Takács Éva Az ​alagút (A lány a valóság peremén 1.)

 

Fülszöveg: Egy lány, aki az útját keresi.

Egy táltos apa, aki fizikusnak állt.

Egy fenyves, ami ezer titkot őriz.

A huszonhat éves Noémi elégedetlen budapesti életével. Adrienn-nel, bohém festő barátnőjével egy öreg lakó­telepen él, könyvelőként dolgozik, a barátja egy multi szorgos hangyája. Kívülről idillinek tűnik, Noémi egy nap mégis úgy dönt, rövid időre hátat fordít, és hazalátogat.

Szeleskőn nemcsak édesanyja fogadja szeretettel, hanem az egész falu. És valami rejtelmes is várja… Ahogy egyre többet beszélgetnek a fiatal agrármérnökkel, Istvánnal, hamar rádöbbennek: éjszakáról éjszakára ugyanazok a múltbéli események jelennek meg álmaikban.

Az álmok a szeleskői alagúthoz vezetik őket. Noémi fizikus édesapja itt vesztette életét, miközben méréseket végzett a fenyves legmélyén.

De vajon mit talált az édesapja?

Ki az a titokzatos, fekete ruhás nő az álmokból?

És… kié volt a smaragdköves gyűrű?

 A regény egyszerre misztikus, andalító és elgondolkodtató, bevallom szeretem az ilyen összetett tematikát.  A központi karakter Noémi, akinek érdekes gondolatai hálójában bolyongunk az olvasás során, ahol a valóság és az emlékezés határán összemosódnak az álmai. Egy meglepő közös álom révén kapcsolódik be a szeleskői kalandba István, aki szintén valamilyen módon részese a kibontakozó rejtélynek.

 Az alagút egy utazás, rejtélyes olvasmány, ezért és a kis magyar falu miatt számomra szeretem olvasmány lett, közel került hozzám Noémi karaktere. Úgy gondolom, hogy az írónő szép lassan építi fel a történetet, nem siet azzal, hogy mindent azonnal elmagyarázzon inkább csak sejtet és szépen engedi, hogy mi, olvasók magunk rakjuk össze az eseményeket.

A történet hangulata egyedi, néhol szomorkás, néhol az elhagyatottság érzetét kelti, de ugyanakkor pulzál is, ami számomra érdekes kettősség volt. A felbukkanó félelem pedig megadja a történet lényegét. Olyan könyv, ahol legalább annyira fontos az, ami nincs leírva, mint az, amit megmutat. Ahogy írtam is, ez a regény egy utazás, útkeresés, kapocs a múlt és a jelen között, amit összeköt a rejtély.

A karakterek számomra érdekesek voltak, tetszett az, ahogy gondolkodtak, a párbeszédek jól felépítettek voltak. Összességében nagyon kellemes volt olvasni ezt a spirituális elemekkel átszőtt thrillert.

Külön élményt jelentett, hogy a könyvhöz tartozó box apró meglepetéseket rejtett, amelyeket az olvasás során a megadott instrukciók alapján bontogathattam. Ezek a kis tárgyak finoman hozzátesznek az olvasási élmény megéléséhez és személyesebbé teszik az azt.  A meglepetéseket nem mutatom meg, de volt köztük, illatos és ízes, szép és szerencsét hozó is. Imádtam bontogatni, kész csoda, hogy kibírtam az adott fejezetekig, de megérte várni. 

Ha Te is szeretnél egy kiváló, a magyar vidéket megjelenítő lélektani regényt olvasni, akkor érdemes beszerezni Takács Éva regényét.

Kapinya Viktória: Hagyaték extrákkal

 Fülszöveg: 

A Németországban élő Anna világa összeomlik, amikor végső búcsút kell vennie szerelmétől, a nála több mint harminc évvel idősebb Karltól. Miközben édesanyja, Márta és barátnője, Dina támogatásával szembenéz a gyásszal, a Szegedről származó nőnek nemcsak a párja után maradt káoszt kell felszámolnia, de némi extra bonyodalmat is kap a nyakába. Karl ugyanis hiába adta be halála előtt a válókeresetet, az megkésve ért oda feleségéhez, a hetvenes Paulához, így a nő a végrendelet ellenére kiveheti a maga részét a „közös kasszából". A pénzügyi és jogi hercehurca tetejébe az exfeleség bejelenti, hogy élni kíván a néhai férje nevén lévő ház lakhatási jogával, és mivel épp nincs hová mennie, beköltözik a fiatal nőhöz. Paula érkeztével megkezdődik a hajsza: a hagyatékkal együtt megöröklik Karl bizarr ismerősi körét, meg kell küzdeniük a német nő szenvedélybeteg fiával, a szegedi szülők idilljének a fejre állásával, Paula titkos kalandjaival, egy spanyol tánctanár, valamint egy veszélyes alak felbukkanásával is, amivel párhuzamosan egymás szándékos ellehetetlenítésén is munkálkodnak. Vajon kerül-e méreg valamelyikük kávéjába a hagyatéki tárgyalásig, vagy csak ártatlan párbaj az övék?

Kapinya Viktória regénye megtörtént eseményeken alapszik, hisz az élet a legnagyobb forgatókönyvíró, még ha sokszor abszurdnak tűnik is a végeredmény. A vágtató történetben négy különböző női sorsba nyerünk betekintést, miközben a gyász véget nem érőnek tűnő hullámvasútján ülve ráébredünk: mégis van remény az itt maradtak számára a halál után, ha nem temetjük el magunkban örökre a humorunkat is.

Eddig azt gondoltam, hogy a humor és a gyász nem férnek meg egy helyen, pláne nem ugyanazon regényben.  Kapinya Viktória új regénye, a Hagyaték extrákkal bebizonyította számomra, hogy megszólaltatható egy igazán friss, szellemes és mégis mélyen emberi történet arról, mihez kezd az ember, ha a gyásztól az élete egyik pillanatról a másikra kifordul a sarkaiból.

 Anna idősebb szerelme, Karl váratlan halála után hirtelen a volt feleséggel egy lakásban, egyúttal furcsa helyzetekben és érdekes emberek társaságában találja magát. 

Olvasóként Annával együtt rájövünk, hogy a legváratlanabb helyzetekben is rejlik valami gyógyító, fény az újrakezdéshez az érzelmi hagyatékok méltó megőrzése mellett.

A történetben finoman keveredik a humor és a líraiság. Kapinya Viktória jellegzetes írói stílusa közel hozza hozzánk a karaktereket, Annát, az édesanyját, a barátnőjét és még Karl volt feleségét is, így velük együtt az érzelmek széles skáláját is megélhetjük, mert annyira eltérő jellemek, hogy kialakul egy színes jellempaletta. 

A regény igazi extrákkal kedveskedik az olvasóknak, a legmélyebb érzelmektől egészen az újrakezdés felemelő érzéséig, én nagyon szerettem azt, ahogy ezen az úton Viki végigvezetett minket a szereplőkkel együtt a végső konzekvenciákig.

Úgy gondolom, hogy a Hagyaték extrákkal erőssége az, ahogy lazán, de mégsem félvállról, hanem nagyon mélyen formálja, alakítja és von be minket, olvasókat a legnagyobb érzelmi dilemmákba. Szeretem azokat a könyveket, amelyeken egyszerre lehet  nevetni és sírni is lehet, miközben észrevétlenül fontos gondolatokat formálhatunk, az életről, elmúlásról, továbblépésről.

Anna karaktere nagyon jól megformált, az érzelmeket rajta keresztül nagyon életszerűen tudta megjeleníteni az írónő, ami plusz pozitívum, hogy szinte éltek a szereplők, nem akasztott meg az olvasás során egyikük sem, mert annyira jól voltak életszerű jellemvonásokkal felruházva.

Szívből ajánlom mindenkinek, aki mélyebb gondolatokra vágyik, de szereti az élet humoros oldalát is megtapasztalni.Egy igazi érzelmi hagyaték ez a regény, a gondolatok velünk maradnak. 

Igaz történet, amit valóban csak az élet képes írni. Elképesztő, felemelő!

A regény elérhető: Líra

Romantikusok a régens kor Angliájából, avagy kettő könyvet ajánlok

 

Az ​1809-es londoni báli szezon szenzációjának a tizenhét éves Miss Eliza Balfour és a nála huszonöt évvel idősebb, mogorva Somerset gróf menyegzője számított, és senki nem is sejtette, hogy Eliza szíve valójában a gróf jó kiállású unokaöccséért dobog.

Tíz évvel később Eliza hirtelen megözvegyül, és a nemesi címének, illetve az örökségének hála végre-valahára a saját kezébe veheti az életét. Miután hosszú évekig mások elvárásainak igyekezett megfelelni, komoly elhatározást tesz, hogy ezentúl úgy él, ahogy neki tetszik. Kuzinjával Bathba utazik, ahol újból festeni kezd, megtanul kocsit hajtani, és a népszerű fürdőváros legmegosztóbb új lakójával, a hírhedt Lord Melville-lel ismerkedik – mindezzel óhatatlanul megszegve az úrihölgyekre vonatkozó szigorú illemszabályokat.

Miután a botrányos viselkedéséről hajdani szívszerelme, az ifjú Lord Somerset is értesül, Eliza kénytelen belátni, hogy a szabadság számtalan izgalmas lehetőséget kínál ugyan, de előbb-utóbb komoly árat kell fizetnie érte. Az idős gróf halálával második esélyt kapott a boldogságra, de vajon képes élni vele? Sikerül kiállni magáért, és megtalálni a helyét a legfelsőbb körök bonyolult világában? Ha a szívére hallgat, semmi sem lehetetlen…

Az 1800-as évekbe bizony bele lehet merülni, főleg akkor, amikor egy kényelmes olvasási élmény társul hozzá.

Pontosan ilyen regény Sophie Irwin-től a Botrányos életű hölgyek kézikönyve.

Nagyon boldog voltam, amikor megláttam, hogy megjelent Sophie Irwin, Hölgyek kézikönyve sorozatában a Hozományvadász hölgyek kézikönyve utána a Botrányos életű hölgyek kézikönyve is.

Az első részt kedveltem, így nem volt kérdés, hogy rögtön lecsapok a második részre is, hiszen ismét a kedvenc korszakomban (az 1800-as évek eleje) kalandozhattam, ráadásul olyan női karakterekkel, akik függetlenek, erősek, kedvelhetők, még ha nem is rögtön a regény elején, de fejlődnek és megérnek a történet során, rászolgálnak az olvasó bizalmára.

A cím ne tévesszen meg senkit, itt bizony nem egy száraz kézikönyvet kapunk, hanem igazi női furfangot, humort, bájt és romantikát.

Hősnőnk, a fiatalon megözvegyült grófnő, Eliza, aki az örökségének köszönhetően kénytelen kilépni az árnyékból és örökösnőként megmutatni a környezetének, az irigyeinek, újdonsült barátainak és hajdani szerelmének is, hogy újra tud élni. Miközben keresi az útját ügyesen lavírozik az elvárások és a saját vágyai között, eközben az előírásoknak megfelelően próbálja magát távol tartani a botrányoktól. A csavar kedvéért új ismeretségek születnek, Lord Melville és Lord Somerset felforgatják Elza védett kis világát. Ehhez a kibontakozóban lévő szerelmi háromszöghöz a hátteret Bath fürdővárosa adja, ahol válaszút elé kerülnek a szereplők és csak rajtuk áll, hogy milyen irányt vesz az életük. Nálam ennyi pont elég is volt a kikapcsolódást garantáló olvasási élményhez.

Eliza története mellett az, amit szeretnék még kiemelni nem más, mint Margaret és Caroline megjelenése. Mindkét hölgy üde színfoltot hozott a történetbe, nagyon szerettem, hogy olyan vagányok és az is nagyon kellemes volt, ahogy a kor szellemiségétől merőben eltérő életszemléletüket megformálta az írónő.

A regény pimasz, üde, szerethető és mégis kicsit botrányos.

A két rész egyértelműen olvasható külön-külön is, de szerintem célszerű sorrendben, egymás után olvasni őket, mert úgy lesz igazi az olvasási élmény.

1812. ​Lady Augusta és Lady Julia, a Colebrook-ikrek tiszteletre méltó hölgyek hírében állnak a londoni elit köreiben. Abban a reményben, hogy sikerül elterelnie a jegyesét gyászoló Julia figyelmét, Augusta elvállal egy megbízást: egy barátnő számára kell néhány titkos levelet és egy értékes ékszert visszaszerezniük egy zsarolótól.

Ám ami kalandnak indul, komoly feladattá válik, s a hölgyek nemsokára már olyan nőket segítenek ki szorult helyzetükből, akik már semmiben sem reménykedhetnek. Így mentenek meg egy feleséget a gyilkos hajlamú férjétől, elrabolt kislányokat egy hitvány bordélyházból, és egyáltalán nem is őrült nőket egy hátborzongató tébolydából. Lojális komornyikjuk és az újdonsült, útonálló társuk segítségével vállalkoznak a veszélyesebbnél veszélyesebb feladatokra, miközben ők maguk is célponttá válnak, s talán még a rangjuk sem védi meg őket a legrosszabbtól.

ALISON GOODMAN nem pusztán rendkívül tehetséges író, akinek munkáit a mesteri, szédítő, humoros, magával ragadó, akciódús, részletgazdag megjegyzésekkel illetik, hanem a régenskor szakértője is, akit méltatnak a minden oldalon megnyilvánuló kiváló kutatómunkájáért, a nők szabadságával és választáshoz való jogával kapcsolatos kérdések felvetéséért, és a történelmi miliő mesteri ábrázolásáért.

Ismert arról, hogy remekül megy neki a kontratánc, hogy a ruhatára tele van a régenskornak megfelelő darabokkal, és hogy képes akár messzire is elutazni egy finom uzsonnáért. Ausztráliában, Melbourne-ben él, és az Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot és Európát járja a könyveivel.

Feminista felütéssel indít a regény, Austen hangvétele, szellemessége és kora egyértelműen áthatja ezt a kicsit sem átlagos regényt. Nem a kor úrinői jelennek meg a lapokon, hanem igazi, belevaló és bevállalós nők, akik ráadásul ikrek.

Gus és Julia, a Colbrook nővérek igazi példaképek, különleges nők, akik eltérő jellemmel rendelkeznek, de mégis bátrak és szórakoztatók. Lord Evan pedig a rosszfiú, aki igazából szerethető karakter és nagyon illik Gus-hoz.

Kimondottan tetszik, hogy az írónő karakterei 42 éves korukban érik el azt, hogy ki mernek lépni a kor nőire kényszerített klisék közül és mernek önmaguk lenni, kiállni az igazság mellett és az elnyomók ellen, még akkor is, ha az életüket teszik kockára.

Vannak igazán kemény leírások, jelenetek (pl. egészségügyi problémák részletezése, kemény volt olvasni), de összességében egy nagyon olvasmányos és izgalmas regény, amelyben szerettem a karaktereket, a három különálló kalandot pedig meg tudtam élni a szereplőkkel együtt.

Ez a regény megmutatja, hogy a nők bármilyen életkorban, korszakban és adottság mellett ki tudnak törni a kötöttségekből és bebizonyítják - leginkább önmaguknak-, hogy van értelme másnak lenni, mint amit a társadalom, a környezet elvárna.

Szelíd romantika, hit, remény, bátor kalandok, komor leírások és érdekes női karakterek jellemzik a történetet. Mégis, a sok komorság ellenére a regény megőrizte a humort, ami feloldotta az ellentéteket, ezáltal lett igazán kellemes olvasmány a regény.

Alig várom, hogy jöjjön a folytatás és újabb kalandokat élhessek át a Colbrook nővérekkel és Lord Evan-nel.

Palotás Petra: Kékestető

1932-ben, ​közvetlenül a Mátrafürdői szanatórium megépítése után Kékestetőn megnyitja kapuit az ország első gyógyszállója. Bár a hotel elsősorban a jómódú vendégeknek kínál kezeléseket, váratlan eseményeknek köszönhetően Ilka, a gyári munkás Miklós lánya is elutazhat a Mátrába, gyógyírt keresve a több éve tartó nehézlégzésére és köhögési rohamaira.

A 17 esztendős gimnazista lány itt ismerkedik meg Bálinttal, az első világháborúban megsérült katonatiszttel, Erzsivel, a Gyöngyösről származó ápolónővel, Otíliával, a szintén betegeskedő, idős dívával és még jó pár pácienssel, akikkel néhány hétre összefonódik az életük.

Álmok, félelmek, vágyak találkoznak a háromszintes épület folyosóin és az erdő hólepte, az égbe kapaszkodó fái alatt. Ki milyen titkot hozott magával a havas hegycsúcsra, mekkora veszélyt jelentenek az épület körül ólálkodó farkasok és az éjjelente felbukkanó sötét alak? Ki hagyhatja el gyógyultan az intézetet, és ki az, akit nem tudnak megmenteni a kezelések?

Palotás Petra, a történelmi-romantikus regények népszerű írónőjének páratlan hangulatú, zárt világban játszódó története egy különleges időutazásra invitálja az olvasót.

Eredeti megjelenés éve: 2024

 Szeretnék egy különleges, téli hangulatú és varázslatos kötetet.

Palotás Petra már több alkalommal elandalított, megnevettetett és megrikatott az írásaival, de a kékestetői gyógyszálló krónikája egyszerűen egy varázslatos mese betegségről, gyógyulásról, szeretetről, szerelemről és emberi kapcsolatokról.

Petra egyszerűen olyan szépen használja a magyar nyelvet, hogy úgy éreztem, én magam is ott vagyok 1932-ben a szereplőkkel, akikkel együtt sírtam és nevettem pár napig.

A karakterek kidolgozottak, sokszínűek és igazán szerethetők. Talán Irma karaktere került hozzám a legközelebb, mert annak ellenére, hogy nem köré épült a fő cselekményszál mégis tele volt élettel, történettel és mesélnivalóval. 

Ilka pedig egy olyan kiskamasz, aki akár a mai korban is élhetne, hiszen a problémák hasonlóak voltak az 1930-as években, mint napjainkban. A belső vívódások, a kamaszkori démonok és gyermeki gondolatok még mind-mind a szereplő sajátjai voltak. Igazán kedves és szerethető főszereplője volt a regénynek. 

Igazi emberi sorsok léptek ki a lapokról, ami igazán tetszett az olvasás során. 

Minden karakter mesél az olvasónak és csodásan gömbölyödik a cselekményszál, ahogy magával a kezeléssel halad az idő. Emberi kapcsolatok alakulnak és fonódnak egymásba.

Az olvasás során megszűnt a külvilág és ahogy befejeztem a történetet valamilyen emelkedett hangulat szállt meg, de ugyanúgy némi ürességet is éreztem, hogy véget ért ez a csodás utazás a számomra kedves szereplőkkel és ismerős helyszínekkel.

Amennyiben idén karácsonykor csak egyetlen könyvet ajánlhatnák Nektek, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy a Kékestető című csodakönyv lenne az. Javaslom, hogy Ti fizikai példányt válasszatok már elsőre, mert szerintem miután elolvastátok a könyvet Ti is szeretnétek a polcotokon tudni, hogy jövő télen vagy évek múlva is újra tudjátok olvasni. 

A romantikát és az irodalmat kedvelő olvasóknak csodás utazás lesz ez a könyv időben és térben, szerelemben és bánatban. Csak ajánlani tudom!

A könyv az Álomgyár Kiadó gondozásában jelent meg.

L.M. Chilton: Jobbra húzva

Fülszöveg: Fordulatos, ​gyors tempójú és fergetegesen sötét humorú modern krimi, mely az online ismerkedés félelmetes és rejtélyes világában játszódik.

Gwen Turner úgy elszúrta az életét, hogy nehéz rá szavakat találni. Szakított élete férfijával, ráadásul olyan mondvacsinált okokra hivatkozva, melyekkel utólag szégyell szembenézni. Otthagyta jövedelmező állását, hogy nyisson egy kávézót, ami csak nyeli a pénzt. És mindennek a tetejébe a legjobb barátnője épp házasodni készül, végleg magára hagyva őt a szinglik világában.

Az olcsó borokkal és még olcsóbb valóságshow-k nézésével töltött esték egyikén Gwen úgy dönt, hogy kipróbál egy randiapplikációt. A városban azonban kevés már a házasságra alkalmas férfi, így egyik pocsék randi követi másikat. Aztán, amikor már a vezető hírekben is beszámolnak az utóbbi időkben váratlanul megnövekedett gyilkosságokról, Gwen szörnyű felfedezést tesz: az áldozatok rendre azon férfiak közül kerülnek ki, akikkel nemrég randizott.

A rendőrség szemében ő lesz a fő gyanúsított, így nem marad más választása, mint hogy felkeresse volt randipartnereit (azokat is, akik csúnyán lekoptatták), és leleplezze a gyilkost, mielőtt késő lenne.

 Egy izgalmas, roppant szellemes és romantikus debütáló regény L.M. Chilton-tól. Számomra az idei nyár első emlékezetes olvasmánya lett. A zsáner megfoghatatlan, de ez adja az egyik érdekességét a történetnek.

Az író – igen, nem női szerző írta! – meglepően jó beleélőképességgel rendelkezik, hiszen egy női karaktert állított a történet középpontjába, így Gwen szemszögéből követhetjük végig ezt a kicsit abszurd, társkereséssel egybekötött nyomozást. Nem kíméli a nevető izmainkat az író, de közben kicsit borzonghatunk is, mindezt pont megfelelő arányban adagolva.

A cselekmény központi eleme az online randizás, amikor könnyedén mondhatsz igent vagy nemet egy-egy, a közeledben, szintén az applikációra csatlakozó jelöltre. Vajon mi történik akkor, ha a randipartnered gyilkosság áldozata lesz, miközben éppen nem vagy top formában, ami persze csak a kezdet? A szálak Gwen körül piszkosul összegabalyodnak, ahonnan nehéz lesz kidumálnia magát, még akkor is, ha kicsit angolos humorral megáldott, leleményes és bátor a hölgyemény.

Egyszerűen az elejétől a végéig lekötött ez a történet, imádtam a karaktereket, egyszerűen mindenki szimpatikus, de ugyanakkor gyanús is volt. Ez a kettősség pedig igazán jót tett a történetnek, egészen sokáig nem is tudtam ki lesz gyilkos, mindig elbizonytalanodtam, tévútra kerültem. A vége felé azonban a több felállított teóriám közül az első beigazolódott, nem hiába szocializálódtam Agatha Christie krimijein.

Igazán 21. századi életérzés és történetszövés jellemzi a regényt, ami szerintem olyan zseniálisan ötvözi a zsánereket, hogy a romantika, a nyomozás és a humor kedvelői egyaránt jól fognak szórakozni az olvasás során.

Nagyon jó szívvel ajánlom a könyvet idén nyárra.  A borító pedig szintén igazán fotógén, így arra buzdítalak Titeket, hogy osszátok meg Ti is az olvasásról készült képeiteket és ajánlóitokat. 

A könyvet köszönöm szépen Agave Kiadó!

Laura Barrow: Hívd haza a kanárikat

 Fülszöveg: Történet ​három nővérről, akiket messze sodort egymástól az élet, de most ismét találkoznak, hogy szembenézzenek a lezáratlan múlttal ebben a családról, gyászról, titkokról és megbocsátásról szóló, megható regényben.

Savannah még csak négyéves volt, mikor ikertestvére, Georgia eltűnt, és azóta sem került elő. Ennyi évvel később talán erre a rejtélyre is fény derül. Savannah meggyőzi nővéreit, hogy ássák ki az időkapszulát, melyet még gyermekkorukban rejtettek el a régi házuk udvarán. Ám a három lánynak a hazatéréssel együtt szembe kell néznie a múlt kísérteteivel és makacs nagyanyjukkal, Mamóval is.

Az előásott emlékek között kutakodva egy fényképre bukkannak, mely Georgia eltűnésének napján készült, és felfedeznek rajta egy ismeretlen nőt a háttérben. Míg a nővérei tovább akarnak lépni, Savannah elhatározza, hogy megkeresi a titokzatos nőt, és így talán az igazsághoz is közelebb kerül. Mikor a régi feszültségek, versengések és emlékek a felszínre törnek, mindannyian kénytelenek átgondolni, mit tudnak arról a sorsdöntő napról, egymásról és önmagukról. Miközben próbálják kideríteni, mi történhetett Georgiával, mindegyikük felismeri azt, amit Mamó mindvégig tudott: az összetartás és egymás támogatása a legfontosabb.

Befejeztem ezt, a kívül, belül gyönyörű történetet. Hát, ez valami csoda volt, pont jókor talált meg a törtémet. Mostanában sok pörgős, vidám könyvet olvastam. Szinte ki voltam éhezve egy mélyebb, érzelmesebb, összetettebb történetre.

Mamó a történet központi karaktete, nála fut össze a múlt és a jelen összes szála. Az unokái, négyen voltak, lányok, de már csak hárman vannak, amikor kiássák az eltemetett időkapszulát, ami emlékek hadát és egy rejtélyt is a nyakukba zúdit. Nem könnyű a saját nehéz sorsuk és mindennapjaik mellett helyretenni a lelkükben zajló harcot, de mindent megtesznek azért, hogy a múlt ne uralja tovább az életüket. Eközben további, nem várt történések zaklatják fel a családot, a kérdés pedig minvégi az, hogy ilyen mélyről van e még lehetőségük eljutni a boldogsághoz, a megbocsájtáshoz és az elengedéshez.

Szerettem a karakterek összetettségét, a megrajzolt női sorsokat és összességben az egész történetet. Nagyon jól ívelt történetvezetés, valósághű karakterek, a dél forrósága, gyász, szeretet és a család fontossága, egyszerűen mindenből tökéletes arányokat kap az olvasó.

Nehezen befogadható, de valóban hatásos történet. Ez a regény megérinti a szívet, ha akarjuk, ha nem. Beszippant, a váltott idősík pedig a generációs problémákat is kiválóan lenyomatolja. Nem tudok nem legekben írni erről a regényről, ami olyan valóságosnak hatott, hogy szinte láttam magam előtt Mamót, a lányokat és a kisváros minden egyes lakóját. A rejtély talán nem is volt olyan rejtélyes, de teljesen adta magát ebben a keserédes történetben. 

Érdemes megismerni a történetet, amit én a #hóbortosnyár kihíváshoz olvastam. Kár lett volna kihagyni, a hétvégi fülledt, meleg idő pedig kiváló atmoszférát teremtett a könyvön kívül is. 

Olvassátok, szeressétek, hagyjátok magatokat bevonódni a lassú katarzisélménybe. 

Colleen Cambridge: Gyilkosság Mallowan Hallban (Phyllida Bright 1. )

Fülszöveg: A ​festői szépségű angliai Devonban található Mallowan Hall egyike az angol vidéket pettyező udvarházaknak. Ám ez a rezidencia más, mint a többi, mivel falai között él a neves régész, Max Mallowan – és még nevesebb felesége, Agatha Christie.

Házvezetőnőként Phyllida Bright felel az udvarház lakóinak kényelméért, és azért, hogy a krimi nagyasszonya zavartalan körülmények között írhassa meg legújabb bűnügyi történetét. Phyllida maga is lelkes krimiolvasó, Hercule Poirot hűséges rajongója. Hiába találkozott azonban papíron számtalan agyafúrt gyilkossággal, és hiába vesézte ki a legkülönbözőbb gyilkossági módokat munkaadójával, a könyvtárszobába padlóján heverő, nagyon is valódi holttest így is váratlanul éri.
Phyllidának így nemcsak a hétvégi partira érkezett vendégsereggel kell megküzdenie, hanem a szenzációs haláleset nyomán a vidéket ellepő újságírókkal, no meg a gyilkossal, aki nemsokára újra lecsap. A józan és gyakorlatias házvezetőnő azonban nem futamodik meg a kihívások elől. Úgy dönt, irodalmi hőse, monsieur Poirot példáját követve a gyilkos nyomába ered. Már csak egy dologra kell figyelnie: azelőtt fejtse meg a bűntényeket, mielőtt külön bejáratú krimije a halálával váratlan véget érne…
Colleen Cambridge szellemes, elbűvölő történelmi krimije tökéletes olvasmány Agatha Christie és a Downton Abbey rajongóinak – illetve mindenkinek, aki egy régi vágású bűnügyi történetre vágyik.

 Az 1930-as években járunk, Agatha Christie és akkori férje Max Mallowan vidéki otthonában. A főszereplő ezúttal Phyllida Bright a család nyugodt, karakán és eszes házvezetőnője, aki nem éppen a tipikus házvezetőnők megtestesítője, bár kétségkívül magán hordozza minden pozitív tulajdonságukat. A haja lángol, amit Mr Dobble, a komornyik a regény során többször is sérelmez, és természetesen picit talán irigyli is a házvezetőnő furfangos észjárását és talpraesettségét. Remek párost alkotnak ők ketten, ami a háztartás vezetését illeti.

Phyllida éppen a házban zajló vendégségre összpontosít, amikor megtalálja az előző este érkezett váratlan vendégük holttestét a könyvtárban. Talán mondhatnánk, hogy tipikus Christie féle fordulat, de valójában nem, mert teljesen más mederben zajlik a nyomozás, mint azt elsőre gondolnánk.

Phyllida tehát nyomozásba kezd, amihez kellő inspirációt merít barátnője és egyben főnöke híres detektívjének karakteréből, aki nem más, mint Hercule Poirot. Igazán mulatságos volt ez a szituáció, tudva, hogy Agatha is ott van a háttérben, akivel azért itt-ott megvitatta a nyomozás részleteit.

Számomra egyetlen pici csalódás az volt, hogy a híres írónő nem került a cselekmények középpontjában, hanem mindvégig megmaradt tipikus mellékszereplőnek. Phyllida-val ápolt barátsága pedig számomra üde színfoltot jelentett a történetben.

Phyllida amellett, hogy ügyesen viszi a háztartást, közben furfangosan nyomoz a tettes után is, de egyértelműen titkokat is rejteget, ami a korát és a nyomozáshoz szükséges készségekkel kapcsolatos előéletét illeti. Egy újabb gyilkosság pedig tovább inspirálja, hogy még furfangosabb módszerekhez folyamodjon a nyomozás során, amihez nem várt segítséget is kap, feltűnik a színen egy mogorva sofőr és egy sármos orvos.

Összességében nagyon szerettem azt, ahogy bemutatásra került a vidéki háztartás és annak alkalmazottai és az a hierarchia, amiben élték a mindennapjaikat.

A nyomozás nem hasonlítható egy Christie regényhez, de mindenképpen izgalmas és nehezen kibogozható. Ez utóbbi talán annak köszönhető, hogy az írónő viszonylag későn kezdi csepegtetni a releváns információkat.

Tetszett a könnyed írásmód és a korszakra jellemző atmoszféra megteremtése. A karakterek sokrétűek, kidolgozottak és karizmatikusak voltak.

Aki egy szórakoztató, könnyed, okos, az 1930-as évekbe játszódó könyvet keres az nem fog csalódni.

Ami pedig a legjobb, hogy annyi, de annyi potenciál és elvarratlan szál maradt ebben a történetben, hogy izgatottan várom a folytatást.Az 1930-as években járunk, Agatha Christie és akkori férje Max Mallowan vidéki otthonában. A főszereplő ezúttal Phyllida Bright a család nyugodt, karakán és eszes házvezetőnője, aki nem éppen a tipikus házvezetőnők megtestesítője, bár kétségkívül magán hordozza minden pozitív tulajdonságukat. A haja lángol, amit Mr Dobble, a komornyik a regény során többször is sérelmez, és természetesen picit talán irigyli is a házvezetőnő furfangos észjárását és talpraesettségét. Remek párost alkotnak ők ketten, ami a háztartás vezetését illeti.

Phyllida éppen a házban zajló vendégségre összpontosít, amikor megtalálja az előző este érkezett váratlan vendégük holttestét a könyvtárban. Talán mondhatnánk, hogy tipikus Christie féle fordulat, de valójában nem, mert teljesen más mederben zajlik a nyomozás, mint azt elsőre gondolnánk.

Phyllida tehát nyomozásba kezd, amihez kellő inspirációt merít barátnője és egyben főnöke híres detektívjének karakteréből, aki nem más, mint Hercule Poirot. Igazán mulatságos volt ez a szituáció, tudva, hogy Agatha is ott van a háttérben, akivel azért itt-ott megvitatta a nyomozás részleteit.

Számomra egyetlen pici csalódás az volt, hogy a híres írónő nem került a cselekmények középpontjában, hanem mindvégig megmaradt tipikus mellékszereplőnek. Phyllida-val ápolt barátsága pedig számomra üde színfoltot jelentett a történetben.

Phyllida amellett, hogy ügyesen viszi a háztartást, közben furfangosan nyomoz a tettes után is, de egyértelműen titkokat is rejteget, ami a korát és a nyomozáshoz szükséges készségekkel kapcsolatos előéletét illeti. Egy újabb gyilkosság pedig tovább inspirálja, hogy még furfangosabb módszerekhez folyamodjon a nyomozás során, amihez nem várt segítséget is kap, feltűnik a színen egy mogorva sofőr és egy sármos orvos.

Összességében nagyon szerettem azt, ahogy bemutatásra került a vidéki háztartás és annak alkalmazottai és az a hierarchia, amiben élték a mindennapjaikat.

A nyomozás nem hasonlítható egy Christie regényhez, de mindenképpen izgalmas és nehezen kibogozható. Ez utóbbi talán annak köszönhető, hogy az írónő viszonylag későn kezdi csepegtetni a releváns információkat.

Tetszett a könnyed írásmód és a korszakra jellemző atmoszféra megteremtése, egy kellemes cozy mystery. A karakterek sokrétűek, kidolgozottak és karizmatikusak voltak.

Aki egy szórakoztató, könnyed, okos, az 1930-as évekbe játszódó könyvet keres az nem fog csalódni.

Ami pedig a legjobb, hogy annyi, de annyi potenciál és elvarratlan szál maradt ebben a történetben, hogy izgatottan várom a folytatást.

Jud Meyrin: A kastély réme - Felföldi rejtélyek 3.

 Fülszöveg: Egy gyönyörű kastély, ami titkokat, szenvedélyt és halált rejt

Francesca Blair krimiíró, akit letaglózott egy személyes tragédia. Képtelen visszatalálni a korábbi életébe, képtelen írni, pedig mindig is így birkózott meg a körülötte történtekkel: belefoglalta egy regénybe.

Amikor a tudomására jut, hogy a gróf halott húgának szellemét látták a közeli Glamisi kastélyban, úgy érzi, ez az a sztori, amivel kilábalhatna az írói válságból. Csak ki kell derítenie, mi lapul a kísértethistória mögött.

Mert kísértetek nincsenek.

Vagy talán mégis?

És vajon igaz, amit az emberek beszélnek, hogy a gróf húgát a saját férje ölte meg?

Francesca Glamisbe megy, ahol azonnal elbűvöli a megrendítő múltú, karizmatikus férfi. De Blake Lorimer tényleg ártatlan, vagy ő a kastély réme?

Szívszorító történet veszteségről, bűnről és a mindent elemésztő szerelemről.

A Felföldi rejtélyek 3.része, A kastély réme ezúttal is borzongató hangulatával, kidolgozott karakterábrázolásával és a megszokott, izgalmas történetvezetésével vett le a lábamról.

A korábban megismertkarakterek – Tristan és Lottie - ezúttal, mint mellékszereplők jelennek meg a történetben, de nincs oka az aggodalomra, mert a helyüket Francesca és Blake foglalják el, akik az újdonság erejével pezsdítően hatottak. Izgalmasnak találtam, hogy ezúttal egy írónő került a középpontba, természetesen, mint amatőrnyomozó és kapott maga mellé egy karizmatikus, de meglepően nyers karaktert, Blake-et. Annak ellenére tökéletesen működött a karakterek között a kémia, hogy a finom és a nyers jellemvonások tapinthatóan erős kontrasztot alkottak.

A kastély kiváló hátteret biztosított a krimi szálnak és némi hátborzongató misztikus hatást is adott a regényhez. Gyilkosságok, családi játszmák és számtalan titok, ráadásul mindez két idősíkon összesimítva, szerintem ez az izgalmas krimik egyik jól beváltreceptje. Számomra az atmoszféra is nagyon fontos, talán fontosabb is, mint a sok csavar, így teljesen elégedett voltam, mert ezúttal az írónő a részletekre is nagyon nagy hangsúlyt fektetett és mégis izgalmas történetet írt.

A regény összetett, a személyes tragédiákon és a romantikán át a bűn és a misztikus vonal is erősenkirajzolódott. Az információk pont annyira vannak apránként adagolva, hogy összezavarják az olvasót és csak a végére sikerüljön a szereplőkkel együtt kibogozni ezt a kusza családi rejtélyt.

Továbbra is nagyon szeretem Jud Meyrin stílusát, a műfajban és magyar viszonylatban azt gondolom, hogy letette a névjegyét és én nagyon várom a következő Felföldi rejtélyeket, de Itáliában is szívesen kalandozom az írónő által megteremtett karakterekkel.

Egy regény, amiben a múlt titkai megrengetik a jelent.

A könyvet köszönöm FairBooks Kiadó !

Elisa Shua Dusapin: Tél Szokcsóban

Fülszöveg: Szokcso tengerparti kisváros Dél-Koreában, az észak-koreai határhoz közel. Az üdülési szezonon kívül néptelen, álmos panzióba egy francia képregényrajzoló érkezik, aki titokzatos személyiségével és szokatlan viselkedésével felkelti a panzióban dolgozó fiatal lány érdeklődését. Különös kapcsolat alakul ki a két idegen között, akik a beszélgetéseik során épp annyit mutatnak meg magukból, hogy elkerüljék a további intimitást. Miközben számos részletet tudunk meg a szokcsói halpiac ízeiről és a koreai ételek elkészítésének technikáiról, a regény csupán félszavakkal, mégis hatásosan érzékelteti a szereplők érzelmeit, a határvidék fenyegetését vagy a dél-koreai szépségkultusz visszásságait. Elisa Shua Dusapin regénye feszült, minden érzékre ható mestermű elhallgatásról, szenvedélyről, kultúrák közötti különbségekről. 

Elisa Shua Dusapin debütáló regénye rétegregény. Rétegregény több szempontból is, egyrészt csak egy bizonyos olvasói réteget fog tudni maga mellé állítani, másrészt szinte látjuk magunk előtt az olvasás során azt, ahogy a rétegek lehámlanak a karakterekről és csak a natúr valóságot mutatják meg magukból és itt most képletesen kell érteni, hiszen a gondolataik és érzelmeik kerülnek lecsupaszításra. 

A kötet maga tiszta, egyszerű. Nincsenek nagy hullámvölgyek, kizárólag a sivár táj és a szereplők sivár világa jelenik meg. Ebben a sivárságban kezdenek el pislákolni a kíváncsiság, remény és vágy fényei. 

A borító amolyan jellegtelen grafikával jelenik meg - vélhetően tudatos választás eredményeként-, de a színek használata mégis felhívja magára az olvasó figyelmét. Valahogy ilyenek a karakterek is, elsőre semmilyenek, sőt egyhangúak, de ahogy a rövid történet halad előre úgy derül fény a belső énjük színeire és gondolataik kuszaságára. 

Mondhatni egy rövid, de érdekes történet, ami ami egy mozaik darabka Dél-Korea lenyomatából.

Azt vettem észre, hogy ez a próza bizony bekúszott a bőröm alá és napokig foglalkoztatott a női karakter, akit fizikai valójában alig-alig ismerünk meg, de a végére mégis úgy érezzük, hogy ismerjük a gondolatait, érzéseit és a teljes lényét.

Az elszigeteltség és a kevés információ, amit az író átad teszik a sivár történetet mégis valamilyen színes kavalkáddá. Szinte érezzük a halpiac szagát, a sós levegőt, sőt még az emberek verejtékét is. A narrátor végig a sötétből irányítja az érzéseinket és ez valami furcsa, de mégis jóleső olvasási élményt nyújtott. 

Ízelítőt kapunk a téli Dél-Koreából, abból, hogy a világ minden táján küzdenek az átlagemberek a belső démonjaikkal, legyen az a testképzavar vagy a magány kivetülése. 

Ebben a regényben rengeteg érzelem és sivárság összpontosul, mindez úgy, hogy egy délután alatt magunkba szippanthatjuk ezt az érzelmi zűrzavart. 

A mai napig nem tudom eldönteni, hogy szerettem-e ezt a történetet, de azt mindenképpen elmondhatom, hogy kár lett volna kihagyni, mert nem emlékszem arra, hogy mikor volt rám egy rövid írás ilyen ellentmondásos hatással. 

Douglas Preston - Lincoln Child: A csontok rejtélye (Nora Kelly 1. )

Fülszöveg: Nora Kellyt, a fiatal és sikeres kurátort egy egészen szokatlan régészeti projekt ötletével keresi fel a megnyerő történész, Clive Benton. A férfi beavatja Norát a Donner-társaságként ismert telepesek tragédiájába, akik 1847 telén egy óriási hóvihar miatt a kaliforniai hegyekben rekedtek. Amikor a mentőcsapat rábukkant a csonttá soványodott túlélőkre, fokozatosan derültek ki a sikertelen vállalkozás részletei bátorságról, találékonyságról, balszerencséről, gyilkosságról, kegyetlenkedésekről – végül pedig éhezésről és kannibalizmusról.

Norát elvarázsolja Benton beszámolója, és elvállalja az expedíció vezetését, amelynek célja, hogy a vadregényes Sierra Nevada ösvényein haladva, a természeti erőkkel dacolva megtalálják a pionírok „elveszett táborát”. A kutatócsoport azonban hamar rájön, hogy az éhezők táborának a felderítése csupán a jéghegy csúcsa, és a mélyben rejtőző igazság jóval vérfagyasztóbb és hátborzongatóbb, mint ahogyan azt elsőre gondolták volna… 

Micsoda erős sorozatkezdés!

Kettő, a műfajon belül világklasszis szerző és két erős női karakter találkozott ebben a nyomozásban és régészetben bővelkedő regényben.

A történet érdekessége, hogy valós események ihlették. A telepesek Kaliforniába tartó nagyobb csoportja szerencsétlenségükre elakad a hóban és kilátástalan helyzetük egészen a kannibalizmusig űzi őket. Ők voltak a Donner- társaság. Több táborban is elindult a téboly, aminek sok áldozata és kevés túlélője volt. (Az interneten rengeteg részlet található az útról és a táborban történt eseményekről is.)

A regény ezúttal a 3., ismeretlen táborra koncentrálódik, már, ami a régészeti részt illeti. A másik cselekményszálon az FBI kezd egy izgalmas nyomozásba sírgyalázás, eltűnt személy és gyilkosság ügyében. A régészeket dr. Nora Kelly vezeti, még az FBI oldaláról az újonc, Corrie Swanson nyomozhat.

A nyomozás érdekes volt, a régészeti részekből sok ismeretre is szert tehet az érdeklődő olvasó, mert a legújabb régészeti eljárások is elég érdekesen lettek bemutatva. Számomra ez sok pluszt hozzáadott az amúgy is igazán nagyszerű történethez.

A női karakterek nagyon erősek, függetlenek és intelligensek voltak, külön-külön már szerepeltek a Pendergast-sorozatban, de az, hogy a szerzők összepárosították őket, hát zseniális eredményt hozott.

Engem egyszerűen lenyűgözött a Nevada-hegység vad tája, a valós történelmi háttérre épülő regény és összességében a jól felépített és a végére mozaikként összeálló események sorozata.

A történet komor, de teljesen olvasmányos, néhol véres, sőt brutális, azonban mindenképpen egy ütős thrillerről beszélhetünk.

A két író összerakott egy olyan sokrétű, titkokkal és izgalommal teli regényt, amit érdemes elolvasni, de szigorúan nem étkezések előtt!

Patkó Ágnes: Halálos rozé (Szekszárdi vörös 1.)

Fülszöveg: Renáta a nyüzsgő Budapestről egy nyugodtabb élet reményében költözik Szekszárdra. Egy szokatlanul meleg, októberi napon veszi birtokba a buja kertben megbúvó új házát, és lelkesen veti bele magát a lakberendezésbe, a kertészkedésbe, illetve a várossal meg a lakóival való ismerkedésbe.

A rangos Rozémustrán összebarátkozik a legjobb rozénak járó díjat elnyerő borásszal is, ám amikor másnap reggel pincelátogatásra érkezik hozzá, holtan találja a férfit. A rendőrség szerint egyértelműen baleset történt: a borász óvatlan volt, ezért mustgázmérgezést kapott.

Renáta azonban biztos benne, hogy a férfi gyilkosság áldozata lett, ezért maga áll neki kinyomozni, ki lehetett a tettes. 

Kit kínálhatok meg egy kellemes, hűvös rozéval?

Természetesen ezúttal sem alkoholizálásra adtam a fejemet, hanem @patkoagnesiro Halálos rozé című sorozatának, a Szekszárdi vörösnek az első részét olvastam el.

Nézzük is pontokban, hogy miért és kinek ajánlom a regényt:

- Elsősorban Agatha Christie és a cozy mystery műfaján edződött és kedvelő olvasóknak, mert bizony ez a regény a műfajok tökéletes keveréke;

- Másodsorban a gasztronómia, azon belül is a borászati ágazatot kedvelő olvasóknak, laikuskén pár szakszóval én magam is gazdagodtam;

- A helyszínválasztás izgalmas, korábban még nem került krimi középpontjába Szekszárd és környéke (legalábbis nekem első olvasásom a környékről és bizony, nagyon megkedveltem a várost és lakóit);

- Ha szeretitek a kicsit lassabban haladó, de gyanúsítottakkal teli történeteket és a kisvárosi közösségek mindennapjait megelevenítő leírásokat, kitekintéseket;

- Az írónőnek kellemes az elbeszélő stílusa, látszik, hogy törekedett a karakterek konzekvens felépítésére és bemutatására, amennyiben néhány ismétlődő motívumot legközelebb kivált egy-egy pörgősebb résszel én máris az egyik legnagyobb rajongójává fogok válni. Azt hiszem megtaláltam az angol Agatha Raisin magyar változatát, ami azért nem kis dolog.

- Szintén ajánlom azon olvasóknak, akik már unják a gyenge női karaktereket, mert Renáta bizony irányítja az életét és pitbull módjára ragaszkodik a saját csontjához, akarom mondani igazához, ami nekem nagyon szimpatikussá tette a karaktert; Emellett a mellékszereplőkben is van potenciál.

