Alex Donovici: Csudi, a pacsirta - A lehetetlen csak egy szó

Fülszöveg: Hallottatok valaha Csudiról, a kis erdei pacsirta fiókáról, aki megtanulta az emberek nyelvét, hogy megmentse az erdőt? Ha elolvassátok ezt a könyvet, megismerhetitek Csudit és találkozhattok fantasztikus barátaival.

A bölcs bagollyal, Ség hollóval, aki legyőzi a félelmét, Villámgyors úrral, a csigával, aki egész könyvtárat hord a hátán, és a bátor, jószívű Csudinak még egyéb barátaival, akiktől rengeteg mindet tanulhatunk. Például azt, hogy milyen fontos sohasem ítélkezni a külsőségek alapján, a végsőkig bízni önmagunkban, és hogy még akkor se veszítsük el a reményt, amikor kilátástalan helyzetbe kerülünk. 

Ha eljönnétek hozzánk vendégségbe szinte az egész házban – a lépcsőn, a polcokon, asztalokon, sőt még a konyhában megbújva – találhatnátok gyermekkönyveket. Mostanában egyre több és több mese kerül elő, köszönhető ez annak, hogy a suliban tanultak alapján a kislányomnak egyre érdekesebbé válik a mesék és a betűk világa. Még eddig az esetek döntő többségében én választottam ki az olvasmányokat, mostanra legtöbbször a háttérben maradok, és ő választja ki, hogy melyik mese legyen a soron következő.

Azért bevallom, sokszor dönt még a borító alapján, de egyre többször az illusztráció is fontos szerepet kap, illetve a fülszöveget is fel kell, olvasnom vagy el kell mondanom, hogy miről szól az adott könyv, hogy megfontolt döntést hozhasson. Néha ez rövid időt vesz igénybe, néha kicsit hosszabb ideig is elnyújtja. Mindenesetre én nagyon boldog vagyok, hogy lassan, de biztosan sikerül olvasóvá nevelni.

Csudi a pacsirta esetében nagyon gyorsan meghozta a döntést, a borítón lévő kismadár szerinte vicces, így biztos a mese is az lesz, a könyvben lévő nagyobb illusztrációk pedig végképp meggyőzték, így egyik este belevágtunk a kalandokba Csudival.

Térjünk is rá, hogy miért szeretném a figyelmetekbe ajánlani a Móra Kiadó színes meséjét, ami ezúttal az 5+ korosztálynak nyújt mesés kalandokat.

A pacsirták énekével indulnak Csudi, a kis pacsirtalány napjai, amit rögtön az első meséből megtudunk, hiszen a kötet két történetet is magában foglal. Csudi életét már egészen tojáslakó korától kezdve látjuk magunk előtt. Az első részben Csudi és szűkebb környezete kapja a főszerepet. Igazi kis kíváncsi, a társaihoz képest hátrányosabb testi adottságokkal rendelkező vidám madárfiókát ismerhetünk meg. S, bár hiányzik a szárnya ez cseppet sem szegi kedvét, hogy az erődlakók között megtalálja a helyét és mindenről kérdezgesse az anyukáját. A világ szép lassan kezd kitárulni előtte.

Ami számomra mindig pozitívumként jelenik meg az az, hogy a mese szenzitív témákat is érint, amivel a gyermekeknek már korán érdemes megismerkedniük és a legjobb lehetőség erre egy aranyos mese. Olyan fontos témák sorakoznak fel a mesében, mint a barátság, a kitartás, bizalom, az összetartás és az élővilág megóvása.

Szerettem azt, ahogy a két mese egymásra épülve kalauzolja az olvasót a születéstől az önállósodás felé. Abszolút az adott korosztály igényeire szabta az író a mesét.

Kedvenc karakterem a vegetáriánus bagoly, aki naná, hogy bölcs, de tetszik, hogy meg merte jeleníteni az író, hogy az alapjában húsevő madár simán lehet vegetáriánus, mert a mese és a mai kor igényei ezt elbírják.

Egyedül az volt számomra kicsit furcsa, hogy annak ellenére, hogy a pacsirták valóban magukra hagyják a csemetéiket ez a mesében is ilyen formában, kicsit talán nyersen megjelent. A kis olvasók nem biztos, hogy elegendő magyarázatot kaptak az elhagyás témájában.

A mese mindazonáltal nagyon kedves, érdekes és tanulságos. Megmutatja a gyerekeknek, hogy attól még lehet valaki ügyes, tájékozott és tettre kész, hogy valamilyen fogyatékossággal él. Ez a mese megmutatja a gyerekeknek, hogy lehetetlen márpedig nincs és fontos az elfogadás.

Kedvelhető karakterek, kedves, a mai kor igényeinek megfelelő illusztrációk és kellemes betűméret jellemző a kötetre.  

Összességében szívből ajánlom ezt a kiadványt, ami egy mesesorozat része. Legközelebb Csudi, a pacsirta – A tél megmentése című történetet olvashatjuk majd, reményeim szerint stílusosan, egy szép havas napon. 

A könyvet köszönöm a Móra Könyvkiadónak! 

Neil Patrick Harris: A különc varázsló, avagy Harry Potter után szabadon

Fülszöveg: Carter szülei halála után nagybátyjához kerül. Sajnos Sly, aki bűvész, lopásból tartja fenn magát. Carter így hányatatott körülmények között menekül nagybátyjával egyik hajléktalanszállóról a másikra. Amikor azonban Sly nagybácsi őt is lopásra kényszeríti, úgy dönt, hogy elmenekül. Sly nagybácsi üldözőbe veszi, Carter végül egy mozgó vonatra ugrik, és egy kis városban ébred másnap. Étel után kutatva találkozik Mr. Vernonnal, aki egy csodálatos bűvész, de nem az artista társulat tagja. Mr. Vernon egy bámulatos kártyatrükkel búcsúzik, és eltűnik Carter szeme elől egy lapot maga után hagyva. Mikor Carter megvizsgálja a kártyát, észreveszi, hogy össze van ragasztva. A kártyalapot szétválasztva egy címet talál Mr. Vernon nevével. A fiú nem tud ellenállni a kísértésnek, és felkeresi a címet, ahol már várnak rá…


Véleményem: 

"Hiszel a varázslatban? Helló! Hozzád beszélek! Igen? Szóval hiszel a varázslatban?"

Talán kevesen tudják, hogy Neil Patrick Harris (NPH) a híres sorozat, az Így jártam anyátokkal mellett megszámlálhatatlanul sok filmben és sorozatban szerepelt, szinkronizált. Emellett egyéb művészeti ágakban is remekel, mint például énekesként is ismerhetjük, de bűvészként is színpadra állt már.  Ez utóbbiak talán hazájában, Amerikában tették ismertté, sajnos hozzánk a művészetek eme képviselőjeként kevésbé kapott teret, kevésbé jutott el. Ezzel el is érkeztünk a jelen könyv témájához, ez pedig nem más, mint a bűvészkedés és a varázslat. A könyvet Harris íróként jegyzi, A különc varázsló pedig az első része egy négy részből álló sorozatnak.

Harry Potter már idejében elültette a varázslat magjait világszerte, így NPH is meg tudta lovagolni a témát. Szerte a világon nagyon sokan kedvelik a mágikus meséket, ahol gyerekek a főszereplők, így az író egy megbízható, de általa is jól ismert témához nyúlt a regénye vonatkozásában.
Mivel maga is gyakorló apa, így a gyerekek igényeit ismerve azokat próbálta ötvözni az általa is gyakorolt bűvészkedéssel és természetesen egyik ismérvével, a  humorral. A sikeres eladás már itt borítékolható volt.

Kezdem a gyenge ponttal, ami jelen esetben a karakterekre vonatkozik, akik sajnos nem igazán tudtak túlnőni a kétdimenziós világon, mindvégig elég gyengén szerepeltek. Nem igazán volt bennük az a plusz, ami egy gyermekkönyvnél elengedhetetlen lenne. Nem volt bennük meg az a jellemző vonás, amely által egy szélesebb gyermeki kört meg tudtak volna szólítani, vagy a maguk világába bevonni. Carter-től én mindenképpen sokkal többet vártam, de kicsit gyengén muzsikált, annak ellenére, hogy a történet köré összpontosult. 
Személy szerint úgy érzem, hogy a narráció a karakterek rovására ment. NPH megpróbálta az általa képviselt humort és szemléletet átültetni a történetbe, de ez egy gyermekkönyv vonatkozásában néhol túlzó lett, igaz felnőttként ettől függetlenül is élvezetes volt olvasni. 

A mesék mindig ingoványos terepnek számítanak, főleg akkor, amikor felnőttek olvassák és véleményezik. Hiába próbálja az ember gyermeki szemmel olvasni, azonban szükség van a vélemény kialakításához egy "szakavatott" gyermeki lélekre is. Ezért van az, hogy amikor gyermekkönyvet olvasok legtöbbször megkérem a fiamat, hogy segítsen nekem, és mondja el neki tetszett-e az adott olvasmány. Úgy érzem így hitelesebb az értékelés, ezért általában a gyermekkönyvekről szóló értékeléseim a fiam véleményét is tartalmazzák, hiszen az értékelés írása előtt mindig megkérdezem, hogy mit gondolt olvasás közben és utána. 
Ez csak egy pici kulisszatitok volt, de térjünk is vissza a regényhez.

Jöjjenek, azok a tények, amelyek miatt mégis érdemes kézbe venni A különc varázsló című meseregényt. 

Először is a könyv kivitelezése érdemel néhány szót, amely keménytáblás kiadásban került hozzám és már a borító alapján fel tudja kelteni az ember érdeklődését. Nagyon helyes az az illusztráció, amit elsőre meglátunk és szerencsére a könyvet végig is kísérik. Nagyon jól kiegészítik a remek rajzok a történetet, szinte mesélnek, melyek egyébként Lissy Marlin-nak és Kyle Hilton-nak köszönhetőek. Szerintem nagyon fel tudják dobni - mint jelen esetben is - az illusztrációk az amúgy nem tökéletes történeteket is, hiszen nagyon jól el tudják terelni a gyerekek figyelmét a jól sikerült és valóban a történetbe simuló képek. 

Aztán, ami számomra még fontos, hogy a fordító mennyire tudja megragadni a hangulatot és a stílust. Ennél a könyvnél úgy gondolom, hogy a fordítás nagyon jól sikerült, teljesen érezhető volt NPH stílusa, amelyet a képernyőről már ismerhettünk. A fordítás egyébként Bozai Ágota munkája. 

A történet szerint Carter egészen fiatalon a tisztességtelen módszerekből élő, nagyjából hajléktalan életmódot folytató nagybátyja kezei közé kerül. Ebben  a fura világban cseperedik, és próbál meg a maga módján jó úton maradni. Egy új város, Bányavölgy azonban számára is új lehetőségeket, új barátságokat és kalandokat kínál, ráadásul a bűvészet, a trükkök még szorosabban az élete részévé válnak. Azonban nem lenne kerek a történet a sötét erők nélkül, akik szintén a városban látják meg életük lehetőségét. Carter és barátai pedig felveszik a kesztyűt. 


"Carter a meleg napot a parkban töltötte. A könyvet olvasta, amit Mr. Vernon adott neki. Még sosem volt saját könyve. Amint kinyitotta, képtelen volt levenni a szemét az egyszerű fekete-fehér illusztrációkról, amik olyan bűvésztrükköket mutattak be, amiket korábban lehetetlennek tartott. "

A történetben ott van a potenciál, amit szerintem NPH nagyon jól ki is tudott aknázni. A mese annak ellenére, hogy egy bizonyos sémát követ jól felépített és a gyerekek számára izgalmas kalandok sorozata. 

Nagyon tetszett, hogy az író nem próbáltam meg hosszú órákra a lapok mögé szögezni a gyerekeket, hanem olvasás közben hagyott időt és teret a mókára, a trükkök kipróbálására, az olvasás megszakítására, amitől igazán interaktívvá tudott válni a kötet. 

Nagyon tetszett az is, hogy a könyv gondolkodásra tud késztetni, folyamatosan feladatokat ad, amivel az összpontosítást is fejleszti. A könyvben néhol bele kell írni, figyelni, hogy minden feladatot észrevegyünk és megoldjunk. Nagyon tetszett ez a fajta megközelítés, ezáltal a regény felépítése is érdekes lett. 

Amit még mindenképpen meg kell említenem az az, ahogy az író a toleranciára és az emberi kapcsolatok fontosságára felhívja a figyelmet. 
Bátran jeleníti meg a hagyományostól eltérő családmodellt és a fogyatékosság természetes elfogadását is remekül bevonja a történetbe. Ezeket mind-mind fejlesztik a kis olvasók szociális érzékenységét is, ami nálam nagyon nagy pluszt tudott hozzátenni a könyv értékéhez. 

Miért olvasd el, miért olvassa el gyermeked a könyvet?

- Interaktív
- Gondolkodásra ösztönöz
- Játékos
- Trükkök és tippek a bűvészkedéshez (teljesség igénye nélkül: gondolatolvasás, tárgyak mozgatása a gondolattal, pénzérme görgetése az ujjainkon)
- Remek illusztrációk
- Értékek közvetítése
- A szociális érzékenység, a figyelem fejlesztése, gondolkodásra ösztönző feladatok

Összességében:

A történet közel sem hibátlan, de a gyermekek számára mindenképpen érdekes és olvasmányos. Olvasmányossá leginkább attól válik, hogy a kalandok mellett interaktívvá is tudott válni a könyv. A szereplőkkel talán nehéz azonosulni, de ezt feledtetik a remek illusztrációk és a cselekvésre felhívó, a trükkökbe aktívan bevonó részek. Szerintem kicsiket és nagyokat, sőt talán még minket felnőtteket is le lehet nyűgözni egy-egy trükk megfejtésével, azok kipróbálásával, így számomra is izgalmassá tudott válni, az egyébként egy alap sémát követő történet. 

Összességében pozitív olvasási élményről tudok beszámolni, ezért érdeklődve várom a következő részt is, ahol reményeim szerint a karakterek is kilépnek a kétdimenziós létükből és ők is közelebb tudnak kerülni a kis olvasóikhoz. 

A könyvet köszönöm a Maxim Könyvkiadónak!

Megjelenés éve: 2018
Oldalszám: 240
Fordító: Bozai Ágota
ISBN:  9789632619392

Acsai Roland: A betondzsungel könyve - Állati jó kaland!

Egy nagyvárosi Maugli-történetet tartasz a kezedben.Az elárvult Felhőt és Holdat egy Budapestre erősen hasonlító város állatkertjének farkasgondozója veszi magához – aki maga is félig farkas –, és titokban felneveli őket. Az ikrek megtanulják az állatok nyelvét, és amikor nagyobbak lesznek, kimerészkednek a városba. Felhő szerelmes lesz egy fiúba, akit egy gonosz gyárigazgató elrabol. Felhőre, Holdra és társaira vár a feladat, hogy megtalálják és kiszabadítsák. Az izgalmas kalandban szerencsére segítségükre vannak az állatkert lakói is.Ha nem tudod, milyen egy zsiráf hátán, éjszaka vágtatni egy kivilágított sugárúton, akkor olvasd el a könyvet, és megtudod! Tarts velük a fergeteges kalandokban egy „állati jó” könyv lapjain!

Bevallom, szeretem felfedezni a kortárs magyar irodalmat és nincs ez másképpen a gyermekkönyvek vonatkozásában sem. 

Mindig nagyon örülök egy-egy ilyen jellegű felkérésnek és szívesen eleget is szoktam tenni a kérésnek. 

Most alkalmam nyílt még frissen, ropogósan elolvasni Acsai Rolandtól A betondzsungel könyve ifjúsági könyvét.

Ez alkalommal a 12 éves fiam személyében az értékeléshez segítőm is akadt, hiszem ki lehetne hitelesebb értékelő, mint maga a célközönség?! Együtt olvastuk, így hát részben az ő véleményét is olvashatjátok a bejegyzésben.

A történet szerint egy modern Maugli-mesével találkozhatunk, ami egy képzelt városban játszódik, de mivel mi ügyesek vagyunk, így tudjuk, hogy ez a képzelt város nagyon is közel áll Budapesthez, ami szintén már egy piros pontot érdemel, mert a fiam is mindig felkiáltott, amikor ráismert egy-egy általunk is látogatott helyszínre. Na, de térjünk is vissza a történethez. Adott két elárvult csecsemő, ikrek, egy fiú, Hold (Kornél) és egy lány, Felhő (Kincső), akikre az állatkert farkasgondozója,Gólem - aki maga is visszahúzódó életet él - talál rá. Gólem végül úgy dönt, hogy lesz, ami lesz felneveli a gyerekeket, titokban és nem máshol, mint az állatkertben, azon belül is a farkasok ketrecében egy anyafarkas és a falka segítségével.

Gondolhatjátok, hogy ez mit enged sejtetni, két kis vadócot, akik iskolába ugyan nem járnak, de kíváncsiak és szomjazzák a tudást, így a kalandok szinte borítékolhatóak. 

Annyit elárulok, hogy felnőttnek és gyereknek egyaránt érdemes az izgága ikrekkel tartani a város felfedezése és egy rejtélyes eltűnés kibogozása során, mert a nevetőizmaink alaposan munkára lesznek fogva. 

Szerettük ahogy egy klasszikus történet a városban átalakul valami egészen mássá, de mégis oly ismerőssé. A fiam annyira nem azonosította a dzsungel könyvével a történetet, ő inkább új és ismeretlenként tudta befogadni, én viszont a cím alapján is folyamatosan próbáltam hasonlóságokat gyűjteni, ami szintén jó móka volt. Az állatkert gonosz tigrisének, Lángnak a személyében már láttam is az egyik ilyen azonosítási pontot, de volt még több ilyen apró részlet, érdemes nyitott szemmel olvasgatni. 

Nagyon jó volt, hogy a történetben két gyermek is bekerült, mert így a lány és fiú olvasók egyaránt tudnak azonosulni a karakterekkel, ami 8-12 évesek számára nagyon fontos szempont lehet. Én úgy gondolom, hogy a célközönség talán leginkább ez a korosztály lehet, de biztos vagyok benne, hogy a kicsit kisebbek, vagy picit nagyobbak is jól el fognak szórakozni, mert mindenki megtalálja benne a mókát és a számára érdekes jeleneteket. 

A két gyermeki karakter teljesen eltérő személyiséget testesít meg. Jelen esetben a lány az irányító , de a fiú sem marad el nagyon tőle, ha egy kis csínytevésre kerülne sor. Nagyon helyesek és életrevalóak. A karakterek miatt is nagyon megszerettem ezt a mesét, mert egyszerre tudtak belecsempészni elevenséget, huncutságot és egy igazán gyermeki, ártatlan szemléletet. 

A gyerekek kis csínyeinek elszenvedői először az állatok, majd később a kaland során a történet gonosz karakterei voltak. Ezek a csínyek gyermekiek, de ugyanakkor nagyon szórakoztatóak tudtak lenni mindvégig. Mi ezeket a momentumokat élveztük a legjobban az olvasás során. 

Egy élvezetes pont volt még, amikor bekapcsolódott a történetbe a Reszkessetek betörők két rosszfiújára emlékeztető esetlen, kicsit bárdolatlan duo, Granyó és Menyhárt. Szerintünk velük volt teljes ez a vidám kis kompánia, nagyon jól illettek a történetbe, igazi színt vittek bele. 

A történet pedig felépítése szerint három fő részre tagolódott. Az első részben megismerkedünk a szereplőkkel, akik még kicsik és csak az állatkerti életet ismerik. Majd jön a második rész, amikor már 11 évesek és kezd kinyílni előttük a világ, meglátják, hogy a rácson túl is van élet, ezáltal meglódul a fantáziájuk és jönnek a miértek. A harmadik rész, mondhatni a történet csúcsa, a legjava, mert van benne bőven akció és a bájos gyermeki, első szerelem kibontakozásának is tanúi lehetünk. Nagyon tetszett, ahogy az első szerelem témaköre be lett építve a történetbe, hiszen valljuk be a kiskamasz korosztályt már ez is erősen foglalkoztatja. Én, mint szülő annak külön örültem, hogy picit a romantikusabb vonal is helyet kapott, de pont olyan formában, amitől még nem pirulnak a gyerekek sem, hanem természetesen tudják fogadni, hiszen egy vidám és eseménydús történetbe került bele, ezáltal oly nagyon fel sem tűnik, hogy ezen érzelmeikre is hat olvasás közben a cselekmény. 

Az akció jelenetből kiemelnék egy idézetet, amit mindketten imádtunk. Elárulom az ilyen és ehhez hasonló jópofa jelenetekből nem lesz hiány az olvasás során. 

"Vágtattak az utcai lámpák alatt, és a zsiráfok a végtelen szavannákra képzelték magukat. A kereszteződésben lelassítottak, és megadták az elsőbbséget az éjszakai taxisoknak. " 120. oldal

Még mielőtt zárnám a bejegyzést meg szeretném említeni a grafikát is. A rajzok magukkal ragadtak mindkettőnket, aranyosak, kedvesek és remekül illettek mindvégig a történetbe, annak fontos részét képezték. 

Mutatom is milyen rajzok kerültek a lapokra: 

Összességében egy nagyon is szerethető, modern mese bontakozott ki, ami tele volt humorral és a világot éppen felfedező gyermekek még megingathatatlan hitével. 

Ajánlom a kiskamaszoknak és szüleiknek, remek nyári élmény lesz ez a történet városban és vízparton egyaránt!

A bejegyzést pedig szintén egy idézettel zárnám:

"Nem kell mindenre magyarázat - gondolkozott el Hold. Néha jó, ha marad egy kis titok."
 137. oldal.

A könyvet köszönöm Acsai Rolandnak és a Kildarának!

Neil Gaiman: Szerencsére a tej - Apák napjára ajánlom

Szerencsére egy apa pontosan tudja, mi a kötelessége, ha megtörténik a katasztrófa, azaz elfogy a tej, s így a gyerekek nem tudják mivel enni a reggeli kukoricapelyhet. Megacélozza magát, és megkísérli a lehetetlent: tejet hoz a boltból.
Szerencsére az apák leleményesek, és mindig akad egy segítőtársuk, így még az űrbéli idegenek, vérszomjas kalózok és egyéb kekeckedők sem tudják meghiúsítani a küldetésüket, közben pedig egyik kaland a másik sarkára tapos.
Szerencsére a tej tejhatalmúnak bizonyul.
Szerencsére Neil Gaiman fejéből ismét kipattant egy „eszelős” történet, amelyben szerepet játszik az időutazás és az időjárás, énekelnek a dinoszauruszok és durcáskodik egy isten, valamint bizonyítékot kapunk arra, hogy apa csak egy van.

Apák napja környékére tartogattam Neil Gaiman gyerkőcöknek szóló kötetét, amit a fiammal közösen olvastunk el.

Ugye nem felejtettétek el, hogy június 18. Apák napja? Mivel is ünnepelhetnénk meg hatásosabban, mint egy jó könyvvel, ami a közös családi kikapcsolódáshoz is remek alap lehet?

Számítottam rá, hogy jó lesz, de ez brutálisan jó volt, ilyen apát követeljünk mindenkinek! 

A könyvecske egy fantasztikus képzelőerővel megáldott apuka tejért folytatott küzdelmét meséli el a gyerekeinek, akik csak egy reggeli pehelyre és némi tejre vágytak. A tejjel együtt azonban kaptak egy zseniális utazást időben és térben egy kreatív apukától és ráadásul mi olvasók is remekül szórakozunk közben. 

Alapvetően egy egyszerű történetnek látszik időutazásról, idegenekről, kalózokról, könyvet író dinoszauruszról és tejről, de ez még valami ennél is sokkal több, hiszen kalandok sorát éljük át nagyon egyszerű, de mégis elragadó formában. 

Ami külön fantasztikus, hogy ez a röpke utazás még jópofa rajzocskákkal is kiegészül, így valóban egy könnyed, de őrült képzeletbeli tortúra részeseivé válunk. Gaiman meséje és Skottie Young rajzai teljes összhangban kapcsolódnak össze és teszik kerek egésszé az utazást. A gyerekek is imádni fogják a rajzokat is, mert úgy érzik, hogy ilyet ők is tudnak rajzolni és ezáltal még jobban tudnak azonosulni a történettel, legalábbis a fiam nagyon imádta ezeket a kis kiegészítő szösszeneteket. 

Mutatom mire is gondolok:

Ugye ilyen pónit mindenki tud rajzolni? Félelmetes! Szivárvány a köbön. 

Teli van jópofa viccekkel és zagyvaságokkal is, de ennek ellenére valahogy nem tudtam nem megszeretni, ezt a kicsit kelekótya apakaraktert. Olyan aranyosan írt róla Gaiman , hogy valóban minden kisgyermek egy ilyen jópofa apáról álmodik, aki újságot olvas és látszólag nem is figyel a felesége mondandójára, de amikor felkel a fotelból, akkor nagyon ott van és szinte gyermeki képzelőerővel szórakoztatja a kicsiket. 

Ilyen és ehhez hasonló rajzocskákkal is találkozhattok! Hát nem aranyosak? 

Úgy érzem, hogy apák napja alkalmából apa-gyerek kikapcsolódásnak nem is lehetne jobb programot találni, mint ennek a könyvnek az elolvasása. Buzdítom is az apukákat és gyerekeket, hogy bátran vegyék kézbe, forgassák és szeressék Gaiman meseregényét. 

Eredeti mű: Neil Gaiman: Fortunately, the Milk

Eredeti megjelenés éve: 2013

Agave Könyvek, Budapest, 2014

102 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155442834 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Skottie Young

Fodor Sándor: Csipike -Videóval, azaz első videós próbálkozásom is helyet kapott

Mekkorák vagyunk valójában? És mekkorának látjuk magunkat környezetünk tükrében? És jóságunk vajon mennyire kényszer, amely önértékelésünk kisszerűségéből fakad? Már gyerekként szembesülünk, ha meseszinten is, ezekkel a problémákkal és a játék, amely képes feloldani minden harcos ellentétet, Csipikében sem vall kudarcot. Lenyűgöző álomvilág, s bár gyerekekhez íródott, valahol a majdani felnőtthöz is szól játékosságával, tanulságaival, értékeivel. A kissé cinikus író a végén a mesét felolvasó apukákra, anyukákra kacsint és így búcsúzik: « mindenki sírt, nagyon szép volt. Tartalom: Csipike, a gonosz törpe, Csipike és Kukucsi, Csipike, a boldog óriás, Csipike és Tipetupa

Egy kis újdonságot hoztam a blogra, mégpedig egy videó formájában.

A bejegyzés végén találtok majd egy videót is a könyvről, ami mellőz  minden profizmust és teljesen vágatlan lesz, ezért előre is elnézést kérek. Az ugyan szót nem használom ilyen gyakran, mint ahogy az most feltűnhet nektek, na, de a lámpaláz mindent vitt. Le szeretném már most szögezni, hogy nem szeretnék átmenni vloggerbe, de úgy gondoltam, hogy időnként lesznek kisebb videók az oldalon. Leginkább olyankor gondoltam elkészíteni őket, amikor egy-egy érdekes könyvvel találkozom, amiről úgy érzem, hogy meg szeretném mutatni egy picit jobban, még az is lehet, hogy azt a kis részét is megmutatom a szobának, ahol a bejegyzéseket írom, vagy találkozhattok majd kicsomagolós videóval is. Ezek a tervek, amiből remélem sikerül is valamennyit megvalósítani és majd menet közben kiderül, hogy van-e rá egyáltalán igény. Kérlek ne tartsátok magatokban a véleményeteket, mert ez egy számomra is új és bizonytalan terep, ezért fontosak  a Ti visszacsatolásaitok is.

A mai bejegyzés egy egészen elképesztő és közel sem friss megjelenésű meseregényről fog szólni, nevezetesen Fodor Sándor Csipikéjéről.

Nekem egy 1984-es bukaresti Ion Creanga Könyvkiadó által kiadott példányom, van, amely egy teljes kiadása a négy Csipike történetnek, melyek 1966 és 1970 között születtek, sőt még egy kéziratból is került a kiadványba. 

A mese négy nagyobb részre tagolódik: Csipike a gonosz törpe, Csipike és Kukucsi, Csipike,  a boldog óriás, valamint Csipike és Tipetupa, ez utóbbi kézirat volt a kötetbe kerülése előtt. A nagyobb részek több rövidebb történetecskét tartalmaznak, ezért akár esti mesének is ideálisak lehetnek.

Most éppen a fiam olvas fel a pocaklakónak ezekből a mesékből, melyet láthatóan és érezhetően mindketten élveznek, sőt bevallom én magam is örömmel nosztalgiázom. 

A meglepő az volt számomra, hogy ezek a mesék mennyire mások így felnőttként hallgatva. Korábban nem vettem észre, hogy Csipikének mennyi jellembeli hibája van, például hatalmaskodó, ez csak most tudatosult bennem. Be kell vallanom, hogy igencsak meglepődtem, hogy Csipike nem az a jóságos erdei kis lény, aki mindvégig a képzeletembe élt, hanem igenis néha gyarló és gonosz tud lenni. Döbbenet volt ez a felismerés. Tollat tépked a madarak szárnyából, meghúzta a nyúl fülét, szeretne megrugdosni valakit és még sorolhatnám. 

"- Azt hiszem, Vadmalac, hogy példátlanul buta vagy- fakadt ki a türelmes Csipike, aki már azt sem tudta, honnan szerezzen elrettentő példát. "

Sokszor vannak Csipikének zavarba ejtő kinyilatkoztatásai is, ami mellett régebben csak elsuhantam, de most rögtön az elején, már az első résznél olvassuk, hogy vidáman megállapítja Vadmalacról, hogy példátlanul buta. Később ezt csak tetézi. 

Persze ez a mai gyerekeknek szintén nem fog feltűnni, mivel ennél már sokkal keményebb világban nőnek fel, de korábban véleményem szerint még igazán újszerűnek számíthatott ez a szókimondó kis lény és ezáltal talán a szüleinket, nagyszüleinket picit meg is döbbentette a mese egy-egy jelenete, még akkor is, ha nekünk gyerekeknek ezt éppen nem mondták ki.

Ettől a felismeréstől eltekintve még mindig lenyűgözve hallgatom Csipike, a Vadmalac, Rettenetes Réz Úr, Kukucsi és Tipetupa történeteit. Igazán élethű erdő elevenedik meg és a gonoszkodás mellett igazi értékek is helyet kapnak.

"- Volna egy jó ötletem - szólalt meg Kukucsi. - Fordítsunk hátat egymásnak, és haragudjunk, ha már mindenáron haragudni akarsz. Aztán, ha felébredünk, megünnepeljük a kibékülést."

 Csipike nagyrészt Rusz Líviának köszönheti a karakterét és azt, hogy sok gyermek még felnőtt korában is emlékezni fog rá, amint meglátja valahol Csipike kicsit pocakos, csíkos nadrágba bújtatott manósapkás alakját. A könyv véleményem szerint sokkal kevesebb lenne ezek nélkül a bájos és kifejező rajzok nélkül. 

Csipike egyszeri és megismételhetetlen, bátran ajánlom a meséket elolvasásra, remek közös időtöltés a gyerekekkel.