Romantikusok a régens kor Angliájából, avagy kettő könyvet ajánlok

 

Az ​1809-es londoni báli szezon szenzációjának a tizenhét éves Miss Eliza Balfour és a nála huszonöt évvel idősebb, mogorva Somerset gróf menyegzője számított, és senki nem is sejtette, hogy Eliza szíve valójában a gróf jó kiállású unokaöccséért dobog.

Tíz évvel később Eliza hirtelen megözvegyül, és a nemesi címének, illetve az örökségének hála végre-valahára a saját kezébe veheti az életét. Miután hosszú évekig mások elvárásainak igyekezett megfelelni, komoly elhatározást tesz, hogy ezentúl úgy él, ahogy neki tetszik. Kuzinjával Bathba utazik, ahol újból festeni kezd, megtanul kocsit hajtani, és a népszerű fürdőváros legmegosztóbb új lakójával, a hírhedt Lord Melville-lel ismerkedik – mindezzel óhatatlanul megszegve az úrihölgyekre vonatkozó szigorú illemszabályokat.

Miután a botrányos viselkedéséről hajdani szívszerelme, az ifjú Lord Somerset is értesül, Eliza kénytelen belátni, hogy a szabadság számtalan izgalmas lehetőséget kínál ugyan, de előbb-utóbb komoly árat kell fizetnie érte. Az idős gróf halálával második esélyt kapott a boldogságra, de vajon képes élni vele? Sikerül kiállni magáért, és megtalálni a helyét a legfelsőbb körök bonyolult világában? Ha a szívére hallgat, semmi sem lehetetlen…

Az 1800-as évekbe bizony bele lehet merülni, főleg akkor, amikor egy kényelmes olvasási élmény társul hozzá.

Pontosan ilyen regény Sophie Irwin-től a Botrányos életű hölgyek kézikönyve.

Nagyon boldog voltam, amikor megláttam, hogy megjelent Sophie Irwin, Hölgyek kézikönyve sorozatában a Hozományvadász hölgyek kézikönyve utána a Botrányos életű hölgyek kézikönyve is.

Az első részt kedveltem, így nem volt kérdés, hogy rögtön lecsapok a második részre is, hiszen ismét a kedvenc korszakomban (az 1800-as évek eleje) kalandozhattam, ráadásul olyan női karakterekkel, akik függetlenek, erősek, kedvelhetők, még ha nem is rögtön a regény elején, de fejlődnek és megérnek a történet során, rászolgálnak az olvasó bizalmára.

A cím ne tévesszen meg senkit, itt bizony nem egy száraz kézikönyvet kapunk, hanem igazi női furfangot, humort, bájt és romantikát.

Hősnőnk, a fiatalon megözvegyült grófnő, Eliza, aki az örökségének köszönhetően kénytelen kilépni az árnyékból és örökösnőként megmutatni a környezetének, az irigyeinek, újdonsült barátainak és hajdani szerelmének is, hogy újra tud élni. Miközben keresi az útját ügyesen lavírozik az elvárások és a saját vágyai között, eközben az előírásoknak megfelelően próbálja magát távol tartani a botrányoktól. A csavar kedvéért új ismeretségek születnek, Lord Melville és Lord Somerset felforgatják Elza védett kis világát. Ehhez a kibontakozóban lévő szerelmi háromszöghöz a hátteret Bath fürdővárosa adja, ahol válaszút elé kerülnek a szereplők és csak rajtuk áll, hogy milyen irányt vesz az életük. Nálam ennyi pont elég is volt a kikapcsolódást garantáló olvasási élményhez.

Eliza története mellett az, amit szeretnék még kiemelni nem más, mint Margaret és Caroline megjelenése. Mindkét hölgy üde színfoltot hozott a történetbe, nagyon szerettem, hogy olyan vagányok és az is nagyon kellemes volt, ahogy a kor szellemiségétől merőben eltérő életszemléletüket megformálta az írónő.

A regény pimasz, üde, szerethető és mégis kicsit botrányos.

A két rész egyértelműen olvasható külön-külön is, de szerintem célszerű sorrendben, egymás után olvasni őket, mert úgy lesz igazi az olvasási élmény.

1812. ​Lady Augusta és Lady Julia, a Colebrook-ikrek tiszteletre méltó hölgyek hírében állnak a londoni elit köreiben. Abban a reményben, hogy sikerül elterelnie a jegyesét gyászoló Julia figyelmét, Augusta elvállal egy megbízást: egy barátnő számára kell néhány titkos levelet és egy értékes ékszert visszaszerezniük egy zsarolótól.

Ám ami kalandnak indul, komoly feladattá válik, s a hölgyek nemsokára már olyan nőket segítenek ki szorult helyzetükből, akik már semmiben sem reménykedhetnek. Így mentenek meg egy feleséget a gyilkos hajlamú férjétől, elrabolt kislányokat egy hitvány bordélyházból, és egyáltalán nem is őrült nőket egy hátborzongató tébolydából. Lojális komornyikjuk és az újdonsült, útonálló társuk segítségével vállalkoznak a veszélyesebbnél veszélyesebb feladatokra, miközben ők maguk is célponttá válnak, s talán még a rangjuk sem védi meg őket a legrosszabbtól.

ALISON GOODMAN nem pusztán rendkívül tehetséges író, akinek munkáit a mesteri, szédítő, humoros, magával ragadó, akciódús, részletgazdag megjegyzésekkel illetik, hanem a régenskor szakértője is, akit méltatnak a minden oldalon megnyilvánuló kiváló kutatómunkájáért, a nők szabadságával és választáshoz való jogával kapcsolatos kérdések felvetéséért, és a történelmi miliő mesteri ábrázolásáért.

Ismert arról, hogy remekül megy neki a kontratánc, hogy a ruhatára tele van a régenskornak megfelelő darabokkal, és hogy képes akár messzire is elutazni egy finom uzsonnáért. Ausztráliában, Melbourne-ben él, és az Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot és Európát járja a könyveivel.

Feminista felütéssel indít a regény, Austen hangvétele, szellemessége és kora egyértelműen áthatja ezt a kicsit sem átlagos regényt. Nem a kor úrinői jelennek meg a lapokon, hanem igazi, belevaló és bevállalós nők, akik ráadásul ikrek.

Gus és Julia, a Colbrook nővérek igazi példaképek, különleges nők, akik eltérő jellemmel rendelkeznek, de mégis bátrak és szórakoztatók. Lord Evan pedig a rosszfiú, aki igazából szerethető karakter és nagyon illik Gus-hoz.

Kimondottan tetszik, hogy az írónő karakterei 42 éves korukban érik el azt, hogy ki mernek lépni a kor nőire kényszerített klisék közül és mernek önmaguk lenni, kiállni az igazság mellett és az elnyomók ellen, még akkor is, ha az életüket teszik kockára.

Vannak igazán kemény leírások, jelenetek (pl. egészségügyi problémák részletezése, kemény volt olvasni), de összességében egy nagyon olvasmányos és izgalmas regény, amelyben szerettem a karaktereket, a három különálló kalandot pedig meg tudtam élni a szereplőkkel együtt.

Ez a regény megmutatja, hogy a nők bármilyen életkorban, korszakban és adottság mellett ki tudnak törni a kötöttségekből és bebizonyítják - leginkább önmaguknak-, hogy van értelme másnak lenni, mint amit a társadalom, a környezet elvárna.

Szelíd romantika, hit, remény, bátor kalandok, komor leírások és érdekes női karakterek jellemzik a történetet. Mégis, a sok komorság ellenére a regény megőrizte a humort, ami feloldotta az ellentéteket, ezáltal lett igazán kellemes olvasmány a regény.

Alig várom, hogy jöjjön a folytatás és újabb kalandokat élhessek át a Colbrook nővérekkel és Lord Evan-nel.

Catherine Bell: Jane Austen és a szavak művészete

Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Papkisasszony, írónő, kivételes tehetség

Steventon, Anglia, 1795

Jane, az életvidám papkisasszony csupán egy dologra vágyik: az írásra. Tintafoltos kézzel virrasztja át az éjszakákat, hogy beléphessen hősnői birodalmába. A nővérét, Casst azonban eljegyezték, és Jane gyanítja, hogy az édesanyjuk az ő jövőjével kapcsolatban is hasonló terveket dédelget. Jane közömbös a helybéli fiatalemberek iránt, akik jó esetben épp csak tűrhető táncpartnerei a helyi bálokon – mindaddig, amíg fel nem bukkan a színen egy művelt, ír fiatalember, Tom Lefroy.

Míg Jane szívének újra és újra csalódnia kell, a paplány fáradhatatlanul küzd leghőbb álmáért: az egyik regénye kiadásáért. 

A Kossuth Kiadó kínálatából érkezett hozzám ez, a szívemhez oly közel álló témát feldolgozó regény Cahterine Bell-től. 

Jane Austen és a korszak, amelyet megjelenített a regényeiben mindig is nagyon közel álltak hozzám, mondhatnám vonzott, mint a mágnes.  Ezért is örültem, hogy az írónő Austen regényes életét helyezte a történet középpontjába. 

A történet Austen és az írás kapcsolatát jeleníti meg, a regény kiadásáért vívott küzdelmet, tipródásokat, de természetesen a család és a szerelem is megjelennek, hiszen Austen és a szerelem összeforrtak az évszázadok során, de a rá jellemző humor is megjelenik az írói kellékek között. Elrepülhetünk 1795-be, Steventon-ba, ahol Jane élt és alkotott.

Jelen életrajzi regényében az írónő érdekesen keltette életre Jane Austent, a Nőt, aki a világirodalom egyik kiemelkedő írója és korának vitathatatlanul érdekes, korszakán szellemiségével túlmutató karaktere volt. A regény az életrajzi adatokat kiválóan tükrözi, de olvasmányos, élvezhető, feldolgozható formában. Sajnos néha azt tapasztaltam, hogy indokolatlan időbeni ugrások követik egymást, ami miatt néha kizökkentem az olvasásélményből is. 

A regényből kiválóan megismerhetjük Austen azon gondolatait, amelyek az íráshoz, a családjához és a szerelemhez fűzték őt. Itt meg kell említeni, hogy nagyon kevés írásos emlék maradt meg Austen levelezéséből, ezért elkerülhetetlen az írói fantázia bevonása, de elismerem, hogy ebben az esetben jól sikerült megoldani Bell-nek a jellemábrázolásokat és a leíró részeket is. A korhű leírások és nyelvezet mellett a regény atmoszférája is említésre méltó, mindezt nagyra becsültem az olvasás során. Mindvégig olyan érzésem volt, mintha Jane a saját regényeinek egyikébe csöppent volna, csak ezúttal ő volt a főszereplő. Erre az érzésre csak ráerősítettek az írónő regényeiből vett idézetek.

Egyértelműen megállapítható, hogy igazán eseménydús életút állt Jane mögött, határtalan érzelmekkel, veszteségekkel, nélkülözéssel, de mindemellett sok baráttal és megélt boldogsággal.

Véleményem szerint ez a regény egy nagyon izgalmas időutazás a rajongók és a romantikus regények kedvelői számára egyaránt.

Szeretettel ajánlom elolvasásra, mert kellemes stílusban és történelmi eseményekkel megtámogatott regényről van szó. A borító pedig ezúttal is csodás, nagyon szépen illeszkedik a kiadó különleges sorsokat bemutató regényeinek tematikájába.

A könyvet köszönöm szépen a kiadónak! 

Natalie Jenner: A Jane Austen társaság

Fülszöveg:  A ​szeretet, a szerelem, a társadalmi rang és a pletyka olyan összetett tánca ez a regény, melyre még Jane Austen is büszke lenne.”

– BookBub

Közvetlenül a második világháború után az eldugott angol falucskában egy hasonló érdeklődésű emberekből álló, szokatlan társaság szerveződik, hogy valami egészen rendkívülit hozzanak létre.

Mintegy száz évvel korábban a kis angol falu, Chawton volt Jane Austen, Anglia egyik legnagyszerűbb írójának utolsó otthona. A nagy házban most távoli leszármazottak élnek, a régi birtok pedig hanyatlásnak indult. Ám a szerző és a regényei iránti lelkesedés tovább él a faluban; buzgó rajongói – a helyi doktor, a gyászoló özvegy, a birtok jogtanácsosa, a fiatal szobalány, a magányos gazda és Jane egy távoli rokona, kiegészülve egy műkereskedővel és a híres hollywoodi filmsztárral –, megalakítják a Jane Austen Társaságot, hogy megőrizzék az írónő szellemi örökségét, és népszerűsítsék a műveit. Egy haláleset miatt azonban a birtok és vele együtt Austen öröksége, így a társaság küldetése is veszélybe kerül, ám a társaság ekkorra már jóval több ennél. Miközben a tagok életét számtalan tragédia árnyékolja be, és a háború okozta veszteségekkel is szembe kell nézniük, az átélt traumák feldolgozásában éppúgy segítik egymást, ahogyan Austen történetei segítették őket egész életükben.

„Aki gyógyírt keres jelen világunk káoszára, jóleső nyugalomra lel a társaság tagjai között, akiknek az élete talán egyszerűnek tűnik, ám a lelküknek szüksége van arra a balzsamra, melynek Jane Austen a szakértője volt.” – The Washington Post

„Zseniálisan megírt történet, mely elképesztően izgalmasan fűzi egybe nyolc ember életét. Varázslatos, megnyugtató utazás a múltba.”

– Barbara Delinsky, New York Times-bestsellerszerző

„Elbűvölő elbeszélés. A szerző magával ragadó karakterépítése párosul Austen karaktereink elemzésével, mely betekintést nyújt a titokba, miként jelentek meg Austen életének mozzanatai a saját könyveiben.”

– Publishers Weekly

„A Jane Austen Társaság keserédes mese az irodalom erejéről és Jane Austen regényeinek szeretetéről, mely gyógyítja és felemeli a lelket.”

– Marie Benedict New York Times-bestsellerszerző

A szerzőről:

Natalie Jenner Angliában született, Kanadában nőtt fel, és a Torontói Egyetemen tanult, ahol először angol irodalomból, majd jogból diplomázott. Évtizedeken át dolgozott a jog világában, emellett megnyitotta saját független, Archetype Books nevű könyvesboltját Oakville-ben, ahol családjával és két mentett kutyájával él. Mindig is hatalmas rajongója volt Jane Austennek.

A világon sokan ismerik és elismerik Jane Austen munkásságát, ezért talán nem vagyok egyedül azzal, hogy szeretném a lehető legtöbb oldalról megismerni az írónő életét. Ilyenkor pedig az sem olyan fontos számomra, hogy esetleg egy történelmi tényeken alapuló, de mégis fiktív írásról van szó. A lehetőség mindig ott van ilyenkor is, hogy az írásaival kapcsolatos friss meglátásokra és eddig általam nem ismert életrajzi részletekre bukkanhatok. Austen erőssége egyértelműen a karaktereiben és az éles nyelvezettel megírt párbeszédeiben rejlett, amit szerintem azóta sem sikerült senkinek leutánozni. Ezáltal most sem ért csalódás, hogy bár a regény stílusa tetszett, viszont a párbeszédek nem adták vissza a nagy előd tehetségét, de ettől függetlenül ezt nem éreztem zavarónak. Nagy reményekkel telve kezdtem hát bele az olvasásba. Az egyértelműen gyanítható volt a cím alapján, hogy a regény erősen kötődik majd Austen-hez és nem is kellett csalódnom.

A történet Chawton-ba repít minket, oda ahol Jane Austen 1809-től életének utolsó 8 évét töltötte. Ez számomra elég is volt ahhoz, hogy a regény már a megjelenésének környékén felkeltse a figyelmemet, pedig a könyv írójáról, Natalie Jenner-ről semmit sem tudtam, se a stílusáról, sem pedig arról, hogy milyen kutatómunka előzi meg általában egy-egy regényének megírását.

Ahogy ismeretes Austen leveleinek nagy részét a családja megsemmisítette, mert úgy gondolták, hogy meg kell őrizniük Austen imázsát. Természetesen ez a tény is jó alapot szolgáltat ahhoz, hogy a történetbe egy kis fikciós csavar is kerüljön, ezáltal az olvasót elgondolkodtassa, hogy vajon milyen titkokat rejthettek azok a bizonyos levelek.

A cselekmény a 2. világháborút követő időszakban játszódik, végig érezni lehet, hogy mennyire gondterhelt még az atmoszféra, amely csak nagyon lassan oldódik fel párhuzamot vonva a szereplők életútjával.

A fő motívum, ami végigkíséri a történtet, az a kétezer könyv, melyek egészen az 1700-as évekig datálhatók, és sokukat kifejezetten a család számára kötötték bőrbe, a borítókra pedig rányomták a Knight család pecsétjét, ezáltal kapcsolatba hozva őket az Austen családdal, Jane-nel, a fivérével, Edward-dal és nővérével, Cassandra-val.

A regény annak ellenére nagyon szépen összeállt, hogy eleinte nagyon lassan indult be. A szereplők külön-külön kerültek bemutatásra, sőt az időben is ugrált az írónő, mindez picit belassította a történet kibontakozását. Egy ponton viszont a nyolc karakter összekapcsolódott egy közös cél érdekében és így olvasmányossá vált a regény, a karakterük fejlődésnek indult. Ez a cél pedig nem volt más, mint Austen örökségének megmentése, miközben a birtokért és az örökségért több irányból is harc indul.

A szereplők kitalált karakterek, de az általuk olvasott művek, austen-i utalások mind valós történelmi tényeken alapszanak, sőt a helyszínek is a mai napi felkereshetők, ez számomra nagyon pozitív volt, ezáltal tudtam szeretni a cselekményt is.

Tetszett, hogy a karakterek között jól működött a kémia és összességében a romantikus szállal és az austeni történettel is elégedett voltam, még annak ellenére is, hogy nem tudtam meg sok újdonságot az írónő életéről, de a fikciós rész vitt magával.

A karakterek egyáltalán nem voltak unalmasak, mert mindannyian eltérő családi háttérrel, anyagi helyzettel és foglalkozással rendelkeztek, szerintem ez megadta azt az érzést, hogy nagyon színesek és érdekesek a szereplők. Volt köztük orvos, tanár, hollywood-i sztár, tinédzser, farmer, tanár, örökös és kurátor is. Ezáltal nekem nagyon sokoldalúnak tűnt a történet és annak ellenére, hogy az írónő szép lassan haladt a cselekménnyel, a szereplők bemutatásával a lezárás felé, most mégsem éreztem azt, hogy untam volna magamat olvasás közben.

Sőt egy kis meglepetésként ható, de nagyon szépen a történetbe simuló LMBTQ szál is megjelenik.

Nagyon szeretem, amikor egy író ilyen szépen keveri a valóságot a fikcióval. Egy keserédes történet bontakozik ki az olvasó szeme előtt, a karakterek mindegyike cipel ugyan valamilyen terhet, mégis az élet felülírja a szabályokat és találnak egy olyan kapcsolódási pontot, amivel mindannyian kicsit ki tudnak lépni a sors által rájuk rótt szerepükből. Szövetkeznek a történelem egy darabjának megmentésére, megalapítják a Jane Austen Társaságot.

A könyv sok olyan utalást és fiktív történést is tartalmazott, amely által Jane Austen művei és az általa képviselt, sokak által becsült irodalom közelebb kerül hozzánk, olvasókhoz. Örülök, hogy Ismét egy kedvemre való történetet olvashattam, amelyben Jane Austen öröksége került a középpontba. Emellett mindvégig érezni lehetett azt, ahogy az írónő nagy szeretettel próbálja átadni Austen szellemiségét.

A regényt pedig szívből ajánlom azoknak is, akik nem Austen rajongói, mert nem szükséges az életrajzának vagy a regényeinek az előismerete ehhez az üdítő nyári olvasmányélményhez.

 Idézetek:

-   

 "    Az idős férfiak korlátoltságáról.

-        Knightley nem olyan idős.

-        Ahhoz elég idős, hogy több esze legyen – mondta dr. Gray."

 

-        A ház, amelyet keres, ott van hátul – mondta -, éppen a templomon túl. A Nagy Háznak hívják. Ott lakik a Knight család. Miss Austen édesanyjának és nővéreinek sírja pedig pont itt van…. látja, miss, itt, a templom fala mellett? 

A nő arca hálásan ragyogott fel az információ hallatán, örült, hogy a férfi lassan belemelegszik a beszélgetésbe. 

 

Julie Klassen: Híd a Temzén

 Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Miután elkövet egy megalázó hibát, Benjamin Booker elhatározza, hogy soha többé nem bízik meg egyetlen gyönyörű nőben sem. Amikor a munkaadója arra kéri az ifjú ügyvédet, hogy hagyja el Londont, és egy gyilkosság ügyében nyomozzon a Temze egyik szigetén, Benjamin még nem sejti, milyen nehéz lesz a fogadalmát betartania. A bűntény fő gyanúsítottja ugyanis a gyönyörű Isabelle, aki viszont állítása szerint évek óta nem hagyta el a kies szigetet. De vajon bízhat-e benne Benjamin?

Ismét egy történelmi romantikus regényt hozott az utamba a sors. Többször is említettem, hogy ez az egyik kedvenc műfajom, egyszerűen nem tudom megunni a történelmi kalandozásokat, a gyönyörű ruhákat, a régies atmoszférát, úgy általában az egész témakört. Mindig azt várom a regényektől, hogy picit Austen korába röppenhetek vissza, és általában igyekszem is kutatni azokat a regényeket, történeteket, amelyek esélyt adnak egy kellemes időutazásra a régensség korszakába, de legalábbis ahhoz közeli korba.

„A szállingózó köd mögül újabb részletek villantak fel a szigetből. A híd mögött gyepes terület vezetett egy széles verandára, amely elölről és oldalról is körbevette a kőből épült udvarházat. A bejáratát két oldalról egy-egy oszlop fogta közre, a falból jobb oldalon egy három szint magas ablakfülke ugrott ki. Ben követte a tekintetével felfelé egészen a mellvéddel felszerelt, magas tetőig, és kellemetlen bizsergés szaladt végig az idegein.”

Annak kimondottan örülök, ha némi kaland is ígérkezik a múltba révedés mellett, nem feltétel, hogy krimi és romantika is legyen egyszerre, inkább az villanyoz fel, ha a korszakban el tudok merülni, legyen szó a gyönyörű ruhákról, a stílusról, az életmód megjelenési formáiról és természeten a tájról, akár vidék, akár város a helyszín. Anglia pedig egyenest hab a tortán, mint ahogy Klassen regényében is nagy hangsúlyt kap a vidéki angol életérzés, egyszerűen zseniális.

A történet szerint Benjamin Booker egy kezdő ügyvéd, akit első látásra könnyen megvezet az ő szemében ártatlannak tűnő női védence. Egy ilyen bírósági fiaskója után történik, hogy az ügyvédi iroda egyik társa gyilkosság áldozatává válik. A szálak pedig a Temze partján található kis szigetre Belle-szigetére vezetnek, ahol természetesen egy gyönyörű nő, Isabelle Wilder kerül szorongató helyzetbe, mint lehetséges méregkeverő. Benjaminra hárul a feladat, hogy saját kísérteteivel megküzdve felgöngyölítse az ügyet, de ő maga sem tudja, hogy hihet-e a nőnek, hiszen minden bizonyíték ellene szól. Isabelle, aki szülei és testvére halála után többet nem hagyta el a szigetet egy igen furcsa helyzetbe kerül, harcolnia kell az ártatlanságáért és a szigetéért is. Nem tudja, hogy Benjamin lesz az, aki megvádolja, vagy éppen megvédi őt.

Ebben a regényben a megjelenő a feszültség és romantika mellett váratlan fordulatok is helyet kaptak. Nem mondom, hogy kiszámíthatatlan volt a krimi szál, de véleményem szerint jól meg volt írva és a történetbe való beépítése is teljesen szerethető volt. Néha éreztem, hogy az írónő kicsit túl is csavarta a dolgokat, mert itt-ott nem volt túl logikus a felépítés, de ettől függetlenül összességében pozitív olvasási élmény volt a regény ebből a szempontból is.

Számomra Ben volt a legszimpatikusabb karakter a történet során, teljesen szerethető volt leginkább a néhol nagyon esetlenre sikeredett megnyilvánulásai által, de érezhető volt, hogy mekkora szíve van, ami néha tévútra viszi, de az esze azért szerencsére a helyén van. Megjelent a családi szál is Benjamin vonatkozásában, ami kellemes hátteret biztosított azáltal, ahogy a testvéri versengés és a szülőtől való elidegenedés megjelent.

A karakterek háttere is jól kidolgozott volt, lényegénben nagyon elevenen jelentek meg, a mellékszereplők is, jól megtalálták a helyüket, nem vették el a lényegi száltól a figyelmet, de nagyon jól kiegészítették azt.

A picit misztikus történés, amely az álom és valóság közötti mezsgyén mozgott Isabelle-t is érdekessé tudta tenni, de egyébként is teljesen szerethető karakter volt, viszont nála éreztem némi bizonytalanságot saját magával és az érzelmeivel kapcsolatban, csak ezért nem ő lett a kedvencem.

Egy szép kerek romantikus történelmi regényt olvashattam, igaz picit gyengébb krimi szállal, de kit érdekel, amikor az atmoszféra ennyire meg tudott venni. Ráadásul kedvet is kaptam, hogy a Temzén található számtalan szigetet felírjam a bakancslistámra, remek kirándulási lehetőségnek tűnik, az Angolnás pite-sziget kimondottan csábít, ilyen névvel biztos izgalmas kis hely. Azt az egyet nem bántam volna, ha a könyv terjedelme egy picit rövidebb, mivel úgy éreztem, hogy egy-egy felesleges, ismétlődőmozzanat hátráltatja a cselekményt, a hosszú leírások elhagyásával a cselekmény pedig pörgősebb tudott volna lenni.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon tetszett az írónőtől ez a regény is, gyorsan olvasható, kellemes karakterábrázolás és kiváló atmoszférateremtés jellemezte.

Repüljünk a boszorkányság korába a Familiárisokkal!

Füszöveg: Fleetwood ​Shuttleworth, a 17. század elején játszódó történet főhőse alig 17 éves, és negyedszer várandós. Ő Gawthorpe Hall úrnője, de eddig még nem sikerült gyermeket világra hoznia, pedig a férje, Richard már nagyon vágyik örökösre.
Amikor Fleetwoodnak a kezébe kerül egy levél, amelyet a harmadik halvaszülését levezető orvos írt a férjének, lesújtó hírrel szembesül: egy újabb terhességet már nem fog túlélni.
Találkozik egy fiatal bábával, Alice Grayjel, aki megígéri, segít, és bebizonyítja, hogy az orvos tévedett.
Alice-t boszorkánysággal vádolják, és Fleetwood mindent kockára tesz, hogy megmentse. De vajon Alice valóban az, aminek látszik?
Csak ők tudják az igazságot. Csak ők menthetik meg egymást.
„Árnyalt és érzékeny portré egy bátor és szívós lány küzdelméről, hogy megtalálja a helyét a világban. Muszáj elolvasni.” – Heather Morris, AZ AUSCHWITZI TETOVÁLÓ szerzője
„Bámulatosan szép mese – a nőiség és a boszorkányság hogyan száll szembe a fennálló hatalommal… gyönyörködtető élmény az első laptól az utolsóig.” – Jessie Burton, A MÚZSA és A BABAHÁZ ÚRNŐJE szerzője

Stacey Halls egy kis településen nőtt fel az angliai Lancashire-ben, és újságírást tanult az egyetemen. Írásai többek közt a Guardianben, az Independentben és a Sunban jelentek meg. A familiárisok az első regénye, amellyel rögtön elsöprő közönségsikert aratott a történelmi fantasy olvasóinak körében: csak az Egyesült Királyságban több mint 200.000 példányban kelt el, keménytáblás és puhakötéses kiadása egyaránt a Sunday Times Bestseller listáján szerepelt. Több mint tizenkét nyelvre fordították le, és készül a tévés adaptáció.

Mostanában igazán remek debütáló regények találtak meg maguknak, így nagyon vártam Stacey Halls regényét, a Familiárisokat is. A borító valami gyönyörűséges, szinte hívogatja az olvasót, szerintem az utóbbi évek legszebb borítói közül benne van az első háromban.

Számomra már a cím is nagyon érdekes volt, az pedig pluszként adódott a várakozás izgalmához, hogy a történet maga is nagyon varázslatosnak ígérkezett, egészen 1612-ből.

Igazából úgy éreztem magamat az olvasás során mintha egy mesébe csöppentem volna, pontosan a boszorkányok fénykorába, a helyszínt pedig Anglia egy eldugott, vidéki tája, Lancashire adta.
Hősnőnk, Fleetwood Shuttleworth a regény idején 17 éves, tapasztalatlan, bár már több sikertelen terhességen van túl az unalmas, de a szokásos korabeli férfi sztereotípiákkal felvértezett férje mellett. Ekkor találkozik Alice Gary-jel, aki fiatal kora ellenére igazi javasasszony és bába, amely tudást a felmenői által örökölte. Nagyon érdekes az, ahogy a két nő sorsa összefonódik és egy elválaszthatatlan kötelék szövődik közöttük. A kor meghatározó misztikus erői itt is megjelennek, a boszorkányok és a varázslat nagyon vékony mezsgyén egyensúlyoz a természetes gyógymódok és a gyógyítás határán. Ezáltal a számos babona és az elvakultság odáig vezet, hogy boszorkányt kiáltanak, amitől a regény cselekménye valóban izgalmassá tudott válni. 

Úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy a regény viszonylag lassabb mederben folyik és a történések is szép lassan épülnek fel a szemünk előtt mégis végig fenn tudta tartani a figyelmemet az írónő. 

Érdekes volt látni, ahogy elég merészen két nagyon erős női karakter került a történet középpontjába. Fleetwood vonatkozásában egyenesen azt látjuk, ahogy az elnyomott szerepéből kilép egy erős és független női karakter. Nagyon tetszett az, ahogy ezt a női karaktert hagyta kibontakozni az írónő. Alice is erős személyiséggel bírt, de az ő vonatkozásában tudni lehetett a regény elejétől, hogy ilyen az alaptermészete, tehát nagy jellemfejlődés nála nem volt tapasztalható, de ettől függetlenül számomra érdekes volt Alice is. 

A férfi szereplők, Richard, a férj, illetve Roger, a boszorkányokat begyűjtő bíró szerepében tetszelegve megtestesítették a kor tipikus férfialakjait. A nők elnyomása természetes volt számukra, a döbbenet pedig, amikor egy nő nem engedelmeskedett az akkoriban elvárható erőszak felé billentette őket. Nagyon szemléletesen sikerült kibontakoztatni a regényben a korszak minden jellemző magatartásformáját, igazán érdekes történelmi korrajzot kapunk az olvasás során. Bevallom élvezettel olvasom a történelmi háttérrel bíró, jól megírt és olyan pluszt nyújtó regényeket, amitől azt tudom mondani az utolsó mondat elolvasása után, hogy igen, ez megérte az olvasásra fordított órákat. 

Összességében Nekem nagyon tetszett, hogy Fleetwood szemszögéből ismerhettem meg ezt a történetet és az, hogy Halls ilyen szépen vezette le és írta meg az első regényét. Remekül feltárult a szemünk előtt egy veszélyekkel teli korszak, amikor a boszorkányság, a félelem és az erőszak uralt egy férfias világot, de mégis voltak olyan nők, akik megállták a helyüket a körülmények ellenére is.

Egy remek magával ragadó történet, amit végig érezhetően átszőtt a félelem és az intrika hálója. 

Ritkán nézek meg adaptációkat, de ebben az esetben várom, hogy elkészüljön és minél hamarabb megnézhessem, mert kíváncsi vagyok, hogy a képernyőn is ennyire át tud majd érződni a karakterek dinamikája és a korszak sötétsége. 

Bravó Stacey Halls! Várom a következő kalandot! 

Sara Collins: Frannie Langton vallomásai

Fülszöveg: Frannie ​Langton, a hajdan rabszolgasorban élő cseléd ellen brutális kettős gyilkosság a vád: a hatóságok szerint megölte gazdáját, a tudós George Benhamt és annak különc francia feleségét, Marguerite-t. Sorjáznak a terhelő tanúvallomások, melyekben Frannie csábítóként, boszorkányként, mesteri cselszövőként és szajhaként jelenik meg.

Frannie azonban azt állítja, hiába múlik rajta az élete, képtelen felidézni, mi történt azon a végzetes éjszakán. Van azonban valami, amit el tud mondani: saját, kiszolgáltatott és hányattatott életének történetét, mely egy jamaikai ültetvényen kezdődött, ahol gazdája, egy velejéig romlott tudós szörnyű kísérleteiben segédkezett, és amely könnyen lehet, hogy az akasztófán ér véget.

Vallomása megpecsételheti a sorsát, ugyanakkor az igazság olyan bűnöket is leplezhet, melyek borzalmasabbak akár a gyilkosságnál is…

A Frannie Langton vallomásai egyrészt lélegzetelállító első regény, másrészt pedig egy olyan nő jellemrajza is, akinek sorsát a saját tettei alakítják egy olyan világban, amely az elpusztítására tör.

Nagyon vártam ezt a gyönyörű regényt, ami a külső mellett belső szépségéről is bizonyosságot tett. Ez most olyan nagyröptűen hangozhat, de valóban nagyon kellemes irodalmi élményben volt részem az olvasás során, így talán megengedhető ez a picit elvont megállapítás is. 

Már az, ahogy kézbe vesszük a könyvet ad egy esztétikai élményt, mivel nagyon szép ez a borító. Második lépésként - rögtön ahogy az első pár oldalt elolvastuk- elmerülünk ebben a keserű, sötét, borzongató, de a kíváncsiságot nagyon is felcsigázó történetben. 

"A tárgyalásom úgy veszi kezdetét, ahogy annak idején az életem: kiálló, vadul bökdöső könyökök, lökdösődés, köpködés."

Az író zsenialitást mutatja a regényben megjelenő idősíkok felosztása, melyek keretbe fogják a legfontosabb időszakot. Elindulunk a tárgyalás napjától, amikor Frannie Langtont, volt jamaicai rabszolgát megvádolják azzal, hogy megölte a gazdáját, a híres kutatót, valamint feleségét. Itt repüljünk vissza az 1800-as évek elejére és imerjük meg Frannie velőig hatoló visszaemlékezéseiből a sötét múltat, ami a bizarr cukornádültetényről, ahonnan akkor gazdája, Langton London egyik úri házába adja szolgálatba. Frannie munkát kap ugyan, de ezzel koránt sem érnek véget a megpróbáltatásai, hanem igazából itt indul el egy olyan folyamat, ami Franniet az igazságszolgáltatás karmai közé taszítja. Mire újra a tárgyalóteremben találjuk magunkat már ismerjük Frannie sötét múltját, gondolatait, érzéseit, vívódásait, az ok és okozati összefüggéseket. Vajon milyen véget ér ez az elképesztő utazás? A gyilkosság volt a legszörnyűbb bűn, amire fény derül?

"Mindenkit ugyanaz az indulat feszít, mindenkit felajzott a "szörnyű kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok szenzációja." Így fogalmaztak a Morning Chronicle-ban, amely újság maga is e szenzáció tintafekete termésének betakarítása körül tüsténkedik."

A regény az írónő első regénye, ami számomra meglepő volt, jó értelemben, de az is igaz, hogy mostanában többször találkoztam igazán jó debütáló regényekkel, ezért lassan megszokom, egyre bátrabban nyúlok ilyen kötetekhez.

Azt kell írjam, hogy a történetet körbelengte a rejtély illúziója, mert valójában minden az orrunk előtt zajlott, de egy kicsit mindig el tudta előlünk rejteni a valóságot az írónő. Egyetlen olyan motívum volt, amin nagyon meglepődtem olvasás közben, mert annak ellenére, hogy teljesen logikus volt, én mégsem vettem észre, és itt most nem Frannie és a gazdája, Langton között fennálló titkokra gondolok. A felfedezésem elemi erővel zúdult le, szerintem  a történet egyik legmegrázóbb mozzanatává tudott válni, annak ellenére, hogy nagyon apró utalás történt csak ennek vonatkozásában. 

Érdekes korrajzot kapunk, ahol kirajzolódnak a rabszolgatartó társadalomban, a távoli gyarmatokon megjelenő szörnyűségek, melyekről a legvadabb álmainkban sem gondolnánk, hogy léteznek. Azonban Londonban sem bújhatnak el a csontvázak a szekrényben, mert szép sorban kipotyognak, pont az orrunk elé. Nagyon élvezetesen, olvasmányosan jelennek meg a kor társadalmi rétegei, valamint a köztük lévő nagyon éles ellentétek. A fekete és fehér jóval több, mint gondolnánk, a regényben erről is érzékletes, átfogó képet kapunk.

A karakterek mindegyike remekül megrajzolt, felépített. Nem igazán tudtam bennük hibát találni, vagy csak olyan zseniálisan elterelte a hiányosságról a fényt a történetvezetés, hogy nem tudtam foglalkozni velük. Nagyon szerettem, hogy mélyen, szinte húsbavágóan őszinte gondolatokat kaptunk, a legsötétebb bugyrokba ereszkedhettünk le, nem szépítettek a szereplők gondolatain. Nekem a hibátlanhoz közelítő karakterábrázolás érzetét adta a regény. 

Egyik szereplő sem került közel hozzám, nem tudtam velük sorsközösséget vállani, de itt nem bántam, hogy objektív szemlélőként lehettem jelen, inkább, mint egy titkos megfigyelő, aki a legbensőbb titkokat is láthatja, de őt nem látják. Úgy éreztem, hogy a karakterek élnek, hús vér emberek, egy nagyon bizarr világba zárva. 

A kedvenc motivumom a regényben az olvasás, a tudás iránti vágy megtestesülése volt, nagyon szépen vitte bele ezeket a vágyakat az írónő a történetbe. 

"A regény olyan, akár valami nagy pohár meleg ital, egy vers azonban vastüskeként hatol a fejbe."

Az olvasás közben végig olyan érzésem volt, mintha valaki piszkálgatná az idegevéződéseimet. Nagyon mélyre tudott hatolni ez a történet, pont olyan komor volt, mint mostanában a világunk, nagyon jól illik a hangulathoz, mélabús, letargikus, abszurd, felkavaró, és még ki tudja hány jelzővel illethetném, amelyektől elmondható, hogy igen, ez egy remek olvasási élmény volt. 

Összegezve

Impulzív, lebilincselő, ezért jó szívvel ajánlom elolvasásra ezt a történelmi misztikus thrillert, szerintem kell hozzá egy hangulat, leginkább azért, hogy ne telepedjen ránk, mint egy sötét lepel, de mikor elolvastuk biztos, hogy nagyon furcsa, de kellemes élményként fogunk sokáig visszagondolni rá. Emellett Sara Collins nevét szerintem érdemes megjegyeznünk, mert nagyon nagyot úszott, akarom mondani írt! Bravó! 

Az első negyedév nagy meglepetése

Vigyázat! A fülszöveg cselekményleírást tartalmaz.

Fülszöveg: „Történelmi ​részletekben bővelkedő, felemelő történet az ellenséges vonalak mögött szövődő barátságról. ” – Kirkus

A második világháború idején egy maroknyi idealista fiatalnak levelet kézbesít a posta, amelyben egy kormányzati cég azt kérdezi tőlük, hajlandóak lennének-e szolgálni a hazájukat. A nagyon különböző háttérrel rendelkező férfiak és nők – német származású texasi edző, francia anya és gazdag amerikai üzletember fia, szerény körülmények közt élő horgász, az emberekből kiábrándult divattervezőnő és a szépséges párbajtőröző – mindannyian igent mondanak a felkérésre, de mindegyiküknek megvan erre a maga titkos oka. Kiképzésük után ők alkotják a Szitakötő kódnevű csoportot, amely a németek által megszállt Párizsban kezdi meg tevékenységét.