- A téli hideg és a kisváros kellemes, lazulós kikapcsolódást biztosít a téli szünetben, ha hagyjuk, hogy belesüppedjünk a szekszárdi nyomozásba és el tudjuk fogadni, hogy a szereplők nem tocsognak a vérben, hanem egyszerűen haladnak a megoldás irányába;

Végezetül: Hát, kérem szépen! (ejnye, háttal nem kezdünk mondatot, de itt most kiáltott érte az a hát!). A vége, nem árulom el, de már alig várom a második részt, hogy megtudjam, hogy mit láttak a szereplők az utolsó pont után! Tudom, aki kíváncsi, de mikor is lesz folytatás, kedves Ágnes?

Beth Moran: Let it snow - Szerelem karácsonyra

 Tudom, hogy karácsonyig még több, mint egy hónap van, de az ajándékok beszerzését nem árt időben elkezdeni. Az elkövetkező időszakban csupa olyan karácsonyi ajándéknak is tökéletes olvasmányt és ajándékötletet fogok hozni, amiknek én  magam is nagyon örülnék és a családnak, barátoknak is bátran ajándékoznám a fa alatt.

 Bea Armstrong a helyi csatorna szomszéd lányos stílusával, mint időjós szerezte meg a hírnevét. Persze az ő munkája sem fenékig tejfel, mert mindenhol vannak irigyek, így úgy néz ki, hogy új állás után kell néznie. A karácsonyt a családjával készül tölteni a Charis House-ba, a sherwood-i erőd közepén, ami nem ígérkezik Bea számára túl pihentetőnek, sőt egy igen komoly családi dráma közepében találja magát. Annak sem igazán örül, hogy Henry Fairfax, a szomszéd srác, akivel nem éppen felhőtlen a barátságuk, szintén ott lesz. Ám egy váratlan telefon után egy autóban találja magát Henry-vel, miközben Skóciába tartanak. A Skóciában töltött két nap alatt rájön, hogy mindenki változik és ő egy lehetetlen érzelmi helyzetben találja magát, miközben a családi szálak is tovább bonyolódnak.

 

Nagyon szerettem ezt a bohókás, családias, romantikus és természetesen nagyon karácsonyi történetet. Megvolt benne mindaz, ami igazán szerethetővé tette a történetet: család, barátok, rivalizálás, titkok és esély az újrakezdésre, a megbékélésre és az értékek megőrzésére, természetesen az elmaradhatatlan karácsonyi ünnepséggel megkomponálva. Beát nem lehetett nem szeretni, egy olyan fiatal nő, aki még hisz az őszinteségben, gondoskodó, vidám és szerethető, amolyan lány a szomszédból. Az írónő nagyon jól hozta a karaktert, igazán bájossá tudta varázsolni. Henry-t is megkedveltem, aki kitartó és szórakoztató is egyben, sőt a problémákat is remekül kezeli. Emellett Adam-et is pont telitalálatnak éreztem ebben a történetben a maga ösztönösségével, Bea szülei pedig igazi érző szív a kemény kéreg alatt típusok voltak. Egyszóval szinte az összes karakterben volt valami olyan érzelmesség, ami miatt jól belesimultak a történetbe. Joy nagyi a maga éleslátásával és titkaival, néha esendőségével pedig olyan volt, mint bármelyikünk nagyszülője, akinek mindig van egy jó szava mindenkihez.

Nagy kedvencem volt a skóciai kaland, ami tele volt humorral és romantikával, miközben egy fura milliárdos kastélyában folyt a harc az időjósok által áhított állásért. Nem is tudom, hogy ezek után merjek-e majd manókat kitenni karácsonyi dekorációnak (haha). Imádtam, hogy mindenütt hó és még több hó, ami itthonról már nagyon hiányzik, így picit úgy éreztem magam olvasás közben mintha én magam is a ropogós hóban lépkednék.

A romantika és a szeretet egy méltó kibontakozása ez a regény. A maga egyszerű történetvezetése mellett a karakterek hozzáadnak annyit az eseményekhez, hogy úgy érezzük, a szívünkig hatolnak a történések.  Beth Moran olyan írói stílussal, leírásokkal, érzelmekkel és vidámsággal meséli el ezt a történetet, hogy ünnepi hangulatba kerülünk és szívünk szerint mi is ott lennénk a kis családdal és a gyerekekkel a sherwood-i erődben.

Szívből ajánlom ezt a gyönyörű, élfestett könyvet a karácsonyi napokra, amikor kint hideg van, de a szívünket felmelegíti a szeretet és jut időnk egy karácsonyi kalandra.

A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak! 

• 130 x 205 mm, puhatáblás, éldekorált
• 384 oldal
• ISBN 978-963-636-119-8
• Ár: 4053 Ft

Carol Kirkwood: A görög hold alatt

 Fülszöveg: Hollywoodból el tud menekülni. A múltjától is el tud?

Shauna Jackson A-kategóriás filmsztár, az élete tökéletes. Hírnév, vagyon, házasság. Legalábbis látszólag tökéletes minden.

Amikor botrányba keveredik, Shaunának oda kell visszatérnie, ahol húsz évvel ezelőtt megváltozott az élete, egy idilli görög szigetre.

Ithos újra megigézi, és előtörnek keserédes emlékei arról a régi nyárról, egy férfiról, akit nem tudott feledni, és egy rég eltemetett titokról.

Vajon megragadja az esélyt Shauna, hogy szembenézzen a múlttal?

Carol Kirkwood első regénye, a Hotel on the Riviera Sunday Times bestseller lett. Ez a második könyve.

A Halloween-i és az őszi időszak kiváló alkalmat kínál a nehezebb olvasmányokhoz, ami természetes, de ilyenkor egy-egy horror, thriller közé muszáj beiktatni egy könnyedebb olvasmányt is, mert egyszerűen kívánja a lelkivilágom.

A melegebb napokról tartogattam Carol Kirkwood, A görög hold alatt című romantikus, de mondanivalóval bíró regényét.

A regény Írországon keresztül Görögországba repít minket és meg sem állunk egészen Los Angelesig. Igazi élményutazás ez, amibe minket, olvasókat és a női karaktert, Shauna Jacksont, az A-kategóriás hollywood-i sztárt egyaránt belerántja az írónő.

A regény kiválóan kiragadja az olvasót a borús mindennapokból és igazi élményutazást kínál, felülhetünk a görög vizeken hajózó jachtra és a leírások igazi nyaralós élménnyé varázsolják az egyébként igen mély mondanivalót is tartalmazó írást. Ettől a kettősségtől egy olyan kellemes atmoszférával rendelkező írás bontakozik ki előttünk, hogy egyszerűen kedvet érzünk mi magunk is elindulni egy utazásra a múltba.

Nagyon szeretem azokat a történeteket, amik két idősíkon futnak, ezzel egy olyan változatos olvasási élményt kapunk, amely miatt igazán érdekes lesz a történet. Az írónő kiváló stílusban mutatja be a ’80-as évek és a 2000-es évek történéseit, igaz a szereplők ugyanazok, de a fejlődésük szinte tapintható a lapokon. A két idősík eseményei közül nem hiányozhat a gazdagok csillogó világa, amit Shauna-n keresztül is megismerhetünk, de a leírások is igazán erősen hozzák a csillogást és a mögötte megbújó ellenpólust. A romantika mellett a kaland, a rejtély és az ellentétek is részét alkotják a történetnek, amitől igazán élvezetes olvasmány lesz ez a regény.

Az írónő nagyon jól felépítette a karaktereket, még azokat is, akik nem voltak az események sodrásában, megkedveltem az érzelmes, de céltudatos Shauna-t, a kicsit vadóc Roxy-t és a karizmatikus Demetrioszt is, de Shauna anyukája is kiemelkedő jellemábrázolást kapott, így összességében elmondhatom, hogy nagyon kellemes volt a karakterábrázolás a regényben, amit én nagy erősségének is tartok.

A regény az érzelmek és értékek széles palettáját mozgatja a szemünk előtt, fontos szerepet kap a barátság, a romantika, a család, a bizalom és összességében az emberi értékek. Ami számomra még pozitívum volt, hogy a nehezebb kérdéseket is könnyed, olvasmányos és teljesen feldolgozható írásmódban tárgyalta a szerző, úgy, mint a megcsalás, a gyász, a szülő-gyermek viszony, a hírnévvel járó nehézségek.

Ez a regény igazi napsütést hoz a borús és kicsit egyhangú őszi napokon, jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szívesen elmerülne egy kellemesen andalító, de értékkel bíró történetben a görög hold alatt.

Az újrakezdés és az időtlen boldogság utáni vágy kiválóan megírt története, mesés tájakon, igazi csavaros történetvezetéssel.

 

 A kötetet köszönöm a 21. Század Kiadónak!

Elly Griffiths: A Janus-kő

Fülszöveg: Norwichban ​egy gyerek csontjait találják meg a munkások egy lebontásra ítélt nagy, régi ház ajtónyílása alatt, és a maradványok vizsgálatára Ruth Galloway régészt kérik fel, aki a legutóbbi ilyen eseténél majdnem maga is áldozattá vált. Vajon római kori rituális áldozatról van szó, vagy a gyilkos még közöttünk járhat?

Ruth és Harry Nelson nyomozó ezt szeretné kideríteni – mihamarabb. Amikor rájönnek, hogy a ház egykor gyermekotthon volt, felkutatják azt a katolikus papot, aki vezette annak idején. Hennessey atyától megtudják, hogy negyven évvel azelőtt két gyermek tűnt el az otthonból – egy fiú és egy lány. Soha nem találták meg őket. Miután a szénizotópos kormeghatározás kimutatja, hogy a gyermek csontjai régebbiek, mint az otthon, és abból a korszakból származnak, amikor a ház magántulajdonban állt, Ruth egyre mélyebbre merül az ügybe. Ahogy a tavasz nyárba fordul, világossá válik, hogy valaki elszántan próbálja megállítani a nyomozását azzal, hogy halálra ijeszti őt és születendő gyermekét.

A Janus-kő lebilincselő folytatása a szerző Átkelők (The Crossing Places) című thrillerének.

Alig vártam, hogy újra Dr. Ruth Galloway-jel és Nelson nyomozóval nyomozhassak ősi szimbólumok és rejtett titkok után. Az első rész levett a lábamról, így nagy reményekkel álltam neki a második  résznek, ami a Kossuth Kiadó jóvoltából érkezett hozzám a megjelenéssel egyidőben. 

Ruth-t ezúttal sem kerüli el a régmúltból érkező kiáltás. Egy kisgyermek csontvázát találják meg egy építkezésen, egészen pontosan az ajtó alá temetve, de a koponyát valahol máshol rejtették el. A korábban árvaházként üzemelő épület titkainak nyomába erednek és felkutatják azokat, köztük Henessy atyát, akik akkoriban dolgoztak az árvaházban, amikor két gyermek rejtélyes módon eltűnt. Az ügy viszont egyre szövevényesebbé válik, amikor a múlt és a jelen történései egyre jobban kezdenek összekeveredni. A csontvázak a múltba mutatnak, míg valaki a jelenben Ruth életére tör, miközben a történet egyre rejtélyesebbé és baljósabbá válik. 

Egyszerűen imádom ezt a sorozatot. A karakterek már az első részben is ígéretesek voltak, sok információt megtudtunk a személyiségük és az életük vonatkozásában, most mindez még jobban kibontakozik. Ruth egy váratlan élethelyzetben találja magát és amellett, hogy a magánéleti nehézségeivel is meg kell küzdenie még a nyomozás is a nyakába szakad egy ismeretlennel megfűszerezve, aki az életére tör. Mindezt Ruth profin kezeli, akárcsak a régészeti munkáját. Ennél a karakternél semmi olyat nem éreztem, hogy rá kelljen kiabálnom gondolatban, mert egyszerűen  logikus és bátor női karakter, aki független és minden szempontból törekszik a jóra. Az, hogy egy teljesen hétköznapi kinézetű női karakter, aki tökéletesen elfogadja magát adott számára egy pozitív kisugárzást, amitől én is sokkal jobban tudtam azonosulni vele. Nagyon megkedveltem, akárcsak Nelson-t, bár neki azért vannak hibái, de az ő észjárása és hozzáállása is abszolút illik a történethez. A mellékszereplők pedig izgalmasak, karakteresek és tökéletesen illenek a történetbe, akár a jó, akár a rossz oldalt képviselik. A mellékszereplők közül Cathbad, a druida az, aki a legjobban lenyűgözött, azt kell mondanom, hogy a furcsasága ellenére nagyon is érdekes karakter, imádtam ahogy a vörös lebernyegében mindig felbukkan és feldobja a történetet. Meg kell hagyni, hogy az írónőnek nagy erőssége a karakterábrázolás, amiben a regény sikere is rejlik. Ebben a részben nem egy érzékeny témát is feszeget az írónő, de azt is kellő érzékenységgel, ízléssel és megfontoltsággal teszi. 

A helyszínválasztás ezúttal is levett a lábamról, a szikes láp, az ásatások, a mitológiai utalások, a történelmi háttér és általánosságban az egész atmoszféra tökéletesen illik a krimiszálhoz. Egyszerűen folyamatos borzongással töltött el, amikor Ruth elszigetelt helyen álló kis lakásához ér a leírás, nagyon jól helyezi el az írónő a történet egyes részeit a helyszínek tekintetében. Folyamatos feszültséget tud kelteni a leírásaival, az olvasó számára izgalmas leírásokkal, amit remek legendákkal egészít ki. 

Ebben az esetben a fejezetek előtt a gonosz misztikus és enyhén gótikus elemekkel átszőtt, rövid monológjait olvashatjuk, amik igazán felborzolják az olvasó idegeit és remek felhangot adnak a következő fejezethez. Az egész történetben nagyon élvezetes volt olvasni a történelmi és mitikus idézeteket is. A kutatómunka ebben a regényben is nagyon érezhető volt, ami számomra mindig egy pozitív érzést generál és pluszt ad az olvasási élményhez. 

A krimi része szerintem teljesen rendben volt, nagyon szeretem az ehhez hasonló régmúltba visszanyúló rejtélyeket, miközben a jelenben is történik valami izgalmas a szereplők körül. A regény lezárása is az én ízlésemre volt szabva, nem éreztem azt, hogy máshogy kellett volna történni a dolgoknak (megjegyzem ez nálam azért elég ritkán fordul elő). Egyszerűen nem fényezni szeretném a történetet, hanem jó szívvel ajánlani, hogy a krimi rajongói egy újabb remek olvasási élménnyel gazdagodhassanak. 

Annak pedig szívből örülök, hogy a magyar kiadás borítója jól illik a történethez és sokkal hatásosabbra sikerült, mint az eredeti kiadás borítója. 

Eredeti borító: 

Egy legendákkal átszőtt történet, ami visszanyúlik a régmúltba miközben a jelenben is izzik a levegő a szereplők körül. Számomra ilyen egy tökéletes életszagú krimi, kikapcsol, gondolkodásra ösztönöz. Az olvasás során érzem, hogy a szereplők teljesen a mai világból kiragadott izgalmas karakterek, akikkel könnyű azonosulni. Szeretem amikor egy történet a szórakozás mellett valamilyen értéket is közvetít, ez a regény pedig pont ilyen, erős emberi érzelmeket mutat be, miközben a rejtélyes gyilkosságok kerülnek a középpontba. Szívből ajánlom a műfaj kedvelőinek, személy szerint már alig várom, hogy a harmadik részt is a kezembe foghassam. Ha helyesek az információim már megjelent a 15.! Dr. Ruth Galloway rész is, sőt a 15,5. kiegészítő rész is elérhető már, ami számomra azt mutatja, hogy külföldön is nagy sikernek örvend ez a sorozat.