J.D. Barker: Valami az emeleten

Fülszöveg: Egy kísértetház születéséhez valakinek előbb meg kell halnia.

New Castle-ben, az álmos partvidéki kisvárosban a tizenhét éves Billy Hasler élete hamarosan borzalmas fordulatot vesz. Amikor legjobb barátja, David Spivey örököl egy titokzatos házat egy közeli szigeten, úgy tűnik, tökéletes helyet találtak arra, hogy együtt töltsék az utolsó nyarukat a főiskola előtt. Nincsenek szülők. Nincsenek szabályok. Nincsenek következmények.

Miközben elmélyednek a sziget sötét történelmében, felébresztenek egy ősi, gonosz erőt, amely generációk életére volt hatással. Az ártatlannak induló nyári kaland hamarosan vérfagyasztó lidércnyomássá fajul.

A Valami az emeleten hátborzongató történet barátságról, áldozathozatalról és az emberi értelem számára felfoghatatlan sötétségről. J.D. Barker ezúttal a horror műfajában engedte szabadjára a képzeletét, története letehetetlen az utolsó dermesztő pillanatig.

 A 4MGY sorozatával engem teljesen lesokkolt és megvett magának az író. Így nem is volt kérdés, hogy meg szeretném ismerni a legújabb horror-thrillert regényét is, ami egy csipet misztikumot is ígér. Ezúttal egy elhagyatott sziget, egy váratlan örökség, diákok, akik szabadságra vágynak és valami ősi, ijesztő erő került a középpontba.

Számomra a fiatal felnőttek és a thriller/horror műfaj ötvözése minden esetben valami elemi erőt ad a történethez és ez most sem volt másként.

Mondom is, hogy milyen volt számomra ismét J.D. Barker-rel kalandozni a sötétben.

A könyv lassan építkezik, de ahogy haladtam előre egyre inkább elkezdte felrántani a leplet múltbeli titkokról és a nagyon erősen ábrázolt emberi kapcsolatokról. A középpontban a barátság, a lojalitás, és az egymásért meghozott áldozatok álltak. A túlélés pedig szépen lassan igazi tétté vált.

Szerettem:

- A borzongató atmoszféra, ami nem eresztett, hanem egyre erősebb lett.

- A történetet apránként kellett összerakni, néha az egymásra pakolt rétegeket le kellett húzni és újrakezdeni a gondolkodást, hogy megtudjam hova tart a történet és a karakterek.

• A karakterek több, mint jók voltak, fiatalok, lendületesek, a "miénk a világ és a perc" szemlélettel, így a történet és a karakterek dinamikája működött.

Amit kevésbé szerettem:

- A kezdés lassú volt, több információt pedig feleslegesnek éreztem és ez az érzés a regény végén is megmaradt

A történet bekúszott a bőröm alá, tette úgy ahogy csak J.D. Barker tudja fokozni a sötétséget és a vésszel teli atmoszférát.

Szívből ajánlom, ha szereted a jól ötvözött horror, misztikum és thriller elemeket, ha bírod a nyomasztó részleteket és ha élvezed, hogy neked kell meghámozni a történetet, addig amíg a héjtól el nem jutsz a legbelső és legapróbb magig.