Fülszöveg: Üdvözlünk a Queen-kúriában! Ha túléled… nos, lesz mit mesélned.
A Hogyan éljünk túl egy horrortörténetet ötvözi az A családomban mindenki gyilkos szellemes, zárt szobás izgalmait Az Usher-ház végének kísérteties horrorjával. Ez az éles, maróan gúnyos és sodró lendületű thriller arra késztet minket, hogy elgondolkodjunk: valójában hogyan is születnek a legjobb rémtörténetek?
Nagyon tetszett az alaptörténet, egy kúria, bezárt karakterek, feszkó és mindez pár horrorisztikus motívummal megtámogatva.
Hányan megírták
már ezt, ugye? Tud újat mutatni az író?
Derítsük
ki!
A történet
egy ismert horror témában alkotó híres író halála után kezdődik, aki
végrendeletében meghívja néhány kollégáját a baljsó kúriájába, akik szépen
meg is jelennek némi hagyaték reményében.
Mi lesz
ebből?
Nos… semmi
jó.
Mortimer
Queen nem egyszerűen örökséget hagy maga után, hanem több rejtvényt, kulcsokat
az általa életre hívott szabadulószobáihoz, mert bizony itt az egész ház egy
nagy rejtvény. A vendégek pedig ezúttal maguk is egy horror storyban
találják magukat.
Az óra
ketyeg, a ház pedig figyeli a vendégeket és játszik velük, ők pedig eleinte
egymással, majd az idővel és a saját kétségbeesésükkel.
Ami igazán
tetszett benne, hogy nem egy szokványos kísértetjárta házat vagy szimpla
menekülős történetet kapunk. Az író nagyon durván összekuszálta a klasszikus
horror elemeit egy szabadulószoba minden pozitívumával, izgalmas rejtvények,
amik időre, azaz életre-halálra mennek és kiváló feszültségteremtéssel a
karakterek között. Emellett bírtam a fekete humort is, mivel a regényben csupa
olyan karaktert vonultatott fel, akik közel sem kedvelhetőnek, tele van az
életük titokkal és ijesztő gondolatokkal van megtöltve a fejük és lelkük is,
amit egymás ellen sem félnek használni.
Igen, én a
karakterek miatt szerettem meg ezt a történetet, az, ahogy keresik a viszályt,
titkon a borzongást és felébrednek a saját kételyeik, elfojtott indulataik,
vágyaik, zseniális. Abszolút érdekes karakterábrázolás és a legjobb, hogy saját
kis novellákat kapunk, mintegy kitekintőket, amik megszakítják, de mégis előre
viszi a történetet és a kibontakozó cselekményeket.
Szerettem,
hogy az író több szemszöget váltogat, így folyamatosan változott a
karakterekről kialakított első benyomásom, néha elvesztem az eseményekben, de
ahogy haladtunk előre egyre nyugtalanítóbbá is vált az egész
történet.
Összességében
egy izgalmas, dinamikus és karakterközpontú történet, ahol a rejtvények és a
túlélés kerül a középpontba, de a horrorhangulatot itt nem kell
túlértékelni, hanem egyszerűen csak hagyni, hogy ez a kúria bevonjon minket is
a történetbe, mert a Ház, ami végül igazán megadja azt a pluszt a történetnek,
ami miatt jó volt olvasni, még annak ellenére is, hogy korábban már legalább
20, hasonló tematikával rendelkező könyvet olvastam.


0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése