A szakszerű tanácsadáshoz szükséges alapkészségek: odafigyelés és befolyásolás	67
A figyelem és a befolyásolás alapvető microskilljei	68
A szelektív figyelem	69
A befolyásoló figyelem	69
Egy interjú bemutatása	72
Hangsúly és szelektív figyelem	88
Figyelési fogások, közlések	91
Befolyásolási fogások	99
Microskillek az interjú közegében	106
A fejezet tárgypontjai	108
Ábrák, irodalomjegyzék	110
Az intencionális tanácsadás minőségi feltételei	120
Az empátia	121
Pozitív figyelmesség	125
Tisztelet és melegség	126
Konkrétság	129
Közvetlenség	130
Konfrontáció	133
Kongruencia, őszinteség, hitelesség	135
A kliens és az empatikus attitűd	137
A fejezet tárgypontjai	141
Ábrák, irodalomjegyzék	142
A tanácsadás verbális és nonverbális nyelve, s azok inkongruitásai	147
Az interjú néma nyelve	148
Szemkontaktus	149
Testbeszéd	150
Hangszín és beszédsebesség	151
Fizikai térköz és idő	151
A nonverbális üzenetek megértése	151
A szavak és a nyelv	153
A mondatok szerkezete	153
Gondolat és nyelv - a szövegezés megértése	155
Inkongruitások és diszkrepanciák	164
A fejezet tárgypontjai	167
Ábrák, irodalomjegyzék	169
A személy és környezet: a kliens felmérése	176
A személyi konstrukciók	177
Probléma-megfogalmazás	177
Világkép	187
Környezet	192
A tanácsadó elméleti és konstrukciói	199
Mi a teendő?	203
Melyik módszert, mikor és milyen körülmények között?	206
A fejezet célpontjai	207
Ábrák, irodalomjegyzék	209
Összefoglaló áttekintés: út a tanácsadási és pszichoterápiai gyakorlat általános elmélete felé	225
Fő posztulátumok és korolláriumok	227
A fejezet tárgypontjai	245
Irodalomjegyzék

Összegezve

Fontosnak tartom, hogy hangsúlyosan jelenik meg, hogy a tanácsadás egy olyan szakma, amit nem lehet laikusként végezni, de a fogások megismerése által, empátiával fordulva a másik ember felé esetleg egy lökést adhatunk számára, hogy merjen segítséget kérni, de az is előfordulhat, hogy az is sokat segít, hogy meghallgatunk valakit. Fontosnak tartom, hogy nagyon sokoldalúan szemléltette az írás a terapeuták számára fontos képességeket, attitűdöket, hangsúlyozta a kommunikáció fontosságát is. Tetszett, hogy a könyv nyelvezet érthető volt, a fejezetek felépítése pedig logikus. Néhol találkoztam ismétlésekkel, de ezek nem voltak zavarók, mert nyomatékosították az ismeretátadást. Fontos elemként jelent meg- aminek személy szerint nagyon örültem -, hogy hangsúlyozta azt, hogy minden ember egyedi és egyedi bánásmódot, hozzáállást igényel, úgy, hogy a környezeti háttere is figyelembevételre kerül. Ez utóbbi úgy gondolom, hogy szinte minden élethelyzetben nagyon jól alkalmazható gondolat, akár a nevelő és szülő kommunikációja során is. Örülök, hogy elolvastam a könyvet és biztos vagyok benne, hogy egy-egy szituációhoz, akár munkahelyi, akár magánéleti másként fogok hozzáállni, mert tudom, hogy mennyire fontos a másik félre történő odafigyelés, amit akár tudatosan is lehet irányítani az olvasottak alapján. 

Rudas János: Delfi örökösei

Önismereti csoportok: elmélet, módszer, gyakorlatok

 Rudas János: Delfi örökösei – Önismereti csoportok – elmélet, módszer, gyakorlat című kötetét is feldolgoztam. Fő szempontok, amelyek meghazározzák a kötetet: a csoport fogalma, valamint az önismeret témája köré szerveződő csoportmunka. Célunk lehet, hogy olyan támpontokat találjunk  a könyv által, amelyekre később, akár a szülőcsoportos foglalkozások, akár a jelenlegi munkánk során visszacsatolásként hozzá tudunk majd nyúlni, azokból ötleteket tudunk meríteni. Igaz, hogy a könyv leginkább a csoportfoglalkozásokat vezető személyeket célozza meg, de úgy gondolom, hogy ez a tudás mindenki számára nyújthat olyan plusz forrást, ami közelebb viszi az önismerethez, a csoportban történő gondolkodáshoz és a csoportkultúra fogalmának megértéséhez.

A téma bevezetéséhez vissza kell nyúlnunk egészen az Ókori görög kultúráig, ahol elsőként ki kell emelni ikonikus helyszínét, a Delfi jóshelyet. A neveléstörténetben is igen élesen megjelenik a szóbeli tanítás fontossága, leginkább a mítoszok és legendák által, Püthia tanácsain keresztül. A görög társadalom minden tagja felkereste a jósdát, mivel már akkor is tudni szerették volna az emberek, hogy mit tartogat számukra a jövő. Véleményem szerint ez az elmúlt évszázadok során semmit sem változott, talán csak finomodott, ehhez köthető, hogy egyre népszerűbbek lettek az önismeret köré szerveződő csoportok, írások, stb.

            A jósda felirata, miszerint „Ismerd meg önmagadat!” már egy utalást tartalmazott arra, hogy csak magunkra hagyatkozhatunk sorsunk irányítása szempontjából, önmagunk beható megismerésére kiemelt hangsúlyt fektetve. A jósda és a jelmondata között némi ellentmondás is megfigyelhető, de Delfi hatása ma is érződik az önismereti csoportok működésében, létezésében. Az ember mindig törekszik a megismerésre, ami a mai kultúrában már egyre inkább teret enged az érzések kifejezésének, a gondolatok és viselkedés együttes beható vizsgálatának.

A könyvhöz visszatérve a gyógyító és személyiségfejlesztő csoportok az 1950-es években jelentek meg Magyarországon, de csak az 1970-es években terjedtek el valójában. Úgy gondolom, hogy korábban nem is volt meg a lehetőség az ezirányú kibontakozásra, tekintve a szociális helyzetet és a világot sújtó háborúkat, de a törekvést ekkor az ember csak elfojtotta, de nem adta fel, a folyamat csak lassult és formálódott az 1950-70-es évek között, míg el nem érkezett a gyorsabb fejlődési szakaszba.

A kezdeti bizonytalansághoz képest ma már nincs olyan munkavállaló, tanuló, aki viszonylag korán ne találkozott volna a csoport fogalmával, legalább egynek ne lett volna tagja. A legkorábban már akár a bölcsődében is találkozik az ember a csoportba integrálással, a csoportkultúrával, a csoportot vezető személlyel, igaz, hogy akkor még egy teljesen más formában, de a megismerési folyamat elindul.

 A képzési feltételek viszont nehezen indultak fejlődésnek, talán csak a coach képzések megjelenése javította a szakemberek számára nyitva álló lehetőségek sorát, de erre a 2000-es évekig kellett várni. Várni kellett annak ellenére is, hogy az igény már jóval korábban megfogalmazódott. 

Az önismereti csoportokat szükségszerűen el kell választani az emberközpontú szervezetfejlesztéstől és a klinikai pszichoterápiás csoportoktól. 

Összegezve

Rudas János írása, a Delfi örökösei egy olyan kézikönyv, amely praktikus szempontok szerint került megírásra egy hiánypótló témáját tekintve. A könyv leginkább a csoportvezetők számára nyújt hasznos ismereteket, de mivel érdekes a téma, így a laikusok számára is tartogat olyan információkat, amelyeket a mindennapi életben is hasznosítani lehet. Ez utóbbi leginkább a technikák vonatkozásában nyilvánul meg, olyan apró praktikák, amelyek akár a munkahelyünkön is nagy segítséget tudnak nyújtani egy-egy érdekesebb, korábban nehezebben kezelhető szituáció vonatkozásában. A könyv felépítése is igazán érdekes, mivel az első rész inkább az elméletre, a téma történeti és szakmai szempontok szerinti ismertetésére szolgál, ezzel szemben a második rész már elmegy a technikai irányba, mivel strukturált gyakorlatokat (77 db) tartalmaz, konkrét útmutatást nyújtva ezáltal a csoportvezetők számára. 

Úgy gondolom, hogy tényleg egy átfogó, összeszedett gondolatsort tudott átadni a könyv a csoportdinamikát, csoportvezetést és a (önismereti)csoport egészét is figyelembevéve. Nem volt szükség mélyebb, elméleti előtudásra ahhoz, hogy a könyv érthető, szerethető legyen és a kellő konzekvenciák levonhatóvá váljanak. A szerző egészen az alapoktól építette fel és adta át az ismereteket, tette mindezt olvasmányos, közérthető formában. Néhol találkozhattunk ugyan ismétlésekkel, de azok nem voltak zavarók az olvasás során, inkább nyomatékosító jelleggel jelentek meg. A történeti rész is érdekes volt, de leginkább maga a csoportműködés volt az, ami számomra igazán érdekessé tette a könyvet. A szerző jó nyelvi érzékkel, az olvasókat is megszólítva vezette le a témát, több olyan helyzettel egészítette ki az elméletet, amelyet a saját munkavégzése során önmaga is megtapasztalt. Egyértelműsíthető volt, hogy a témában olyan szakmai háttérrel rendelkezik, amely létjogosultságot adott a kötet megírására, ami eléggé hiánypótló a szakterület tekintetében. Amellett, hogy a csoportok vonatkozásában széleskörű ismereteket ad át, még önismeretre is tanított, érdemes volt elgondolkodnom azon, hogy én miként vagyok része egy-egy csoportnak, mert azt a könyv elolvasása után egyértelműen ki tudom jelenteni, hogy a tudatos létem alatt már nagyon sok csoportnak akarva, akaratlanul a tagjává váltam. Az írás megismerése után lehetőség van arra is, hogy akár a laikus olvasó is átgondolja a saját és a csoportjai dinamikáját, működését, esetleg még irányt is mutat számára annak tekintetében, hogy miként válhatna hasznára a saját csoportjai életében a megszerzett tudása. Úgy gondolom, hogy nagyon jó kedvcsináló a csoportvezetéshez, a csoportokban tagként történő bekapcsolódáshoz. A könyv ismeretanyaga által és magam is nyitottabban fogok hozzáállni a csoportban történő munkához, akár csoportot vezetve, akár annak részeseként. 

A kiadvány szakemberek, képzésben részt vevők, művelt érdeklődők és rokon szakmabeliek számára írt összefoglaló kézikönyv, melynek szerkezetét is praktikus szempotnok határozzák meg: az első rész az elvek, módszerek, eszközök, szemléletek, irányzatok és kutatási eredmények leírása, míg a könyv második felében 72 gyakorlat és játék részletes, praktikusan felhasználható ismeretése szerepel. Rudas János könyve kimerítő információval látja el a jelenlegi vagy a majdani csoportvezetőket, trénereket és mindazokat, akik csoportban, csoporttal élnek és dolgoznak. Mindenkinek szól tehát a Delfi örökösei, akiket legalább főbb vonásaiban érdekel a csoport és a csoportvezetés problematikája.

Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság, 2021-ben is aktuális

 

Vajon ​mire van szükség ahhoz, hogy gyerekeink érvényesüljenek, beváljanak az életben? Valóban annyi mindenre, és olyan eszeveszett tempóban, mint azt a világ ma sugallja?

Vekerdy Tamás szerint a válasz: nem. Nem az lesz sike­res felnőtt, aki kisgyerekkorában már fel­nőtt módon hajtott és teljesített, hanem az, aki teljes értékű kisgyerekéletet élhetett.

Szülőként az érzelmi biztonság megadása a legjobb lehetőségünk arra, hogy megvédjük gyerekeinket a normálisnál nagyobb mértékű szorongástól, a sodródástól, a személytelen, így személyiséget roncsoló kapcsolatoktól.
Aki érzelmi biztonságban, testi-lelki értelemben ölelő melegségben nő fel, az gyerekként és később felnőttként is jóval eredményesebben tudja megoldani és kiegyensúlyozottabban átvészelni az élet nehézségeit.

Ez az értékelés egy főiskolai beadandómként készült el, hiszen mostanában elég sok szakkönyvet forgatok, leginkább neveléstudomány témakörben. 

Vekerdy Tamás az egyik olyan "tanító" volt, aki úgy gondolom, hogy a gyermeki lélek egyik szakavatott szakértője is egyben. Tőle mindig szívesen olvasok, nem csak olyankor, amikor kötelező, hiszen sokat lehet meríteni a gondolataiból, könnyedén átültethető az elmélet a gyakorlatba, a saját mindennapjainkba. 

„Egyetlen szempont önmagában soha nem lehet igazi. Az igazság mindig sokoldalú, s mint a régiek mondták: egyszerre tizenkét oldalról lehet csak befogni.”

Elsőre, az, ami engem megragadott maga az előszó volt. Nagyon tetszett, hogy Vekerdy Tamás már az elején leszögezte, hogy ő inkább beszélget a hallgatósággal az előadás személytelenebb mivoltával szemben.  Azt szereti, amikor a közönség kérdez, vitatkozik, megnyílik. Ez számomra már eleve olyan pozitív megnyilvánulás, nézőpont, amitől kedvem lesz kézbe venni a könyvet és kíváncsian fordulni a tartalom felé is.

A könyv felépítése az író előadások során tartott beszélgetéseinek a kivonata, bár a szerkesztés miatt ez nem annyira észrevehető.

Az első érdekes téma, amit felvet, nem más, mint az, ami oly sokunkat foglalkoztat: Mi a titka azoknak a felnőtteknek, akik „értenek a gyerekek nyelvén”?

A könyvben elsőre a Waldorf-pedagógiára tér ki Vekerdy, melyet rögtön érdekes esetekkel is szemléltet, amikor a Waldorf-pedagógia és az értelmi fogyatékosok vonatkozásában ér el átütő sikereket. Több ilyen történetet is elmesél az író. Egyik ilyen eset, amikor egy norvég Waldorf-alapokon nyugvó Down-kóros-telepen meghívták Székely Györgyöt (Georg Kühlewind), hogy tartson előadást. Meglepetésére az előadás nyelvét nem értő gondozottak foglaltak helyet a közönség első soraiban. A legnagyobb meglepetés akkor érte, amikor vicceket mesélt az előadás közben akkor elmosolyodtak, még az előtt, hogy azok elmosolyodtak volna, akik értették az angol nyelven elhangzó viccet.

Felmerülhet a kérdés, hogy mit tud olyan pluszt nyújtani a Waldorf-pedagógia, ami a sérült embereken segíteni tud, hogy a lehető legteljesebb életet élhessék.

A válasz talán abban rejlik, hogy az alternatív pedagógiát képviselő, elfogadó szakemberek (Édouard Séguin, Pető András, Montessori) úgy néznek a sérült emberekre, hogy „mögéjük”, „föléjük” tekintenek.  Ez annyit jelent, hogy tudják, hogy teljes értékű emberek, mint bárki más, csak az a problémájuk, hogy nem tudnak épen megnyilvánulni ebben a testi burokban. Ez a szemlélet az, ami gyógyítani, fejleszteni és lehetőséget is tud adni.

