Balázs Ágnes: A hisztis kiselefánt

Fülszöveg: A ​hisztis kiselefánt Afrikában élt az anyukájával, a testvérkéivel és számtalan rokonával együtt. Nagyon szerencsés volt ez a kiselefánt, hiszen annyi testvér és unokatestvér vette körül, hogy megszámlálni is nehéz lett volna valamennyit. Ha játszani kerekedett kedve, mindig talált magának játszótársat. Egy idő után azonban hiába hívta a többieket hancúrozni, pancsolni vagy kergetőzni, mindannyian elfordultak tőle. Megelégelték, hogy minden alkalommal úgy ért véget a játék, hogy a kiselefánt toporzékolni kezdett, és visítva csapkodta magát a földhöz. Nem játszott vele senki, mégis hallgatniuk kellett a kiselefánt nyafogását.
Balázs Ágnes a Móra Könyvkiadó házi szerzője. Legismertebb karaktere a Pöttyös-sorozatban felbukkant Lufi, a cserfes kamaszlány, akinek nyolc köteten át izgulhatjuk végig hajmeresztő kalandjait, de az írónő kiválóan ismeri az óvodás és kisiskolás korosztály problémáit is, amelyről számos meséje, meseregénye tanúskodik. A csavargó kisautó a Mesék örökmozgóknak 5. kötete! A Mesék örökmozgóknak különleges koncepciója utat talál a sokszor túlterhelt, hiperaktív vagy figyelemzavaros gyerekekhez, hiszen a felolvasásra szánt, rövid, humoros mesék egy-egy kiemelt kifejezéséhez egyszerű mozgásgyakorlatok társulnak. Keltsd életre a rosszcsont medvebocsok, a félénk helikopter vagy a csavargó kisautó történetét!

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani Balázs Ágnes interaktív, mozgalmas és gazdagon illusztrált kötetét, amely a gyermekeket is aktívan bevonja a történetbe. 

Már az oviban gyakran elhangzik a gyermekek felé a kérés, hogy mesehallgatás közben maradjanak csendben és ne rohangáljanak, ezért sokszor a mesélés az alvásidőhöz kötődik, sőt, ez otthon is gyakran megesik, hiszen az esti mese is egy csendes tevékenység. 

A hisztis kiselefánt története viszont mindezt felülírja és bevonja a gyerekeket, sőt, felszólítja őket a mozgásos tevékenységekre, úgy, mint ugrálás, tapsolás, kiabálás, színkeresés, stb. Ezek a felszólítások hívószavakkal beépülnek a mesébe, ezáltal erősítve a gyermek feladattudatát játékos formában és már egészen kicsi kortól jól alkalmazható. A hívószavak feladathoz történő párosításai nagyon jót tesznek ebben az életkorban a gyermekek fejlődésének. Az, ahogy a felnőtt és a gyermek egyszerre tud bevonódni a történetbe miközben megvalósul az együtt játszás folyamata ebben az esetben hab a tortán. Mi egyszerűen imádtuk ezt a meseolvasással egybekötött játszási folyamatot.

A kötetben található mese játszva fejleszti a gyermek:

- figyelmét;

- memóriáját;

- koordinációját;

- anyag, szín és forma ismeretét;

- észlelését;

- nagymozgásait;

- szókincsét, fantáziáját, utánzási képességét;

- reakciókészségét és még sok-sok olyan részképességet, amelyek meghatározóak a korosztály számára. 

A kötetben 5 mesét találhatunk, eltérő feladatokkal és hívószavakkal kiegészítve, emellett ki szeretném emelni, hogy kedves karakterek, aranyos történetek is színesítik az olvasási élményt. 

A kedvenc nálunk a papagájok és a szörny lett, ahol nagy kedvenceink, a papagájok kapták a főszerepet, a feladatok pedig a színek köré szerveződtek. 

Összességében ez a kötet egyszerre szórakoztat, megmozgat és fejleszt is. Bátran ajánlom az ovis korosztálytól egészen az általános iskola 2-3. osztályáig, hiszen garantált a kikapcsolódás egy, a hagyományostól eltérő, de igazán érdekes mesehallgatási formában.

A mesekönyv pedig egy sorozat része és olyan érdekes címekkel folytatódhat a játékos-mesés élmény, mint:

- A beszélő kiskutya és más történetek;

- A pösze nyuszi és más történetek;

- A száguldó hóember és más történetek;

- Az ügyetlen bohóc és más történetek;

- A csavargó kisautó és más történetek;

A kötetet köszönjük a Móra Könyvkiadónak! 

Tesz-Vesz város iskolája

Fülszöveg: Gondoltad volna, hogy Tesz-vesz Városban még az iskola is szórakoztató? Ismerkedj meg az osztályteremmel, az ábécével, a számokkal és még sok más érdekes dologgal, amit a nagyok már tudnak – és nevess nagyokat! 

Egy újabb gyöngyszemre, szórakoztató iskolai kalandokkal teli könyvre bukkantam Richard Scarry tolmácsolásában. Ez a rész eddig egyértelműen a kedvencem. 

Mindegyik rész edukatív, kedves és oly ismerős, de ez a rész valami egészen fantasztikus. Kisgyermekkorom óta szeretem és forgatom a Tesz-Vesz város köteteit, amit sokszor lapozgatóként használtam már egészen kicsi korom óta. Immáron a harmadik generáció kezdi az ismerkedést Tesz-Vesz város kedves, állatok által megszemélyesített karaktereivel és mindennapjaival.

Bevallom, ezzel az 1969-ben első kiadást megélt résszel én még nem találkoztam, ezért is vettem  most nagy kíváncsisággal kézbe. Annak ellenére történt ez, hogy itthon már nem is az első kiadást éli meg a Tesz-Vesz város iskolája, de idén új köntösben foghatjuk kézbe. A kiadás keménytáblás, gazdagon illusztrált és Réz András által fordított.

Továbbra is a könyvekből, mesefilmekből már jól ismert karakterek kalauzolják végig a gyermekeket a tesz-vesz városi iskolán.

Megismerkedhetünk a betűk és számok világával, a formák, a színek és mércék megjelenésével, a hónapokkal, az órával, a szakkörökkel, az iskolaorvossal és természetesen az elmaradhatatlan iskolabusszal. 

A leírás is talán jól rámutat arra, hogy ez a könyv bizony nagyon sokrétű, sokféle készség és szemléltetés belefért, de ahogy azt már megszoktuk Scarry teszi mindezt játékosan, vidáman és a megszokott kedves illusztrációkkal.

Az író bámulatosan jól ráérzett, hogy mire van szüksége az iskolába készülő, az iskolát elkezdő gyermekeknek és szüleiknek. A kislányommal együtt egyszerűen  rajongunk ezért a könyvért. Pont egy olyan könyv, amit könnyű olvasgatni, de ha éppen ahhoz van kedvünk egyszerűen csak lapozgatjuk és képzeletben kalandozunk a kis Tesz-Vesz lurkókkal: Cicóval, Egonnal, Buhera mesterrel, Mézes Magdával, Gerzsonnal és a többiekkel.

El kell mondanom, hogy családilag oda és vissza vagyunk Scarry könyveiért, minden alkalommal szeretettel és csodálattal merülünk el Tesz-vesz város bájosan gyermeki, mégis a felnőtt kor irányába terelgető mesevilágában

Amit várhatunk: szórakozás, tanulás, vidámság, felfedezni való világ és üdítő tartalom az egész család számára, kortól függetlenül. Egon pedig továbbra is hatalmas kedvencünk. J

Kalandozzatok Ti is Tesz-vesz városban, ezúttal az iskolában és a tudás világában! 

A könyvet köszönjük szépen a Móra Kiadónak! 

Alex Donovici: Csudi, a pacsirta - A lehetetlen csak egy szó

Fülszöveg: Hallottatok valaha Csudiról, a kis erdei pacsirta fiókáról, aki megtanulta az emberek nyelvét, hogy megmentse az erdőt? Ha elolvassátok ezt a könyvet, megismerhetitek Csudit és találkozhattok fantasztikus barátaival.

A bölcs bagollyal, Ség hollóval, aki legyőzi a félelmét, Villámgyors úrral, a csigával, aki egész könyvtárat hord a hátán, és a bátor, jószívű Csudinak még egyéb barátaival, akiktől rengeteg mindet tanulhatunk. Például azt, hogy milyen fontos sohasem ítélkezni a külsőségek alapján, a végsőkig bízni önmagunkban, és hogy még akkor se veszítsük el a reményt, amikor kilátástalan helyzetbe kerülünk. 

Ha eljönnétek hozzánk vendégségbe szinte az egész házban – a lépcsőn, a polcokon, asztalokon, sőt még a konyhában megbújva – találhatnátok gyermekkönyveket. Mostanában egyre több és több mese kerül elő, köszönhető ez annak, hogy a suliban tanultak alapján a kislányomnak egyre érdekesebbé válik a mesék és a betűk világa. Még eddig az esetek döntő többségében én választottam ki az olvasmányokat, mostanra legtöbbször a háttérben maradok, és ő választja ki, hogy melyik mese legyen a soron következő.

Azért bevallom, sokszor dönt még a borító alapján, de egyre többször az illusztráció is fontos szerepet kap, illetve a fülszöveget is fel kell, olvasnom vagy el kell mondanom, hogy miről szól az adott könyv, hogy megfontolt döntést hozhasson. Néha ez rövid időt vesz igénybe, néha kicsit hosszabb ideig is elnyújtja. Mindenesetre én nagyon boldog vagyok, hogy lassan, de biztosan sikerül olvasóvá nevelni.

Csudi a pacsirta esetében nagyon gyorsan meghozta a döntést, a borítón lévő kismadár szerinte vicces, így biztos a mese is az lesz, a könyvben lévő nagyobb illusztrációk pedig végképp meggyőzték, így egyik este belevágtunk a kalandokba Csudival.

Térjünk is rá, hogy miért szeretném a figyelmetekbe ajánlani a Móra Kiadó színes meséjét, ami ezúttal az 5+ korosztálynak nyújt mesés kalandokat.

A pacsirták énekével indulnak Csudi, a kis pacsirtalány napjai, amit rögtön az első meséből megtudunk, hiszen a kötet két történetet is magában foglal. Csudi életét már egészen tojáslakó korától kezdve látjuk magunk előtt. Az első részben Csudi és szűkebb környezete kapja a főszerepet. Igazi kis kíváncsi, a társaihoz képest hátrányosabb testi adottságokkal rendelkező vidám madárfiókát ismerhetünk meg. S, bár hiányzik a szárnya ez cseppet sem szegi kedvét, hogy az erődlakók között megtalálja a helyét és mindenről kérdezgesse az anyukáját. A világ szép lassan kezd kitárulni előtte.

Ami számomra mindig pozitívumként jelenik meg az az, hogy a mese szenzitív témákat is érint, amivel a gyermekeknek már korán érdemes megismerkedniük és a legjobb lehetőség erre egy aranyos mese. Olyan fontos témák sorakoznak fel a mesében, mint a barátság, a kitartás, bizalom, az összetartás és az élővilág megóvása.

Szerettem azt, ahogy a két mese egymásra épülve kalauzolja az olvasót a születéstől az önállósodás felé. Abszolút az adott korosztály igényeire szabta az író a mesét.

Kedvenc karakterem a vegetáriánus bagoly, aki naná, hogy bölcs, de tetszik, hogy meg merte jeleníteni az író, hogy az alapjában húsevő madár simán lehet vegetáriánus, mert a mese és a mai kor igényei ezt elbírják.

Egyedül az volt számomra kicsit furcsa, hogy annak ellenére, hogy a pacsirták valóban magukra hagyják a csemetéiket ez a mesében is ilyen formában, kicsit talán nyersen megjelent. A kis olvasók nem biztos, hogy elegendő magyarázatot kaptak az elhagyás témájában.

A mese mindazonáltal nagyon kedves, érdekes és tanulságos. Megmutatja a gyerekeknek, hogy attól még lehet valaki ügyes, tájékozott és tettre kész, hogy valamilyen fogyatékossággal él. Ez a mese megmutatja a gyerekeknek, hogy lehetetlen márpedig nincs és fontos az elfogadás.

Kedvelhető karakterek, kedves, a mai kor igényeinek megfelelő illusztrációk és kellemes betűméret jellemző a kötetre.  

Összességében szívből ajánlom ezt a kiadványt, ami egy mesesorozat része. Legközelebb Csudi, a pacsirta – A tél megmentése című történetet olvashatjuk majd, reményeim szerint stílusosan, egy szép havas napon. 

A könyvet köszönöm a Móra Könyvkiadónak! 

Kisiskolás könyvajánló - Lackfi János: Aranyalma, zsák zsizsik; Miért vagyok gyerek?; Kányádi Sándor: A világlátott egérke

Iskolakezdés idején szerintem sokunkban felmerül a kérdés, hogy milyen könyveket érdemes forgatnia a gyermeknek. Amiatt is fontos kérdés ez, mivel ebben a fogékony életszakaszban érdemes még kiemeltebben odafigyelni, hogy mik azok a könyvek, amit kételyek nélkül adunk gyermekünk kezébe, mit olvashat egyedül, mi az, amihez még kell a szülői segítség és azért számunkra is hozza az olvasás örömét. Ilyenkor a gyermekek még tele vannak kérdésekkel, szeretik a rövid meséket, verseket és a gazdag illusztrációkat. Ez utóbbi szempontjából nem elhanyagolható, hogy legyen úgy kivitelezve, hogy esztétikusan jelenik meg és meg is tudja ragadni a gyermeki képzeletet. Valljuk be ez nem egyszerű küldetés. Ebben a bejegyzésben három, iskolába induló, kimondottan a kisiskolás korosztálynak szóló kötetet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. 

Lackfi János munkásságát követem és szeretem is, ezért nagyon örültem, hogy megjelent a vicces ÁBÉCÉ -je Aranyalma, zsák zsizsik címmel. 

Szerintem itt már eleve elmondhatjuk azt, hogy maga a cím is figyelemfelkeltő, ezért kislányommal együtt érdeklődve kezdtük lapozgatnia  könyvet, melynek borítójáról egy vicces béka és csiga szemezett velünk.

Ahogy az előszóban is visszaköszön, úgy nekem is sikerült egyből Móra Ferenc, Zengő ABC-jére asszociálnom, mert bizony, én még kisiskolásként azt forgattam és emlékeim szerint nagyon is szerettem. 

A könyv az ABC betűit követve halad A-Zs-ig. Minden betűhöz kettő vers tartozik, majd ezt követi egy játékos feladat. 

A versek megfelelnek a hagyományos elvárásoknak, mindent tudnak, amit egy verstől elvárunk, így ezekre nem is térnék ki.  Sokkal inkább a versek tartalmát szeretném kiemelni. Vidáman, viccesen és a gyermekek nyelvén szólnak ezek a versek, mégis egytől egyig mindegyik tartalmaz valami olyan pluszt, amitől a gyerekek érzik rajta a modern világlátást, azonosulni tudnak a verssel és sajátjuknak érzik azt. 

Az illusztráció, a színvilág, a tartalom végig azt éreztetik a gyermekkel és felnőttel egyaránt, hogy ilyen könyvekből lenne érdemes tanulni, mert figyelemfelkeltőek, elűzik az unalmat és garantáltan jókedve lesz a kis olvasóknak. 

Úgy gondolom, hogy az alsós korosztálynál nem lehetet mellé lőni ezzel a könyvvel, biztos vagyok abban, hogy mindenki megtalálja a maga kedvenc versét és feladatát, miközben játszva gyakorolja a betűket. A Móra Könyvkiadó a kor igényeit figyelembe véve méltó folytatását adta gyermekeink kezébe Móra Ferenc munkásságának. Bátran állítom, hogy az ilyen könyvektől lesz izgalmasabb, szerethetőbb a gyermekek számára az olvasás és írás készségének elsajátítása és tökéletesen előkészíti a későbbi értő olvasást is. 

Át is térnék a második ajánlóra, amely egy versválogatás, Miért vagyok gyerek? címmel. Iskolásoknak ajánlott, vagány versekről van szó, itt már a felső tagozat 5.,6. osztálya is kedvére tud majd válogatni. Tehát, ez a válogatás egy picit tágabb korosztályt céloz meg, így nagy előnye a könyvnek, hogy sokáig tudjuk forgatni.

Olyan híres költők versei is helyet kaptak benne, mint Áprily Lajos, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, de, hogy napjainkból is említsek Varró Dániel, László Noémi és Szabó T. Anna és Finy Petra. Ezt a remek sort még sokáig folytathatnám, mert megközelítőleg 50 költő verse köszön vissza a lapokról. 

A kötet nagyobb témakörök köré szerveződik, úgy mint: 

- A világ és én

- Legyek, verebek és többiek

- Ilyen is a családunk

- Viszonyok

- Amilyen kedvem van

- Egyszervolt, holnemvolt

Ami igazán érdekesség volt számomra, hogy olyan versek is szép számmal helyet kaptak, amiket még én sem ismertem, ezt plusz pozitívumként említeném.

Az időben korábban íródott versek közül is több újdonságot jelentet, de biztos vagyok benne, hogy vissza fogok térni hozzájuk, mert szeretem a kötetben helyet kapó költők munkásságát. 

Ilyen új kedvencem lett Ranschburg Jenő: Barátság, szerelem rövid verse vagy éppen Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja (ezt valamikor már hallottam, de a feledés homályába mertült, pedig nem kellene, mert érdekes vers) és ott van például Havasi Attilától A csótány veszése, ami igazán újszerű és biztos, hogy imádni fogják a gyerekek, mert ugye milyen menő, ami picit undi bogár?. 

Emellett az illusztráció is vidámságot sugall, még rakéta mászóka is megjelenik a lapokon (nem tudom emlékeztek-e még rá kedves olvasók?).

Összességében egy nagyon használható kötetről van szó, ami sokszor lekerülhet a polcról és esetleg a versmondó versenyek világában is szerepet kaphat, ha merünk végre kilépni a kötelező klasszikusok árnyékából, mert bizony megérne egy misét. Ez egy olyan gyűjtemény, ami könnyen megszeretteti a versek világát, mert egyszerre hagyományos és újító, tehát minden témához megtaláljuk azt a verset, ami leginkább passzol és feltölt. Nálunk már hetek óta az éjjeliszekrény szerves része lett és még szerintem sokáig az is fog maradni, esténként jó egy-egy verssel lazítani gyermeknek és felnőttnek egyaránt. 

A harmadik olvasmány pedig nem más, mint egyik kedvenc költőm, Kányádi Sándor, az Alma, alma című verse, ami egyszerűen belém ívódott, bármikor el tudom mondani, mert rövidsége ellenére, tartalommal teli és eleven. Pont ezt vártam ettől a meseregénytől is. 

A Világlátott egérke című állatmesét szeretném a figyelmetekbe ajánlani. A mese nagyjából kettő perc alatt elolvasható fejezetekre osztott, ezért a kezdő olvasók számára is teljesen jól olvasható, megérthető. 69 oldalon 20 fejezet során kalandozhatunk a kisegérrel és társaival.

Az író remekül keveri a régi mesék jellemzőit az újakkal. Kányádi számomra egy újító, mindig valami frisset tudott mutatni a költeményeivel, meséivel. A főiskolai vizsgáim során is többször hoztam fel példaként munkásságát, a gyermekirodalomra való hatását, újításait. 

Kislányommal estéről estére remek kalandokban volt részünk a mezei és a városi egérrel. Az ellentétek itt is nagyon jól voltak megjelenítve. A szereplők kedvelhetőek, a történet a társadalom egy, a gyermekek számára is befogadható lenyomata, amit számukra a szereplők tesznek életszerűvé. Az iskola megjelenítése pedig remek feszültségoldó azon kis olvasók számára, akik nemrégiben lépték át az iskola küszöbét. 

Az eredeti írás 1985-ben látott napvilágot. Azt hiszem az is jelzi a kötet sikerét, hogy már nem ez az első kiadás, sőt, fel is újították, hogy még élvezetesebb köntösben jelenhessen meg. 

Úgy gondolom, hogy egy mese attól sikeres, hogy a gyerekek mellett a felnőtteket is megszólítja, számukra is tud jófajta olvasási élményt nyújtani. Amikor a felnőtt úgy olvas fel, hogy nem élvezi azt, amit olvas, nos, az áthat a mesére és a gyermekre is. Ebben az esetben viszont ettől nem kell tartani, a kis állatok szülőt és gyermeket egyaránt elszórakoztatnak estéről estére. A versek és az illusztrációk pedig tovább fokozzák az amúgy is kellemes olvasási hangulatot. 

Mi itthon nagyon szeretünk mesét olvasni és mindig örülök, amikor egy kiadó igényes gyermekirodalmat jelentet meg, olyat, amibe a szívük és lelkük is kicsit belekerül. A Móra Kiadónál egyértelműen érzem azt, hogy törődnek a kiadványaikkal és törekednek azt olyan formában átnyújtani a családoknak, amitől élmény lesz az olvasás az egész családnak. Én magam szeretettel ajánlom a kiadó összes kötetét, de, ha a 6-10 éves korosztálynak kerestek valamit, akkor feltétlenül nézzétek meg ezeket a köteteket is. (a címekre kattintva elérhetőek a könyvek)

A köteteket köszönöm a Móra Könyvkiadónak! 

Federica Magrin: Tündérek titkos világa (MeseBár #3)

Fülszöveg: Gondolkodtál már azon, hogy vajon hogyan lesz a csúnya hernyóból szépséges pillangó? Hogy mitől olyan édes a méz? Vagy hogy miért olyan színes a szivárvány?
Könyvünkből megtudhatod, hogy a látható világ mögött milyen szorgos és fontos munkát végeznek a tündérek. Ők azok, akik óvják és széppé varázsolják a növények és az állatok világát. Ráadásul nemcsak új ismereteket szerezhetsz a természetről, hanem a játékos feladatoknak köszönhetően te magad is kipróbálhatod, milyen izgalmas is tündérként ténykedni.
Gyere és ismerd meg ezen aprócska lények különleges mindennapjaikat, tanulj tőlük arról, hogy miként lehet még szebbé, színesebbé tenni a földet!

Gyermekkoromban nagyon örültem volna, ha egy ilyen igényes kiadvány a kezembe kerül és az általam csodált kis lényekkel, a tündérekkel hoz közelebbi kapcsolatba. Mindig is kíváncsi voltam, hogy hol élnek, mit csinálnak pontosan a tündérek, vajon járnak-e iskolába, vannak-e barátaik és milyen az otthonuk. Úgy tűnik így a gyermekkort jóval magam mögött hagyva a Móra Kiadó gondozásában megjelent gyönyörű, keménykötésű mesekönyvből erre is választ kapok.

Esténként kislányommal közösen olvasgattunk a tündérekről és az ő titokzatos világukról. Könnyű dolgunk volt, mert egyszerűen követhető és olvasható a könyv, miközben remekül el is lehet beszélgetni az olvasottakról és együtt böngészni az illusztrációk között. 

Helka, Havaska és Hanga kalauzolják végig a kis olvasókat a tündérek titkos világában. Tündérfalvába utazhatunk és ott avatnak be minket a mindennapi elfoglaltságaikba.

Megtudjuk, hogy bizony, a tündérek is járnak iskolába, ahol egyes tündérek megtanulják az időjárás mesterségét, így kicsit tudósokká is válnak, míg mások az állatok tündérei lesznek és megint mások a növények tündéreivé válnak. 

Ehhez viszont meg kell tanulni, hogy milyen is  a szivárvány, miért esik az eső vagy hogy is  néz ki a hópehely. A kis tündérek azt is megmutatják, hogy a kis olvasó hogyan tudja előállítani otthon a szivárványt színeit. Azt sem titkolják, hogy a természetben melyik növény gyógyító hatású és melyik a legjobb fűszer vagy hogyan tudhatjuk meg, hogy egy fa hány éves. A kis tündérekkel együtt megtanulhatunk szép virágékszereket készíteni. Az állatismeret során megtudjuk, hogy melyik bogár a tündérek kedvence és mi is az a báb, de az állati stratégiák során megismerkedhetünk a mókusokkal, kaméleonnal, hermelinnel és még sok egyéb élőlénnyel. A sütés rejtelmeibe is beavatják a gyerekeket, így iskolába uzsonna gyanánt egy finom süti is készülhet természetesen a tündérek segítségével. 

"Ne feledd, hogy minden változás, a legfontosabb is, mindig egyszerű, hétköznapi cselekedetekből indulnak ki."

 Nagyon kedveltem ezt a mesekönyvet, mert amellett, hogy bevezeti a kis olvasókat a tündérek titkos világába, nem mellékesen edukációs szerepet is betölt. Fontos hangsúly fektetett az írónő a környezet és az élővilág megóvásának fontosságára. Tetszett, hogy az egyes részek logikusan voltak felépítve, a mondanivaló nem volt tömény, hanem pont az 5+ korosztály nyelvezetén íródott, érthető és teljesen befogadható formában. Nem törekedett a nehéz nyelvi megoldásokra, több kisebb részre bontották az oldalakat is, így ez a tematika teljesen gyerekbarátnak mondható. Számomra fontos, hogy olyan könyvet tudjak a gyermekeim kezébe adni, amelyek valamilyen  mondanivalót is tartalmaznak oly módon, hogy közben a szórakozás öröme sem vész el.

                              

Federica Magrin mesés könyve, Claudia Bordin csodás, de mégis modern rajzaival elhozták azt az olvasási élményt, amitől én jó szívvel tudok ajánlani egy mesekönyvet. 

Ezt a könyvet ajánlom abban az esetben is, ha nem tudjuk, hogy mit vigyünk ajándékba egy kis bartánőnek a szülinapi zsúrjára.

A könyv megvásárolható a Móra Kiadónál.

Hogyan olvassunk idegen nyelvű történeteket? Könyvet is ajánlok hozzá!

Szeretném veletek megosztani, hogy végre összegyűjtöttem minden bátorságomat és kikértem egy gyerekeknek szóló könyvet a Netgalley-től.

Nagyon szeretném gyakorolni az angol nyelvet, de eddig nem volt bátorságom túl sok könyvbe belekezdeni, legalábbis az elmúlt években nem, mert éreztem, hogy a tudásom, ami korábban is maximum a középfokon mozgott nem adott elegendő  magabiztosságot. 

Tegnap viszont gondoltam egy nagyon és úgy döntöttem, hogy ebből elég! Mi történhet legrosszabb esetben? Maximum egy szót sem fogok érteni szótár nélkül, vagy félbe kell hagynom, mert annyira le fog fárasztani. 

Azonban mindez nem így lett, a szótárra egyetlen egyszer sem volt szükségem, megértettem a történetet és remekül is szórakoztam, sőt ez adott némi magabiztosságot is, hogy merjek kikérni angol nyelvű könyveket, mert talán nem vagyok reménytelen eset. 

Mit tanácsolok, hogy Ti is merjetek idegen nyelven olvasni?

1. A tudásotoknak megfelelő nyelvezetű/szintű könyvet válasszatok

- ez az én esetemben - a nagyon régen használt középfokommal - egy gyermekkönyv volt. 

2. Ne aggódjatok, hogy nem értetek minden egyes szót, a szövegkörnyezetből nagyon jól ki lehet következtetni a szavak jelentését.

3. Rövidebb terjedelmű, illusztrált történeteket ajánlok kezdésként

4. Számotokra érdekes témáról szóljon a könyv

5. Akár gyerekekkel együtt is bele tudjátok vetni magatokat a nyelv felelevenítésébe egy szuper gyermekkönyv által

6. Ne gondoljátok túl, az egészet tekintsétek szórakozásnak!

Ennyi bevezető után szeretném a figyelmetekbe ajánlani azt a könyvecskét, amire az én választásom esett.

Jennifer Lane Wilson: Soaring in style 

How Amelia Earhart Became a Fashion Icon

A mesekönyv történelmi alapokra épít, a középpontba az első hivatásos női pilótát, Amelia Earhart-ot állítva. Ezúttal azonban nem a repülésre helyezte az írónő, Jennifer Lane Wilson a hangsúlyt, hanem a lányok szívét megdobogtató divatra. A 7-13 éves korosztály számára igazi régimódi mese, lenyűgözően stílusos, de 21. századi formába burkolva.

Amelia a leghíresebb női pilóták egyikévé tudott válni, emellett igazi stílust is tudott teremteni, neki köszönhetően kezdtek el a lányok, asszonyok nadrágot és igazán vagány ruhákat hordani. Azt a folyamatot meséli el a könyv, hogy Amelia miként szerelmesedett bele a repülőkbe, a repülésbe és a ruhák tervezésébe és vált úttörőjévé a saját stílusirányzatának.

 

Mindeközben remek önéletrajzi hátteret is nyújt a mese, persze csak nagyon kellemes formában, egyáltalán nem szárazon, hanem a kislányok számára igazán olvasmányosan, érdekesen. 

Nagyon tetszett az írónő stílusa, a történetvezetése, az, ahogy sikerült azokat a fontos momentumokat kiemelnie Amelia életéből, amitől azt éreztem, hogy ez az asszony korának egyik igazi icon-ja tudott lenni.

Nagyon tetszettek az illusztrációk is, amelyek remekül illettek a történethez, szinte önállóan elmesélték azt. Az illusztráció Lissy Marlin munkája. 

A könyv végén pedig az író jegyzeteit is olvashatjuk, amelyek további remek kiegészítéssel szolgálnak a történet hátteréhez, igaz ezek kevésbé meseszerűek, de nagyon hasznosak voltak. 

Nagyon szerettem ezt a könyvet, gyorsan olvasható, bájos és az angol nyelv gyakorlásához is kiváló.

Az angol nyelvet írásban még sokkal jobban kell gyakorolnom, mint az olvasást, ezért elnézést kérek az előforduló nyelvi hibákért. (akadnak bőven, ha jól sejtem). :) 

"Flying is so much more than just a quick way to traverse space. It's freedom and color and form and style." - Amelia Earhart

The storybook builds on historical foundations, focusing on the first professional female pilot, Amelia Earhart. This time, however, the focus was not on flying, writer Jennifer Lane Wilson, but on fashion that beats girls ’hearts. A true old-fashioned tale for 7-13 year olds, impressively stylish but wrapped in 21st century form.

Amelia was able to become one of the most famous female pilots, she was also able to create a real style, thanks to her the girls and women started to wear pants and really fancy clothes. The book tells the story of how Amelia fell in love with airplanes, flying, and dress design and became a pioneer of her own style. 

Meanwhile, the tale also provides a great autobiographical background, of course only in a very pleasant form, not dry at all, but really readable and interesting for the little girls. 

I really liked the writer’s style, her storytelling, the way she managed to highlight the important moments from Amelia’s life that made me feel like she could be one of the real icons of her woman’s age. 

I also really liked the illustrations, which fit the story perfectly, telling it almost independently. The illustration is the work of Lissy Marlin. 

And at the end of the book, we can also read the writer’s notes, which provide another great addition to the background of the story, though they were less fabulous but very useful. 

I really loved this book, it is quick to read, charming and also excellent for practicing English.

I have to practice English much better than writing than reading, so I apologize for any language errors that occur. (they are plentiful, if I understand correctly). :)

Thank you for the book Netgalley! 

Gyerekkel az autóban, avagy milyen mesekönyvek jönnek velünk

Nem tudom Ti, hogy vagytok vele, de én úgy gondolom, hogy gyerekekkel utazni nehéz, legalábbis nem egyszerű. Várakozni orvosi rendelőben, ügyintézés során még nehezebb. Egy 2-7 éves örökmozgót lekötni szinte lehetetlen, de mégsem teljesen esélytelen. 

A táskámba mindig rakok 1-2 mesekönyvet, mert sosem tudom mikor lesz rá szükség, elárulhatom többször volt már ilyen alkalom, ilyenkor nagyon jól  jött az előrelátásom.

Mindig törekszem arra, hogy:

-viszonylag kicsi könyv legyen, ami könnyen elfér a táskámban, vagy akár a zsebemben is.

- színes legyen

- könnyed olvasmány legyen

- interaktív is lehet, ha többet kell várakozni, ilyen például a matricás füzet

- rövid mesékből álljon, amit akár 10 perc alatt is el lehet olvasni

- korosztálynak megfelelő legyen

A Trixi könyvek igazán pici, zseb kompatibilis kiadások. Könnyedén elférnek bárhol, mindösszesen 200 Ft az áruk, rövid meséket tartalmaznak, a klasszikus átdolgozásoktól kezdve a tematikus kiadásig. A tél köré is több kötet épül, de összességében mindegyikről elmondható, hogy az utazó könyv minden kritériumának megfelel. Ami pedig a legjobb, hogy rengeteg könyvecske közül válogathatunk, így sosem válik unalmassá a sorozat. Az én beszerzési helyem a drogéria, ami mindig útba esik és általában landol is egy könyvecske a kosaramban. 

Trixi könyvek

A játékos matricás füzetek nagy kedvenceim. Gyönyörű, színes kivitelezés, ráadásul oktató jelleggel. Mi éppen a Farm tematika köré ragasztgatjuk be a matricákat, közben megismerkedünk a farmon élő állatokkal, az ott megtalálható épületekkel, eszközökkel. Amikor kirándulunk és meglátunk mondjuk egy szalmabálát már rögtön tudunk asszociálni. Bizony, mi ezt már tudjuk, hogy micsoda, miért van ott, hogy hívják, mivel a könyvbe már beragasztottuk ezt a matricát, miközben megbeszéltük, hogy mit érdemes tudni az adott életkorban róla. Játékosan, interaktívan fejleszti a gyermekek tudását, képzeletét, finommotorikáját. 

Szalay könyvek

A Bogyó és Babóca könyvecskék nagyon jók lehetnek utazás közben, mivel a legtöbb könyv kemény lapokból áll, könnyedén lapozgatható. Az egyes szereplők köré épített könyvek a gyermekek számára ismerős rajzokkal operál, lényegében ez a könyv is hasznos ismereteket ad át. A gyermekek megtanulhatják a tárgyak, virágok, élőlények neveit, leginkább olyanokat, amelyekkel a mindennapi életben is találkozhatnak. 

Nagyon örültem, amikor belenéztem a könyvbe és olyan oldalakkal is találkoztam, ami a könnyebben felismerhető tárgyak mellett például a virágokra koncentrált. Számtalan virág nevét ismerheti meg a gyermek, ráadásul aranyos rajzokkal illusztrálva. Az én kislányom például nagyon örült, amikor a könyv alapján felismert az udvaron egy virágot és tudta, hogy a hóvirággal már találkozott a Gömbi kötetben. A kisfiúk a Bogyó kötetben megismerhetik a különböző járműveket. Úgy gondolom, hogy azok a gyermekek, akik szeretik az írónő történeteit ezzel az ismeret átadó könyvecskékkel is szívesen fognak ismerkedni. 

Ezeket a könyveket mi még ki szoktuk egészíteni a klasszikus történetmesélő könyvekkel is, mostanában a karácsonyi Bogyó és Babóca mesét vittük magunkkal, mert szeretem a könyveket valahogy az aktuális évszakhoz is társítani. Akik ismerik a történetet, azok számára ezek a mesekönyvek is kedvesek lesznek. A jól ismert grafika jelenik meg a viszonylag egyszerű történetvezetés mellett. Utazáshoz ezeket a köteteket is bátran ajánlom, hiszen könnyen olvasható és nézegethető. 

Bartos Erika

Végül egy kicsit összetettebb mesét ajánlok, Egbert egér utazását Mihályi Antaltól. Lényegében egy meseregény a kisegérről, Egbertről és Csucsuról, a túlsúlyos macskáról. Nagyon szeretem, hogy rövid fejezetekből épül fel, ami szintén utazáshoz kiváló. Humoros kalandok során ismerhetjük meg a szereplőket, mely által a barátság témaköre is hangsúlyozásra kerül, ami a korosztály számára a mindennapok egyik nagy kérdéskörét is lefedi. Nagyon jó kikapcsolódás a 4-7 éves korosztály számára. 

Nektek milyen könyvek vannak az utazótáskátokban?

Kiránduljatok el egy könyvért - Gyermeknapi könyv- és programajánló a Skanzenből

Ez a hétvége nem kizárólag a pünkösdi ünnepkörről fog szólni, hanem itt van bizony a gyermekek napja is. Minden évben ilyenkor a családok legtöbbször kicsit kimozdulnak valahova, hiszen válogathatnak  számos rendezvény közül, amelyek speciálisan a gyermekeknek szólnak. 

Idén azonban ez a jeles nap is másképpen alakul, eltérő keretek  közé kell szorítanunk a családi programokat, azonban lemondanunk mégsem kell róluk! 

A figyelmetekbe szeretnék ajánlani egy olyan lehetőséget, amely kapcsolódik az olvasáshoz is, amellett a gyermekek is nagyon szokták szeretni ezeket a szabadban eltölthető programokat is. Két legyet üthetünk egy csapásra. 

Kimozdulunk, ez az egyik pozitívum, amire már mindenki ki van éhezve, a másik pedig, hogy a gyermekünk olvasóvá nevelését is könnyedén hozzá tudjuk kapcsolni a családi programhoz. 

Melyik gyermek ne örülne annak, ha a kirándulást, a gyermeknap élményét később, otthon is köthetné valamihez, teszem azt egy könyvhöz. A könyv szülőkkel történő közös olvasása pedig remek alkalmat kínál, akár hónapokkal később is, hogy közösen felidézzük az együtt töltött időt. 

Vallom, hogy nagyon fontos a gyermekekkel történő  közös olvasás, képnézegetés, beszélgetés a könyvekről, hiszen ezzel meg tudjuk alapozni gyermekünk későbbi kapcsolatát a könyvekkel, az olvasással. 

A mostani vasárnap pedig remek lehetőségeket rejt  az élmény és az olvasás összekapcsolásához. 

A helyszín: 

 Skanzen - Szabadtéri Néprajzi Múzeum, amely Budapesttől nem messze helyezkedik el, a festők városában, Szentendrén.

Jelen információkat a múzeum oldaláról hoztam (2020.05.29.), aktuális információk a múzeum oldalán bővebben is elérhetőek. 

Amit tudni érdemes mielőtt elindulnátok: 

Újdonság, hogy május 31-től még több épület nyílik meg a múzeum szabadtéri állandó kiállításában. Ezek fokozott biztonsági intézkedések mellett látogathatók, melyről a helyszínen részletesebben tájékoztatunk.

Emellett számos élménypont kínál kikapcsolódási lehetőséget: a látogatók hétvégente újra birtokba vehetik a következő helyszíneket: Boszorkánykonyha, Dédanyáink konyhatitkai, Csodapajta, Fény Háza, a Fa-Ház interaktív kiállítása, a Gyerekgazdaság szabadtéri játékai, Játékudvar, Mézeskalács, Állattartó tanya, Gyöngyfűzés, Mesekert játszótér. Néhány új, biztonságos szabadtéri játékkal is készülünk (mezítlábas ösvény, tollaslabdapálya, ugróiskolák, óriásbútorok, aszfaltrajzolás, fotózkodós helyszínek, játszóterek, játékos pihenők, játékos totó).

május 30. (szombat):  sétálójeggyel látogatható a múzeum

május 31. (vasárnap):  normál belépőjeggyel látogatható a múzeum

június 1. (hétfő):  A MÚZEUM NYITVA - normál belépőjeggyel látogatható a múzeum

NE FELEJTSÉTEK EL: Maszkot vigyetek magatokkal, a zárt terekbe történő belépés céljából! 

Kirándulásra, olvasásra fel! 

Fülszöveg: A jó mesék nemcsak a csodák birodalmát nyitják meg a gyerekek előtt, hanem útravalóul is szolgálnak számukra. Molnár Krisztina Rita meséje igazi hamuban sült pogácsa: olyan világot idéz, amelyben régi mesteremberek tudása elevenedik meg azzal a céllal, hogy a mai gyerekeknek is hasznára váljék. A mese kíváncsi és bátor ikerpár hőse, Mákszem és Gubó kalandos utat járnak be a Skanzenben, melynek során egy másik valóságsíkot és önmagukat is mélyebben megismerik. A történetet azoknak ajánlom, akik nem félnek a látható dolgok mögött rejlő titkokat megismerni.

A könyvről: 

Ezt az a könyv, amit jó szívvel ajánlok figyelmetekbe, amely nem más, mint Molnár Krisztina Rita: Mákszem és Gubó eltűn(őd)ik című meséje, Schall Eszter illusztrációival. A könyv nem csak egyszerűen egy kedves mese a gyermekeknek, hanem igazi élményutazás, egy olyan helyszínen, amit a történet olvasása előtt együtt bejárhatunk. 

A könyv egy játék keretein belül került hozzám, de nagyon megörültem neki, hiszen évente egyszer biztos, hogy ellátogatunk a szentendrei Skanzenbe. Leginkább ünnepek alkalmával szeretjük beiktatni egy-egy családi kirándulásként, hiszen olyankor igazán él a múzeum, megelevenedik a múlt, szó szerint. 

A mesét pedig a 3 éves kislányommal együtt olvastuk el. Nagyon bíztam abban, hogy ő is élvezni fogja a közös olvasást, elárulom nem is kellett csalódnom. Kellemes kikapcsolódás volt az egyes fejezetek után közösen feleleveníteni a számára is maradandó élményt nyújtó elemeket, legyen az a játszótér, a tanya vagy a gyertyamártó helyszíne. 

A könyv hátoldalán pedig Boldizsár Ildikó ajánlása olvasható, akit én nagyon kedvelek, mint író, mesekutató. Pedagógia tanulmányaim során ismerkedtem meg a munkásságával, amit  nagyra értékelek, így úgy gondolom az ajánlása garancia a kiváló meséhez.  

"Molnár Krisztina Rita meséje igazi hamuban sült pogácsa: olyan világot idéz, amelyben régi mesteremberek tudása elevenedik meg azzal a céllal, hogy a mai gyermekeknek is hasznára váljék." 

Ennél szebben meg sem lehetett volna fogalmazni a könyv értékét, lényegét. 

Ezt követően csemetémmel bátran vetettük bele magunkat az ikrek, Virág, azaz Mákszem és Gábor, alias Gubó nem mindennapi Skanzen kalandjába. 

Ami rögtön feltűnt a könyv vonatkozásában az az illusztráció volt. Ahogy kinyitjuk a könyvet egyből egy térképpel találkozunk, amely a sétánk során ismerős helyszíneket jelöli. Azokat a helyszíneket, amelyek a gyermekek fantáziáját is biztosan megragadták a látogatás során. Játszótér, gyertyamártó, vízimalom, vasútállomás, stb., ugye, hogy ismerősen hangzanak ezek a megállók? 

A történet 12 fejezetből épül fel, így alkalmas arra, hogy esti meseként napról napra előkerüljön Mákszem és Gubó meséje, de egy, a Skanzeneben eltöltött osztálykirándulást követően, akár osztályfőnöki óra témájához is nagyon jól illeszthető ez a mese.  

Az ikrek osztálykiránduláson vesznek részt a Skanzenben Zsuzsa nénivel és kedves múzeumi segítőjükkel, a "múzeumnénivel", Tamarával. A hely annyi kalandot kínál, hogy Gubó lemarad a csoporttól, de Mákszem még idejében észreveszi, azonban így mindketten szem elől tévesztik az osztályukat. A két kis lurkó nem esik kétségbe, hanem inkább a csoport keresésére indulnak, miközben megismerkednek a Skanzen nevezetességeivel, közben pedig rengeteg kedves, mesébe illő segítővel és sok-sok ismerettel, önismerettel gazdagodtak. 

A kis szereplők eltérő karakterrel rendelkeznek, egyikük talpraesett, cserfes kislány, másikuk megfontolt, igazi kis mai fiúcska, aki inkább megfigyeli a dolgokat és nagyon  érdekli a technika. A különbözőségük ellenére nagyon jól kiegészítik egymást, működik köztük az összhang. Megkedveltük a kis szereplőket. 

A mese amellett, hogy a gyermekek számára igazi kalandos utazást kínál, amely során számos kalanddal, új kifejezésekkel, elfeledett mesterségekkel ismerkednek meg, a  kötet a felnőttek számára is tartogat meglepetéseket, olyan érzéseket, amelyek visszarepítik őket a gyermekkorukba, hiszen melyikünk ne emlékezne például a krumplicukorra?

Irodalmilag is teljesen rendben van a mese, kellemes írói stílusával magával ragadja a képzeletet, amellett olyan ízes, régies magyar szavakkal találkozhatunk, mint kőhupli,  rőzse, szatócs, felspulnizott zsinegek. Például kislányom és én is imádtuk a Telihold néni, Illatos Lányka, Mákszem és Gubó neveket is, amelyek szinte önmagukban mesélő jelleggel bírtak, ezek a beszédes nevek szinte megelevenítették a szereplőket. 

A néphagyomány éltetés témakörében kimagasló értékkel bíró meséről beszélhetünk, nagyon fontos témának adott mesés vonatkozást az írónő, amit az illusztrációkkal csak megerősítésre kerültek. Úgy gondolom, hogy kell a múlttal is foglalkozni, megismerni az elfeledett foglalkozásokat, az azokhoz kapcsolódó tárgyi eszközöket, fogalmakat. Amennyiben mindez mesés formában kerül a gyerkeke elé az csak hab a tortán.  Molnár Krisztina Rita írónőnek és Schall Eszer illusztrátornak sikerült megragadni a népi élet fontosságára történő figyelemfelhívásnak azon formáját, amivel a fiatalabb korosztályt is meg tudták szólítani, de a felnőtt korosztálynak is tudtak értéket közvetíteni. A történet szép lassan halad a medrében, nem kapkod, hanem ráérősen, szinte elbeszélget a gyermekekkel, gondolatokat ébreszt, teszi mindezt követhető a Skanzen tematikájához és célkitűzéséhez illő hangnemben, ritmusban.

A könyvet "leteszteltem" a kislányommal együtt, így bátran ajánlom már egészen 3 éves kortól közös olvasásra ezt a gazdagon illusztrált, titkokat és a gyermekek számára igazi kincseket rejtő mesét. Ilyenkor még inkább az egyes fejezetek utáni beszélgetések, az élmények felelevenítése és a képek alapján történő mesélés nyújtják a nagyobb élményt, a kicsit nagyobbaknál pedig maga a tényleges történet kerülhet a középpontba, hiszen számukra könnyen összekapcsolódik a mese és a valóságban megélt élmény, amely alapján fel tudják idézni a saját kirándulásukat is, ráadásul az emlékezetükben hosszabb távon is megmaradó élményként. 

Ez a könyv remek egy múzeumi séta után, de akkor is, amennyiben még csak tervezzük, hogy gyermekeinkkel ellátogatunk a Skanzenbe. 

Vidám gyermeknapot kívánok! 

Kiadó: Szabadtéri Néprajzi Múzeum

Kiadás éve: 2015.

Oldalszám: 94

Kiadás: keménytáblás

ISBN: 9789786155128

Neil Patrick Harris: A különc varázsló, avagy Harry Potter után szabadon

Fülszöveg: Carter szülei halála után nagybátyjához kerül. Sajnos Sly, aki bűvész, lopásból tartja fenn magát. Carter így hányatatott körülmények között menekül nagybátyjával egyik hajléktalanszállóról a másikra. Amikor azonban Sly nagybácsi őt is lopásra kényszeríti, úgy dönt, hogy elmenekül. Sly nagybácsi üldözőbe veszi, Carter végül egy mozgó vonatra ugrik, és egy kis városban ébred másnap. Étel után kutatva találkozik Mr. Vernonnal, aki egy csodálatos bűvész, de nem az artista társulat tagja. Mr. Vernon egy bámulatos kártyatrükkel búcsúzik, és eltűnik Carter szeme elől egy lapot maga után hagyva. Mikor Carter megvizsgálja a kártyát, észreveszi, hogy össze van ragasztva. A kártyalapot szétválasztva egy címet talál Mr. Vernon nevével. A fiú nem tud ellenállni a kísértésnek, és felkeresi a címet, ahol már várnak rá…


Véleményem: 

"Hiszel a varázslatban? Helló! Hozzád beszélek! Igen? Szóval hiszel a varázslatban?"

Talán kevesen tudják, hogy Neil Patrick Harris (NPH) a híres sorozat, az Így jártam anyátokkal mellett megszámlálhatatlanul sok filmben és sorozatban szerepelt, szinkronizált. Emellett egyéb művészeti ágakban is remekel, mint például énekesként is ismerhetjük, de bűvészként is színpadra állt már.  Ez utóbbiak talán hazájában, Amerikában tették ismertté, sajnos hozzánk a művészetek eme képviselőjeként kevésbé kapott teret, kevésbé jutott el. Ezzel el is érkeztünk a jelen könyv témájához, ez pedig nem más, mint a bűvészkedés és a varázslat. A könyvet Harris íróként jegyzi, A különc varázsló pedig az első része egy négy részből álló sorozatnak.

Harry Potter már idejében elültette a varázslat magjait világszerte, így NPH is meg tudta lovagolni a témát. Szerte a világon nagyon sokan kedvelik a mágikus meséket, ahol gyerekek a főszereplők, így az író egy megbízható, de általa is jól ismert témához nyúlt a regénye vonatkozásában.
Mivel maga is gyakorló apa, így a gyerekek igényeit ismerve azokat próbálta ötvözni az általa is gyakorolt bűvészkedéssel és természetesen egyik ismérvével, a  humorral. A sikeres eladás már itt borítékolható volt.

Kezdem a gyenge ponttal, ami jelen esetben a karakterekre vonatkozik, akik sajnos nem igazán tudtak túlnőni a kétdimenziós világon, mindvégig elég gyengén szerepeltek. Nem igazán volt bennük az a plusz, ami egy gyermekkönyvnél elengedhetetlen lenne. Nem volt bennük meg az a jellemző vonás, amely által egy szélesebb gyermeki kört meg tudtak volna szólítani, vagy a maguk világába bevonni. Carter-től én mindenképpen sokkal többet vártam, de kicsit gyengén muzsikált, annak ellenére, hogy a történet köré összpontosult. 
Személy szerint úgy érzem, hogy a narráció a karakterek rovására ment. NPH megpróbálta az általa képviselt humort és szemléletet átültetni a történetbe, de ez egy gyermekkönyv vonatkozásában néhol túlzó lett, igaz felnőttként ettől függetlenül is élvezetes volt olvasni. 

A mesék mindig ingoványos terepnek számítanak, főleg akkor, amikor felnőttek olvassák és véleményezik. Hiába próbálja az ember gyermeki szemmel olvasni, azonban szükség van a vélemény kialakításához egy "szakavatott" gyermeki lélekre is. Ezért van az, hogy amikor gyermekkönyvet olvasok legtöbbször megkérem a fiamat, hogy segítsen nekem, és mondja el neki tetszett-e az adott olvasmány. Úgy érzem így hitelesebb az értékelés, ezért általában a gyermekkönyvekről szóló értékeléseim a fiam véleményét is tartalmazzák, hiszen az értékelés írása előtt mindig megkérdezem, hogy mit gondolt olvasás közben és utána. 
Ez csak egy pici kulisszatitok volt, de térjünk is vissza a regényhez.

Jöjjenek, azok a tények, amelyek miatt mégis érdemes kézbe venni A különc varázsló című meseregényt. 

Először is a könyv kivitelezése érdemel néhány szót, amely keménytáblás kiadásban került hozzám és már a borító alapján fel tudja kelteni az ember érdeklődését. Nagyon helyes az az illusztráció, amit elsőre meglátunk és szerencsére a könyvet végig is kísérik. Nagyon jól kiegészítik a remek rajzok a történetet, szinte mesélnek, melyek egyébként Lissy Marlin-nak és Kyle Hilton-nak köszönhetőek. Szerintem nagyon fel tudják dobni - mint jelen esetben is - az illusztrációk az amúgy nem tökéletes történeteket is, hiszen nagyon jól el tudják terelni a gyerekek figyelmét a jól sikerült és valóban a történetbe simuló képek. 

Aztán, ami számomra még fontos, hogy a fordító mennyire tudja megragadni a hangulatot és a stílust. Ennél a könyvnél úgy gondolom, hogy a fordítás nagyon jól sikerült, teljesen érezhető volt NPH stílusa, amelyet a képernyőről már ismerhettünk. A fordítás egyébként Bozai Ágota munkája. 

A történet szerint Carter egészen fiatalon a tisztességtelen módszerekből élő, nagyjából hajléktalan életmódot folytató nagybátyja kezei közé kerül. Ebben  a fura világban cseperedik, és próbál meg a maga módján jó úton maradni. Egy új város, Bányavölgy azonban számára is új lehetőségeket, új barátságokat és kalandokat kínál, ráadásul a bűvészet, a trükkök még szorosabban az élete részévé válnak. Azonban nem lenne kerek a történet a sötét erők nélkül, akik szintén a városban látják meg életük lehetőségét. Carter és barátai pedig felveszik a kesztyűt. 


"Carter a meleg napot a parkban töltötte. A könyvet olvasta, amit Mr. Vernon adott neki. Még sosem volt saját könyve. Amint kinyitotta, képtelen volt levenni a szemét az egyszerű fekete-fehér illusztrációkról, amik olyan bűvésztrükköket mutattak be, amiket korábban lehetetlennek tartott. "

A történetben ott van a potenciál, amit szerintem NPH nagyon jól ki is tudott aknázni. A mese annak ellenére, hogy egy bizonyos sémát követ jól felépített és a gyerekek számára izgalmas kalandok sorozata. 

Nagyon tetszett, hogy az író nem próbáltam meg hosszú órákra a lapok mögé szögezni a gyerekeket, hanem olvasás közben hagyott időt és teret a mókára, a trükkök kipróbálására, az olvasás megszakítására, amitől igazán interaktívvá tudott válni a kötet. 

Nagyon tetszett az is, hogy a könyv gondolkodásra tud késztetni, folyamatosan feladatokat ad, amivel az összpontosítást is fejleszti. A könyvben néhol bele kell írni, figyelni, hogy minden feladatot észrevegyünk és megoldjunk. Nagyon tetszett ez a fajta megközelítés, ezáltal a regény felépítése is érdekes lett. 

Amit még mindenképpen meg kell említenem az az, ahogy az író a toleranciára és az emberi kapcsolatok fontosságára felhívja a figyelmet. 
Bátran jeleníti meg a hagyományostól eltérő családmodellt és a fogyatékosság természetes elfogadását is remekül bevonja a történetbe. Ezeket mind-mind fejlesztik a kis olvasók szociális érzékenységét is, ami nálam nagyon nagy pluszt tudott hozzátenni a könyv értékéhez. 

Miért olvasd el, miért olvassa el gyermeked a könyvet?

- Interaktív
- Gondolkodásra ösztönöz
- Játékos
- Trükkök és tippek a bűvészkedéshez (teljesség igénye nélkül: gondolatolvasás, tárgyak mozgatása a gondolattal, pénzérme görgetése az ujjainkon)
- Remek illusztrációk
- Értékek közvetítése
- A szociális érzékenység, a figyelem fejlesztése, gondolkodásra ösztönző feladatok

Összességében:

A történet közel sem hibátlan, de a gyermekek számára mindenképpen érdekes és olvasmányos. Olvasmányossá leginkább attól válik, hogy a kalandok mellett interaktívvá is tudott válni a könyv. A szereplőkkel talán nehéz azonosulni, de ezt feledtetik a remek illusztrációk és a cselekvésre felhívó, a trükkökbe aktívan bevonó részek. Szerintem kicsiket és nagyokat, sőt talán még minket felnőtteket is le lehet nyűgözni egy-egy trükk megfejtésével, azok kipróbálásával, így számomra is izgalmassá tudott válni, az egyébként egy alap sémát követő történet. 

Összességében pozitív olvasási élményről tudok beszámolni, ezért érdeklődve várom a következő részt is, ahol reményeim szerint a karakterek is kilépnek a kétdimenziós létükből és ők is közelebb tudnak kerülni a kis olvasóikhoz. 

A könyvet köszönöm a Maxim Könyvkiadónak!

Megjelenés éve: 2018
Oldalszám: 240
Fordító: Bozai Ágota
ISBN:  9789632619392

Neil Gaiman: Szerencsére a tej - Apák napjára ajánlom

Szerencsére egy apa pontosan tudja, mi a kötelessége, ha megtörténik a katasztrófa, azaz elfogy a tej, s így a gyerekek nem tudják mivel enni a reggeli kukoricapelyhet. Megacélozza magát, és megkísérli a lehetetlent: tejet hoz a boltból.
Szerencsére az apák leleményesek, és mindig akad egy segítőtársuk, így még az űrbéli idegenek, vérszomjas kalózok és egyéb kekeckedők sem tudják meghiúsítani a küldetésüket, közben pedig egyik kaland a másik sarkára tapos.
Szerencsére a tej tejhatalmúnak bizonyul.
Szerencsére Neil Gaiman fejéből ismét kipattant egy „eszelős” történet, amelyben szerepet játszik az időutazás és az időjárás, énekelnek a dinoszauruszok és durcáskodik egy isten, valamint bizonyítékot kapunk arra, hogy apa csak egy van.

Apák napja környékére tartogattam Neil Gaiman gyerkőcöknek szóló kötetét, amit a fiammal közösen olvastunk el.

Ugye nem felejtettétek el, hogy június 18. Apák napja? Mivel is ünnepelhetnénk meg hatásosabban, mint egy jó könyvvel, ami a közös családi kikapcsolódáshoz is remek alap lehet?

Számítottam rá, hogy jó lesz, de ez brutálisan jó volt, ilyen apát követeljünk mindenkinek! 

A könyvecske egy fantasztikus képzelőerővel megáldott apuka tejért folytatott küzdelmét meséli el a gyerekeinek, akik csak egy reggeli pehelyre és némi tejre vágytak. A tejjel együtt azonban kaptak egy zseniális utazást időben és térben egy kreatív apukától és ráadásul mi olvasók is remekül szórakozunk közben. 

Alapvetően egy egyszerű történetnek látszik időutazásról, idegenekről, kalózokról, könyvet író dinoszauruszról és tejről, de ez még valami ennél is sokkal több, hiszen kalandok sorát éljük át nagyon egyszerű, de mégis elragadó formában. 

Ami külön fantasztikus, hogy ez a röpke utazás még jópofa rajzocskákkal is kiegészül, így valóban egy könnyed, de őrült képzeletbeli tortúra részeseivé válunk. Gaiman meséje és Skottie Young rajzai teljes összhangban kapcsolódnak össze és teszik kerek egésszé az utazást. A gyerekek is imádni fogják a rajzokat is, mert úgy érzik, hogy ilyet ők is tudnak rajzolni és ezáltal még jobban tudnak azonosulni a történettel, legalábbis a fiam nagyon imádta ezeket a kis kiegészítő szösszeneteket. 

Mutatom mire is gondolok:

Ugye ilyen pónit mindenki tud rajzolni? Félelmetes! Szivárvány a köbön. 

Teli van jópofa viccekkel és zagyvaságokkal is, de ennek ellenére valahogy nem tudtam nem megszeretni, ezt a kicsit kelekótya apakaraktert. Olyan aranyosan írt róla Gaiman , hogy valóban minden kisgyermek egy ilyen jópofa apáról álmodik, aki újságot olvas és látszólag nem is figyel a felesége mondandójára, de amikor felkel a fotelból, akkor nagyon ott van és szinte gyermeki képzelőerővel szórakoztatja a kicsiket. 

Ilyen és ehhez hasonló rajzocskákkal is találkozhattok! Hát nem aranyosak? 

Úgy érzem, hogy apák napja alkalmából apa-gyerek kikapcsolódásnak nem is lehetne jobb programot találni, mint ennek a könyvnek az elolvasása. Buzdítom is az apukákat és gyerekeket, hogy bátran vegyék kézbe, forgassák és szeressék Gaiman meseregényét. 

Eredeti mű: Neil Gaiman: Fortunately, the Milk

Eredeti megjelenés éve: 2013

Agave Könyvek, Budapest, 2014

102 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155442834 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Skottie Young

Fodor Sándor: Csipike -Videóval, azaz első videós próbálkozásom is helyet kapott

Mekkorák vagyunk valójában? És mekkorának látjuk magunkat környezetünk tükrében? És jóságunk vajon mennyire kényszer, amely önértékelésünk kisszerűségéből fakad? Már gyerekként szembesülünk, ha meseszinten is, ezekkel a problémákkal és a játék, amely képes feloldani minden harcos ellentétet, Csipikében sem vall kudarcot. Lenyűgöző álomvilág, s bár gyerekekhez íródott, valahol a majdani felnőtthöz is szól játékosságával, tanulságaival, értékeivel. A kissé cinikus író a végén a mesét felolvasó apukákra, anyukákra kacsint és így búcsúzik: « mindenki sírt, nagyon szép volt. Tartalom: Csipike, a gonosz törpe, Csipike és Kukucsi, Csipike, a boldog óriás, Csipike és Tipetupa

Egy kis újdonságot hoztam a blogra, mégpedig egy videó formájában.

A bejegyzés végén találtok majd egy videót is a könyvről, ami mellőz  minden profizmust és teljesen vágatlan lesz, ezért előre is elnézést kérek. Az ugyan szót nem használom ilyen gyakran, mint ahogy az most feltűnhet nektek, na, de a lámpaláz mindent vitt. Le szeretném már most szögezni, hogy nem szeretnék átmenni vloggerbe, de úgy gondoltam, hogy időnként lesznek kisebb videók az oldalon. Leginkább olyankor gondoltam elkészíteni őket, amikor egy-egy érdekes könyvvel találkozom, amiről úgy érzem, hogy meg szeretném mutatni egy picit jobban, még az is lehet, hogy azt a kis részét is megmutatom a szobának, ahol a bejegyzéseket írom, vagy találkozhattok majd kicsomagolós videóval is. Ezek a tervek, amiből remélem sikerül is valamennyit megvalósítani és majd menet közben kiderül, hogy van-e rá egyáltalán igény. Kérlek ne tartsátok magatokban a véleményeteket, mert ez egy számomra is új és bizonytalan terep, ezért fontosak  a Ti visszacsatolásaitok is.

A mai bejegyzés egy egészen elképesztő és közel sem friss megjelenésű meseregényről fog szólni, nevezetesen Fodor Sándor Csipikéjéről.

Nekem egy 1984-es bukaresti Ion Creanga Könyvkiadó által kiadott példányom, van, amely egy teljes kiadása a négy Csipike történetnek, melyek 1966 és 1970 között születtek, sőt még egy kéziratból is került a kiadványba. 

A mese négy nagyobb részre tagolódik: Csipike a gonosz törpe, Csipike és Kukucsi, Csipike,  a boldog óriás, valamint Csipike és Tipetupa, ez utóbbi kézirat volt a kötetbe kerülése előtt. A nagyobb részek több rövidebb történetecskét tartalmaznak, ezért akár esti mesének is ideálisak lehetnek.

Most éppen a fiam olvas fel a pocaklakónak ezekből a mesékből, melyet láthatóan és érezhetően mindketten élveznek, sőt bevallom én magam is örömmel nosztalgiázom. 

A meglepő az volt számomra, hogy ezek a mesék mennyire mások így felnőttként hallgatva. Korábban nem vettem észre, hogy Csipikének mennyi jellembeli hibája van, például hatalmaskodó, ez csak most tudatosult bennem. Be kell vallanom, hogy igencsak meglepődtem, hogy Csipike nem az a jóságos erdei kis lény, aki mindvégig a képzeletembe élt, hanem igenis néha gyarló és gonosz tud lenni. Döbbenet volt ez a felismerés. Tollat tépked a madarak szárnyából, meghúzta a nyúl fülét, szeretne megrugdosni valakit és még sorolhatnám. 

"- Azt hiszem, Vadmalac, hogy példátlanul buta vagy- fakadt ki a türelmes Csipike, aki már azt sem tudta, honnan szerezzen elrettentő példát. "

Sokszor vannak Csipikének zavarba ejtő kinyilatkoztatásai is, ami mellett régebben csak elsuhantam, de most rögtön az elején, már az első résznél olvassuk, hogy vidáman megállapítja Vadmalacról, hogy példátlanul buta. Később ezt csak tetézi. 

Persze ez a mai gyerekeknek szintén nem fog feltűnni, mivel ennél már sokkal keményebb világban nőnek fel, de korábban véleményem szerint még igazán újszerűnek számíthatott ez a szókimondó kis lény és ezáltal talán a szüleinket, nagyszüleinket picit meg is döbbentette a mese egy-egy jelenete, még akkor is, ha nekünk gyerekeknek ezt éppen nem mondták ki.

Ettől a felismeréstől eltekintve még mindig lenyűgözve hallgatom Csipike, a Vadmalac, Rettenetes Réz Úr, Kukucsi és Tipetupa történeteit. Igazán élethű erdő elevenedik meg és a gonoszkodás mellett igazi értékek is helyet kapnak.

"- Volna egy jó ötletem - szólalt meg Kukucsi. - Fordítsunk hátat egymásnak, és haragudjunk, ha már mindenáron haragudni akarsz. Aztán, ha felébredünk, megünnepeljük a kibékülést."

 Csipike nagyrészt Rusz Líviának köszönheti a karakterét és azt, hogy sok gyermek még felnőtt korában is emlékezni fog rá, amint meglátja valahol Csipike kicsit pocakos, csíkos nadrágba bújtatott manósapkás alakját. A könyv véleményem szerint sokkal kevesebb lenne ezek nélkül a bájos és kifejező rajzok nélkül. 

Csipike egyszeri és megismételhetetlen, bátran ajánlom a meséket elolvasásra, remek közös időtöltés a gyerekekkel.