Jennifer Probst: Egy nyár Itáliában

 

Csaba nyári kihívásához, a KönyVakációhoz kerestem megfelelő könyveket, amikor megakadt a szemem Jennifer Probst, Egy nyár Itáliában című regényén. A regény a kihívás kettő kategóriájához is megfelelő lett volna, de én a „víz a borítón” szempontot választottam, mivel a borítón egyértelműen megjelenik a tenger.

Az írónőtől korábban még semmit sem olvastam, de felkeltette az érdeklődésemet, hogy a regény női sorsokat állít a középpontba és valójában az írónő és az ő női családtagjai által közösen megélt utazás adta az inspirációt a regény megírásához.

A történet három generáció nőtagjait mutatja be, akik eltérő életszakaszban járnak, de mégis összeköti őket a vér és a szeretet egymás iránt, amit ki-ki eltérő indokokból, de nehezen mutat ki a másik irányába. Emiatt egy bonyolult családi kapcsolat bontakozik ki a szemünk előtt, már a regény elejétől fogva. A szereplők annak érdekében, hogy még azelőtt rendezzék a kapcsolatukat mielőtt késő lenne, elutaznak Olaszországba, ahova Sophia-t, a nagymamát a szíve szólítja. Az utazás a fizikális úton kívül mindhármuk számára belső utazás is, amely során újra megismerik önmagukat és egymást is, átértékelik az életüket és személyes fontossági sorrendet állítanak fel, ezzel próbálva rendezni az érzéseiket.

Elindulnak tehát egy varázslatos, nehézségekkel, örömmel és bánattal teli utazásra, a gyönyörű Olaszországba. Innentől mi is felülhetünk a szereplőkkel együtt egy érzelmi hullámvasútra, amely gyönyörű tájakon robog, de sokszor kell attól tartani, hogy végül kisiklik.

Francesca egyedülálló anya, nagyon független, de sokszor a magánélete rovására megy a saját cégének a vezetése, amit a családja elég rosszul visel, ezáltal az anyukája, Sophia és lánya, Allegra szorosabb kapcsolatot alakítottak ki, ő pedig folyamatosan távolodik tőlük. Az utazás az, amikor szép lassan, de kinyílnak a szereplők és egyre jobban betekintést engednek az olvasóknak és egymásnak is az érzéseikbe.

Kedvenc karakterem Sophia volt, akit egyértelműen egy stabil és józan gondolkodású nőként ismertem meg, számára a szerettei mindennél többet jelentenek, ezáltal ő volt az a láthatatlan kapocs, aki a családot megpróbálta összehozni és felébreszteni az egymás iránti elfojtott érzéseiket is. Nagyon szerettem az élethez való hozzáállását, azt, ahogy reagált a felmerülő problémákra, de ugyanakkor megélte az élet apró örömeit is.

Allegra is kellemes, üde személyiség volt, aki nagyon sokat fejlődött a regény során és igazán szerethető volt mindvégig.

Francescával álltam egyedül picit hadilábon, mert nála végig ingadozást éreztem és néha már nagyon sok volt az, amikor a munkája körül pörgött. Azt is éreztem, hogy ő volt az, aki a legkevésbé kívánt a változásokat, még akkor is, ha magában mindvégig bizonygatta az ellenkezőjét. A regény során nála kellett a legtöbbet várnom arra, hogy találjak benne valamit, ami megfog, amitől megkedvelhetem, de legalábbis jobban megértem a mozgatórugóját.

Enzo és Ian pedig a tökéletes férfi kiegészítői voltak a történetnek, nem vették el a show-t a női karakterektől, hanem mindvégig pont annyit kaptunk belőlük, ami elég volt ahhoz, hogy a regény előre tudjon lendülni anélkül, hogy a fókusz elmozdulna a lényegi szereplőkről.

A regény központjába egy igazán élvezhető tanulási folyamat került, ahol az érzelmek teljes spektruma megjelent, de a karakterek mellett mi, olvasók is sokat tanulhattunk önmagunkról és

lehetőségünk nyílt amellett, hogy jól szórakoztunk még a saját életünk egyes részleteit is átértékelni.

Nagyon régen vágytam már egy ilyen szívmelengető regényre, ami építi és táplálja a lelkemet, emellett nagyon szórakoztató is. Az elszalasztott lehetőségek, a második esély és az érzelmek teljes spektruma nagyon szépen, kerek egészként került megírásra, nagyon olvastatja magát a történet. A női karakterek nagyon jól illettek egymáshoz, a helyszínek gyönyörűek voltak és az elgondolkodtató, néhol szomorkás témák mellett sok-sok vidámság is fűszerezte a történetet. Úgy gondolom, hogy hamarosan fogok még olvasni az írónőtől.

"-Egyszerűen nem tudom megoldani. Iszonyú sok mindent kell csinálnom, és alig van időm.

-Egyszer majd rájössz, Francesca, hogy nincs több időd. És, hogy nem kellett volna hagynod, hogy a munkád így elárulja az életedet."

"Túl vagyunk a körutazás felén, és olyan csodás dolgokat láttunk, amelyek örökre rabul ejtettek. Bár a buszutak néha végtelen hosszúnak tűntek, folyamatosan ki-be pakolásztuk a bőröndjeinket, a tűző napon pedig olykor úgy éreztük, hogy összeesünk a kimerültségtől – Olaszország elvarázsolt, és arra kért, hogy szeressük viszont.

Én megtettem."

Fülszöveg: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az élet rövid. Edd meg a cannolit.

Miközben beutazzák Olaszország gyönyörű tájait, a Ferrari-család nőtagjainak lelki sebei apránként begyógyulnak. Francesca munkamániás, a karrierjének megszállottja. Végletesen független, és a családi életet leszámítva minden területen nagyon sikeres. Nehezére esik, hogy elég időt szakítson tizenéves lányára, Allegrára, akivel apránként egészen elidegenedtek egymástól. Amikor a lánya rossz társaságba keveredik, és kábítószer-birtoklás miatt rendőrségi ügye lesz, Francesca beadja a derekát. Az édesanyja, Allegra nagymamája már régóta unszolja, szánjanak rá egy teljes nyári vakációt, és hármasban térjenek vissza a gyökerekhez, Olaszországba, ahonnan a család származik. Francesca álmában sem gondolta volna, hogy ez a nyár válaszút elé állítja, amely egész jövőjére kihatással lesz.

Samantha Vérant: Sophie Valroux titkos francia receptjei

 A könyvet ajánlásra olvastam el, de nagyon örülök, hogy kézbe vehettem Samantha Vérant regényét, mert egy igazi szeretetcsomag volt, kezdve a gyönyörű magyar borítóval, zárva a finom receptekkel és azzal a személyiségfejlődéssel, amin a szereplők és picit mi magunk is átmegyünk az olvasás során.

Kezdjük is a történettel! Az olvasás elején egy felkapott New Yorki étterem konyhájában megismerjük Sophie-t, akinek nagy álma, hogy Michelin csillagos éttermet vezethessen, amiért keményen küzd is egészen fiatal kora óta. Azonban a karrierje egy pillanat alatt romba dől, a Franciaországban élő nagymamája pedig ezzel egyidejűleg kórházba kerül. Elkeseredésében Sophie elutazik Franciaországba, hogy rég nem látott nagymamája, grand-mére Odette mellett legyen, ott, ahol a gyermekkora nyarait töltötte és megszerette az ételeket, a főzést.

Azonban teljesen mást talál ott, mint amire emlékezett, új kihívásokkal találja szemben magát a karrierje és a magánéletére vonatkozóan egyaránt.

A regény évszakok szerint követi végig Sophie fejlődését, elindul az ősztől és úgy halad a tavasz felé. Nagyon tetszett ez a felépítés, nagyon jól illett a regény keserédes hangulatához, a színekhez, az ízekhez és az illatokhoz.

A romantika mellett az intrika is hangsúlyosan jelenik meg, illetve a gasztro vonal is nagyon szépen belesimul a történetbe, lényegében kiegészítőként van jelen, amivel tompítja az éleket, a feszültséget.

„A TAVASZ, A MEGÚJULÁS és az újrakezdés évszaka a vártnál egy hónappal korábban, teljes díszben beköszöntött. Amerre nézett az ember, minden gyarapodni és virágzani látszott – beleértve engem is. „

A regény valójában egy romantikus köntösbe bújtatott fejlődésregény is. Sophie az útja során felfedezi, hogy mi az, ami az életében valóban fontos, meglátja azokat a hibákat, amelyeket elkövetett az elmúlt években. Szerethető, ahogy igyekszik megismerni önmagát és a környezetében lévő embereket is megpróbálja olyannak látni, amilyenek valójában. Ehhez azonban szüksége volt a mellékszereplők, mint a nagymamája, új barátnője, Phillippa, valamint a gyermekkori játszótársa, Rémi iránymutatásaira, illetve arra, hogy tükröt tartsanak elé.

Izgalmas utat jár be Sophie a kétségbeesés állapotától egészen a reményig. Élvezetes olvasmány volt, amit nagyon hamar sikerült elolvasnom. Nem mondom, hogy habkönnyű romantika, de amellett, hogy remekül kikapcsolt igazán konstruktív tudott lenni, elgondolkodtatott az emberi kapcsolatok, a fontossági sorrend kérdéséről.

A helyszínt pedig egy francia chateau adja, ezzel kapcsolatban maradt egyedül pici hiányérzetem, örültem volna, ha több leírást kapunk, ezáltal jobban megismerjük a környezetet is. Az atmoszféra ettől függetlenül jól illett a történethez.

Ami szintén pozitív az az, hogy a kötet végén kiegészítésként találhatunk pár francia ételreceptet, amiket kipróbálhatunk, mint például a sütőtökös veluté-t, ami végigkíséri Sophie történetét. Itt nem kell nagy dolgokra gondolni, mert nem leszünk a receptek kipróbálása után sem séfek, de mégis úgy érzem, hogy helyük van a könyvben, ihletet meríthetünk belőlük.

Ezen felül, ami nekem még nagyon tetszett az pedig egy, szintén a könyv végén található olvasási segédlet volt, ami lényegében önismereti kérdéssor is egyben, amit a saját életünkre vonatkozóan is meg tudunk válaszolni, illetve evidenciákon elgondolkodni.

Tökéletes nyár végi olvasmány lehet, ha a Te is szereted a különleges ételeket, Franciaországot és a romantikát, de nem riaszt el némi szívszorító történés sem.

Fülszöveg: Mit meg nem tennénk a sikerért, a szerelemért…

Sophie Valroux amerikai, de Franciaországban született. Nagy álma, hogy nő létére igazi sztárséf legyen. Amikor kisgyerek volt, nyaranta a nagymamája sok mindenre megtanította az ételekről, a főzésről. Gimnázium után pedig elvégzi a konyhaművészeti képzőintézmények fellegvárának számító Culinary Institute of Americát.

Már a küszöbén áll, hogy Sophie dédelgetett álma valóra váljon, de ekkor egy pillanat alatt atomjaira hullik a karrierje: kirúgják a menő étteremből. Csőstül jön a baj: imádva szeretett nagymamája stroke-ot kapott. Sophie az éjjeli géppel Franciaországba utazik.

Gyerekszemmel úgy emlékezett, egyszerű kisbirtok volt ez, de most aprócska francia luxuskastélyban találja magát, amelynek szőlőskertje van, és amelyben két étterem üzemel. Sophie, ahogy megpróbálja újra megvetni a lábát a konyhán, apránként ráébred, már az álmai sem a régiek – lassanként megváltozott, hogy valójában mire vágyik.

A könyvet köszönöm szépen a Next21 Kiadónak!