Továbbá az író fontosnak tartja kiemelni - amin érdemes mindenkinek elgondolkodnia -, hogy „ha aszerint nézel rá, hogy mivé lehetne, akkor segíted őt a fejlődésben.” Ez az a gondolat, ami engem a legjobban megfogott és elgondolkodtatott a könyv olvasása során. Valóban érdemes úgy néznünk a sérült vagy kibontakozóban lévő egyénre, hogy milyen lesz, mennyire értékes ő maga is, függetlenül a képességeitől, mert mindenkiben ott rejlik a lehetőség.

Az is nagy igazság, hogy sok pedagógus sajnos ezt az alapvető tényt elfelejti, ennek következtében a rosszul megválasztott mondataival, még, akkor is, ha a fejlődést szeretné előmozdítani, kárt okoz az individuumban, amely épp a kibontakozás útján halad.

Arra is felhívja az író a figyelmet, hogy minden ember, gyermek, akár ép, akár sérült egy autonóm lény. Ezt valóban soha nem szabad elfelejtenie senkinek.  

Kinek ne lenne ismerős az iskolás évei alapján elhangzott intések, feddések közül néhány jól ismert mondat?!

Az olyan mondatok, mint „Te kisfiam teljesen reménytelen eset vagy!” Valljuk be, hogy életünk, tanulásunk során mindenki hallhatta az ehhez hasonló, tételezzük fel, hogy a jobbra ösztönző mondatokat, amelyek sajnos nem a kívánt hatást érik el a legtöbb esetben.

Erre is érdemes odafigyelni munkánk, vagy magánéletünk során. Válogassuk meg, hogy mit és hogyan szólunk a gyermekhez, de akár felnőttekhez is.

A legjobb, amit tehetünk, hogy „csak” segítünk a gyermeknek abban, hogy meg tudja csinálni, legyen az akár a lecke, a tananyag vagy bármi más.

A Waldorf szemlélet nagyon érdekesen fogalmaz, a fej, a szív és a kéz egységes iskolájának tekinti (Pestalozzi). Ahol a fej a közismeretek, a szív az érzelmek, a művészetek és a kéz a praktikus tevékenységek megfelelője.

A fent említett nagy nevek megegyeztek abban, hogy fontosak a megszerzett tudás, de a legfontosabb a szeretet. A szeretetet megismerő erőnek tartották, azaz a másik ember szemszögéből veszem szemügyre a világot, azaz decentrálok. Ez is mennyire érdekes és kipróbálásra érdemes meglátás, amely mindannyiunk számára meglepetéseket tartogathat, csak vennünk kell a fáradtságot, hogy odafigyeljünk, megértsünk másokat.

Második fontos kérdése, hogy kell-e fejleszteni a gyermeket?

A válasza pedig nagyon egyszerű: Nem, nem kell!

A szülőknek viszont mindig van egy konkrét elképzelésük a gyermekeikkel kapcsolatban. Fontos kérdés, hogy törekszik-e arra, hogy önmagát tudja kibontakoztatni a gyermek?

Az író álláspontját érdemes megfontolni, miszerint egy egészséges gyermeket nem kell fejleszteni, csak viselkedjünk vele normálisan, játszunk vele, hagyjuk kibontakozni.

A következő nagy kérdéskör, hogy mit várunk az óvodától?

Vekerdy Tamás hangsúlyozza, hogy nem az az óvoda lényege, hogy „topmenedzser képzést” kapjon a gyermek, hanem itt is az a megfelelő álláspont, ha hagyjuk megérni, mint almát a fán és magától érje el az iskolaérettséget. Erre is, mint minden fejezetre remek anekdotákat hoz fel példaként.

Fontos megemlíteni a derűt, amely állapothoz a megfelelő endorfintermelődést azt biztosítja, hogy a gyermek testi és lelki értelemben is biztonságban van. Érdemes erre törekednünk. Itt is remek példákat kapcsolhatunk a fejezet megismeréséhez.

Az adja meg az érzelmi biztonságot a gyermeknek, ha szeretik, elfogadják.

 „Én én vagyok, és azt szeretném, ha látva látnának, és ilyenként, amilyen vagyok, szeretnének.”

A beszéd egy másik sarkalatos, visszatérő eleme a könyvnek. Kihangsúlyozza az író, hogy nagyon helytelenül tesszük, ha javítgatjuk, korrigáljuk a gyermek beszédét. A kisgyermeket nem kell beszélni tanítani és nem szabad korrigálni. Úgy gondolom, hogy erre jogosan hívja fel a figyelmet az író, mert talán ebbe a hibába esünk bele gyakran mindannyian, én magam is többször elkövettem ezt a hibát, amiről korábban bevallom, azt sem tudtam, hogy hiba. Fontos a spontán és kreatív nyelvhasználat elősegítése.

Az iskola is minden szülő számára a kihívás kategóriába tartozik. Érdekes, hogy a magyar felnőttek a középiskolai tananyag 9%-ra emlékeznek. Felnőttkorban sokkal jobb eredmény várható, ha viszonylag kis, példaként szolgáló anyagon az anyaggal való bánás intenzív képességét fejleszti ki, mint az óriási anyag megtanulását elváró iskola. Sokszor az oktatási rendszer résztvevői elszenvedik, hogy a meghatározott célokat csak a gyerekeken keresztül lehet elérni, sokszor csak az ő rovásukra. A szülő pedagógus, gyermek háromszög, ami ellenfeleket állít egymással szembe az elvárt kritériumok miatt, így mindannyian a rendszer elszenvedőivé válnak, a gyermekek érdeke sokszor sajnos háttérbe szorul. Néha elegendő lenne, ha a gyermek másik pedagógushoz kerül, akivel jobban tud együtt dolgozni.

Csapó Benő kutatásaiból is tudható, hogy az átlagos magyar iskola letöri a gyermek kíváncsiságát. Nagyon fontos, hogy gyermekünk számára megfelelő iskolát válaszunk, ahol jól érzi magát.

Az író vallja, hogy a kisgyermekkor alapvetően fontos az egész életpálya alakulása szempontjából is, melyben a családnak fontos szerepe van. Kulcsszóként az „elfogadást” jelöli meg. Az érzelmi intelligencia korlátlanul fejleszthető, ezt érdemes mindig szem előtt tartani. Arra kell törekedni, hogy a „gyerek azzá legyen, aki!”.

A kisgyermekkor problémáira, mint evés, alvás, szobatisztaság, dackorszak, büntetés is kitér a könyv, melyek közül egy, vagy több szinte minden családnál a napirendre kerül, mint megoldandó feladat.

A dackorszak első azonosulása a NEM, nem vagyok azonos másokkal. Én akarom, az akarat válik fontos tényezővé.

A büntetés a legrosszabb kényszermegoldás.

Az evés vonatkozásában az alaptétel, hogy a gyerek érzi, hogy éppen mire van szüksége, még akkor is, ha az nem igazodik a felnőttek elvárásaihoz. Vannak furcsa evési szokásaik a gyerekeknek, de az nem baj. Ahogy az író is írja: „ Ahol az étkezésből problémát csinálnak, ott valóban probléma lesz belőle.”

A szobatisztaságból is leginkább a szülők csinálnak problémát, mert a gyermekek általában maguktól, praktikák nélkül 2-2,5 éves korukra szobatiszták lesznek.

Az alvásnál pedig a legfontosabb, hogy a gyermeknek korán kell lefeküdnie, mielőtt még átlendülne a holtponton. A fektetés előtt érdemes biztosítani a gyermek számára a megfelelő, aktív mozgás lehetőségét. Fontos emellett, hogy a kezdetektől megtanítsuk, hogy egyedül aludjon el.

A félelem és agresszió is megjelenik minden kisgyermek életében. Eleinte a instabil testhelyzettől, az erős hangtól félne, később ez szeparációs szorongássá változik, majd megjelennek a képzeletében aktív félelmet generáló képzetek. Nem szabad ijesztgetni a gyermekeket például a zsákos emberrel, mert a gyermek mindezt átéli, megéli. A reális félelmeit pedig érdemes megértéssel fogadni. A félelmekre nem gyógyszer és szoktatás a megoldás. A természetes félelem természetes ellenszere: a mese.

Az agresszió egyik kiváltója, „ha a gyermeket nem fogadják el olyannak, amilyen, ha valami mást akarnak tőle, mint ami az ő természetéből fakad.”

Az egyik legaktuálisabb témakör a képernyő előtti gyermek. Ahogy az író fogalmaz a képernyő a testi mozgást és a lelki feldolgozó tevékenységet is bénítja. Ha nincs mozgás és nincs feldolgozás, akkor mindegy mennyire jó az a műsor, amit a gyermek néz az agresszió mégis meg fog jelenni. Érdekesség, hogy a legjobban a rajzfilmben látott agresszió emeli meg az „agressziós görbét”. Ez utóbbira talán nem is gondolunk, amikor a gyermeket leültetjük a képernyő elé.

A testvérharc is érdekes, sokakat érintő témakör. Az újonnan érkező gyermek a már meglévő gyermekre frusztrálólag hat. A rossz reakció a szülő részéről, ha ráparancsol a gyermekre, hogy a testvérét szeretnie kell. A megoldás az érzelmi nyomaték nélküli magyarázat.

A mesék, regények olvasásának fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni, így nem csoda, hogy jelen könyvben is egy fejezetet szentelt neki Vekerdy Tamás. A mese annak ellenére, hogy megerősíti, hogy a világ nem csupán jó, hanem ténylegesen van mitől szorongani, de azzal szembe lehet nézni és le lehet győzni a gonoszt. A mese visszacsatolás a gyermeknek a szorongására, de üzenet is, hogy az, hogy fél valamitől az nem baj, az elfogadott, a mese pedig hozzásegíti a feldolgozáshoz, a félelem legyőzéséhez. Érdemes törekedni meseolvasás közben a minél dallamosabb és ritmikusabb hanglejtésre, amely fokozza a befelé figyelő tekintetet. Érdemes fejből mesélni, mert a gyermekek számára ez a legjobb együttlét érzése, meghittséget árasztva.

A mesék kiválasztásánál érdemes mindig figyelembe venni az életkort is, érdemes mindig tájékozódni az ajánlott irodalomról. Azok a gyermekek, akiknek minden nap meséltek bizonyíthatóan jobban teljesítenek az anyanyelvi órákon azoknál a kortársaiknál, akiknél nem volt élőbeszédes mindennapos mesemondás. Fontos, hogy a szülők maguk is jó példát mutassanak a gyermekeiknek az olvasás vonatkozásában, tudatosan neveljük az olvasást kedvelővé gyermekünket.

A gyermek életkorának és képességének megfelelő könyvet olvasson, először kevés szöveg, sok kép, majd jöhetnek a klasszikusok, pl. Gulliver. 9-10 éves kor körül, amikor a gyermeket a világ nagy kérdései kezdik foglalkoztatni, előkerülhetnek az eposzok, az ótestamentumi történetek, amely Waldorf-ajánlás is az életkorra vonatkozóan. 10-12 éves korban következhetnek a regények, pl. Tom Sawyer. A kamaszoknak pedig már a nagyregények ajánlhatok, de akár a divatos vámpírregények is megfelelő olvasmányok lehetnek, vagy a Harry Potter.

Nagyon érdekes volt az a fajta írói stílus, szakértői megnyilvánulás, amit Vekerdy Tamás a könyv megírása során alkalmazott. Szakemberként, de mégis emberként tudott megjelenni a könyv lapjain, karöltve a szülőkkel, nagyszülőkkel és a gyerekek felől a pedagógusokkal, akiket mindvégig egyenrangú partnerként, vitapartnerként tudott kezelni és megjeleníteni.

A könyv olvasmányos, informatív, érdekes volt. Minden szülőnek, nagyszülőnek, pedagógusnak és gyermekekkel szoros vagy kevésbé szoros kapcsolatban lévő olvasónak ajánlom. Garantáltan mindenki fog találni számára hasznos és talán meglepő információkat is, amit a gyermekekkel való foglalkozások, találkozások során tud majd alkalmazni, hasznosítani, vagy csak elgondolkodtatja, és némiképpen átlendíti a nehézségeken.

Emellett a fontos témák mellett számtalan a gyermeket és a szülőket érintő témát dolgoz fel a könyv. Ilyen például az értékre nevelés, a hazugság, ez utóbbit kb. 5 éves korára érti meg a gyermek, melynek kezeléséhez is remek útmutatót tár elénk a szerző a különböző életkorok vonatkozásában. A droghelyzet fontossága is előtérbe kerül. Ami tilos az minden serdülőben kíváncsiságot ébreszt. Remek példát hoz a könyv az játékszermentes óvoda, amikor a játékok elpakolása arra ösztönzi a gyermekeket már kora gyermekkorban, hogy nem a tárgytól függjenek, hanem kezdjenek el egymással is játszani. Ezt ma már drogprevenciós óvodai programnak is nevezik, mert a gyerekek közötti kialakuló kapcsolat remek drogmegelőzési lehetőség.

Az eszménykeresés is mai világunkban kiemelt témakör, mert a fiatalok rajonganak színészekért, zenészekért, stb. A probléma abban gyökerezik, hogy a gyerekek életében ezek az eszményképek jelen vannak, de a gyerek az övékében nincs. Fontos, hogy legyen megfelelő eszménykép a gyermek előtt.

A gyerekek már magzati korban érzékeli a szülő kapcsolatait, a gyermekek mindig érzékelik a szülők kapcsolatát, erre érdemes odafigyelni. Fontos, hogy a szülő a konfliktusokat vállalja a gyermek előtt, nem a „kőtagadás” a megoldás, mert a gyerek megérzi a mérgező légkört maga körül. Ha új szereplő lép be a szülő életében, akár patchwork családként fognak élni érdemes minél hamarabb bemutatni, nem érdemes rejtegetni az új partnert.

Végül megemlíti a bontakozó szexualitást és a sokak számára kínos kérdéskörhöz tartozó szexuális felvilágosítás témakörét is. A kamaszkor konfliktusaival zárja a témák sorát.

A könyv nagyon hasznos, érdekes a gyermekek nevelésével kapcsolatos témákat vet fel, amit érdemes minden szülőnek átgondolnia és hasznosítania egy-egy remek gondolatot. Kiemelésre érdemes az írói stílus, az amivel Vekerdy Tamás egyszerre szól szakemberhez és szülőkhöz közérthető, elgondolkodtató formában. Személy szerint nagyon örülök, hogy kézbe vettem és elolvastam a könyvet, sok számomra is hasznos fejezetet találtam, amit a magánélteben tudok hasznosítani, ezért minden korosztály számára ajánlom, mert hasznos olvasmány és gondolatébresztő „beszélgetés”.  

Az ajánlót Vekerdy Tamás soraival zárnám:

„ A kérdező embereket szeretem. Azokat, akik a másik ember véleményére kíváncsiak.”

 

 Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!