Fülszöveg: Csíkszentmihályi Mihály arra az örök kérdésre keresi a választ, hogy mi a boldogság titka, mitől is leszünk mi, emberek, elégedettek. Az öröm művészete a világhírű pszichológus korábbi műveiben lefektetett alapgondolatainak letisztult összegzése és azok gyakorlati alkalmazása a mindennapi életünkre. Emberek ezrein végzett széleskörű vizsgálatok alapján jutott a szerző arra a következtetésre, hogy a boldogtalanság, az elégedetlenség fő oka az, hogy az emberek többsége a mindennapok során egyáltalán nem foglalkozik, nem is vesz tudomást érzelmeiről. Csíkszentmihályi szerint a probléma megoldásának a kulcsa az lehet, ha olyan, változó kihívások elé állítjuk magunkat, amelyek magas fokú tudást és különböző képességek alkalmazását várják el tőlünk.
A hűvösebb időjárás néha egyenesen megkívánja, hogy valamilyen mélyebb tartalommal bíró, ismeretterjesztő kötetet vegyek a kezembe.
Vannak könyvek, amik nemcsak olvasnivalók, hanem társak is, elgondolkodtatnak, néha picit elbizonytalanítanak, de mindenképpen utat mutatnak. Nos, Csíkszentmihályi Mihály írása pont ilyen. Nem muszáj sorrendben haladni a fejezetekkel, elég néha kedvünk szerint fellapozni az egyik fejezetet és belefeledkezni az adott témába.
Az öröm művészete – Flow a mindennapokban rávezet arra,hogy miként találhatjuk meg a jelen pillanat szépségét, és hogyan élhetjük meg azt teljes intenzitással. Utat mutat a fásultság, az önsajnálat és a megszokottból való kitöréshez, melyhez a flow életszemléletet veszi alapul.
9 fejezeten keresztül kalauzol minket az író személyes és az általa dokumentált tapasztalatokon keresztü az életszemlélet megváltoztatásának útján. Nem száraz tananyagjellegű az írás, de aki statisztikákat is szeretne látni nem fog csalódni, mert remekül osztja fel az író az egyes fejezeteket a tudományos és a tapasztalati megállapítsok között.
Nekem egyedül a zömében amerikai példákkal volt egy kis problémám, örültem volna kicsit szélesebb, reprezentatívabb skálának, hiszen nemzetenként is sok eltérés van akár az örömforrások tekintetében, akár a gondolkodásmódokban.
Számomra a 4. fejezet hozta a legtöbb érdekességet, ami a munka paradoxonát boncolgatta.
Összességében egy, a témájában kiváló önfejlesztő kötet, amit szívből tudok ajánlani.
Nem nagy szavak, nem elérhetetlen célok – csak apró, tudatos pillanatok, amikből végül összeáll az öröm művészete. Elérjük a teljes flow-t.
Ti mikor érzitek, hogy igazán "flow"-ban vagytok?
Penelope Slocombe: A Napsugárház
A fülszöveg cselekményleírást tartalmaz, így nem kerül fel, aki szeretné Moly-on utána tud nézni.
Penelope Slocombe Gyönyörűen megírt utazásokkal, bánattal teli fejlődésregénye, amely a végső feloldozás felé kanyarog és elröpíti az olvasót egy másik létezésbe, egy ismeretlen világba.
Egyszerűen letaglozó, varázslatos és elemi erővel bíró írás Indiáról, emberi sorsokról, a gyermekkor és a felnőtt lét bizonytalanságáról, a küzdelemről, a túlélésről és a sors kifürkészhetetlenségéről.
Egy fejlődésregény, ahol bár a karakterek számomra közel sem voltak szerethetőek, de megérintett az anya, mint nő, az apa,mint férfi és a gyermek, mint fiú, fiatal felnőtt küzdelme önmagukkal és az élettel.
Szerettem ezt a furcsa hajszát a bizonytalanságban, ahol minden illékony és törékeny.
A lezárás korántsem azt hozta, mint amit váram volna, de a madarak éneke, a remény végig elkísérte az olvasás során
Egy szépen megírt, érzelmes, karizmatikus és fontos témákat feszegető regény.
Erő sugárzott minden oldalról, így azt gondolom a nyár kedvenc regénye lett számomra.
Repült az idő az olvasás során, várom az írónőtől a következő olvasási élményt és szívből ajánlom mindenkinek, akinek bátorításra, kitartásra, érzelmekre és egy kiváló regényre van szüksége.
Vivian Conroy: Rejtély Provence-ban
Fülszöveg: Egy buja francia birtok, egy esküvő és egy rejtélyes haláleset. A harmincas évek csillogását idéző detektívtörténetben a tanárnőként dolgozó Miss Atalanta Ashford egy csapásra bekerül az előkelő társaságba, amikor megörökli nagyapja tekintélyes vagyonát. Ám a villákkal, partikkal és autókkal együtt jár a nagyapáról unokára szálló, szokatlan foglalatosság is: diszkrét nyomozómunka Európa elitjének.
Atalanta egy szempillantás alatt megkapja élete első megbízását, amely Provence szépséges levendulamezőire, egy grófi esküvőre vezeti. Miközben az amatőr nyomozónő egy múltbéli haláleset nyomába ered, újabb holttest kerül elő, és az események váratlan fordulatot vesznek. Az idő fogy, Atalantának pedig az ügy végére kell járnia, mielőtt a kétségek közt vergődő menyasszony kimondja a mindent eldöntő igent…
A történet szerint Miss Ashford egy váratlan örökségnek köszönhetően kiléphet a tanítónői állásából és folytatva nagyapja örökségét utazhat, de közben meg kell oldania pár rejtélyt, ha úgy hozza az élet.
A helyszínek festőiek, Atalanta kellemes, intelligens és kicsit álmodozó is egyben, de mégis van benne valamilyen mély erő. Minden apró mozzanatnak jelentősége van, egy igazi 20. század eleji történet, amely minden sorával hozza a korszakra jellemző bájt.
Nem feltétlen viszek magammal nagy sorsfordító gondolatokat ebből a történetből, sőt, meg merem kockáztatni, hogy a következő részeknél majd újra át kell futnom akár ezt a kis ajánlót, hogy bele tudjak helyezkedni a történetbe, de nem is ez a lényege a regénynek, hanem az, hogy szórakoztasson, megnyugtassa az ember idegeit és kicsit ki tudjon lépni általa a hétköznapokból, miközben szép tájakon kalandozik és együtt nyomoz Atalantával.
Esküvő, levendulamezők és egy kellemes nyomozás az 1930-as évek csillogásával vegyítve.
Nem is kell több ahhoz, hogy szívből ajánljam a műfaj kedvelőinek ezt a kötetet, én pedig várom a következő kalandot Miss Atalanta Ashford-dal. A borító pedig hab a tortán, szerintem tökéletes.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése