Patkó Ágnes: Halálos rozé (Szekszárdi vörös 1.)

Fülszöveg: Renáta a nyüzsgő Budapestről egy nyugodtabb élet reményében költözik Szekszárdra. Egy szokatlanul meleg, októberi napon veszi birtokba a buja kertben megbúvó új házát, és lelkesen veti bele magát a lakberendezésbe, a kertészkedésbe, illetve a várossal meg a lakóival való ismerkedésbe.

A rangos Rozémustrán összebarátkozik a legjobb rozénak járó díjat elnyerő borásszal is, ám amikor másnap reggel pincelátogatásra érkezik hozzá, holtan találja a férfit. A rendőrség szerint egyértelműen baleset történt: a borász óvatlan volt, ezért mustgázmérgezést kapott.

Renáta azonban biztos benne, hogy a férfi gyilkosság áldozata lett, ezért maga áll neki kinyomozni, ki lehetett a tettes. 

Kit kínálhatok meg egy kellemes, hűvös rozéval?

Természetesen ezúttal sem alkoholizálásra adtam a fejemet, hanem @patkoagnesiro Halálos rozé című sorozatának, a Szekszárdi vörösnek az első részét olvastam el.

Nézzük is pontokban, hogy miért és kinek ajánlom a regényt:

- Elsősorban Agatha Christie és a cozy mystery műfaján edződött és kedvelő olvasóknak, mert bizony ez a regény a műfajok tökéletes keveréke;

- Másodsorban a gasztronómia, azon belül is a borászati ágazatot kedvelő olvasóknak, laikuskén pár szakszóval én magam is gazdagodtam;

- A helyszínválasztás izgalmas, korábban még nem került krimi középpontjába Szekszárd és környéke (legalábbis nekem első olvasásom a környékről és bizony, nagyon megkedveltem a várost és lakóit);

- Ha szeretitek a kicsit lassabban haladó, de gyanúsítottakkal teli történeteket és a kisvárosi közösségek mindennapjait megelevenítő leírásokat, kitekintéseket;

- Az írónőnek kellemes az elbeszélő stílusa, látszik, hogy törekedett a karakterek konzekvens felépítésére és bemutatására, amennyiben néhány ismétlődő motívumot legközelebb kivált egy-egy pörgősebb résszel én máris az egyik legnagyobb rajongójává fogok válni. Azt hiszem megtaláltam az angol Agatha Raisin magyar változatát, ami azért nem kis dolog.

- Szintén ajánlom azon olvasóknak, akik már unják a gyenge női karaktereket, mert Renáta bizony irányítja az életét és pitbull módjára ragaszkodik a saját csontjához, akarom mondani igazához, ami nekem nagyon szimpatikussá tette a karaktert; Emellett a mellékszereplőkben is van potenciál.

- A téli hideg és a kisváros kellemes, lazulós kikapcsolódást biztosít a téli szünetben, ha hagyjuk, hogy belesüppedjünk a szekszárdi nyomozásba és el tudjuk fogadni, hogy a szereplők nem tocsognak a vérben, hanem egyszerűen haladnak a megoldás irányába;

Végezetül: Hát, kérem szépen! (ejnye, háttal nem kezdünk mondatot, de itt most kiáltott érte az a hát!). A vége, nem árulom el, de már alig várom a második részt, hogy megtudjam, hogy mit láttak a szereplők az utolsó pont után! Tudom, aki kíváncsi, de mikor is lesz folytatás, kedves Ágnes?

Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna (Finlay Donovan 1.)

 

Elle Cosimano Nemzetközi Thriller Díjat nyert YA regényével, a Nearly Gone-nal, emellett számos fiatal felnőtteknek szóló írása került kiadásra, sőt, több irodalmi díjra is jelölték, de a Finlay Donovan ölni tudna volt az első olyan regénye, amely kimondottan a felnőtt korosztályt szólította meg.

A regény Szabados Ági, Nincs időm olvasni kihívásának júniusi közös könyve. A fülszöveg nagyon ígéretes volt és a borító is igazi vidám kikapcsolódást ígért, ezért rögtön felkeltette a figyelmemet. Az pedig adott némi lökést, hogy az Instagramon lépten-nyomon szembejött velem a regény ajánlója és az a sok fotó, amiket a borítóról készítettek a csoport tagjai. Minekután mostanában amúgy is rá vagyok kattanva a közösségi közös olvasásokra, gyorsan be is szereztem e-book formában a regényt. Az e-bookot olyan esetekben sokkal célszerűbbnek találom, amikor nem ismerem az írót, esetleg valamilyen impulzus hatására szeretném elkezdeni a regény olvasását és nincs elegendő háttérinformációm ahhoz, hogy biztosan szeretném a polcomon tudni a fizikai példányt. Így történt ezzel a regénnyel is, de miután elolvastam és tudom, hogy egy sorozat első része, már nem vagyok biztos benne, hogy a második rész megjelenésével egyidejűleg nem szeretnék-e ebből is egy fizikai példányt, mert nagyon éltem a történetet.

A történet szerint Finlay Donovan éli az elvált, gyermekeit egyedül nevelő szülők kicsit sem könnyű életét, közben pedig a karrierjét is próbálja építgetni, mint írónő, de az alkotói válság ebben azért erősen akadályozza. Az ügynökével egy étteremben találkozik, hogy megbeszéljék a készülő krimijének a részleteit, de a szomszéd asztalnál ülő hölgy félreérti a beszélgetést és egy furcsa üzenetet hagy Finlay táskájában. Ő pedig emiatt egy egészen váratlan helyzetben találja magát és már csak azt veszi észre, hogy egy olyan bűnügy főszereplőjévé vált, amivel eddig csak a regényei lapjain találkozott és egyelőre nem látja a kiutat sem. A kicsi üzenet pedig egy dominó effektust indít el és hőseink akarva akaratlanul, de kénytelenek sodródni az árral, mert a tetteiknek egyre súlyosabbak a következményei és minden szereplő más-más módon, de érintetté válik. Természetesen Finlay is egyértelműen elveti a gyilkosság gondolatát, de egy hulla valahogy mégis a csomagtartójában landol és tudja, hogy neki mindenképpen meg kell szabadulnia tőle, még azelőtt, hogy a rendőrség a nyomába eredne. Persze az élet nem áll meg egy ilyen „kis” apróságtól, a regényével haladnia kell, így a saját életéből merít ötletet, de eközben ott lebeg a feje felett, hogy volt férje és a menyasszonya elveszik a gyermekek felügyeleti jogát, ezért igyekszik, hogy látszólag minden tip-top legyen az életében, de a sok titok miatt egyre jobban csúszik ki a lába alól a talaj. Ha mindez nem lenne elég a maffia is tiszteletét teszi hősnőnknél.

Valaki olyan női főszereplőt vártam, mint A szingli fejvadász sorozat Stephanie Plum-ja. Nem is kellett csalódnom, mert Finlay ugyanolyan vicces, szeleburdi és abszolút a szomszéd lány karakter volt, mint Stephanie, csak éppen a ló másik oldalán ült, azaz a bérgyilkos anyukák kicsit sem megszokott hétköznapjaiba csöppent. Az írónőnek sikerült egy olyan karaktert megalkotnia, akivel annak ellenére is könnyű azonosulni, hogy a morális határokat feszegetve egyensúlyoz a helyes és helytelen cselekedetek között, sőt le is dönti azokat a bizonyos határokat. A mellékszereplőkkel is teljesen elégedet voltam, Veron is jópofa, életrevaló karakter volt, a gyerekek is igazi kis személyiségek, de a férfi karakterek is nagyon jól hozták a hódító szerepüket, még annak ellenére is, hogy ez a szál részemről nem teljes megelégedettséggel zárult és csak remélni tudom, hogy a következő részekben még alakul a szerelmi vonal.

A regény a humoros és könnyed hangvétele mellett súlyos morális kérdéseket feszeget és felkínálja az olvasónak, hogy a tények ismeretében is kitart-e Finlay mellett. Nekem ez volt az egyetlen olyan aspektusa a történetnek, ami miatt fél csillagot le tudtam vonni, mert nem feltétlen mutat jó példát a regény, de azt is el tudtam fogadni, hogy egy fikcióban olyan érzelmi és gondolati sík is megengedett lehet, ami az etikai szabályok ellen szól. Végül is miért ne, ha az írás ennyire szórakoztató tud lenni és úgy is közel tudtam érezni magamhoz a női karaktereket, hogy egyáltalán nem értettem egyet a cselekedeteikkel. Nagyon elgondolkodtató, hogy ilyen esetben mit tennénk, biztosak lehetünk abban, hogy mi a józan eszünkre hallgatnánk? Tehát amellett, hogy remekül szórakoztam az olvasás során, többször el is gondolkodtam azon, hogy én mit tettem volna Finlay helyében.

Elle Cosimano ezzel a regénnyel megalkotta egy olyan sorozat első részét, amely véleményem szerint karakteres, pörgő, humoros, de ugyanakkor megvan benne az a rejtély faktor és női sors is, amik izgalmassá teszik a történetet. Csak ajánlani tudom nyári kikapcsolódáshoz és ne felejtsük el, hogy nem kell túl komolyan venni, elég csak sodródni az árral.

Fülszöveg:

Finlay ​Donovan kétgyerekes, egyedülálló és idegileg teljesen kimerült anyuka, aki mellesleg leadási határidőkkel küszködő írónő is egyben. Az élete totális káosz. Az ügynökének beígért könyvével egyáltalán nem halad, a volt férje kérdés nélkül elbocsátotta a kisegítő bébiszittert, négyéves kislányát pedig épp egy igen szerencsétlenül alakult első hajvágási kísérlet eredményeképpen a fejéhez szigszalagozott tincsekkel kénytelen óvodába vinni.

Finlay egyre sokasodó problémáin az sem segít, hogy az ügynökével folytatott üzleti ebédje alatt a szomszédos asztalnál ülők kihallgatják krimije tervezett történetét, és tévesen bérgyilkosnak vélik. Finlay pedig saját maga legnagyobb döbbenetére igent mond a felkérésre, hogy elintézzen egy kellemetlen férjet. Mert hát valamiből élni is kell.

Persze a való életben közel sem olyan egyszerű egy rendes bűncselekményt elkövetni, mint egy regény lapjain, ráadásul kisvártatva – hogy semmi se legyen egyszerű – Finlay menthetetlenül belebonyolódik egy nagyon is valódi gyilkossági nyomozás eseményeibe.

Elle Cosimano az anyaság minden örömét és megpróbáltatását bemutató regénye pergő stílusú és őrülten szellemes, letehetetlenül szórakoztató olvasmány.

Milly Johnson: Őszi románc- Könyvfalók Könyvklub

Juliet Miller egy viharos válás után új lakásba költözik, és hirdetésben keres társbérlőt. Túl a harmincon nem nagyon bízik benne, hogy talál megfelelő lakótársat. Már feladná a reményt, amikor megjelenik Floz, a szabadúszó reklámszövegíró, és a két nő azonnal összebarátkozik.
Amikor Juliet ikerbátyja, Guy, a félénk, szelíd óriás megismeri Flozt, rögvest fülig belehabarodik. De hiába igyekszik, hogy vonzalmat ébresszen benne, valahogy mindig minden rosszul sül el…
Guy legjobb barátja, Steve már régóta titokban szerelmes Julietbe. Egy átborozott éjszakán az ágyban kötnek ki – ám Steve érzelmekre vágyik. És bonyolítja a dolgot, hogy Julietre felfigyel álmai férfija, Piers…
Ahogy Floz és Juliet barátsága mélyül, Floz a Miller család tagjává válik. Hogyan tudná a javára fordítani ezt a kedvező helyzetet Guy, hogy a nő ne csak a barátot lássa benne, hanem felfedezze az érte lángoló férfit is?
Bonyodalom bonyodalom hátán…

Talán tudjátok már, hogy a Könyvfalók blogon is megjelennek a bejegyzéseim, de talán azt még nem tudjátok, hogy elindult egy nyereményjátékkal egybekötött Könyvfalók Könyvklub, a klubba Ti olvasók is jelentkezhettek az alábbi feltételek alapján.:

A feltételeket a fenti linkre kattintva érhetitek el, de nézzünk egy gyors összefoglalót:

-A Könyvklub 1 évig tart

-Évszakonként 1 könyvet fogunk kiolvasni, de a játékba kerüléshez elegendő két elolvasott könyv is

-Kommentek, bejegyzések linkjét az adott turnus utolsó napjáig küldhetitek el.

-Bejegyzés írásánál hivatkozni kell a Könyvklub fő bejegyzésére

-Kizárólag kommentelésre is van lehetőség, de bővebb véleménykifejtést kérünk

-Amennyiben a nyertes nem küld visszajelzést 30 napon belül, akkor új nyertes kerül kisorsolásra

-A nyeremény még egyelőre titok

A turnusok:

őszi:         2015. szeptember 1. - 2015. november 30. 

téli:          2015. december 1.   - 2016.február 29.

tavaszi:    2016. március 1.   -    2016. május 31.

nyári:       2016. június 1.       -  2016. augusztus 31.

A Könyvklub őszi könyve Milly Johnson: Őszi románc

A bejegyzések linkjét, kommenteket az alábbi bejegyzés alá várjuk: Könyvklub - Ősz

Természetesen játékon kívül, de én is elolvastam a könyvet. Már két hét is eltelt azóta, hogy befejeztem a regényt, de még mindig igen nehezen szedtem össze a gondolataimat, mert vártam, hogy jöjjenek a könyvvel kapcsolatban az érzelmek, de csak nem akartak jönni, így mindig csak tolódott a bejegyzés megírása. 

Nagyon szeretem az őszt és már előre örültem neki, hogy egy könnyed románccal és ősszel teli történetet olvashatok, de ebből a szempontból csalódnom kellett, mert nem éppen az elvárásaimnak megfelelő könyvet olvastam. Hiányoztak a színek, az őszre oly jellemző hangulatok és érzések. 

A könyv középpontjában harmincas elvált nők és korban hozzájuk passzoló férfiak állnak, akik keresik önmagukat és a társukat. Megismerünk egy ikerpárt, Juliet-et és Guy-t. Az ikrek szépek, de egyikük elvált, másikuk pedig facér, szóval nem éppen egy sikertörténet az életük, amikor feltűnik a színen Floz, mint Juliet lakótársa és egy picit megkavarja az állóvizet, beindul a szerelmi huzavona. Végül, de nem utolsó sorban ott van Steve az ikrek iskolatára és gyerekkori barátja, aki Juliet-tel igencsak fasírtban van. A négy szereplő mindennapjaiba látunk bele az életük egy rövid szakaszára vonatkozóan, így rálátást kapunk a kételyeire és elkeseredett próbálkozásaikra, amik mind arra irányulnak, hogy végre boldog párkapcsolatban élhessenek. A végére kiderül, hogy a négy szereplő sorsa miként alakul, megtalálják-e a párjukat, vagy éppen továbbra is egyedül próbálják keresni a nagy Ő-t. 

Számomra a történet is igen gyengére sikerült, nem igazán történik semmi érdekes. A titokzatos szál pedig számomra eltúlzott és zavaró volt, nem igazán illett bele egy könnyed románcot ígérő regénybe. Szerintem az írónő túlírta a történetet, sokkal többet szeretett volna kihozni ebből az egyszerű történetből, mint amit a végére sikerült neki. Nem mondom, hogy rossz volt, mert alapjában véve nem volt az, de én sokkal többet vártam, mert többször éreztem úgy, hogy lehúz a könyv és még többször éreztem úgy, hogy nem fogom befejezni a történetet, hanem magukra hagyom a szereplőket a néha idegesítő gondolataikkal és cselekedeteikkel együtt. Persze nem tettem meg, hiszen a Könyvklub tagjaként ezt nem éreztem volna tisztességesnek, de nem sok hiányzott hozzá, hogy többet ne nyissam ki a könyvet. 

Ettől függetlenül nem szeretnék senkit eltántorítani az olvasástól, mert lehet, hogy csak én vagyok olyan passzban, hogy nem talált nálam nyitott fülekre sem Milly Johnson, sem pedig Carole Matthews. Pont ezért nagyon kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is kedves olvasók! 

A szereplőkről is tényleg csak röviden. Valahogy egyik szereplő sem került igazán közel hozzám, nem igazán sikerült érett, a harmincas éveikben járó férfiak és nők benyomását kelteniük. Floz karakterét kifejezetten nem szerettem, begubózós, internetes ismeretlentől függő, kicsit labilis és színtelen benyomást keltett. Juliet és Guy központi karakterek lettek volna, de számomra elég sótlanok és kiszámíthatóak voltak, semmi izgalom. Steve karaktere, nos, benne láttam némi fantáziát, de a három másik karakter elnyomta, így ez a karakter sem lett a kedvencem. Egyedüli színfoltot csak a társaság meleg barátja hozott a történetbe, de ő pedig keveset volt jelen. 

Összegezve

Nekem nem lett a kedvencem ez a regény. Szerintem sokkal jobban ki lehetett volna bontani mind a romantikus, mind pedig a titokzatos szálat, nekem így túl elnagyolt volt és nem volt benne annyi romantika, vagy éppen érzelem, mint amit általában elvárok egy romantikus regénytől (nálam az etalon Julia Quinn), drámának meg túl gyenge. Szóval a romantika és a dráma határán imbolyog a történet és folyamatosan azt éreztem, hogy valami hiányzik és nem igazi. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy lesz olyan olvasó, aki élvezni fogja a történetet, nekem most ez nem sikerült.