Sándor István: Limcsi ügyvédsztori – A vébé

Fülszöveg: London, bíróság, foci.

Pocak, a fiatal ügyvéd komoly lehetőséget kap. Felvirágoztatná karrierjét, ha megnyerné a londoni jogvitát!

Azonban a megbízó, az informatikai cég ügyvezető mogulja nem őszinte. Mi a célja tulajdonképpen? És mi köze van a közelgő labdarúgó világbajnokságra kiírt nagyszabású IT tendernek?

Pocak hall ezt-azt innen-onnan. Például a megbízó, Zulc Tódor, bennfentes körökben csak Tody terjeszkedési tervéről és az informatikai piac egyeduralmának megszerzéséről. Meg hogy a konkurencia sem tétlen…

A sármos Pocak mindentől függetlenül meg akarja nyerni a pert. Természetesen. Ebben segítségére siet Janka, a bűbájos titkárnő, valamint Eleonóra, a káprázatos jogtanácsos. És mindketten a szívére is pályáznak.

Mi lesz ebből?

A Limcsi ügyvédsztori minden része önmagában is megálló jogi kalandregény.

A sorozat második kötetét rejtélyes háttérmegállapodások és cselszövések, ágas-bogas szerelmi szálak tarkítják. Visszatér Tócsni, a szeleburdi ügyvédtárs és Berta, az akkurátus jelölt. Nem maradhat ki a minden titkot kiderítő Sanyi, a magánnyomozó sem. Az olvasó betekintést nyer az ügyvédek és választottbírók mindennapi életébe. Mindezt Géza bácsi, a nyugalmazott bíró karikatúraszerű humorral meséli!

Januári első olvasmányaim közé bekerült az ügyvédsztori 2. része, A vébé, mivel decemberben nagyon jól szórakoztam az első részen és a karakterek is tetszettek, így jöhetett a második felvonás.

 Tudom, hogy a jog és a paragrafusok világát sokan unalmasnak, száraznak gondolják, de az író bebizonyítja, hogy meg lehet ezt tölteni humorral és jó sztorikkal egyaránt. Ez a regény pont rámutat arra, hogy a jog világa lehet nevetségesen szürreális, pörgős és romantikus egyaránt, sőt néhol tanító és realista is. Ebből a részből megismerhettem a választottbíróság intézményét, amiről bevallom, eddig nem is hallottam, de minden alkalommal örülök, amikor a látóteremet is szélesíthetem az olvasásaim során. 

 A történet ezúttal is több helyszínen játszódik, amitől igazán színes lett. London ikonikus helyszínei között lavírozva Pocak és Tócsni, a fiatal ügyvédek próbálnak helytállni a saját karrierjük és a magánéletük káoszában, miközben a tárgyalótermi megmérettetés mellett a jól megalkotott mellékszereplők is kavarják a szálakat, ezzel a szokásos galibákat előidézve. 

Természetesen Géza bácsi és Elza néni továbbra is incselkedve narrálják az eseményeket, nagyon cuki pofák.

Miért tetszik ez a sorozat?  

- Az alkalmazott humor könnyed, illik a szereplőkhöz és a jog világához is, 

- a karakterek energikusak, viccesek és szerintem erős karakter ábrázolással dolgozik az író,

- megvan a könyvben az a romantika, ami nem túlzott, de mégis vidám,

- plusz az az atmoszféra, amitől mi is kicsit magunkénak érezzük a szereplők életét és az eseményeket.

Továbbra is ajánlom a sorozatot, ha valami olyat szeretnél olvasni, ami megmosolyogtat, miközben remekül terelgeti a karaktereket a saját mozgalmas kis világukban. 

Sándor István: A ​fecni (Limcsi ügyvédsztori 1.)

Fülszöveg: Pocak és Tócsni vagány, fiatal ügyvédek.

Na jó, kicsit hebehurgyák.

Mindenesetre egy jól menő építési vállalkozó megbízásából egy budapesti társasházi lakás megvásárlását intézik Párizsban. A vállalkozónak nagy szüksége van az ingatlanra, mert egy grandiózus projekt fontos része.

Az ügyvédek diadalittasan térnek haza.

Ám az eljárás sikerét egy apró, jelentéktelennek tűnő malőr veszélyezteti: nincs meg egy bankszámlaszám. Amit egy kicsi kis fecnire firkantottak le.

A probléma megoldása érdekében jelentős erőfeszítéseket tesz Janka, a korábbi divatmodell, jelenleg az ügyvédi iroda titkárnője, valamint Pocak szintén ügyvéd nővére, Kata. A helyzetet bonyolítja, hogy a rendőrség nyomozni kezd az ügyben, mivel célkeresztjükbe került egy nemzetközileg ismert szélhámos. Ha ez még nem lenne elég, színre lép egy titokzatos hazudozó, a dúsgazdag latintanár, Ráckevei Adalbert is, és a jól menő vállalkozónak magánéleti problémái támadnak.

És mindenki a fecnit keresi.

„P. G. Wodehouse elbújhat mellette!”
Nádasi Krisz író, szerkesztő

A sorozat első kötete cselszövések és véletlenek, bimbódzó szerelmi szálak és szakítások kavalkádja, titkokkal és félreértésekkel tarkítva – rengeteg humorral elmesélve.

 

Nagyon fellelkesültem, amikor felkérést kaptam a Limcsi ügyvédsztori kötetek elolvasására, mert talán nem is tudjátok, de nagy P.G. Wodehouse rajongó vagyok, a sorozat pedig pont a wodehouse-i szellemiséget lengette be előttem, csak éppen a magyar valóságban. 

A történet középpontjában Pocak és Tócsni állnak, akik ügyvédként a jog kesze-kusza világában próbálnak eligazodni, ez pedig hol sikerül, de inkább nem, viszont kitartóan keresik a bajt. A történetben egy jelentéktelennek tűnő fecni kalamajkák sorát indítja el, ahol minden összefügg mindennel és mindenkivel, illetve a szálak úgy tekeregnek, hogy azt egy macska sem tudná jobban összegabalyítani. Az eseményeket Géza bácsi és Elza néni kommentárja vagy inkább vidám narrálása kíséri, ami szórakoztató, de igen sajátos, cukipofák. Ez a narratíva egyszerre ad keretet és csavar egyet a történeten, de egyúttal kitekint a jogi kliskére is. A történet mindvégig egy fecni okozta bonyodalom köré épül, de a karakterek más-más perspektívából láttatják az ügyet és közben ügyesen keverik bele a történetbe a saját ügyes-bajos dolgaikat. A szerelem pedig néhol túlzó, de pont olyan mértékben, amit egy humoros, szinte karikatúraként megelevenedő karakterektől elvár az olvasó.

Tetszett, hogy ebben, a jogi ügyeket a középpontba állító történetben minden és mindenki  szerethetően kaotikus, kicsit őrült és az, ahogy az utolsó mondatig mindent a humorra épít az író. Az egyértelmű, hogy nem szabad a logikát keresni a karakterek cselekedeteiben, mert ebben a kötetben sokkal fontosabb szerep jut a "sírva vigadnak" hangulatnak, a karakterek felépítésének és kidolgozásának. A jogi világ sztereotípiáit teljesen ledönti, de közben meg is erősíti azt, így ez egy feloldatlan dichotómia, hiszen a jogi terminológia tűpontos az író képzettségének köszönhetően, de a szereplők megkívánják, hogy a jogra jellemző szabályrendszert ledöntsék és átugorják.

Bevallom, pont ezt az olvasási élményt reméltem, amikor kinyitottam a könyvet, vártam, hogy valami jó kis darabot húzzak ki a jogi humorzsákból és valóban, pont ez jött át a lapokról. 

Nagyon szerettem a karakterek összefonódását, kedvenceim lettek: Kata, Pocak és Tócsni, na és persze a vonzó Janka. A mellékszereplők is érdekes figurák voltak, közülük a legérdekesebb Adalbert, de Sámson és Dimitrova, sőt a többiek is jól illettek a történetbe, jól hozták a csavarokat. 

Egyetlen pici észrevételem, ami nem von le a történetből, hogy számomra az ilyen humorból nagyjából a 220-270 oldal a megfelelő oldalszám, ezt most is éreztem picit, úgy a 300. oldalnál, bár nagyon jó lett a befejezés.

Összességében ebben a történetben a legklasszabb számomra mégis az volt, hogy már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy a vesztükbe rohannak a karakterek és baj lesz belőle, de mégis ott motoszkált a gondolataimban, hogy ezen milyen jót fogok nevetni és természetesen igazam is lett. Végig jól szórakoztam és alig várom, hogy elolvassam a következő részt is. 

L.M. Chilton: Jobbra húzva

Fülszöveg: Fordulatos, ​gyors tempójú és fergetegesen sötét humorú modern krimi, mely az online ismerkedés félelmetes és rejtélyes világában játszódik.

Gwen Turner úgy elszúrta az életét, hogy nehéz rá szavakat találni. Szakított élete férfijával, ráadásul olyan mondvacsinált okokra hivatkozva, melyekkel utólag szégyell szembenézni. Otthagyta jövedelmező állását, hogy nyisson egy kávézót, ami csak nyeli a pénzt. És mindennek a tetejébe a legjobb barátnője épp házasodni készül, végleg magára hagyva őt a szinglik világában.

Az olcsó borokkal és még olcsóbb valóságshow-k nézésével töltött esték egyikén Gwen úgy dönt, hogy kipróbál egy randiapplikációt. A városban azonban kevés már a házasságra alkalmas férfi, így egyik pocsék randi követi másikat. Aztán, amikor már a vezető hírekben is beszámolnak az utóbbi időkben váratlanul megnövekedett gyilkosságokról, Gwen szörnyű felfedezést tesz: az áldozatok rendre azon férfiak közül kerülnek ki, akikkel nemrég randizott.

A rendőrség szemében ő lesz a fő gyanúsított, így nem marad más választása, mint hogy felkeresse volt randipartnereit (azokat is, akik csúnyán lekoptatták), és leleplezze a gyilkost, mielőtt késő lenne.

 Egy izgalmas, roppant szellemes és romantikus debütáló regény L.M. Chilton-tól. Számomra az idei nyár első emlékezetes olvasmánya lett. A zsáner megfoghatatlan, de ez adja az egyik érdekességét a történetnek.

Az író – igen, nem női szerző írta! – meglepően jó beleélőképességgel rendelkezik, hiszen egy női karaktert állított a történet középpontjába, így Gwen szemszögéből követhetjük végig ezt a kicsit abszurd, társkereséssel egybekötött nyomozást. Nem kíméli a nevető izmainkat az író, de közben kicsit borzonghatunk is, mindezt pont megfelelő arányban adagolva.

A cselekmény központi eleme az online randizás, amikor könnyedén mondhatsz igent vagy nemet egy-egy, a közeledben, szintén az applikációra csatlakozó jelöltre. Vajon mi történik akkor, ha a randipartnered gyilkosság áldozata lesz, miközben éppen nem vagy top formában, ami persze csak a kezdet? A szálak Gwen körül piszkosul összegabalyodnak, ahonnan nehéz lesz kidumálnia magát, még akkor is, ha kicsit angolos humorral megáldott, leleményes és bátor a hölgyemény.

Egyszerűen az elejétől a végéig lekötött ez a történet, imádtam a karaktereket, egyszerűen mindenki szimpatikus, de ugyanakkor gyanús is volt. Ez a kettősség pedig igazán jót tett a történetnek, egészen sokáig nem is tudtam ki lesz gyilkos, mindig elbizonytalanodtam, tévútra kerültem. A vége felé azonban a több felállított teóriám közül az első beigazolódott, nem hiába szocializálódtam Agatha Christie krimijein.

Igazán 21. századi életérzés és történetszövés jellemzi a regényt, ami szerintem olyan zseniálisan ötvözi a zsánereket, hogy a romantika, a nyomozás és a humor kedvelői egyaránt jól fognak szórakozni az olvasás során.

Nagyon jó szívvel ajánlom a könyvet idén nyárra.  A borító pedig szintén igazán fotógén, így arra buzdítalak Titeket, hogy osszátok meg Ti is az olvasásról készült képeiteket és ajánlóitokat. 

A könyvet köszönöm szépen Agave Kiadó!

Bob Mortimer: A Szacuma-rejtély

Fülszöveg: A bestselleríró és humorista Bob Mortimer briliánsan vicces első regénye garantáltan egy új kedvenc A csütörtöki nyomozóklub rajongóinak!

Gary Thorn beül egy sörre Brendannal, akit munkából ismer. Miután Brendan hirtelen lelép, Gary találkozik egy lánnyal is a kocsmában. A nevét ugyan nem tudja, mégis beleszeret, ahogyan kell. Miután viszont a lány is hirtelen távozik, Garynek csak a könyv marad emlékül, amit a kezében látott: A Szacuma-rejtély.

Nem sokkal később Brendannek végleg nyoma vész, ami Garynek jó apropó arra, hogy felkutassa a lányt, akit magában immár csak Szacumaként emleget, hátha ő segíthet kideríteni, mi történt a férfival. Pláne, hogy azóta már más, elég gyanúsan kinéző alakok is nagyon szeretnék megtalálni. Hamarosan őrült nyomozás veszi kezdetét Dél-London utcáit bejárva ebben a képtelen történetben, mely telis-tele van felejthetetlen szereplőkkel, a humoráról nem beszélve. 

Amikor egy regény a rejtély és a humor ötvözésével csábít olvasásra, én képtelen vagyok ellenállni neki. Így voltam Bob Mortimer humorista debütáló regényével is. A Szacuma-rejtély tehát egy humoros kriminek ígérkezett, így nem volt kérdés, hogy szeretném elolvasni. 

Főhősünk, Gary egy londoni ügyvédi irodában dolgozik, közben éli unalmas mindennapjait. Egy váratlan eltűnés és egy ismeretlen lány felzavarja Gary megszokott életét. A lány az első találkozásuk után egy könyvet hagy az asztalon, A Szacuma-rejtélyt. Gary fantáziája pedig az események hatására beindul, miközben gengszterekkel, korrupt rendőrökkel és egy "cseppet" ítélkező mókussal találja szemben magát. 

A karakterek érdekesek voltak és egyben furcsák is, emiatt némiképpen kiszámíthatatlanok, egyáltalán nem tudtam, hogy mit várhatok az egyes szereplőktől. Emiatt volt talán az egyetlen problémám a regénnyel, mégpedig az, hogy nem tudtam úgy igazából megkedvelni egyik karaktert sem, annak ellenére sem, hogy érdekelt a sorsuk és a rejtélyben játszott szerepük.

Grace, a kutyás szomszéd, mint mellékszereplő szerintem nagyon jól illett a történetbe, kiegészített Gary-t, aki amikor éppen nem egy mókussal társalgott bevatta Grace-t az eseményekbe. Tetszett ez a kissé abszurd, de mégis baráti kapcsolat. 

Azon pedig el lehetne hosszan beszélgetni, hogy vajon a mókus Gary egyik rejtett személyisége-e vagy valami mást jelképez, de azt el lehet mondani, hogy a jelenléte jót tett a történetnek. 

Nem állítom, hogy egy humorbomba a regény (ugye az angol humor néha nehezen érthető), de mindenképpen érdekes és mind karakterábrázolás, mind pedig a történetvezetés szempontjából rendben van. A társadalomkritika pedig pont annyira éles, mint amennyit egy ilyen szórakoztató regény még elbír. 

Azt hiszem egy olyan történettel van dolgunk, ami önmagában könnyed, de a sorok között olvasva viszont tartalommal is bír. A britekre jellemző humor pedig összeköti a regényt. 

Itt a lehetőség kimozdulni a thriller/krimi/humor zsáneren belül a komfortzónánkból, mert itt bizony a klisék mehetnek a polcra, Bob Mortimer hozott valami egészen bizarrt, de egyben jó értelemben újszerűt is.  

A könyvet köszönöm szépen az Agave Kiadónak! 

Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

Fülszöveg: Micsoda boldogság és dicsőség az első iskolatáska! Dani is büszke örömmel indul iskolába, ahol a lelkesedése lohad ugyan, de érdeklődése nőttön-nő. A felnőttek kérdésére, hogy jó-e iskolába járni, Dani nem tud válaszolni. Van amikor jó, s van, amikor rossz. Janikovszky Éva játékosan megírt könyvét Réber László elragadó, színes illusztrációival kisiskolásoknak és szüleiknek ajánljuk. 

Janikovszky Éva történeteit bárhol, bármikor tudom olvasni, az írónő írásai közül mindegyik igazi szeretetbomba a léleknek. 

Valahogy mégis a Már iskolás vagyok című történet áll hozzám a legközelebb. A kötet 1983-ban látott napvilágot és én még emlékszem arra, hogy anyukám nekem is felolvasta a könyvet mielőtt elindultam az első osztályba. 

Idén pedig engem ért az öröm, hogy én olvashattam fel a kislányomnak, aki idén kezdte az iskolát.

Valljuk be, hogy a gyermekek és mi, szülők is egyaránt félve nézünk az első nap elé az új iskolában. Ilyenkor minden és mindenki új, a helyzet is csupa izgalommal és félelemmel teli. Ehhez szerintem mindig jókor jön egy olyan írás, ami mindenkiben feloldja a feszültségeket. Hol volt még a 80-as években, hogy pszichológiai szempontok szerint mélyrehatóan vizsgálták volna a meséket, a  gyermekekre gyakorolt hatását és a félelemoldásban játszott szerepüket, talán csak pedzegették ezt a témát, de széles körben még biztosan nem jutott el a szülőkig, olvasókig. Ma már tudjuk, hogy mit jelent a gyermeki léleknek egy-egy jókor felolvasott mese. A félelemoldás Janikovszky Éva írásaiban teljesen természetesen jön és hat a gyermekek lelkivilágára, az ösztönös mesélés és történetvezetés az, amitől az írónő írásai egytől egyig kis csodák és kiváló felszültségoldók. 

A történet egyszerű, szórakoztató és minden gyermek könnyedén tud azonosulni a kis szereplőkkel. Aranyosak és abszolút kedvelhetőek a karakterek. Pöszke is édes kis óvodás, aki nem igazán vágyik a nagyok világába, jó neki az óvoda, de ahogy megkapja Danitól az iskolatáskát már egyből ostromolja is a kérdéseivel. Danit is megkedveltem, meg persze a többi kis gyermeket is, mert tényleg kortalanok, bármikor olvassuk mindig átjön a kötet mondanivalója. Megállapítható, hogy a gyerekek mindig gyerekek és hasonló dolgok foglalkoztatják őket legyenek bárhol és bármikor a világban. Az olvasás során a kis olvasó is kiderítheti, hogy miért is jó megtanulni írni és olvasni és persze számolni, vagy éppen milyen izgalmas eszközöket használnak az iskolában. 

Ahogy éppen felolvastam a könyvet eszembe jutott, hogy gyermekként mennyire szerettem volna, hogy Dani az én osztálytársam legyen elsőben, azt kívántam bárcsak ismernék valakit az új iskolában. Rákérdeztem és valóban megerősítette anyukám is, hogy volt ilyen irányú óhajom. Érdekes, hogy milyen mélyre raktározott érzéseket hoz fel egy-egy olyan olvasmány, ami gyermekkorunkban  nyomot hagyott bennünk. Ebből is látszik, hogy bizony Janikovszky Éva mélyre ható érzelmeket és érzéseket képes generálni a meséivel, történeteivel. 

Nagyon tetszett az, ahogy Dani végig vezet minket a történeten, érezni, hogy az írónő nagyon tudja, hogy mi zsong a gyermekek fejében, mert ahogy megszólaltatja Danit pont olyan, mint egy 6-7 éves gyermek gondolatainak kivetülése. 

Ez a könyv egy humoros, kedves és vidám íráson keresztül tárja a gyermekek elé az óvoda és az iskola közötti átmeneti időszak örömmel és kötelezettségekkel teli világát. 

Nagyon örülök, hogy a kiadó nem változtatta meg az eredeti illusztrációkat. Réber László rajzai úgy gondolom, hogy utánozhatatlanok, egyszerűségükkel hódítják meg az olvasók szívét. El sem tudnám képzelni ezt a történetet modern rajzokkal, egyszerűen védjegyévé váltak Janikovszky Éva történeteinek Réber László rajzai. 

Ez a kötet generációkon átívelve közvetít értéket, mindegy, hogy a 80-as években vagy a kétezres években olvassuk. Kevés olyan könyvet és írót tudok mondani, mint Janikovszky Éva, aki egészen a gyermekkoromtól ilyen kellemes érzésekkel kísért át a felnőttkorba. A történeteit újra elolvasva pedig már a következő generációt segíti át egy-egy életszakaszon, miközben kiválóan szórakoztat és tanít. Nagyon örülök, hogy ennyi év távlatából ismét a polcunkra került ez a kötet, az biztos, hogy sokáig meg fogjuk őrizni és amikor aktuális csak levesszük a polcról és együtt várjuk az iskolát Danival és barátaival. 

A könyvet köszönöm szépen a Móra Könyvkiadónak! 

Jenny Mollen: A lájkok városa

Fülszöveg: Megan Chernoff tehetséges szövegíró, jelenleg nincs munkája. Második gyereke születése után úgy érzi, az élete megrekedt. A férje munkája miatt családostul New Yorkba költöznek, ahol Meg összeismerkedik Daphne Cole-lal, a gyönyörű, stílusos, ismert anyainfluenszerrel. Értetlenül, de örömmel fogadja Daphne érdeklődését, bókjait, figyelmét – pillanatok alatt bekerül egy exkluzív mama-vacsoraklubba, flancos wellnessprogramokon vesz részt. Daphne megosztja vele az ismertségéből adódó előnyöket, és Meg követői is ezerszámra gyarapodnak. De vajon őszinte a kettejük közötti kötelék? Meg azon kapja magát, hogy sodródik, már nem ura a legfontosabbnak: a férjéhez és két fiához fűződő kapcsolatának. Közben feltűnnek neki a Daphne aprólékos műgonddal kialakított imázsa alatt húzódó repedések. Meg senkire sem számíthat, miközben vissza kellene találnia a valódi életéhez. De egyáltalán mit jelent az, hogy valódi? 

A Hoffington Post szerint Jenny Mollen a legviccesebb nő, ő az, aki nőként írt a Playboy-nak is, sőt színészi babérokra is tört. Ezen tények után nagyon kíváncsi lettem arra, hogy a regényírás, hogy fekszik neki. 

A történet ott kezdődik, hogy Meg Chernoff a családjával együtt New Yorkba költözik, mivel férje, Iliya egy feltörekvő klub-ban kap egy olyan pozíciót, ahol döntési joga van, hogy ki kerülhet be a klub tagjai közé. Míg Iliye dolgozik addig Meg a korábban bimbózó szövegírói karrierjének folytatásáról ábrándozik, de a két gyermek mellől nem olyan egyszerű az érvényesülés. Végül elfogad egy olyan állást, ami nem is fizet jól, nem is várható tőle, hogy a szakmában felfigyelnek rá, de Megnek ott van Daphne Cole, mamiinfluencer, aki valamilyen csoda folytán a barátai közé emeli, sőt elhalmozza Meg-et a figyelmével, így lassan az ő élete felett is kezdi átvenni az uralmat az Insta mögött csillogó élet. 

Felvetődik a kérdés, hogy minden olyan csillogó ahogy azt a celebek láttatják? Erre próbál ez a regény egy lehetséges alternatívát bemutatni, hogy az olvasó olvasmányos, de kicsit abszurd képen át ismerhesse meg a csillogás mögötti valóságot. 

Sajnos vagy sem, de hozzám Meg és Daphne egyáltalán nem tudtak közel kerülni, úgy érzem, hogy az amerikai humor  nem minden esetben jön át az európai olvasó számára. Simán el tudom képzelni, hogy akár a környezetünkben is vannak hasonló instán és a valóságban is nyomuló anyák, Amerikában pedig biztos vagyok benne, hogy tömegesen léteznek a könyvben megformált karakterek. Szinte látható, hogy milyen harcok folynak a legjobb iskolai helyekért, a legtrendibb anyuka ruhákért és összességében a mindenben az "én gyerekem" a legjobb állapotért. Nehéz jól megfogalmazni, hogy milyen külön világ is a gyerekes anyukák világa, de létezik és bizony szólni kell róla, sőt muszáj felhívni a figyelmet, hogy nem biztos, hogy a legjobb irányba megy az internetes trend ennek csoportnak a tekintetében sem. 

Az instagrammon is számos ilyen bejegyzés jön velünk szembe, még akkor is, ha nem követjük az adott "celeb"-et. Egyszerűen egy életstílus lett az instamamik által közvetített tartalmakból, persze azt nem látni, hogy olykor ők is kétségek között gyötrődnek, kialvatlanok és kicsit sem trendy-k. A regény azért ezt is az arcunkba tollja, néhol igen kíméletlenül. 

Úgy érzem, hogy ennek az könyvnek van létjogosultsága és a tengerentúlon nem is véletlen népszerű, mert egy olyan közeget mutat be, ami káros az átlagos tartalomfogyasztókra. Talán az sem véletlen, hogy ez a regény éppen a szülőkre élezte ki a mondanivalóját, mivel a szülés után, a kisgyermekekkel otthon lévő nők a legsebezhetőbbek és a legjobban manipulálhatóak az  instamamik által, illetve nagyon sok tartalmat is fogyasztanak, leginkább a korábban megszokott emberi interakciók hiánya miatt is. 

Igazából egy remek szatíra, gúnyos hangvétellel és számomra kicsit sarkos humorral, de mindenképpen remek figyelemfelhívás abból a szempontból, hogy milyen könnyen áldozattá válhat bárki, akit elvakít a talmi csillogás, akár már a családi életét is kockáztatva egy-egy posztért. 

Amellett, hogy tényleg egy szórakoztató irodalomról van szó, mégis, egyben  edukáció is és ez nekem mindenképpen átadta a mondanivalót. 

Tetszett, hogy egy görbe tükröt tart az írónő a tartalomfogyasztást túlzásba vivők elé, illetve kiváló párhuzamot von a hamis ábrándokat kergető világ, a valóság és a valós értékek között. 

Miután szerintem már túl sokszor leírtam az insta szót, nem maradt más hátra mint, hogy összefoglaljam a véleményem:

A téma fantasztikusan érdekes volt és az alaptörténet is tetszett. A borító pedig tökéletes, így egy borongósabb őszi napon gyorsan olvasható, figyelemfelhívó kötet, ami nem végig olyan rózsaszín, mint maga a borító sejtetné.

A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak! 

Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna (Finlay Donovan 1.)

 

Elle Cosimano Nemzetközi Thriller Díjat nyert YA regényével, a Nearly Gone-nal, emellett számos fiatal felnőtteknek szóló írása került kiadásra, sőt, több irodalmi díjra is jelölték, de a Finlay Donovan ölni tudna volt az első olyan regénye, amely kimondottan a felnőtt korosztályt szólította meg.

A regény Szabados Ági, Nincs időm olvasni kihívásának júniusi közös könyve. A fülszöveg nagyon ígéretes volt és a borító is igazi vidám kikapcsolódást ígért, ezért rögtön felkeltette a figyelmemet. Az pedig adott némi lökést, hogy az Instagramon lépten-nyomon szembejött velem a regény ajánlója és az a sok fotó, amiket a borítóról készítettek a csoport tagjai. Minekután mostanában amúgy is rá vagyok kattanva a közösségi közös olvasásokra, gyorsan be is szereztem e-book formában a regényt. Az e-bookot olyan esetekben sokkal célszerűbbnek találom, amikor nem ismerem az írót, esetleg valamilyen impulzus hatására szeretném elkezdeni a regény olvasását és nincs elegendő háttérinformációm ahhoz, hogy biztosan szeretném a polcomon tudni a fizikai példányt. Így történt ezzel a regénnyel is, de miután elolvastam és tudom, hogy egy sorozat első része, már nem vagyok biztos benne, hogy a második rész megjelenésével egyidejűleg nem szeretnék-e ebből is egy fizikai példányt, mert nagyon éltem a történetet.

A történet szerint Finlay Donovan éli az elvált, gyermekeit egyedül nevelő szülők kicsit sem könnyű életét, közben pedig a karrierjét is próbálja építgetni, mint írónő, de az alkotói válság ebben azért erősen akadályozza. Az ügynökével egy étteremben találkozik, hogy megbeszéljék a készülő krimijének a részleteit, de a szomszéd asztalnál ülő hölgy félreérti a beszélgetést és egy furcsa üzenetet hagy Finlay táskájában. Ő pedig emiatt egy egészen váratlan helyzetben találja magát és már csak azt veszi észre, hogy egy olyan bűnügy főszereplőjévé vált, amivel eddig csak a regényei lapjain találkozott és egyelőre nem látja a kiutat sem. A kicsi üzenet pedig egy dominó effektust indít el és hőseink akarva akaratlanul, de kénytelenek sodródni az árral, mert a tetteiknek egyre súlyosabbak a következményei és minden szereplő más-más módon, de érintetté válik. Természetesen Finlay is egyértelműen elveti a gyilkosság gondolatát, de egy hulla valahogy mégis a csomagtartójában landol és tudja, hogy neki mindenképpen meg kell szabadulnia tőle, még azelőtt, hogy a rendőrség a nyomába eredne. Persze az élet nem áll meg egy ilyen „kis” apróságtól, a regényével haladnia kell, így a saját életéből merít ötletet, de eközben ott lebeg a feje felett, hogy volt férje és a menyasszonya elveszik a gyermekek felügyeleti jogát, ezért igyekszik, hogy látszólag minden tip-top legyen az életében, de a sok titok miatt egyre jobban csúszik ki a lába alól a talaj. Ha mindez nem lenne elég a maffia is tiszteletét teszi hősnőnknél.

Valaki olyan női főszereplőt vártam, mint A szingli fejvadász sorozat Stephanie Plum-ja. Nem is kellett csalódnom, mert Finlay ugyanolyan vicces, szeleburdi és abszolút a szomszéd lány karakter volt, mint Stephanie, csak éppen a ló másik oldalán ült, azaz a bérgyilkos anyukák kicsit sem megszokott hétköznapjaiba csöppent. Az írónőnek sikerült egy olyan karaktert megalkotnia, akivel annak ellenére is könnyű azonosulni, hogy a morális határokat feszegetve egyensúlyoz a helyes és helytelen cselekedetek között, sőt le is dönti azokat a bizonyos határokat. A mellékszereplőkkel is teljesen elégedet voltam, Veron is jópofa, életrevaló karakter volt, a gyerekek is igazi kis személyiségek, de a férfi karakterek is nagyon jól hozták a hódító szerepüket, még annak ellenére is, hogy ez a szál részemről nem teljes megelégedettséggel zárult és csak remélni tudom, hogy a következő részekben még alakul a szerelmi vonal.

A regény a humoros és könnyed hangvétele mellett súlyos morális kérdéseket feszeget és felkínálja az olvasónak, hogy a tények ismeretében is kitart-e Finlay mellett. Nekem ez volt az egyetlen olyan aspektusa a történetnek, ami miatt fél csillagot le tudtam vonni, mert nem feltétlen mutat jó példát a regény, de azt is el tudtam fogadni, hogy egy fikcióban olyan érzelmi és gondolati sík is megengedett lehet, ami az etikai szabályok ellen szól. Végül is miért ne, ha az írás ennyire szórakoztató tud lenni és úgy is közel tudtam érezni magamhoz a női karaktereket, hogy egyáltalán nem értettem egyet a cselekedeteikkel. Nagyon elgondolkodtató, hogy ilyen esetben mit tennénk, biztosak lehetünk abban, hogy mi a józan eszünkre hallgatnánk? Tehát amellett, hogy remekül szórakoztam az olvasás során, többször el is gondolkodtam azon, hogy én mit tettem volna Finlay helyében.

Elle Cosimano ezzel a regénnyel megalkotta egy olyan sorozat első részét, amely véleményem szerint karakteres, pörgő, humoros, de ugyanakkor megvan benne az a rejtély faktor és női sors is, amik izgalmassá teszik a történetet. Csak ajánlani tudom nyári kikapcsolódáshoz és ne felejtsük el, hogy nem kell túl komolyan venni, elég csak sodródni az árral.

Fülszöveg:

Finlay ​Donovan kétgyerekes, egyedülálló és idegileg teljesen kimerült anyuka, aki mellesleg leadási határidőkkel küszködő írónő is egyben. Az élete totális káosz. Az ügynökének beígért könyvével egyáltalán nem halad, a volt férje kérdés nélkül elbocsátotta a kisegítő bébiszittert, négyéves kislányát pedig épp egy igen szerencsétlenül alakult első hajvágási kísérlet eredményeképpen a fejéhez szigszalagozott tincsekkel kénytelen óvodába vinni.

Finlay egyre sokasodó problémáin az sem segít, hogy az ügynökével folytatott üzleti ebédje alatt a szomszédos asztalnál ülők kihallgatják krimije tervezett történetét, és tévesen bérgyilkosnak vélik. Finlay pedig saját maga legnagyobb döbbenetére igent mond a felkérésre, hogy elintézzen egy kellemetlen férjet. Mert hát valamiből élni is kell.

Persze a való életben közel sem olyan egyszerű egy rendes bűncselekményt elkövetni, mint egy regény lapjain, ráadásul kisvártatva – hogy semmi se legyen egyszerű – Finlay menthetetlenül belebonyolódik egy nagyon is valódi gyilkossági nyomozás eseményeibe.

Elle Cosimano az anyaság minden örömét és megpróbáltatását bemutató regénye pergő stílusú és őrülten szellemes, letehetetlenül szórakoztató olvasmány.

Franz Eberhofer - sorozat ajánló, érkezik a Szilvásgombóc-összeesküvés

A bejegyzés apropóját az adta, hogy június 30-án megjelenik, a Franz Ebrhofer sorozat 6. része, a Szilváspite-összeesküvés. Az utóbbi időben pedig nagyon rákattantam a sorozatra, így egymás után faltam a történeteket. 

A sorozat első része után egészen mostanáig várólistán várakoztak a további részek, nem is tudom pontosan miért, mivel szerettem az első részt is. 

A lényeg, hogy a karantén remek alkalmat teremtett ahhoz, hogy immár az elérhető 5 részt elolvassam, nem is akárhogyan. Visszafelé! Kezdtem az 5. résszel, onnan haladtam egészen a 1. részig. Egyáltalán nem volt zavaró, hogy megfordítottam a sorrendet, sőt, talán egy picit jobban élveztem így, hogy tudtam már egy-egy háttér-információt Franz-szal és a családjával kapcsolatban. A sorozat részről részre egyre jobban magába szippantott, annak ellenére, hogy sok olyan túlzással találkoztam az olvasás során, ami a való életben nem történhetne meg, de ez egyáltalán nem zavart, mert remekül szórakoztam, ami mindent felülírt.

Nagyon megszerettem a szereplőket, mert zseniálisan őrült nyomozóval van dolgunk, aki nem fél előkapni a fegyverét, ha egy kis rendfenntartásról van szó a többiek pedig, hát ők a többiek, akik imádnivalóak és nem kicsit őrültek. 

Sajátos szereplők, problémamegoldások és olyan történetek, amelyek egy percig sem hagynak minket unatkozni, mert ebben az idilli bajor faluban zajlik az élet.

Szívből ajánlom ezt a sorozatot a pikírt humor kedvelőinek, személy szerint sokszor hangosan kacagtam a dilis bagázson, mert minden részben hihetetlen kalamajkákba keverednek és sajátosan oldják meg azokat.

Alig várom, hogy a 6. részt is megkaparintsam és ismét leutazzak Niederkaltenkirchen-be, egy brutál jópofa nyomozásra. 

2016-ban olvastam el a sorozat első részét, a Télikrumpligombócot, amiről az alábbi értékelést ítam:

Kezdjük a borítóval, ami szerintem hűen tükrözi a tartalmat, és külön kiemelném, hogy az eredeti borító került átvételre hazánkban is. Amikor a borítót először megláttam még nem tudtam, hogy milyen jellegű könyvről van szó, de abban biztos voltam, hogy muszáj lesz elolvasnom, mert egy ilyen csendéletszerű, kicsit retro hatású borító, az asztalra dobott bilinccsel együtt mindenképpen érdekes tartalmat tartogathat. 

A regény egy sorozat első része, melyet követ a már magyarul is megjelent Gőzgombóc blues és még további 5 kötet, ami egyelőre kizárólag német nyelven elérhető. 

Olvasás közben rá kellett jönnöm, hogy a Télikrumpligombóc, egy korántsem átlagos krimi. Az író érezhetően nem a krimi vonalra helyezi a hangsúlyt, hanem a bohókás bajor rendőrre, Franz Eberhofer-re, illetve az őt körülvevő kissé habókos családjára, valamint az átlagostól eléggé eltérő kisvárosi légkörre. 

Ahogy az olvasást elkezdtem egyből Mazur nagyi jutott eszembe, tudjátok a Szingli fejvadász sorozatból, sőt leginkább az a sok-sok kisvárosi krimi, amit az elmúlt időben olvastam és szerettem is.

A regényt Franz Eberhofer rendőr köré építi az írónő, általa ismerjük meg a közvetlen családját, a mamát, aki egy csúcs nénike. Imádtam, hogy képes mindenhol elaludni, de ennek ellenére erős kézzel tartja a gyeplőt és nem csak és kizárólag a családja vonatkozásában, olyan mindenki nagyija típus. Aztán ott van a füves cigit szívó, Beatles rajongó Eberhofer apuka, és Franz testvére, az nyálas Leopold, aki szintén nem egy egyszerű eset. Mind-mind izgalmas karakter, akikben van még muníció, kíváncsi vagyok a későbbiekben ezt az írónőnek milyen módon sikerül kiaknáznia. A városka lakóit pedig még meg sem említettem, pedig ott is van fura figura bőven. 

Egy olyan  városka jelenik meg, ahol a szomszéd mindent előbb tud, mint ahogy megtörténne, de aki kisvárosban él az pontosan tudja mit jelent mindez. Szegény Franzot néha már majdnem megsajnáltam, de aztán elvetettem ezt az ötletet, mert jól van ez így ahogy van, pont beleillik ebbe a fura környezetbe.

Ebbe a  miliőbe történnek meg a kissé érdektelen gyilkosságok, amire Franz rá is harap, de akadnak "ellendrukkerei" is bőven, mint a rendőrségi pszichológus, aki mindenáron be akarja bizonyítani, hogy Franz nem százas, de erre a tubákot szippantgató bíró is rádob egy lapáttal. 

Elsőre kicsit szokatlan volt a stílus és bevallom egy pár lapon túl kellett jutnom, mire valóban élvezetessé vált a történet és megszoktam a szereplőket, de ahogy el tudjuk magunkat engedni és be tudunk épülni a kisvárosi hangulatba egy remek kikapcsolódást nyújtó olvasmányt kapunk.

A nyomozást pedig még véletlen sem egy NCIS stílusban képzeljük el, a történetet pedig ne hasonlítsuk a skandináv krimikhez, mert itt és most nem a gyilkosság, a vér és az agyafúrtság fogja előrelendíteni a történtet, sokkal inkább a megfigyeléseken és beszélgetéseken alapuló nyomozgatás. Lassabb mederben folyt a felderítés, mint általában, de mindemellett mindig történt valami Franz háza táján, amitől érdekessé és energikussá vált a történet, sodort magával olvasás közben. A végén már el is kezdtem hiányolni, hogy nem tudom tovább követni Franz napi rutinjait és kissé lökött világlátását. 

ÖSSZEGEZVE

Végre egy szingli nyomozó pasi szemével láthattuk a kisvárosi "idillt" aminek történetesen most Bajorország adott hátteret. Személy szerint szeretem ezt a fajta humort, amikor nem akarják az olvasót megtéveszteni, hanem kizárólag a szórakoztatás és az valóság elfogadása a cél, hiszen sok-sok mindennapi és mégis fura karaktert sorakoztatott fel az írónő. Személy szerint szerettem a karaktereket, nagyit pedig kedvenccé léptettem elő, remélem a többi részben is teret enged neki az író. 

Mi sem mutatja jobban, hogy ebben a regényben több van, mint elsőre gondolnánk, hogy hazájában már meg is filmesítették. Inkább humor kategóriába sorolnám a regényt, mint krimibe, de én ajánlom mindenkinek, aki kellemes és szórakoztató kikapcsolódásra vágyik egy hamisítatlan bajor környezetben.

Nem utolsó sorban 1-1 bajor receptet is elcsíphet a szemfüles olvasó.

Ajánló: 

Fülszöveg: Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr legújabb ügye egy varjúval kezdődik. Pontosabban egy lakkozott körmű női kisujjal, amelyet az előbb említett varjú pottyant le Franz barátja és egykori kollégája, Rudi Birkenberger új lakásának erkélyére. Nemsokára az ujjhoz tartozó holttest is előkerül, aztán még egy, és még egy… A három áldozat mindegyike fiatal ázsiai nő, mindannyian dirndlit viseltek, s mindannyian München hatalmas népünnepélye, az Oktoberfest idején vesztették életüket. A sorozatgyilkos utáni hajsza közepette Franznak még otthon is váratlan gondokkal kell megküzdenie: Niederkaltenkirchen békés mindennapjait teljesen feldúlja, a lakosságot pedig két ellenséges táborra szakítja egy szálloda építésének nagyszabású terve…

Rita Falk nagysikerű bajor krimisorozatának hatodik részében is a jól ismert morbid-fekete humorral átszőve folytatja Franz Eberhofer nyomozásainak történetét.

Kiadó: Magistra

Kiadás éve: 2020

Oldalszám:

Fordította: Balla Judit