Mary Westmacott: Befejezetlen portré

 

Fülszöveg: kimarad, mert cselekményleírást tartalmaz.

Egy 2+1 akció keretében került a polcomra ez a 2024-es, ízléses Helikon kiadás. 

Talán említettem többször is, hogy gyűjtöm Agatha Christie regényeit, több kiadása is megvan egy-egy történetnek és azt hiszem nem lesz ez másként az álnéven publikált Mary Westmacott regényeivel sem.

A Befejezetlen portré egészen más arcát mutatja Agatha Christie-nek, a lélek, az Ő saját kis lelke kerül a középpontba, ami nagyon felkeltette a kívancsiságomat.

 Mary Westmacott álnéven nem egy bűntényt göngyölít fel, hanem lebontja a saját életének rétegeit egészen a gyermekkorától, ezáltal beengedve gyermeki, fiatal női naivitásának szikráit Celia karakterébe. Celia valójában Agatha, legalábbis az olvasás közben számomrq előjöttek az életrajzi párhuzamok,  csak azt éreztem, hogy ez most a gyengébbik, sebezhetőbb része a személyiségének. 

Azt tudni lehet, hogy az írónő remek megfigyelő volt, szerette az általa felcsipegetett megfigyeléseit, ismereteit beépíteni a történeteibe, azonban ebben a lélektani regényben ő, saját maga volt a megfigyelésének tárgya, ami néhol kicsit idealizált, néhol naiv, néhol sebezhető, mivel erre a történetre elengedte az erős nőt, a sikeres írót, egy szimpla, nagyon is emberi női karaktert jelenített meg.

Szerintem ez egy szépen kidolgozott, erős érzelmi hatással bíró, de ugyanakkor andalító és meglepően őszinte történet. Tetszett az, ahogy megjelenítette Celián keresztül a veszteséget, az önértékeléssel vívott harcot és az újrakezdés lehetőségének szikráját. Valójában egy igaz mese,  amit gyermeki lelkülettel, de nagyon is erősen tár elénk.

 Nem a megszokott stílust és csattanókat kaptam, hanem egy olyan történetet, amit jól kell tudni olvasni és akkor nagyon sokat fog adni a lelkünknek is.

Kezdésnek szívből ajánlom a Befejezetlen portrét, megéri rászanni az időt.

Andrew Wilson: Agatha Christie és a suttogó orvos (Agatha Christie 1. )

Ezt a megjelenést is nagyon vártam, hiszen nem másról, mint kedvenc írónőmről, Agatha Christie-ről szól. A regény keveri a fikciót a valósággal és megpróbál az olvasók számára egy érdekes, krimiszállal megtámogatott magyarázatot bemutatni arra vonatkozóan, hogy mi történt az írónővel abban a tizenegy napban, amíg eltűnt a családja és a világ szeme elől. Nem is csodálom, hogy nagyon sok írót megihlet ez a bizonyos tizenegy nap, hiszen az írónő ezt az időszakot még az önéletrajzából is kihagyta, nem is beszélt róla soha, így a konkrétumok hiányában sokféle magyarázat születhetett, születhet a jövőben is. Ez a regény is egy ilyen lehetséges elbeszélés, amely az írónő fantáziavilágából próbál meríteni és az olvasó elé tárni egy olyan történetet, amelyben megjelennek a valós történelmi tények, de érezhetően a fikció kerül hangsúlyba. 

A regény cselekménye 1926-ban játszódik, amikor Agatha egy nehéz időszakot élt meg magánéleti szempontból, a férje megcsalta, amit ő érthető okokból nehezen dolgozott fel. Az írónő éppen a kiadójától tart hazafelé, amikor a metróban hirtelen elszédül és egy orvos, Dr. Patrick Kurs rántja vissza a robogó szerelvény elől. Legalábbis a látszat ez, majd kiderül, hogy az orvos zsarolással próbálja rávenni Agatha-t, hogy kövesse el a tökéletes gyilkosságot, a tét pedig nem kisebb, mint a lánya Rosalind testi épsége és a családjának a jóhíre. Agatha egy fürdőhelyen bújik meg, ahol a levelekben érkező utasításoknak megfelelően készül rá, hogy meg kell ölnie az orvos feleségét, Flora-t, de persze nem ő lenne Poirot és Miss Marple kitalálója, ha ilyen könnyen adná magát. Egy újságírónak készülő lány, Una Crowe is az írónő nyomába ered, a gyilkosság megtörténik, a szálak bonyolódnak az idő pedig egyre fogy, közel a leleplezés, így az események felpörögnek és nem várt fordulatok történnek. 

