Catherine Bell: Jane Austen és a szavak művészete

Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Papkisasszony, írónő, kivételes tehetség

Steventon, Anglia, 1795

Jane, az életvidám papkisasszony csupán egy dologra vágyik: az írásra. Tintafoltos kézzel virrasztja át az éjszakákat, hogy beléphessen hősnői birodalmába. A nővérét, Casst azonban eljegyezték, és Jane gyanítja, hogy az édesanyjuk az ő jövőjével kapcsolatban is hasonló terveket dédelget. Jane közömbös a helybéli fiatalemberek iránt, akik jó esetben épp csak tűrhető táncpartnerei a helyi bálokon – mindaddig, amíg fel nem bukkan a színen egy művelt, ír fiatalember, Tom Lefroy.

Míg Jane szívének újra és újra csalódnia kell, a paplány fáradhatatlanul küzd leghőbb álmáért: az egyik regénye kiadásáért. 

A Kossuth Kiadó kínálatából érkezett hozzám ez, a szívemhez oly közel álló témát feldolgozó regény Cahterine Bell-től. 

Jane Austen és a korszak, amelyet megjelenített a regényeiben mindig is nagyon közel álltak hozzám, mondhatnám vonzott, mint a mágnes.  Ezért is örültem, hogy az írónő Austen regényes életét helyezte a történet középpontjába. 

A történet Austen és az írás kapcsolatát jeleníti meg, a regény kiadásáért vívott küzdelmet, tipródásokat, de természetesen a család és a szerelem is megjelennek, hiszen Austen és a szerelem összeforrtak az évszázadok során, de a rá jellemző humor is megjelenik az írói kellékek között. Elrepülhetünk 1795-be, Steventon-ba, ahol Jane élt és alkotott.

Jelen életrajzi regényében az írónő érdekesen keltette életre Jane Austent, a Nőt, aki a világirodalom egyik kiemelkedő írója és korának vitathatatlanul érdekes, korszakán szellemiségével túlmutató karaktere volt. A regény az életrajzi adatokat kiválóan tükrözi, de olvasmányos, élvezhető, feldolgozható formában. Sajnos néha azt tapasztaltam, hogy indokolatlan időbeni ugrások követik egymást, ami miatt néha kizökkentem az olvasásélményből is. 

A regényből kiválóan megismerhetjük Austen azon gondolatait, amelyek az íráshoz, a családjához és a szerelemhez fűzték őt. Itt meg kell említeni, hogy nagyon kevés írásos emlék maradt meg Austen levelezéséből, ezért elkerülhetetlen az írói fantázia bevonása, de elismerem, hogy ebben az esetben jól sikerült megoldani Bell-nek a jellemábrázolásokat és a leíró részeket is. A korhű leírások és nyelvezet mellett a regény atmoszférája is említésre méltó, mindezt nagyra becsültem az olvasás során. Mindvégig olyan érzésem volt, mintha Jane a saját regényeinek egyikébe csöppent volna, csak ezúttal ő volt a főszereplő. Erre az érzésre csak ráerősítettek az írónő regényeiből vett idézetek.

Egyértelműen megállapítható, hogy igazán eseménydús életút állt Jane mögött, határtalan érzelmekkel, veszteségekkel, nélkülözéssel, de mindemellett sok baráttal és megélt boldogsággal.

Véleményem szerint ez a regény egy nagyon izgalmas időutazás a rajongók és a romantikus regények kedvelői számára egyaránt.

Szeretettel ajánlom elolvasásra, mert kellemes stílusban és történelmi eseményekkel megtámogatott regényről van szó. A borító pedig ezúttal is csodás, nagyon szépen illeszkedik a kiadó különleges sorsokat bemutató regényeinek tematikájába.

A könyvet köszönöm szépen a kiadónak! 

Beth Pattillo: Jane Austen tökretette az életem

 Fülszöveg: Vigyázat! A fülszöveg Cselekményleírást tartalmaz.

Jane ​Austen halála után majd' háromezer levelét semmisítették meg, így azokkal együtt odavesztek Jane életének titkai is. De vajon mi merült feledésbe?

Emma Grant Austen-kutató mindig a szabályok szerint élt: házas, jó tanári állása van és tervezi az „előírt” két gyereket is. Ideális élete darabokra hullik, amikor férjét rajtakapja egy másik nővel. Austen-sugallta romantikus elképzeléseiről kiderül, hogy ostoba álmok. Emma elárulva és egyedül érzi magát.

Amikor plagizálással vádolják, az állását is elveszíti, és Angliába utazik egy kétségbeesett küldetésre az eltűnt Jane Austen levelek után, azt remélve, hogy így helyreállíthatja megtépázott hírnevét. Egy remeteként élő özvegyasszony azt ígéri Emmának, hogy megmutatja neki a leveleket, ha megígéri, hogy megtartja Jane titkait, és végrehajt egy sor feladatot. A feladatok teljesítése közben Emma bejárja Jane Austen Angliáját, új szemmel néz az írónő és a saját életére, és összehozza a sors egy régi baráttal is…

Miközben Emma felfedezi a legendás író legbelsőbb gondolatait és küzdelmeit, lassan ráeszmél, hogy Jane-nek mi oka volt a titkolózásra, és azt is megtapasztalja, mi a valódi lojalitás.

Kacagtató, szívszorító és sziporkázó olvasmány.

Egy rövidebb értékelés erejéig szeretnék beszámolni egyik legutóbbi romantikus olvasmányomról. Igazából sajnos azt kell mondanom, hogy nem lett az év kedvence, inkább úgy jellemezném, hogy egy romantikus esti kikapcsolódásként megállja a helyét, de hosszú távon nem maradnak velem, érzelmileg nem tudott feltölteni, langyos vizekre eveztem.. Ráadásul most meglepő módon az eredeti borító sikerült sokkal jobban, számomra a fenti borító nem tükrözi annyira a történetet, mint ez: 

Először örültem, hogy egy, Jane Austen-hez kapcsolható, modern, romantikus sorozat indul be, igaz eltérő történetekkel, de austeni kötődésekkel, de még nem vagyok biztos benne, hogy el szeretném majd olvasni a következő részt. Mondom ezt annak ellenére, hogy már magyarul is elérhető az írónő következő kötetete: Mr. Darcy összetörte a szívemet. 

Jane Austen tönkretette az életem, úgy gondolom, hogy egy ilyen hangzatos címmel bíró olvasmány Jane Austen kedvelőinek szinte csábítóan kihagyhatatlan. Sosem tudhatjuk, hogy egy gyöngyszemre lelünk, esetleg egy nagy baklövésre. Jane Austen nevével szinte bármi eladható, amihez ezáltal egyre több író nyúl, ami nem biztos, hogy jó, legalábbis nekünk olvasóknak, hiszen nekünk kell kiválogatnunk a búza közül az ocsút. Jelen esetben leginkább langyosnak tudnám jellemezni a történetet, egy-egy villanásnyi érdekességgel.

A történet szerint Emma - aki az irodalom professzora és Austen szakértő - karrierje és házassága romokban hever, így minden adott, hozzá, hogy Angliába utazzon, ezzel eleget téve egy titokzatos meghívásnak, ami Austen elveszett leveleivel kecsegteti, amely által szakmailag ismét a helyére kerülhetne az élete. Persze semmi sem olyan egyszerű, mint aminek látszik, így a romantika és a levelek által Emma egy kalandos kutatás részesévé válik, bejárva Jane Austen életének fontos helyszíneit.  

Az írónő remekül keverte a fikciót a valósággal, nehéz volt kibogozni, hogy hol van a tények határa. Egyre jobban elkezdett ismét érdekelni Austen életrajza, így az olvasás szüneteiben több dolognak is utánanéztem, leginkább a levelekre koncentrálva. Ezt egyértelműen a könyv pozitívumai közé sorolnám. Mindig becsülöm azt egy olvasmányban, amikor arra tud ösztönözni, hogy vegyem a fáradtságot és utánanézzek konkrét tényeknek.

Tetszett, hogy Mrs. Parrot csoda figurája vezeti Emmát hol az orránál fogva, hol az igazság felé terelgetve. Nagyon ügyes cselszövő és remek színfoltja a regénynek az idős hölgy. Nekem ő volt a kedvenc karakterem a könyvben, nem pedig Emma, mert őt sokkal nehezebben tudtam elhelyezni egy bizonyos vonalon, mivel a karaktere elég szélsőségesen ingadozott az érzelmi skálán, néha nem értettem a cselekedeteit, néha pedig nagyon is együtt tudtam vele érezni. Professzorként számomra nem állta meg a helyét, kicsit több spirituszt és logikát vártam volna, de sajnos ennek a karakter híján volt. Emma karaktere csalódás volt, sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, a romantikus szálhoz tartozó férfi karakter nevét most éppen fel sem tudom már idézni, de nem is igazán próbálkozom vele, annyira nem volt jelentősége a történetben, kérlek, ezt most nézzétek el. 

A levelek viszont remek vázat biztosítottak a történetnek, érdekessé tudták tenni, kíváncsi lettem Jane Austen titkára, vártam, hogy mikor bukkan fel egy újabb levél, újabb információmorzsákkal Austen életére vonatkozóan. A levelek természetesen Anglia egy-egy austeni tájára is elkalauzolták Emmát és vele együtt minket is, ezek a szösszenetek nem voltak rosszak, sőt jó áttekintés volt az utazás. 

Összességében olyan kis semmilyen olvasmány, Emma részéről a romantikus szál  nekem nagyon kevés volt, a vége pedig csalódás, úgy éreztem, hogy gyors lezárást kapott, amit annyira nem kedvelek, így sajnos hiányérzetem maradt. A történelmi utalások, utazások, a titkos társaság bevonása, a levelek köré épült történetvezetés tetszett. Molyon 4 csillagot adtam rá, de most visszagondolva  lehet, hogy 3,5 lenne a valós (javítom is), mert eléggé vissza kellett gondolnom, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem a könyv, pedig nem volt régen, mikor  becsuktam. 

