Fülszöveg: Egy lány, aki az útját keresi.
Egy táltos apa, aki fizikusnak állt.
Egy fenyves, ami ezer titkot őriz.
A huszonhat éves Noémi elégedetlen budapesti életével. Adrienn-nel, bohém festő barátnőjével egy öreg lakótelepen él, könyvelőként dolgozik, a barátja egy multi szorgos hangyája. Kívülről idillinek tűnik, Noémi egy nap mégis úgy dönt, rövid időre hátat fordít, és hazalátogat.
Szeleskőn nemcsak édesanyja fogadja szeretettel, hanem az egész falu. És valami rejtelmes is várja… Ahogy egyre többet beszélgetnek a fiatal agrármérnökkel, Istvánnal, hamar rádöbbennek: éjszakáról éjszakára ugyanazok a múltbéli események jelennek meg álmaikban.
Az álmok a szeleskői alagúthoz vezetik őket. Noémi fizikus édesapja itt vesztette életét, miközben méréseket végzett a fenyves legmélyén.
De vajon mit talált az édesapja?
Ki az a titokzatos, fekete ruhás nő az álmokból?
És… kié volt a smaragdköves gyűrű?
A regény egyszerre misztikus, andalító és elgondolkodtató, bevallom szeretem az ilyen összetett tematikát. A központi karakter Noémi, akinek érdekes gondolatai hálójában bolyongunk az olvasás során, ahol a valóság és az emlékezés határán összemosódnak az álmai. Egy meglepő közös álom révén kapcsolódik be a szeleskői kalandba István, aki szintén valamilyen módon részese a kibontakozó rejtélynek.
Az alagút egy utazás, rejtélyes olvasmány, ezért és a kis magyar falu miatt számomra szeretem olvasmány lett, közel került hozzám Noémi karaktere. Úgy gondolom, hogy az írónő szép lassan építi fel a történetet, nem siet azzal, hogy mindent azonnal elmagyarázzon inkább csak sejtet és szépen engedi, hogy mi, olvasók magunk rakjuk össze az eseményeket.
A történet hangulata egyedi, néhol szomorkás, néhol az elhagyatottság érzetét kelti, de ugyanakkor pulzál is, ami számomra érdekes kettősség volt. A felbukkanó félelem pedig megadja a történet lényegét. Olyan könyv, ahol legalább annyira fontos az, ami nincs leírva, mint az, amit megmutat. Ahogy írtam is, ez a regény egy utazás, útkeresés, kapocs a múlt és a jelen között, amit összeköt a rejtély.
A karakterek számomra érdekesek voltak, tetszett az, ahogy gondolkodtak, a párbeszédek jól felépítettek voltak. Összességében nagyon kellemes volt olvasni ezt a spirituális elemekkel átszőtt thrillert.
Külön élményt jelentett, hogy a könyvhöz tartozó box apró meglepetéseket rejtett, amelyeket az olvasás során a megadott instrukciók alapján bontogathattam. Ezek a kis tárgyak finoman hozzátesznek az olvasási élmény megéléséhez és személyesebbé teszik az azt. A meglepetéseket nem mutatom meg, de volt köztük, illatos és ízes, szép és szerencsét hozó is. Imádtam bontogatni, kész csoda, hogy kibírtam az adott fejezetekig, de megérte várni.
Ha Te is szeretnél egy kiváló, a magyar vidéket megjelenítő lélektani regényt olvasni, akkor érdemes beszerezni Takács Éva regényét.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése