George Eliot: Middlemarch 1-2.

 Fülszöveg: 

A bájos, fiatal Dorothea egyetlen rossz tulajdonsága, hogy talán túlságosan ájtatos. Ez nem rettenti el sem a középkorú tudóst, Mr. Casaubont, sem a jóképű Sir Jamest, hogy udvaroljon neki. Vajon a lány kit választ?

Egy eljegyzés nagy dolog az angliai kisváros, Middlemarch mindennapjaiban. Mindenkinek megvan róla a véleménye. Dorothea húgát, az érzékeny, mégis racionálisan gondolkodó Celiát bántja a lány döntése. Talán a bácsikájuk, Mr. Brooke, sem tartja remek ötletnek, ám unokahúgai nevelése helyett jobban kedveli a politikát, ezért nem akar konfliktust. Mindezek ellenére Dorothea boldogságra lel?

Közben új orvos érkezik a városba: Dr. Tertius Lydgate személye a vacsorák és találkozók beszélgetéseinek másik fő témája. Egy fiatal orvos lehet jó? Tud-e eleget? A polgármester és a bankár is őt fogja hívni a bajban? S mi következik abból, ha találkozik a középosztálybeli gyáros szőke leányával, a kissé hiú és önző Rosamonddal?

George Eliot páratlanul pontos és finom iróniával rajzolja meg az 1830-as évek társadalmának karikatúráját. A Middlemarch nyolc kötetben jelenik meg Ortutay Péter fordításában. A művelt, bújtatott humort kedvelő olvasók számára igazi csemege ennek a klasszikusnak az újrafordítása!

A gyönyörű Tearózsa kiadásból szeretettel ajánlom George Eliot: Middlerch 1.

Rendben, ez az a regény amellyel úgy bele lehet merülni a viktoriánus korba, hogy vissza sem szeretnénk térni a jelenbe. Olvastatja magát a történet. Amit George Eliot eredetileg egy közel 900 oldalas regényként álmodott meg, azt a KNW kiadó kiadó kiváló érzékkel 8 kötetekre osztotta és ezzel mindjárt szerethetőbbé tette ezt a történelmi fikciót.

A regény zsenialitása az aprólékosan megírt részletekben rejlik, akár egy egyszerű jelenetet is úgy kibontott az írónő, hogy rögtön megismertük a legapróbb tényeket is, ami az adott leíráshoz szükséges, sőt, bőven többet is, így minden oldalról körbe tudtuk járni az ok és okozati összefüggéseket. Ettől, hogy ennyire aprólékos írásról van szó könnyedén megismerjük a korszakot, a kor embereit és belső mozgatórugóikat, gondolataikat, és pontosan ez az, amitől azt mondom, hogy egy nagyszerű íróval és egy valódi regénnyel van dolgunk.

Rá kellett jönnöm, hogy szeretem a bonyolult mondatszerkezeteket, az alaposan kölülírt leírásokat, a végletekig menő párbeszédeket és úgy általánosságban a viktoriánusokat, sőt az angol vidéki életet egyszerűen imádom.

Már az első kötetben melodrámák, bonyolult kapcsolódások és kiváló karaktertanulmányok jellemzik a regényt.

Szerettem Dorotheát, aki gyermeki idealizmusát a felnőttkor kezdetén sem veszítette el és annyira szürreális gondolkodása van, hogy ettől ambivalens módon, de nagyon szerethetővé vált, pedig mindvégig tudjuk, hogy egy ilyen tiszta jellemnek nem lehet egyszerű életútja. A mellékszereplők is érdekesek, karakteresek és gondosan felépítettek. Celia Brooke is megér egy tanulmányt, a régi és modern tökéletes megtestesítője a korszakon belül, őt is nagyon megszerettem, várom az újabb találkozást.

Összességében már most lehet látni, hogy a szálak mesterien kígyóznak majd hosszú oldalakon és köteteken keresztül. Amit pedig ki szeretnék emelni az az, hogy ez a kiadás egyszerűen gyönyörű.

A gyönyörű Tearózsa kiadásból szeretettel ajánlom George Eliot: Middlerch 2.

Fülszöveg: A fiatal Fred Vincy reménytelenül szerelmes Marybe, bácsikája gondozójába. Éppen ezért életbevágóan fontos, hogy igazolhassa az öreg felé: nem, ő egyáltalán nem akart hitelt felvenni a várható örökség terhére. De vajon Marynek elég ez? Engedi majd, hogy Fred udvaroljon neki?

Közben épül a helyi kórház. A betegek lelki életével eddig Farebrother tiszteletes foglalkozott, ám az új kórház kinevezett káplánt kap, éves fizetéssel. De ki legyen a káplán? Tán Farebrother úr? Vagy a szerencsejátékot kedvelő, lepkegyűjtő tiszteletes nem elég jó ehhez?

Az új orvost, Tertius Lydgate-et a káplánválasztásnál kissé jobban foglalkoztatja a polgármester lánya, Rosamond zongorajátéka. Vajon feladja elhatározását, hogy még öt évig biztosan nem nősül?

Dorothea Rómában tölti a nászútját. Ott megtörténik közte és férje között az első összezördülés. Dorothea épp a szobájában sír, amikor Will toppan be hozzá, férje unokaöccse.

A fiatalember nem véletlenül érkezik.

Rádöbbent, hogy Dorothea nem csak szép.

A Middlemarch-sorozat nyolc különleges kötetben jelenik meg. A második, keményfedeles könyvet színezők illusztrálják!

Csodálatos utazás egy korban, ahol számítottak az egyes emberek gondolatai és érzelmei. Mindezt egy szépen megírt és az utókornak tükörként megmaradó írásként nyújtja át Eliot.

Szépen csengő mondatok, érzelmesen megírt sorsok, ilyen számomra Middlemarch.

Nem állíthatom, hogy könnyű olvasmány, de minden oldala megéri a ráfrdított időt. Sokszor úgy éreztem, hogy egy gyönyörű tájkép részesévé váltam, ahol megállt az idő.

Ez a rész is megannyi apró képdarab, sorsok fonódtak össze és szakadtak szét, de szerettem azt is, ahogy felfedezhettem Middlemarch lakóinak lelkét, félelmeiket, vágyaikat és szerelmeiket.

George Eliot lenyűgöző abban, ahogy megmutatja az emberek legtitkosabb vágyait, betekintést engedve a mélyebb gondolataikba, melyek sokszor meghatározónak bizonyulnak a történetben.

Ebben a kötetben különösen közel éreztem Lydgate és Rosamond karakterét, de vártam, hogy alakul Dorothea sorsa és a kis közösség élete, sőt, Mrs. Casabuon sem maradt számomra érdektelen.

Azt gondolom lesz mit várnom a következő részektől is, imádom Eliot történetét, amely összetettségével és líraiságával meghódított magának.

A Middlemarch nem csupán egy viktoriánus regény.

Egy tükör, ami lassú, mély, és néha fájdalmasan őszinte képet mutat.

Az időtlen, 8 kötetből álló írás Ortutay Péter kiváló fordításában jelenik meg.

Olvassátok, szeressétek, a klasszikus irodalom táplálja a lelket is!

A regény megvásárolható: KNV Kiadó