Patkó Ágnes: Halálos rozé (Szekszárdi vörös 1.)

Fülszöveg: Renáta a nyüzsgő Budapestről egy nyugodtabb élet reményében költözik Szekszárdra. Egy szokatlanul meleg, októberi napon veszi birtokba a buja kertben megbúvó új házát, és lelkesen veti bele magát a lakberendezésbe, a kertészkedésbe, illetve a várossal meg a lakóival való ismerkedésbe.

A rangos Rozémustrán összebarátkozik a legjobb rozénak járó díjat elnyerő borásszal is, ám amikor másnap reggel pincelátogatásra érkezik hozzá, holtan találja a férfit. A rendőrség szerint egyértelműen baleset történt: a borász óvatlan volt, ezért mustgázmérgezést kapott.

Renáta azonban biztos benne, hogy a férfi gyilkosság áldozata lett, ezért maga áll neki kinyomozni, ki lehetett a tettes. 

Kit kínálhatok meg egy kellemes, hűvös rozéval?

Természetesen ezúttal sem alkoholizálásra adtam a fejemet, hanem @patkoagnesiro Halálos rozé című sorozatának, a Szekszárdi vörösnek az első részét olvastam el.

Nézzük is pontokban, hogy miért és kinek ajánlom a regényt:

- Elsősorban Agatha Christie és a cozy mystery műfaján edződött és kedvelő olvasóknak, mert bizony ez a regény a műfajok tökéletes keveréke;

- Másodsorban a gasztronómia, azon belül is a borászati ágazatot kedvelő olvasóknak, laikuskén pár szakszóval én magam is gazdagodtam;

- A helyszínválasztás izgalmas, korábban még nem került krimi középpontjába Szekszárd és környéke (legalábbis nekem első olvasásom a környékről és bizony, nagyon megkedveltem a várost és lakóit);

- Ha szeretitek a kicsit lassabban haladó, de gyanúsítottakkal teli történeteket és a kisvárosi közösségek mindennapjait megelevenítő leírásokat, kitekintéseket;

- Az írónőnek kellemes az elbeszélő stílusa, látszik, hogy törekedett a karakterek konzekvens felépítésére és bemutatására, amennyiben néhány ismétlődő motívumot legközelebb kivált egy-egy pörgősebb résszel én máris az egyik legnagyobb rajongójává fogok válni. Azt hiszem megtaláltam az angol Agatha Raisin magyar változatát, ami azért nem kis dolog.

- Szintén ajánlom azon olvasóknak, akik már unják a gyenge női karaktereket, mert Renáta bizony irányítja az életét és pitbull módjára ragaszkodik a saját csontjához, akarom mondani igazához, ami nekem nagyon szimpatikussá tette a karaktert; Emellett a mellékszereplőkben is van potenciál.

- A téli hideg és a kisváros kellemes, lazulós kikapcsolódást biztosít a téli szünetben, ha hagyjuk, hogy belesüppedjünk a szekszárdi nyomozásba és el tudjuk fogadni, hogy a szereplők nem tocsognak a vérben, hanem egyszerűen haladnak a megoldás irányába;

Végezetül: Hát, kérem szépen! (ejnye, háttal nem kezdünk mondatot, de itt most kiáltott érte az a hát!). A vége, nem árulom el, de már alig várom a második részt, hogy megtudjam, hogy mit láttak a szereplők az utolsó pont után! Tudom, aki kíváncsi, de mikor is lesz folytatás, kedves Ágnes?