Franciaországba érkezésüket követően megkezdődik a veszélyes macska-egér kémjáték, amit hosszú-hosszú hónapokon át sikeresen űznek, mígnem egy végzetes tévedés a csapattagok egyikének letartóztatásához és kivégzéséhez vezet. Ám húsz év múltán felmerül a gyanú, hogy a szemtanúk nem azt látták, amit látni véltek…


Mostanában abban a szerencsés helyzetben vagyunk mi, olvasók, hogy egyre több remek történelmi, azon belül is a II. világháborúval foglalkozó regény közül mazsolázhatunk. 
Ebben az értékelésben is egy ilyen izgalmas regényre szeretném felhívni a figyelmeteket. 

Talán már tudható, hogy igazi rajongója vagyok a történelmi ihletésű regényeknek, így  nagy várakozással vettem kézbe ezt a regényt. Elárulhatom, hogy számomra az idei év első nagy meglepetését Leila Meacham, Szitakötő című regénye okozta. Ebben a regényben aztán megvolt az a bizonyos WOW faktor, amit mindig annyira keresek egy-egy történetben.

Ismét a II. világháború időszakába merülhettem el 5 fiatal amerikai kém és vezetőjük Alistair Renault társaságában. 
A regény elején megtudjuk, hogy a világháború után már eltelt 20 év, amikor Alistair tudomást szerez arról, hogy a szitakötőként aposztrofált 5 fős kémcsapatából - akikkel azóta is tartja a kapcsolatot - az egyikük, akit halottnak hittek társai talán mégsem annyira halott. Ez megmozgat valamit a csapatban és a visszaemlékezéseik nyomán megismerjük a teljes történetet, ezáltal összekapcsolódik a múlt és a jelen, kiderül, hogy egy író csak a véletlenek összjátékaként írta le, hogy életben van a szitakötő 5. tagja, vagy tudott valami konkrétabbat?
A visszaemlékezés onnan veszi kezdetét, hogy a fiatalokat Amerikában beszervezik kémnek az OSS-hez, és onnatól ők lesznek a Szitakötő fedőnéven működő kis csapat. A srácok Párizsba érkeznek, egy olyan korban, amikor a Vichy kormány, a francia rendőrség és a náci megszállók együttműködnek és mindenki gyanús, aki kicsit is eltér a megszokottól. Nekik azonban az intelligenciájuknak, felkészültségüknek és nem utolsó sorban külső adottságaiknak köszönehetően mégis sikerül közel kerülniük a tűzhöz, a kérdés csak az, hogy ezért milyen árat fognak fizetni? 
Megindul a versenyfutás az információkért és az életükért, miközben sok-sok emberi sors keresztezi egymást. Izgalmasan hangzik, ugye?

A könyv legelejétől kapunk egy rejtélyt, amitől csak egyre inkább kíváncsiak leszünk arra, hogy a Franciaországba beküldött legjobb fiatal kémcsapat sorsa miként alakult, hogy fonódott össze a németek szövevényes világával, a háborúval és emberi sorsokkal.
Mind az öt amerikai fiatalnak megvolt a saját oka, hogy miért akarjon az ellenség vonalai mögé kerülni, itt tovább bonyolódik az egyéni indíttatásuk kibontakoztatása által a történet. Amellett, hogy együttesen is tesznek egy nagy egységért, azzal, hogy hazájukat szolgálva az éltüket kockáztatják, a saját céljaikért is mindent latba vetnek.

A történet egyik érdekes, számomra kicsit elgondolkotató szála volt a csoport freskó általi kommunikációja. A mai napig nem vagyok meggyőzve arról, hogy eredményesen működhet egy ilyen elterelő manőver, de az író ennek mégis elég nagy figyelmet szentelt, ezt a vonalat aprólékosan kidolgozta. Nekem az olvasás során egyedül ez a kommunikációs csatorna volt egy kicsit negatív élmény, nem illeszkedett ebbe a nagyívű és egyébként remek történetbe.

A karaktereket meg tudtam kedvelni, mindegyikben volt valami érdekes, titokzatos és nagyon emberi. A náci karakterek voltak azonban az igazi meglepetések, az írónő remekül felépítette az ellenség vonalát, a megjelenített náci szereplők adták igazából számomra a történet igazi csemegéjét. Nagyon ütösre sikeredett a karakterkidolgozás ebben a regényben. 
Imádtam ahogy a jó és a rossz megjelent, éles ellentétek, remek történelmi háttér és egy varázslaltos háborús milliő árasztott el olvasás közben. A végén pedig ott volt a talán már picit várt csattanó is, ami további izgalmat tudott vinni a történetbe, annak ellenére, hogy olvasás közben már mi magunk is kombinálhattunk, hogy miként zárja majd az író a regényt. 

Nagyon szerettem ahogy a történettel haladva egyre közelebb és közelebb kerültek hozzánk a szereplők, a leírások által pedig én magam is csak sodródtam az eseményekkel. Igazából nagyon nehezen tudtam letenni a könyvet, sokszor éjszakába nyúlóan olvastam. Nagyon kíváncsi voltam a szereplők életének alakulására külön is, de egy nagy egészként méginkább.  

Egy igazán komplex, történelmi részletekben gazdag regény, amely a barátságot állította a középpontba. Tetszett.

https://pixels.com/featured/large-abstract-lily-pond-and-dragonfly-ginette-callaway.html

Összegezve

Egy maroknyi amerikai kém, Párizs, náci megszállás, titkos játszmák és barátság ez mind-mind egytelen remekül megírt történelmi részletekben bővelkedő regényben. A terjedelme senkit ne tartson vissza, a 600 oldal úgy fog kiperegni az ujjaink közül, hogy észre sem vesszük. Számomra igazi meglepetés volt az első találkozás az írónővel, igazán szerethető a stílusa és a történetvezetése, annak ellenére is, hogy sok szereplős regényről van szó. Bátran merem ajánlani olvasásra. 

Borbás Edina: Kék macska

Fülszöveg: Pezsgő ​lokálélet és szenvedélyes szerelem a századforduló romantikus Budapestjén.

1901 tavaszán a Nyugati pályaudvar füstös peronjára érkezik egy ártatlan, vidéki lány, Eliza, akit magával ragad a nagyvárosi élet forgataga. Egy véletlen találkozás gróf Madarassy Andrással örökre megváltoztatja a hajadon addigi életét, míg végül az elveszett, tiszta lelkű szakácslány a Kék Macska nevű kétes hírű lokál konyháján talál menedéket.

A buja mulató kalandor életű tulajdonosa, Somossy Károly mindent az irányítása alatt tart, a konyhától a kéjbarlangon át a lokál exkluzív fogadóteréig. Alkalmazottai marionettbábuként ugrálnak előtte, kivéve Carola Cecíliát, a Kék Macska díváját, akinek szenvedélyes természetével még az Európa-szerte elismert üzletember sem bír. Eliza élete összeforr a Kék Macska lokál buja mindennapjaival. Vajon sikerül megőriznie tisztaságát ebben a fényűző, mégis romlott világban?

A romantikus kalandregény szövevényes szálai a Monarchia elfeledett botrányait és botrányhőseit vonultatja fel, igazi hamisítatlan Hamupipőke-sztoriba ágyazva.

Borbás Edina, MTA SZAB-médiadíjas és Los Angeles Cinefest-díjas forgatókönyv-írónő története, melyet valós események ihlettek, ezúttal a boldog békeidőkbe repíti vissza az olvasót.

Igazság szerint eléggé gondolkodóba estem, hogy elolvassam-e a könyvet, vagy sem, mert a borítója nem igazán tudott megfogni. Igen, tudom, tudom, nem ítélünk a borító alapján... 

A másik megingás pedig annak tekintetében következett be, hogy a korszakhoz, azaz a századfordulóhoz kapcsolódó regényeivel Böszörményi Gyula nagyon magasra tette azt a bizonyos lécet. 

Viszont mégsem tudtam kihagyni a regényt, hiszen rajongok a korszakért, azokért a történelmi alapokkal rendelkező regényekért, amelyek Magyarországon  játszódnak és korhűek tudnak lenni, úgy, hogy közben a történet is érdekessé tud válni. 

Kíváncsi voltam, hogy a Kék Macska mindezt nyújtani tudja-e számomra?

A Kék macska fülszövege is izgalmasnak tetszett, egy kellemes, érdekes milliőben játszódó regénynek ígérkezett. Elárulhatom, hogy mira az olvasás végére értem be is bizonyosodott, hogy helyes volt a megérzésem a regénnyel kapcsolatban.

Adott egy Budapestre került vidéki leányzó, Eliza, aki egy véletlen találkozásnak köszönhetően megismerkedik gróf Madarassy Andrással, aki bizonyos érzéseket ébreszt a lányban, amit ő maga sem tud hova tenni. Úgy hozza a sors, hogy Eliza egy nem éppen feddhetetlen lokál, a Kék Macska konyháján talál munkát. A lokált Somossy Károly irányítja ,vaskézzel és akarattal, legyen szó a konyháról, vagy az úrak által látogatott titokzatos barlangról. Szép lassan megismerjük a lokál házanépét, kivel szimpatizálunk, kivel nem annyira, de talán elmondhatom, hogy nagyon nehéz lett volna közömbösnek maradni a karakterekkel szemben. 

A nagy kérdés viszont folyamatosan nyitottan tátong előttünk: Eliza élete hogyan alakul a sötét alvilág és a fényűző Budapesti csillogás határán egyensúlyozva? 

Borbás Edina egy remek századfordulós Budapestetet rajzolt meg, néha szinte festményként jelentek meg a jelenetek, nagyon szerettem elmerülni a lokálok világában éppen úgy, mint a főuri mindennapokban. 

Eliza remekül kalauzolt minket a városban uralkodó két végletet képviselő karakterek és díszletek között. Minden egyes szereplő a helyén volt, megfelelően megjelent a jellemvonásuk, fejlődtek és éltek. Pont olyanok volta, mint amilyeneknek elképzeltem a kor emberét, további plusz pont, hogy nagyon szemléletesen jelent meg a ranggal járó kiváltság is. 

A regény középpontjába állított erkölcs köré egy kiválóan felépített sötétebb világot ismerhettünk meg.  Eliza, akárcsak Böszörményi Gyula Millije remekül belesimult a szerepébe és a korszakba.

Nagyon szerettem a hangulatos leírásokat, a néha elemi erővel lecsapó kegyetlenséget és a korszakra jellemző kettősséget, ami mindvégig hangsúlyos volt az olvasás során.

Folyamatosan izgultam Elizáért, meg a többi szereplőért, nagyon vártam, hogy miként alakul a sorsuk. Egy olyan furdulat került a regény végére, amit bevallom, sejtettem előre. Az, hogy én magam is hasonló csavarral zártam volna a történetet nem csorbította az érdeklődésemet és magát az élményt, amit a regény adott. 

Nagyon tudtam értékelni, hogy valós alapokon nyugodott az írás, tehát történelmileg teljesen rendben volt Borbás Edina regénye. Éreztem, hogy alapos kutatómunka előzte meg a mű megírását, számomra ez mindig kellemes élmény.

Ezek után muszáj lesz elolvasnom az írónő másik nagyon ígéretes regényét, A szerájt is. Alig várom, hogy ismét fejest ugorjak egy remek történetbe, és egy remek időutazáson vegyek részt. Remélem ebbe a történetbe is érkezik némi csavar és legalább ennyire életszerű karakterek fognak elvarázsolni.

A regényt nem kizárólag a romantika kedvelőinek ajánlom, mert sokkal többet tudott nyújtani, mind történelmileg, mind a karakterábrázolás és a leírások szempontjából.

Az írónőről:

Borbás Edina
Borbás Edina 2018-ban
Született	Borbás Edina 1980. február 27. (40 éves) Hódmezővásárhely
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Nagy Richárd
Gyermekei	két gyermek: Nagy Georgina Nagy Viktória
Szülei	Borbás Lajos, Kenéz Irma
Foglalkozása	író
Iskolái	Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskola és Gimnázium Szegedi Tudomány Egyetem

Dorothy Eden: Az amerikai örökösnő

Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1915 ​tavasza. A dúsgazdag Clemency Jervis hajóra száll New Yorkban, hogy a Lusitania fedélzetén átszelje az óceánt. Alig várja, hogy megérkezzen angol vőlegényéhez, Lord Hugo Hazzardhoz. De az ír partoktól néhány mérföldre a németek megtorpedózzák a luxus óceánjárót. A kevés túlélők egyike Hetty Brown, Clemency szobalánya. Rejtélyes módon kiskorától nagyon hasonlít a munkaadójára, és így történhet, hogy a katasztrófa éjszakáján a mentőegységek összetévesztik vele. Ekkor Hetty merész elhatározásra jut: elkezdi élni Clemency életét, és hozzámegy a lordhoz. Ám az angol kastélyban nem csak Hetty rejteget titkokat. Másoknak is bőven van takargatnivalója. A szobalányból lett örökösnő egyre biztosabb benne, hogy az életére törnek, csak még azt nem tudja, ki és miért. 

Az izgalmas fordulatokban gazdag, romantikus regények királynője Dorothy Eden, akinek regényeit a világ legtöbb nyelvére lefordították. Ez az első magyarul megjelenő könyve. 

„Ha Dorothy Eden írná a vetőmagok használati utasítását, azokat is elkapkodnák az olvasók.” – The New York Times

Véleményem

Szeretem a rejtélyekkel övezett, régimódi regényeket. Ahogy haladtam a regény olvasásával egyre inkább azt kezdtem érezni, hogy az író olvasta a Manderley-ház asszony című klasszikust. Nevezhetjük klasszikusnak, mert a műfaj úttörője, és akárcsak a jelen regény írójának is kiváló alapot teremtett. Természetesen a regény sok önálló gondolatot is tartalmaz, a korrajz is tetszett, a háború fellege pedig érdekes hátteret biztosított. Alapvetően azt vártam a regénytől, amit kaptam. A karakterek viszont számomra élettelenek, inkább bábok voltak, de alapvetően mégis jól belesimultak a történetbe. Emellett néhol azt éreztem, hogy az író kicsit túlírta, jobban örültem volna annak, ha inkább az egyes szálakat szőtte/bonyolította volna tovább, izgalmasabbá téve a cselekményt. Összességében egy havas, hideg téli napon kellemes kikapcsolódást nyújtott a regény.

Izolde Johannsen: A furfangos fivérek - Egy zseniális történelmi regény

1942. február. 

A Prinz Eugen a Rajna hadművelet egyedüli túlélőjeként végül épségben befutott Brestbe. A testvérhajók, a Scharnhorst és a Gneisenau már egy ideje az elfoglalt franciaországi kikötő viszonylagos védelmét élvezték. A hajókat megjavították, feltöltötték. Azonban Hitler parancsa véget vetett a látszólagos nyugalomnak.

A berlini Főparancsnokság elrendelte a három nagy hajó hazatérését. A parancs értelmében a La Manche csatornát jelölték ki a kockázatos és vakmerő hazaút helyszínéül. A hadművelet, az Alvilág háromfejű kutyája után, a Cerberus fedőnevet kapta…

Véleményem: 

2018.07.13. , pénteken jelent meg Izolde Johannsen legújabb regénye, A furfangos fivérek, amely a Birodalom tengeri bástyái sorozat 4. része. A sorozat a 2. világháborút helyezi a középpontba, ráadásul minden alkalommal valamilyen érdekes nézőpontból, eddig kevésbé ismert aspektusból. A regény egy lenyűgöző, részletes és olvasmányos összefoglaló nagyregénye a Scharnhorst és a Gneisenau csatacirkálók történetének és Erich Bey életrajzának.

Személy szerint engem mindig lenyűgöznek a történelmi háttérre rendelkező regények, a 2. világháború pedig kimondottan közel áll a szívemhez. Nagyon tetszik, hogy Izolde rengeteg izgalmas részletet, egy egész történelmi tanulmányt és haditechnikai tudást nyújt át nekünk, olvasóknak. Számomra továbbra is lenyűgöző, hogy egy női író tollából kerül ki egy ilyen fergeteges regényfolyam, amely mindig tud valami újat, valami izgalmasat mutatni. A regények olvasása során folyamatosan úgy érezhetjük, hogy mi is részeseivé válunk a csatáknak, a karakterek vívódásainak, örömeinek és bánatainak. Az írónő figyelmét egyetlen apró pici részlet sem kerüli el, ennek köszönhető, hogy minden alkalommal érezzük a rengeteg kutatómunka eredményét és azt a precizitást, amely az írónő munkásságát az elejétől kezdve övezi, melynek vonatkozásában abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az elejétől kezdve végigkövethettem és megismerhettem. 

Gneisenau

Az olvasással nem haladtam olyan gyorsan, mint ahogy gondoltam, mert muszáj volt teljesen elveszni a történetben, amit csak oly módon tudtam megtenni, hogy az olvasások előtt teljesen ráhangolódtam a történetre, a korra és a karakterekre. Azonban bátran állíthatom, hogy megérte a rászánt idő, mert egy zseniális regényt olvashattam, ami lekötötte a figyelmemet az elejétől a végéig és rengeteg olyan tudással gazdagodtam a témában, amelyek eddig nem voltak a birtokomban, hiszen az iskolai történelemórák soha nem mennek bele ilyen mélységekbe, illetve személy szerint még filmen sem láttam ilyen ismeretanyagot, hiszen ott kizárólag, vagy döntő hányadban a látványra szokták helyezni a hangsúlyt. 

Üdítően hat továbbra is az írói stílus, amiben nem tudok hibát találni, egyszerűen szeretem olvasni Izolde írásait, kellemes felüdülés. 

A történet szerint 1942-ben járunk a Scharnhorst és a Gneisenau csatacirkálók parancsnokait és legénységét, valamint a cirkálók addigi történetét ismerhetjük meg. Visszaemlékezés formájában elevenednek meg a cirkálók addigi dicső tettei és háborús szerepük. Azonban ebben az évben kezdett bebizonyosodni hogy Németország nem volt megfelelően felkészülve a tengeri hadviselésre és még nem rendelkezett megfelelő számú felszíni hajóegységgel ahhoz, hogy az ellenséges flották felett megszerezhesse a végső győzelmet. A hadihajók dicsőségének és vergődésének bemutatása egészen más színben tűnik fel a német hadi tengerészek szemszögéből. Maga a történet Németország kronológiai szemszögéből mutatja be és foglalja magába a kezdetekben dicső, később hanyatló majd vereséget szenvedő mivoltát. Egészen a hajók építésétől, felszerelésétől a végső csatáig. A történet, mivel történelmi regényről van szó előre eldöntetett, azonban mindenképpen dicséretre méltó annak levezetése és előadásmódja.

"- A Honi Flotta, ereje végső megfeszítésével próbál úrrá lenni a nyomáson. Az, hogy a kikötőnket ennyire támadták, azt jelenti számomra, hogy a hajóink elpusztítása élet vagy halál fölött dönt majd. Nem hagyhatják, hogy elmeneküljünk.- Ők azon tanakodnak, hogyan pusztítsanak el minket. A Führer pedig azon dolgozik, hogyan vigyen haza mindannyiunkat  felelte végül a tüzérfőnök. Dominik keserűen bólintott. "

Erich Bey ellentengernagy, hajórajparancsnok

A karakterek szépen kidolgozottak és folyamatosan fejlődnek. Minden karakter a maga kis történetével lép be a folyamatba. Érzékelhetők a kor sajátos gondolkodásmódjára jellemző tulajdonságok, melyek nagyot lendítenek a történet valós leírására való törekvésen. A kiemelkedő és folyton szem elé kerülő szereplők képesek a legmeglepőbb módon hirtelen belépni, majd ugyanazzal a mozzanattal kilépni az eseményekből, mindezt úgy téve, hogy ezen cselekedeteik nélkül az egész értelmét vesztené. Minden karakternek megvan a maga fontos szerepe. A korra jellemző viselkedés és elvárások, beleértve a katonai viselkedés írott szabályait is szépen megjelennek az egész történet alatt.

A regény atmoszférája sugározza a katonák érzéseit, a mindennapi teendők bemutatásával pedig a korszakra jellemző feszült, de izgalmas időszakot adja át. Érződik a kezdetekben jelenlévő bizalom és hit, majd felváltja a csüggedés és kétely, legvégül a belenyugvás az elkerülhetetlenbe. 

A haditechnikai részek véleményem szerint precízen kidolgozottak és a történelmi feljegyzéseken alapulnak, tehát teljesen korhűek. A hajók felszereltsége és különböző átalakításaik mindvégig végigkövetik a hajók valós életútját, sérüléseit és változtatásait. Bár egy külső szemlélődő részére nehezebben elképzelhető egy távolságmérő berendezés vagy egy nehéztüzérségi üteg amint éppen tüzet nyit és a másodlagos tüzérség is okozhat némi gondolkodást de összességében a kor haditechnikái teljesen hitelesen jelennek meg és mindvégig szerves részét képezik a történetnek.

Összességében

Egy szenvedélyes, kidolgozott és kiváló történelmi háttérrel rendelkező regény. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, azt hogy mennyire érezni lehet az olvasás során a regénybe fektetett munkát és törődést. Az regény attól válik igazán élvezetessé, hogy minden egyes kis mozaikdarab a helyén van,  a történet pedig továbbra is filmszerűen pereg a szemünk előtt.  

Bátran ajánlom olvasásra nem csak a téma kedvelőinek, hanem mindenkinek, aki szeretne picit elmerülni egy izgalmas történelmi korban, ahol a szereplők élnek, az atmoszféra mesteri . Zseniális időutazás, vissza egészen 1942-be, amikor fekete fellegek lebegtek a világ felett. 

Az íróról:

A regényt bármilyen meglepő is, egy hölgy írta, név szerint Dénesi Ildikó, aki Izolde Johannsen írói álnéven írja történelmi regényeit. Számomra lenyűgöző, hogy egy női író a történelem egy igen erős korszakáról ennyire alapos, felkészült és minden részletre kiterjedő írásokat tud az olvasók elé tárni. 

Dénesi Ildikó

2003-ban indult a Konkrét Könyvek Kiadó Országos Regényíró pályázatán, ahol ifjúsági regény kategóriában II. helyezést ért el és kiadási jogot kapott, így egy év múlva a Magyar Írók Könyvműhely Kiadó megjelentette regényét A tolvajfejedelem címmel.

2006 és 2011 között a Mercator Stúdiónál tevékenykedett, ekkor vette fel választott írói álnevét.

2013-tól az Underground Kiadónál jelenteti meg sorozatait.

2007-től a TIT Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület (TITHMHE) tagja, 

2015-től a Történelmiregény-írók Társasága (TRT)  tagja.

2015-ben létrehozta a Kriegsmarine-csoportot, melynek tagjai közt számos tanácsadó, történész, tengerészkapitány (köztük egy volt NATO-tiszt), hazai és külföldi hadászati- és modellező szakértők, grafikusok és fordítók segítik munkáját.

Történelmi regényeket íróként részese annak a nemzetközi rehabilitációs munkának, mely a német haditengerészet kötelékében tevékenykedő hajóparancsnokok életrajzának, munkásságának bemutatását tűzte ki célul. 

Forrás: wikipédia

Korábbi értékelésem:

A Birodalom tengeri bástyái 1. - A birodalmi kalóz

Interjúm Izolde Johannsen-nel

A könyvet köszönöm Izolde Johannsen írónőnek! 

A kötet facebook oldala

A téma kedvelőinek továbbá szívből ajánlom a regénysorozat Facebook csoportját, amely a tengerhajózási regénysorozatokkal - kiemelten a II. világháborús német haditengerészet nagy felszíni hadihajóinak története és parancsnokainak életrajzaival - foglalkozik.Ezen túlmenően, hírek a készülő kéziratokról, új megjelenésről,további tervekről.

Kiadó: Underground

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 458

ISBN: 9786150023762