Richard Osman: Gyilkosokra utazunk

Wheeleréknél a gyilkossági ügyek megoldása egyszerű családi vállalkozás.

Steve Wheeler ráérzett a nyugdíjas élet ízére. Időnként ugyan még mindig kinyomoz ezt-azt, de már ragaszkodik ahhoz, amit megszokott: a kocsmakvízekhez, a kedvenc padjához vagy a macskájához, aki otthon várja. Túl van élete kalandos szakaszán. Az adrenalint újabban csak menye, Amy munkája biztosítja számára.

Amy Wheeler ugyanis úgy gondolja, az adrenalin jót tesz a léleknek. Ha az ember személyi testőrként dolgozik, minden egyes nap újabb veszélyek lehetőségét hordozza. Amy pedig éppen egy világtól elzárt szigeten gondoskodik a hírhedt regényíró, Rosie D’Antonio védelméről, amíg egy holttest és egy nagy táska pénz fel nem dúlja paradicsomuk nyugalmát…

Izgalmas hajsza veszi kezdetét a világ körül. Vajon Amy és Steve képes lesz lekörözni a gyilkost? 

Érezhetően közelegnek az ünnepek, hiszen jobbnál jobb friss megjelenések árasztják el a könyvpiacot. Szinte tapintható, hogy a piacnak ez a szegmense is teljes ünnepi lázban ég. Persze nincs is jobb érzés egy könyvmoly számára, mint egy remek könyvet találni a fa alatt. 

Kettő oka is volt, hogy nagyon kíváncsi voltam erre a történetre: először is, hogy Osman a Csütörtöki nyomozóklubbal és annak kis csapatával belopta magát a szívembe, ezért mindenképpen szerettem volna újra olvasni az írótól, a másik ok pedig, hogy kíváncsi voltam arra, hogy a sorozattal aratott sikere után képes-e egy zseniális váltással megújulni, folytatni a sikerszériáját. 

Tetszik, hogy az író ismét sorozatban gondolkodott és rögtön hozott is egy mozgalmas nyitó részt. A Csütörtöki nyomozóklub nyugodt, logikusan felépített, szinte módszeres történetvezetése után itt bizony figyelnie kell az olvasónak, mivel a gépek és a bérgyilkosok egyaránt repkednek. Érezhetnénk úgy is, hogy csapong néha az írói gondolatfolyam, de a stílus továbbra is remek és a humor sincsen indokolatlanul eltúlozva, így ez nem volt zavaró. 

A történet szerint Steve nyugdíjas rendőr, menye, Amy pedig testőrként dolgozik. Amy-t egújabb megbízása Rosie D’Antonio-hoz, a híres íróhoz köti, aki bizony már nyugdíjas korú, de tele van élettel, de egy orosz oligracha életveszélyesen megfenyegetett. Amennyiben ez nem lenne elég, hát hullani kezdenek az influenszerek, mint a legyek, Amy-t pedig valamilyen kapcsolat fűzi hozzájuk. Amy és Steve Rosie segítségével rávetődnek a fenyegető „árnyékra”, hogy megállítsák, mielőtt még maguk is áldozattá válnának. Megindul hát az őrült hajsza a Föld körül.

Igazán rokonszenve kis társaság Am, Steve és Rosie. Mindannyian éles szemmel vizsgálják a környezetüket és a reakcióik is helytállók, kedveltem őket, de, bevallom a nyomozóklub karakterei magasra tették a lécet, amit nem is csoda, hogy nehéz megugrani.

Szerencsére ismét sikerült valószerűtlen szereplők összepárosításából egy ütős kis csapatot megalkotni, én nagyon várom a folytatást.

Összességében élveztem a nyomozást, a humort és az írói stílust, karácsonyi ajándéknak ajánlom a regényt.  

A kötetet köszönöm az Agave Kiadónak!

Ethel Lina White: Forog a kerék

 

Iris Carr nyaralása Európa egy távoli szegletének hegyvidékén véget ért, és mivel a barátai két nappal korábban elutaztak, egyedül kell hazavonatoznia. Az állomáson azonban napszúrást kap és elájul, de szerencséjére az utolsó pillanatban még eléri a Triesztbe tartó gyorsvonatot. A kupéban összebarátkozik Miss Froyjal, egy kedves angol nevelőnővel. Ám amikor Iris a gyógyító alvásából magához tér, sehol sem találja Miss Froyt. Ráadásul a többi utas tagadja, hogy az angol kisasszony valaha is létezett volna, és ahogy a vonat átszáguld Európán, Iris egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed egy különös és veszélyes összeesküvésbe…

Az először 1936-ban megjelent izgalmas krimiből két évvel később Alfred Hitchcock készített remek filmet, Londoni randevú címmel.

A General Press Kiadó ezúttal egy klasszikus krimivel örvendeztette meg a krimi műfaj rajongóit.

A történet egy zárt vonaton játszódik, ahol Iris Carr, megismerkedik egy angol nevelőnővel, akinek hirtelen nyoma vész. Iris annak ellenére, hogy némiképpen deliriumos állapotban van nem akar belenyugodni újdonsült ismerőse váratlan és furcsa elvesztésébe. Így a környezetében lévő átagosnak tűnő utasoktól kér segítséget, de végül ő maga sem tudja, hogy kiben bízhat meg, sőt az is lehet, hogy az összesküvéssel csak a saját agya csalja meg. A vonat pedig robog a kietlen tájakon.

Egy zseniális, szórakoztató klasszikus krimit olvashattam. A szereplők érdekesek, a történetben pedig az izgalmas krimik összes összetevőjét felvonultatja az írónő.

Több elméletet is felállítottam az olvasás során, de valójában egy még érdekesebb lezárást kaptam, mint amire számítottam.

Összességében teljesen elégedett vagyok a történettel és nem marad más hátra, mint megnézni a regényből készült filmet, amit Alfred Hitchcock készített, Londoni randevú címmel.

Én e-book formátumban olvastam a könyvet, de úgy gondolom, hogy ennek a történetnek hamarosan könyv formában is méltó helye lesz a polcomon.

Akár karácsonyi ajándéknak is ajánlom.

Dann McDorman: Egy gyilkosság megírásának krónikája

 Fülszöveg: Aki ezt a műfajt tisztességesen műveli, annak követnie kell a szabályokat, hogy az igazságot mindenki számára elérhetővé tegye – akármilyen ügyesen álcázza is hazugság.

Július negyediki hétvége a tiszteletreméltó West Heart vadászklubban. Az első esti koktélozásra még csak néhány vendég jelenik meg: a klub elnöke, a pénztáros a terhes feleségével, a kotnyeles iskolásfiú, a gyászoló apa, a szófukar gondnok, a leendő klubtag, a magánnyomozó…

És lesz majd egy holttest.

Meg egy megoldásra váró csavaros rejtély.

Minden más a szereplőkön múlik.

És, mint meglátod, rád is szerep vár ebben a nyomozásban…

Az Egy gyilkosság megírásának krónikája elképesztően eredeti és fantáziadús detektívregény, amely tiszteletadás a műfaj klasszikusai előtt, valamint ördögien ravasz kirakós, amelyhez hasonlót még sosem olvashattál.

Az Agave Kiadó gyakran meg tud lepni, leginkább azzal, hogy olyan kötetek kiadását is bevállalják, amelyek várhatóan megosztók lesznek, esetleg valamilyen szempontból újszerűek a piacon. Ez a regény pont egy jó példa erre, mert egyedi, merész, hivalkodó és egyúttal izgalmas játszma is.

Ez tehát Dann McDorman bemutatkozó regénye. Őszintén bevallom, nem tudtam, hogy pontosan mire számíthatok, egy Agatha Christie utánzatra vagy éppen valami modernebb – hogy kis hazánknál maradjunk – Lőrincz László krimire. Meglepő, de pont nem hasonlított egyikre sem, valami teljesen eltérő, megfoghatatlan és bonyolult történetet kaptam, amit így visszagondolva, a meghökkentősége mellett élveztem olvasni. Annak ellenére, hogy maga a krimi szál nem hasonlítható a nagy elődökhöz, mégis a kötetben sokszor előkerül a nevük, ezáltal a krimi műfajának csínja-bínja, sok apró fortély, amit az író a saját történetszála mellett próbál átadni az olvasónak.

Számomra ez a része nem volt annyira izgalmas, krimiken nőttem fel, olvasó létem döntő többségét ez a zsáner jelentette, így ismertem a trükköket. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy az átlag olvasónak, aki kizárólag a műfaj iránti élvezet miatt olvas krimit fog tudni újdonsággal szolgálni, mintegy beépített műfaji kitekintő. Számomra a regény legfőbb érdekessége a narratívában és a karakterábrázolásában rejlett.

Mit kaptam a regénytől?

-        újfajta nézőpontot, lényegében kicsit talán interaktív élményt, kísérletet a műfajon belül; - jegyzem meg a kísérlet alanya maga az olvasó-.

-        bonyolult kapcsolati hálót, amit a szereplők megformálása elmélyített és egyben összekuszált;

-        betekintést a krimi zsánerének kulisszatitkaiba;

-        pszichés ráhatásokat, értem ezalatt azt, ahogy az író próbált befolyásolni az olvasás során (bevallom nem volt könnyű dolga);

-        erős impulzusokat, többféle nézőpontot,

-        egy 4 csillagos nyomozást;

-        rejtvényt, amit eldobált mozaikokból lehet kirakni, az író közben folyamatosan elterelte a figyelmemet egy-egy be-és kiszólásával;

-        idegesítő és egyben érdekes karakterábrázolás, egyedi narratívával;

-        a káosz és a rend egyidejű jelenlétét;

-        széles érzelmi skála megjelenítését;

-        műfaji ismereteket, áttekintőt.

Az író felkerült a radaromra és kíváncsian várom a következő dobását. Véleményem szerint lesz olyan olvasó, aki elmerül majd a történetben és rácsodálkozik a krimi mibenlétére, lesz, akit kimozdít a komfortzónájából és egy újfajta látásmódot mutat neki, ami a zsáneren keresztül elérhető és lehet, hogy lesz olyan közönség is, aki bosszankodni fog vagy éppen nehezen találja meg ennek az elbeszélésnek a lényegét. Összességében megosztó lesz.

Egy a lényeg, mindenkit arra biztatok, hogy tegyen egy próbát McDorman újszerű krimijével és döntse el maga, hogy szereti-e vagy sem ezt a játékos írást.

Egy tiszta játszma az író és az olvasó között! Olvasásra ajánlom!

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak! 

L.M. Chilton: Jobbra húzva

Fülszöveg: Fordulatos, ​gyors tempójú és fergetegesen sötét humorú modern krimi, mely az online ismerkedés félelmetes és rejtélyes világában játszódik.

Gwen Turner úgy elszúrta az életét, hogy nehéz rá szavakat találni. Szakított élete férfijával, ráadásul olyan mondvacsinált okokra hivatkozva, melyekkel utólag szégyell szembenézni. Otthagyta jövedelmező állását, hogy nyisson egy kávézót, ami csak nyeli a pénzt. És mindennek a tetejébe a legjobb barátnője épp házasodni készül, végleg magára hagyva őt a szinglik világában.

Az olcsó borokkal és még olcsóbb valóságshow-k nézésével töltött esték egyikén Gwen úgy dönt, hogy kipróbál egy randiapplikációt. A városban azonban kevés már a házasságra alkalmas férfi, így egyik pocsék randi követi másikat. Aztán, amikor már a vezető hírekben is beszámolnak az utóbbi időkben váratlanul megnövekedett gyilkosságokról, Gwen szörnyű felfedezést tesz: az áldozatok rendre azon férfiak közül kerülnek ki, akikkel nemrég randizott.

A rendőrség szemében ő lesz a fő gyanúsított, így nem marad más választása, mint hogy felkeresse volt randipartnereit (azokat is, akik csúnyán lekoptatták), és leleplezze a gyilkost, mielőtt késő lenne.

 Egy izgalmas, roppant szellemes és romantikus debütáló regény L.M. Chilton-tól. Számomra az idei nyár első emlékezetes olvasmánya lett. A zsáner megfoghatatlan, de ez adja az egyik érdekességét a történetnek.

Az író – igen, nem női szerző írta! – meglepően jó beleélőképességgel rendelkezik, hiszen egy női karaktert állított a történet középpontjába, így Gwen szemszögéből követhetjük végig ezt a kicsit abszurd, társkereséssel egybekötött nyomozást. Nem kíméli a nevető izmainkat az író, de közben kicsit borzonghatunk is, mindezt pont megfelelő arányban adagolva.

A cselekmény központi eleme az online randizás, amikor könnyedén mondhatsz igent vagy nemet egy-egy, a közeledben, szintén az applikációra csatlakozó jelöltre. Vajon mi történik akkor, ha a randipartnered gyilkosság áldozata lesz, miközben éppen nem vagy top formában, ami persze csak a kezdet? A szálak Gwen körül piszkosul összegabalyodnak, ahonnan nehéz lesz kidumálnia magát, még akkor is, ha kicsit angolos humorral megáldott, leleményes és bátor a hölgyemény.

Egyszerűen az elejétől a végéig lekötött ez a történet, imádtam a karaktereket, egyszerűen mindenki szimpatikus, de ugyanakkor gyanús is volt. Ez a kettősség pedig igazán jót tett a történetnek, egészen sokáig nem is tudtam ki lesz gyilkos, mindig elbizonytalanodtam, tévútra kerültem. A vége felé azonban a több felállított teóriám közül az első beigazolódott, nem hiába szocializálódtam Agatha Christie krimijein.

Igazán 21. századi életérzés és történetszövés jellemzi a regényt, ami szerintem olyan zseniálisan ötvözi a zsánereket, hogy a romantika, a nyomozás és a humor kedvelői egyaránt jól fognak szórakozni az olvasás során.

Nagyon jó szívvel ajánlom a könyvet idén nyárra.  A borító pedig szintén igazán fotógén, így arra buzdítalak Titeket, hogy osszátok meg Ti is az olvasásról készült képeiteket és ajánlóitokat. 

A könyvet köszönöm szépen Agave Kiadó!

Colleen Cambridge: Gyilkosság Mallowan Hallban (Phyllida Bright 1. )

Fülszöveg: A ​festői szépségű angliai Devonban található Mallowan Hall egyike az angol vidéket pettyező udvarházaknak. Ám ez a rezidencia más, mint a többi, mivel falai között él a neves régész, Max Mallowan – és még nevesebb felesége, Agatha Christie.

Házvezetőnőként Phyllida Bright felel az udvarház lakóinak kényelméért, és azért, hogy a krimi nagyasszonya zavartalan körülmények között írhassa meg legújabb bűnügyi történetét. Phyllida maga is lelkes krimiolvasó, Hercule Poirot hűséges rajongója. Hiába találkozott azonban papíron számtalan agyafúrt gyilkossággal, és hiába vesézte ki a legkülönbözőbb gyilkossági módokat munkaadójával, a könyvtárszobába padlóján heverő, nagyon is valódi holttest így is váratlanul éri.
Phyllidának így nemcsak a hétvégi partira érkezett vendégsereggel kell megküzdenie, hanem a szenzációs haláleset nyomán a vidéket ellepő újságírókkal, no meg a gyilkossal, aki nemsokára újra lecsap. A józan és gyakorlatias házvezetőnő azonban nem futamodik meg a kihívások elől. Úgy dönt, irodalmi hőse, monsieur Poirot példáját követve a gyilkos nyomába ered. Már csak egy dologra kell figyelnie: azelőtt fejtse meg a bűntényeket, mielőtt külön bejáratú krimije a halálával váratlan véget érne…
Colleen Cambridge szellemes, elbűvölő történelmi krimije tökéletes olvasmány Agatha Christie és a Downton Abbey rajongóinak – illetve mindenkinek, aki egy régi vágású bűnügyi történetre vágyik.

 Az 1930-as években járunk, Agatha Christie és akkori férje Max Mallowan vidéki otthonában. A főszereplő ezúttal Phyllida Bright a család nyugodt, karakán és eszes házvezetőnője, aki nem éppen a tipikus házvezetőnők megtestesítője, bár kétségkívül magán hordozza minden pozitív tulajdonságukat. A haja lángol, amit Mr Dobble, a komornyik a regény során többször is sérelmez, és természetesen picit talán irigyli is a házvezetőnő furfangos észjárását és talpraesettségét. Remek párost alkotnak ők ketten, ami a háztartás vezetését illeti.

Phyllida éppen a házban zajló vendégségre összpontosít, amikor megtalálja az előző este érkezett váratlan vendégük holttestét a könyvtárban. Talán mondhatnánk, hogy tipikus Christie féle fordulat, de valójában nem, mert teljesen más mederben zajlik a nyomozás, mint azt elsőre gondolnánk.

Phyllida tehát nyomozásba kezd, amihez kellő inspirációt merít barátnője és egyben főnöke híres detektívjének karakteréből, aki nem más, mint Hercule Poirot. Igazán mulatságos volt ez a szituáció, tudva, hogy Agatha is ott van a háttérben, akivel azért itt-ott megvitatta a nyomozás részleteit.

Számomra egyetlen pici csalódás az volt, hogy a híres írónő nem került a cselekmények középpontjában, hanem mindvégig megmaradt tipikus mellékszereplőnek. Phyllida-val ápolt barátsága pedig számomra üde színfoltot jelentett a történetben.

Phyllida amellett, hogy ügyesen viszi a háztartást, közben furfangosan nyomoz a tettes után is, de egyértelműen titkokat is rejteget, ami a korát és a nyomozáshoz szükséges készségekkel kapcsolatos előéletét illeti. Egy újabb gyilkosság pedig tovább inspirálja, hogy még furfangosabb módszerekhez folyamodjon a nyomozás során, amihez nem várt segítséget is kap, feltűnik a színen egy mogorva sofőr és egy sármos orvos.

Összességében nagyon szerettem azt, ahogy bemutatásra került a vidéki háztartás és annak alkalmazottai és az a hierarchia, amiben élték a mindennapjaikat.

A nyomozás nem hasonlítható egy Christie regényhez, de mindenképpen izgalmas és nehezen kibogozható. Ez utóbbi talán annak köszönhető, hogy az írónő viszonylag későn kezdi csepegtetni a releváns információkat.

Tetszett a könnyed írásmód és a korszakra jellemző atmoszféra megteremtése. A karakterek sokrétűek, kidolgozottak és karizmatikusak voltak.

Aki egy szórakoztató, könnyed, okos, az 1930-as évekbe játszódó könyvet keres az nem fog csalódni.

Ami pedig a legjobb, hogy annyi, de annyi potenciál és elvarratlan szál maradt ebben a történetben, hogy izgatottan várom a folytatást.Az 1930-as években járunk, Agatha Christie és akkori férje Max Mallowan vidéki otthonában. A főszereplő ezúttal Phyllida Bright a család nyugodt, karakán és eszes házvezetőnője, aki nem éppen a tipikus házvezetőnők megtestesítője, bár kétségkívül magán hordozza minden pozitív tulajdonságukat. A haja lángol, amit Mr Dobble, a komornyik a regény során többször is sérelmez, és természetesen picit talán irigyli is a házvezetőnő furfangos észjárását és talpraesettségét. Remek párost alkotnak ők ketten, ami a háztartás vezetését illeti.

Phyllida éppen a házban zajló vendégségre összpontosít, amikor megtalálja az előző este érkezett váratlan vendégük holttestét a könyvtárban. Talán mondhatnánk, hogy tipikus Christie féle fordulat, de valójában nem, mert teljesen más mederben zajlik a nyomozás, mint azt elsőre gondolnánk.

Phyllida tehát nyomozásba kezd, amihez kellő inspirációt merít barátnője és egyben főnöke híres detektívjének karakteréből, aki nem más, mint Hercule Poirot. Igazán mulatságos volt ez a szituáció, tudva, hogy Agatha is ott van a háttérben, akivel azért itt-ott megvitatta a nyomozás részleteit.

Számomra egyetlen pici csalódás az volt, hogy a híres írónő nem került a cselekmények középpontjában, hanem mindvégig megmaradt tipikus mellékszereplőnek. Phyllida-val ápolt barátsága pedig számomra üde színfoltot jelentett a történetben.

Phyllida amellett, hogy ügyesen viszi a háztartást, közben furfangosan nyomoz a tettes után is, de egyértelműen titkokat is rejteget, ami a korát és a nyomozáshoz szükséges készségekkel kapcsolatos előéletét illeti. Egy újabb gyilkosság pedig tovább inspirálja, hogy még furfangosabb módszerekhez folyamodjon a nyomozás során, amihez nem várt segítséget is kap, feltűnik a színen egy mogorva sofőr és egy sármos orvos.

Összességében nagyon szerettem azt, ahogy bemutatásra került a vidéki háztartás és annak alkalmazottai és az a hierarchia, amiben élték a mindennapjaikat.

A nyomozás nem hasonlítható egy Christie regényhez, de mindenképpen izgalmas és nehezen kibogozható. Ez utóbbi talán annak köszönhető, hogy az írónő viszonylag későn kezdi csepegtetni a releváns információkat.

Tetszett a könnyed írásmód és a korszakra jellemző atmoszféra megteremtése, egy kellemes cozy mystery. A karakterek sokrétűek, kidolgozottak és karizmatikusak voltak.

Aki egy szórakoztató, könnyed, okos, az 1930-as évekbe játszódó könyvet keres az nem fog csalódni.

Ami pedig a legjobb, hogy annyi, de annyi potenciál és elvarratlan szál maradt ebben a történetben, hogy izgatottan várom a folytatást.

Jud Meyrin: A kastély réme - Felföldi rejtélyek 3.

 Fülszöveg: Egy gyönyörű kastély, ami titkokat, szenvedélyt és halált rejt

Francesca Blair krimiíró, akit letaglózott egy személyes tragédia. Képtelen visszatalálni a korábbi életébe, képtelen írni, pedig mindig is így birkózott meg a körülötte történtekkel: belefoglalta egy regénybe.

Amikor a tudomására jut, hogy a gróf halott húgának szellemét látták a közeli Glamisi kastélyban, úgy érzi, ez az a sztori, amivel kilábalhatna az írói válságból. Csak ki kell derítenie, mi lapul a kísértethistória mögött.

Mert kísértetek nincsenek.

Vagy talán mégis?

És vajon igaz, amit az emberek beszélnek, hogy a gróf húgát a saját férje ölte meg?

Francesca Glamisbe megy, ahol azonnal elbűvöli a megrendítő múltú, karizmatikus férfi. De Blake Lorimer tényleg ártatlan, vagy ő a kastély réme?

Szívszorító történet veszteségről, bűnről és a mindent elemésztő szerelemről.

A Felföldi rejtélyek 3.része, A kastély réme ezúttal is borzongató hangulatával, kidolgozott karakterábrázolásával és a megszokott, izgalmas történetvezetésével vett le a lábamról.

A korábban megismertkarakterek – Tristan és Lottie - ezúttal, mint mellékszereplők jelennek meg a történetben, de nincs oka az aggodalomra, mert a helyüket Francesca és Blake foglalják el, akik az újdonság erejével pezsdítően hatottak. Izgalmasnak találtam, hogy ezúttal egy írónő került a középpontba, természetesen, mint amatőrnyomozó és kapott maga mellé egy karizmatikus, de meglepően nyers karaktert, Blake-et. Annak ellenére tökéletesen működött a karakterek között a kémia, hogy a finom és a nyers jellemvonások tapinthatóan erős kontrasztot alkottak.

A kastély kiváló hátteret biztosított a krimi szálnak és némi hátborzongató misztikus hatást is adott a regényhez. Gyilkosságok, családi játszmák és számtalan titok, ráadásul mindez két idősíkon összesimítva, szerintem ez az izgalmas krimik egyik jól beváltreceptje. Számomra az atmoszféra is nagyon fontos, talán fontosabb is, mint a sok csavar, így teljesen elégedett voltam, mert ezúttal az írónő a részletekre is nagyon nagy hangsúlyt fektetett és mégis izgalmas történetet írt.

A regény összetett, a személyes tragédiákon és a romantikán át a bűn és a misztikus vonal is erősenkirajzolódott. Az információk pont annyira vannak apránként adagolva, hogy összezavarják az olvasót és csak a végére sikerüljön a szereplőkkel együtt kibogozni ezt a kusza családi rejtélyt.

Továbbra is nagyon szeretem Jud Meyrin stílusát, a műfajban és magyar viszonylatban azt gondolom, hogy letette a névjegyét és én nagyon várom a következő Felföldi rejtélyeket, de Itáliában is szívesen kalandozom az írónő által megteremtett karakterekkel.

Egy regény, amiben a múlt titkai megrengetik a jelent.

A könyvet köszönöm FairBooks Kiadó !

Patkó Ágnes: Halálos rozé (Szekszárdi vörös 1.)

Fülszöveg: Renáta a nyüzsgő Budapestről egy nyugodtabb élet reményében költözik Szekszárdra. Egy szokatlanul meleg, októberi napon veszi birtokba a buja kertben megbúvó új házát, és lelkesen veti bele magát a lakberendezésbe, a kertészkedésbe, illetve a várossal meg a lakóival való ismerkedésbe.

A rangos Rozémustrán összebarátkozik a legjobb rozénak járó díjat elnyerő borásszal is, ám amikor másnap reggel pincelátogatásra érkezik hozzá, holtan találja a férfit. A rendőrség szerint egyértelműen baleset történt: a borász óvatlan volt, ezért mustgázmérgezést kapott.

Renáta azonban biztos benne, hogy a férfi gyilkosság áldozata lett, ezért maga áll neki kinyomozni, ki lehetett a tettes. 

Kit kínálhatok meg egy kellemes, hűvös rozéval?

Természetesen ezúttal sem alkoholizálásra adtam a fejemet, hanem @patkoagnesiro Halálos rozé című sorozatának, a Szekszárdi vörösnek az első részét olvastam el.

Nézzük is pontokban, hogy miért és kinek ajánlom a regényt:

- Elsősorban Agatha Christie és a cozy mystery műfaján edződött és kedvelő olvasóknak, mert bizony ez a regény a műfajok tökéletes keveréke;

- Másodsorban a gasztronómia, azon belül is a borászati ágazatot kedvelő olvasóknak, laikuskén pár szakszóval én magam is gazdagodtam;

- A helyszínválasztás izgalmas, korábban még nem került krimi középpontjába Szekszárd és környéke (legalábbis nekem első olvasásom a környékről és bizony, nagyon megkedveltem a várost és lakóit);

- Ha szeretitek a kicsit lassabban haladó, de gyanúsítottakkal teli történeteket és a kisvárosi közösségek mindennapjait megelevenítő leírásokat, kitekintéseket;

- Az írónőnek kellemes az elbeszélő stílusa, látszik, hogy törekedett a karakterek konzekvens felépítésére és bemutatására, amennyiben néhány ismétlődő motívumot legközelebb kivált egy-egy pörgősebb résszel én máris az egyik legnagyobb rajongójává fogok válni. Azt hiszem megtaláltam az angol Agatha Raisin magyar változatát, ami azért nem kis dolog.

- Szintén ajánlom azon olvasóknak, akik már unják a gyenge női karaktereket, mert Renáta bizony irányítja az életét és pitbull módjára ragaszkodik a saját csontjához, akarom mondani igazához, ami nekem nagyon szimpatikussá tette a karaktert; Emellett a mellékszereplőkben is van potenciál.

- A téli hideg és a kisváros kellemes, lazulós kikapcsolódást biztosít a téli szünetben, ha hagyjuk, hogy belesüppedjünk a szekszárdi nyomozásba és el tudjuk fogadni, hogy a szereplők nem tocsognak a vérben, hanem egyszerűen haladnak a megoldás irányába;

Végezetül: Hát, kérem szépen! (ejnye, háttal nem kezdünk mondatot, de itt most kiáltott érte az a hát!). A vége, nem árulom el, de már alig várom a második részt, hogy megtudjam, hogy mit láttak a szereplők az utolsó pont után! Tudom, aki kíváncsi, de mikor is lesz folytatás, kedves Ágnes?

Francis Duncan: Gyilkosság karácsonyra

Fülszöveg: A karácsonyfa alatt nemcsak az ajándékok hevernek, hanem maga a Mikulás is – holtan.

Mordecai Tremaine nyugdíjas rendőrnyomozó arra készül, hogy a dúsgazdag arisztokrata, Benedict Grame idilli udvarházának előkelő vendégseregletével töltse a szentestét. Az álmos kisváros és a ház is többarasznyi hó alatt várja a karácsonyt. Amikor a vendégsereg elkölti az ünnepi vacsorát, a csillogó karácsonyfadíszek már a fán lógnak. Éjfélkor azonban a vendégek nem csupán a névre szóló ajándékokat találják a fa alatt – hanem egy holttestet is. Az áldozat pedig igencsak hasonlít a Mikulásra… A gyanú árnyéka immár mindenkire rávetül, és Mordecainak kell megakadályoznia, hogy más is halálát lelje a szeretet ünnepén.

2022. karácsonyára jelent meg Francis Duncan, Gyilkosság karácsonyra című regénye. Számomra meglepő volt, hogy az eredeti kiadás éve 1949. volt. Ahogy látható, hozzánk csak nagyon sokára érkezett el ez a krimisorozat, ráadásul úgy, hogy rögtön a 4. résszel indított a kiadó. Gondolom, hogy a General Press Kiadó a karácsonyi téma miatt úgy gondolta, hogy érdemes rögtön a 4., karácsonyi témájú résszel indítania a Mordecai Tremaine-nel történő ismerkedést és megnézni, hogy az olvasók mennyire fogják megszeretni az amatőr nyomozó karakterét. 

A megjelenés évszámából már sejteni lehet, hogy nem egy modern krimivel van dolgunk, hanem egy békebeli, inkább Agatha Christie-t idéző nyomozással. A helyszín egy idilli falu, Sherbroome udvarháza, ahol a házigazda, Benedict Grame által meghívott társaság készül együtt karácsonyozni. A meghívottak listáján szerepel többek között Mordecai Tremaine amatőr nyomozó is. Miután összegyűlik a kis társaság elkezdődik az ünnepség és ezzel egyidőben megjelenik a karakterek között a feszültség is. Egészen addig nincs is nagyobb probléma, amíg a Mikulást holtan nem találják a gyönyörűen feldíszített karácsonyfa alatt. Mordecai Tremaine a kezébe veszi a nyomozást és hathatós segítsége lesz a hivatásos szerveknek, miközben egyre több csontváz hullik ki a szekrényből és egy ékszernek is nyoma vész. A társaságból mindenki gyanús, így Tremaine-nek egyáltalán nincs könnyű dolga miközben kint sűrűn hullik a hó, a kandallóban pedig ropog a tűz és mindenki megpróbája tisztára mosni a saját vagy az egyik vendég nevét. 

Az amatőr nyomozó Mordecai Tremaine karaktere nagyon érdekes, mert látszólag nincs hivatalos bűnügyi tapasztalata, hiszen korábban dohányboltosként kereste a kenyerét, de a remek megfigyelőképessége és emberismerete mégis kiemeli őt az átlagos szereplők közül. A nyomozást vezető Cannock felügyelő pedig kapva kap a lehetőségen és bevonja a nyomozásba. Mordecai  nagyon szerethető, van benne kellő humor, romantika és agyafúrtság, ami igazán szerethetővé és izgalmassá varázsolja. A nyugodt, de ugyanakkor éber ember jellemvonásai nagyon kellemes összhangba kerültek a karakternél, amitől kellőképpen tiszteletreméltó, de félelmetes is tudott lenni, attól függően ki és honnan nézte. Nagyon tetszett, hogy egyáltalán nem volt erőltetett a nyomozása, hanem logikusan végig haladt a nyomokon és mindig nyitva tartotta a fülét és a szemét így szedegetve fel az apró információmorzsákat. 

A mellékszereplők is remekül kirajzolódtak, kedveltem a fiatal szerelmeseket, Denys-t és Roger-t, ahogy Mordecai úgy éni is átéreztem a romantikus kapcsolatuk nehézségeit és szépségét. A másik érdekes karakter a zsémbes tudós, Lorring volt, de a kastély urának, Benedict Grame-nek a természetes tündöklése is igazán izgalmas volt, főleg a karácsonyi témát érintve, de a szürke testvér,  Charlotte Gramer is igazán kontrasztos volt. Emellett a többi mellékszereplőnek is jutott a rivaldafényből, jól kidolgozottak voltak, illettek a történetbe.

Az író elrepített minket egy olyan korszakba, amikor a gazdagok még igazán tudtak ünnepelni és meg is voltak ehhez a lehetőségeik, mint a hatalmas vidéki házak, hatalmas karácsonyfákkal és a házhoz tartozó személyzettel, vendégségekkel és ünnepi ételekkel. Egy olyan időszakba kaptunk betekintést, amikor a zsarolás, sikkasztás és kapzsiság az üzleti élet velejárói voltak, de annak ellenére még élt az úri extravagancia eszméje is. A regény leíró részei aprólékosak, látványosak és nagyszabásúak. Néhol kicsit terjengősnek és túl régimódinak éreztem ezeket a részeket, de ettől függetlenül nagyon élveztem a regény atmoszféráját, az ünnepi leírásokat és a falut, amit vastagon borított a hó és igazi meseországgá változott. 

A nyomozati szálat mindenképpen szeretném kiemelni, mert valóban vetekedett egy Agatha Christie regénnyel. A történet végéig lehetett találgatni, hogy ki gyilkolt, mivel nagyon jól elrejtette az író a nyomokat, élvezetes volt Mordecai Tremaine-nel együtt nyomozni és vizsgálódni az ódon házban.

Szívből ajánlom karácsonyi olvasmánynak ezt a csavaros, hangulatos és izgalmas detektívregényt, ami megragadta a karácsony hangulatát egy izgalmas nyomozással megtámogatva. 

"Ám az ember alkotta tervekről - akármilyen ördögien zseniálisak is - sosem lehet nyugodt szívvel kijelenteni, hogy a gyakorlati megvalósításuk pontról pontra követni fogja az aprólékosan kigondolt elméletet. Valahol a kiszámíthatatlan, előreláthatatlan út mentén ugyanis lesben áll egy nem várt, ismeretlen tényező."

"Délre a felhők ólomszürke vértezetbe öltöztették az eget, a koár tájon pedig csupasz ágú fák nyogtek a jeges szél alatt. Tremaine egyre mélyebbre hatolt a szürke fény és a hideg levegő világába, ahol borzalmas dolgok történhetnek."

"Ahogy közelebb ért a fenyegető, régi házhoz meg a magas, függőlegesen osztott ablakaihoz, tudatában volt annak a homályos, de nagyon is erőteljes és zavaró érzésnek, hogy a sorsa megpecsételődött, az előtte álló hatalmas épületben pedig sötétség és borzalmak várnak rá."

Karácsonyi krimik és rejtélyek nagy könyve

 Egy gyönyörű, igényes, kiválóan szerkesztett karácsonyi detektívtörténet válogatást szeretnék a figyelmetekbe ajánlani.

Otto Penzler gyűjteménye valóban izgalmas krimiket rejt, amelyek kapcsolódnak a karácsony témaköréhez, a hideghez. Olyan nevek szerepelnek a gyűjteményben, mint az elmaradhatatlan Agatha Christie, Sir Arthur Conan Doyle, Ed McBain, Edgar Wallace, Isaac Asimov és még sokan, a műfaj legjobbjai közül. Számomra nagyon sok újdonságot is hozott ez a gyűjtemény, Fergus Hume, Marjorie Bowen, Stanley Ellin, Doug Allyn és még sokan mások felkeltették az érdeklődésemet és biztos vagyok benne, hogy még fogok olvasni tőlük. 

A 25 novella, mint egy nagy bon-bon válogatás, nagyon sok izgalmas és rejtélyes történetet fog találni az olvasó, aki könnyedén elmerülhet ebben a karácsonyi gyűjteményben. Nem kevesebb, mint 536 oldalon keresztül izgulhatunk, borzonghatunk és nyomozhatunk. Ráadásul nagyon sok olyan novella kapott helyet, amelyek kevésbé ismertek, de mindenképpen a gyűjteményben van a helyük. Az pedig csak hab a tortán, hogy az egyes novellák előtt a szerzőket is megismerhetjük egy rövid bevezető által.

Annyira hangulatos ez a könyv, a maga egyedülálló kivitelezésével, gyönyörű hófehér lapjaival, hogy az ünnepi olvasás biztos vagyok benne, hogy igazán különleges élmény lesz általa.

Nagyon nagy szeretettel ajánlom ezt a novellagyűjteményt a rejtélyekekért rajongó szeretteinknek. Merem állítani, hogy örök darab lesz a megajándékozott könyvespolcán. 

 Minőségi kemény kötés
 Nagy formátum: 22 x 26 cm
 Magasabb grammszámú luxuspapír 120 g/m2

 536 oldal

Tartalomjegyzék

Agatha Christie – Karácsonyi tragédia

Sir Arthur Conan Doyle – A kék karbunkulus

Gillian Linscott – Botrány télen

Mary Roberts Rinehart – A komornyik szentestéje

Joseph Shearing – A kínai alma

Ed McBain – Csöndben álmodott a ház

Thomas Hardy – Förgeteg a szekrényben

Ellery Queen – A dauphin babája

Will Scott – A karácsonyi vonat

Edgar Wallace – A dzsigoló

Marjorie Bowen – Tejes tea

Peter Lovesey – A puding próbája

Stanley Ellin – Végzetes karácsony

Doug Allyn – Előre hozott karácsony

Isaac Asimov – Karácsony tizenharmadik napja

Rex Stout – Karácsonyi parti

Ron Goulart – A tizennegyedik Mikulás

Dick Lochte – Mad Dog

Sara Paretsky – Pötyipó

Max Allan Collins – Koszorú Marley-nek

Robert Louis Stevenson – Markheim

Joseph Commings – Szerenád a gyilkosnak

Susan Moody – Hús a húsomból, vér a véremből

Peter Lovesey – Jelenés a Royal Crescenten

Fergus Hume – A kísértet ujja

A kötet elérhető: Familium

Elly Griffiths: A Janus-kő

Fülszöveg: Norwichban ​egy gyerek csontjait találják meg a munkások egy lebontásra ítélt nagy, régi ház ajtónyílása alatt, és a maradványok vizsgálatára Ruth Galloway régészt kérik fel, aki a legutóbbi ilyen eseténél majdnem maga is áldozattá vált. Vajon római kori rituális áldozatról van szó, vagy a gyilkos még közöttünk járhat?

Ruth és Harry Nelson nyomozó ezt szeretné kideríteni – mihamarabb. Amikor rájönnek, hogy a ház egykor gyermekotthon volt, felkutatják azt a katolikus papot, aki vezette annak idején. Hennessey atyától megtudják, hogy negyven évvel azelőtt két gyermek tűnt el az otthonból – egy fiú és egy lány. Soha nem találták meg őket. Miután a szénizotópos kormeghatározás kimutatja, hogy a gyermek csontjai régebbiek, mint az otthon, és abból a korszakból származnak, amikor a ház magántulajdonban állt, Ruth egyre mélyebbre merül az ügybe. Ahogy a tavasz nyárba fordul, világossá válik, hogy valaki elszántan próbálja megállítani a nyomozását azzal, hogy halálra ijeszti őt és születendő gyermekét.

A Janus-kő lebilincselő folytatása a szerző Átkelők (The Crossing Places) című thrillerének.

Alig vártam, hogy újra Dr. Ruth Galloway-jel és Nelson nyomozóval nyomozhassak ősi szimbólumok és rejtett titkok után. Az első rész levett a lábamról, így nagy reményekkel álltam neki a második  résznek, ami a Kossuth Kiadó jóvoltából érkezett hozzám a megjelenéssel egyidőben. 

Ruth-t ezúttal sem kerüli el a régmúltból érkező kiáltás. Egy kisgyermek csontvázát találják meg egy építkezésen, egészen pontosan az ajtó alá temetve, de a koponyát valahol máshol rejtették el. A korábban árvaházként üzemelő épület titkainak nyomába erednek és felkutatják azokat, köztük Henessy atyát, akik akkoriban dolgoztak az árvaházban, amikor két gyermek rejtélyes módon eltűnt. Az ügy viszont egyre szövevényesebbé válik, amikor a múlt és a jelen történései egyre jobban kezdenek összekeveredni. A csontvázak a múltba mutatnak, míg valaki a jelenben Ruth életére tör, miközben a történet egyre rejtélyesebbé és baljósabbá válik. 

Egyszerűen imádom ezt a sorozatot. A karakterek már az első részben is ígéretesek voltak, sok információt megtudtunk a személyiségük és az életük vonatkozásában, most mindez még jobban kibontakozik. Ruth egy váratlan élethelyzetben találja magát és amellett, hogy a magánéleti nehézségeivel is meg kell küzdenie még a nyomozás is a nyakába szakad egy ismeretlennel megfűszerezve, aki az életére tör. Mindezt Ruth profin kezeli, akárcsak a régészeti munkáját. Ennél a karakternél semmi olyat nem éreztem, hogy rá kelljen kiabálnom gondolatban, mert egyszerűen  logikus és bátor női karakter, aki független és minden szempontból törekszik a jóra. Az, hogy egy teljesen hétköznapi kinézetű női karakter, aki tökéletesen elfogadja magát adott számára egy pozitív kisugárzást, amitől én is sokkal jobban tudtam azonosulni vele. Nagyon megkedveltem, akárcsak Nelson-t, bár neki azért vannak hibái, de az ő észjárása és hozzáállása is abszolút illik a történethez. A mellékszereplők pedig izgalmasak, karakteresek és tökéletesen illenek a történetbe, akár a jó, akár a rossz oldalt képviselik. A mellékszereplők közül Cathbad, a druida az, aki a legjobban lenyűgözött, azt kell mondanom, hogy a furcsasága ellenére nagyon is érdekes karakter, imádtam ahogy a vörös lebernyegében mindig felbukkan és feldobja a történetet. Meg kell hagyni, hogy az írónőnek nagy erőssége a karakterábrázolás, amiben a regény sikere is rejlik. Ebben a részben nem egy érzékeny témát is feszeget az írónő, de azt is kellő érzékenységgel, ízléssel és megfontoltsággal teszi. 

A helyszínválasztás ezúttal is levett a lábamról, a szikes láp, az ásatások, a mitológiai utalások, a történelmi háttér és általánosságban az egész atmoszféra tökéletesen illik a krimiszálhoz. Egyszerűen folyamatos borzongással töltött el, amikor Ruth elszigetelt helyen álló kis lakásához ér a leírás, nagyon jól helyezi el az írónő a történet egyes részeit a helyszínek tekintetében. Folyamatos feszültséget tud kelteni a leírásaival, az olvasó számára izgalmas leírásokkal, amit remek legendákkal egészít ki. 

Ebben az esetben a fejezetek előtt a gonosz misztikus és enyhén gótikus elemekkel átszőtt, rövid monológjait olvashatjuk, amik igazán felborzolják az olvasó idegeit és remek felhangot adnak a következő fejezethez. Az egész történetben nagyon élvezetes volt olvasni a történelmi és mitikus idézeteket is. A kutatómunka ebben a regényben is nagyon érezhető volt, ami számomra mindig egy pozitív érzést generál és pluszt ad az olvasási élményhez. 

A krimi része szerintem teljesen rendben volt, nagyon szeretem az ehhez hasonló régmúltba visszanyúló rejtélyeket, miközben a jelenben is történik valami izgalmas a szereplők körül. A regény lezárása is az én ízlésemre volt szabva, nem éreztem azt, hogy máshogy kellett volna történni a dolgoknak (megjegyzem ez nálam azért elég ritkán fordul elő). Egyszerűen nem fényezni szeretném a történetet, hanem jó szívvel ajánlani, hogy a krimi rajongói egy újabb remek olvasási élménnyel gazdagodhassanak. 

Annak pedig szívből örülök, hogy a magyar kiadás borítója jól illik a történethez és sokkal hatásosabbra sikerült, mint az eredeti kiadás borítója. 

Eredeti borító: 

Egy legendákkal átszőtt történet, ami visszanyúlik a régmúltba miközben a jelenben is izzik a levegő a szereplők körül. Számomra ilyen egy tökéletes életszagú krimi, kikapcsol, gondolkodásra ösztönöz. Az olvasás során érzem, hogy a szereplők teljesen a mai világból kiragadott izgalmas karakterek, akikkel könnyű azonosulni. Szeretem amikor egy történet a szórakozás mellett valamilyen értéket is közvetít, ez a regény pedig pont ilyen, erős emberi érzelmeket mutat be, miközben a rejtélyes gyilkosságok kerülnek a középpontba. Szívből ajánlom a műfaj kedvelőinek, személy szerint már alig várom, hogy a harmadik részt is a kezembe foghassam. Ha helyesek az információim már megjelent a 15.! Dr. Ruth Galloway rész is, sőt a 15,5. kiegészítő rész is elérhető már, ami számomra azt mutatja, hogy külföldön is nagy sikernek örvend ez a sorozat.