Nem szerettem? Hát nem! - 2 könyv, ami csalódás volt, még a hype ellenére is

Most kettő, a napokban befejezett olvasásomról szóló rövidebb értékelésemet olvashatjátok. Sokszor elmondom, hogy általában igyekszem úgy kiválasztani az olvasmányaimat, hogy nagy valószínűség szerinte ne nyúljak nagyon mellé. Túl kevés az idő a rossz könyvekhez. Azonban néha én is rosszul választok. Ezekről a rosszul sikerült választásokról vagy készül bejegyzés, vagy nem. Általában olyan történetekről írom az ajánlóimat, amely könyveket én magam is szívesen olvastam, ezért bátran merem ajánlani Nektek is. Pont emiatt van az, hogy 90 %-ban pozitív a véleményem itt a blogon megjelenő tartalmaknál. 

Viszont néha érnek csalódások, amelyek kikívánkoznak, szinte kiáltanak a billentyűzet után. 

Most egy ilyen kicsit csalódott bejegyzést olvashattok.

 Az egyik könyv egy nagyon hypeolt, friss megjelenés, méghozzá a tőlem kicsit távol álló YA műfajból. 
A Molyon zajlik egy kihívás (IMHO, azaz Inside My Head Olvasókör), ami egész évben tart, és én is részt veszek a kihívásban. 
John Greentől A teknősök végtelen sorát a kihívás keretében olvastam el. 

Fülszöveg: A Csillagainkban a hiba szerzőjétől

A tizenhat éves Azát sosem hozta igazán lázba a szökevény milliomos, Russel Pickett utáni nyomozás, de miután százezer dolláros pénzjutalom forog kockán, legjobb és legvakmerőbb barátnőjével, Daisyvel buzgón kutatni kezd utána. Együtt próbálják megtalálni az utat először is Pickett fiához, Davishez. 

Aza minden erejével igyekszik. Próbál jó gyerek, jó barát, jó tanuló és még jó detektív is lenni, miközben sötét belső gondolatai spirálként tekerednek köré. 

John Green, az Alaszka nyomában, a Katherine a köbön, a Csillagainkban a hiba, és Papírvárosok díjnyertes szerzőjének várva várt új könyve kíméletlen őszinteséggel meséli el Aza történetét. 

A Teknősök végtelen sora ragyogó regény szerelemről, akaraterőről és egy élethosszig tartó barátságról.

Szerintem: Lehet, sőt valószínű, hogy egyedül leszek a véleményemmel, de én nem szerettem, nagyon  nem szerettem ezt a történetet. 

Az író stílusa rendben van, de igazából nem tudom, hogy pontosan ezzel az ebbe is, abba is belekapok (a lényeg, hogy elég morbid és depresszív legyen) mondanivalóval mit szeretett volna elérni. Tanítani nem sikerült, szórakoztatni nem sikerült. Valójában csak letettem és felvettem a könyvet, mert nem szerettem volna félbehagyni, már csak a kihívás miatt sem.

Számomra volt egy olyan aspektusa is a történetnek, - nem szeretném elspoilerezni -, amivel egyáltalán nem értek egyet, sőt, szerintem nem igazán olyan döntést sugall a fiatalok irányába, ami a helyes magatartás lenne egy adott helyzetben, igaz a végén kicsit kiköszörüli a csorbát, de számomra a vége sem azt hozta, amit vártam. 

Lehet, hogy én vagyok már picit öreg a YA könyvekhez, de ezt most valóban nem tudtam szeretni, sem azonosulni a szereplőkkel. Még az anya karakterével sem sikerült megbarátkoznom, akitől eleve többet vártam, mint szereplő, tekintve a gyermeke vonatkozásában kialakult állapotot. Egyértelmű, hogy mindegyik szereplő kicsit (nem kicsit) lelkileg sérült volt, amire a környezetük csak ráerősítést adott, nem igazi segítséget, mint az a való életben elvárható lenne. Kicsit túltolt volt számomra a betegség megjelenítése, és kevés az arra adott interakció a környezettől. Nem láttam fejlődést a szereplők vonatkozásában sem, stagnáltak egy bizonyos állapotban, amitől számomra még vontatottabb lett a történet, és egyáltalán nem érte el a várt érzelmi hatást, inkább szánalmat váltott ki. Persze, ez is egy érzelmi hatás, amit végül kiváltott a történet, de én nem rajongok az ilyen megoldásokért az olvasás során, főleg nem egy ilyen kvalitású író vonatkozásában. Röviden többet vártam ettől a hypeolt történettől.

Nem is igazán szeretném tovább fejtegetni, mert a végén elveszem valakinek a kedvét attól, hogy elolvassa, mert ahogy néztem a legtöbben szerették, tehát lehet, hogy engem talált meg nagyon rossz időben. 

Tipp: Téli depis időben, annak, aki kicsit is hajlamosabb a befordulásra (akár gyermekünk is) valóban nem ajánlom a könyvet.

Fülszöveg: Katherine Roberts egyetemi oktatóként Jane Austen műveire szakosodott, és rá kellett jönnie, hogy az ideális férfi csak a Büszkeség és balítélet lapjain létezik. Az Austen-rajongó Robyn Love szerelmi élete szintén nem nevezhető tökéletesnek. Mindketten abban a reményben érkeznek a Jane Austen konferenciára, hogy kicsit félretehetik a gondjaikat. Ám úgy tűnik, egy Jane Austen-hétvége csak némi bonyodalommal és románccal teljes igazán… 




A második ilyen könyv, amihez nagy reményeket fűztem az Victoria Connelly, Hétvége Mr. Darcyval csajos regénye volt. A borító alapján ígéretes volt, de, ami a borítón belül fogadott már közel sem győzött meg. 

Ezt a könyvet leginkább a témája miatt - ami általában mindig nyerő nálam - választottam. Jane Austen, könyvek, szerelem, tematikus hétvége egy gyönyörű környezetben, szóval minden adott volt egy remek kikapcsolódáshoz. Nálam ritka az a helyzet, amikor Jane Austen-nel - akár adaptációjával - melléfogok, mert általában mindig van legalább egy olyan része a történeteknek, ami nagyon Austen-es, de ennél a regénynél nem volt. 

Ráadásul, ha jól láttam ez az Austen-rajongók I. része, tehát még várható az írónőtől a témában írás, de érdeklődve várom, hogy csak az első rész sikerült ilyen nyögve nyelős chick lit-ként, vagy a sorozat többi darabja is hasonló sorsra jut-e. Közben meglestem már 6., ismétlem 6. része is kijött a sorozatnak angolul! Döbbenet! Ezek szerint a külföldi könyvkiadás sokat kibír, itthon nem tudom folytatja-e a kiadó ezt a sorozatot, mindenesetre kíváncsian várom, hogy az eladások alapján itthon is jön-e A sorozat második része a Dreaming of Mr. Darcy, ami a Meggyőző érvek adaptációja, teljesen új szereplőkkel. Ujjak csuriban, hátha jobb lesz! 

Leszögezném, hogy szeretem a chick lit könyveket, nincs velük semmi bajom, sőt egy, a kategóriában jól megírt történetért képes vagyok órákig is olvasgatni, annak érdekében, hogy megtudjam mi történik a szereplőkkel. Tehát nem magával a műfajjal van bajom, hanem kizárólag ezzel a regénnyel, amely bárgyú szereplőket, fordulatmentes, lassan csordogáló, szinte mondanivalóval, értelemmel sem bíró történetet takar. Nagyon sajnáltam, hogy valami ennyire unalmasra sikeredett, aminek a témáját tekintve sokat ígérő volt. 

Összességében az író sajnos nem tudott felnőni egy ilyen témához, sablonos, unalmas és idegesítő szereplők jellemezték. A történet pedig a rögtön felejtős kategória, ráadásul minden Austen bájt nélkülözve.

Ui: Már olvasom Jane Austen-től az Emmát, elárulom, muszáj volt javítani egy ilyen melléfogás után valami eredetivel. 

Shannon Hale: Austenland

Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira – talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában.Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.Vajon ez a hamis austeni világba tett utazás elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról megszállottságát? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?A történet magával ragadó, elbűvölő és csupa empátia. Shannon Hale mindnyájunkból kihozza a benne szunnyadó Jane Austen rajongót.

Vegazus mini-könyvklubjának keretében augusztusban egy szabadon választott romantikus könyvet kellett elolvasniuk a tagoknak. Az én választásom Shannon Hale Austenland című könnyed, romantikus chick lit-jére esett. A könyv egy sorozat első részeként jelent meg, de teljesen különálló könyvként is olvasható, tehát elvileg minden szempontból megfelelt a klub feltételeinek. 

Mondhatjuk, hogy minden, ami Janes Austen az romantikus és nekem most pont erre volt szükségem. Nézzük meg mi ez a felhajtás mostanában Jane Austen körül. Egyre több író szövi bele a történeteibe valamilyen módon Jane Austent. Láttuk már ahogy Stephanie Barron könyvében Jane Austen nyomoz , vagy éppen Erin Butler regényében Mr. Darcy nyomába erednek, csak éppen gimis verzióban, rengeteg Austen utalással, majd ott van Syrie Jamestől a Jane Austen naplója (erről miért is nem írtam még? Pedig szerettem) és még folytathatnám a sort.

Megállapíthatjuk, hogy Jane Austen az írók körében is igen felkapottá vált az utóbbi időben, szerintem  biztos örülne, ha látná, hogy milyen népszerűségnek örvend napjainkban  ő maga, valamint a kor, melyben élt és alkotott.

A történet elég sok utalást tartalmaz a Büszkeség és Balítélet című Austen kötetre, de egyáltalán nem akadály az sem, ha valaki nem ismeri az eredeti művet és még csak nem is Austen rajongó. 

                                                              kép forrása

Ez a könnyed regény egy valósághűen felépített regency kort ábrázoló nyaralóhelyre repít minket és a 33 éves Jane-t (ő is Jane, meglepő módon), aki ahhoz képest, hogy napjainkban él egy picit elvarázsolt, Jane Austen rajongó, ráadásul jó sokat csalódott már a férfiakban, mert mindenkit Mr. Darcy-hoz hasonlít (itt Colin Firth-re gondoljunk, mert Jane a Büszkeség és Balítélet filmes változatának Mr. Darcy-jáért rajong), az olvasó  pedig megismeri szép sorjában a csalódásait is, majd útra kel Jane-nel együtt egy nem mindennapi luxus vakációra, Pembrook Parkba. 

A parkban minden Austen koráról szól és még maga Jane sem gondolja, hogy előbb utóbb nem tudja majd eldönteni, hogy Mr. Darcy-t kergesse, vagy éppen a valóság felé húzzon. Ezen az elzárt kis nyaralóhelyen, ahol nem ritkák a bálok és a kifinomult beszélgetések - olyan fontos témákról, mint az időjárás, vagy a teázás - a hivatásos színészek keverednek az unatkozó, vagy éppen elvarázsolt Austen rajongó, gazdag hölgyekkel. Ebben a miliőben még nehezebb Jane-nek eldönteni, hogy tovább kergesse az ideálját, vagy éppen a realitások felé nyisson és ott keresse az ő Mr. Darcy-ját.

Mi olvasók sem tudjuk,  hogy mi az ami megjátszott érzelem  és mi az, ami valódi és ezáltal Jane sem tudja eldönteni, hogy a vonzó Mr. Nobley milyen valójában, csak szerepet játszik kötelességből, vagy valami több van az álarc mögött. Mivel ez a hely törekszik a valóságra itt is különböző szereplők jelennek meg és Jane elkezd valamit érezni az egyszerű kertészt alakító szereplő irányába is. Már ez a felállás is érdeklődést és kíváncsiságot kelt az olvasóban, amellett, hogy folyamatosan érezzük, hogy romantika leng mindent körül.

A romantikus szál mellett egy remekül, aprólékosan kidolgozott történetet olvashatunk, ahol még a legapróbb részletek is az elvágyódó olvasó érdekeit szolgálják. Mire  a végére értem, szinte úgy éreztem, hogy ezt a luxus vakációt pont nekem találták ki, ahol minden mentes a szinte hozzánk nőtt kütyüjeinktől, mindenki illedelmes, szigorú illemszabályok vannak és nyugodt környezetben sétálgatnak, vagy éppen kötögetnek az emberk és persze a mulatságok sem maradhatnak el.  Romantika, nevetés és még több romantika.

Jane vajon el tudja dönteni a történet végére, hogy mi a helyes út számára és vajon megtalálja a számára rendelt Mr. Darcy-t?

http://stepheniemeyer.com/

Összegezve

Ezt a remek kikapcsolódást nyújtó könyvet ajánlom mindenkinek, akinek vannak vágyai és álmai, mert Jane végül belevágott az álmai megélésébe még akkor is, ha egy picit rendhagyó formában tette is. Romantikus, bájos és szerethető történet, igazi nyári kikapcsolódás, nem csak fiataloknak. A befejezés számomra pedig nagyon romantikusra sikeredett, nyugodtan mondhatom, hogy pár órán keresztül, amíg olvastam rózsaszín szemüvegen át láttam a világot. 

Erin Butler:Mr Darcy nyomában-Gimis verzió

A 16 éves Liza Johnson igazi Jane Austen-rajongó: lábán Pemberley-zokni, táskájában az imádott írónő összes műve egy kötetben, és olyan régiesen beszél, mintha maga is az egyik Austen-regényből lépett volna ki. Addigi, látszólag nyugodtnak és örök szinglinek tűnő élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik a színen Mr. Tökéletes, aki akár Mr. Darcy inkarnációja is lehet(ne), de ott van még a legjobb barátnő, Janie expasija is, és a képbe még egy szexi angol srác is bekavar, aki akcentussal csókolózik…  Liza elég rendesen bajba kerül, anyai tanács híján és jobb ötlete nem lévén, Jane Austenhoz és karaktereihez fordul segítségért – elvégre ki ismerné náluk jobban a flörtölés és a szív rejtelmeit…  Kérdés, hogy a kétszáz éve még remekül működő szokások átültethetőek-e napjainkba, és hogy Lizának is az a sors jut-e, mint névrokonának, Eliza Bennetnek: megtalálja-e a saját Mr. Darcyját…

Véleményem

Liza Jhonson, aki éppen csak bontogatja gimis szárnyait Janie barátnőjével egyetemben, igazi Jane Austen rajongó, legkedvesebb elfoglaltsága a Büszkeség és balítélet olvasgatása és a könyvből előrántott idézetekkel az agyára menni a környezetének, igaz szerintem legtöbbször a filmváltozatot emlegette, de ez nem is lényeg. Ő az, aki  még attól sem riad vissza, hogy Jane Austen pólót és Pemberley-zoknit(!) viseljen és igazi kettős személyiségével lavírozzon a való életben, bár néha az az érzésünk, hogy nem is tud különbséget tenni a fikció és valóság között. Kicsit el van rugaszkodva a valóságtól a szentem, ettől olyan kis naivának tűnik, aki azt sem tudja, hogy éppen mi zajlik körülötte, de a pilláit rebegtetve repül virágról virágra, azaz srácról srácra Teszi mindezt úgy, hogy szinte nem veszi észre a nyilvánvalót. Liza romantikus énje egyszerre több vasat is tart a tűzben és valahogy nem bír rájönni arra, hogy melyik mai srácból lenne a legjobb Mr. Darcy számára. 

Kicsit vegyesek az érzéseim a könyv elolvasása után. Tipikus szerettem is, meg nem is érzések kavarognak bennem. 

A könyvtárban akadt meg a szemem a szép sárga borítón, olyan igazi élettel teli, vidám történetnek ígérkezett, azt az aprócska tényt, hogy gimis verzió már csak itthon vettem észre. Mivel általában úgy járok könyvtárba, hogy van 10 percem a könyvek kiválogatására és visszavételeztetésére, így amennyiben nincs konkrét könyv, amit félretetettem, akkor gyakran előfordul, hogy borító alapján kapkodok ki könyveket. Ennek ellenére, mivel szeretem Austent nem volt kérdés, hogy el fogom-e olvasni. 

A célközönség a 13-16 éves korosztály lehet, nekem ebben csak az volt a bökkenő, hogy számukra szerintem túl sok és esetleg még érthetetlen is a sok Austen utalás és visszacsatolás. Valószínűleg a célközönség jobban örült volna a Ryan, Ben és Will közötti vívódásnak, mindenféle Austen rajongás nélkül, mert szerelmi katyvasz az így is volt bőven, meg csúcsszuper angliai utazás, Austen emlékhelyek meglátogatásával teletűzdelve és emelett szomorú események is vittek színt a történetbe. Szerintem alapjában véve egy jó kis történetet lehetett volna kihozni Austen nélkül is, igazi gimis könnyed romantikát, vérfarkasok, vámpírok, zombik és egyéb manapság oly népszerű lény nélkül. Tehát az alapötlet nem volt rossz, csak egy picit elcsúszott. 

 

♥ Szerettem: A sok, sok Austen utalást, főleg az angliai utazás alkalmával az emlékhelyek leírását. A Pemberley-zoknit, ezt egyenesen imádtam! Liza és Janie kettős narrációját, attól, hogy nem csak egy nézőpontból ismerjük meg a történeteket sokkal érdekesebb lett a történetvezetés is. Will és Ryan két csodapasi lehet, hatalmas türelemmel és rajongással vannak felvértezve a szeretett nő irányába, le a kalappal, ha léteznek még a mai világba ennyire szimpatikus fiatalok. Azt is szerettem, ahogy a gyász, a betegség és a kétségek megjelennek, na meg azt ahogy lopva felhívja az írónő a tinik figyelmét a netes társkeresés veszélyeire. A vége érdekesen, de számomra tetszetősen alakult. Végül, de nem utolsó sorban a borítót is szerettem, igazi fiatalos és vidám, pedig csak 1-2 színnel játszik, valóban figyelem felkeltő.

Nem ♥ : Liza naivsága és elvarázsoltsága nekem picit képmutatónak tűnt. Janie lelkivilágáról, arról, hogy hogyan élte meg a számára oly nehezen feldolgozható időszakot többet szerettem volna tudni és az ő nézőpontjából is szívesen olvastam volna részletesebben a fiúkhoz fűződő érzéseiről és arról, hogy hogyan éli meg a barátnője hirtelen jött sikereit a pasik körében. Szerintem Janieben sokkal több lett volna és a fiúk is csak tengtek-lengtek a történetben, egyáltalán nem voltak hasznos mozdonyok, hogy egy Thomas a gőzmozdony fordulattal éljek. Néhol egy kicsit elnagyolt volt a történet, itt-ott maradtak üres foltok és kérdőjelek, a vége is picit összecsapott lett, amennyire rétestészta volt az eleje azzal szemben az angliai út és a vége olyan sietősen lezárt lett, pedig lehetett volna részletezni ezeket a részeket.

A pöttyös könyveket annak idején sokkal jobban szerettem, vagy csak én öregedtem ki a témából,. Ettől függetlenül a fiatal felnőttek körében érdeklődésre tarthat számot, mert feszegeti a mai kor problémáit, valamint annak buktatóit, van benne love story, gyász és betegség, szülő-gyerek kapcsolat és ezek mind-mind olyan témák, ami az adott korosztályt foglalkoztatja. Az, hogy Jane Austen-t is beleszőtte az írónő a történetbe a felnőtt korosztályt, aki kezébe fogja a könyvet remekül el fogja szórakoztatni, mert ők már tudják, hogy mitől döglik a légy és annak is tudatában vannak, hogy mit várnak Mr. Darcytól, már értik a lényeget és picit közelebb kerülhetnek a fiatalokhoz is. 

Értékelés: 5/3

Az író:

  

Erin igazán szerencsés, két munkája is van, amit szeret, könyvtárosként egész nap könyvekkel lehet és emellett író is. Olyan könyveket ír, amit ő maga is szeret olvasni. Kedvencei a YA és a NA könyvek. New Yorkban él megértő férjével és mostohafiával és Maxie kutyusával. Az idejét leginkább bent tölti írással és olvasással, egyedül a csokoládéért és a napfényért mozdul ki,- ebben a sorrendben.

Könyvei: Így éltünk (How we lived), Mr. Darcy nyomában-Gimis verzió (Finding Mr. Darcy-High School Edition) és a Blood Hex 

Az írónő hivatalos oldala

Stephanie Barron-A titokzatos Tiszteletes

Úgy tűnik menthetetlenül rabja lettem a Jane Austen nyomoz sorozatnak. Gyakran beleszeretek egy-egy sorozatba, nincs mit tenni.

Immár a második kötet került a kezembe Stephanie Barron-tól, A titokzatos Tiszteletes, a sorozat második része, ami egy igazi gyöngyszem, ha szeretjük a romantikával, izgalommal és nyomozással átszőtt történetet. Márpedig miért is ne szeretnénk?

Igazán könnyed olvasmány attól eltekintve, hogy a könyvet a táskánkba rejtve gyilkos fegyver lenne belőle és más már be sem férne mellé, tehát elég terjedelmes. Megijedni azonban nem kell, mert gyorsan haladhatunk a történet sodrásával az 1800-as évek pedig szinte beszippantanak minket, mert csempészekből, gyilkosságból, cselszövésből, gyönyörű ruhákból és izgalmas helyszínekből most sem lesz hiány. A szereplők sokkal jobban a szívemhez nőttek vagy váltottak ki negatív érzelmeket, mint az első részben. Jól kidolgozott karakterek keltek életre.

Nem állítom, hogy utolérné Agatha Christie Miss Marple, vagy éppen Poirot sorozatát, de meg kell hagyni, hogy nagyon ébernek kell lennünk, hogy lefüleljük a gyilkost, mert először én sem a tényleges gyilkosra gyanakodtam, mert sokszor remek érzékkel elaltatta az írónő az olvasó figyelmét és igyekezett tévútra terelni a nyomozást, hogy aztán a meglepetés erejével felbukkanjon az igazi gonosztevő.

Végig annyira szurkoltam Jane-nek, hogy megtalálja a szerelmet, mert most egy hozzá méltó férfira talált, akit nagyon Jane Austen-nek teremtettek.

Ami különösen figyelemre méltó ennél a kötetnél is, hogy Barron mennyire figyel az életrajzi és történelmi háttérre.

Eddig nem is sejtettem, hogy milyen csempészet folyt akkoriban, tea, csokoládé, emberek és milyen titkos hálózatok épültek erre a "munkára", úgy is nevezték őket, hogy az éjszaka munkásai, többek közt ezeket az embereket és hátterüket is megismerhetjük kicsit jobban. Számomra tényleg nagyon érdekes információkkal is szolgált a könyv amellett, hogy szórakoztatott is.

Úgy gondolom, hogy akitől nem áll messze Jane Austen és az ő korszaka, vagy éppen egy Miss Marple történet, akkor mindenképpen érdemes elolvasni a sorozat részeit.

Olyan a könyv, mint apró hógömb, amit megrázunk és életre kell.

A borító ismét nagyon szépre sikerült, legalábbis nekem nagyon tetszenek a színek és a megjelenített teázás, mert nagyon illik a  a történethez.

                                                   

Pár kép Jane Austen korából:


  
Ilyen hajókat láthatott Jane a sziklákról                              Egy korabeli falu



Ilyen kertekben sétálhatott Jane


Jane Austen Múzeum



Az Austen család 1871-ből

Stephanie Barron-Az udvarház rejtélye (Jane Austen nyomoz 1.)

Egy könyv, ami megközelíti Jane Austen stílusát, bár iróniában azért alul maradt, de az első kötet alapján beleszerettem egy újabb sorozatba. Stephanie Barron stílusa könnyed és újszerű, amellett ismerős, valóságos üde színfolt.

Stephanie Barron 1963-ban született New Yorkban. A Princeton-on tanult, majd mielőtt írni kezdett a CIA-nál is dolgozott. Nem tétlenkedett az biztos, de szerencsére az írást választotta hivatásául.

Már annyi nyomozós sorozatot követek, hogy néha én magam is elcsodálkozom, hogy bírok beleszeretni újabb és újabb detektív könyvekbe, de ahogy elnézem menthetetlenül szeretek együtt nyomozni a könyvben szereplő karakterekkel és bogozgatni a rejtélyek szálait, főleg, amikor a karakterek ennyire érdekesek és van történelmi vonatkozása is a könnyed szórakoztatás mellett.

 A Stephanie Barron által életre keltett Jane Austen pedig olvasásra kimondottan érdemes, mert az írónő elkapta az a vonalat, ami még pont nem túl sok, de nem is kevés. Nem esik túlzásokba, ami lassítaná és elvonná az olvasót a pergő cselekménytől.

A Jane Austen rejtélyek debütáló darabja a Az udvarház rejtélye. Nem is tudom miért nem olvastam még semmit Stephanie Barron-tól, aki megalkotta ezt a bájos sorozatot, de ezután egy részt sem fogok kihagyni, ha a többi is ilyen meggyőző lesz, mint az első rész volt. 

Jane Austen-t, mint irodalmi alakot szeretjük és régóta ismerjük, de Stephanie Barron, most egy korai Miss Marple-ként jeleníti meg. Ez egy teljesen újszerű elgondolás, de bevált, mert szerintem sokan vagyunk úgy, hogy  szeretjük a nőies vonalat a nyomozás során, hiszen a tv-ben is egyre több női nyomozó van, akik zseniálisak a maguk területén, ami nem lehet véletlen, így Austen-nek is van létjogosultsága bekerülni a kedvenc nyomozós sorozataink közé.

A Jane Austen nyomoz sorozatból már 11 rész jelent meg Amerikában, itthon pedig már 3 köteten keresztül nyomozhatunk Jane-nel. Hurrá!

Austen 1775-1817 között élt és alkotott, a történetbe pedig az életrajzi elemek is kiválóan simulnak, látszik, hogy rengeteg kutatómunkát végzett az írónő mielőtt egyáltalán  elkezdte volna szőni a szálakat. Austen családtagok is megjelennek a történetben, a nővére Cassandra, mint olyan személy, akinek a leveleit címzi, a két fiútestvére, akik, mint a nyomozás egy-egy megakadt részénél segítő kezekként szerepelnek, illetve a helyszínmegjelölések is a hiteles életrajz részei, mint pl. Bath, ahova a család, az édesapa lelkészi pályától való visszavonulása után költözött. 

Sok lábjegyzettel is találkozunk, ami néha kimondottan szükséges és hasznos volt, nem rontott az élvezeti értéken.

Harris Bigg-Witherrel, -aki a valóságban házasságot ajánlott Jannek- történő szakítása után kerül Jane a regény helyszínéül szolgáló udvarházba egy barátnője meghívásának eleget téve, ahol az újdonsült, idősödő férj halálával beindulnak az események és bonyolódnak a szálak. Az egész egy manapság már annyira elfeledett udvarias, régimódi stílust követ, amit felüdülés olvasni. 

A gyilkossági szál is teljesen rendben volt, nem azt mondom, hogy nem lehetett kiokoskodni, hogy ki a gyilkos, vagy merre keresgéljünk, de csavaros és fondorlatos volt. 

A hazai borító nekem sokkal jobban tetszik, mint az eredeti kiadásé. Olyan mint egy régi festmény, amit sokáig elnézegetne az ember. Kellemes, lágy, bájos olyan igazi korhű borító.

Ahogy ránéztem már felkeltette az érdeklődésemet és vártam, hogy megfogjam, belelapozzak.

Szerintem Jane Austen büszke lenne rá, ha látná, hogy még így a 21. században is igen népszerű, akár a saját kötetei-, akár más írók tolla által.

Az egyik legjobb, hanem a legjobb Austen stílus utánzat, az eddig megjelent és általam olvasott stílus másolatokhoz képest. Konkrétan szerettem a karaktereket, a történetet, a korhűséget. 

A második részt is érdeklődve várom, hogy elfáradt-e az első kötet után, vagy pedig még fog tudni valami pluszt is hozzátenni Barron. Megvan a következő könyvtárlátogatás célkönyve. 

 Élvezetes, könnyed kikapcsolódás. 5/4

  


Tartalom:

Amikor Jane meglátogatja kedves barátnőjét, Isobel Payne-t, Scargrave úrnőjét, szörnyű tragédia közepébe csöppen. Isobel középkorú férje váratlanul rosszul lesz, majd néhány óra leforgása alatt meghal. Halála lesújtja az ifjú feleséget, aki azonban hamarosan kénytelen rádöbbenni, hogy ez még csak a kezdet: fenyegető levelet kap, melynek névtelen szerzője őt és az earl unokaöccsét házasságtöréssel és gyilkossággal vádolja. Isobel, a botránytól rettegve, Jane-hez fordul segítségért. Jane megoldhatatlannak tűnő rejtéllyel áll szemben. Szorítja az idő: ha meg akarja akadályozni, hogy barátnőjét a Newgate börtönből a vesztőhelyre vigyék, le kell lepleznie a valódi tettest vagy tetteseket - ám azt álmában sem gondolná, hogy eközben az ő élete is veszélybe kerül. "Jane ugyanolyan figyelemre méltó nyomozó, mint Columbo." - (USA Today)

Stephanie Barron 

forrás:http://stephaniebarron.com/about.php