Igazából vegyesek az érzéseim a regénnyel kapcsolatban. Nem tudom egyértelműen szeretni és utálni sem, pedig mindkettőre meglenne az okom. 

A pozitívum a pszichopata személyiségjegyeket mutató orvos ábrázolása, a karaktert el tudtam volna képzelni egy krimiben, thrillerben, de valahogy Agatha személyisége mellett nem működött, szinte butának tűnt. Szerettem azt, ahogy váltott nézőpontból ismerjük meg a történetet, néhol Agatha, néhol pedig Una az elbeszélő, tetszett, hogy hol a gyilkosság felé sodródó Agatha gondolatait ismerjük meg, látjuk a lépéseit, hol pedig azt, hogy Una milyen éleslátással, bátran, de naivan követi a nyomokat, amelyeket Agatha hagyott maga után. 

A karakterek összességében érdekesek voltak, annak ellenére, hogy nem minden esetben volt logikus a cselekedetük és néhol logikai bukfencek is tarkították a cselekményt, amelyek számomra egyúttal hiteltelenné is tették a történetet. Viszont le a kalappal a bűntett kivitelezése előtt, igazán jól illett az írónőhöz az, ahogy ezeket a részeket megoldotta az író és vissza is utalt az írónőre és a gyógyszerészeti ismereteire. 

Az Acroyd gyilkosság is kulcsszerephez jut a történetben, hiszen ez indítja el a gonoszt az útján és sodorja Agathat az útjába. Ez is remek írói megoldás, ahogy belevitte az írónő munkásságát a cselekménybe, ok és okozati összefüggésbe állította.

Kedveltem a nyomozó, William Kenward főfelügyelő karakterét, aki a tudásának megfelelően ment előre, mint egy bulldog, igazán illett a regénybe az, ahogy próbált az írónő nyomára bukkanni, de nagyjából már az elején látszott, hogy esélye sincsen, ha azt az írónő úgy akarja. Együttérzést váltott ki belőlem az olvasás során.

A regény erőssége, hogy feszegeti az erkölcs határait, elgondolkodtató, hogy mikor van az a pont, amikor azt mondja valaki, hogy innen már nem tovább, legyen bármilyen súlyos is a tét. 

Mindezek ellenére sajnos nem lett kedvencem ez a regény, túlzottan tisztelem ahhoz az írónőt, hogy egy ilyen jellegű szituációban, mint amibe az író sodorta el tudjam képzelni. Emellett úgy gondolom, hogy az igaz, hogy az írónak tényekkel kellett dolgoznia a fikciós elemek mellett, de aki olvasta az életrajzokat szinte biztos, hogy azt fogja érezni, hogy egy az egyben lekoppintotta - néha még a szófordulatokat is - a korábbi írásokat és csak a fikciós részt csatolta hozzá. Nálam ez sokat vont le az élvezeti értékből.

Ajánlom a regényt azoknak a krimi műfaját kedvelő olvasóknak, akik az olvasás során el tudnak vonatkoztatni attól, hogy Mrs. Christie a regény kulcsszereplője, mert vele számomra nem működött ez a történet, igaz én nagy rajongója vagyok az írónő munkásságának, így ez okozhatta az ellenérzést. 

Fülszöveg: A suttogva beszélő, fura orvosnak egyetlen célja, hogy a krimik királynő ölje meg helyette a feleségét. Kövesse el úgy, hogy sose derüljön rá fény. Agatha Christie-nek az eddigi legjobb ötleteire van szüksége, hogy kimásszon a gonosz csávából.

Andrew Wilson bestseller AGATHA CHRISTIE-sorozatának első kötetét tartja kezében az olvasó. A regények alapötlete amennyire egyszerű, annyira rafinált is.

Nem titok, hogy Agatha Christie zseniálisan csavaros krimiket írt. De vajon képes lett volna a valóságban kitervelni a tökéletes bűntényt? Aztán cserébe csapdába csalni, aki rá akarta őt venni a gyilkosságra? És milyen lett volna nyomozóként? Hasonlóan mesteri logikával jött volna-e rá az igazi esetek megoldására, mint az általa teremtett Hercule Poirot és Miss Marple?

Agatha Christie és a természetfeletti - novellák gyűjteménye, Az utolsó szeánsz

Fülszöveg: Agatha Christie, a krimi királynője, az emberi lélek nagy nagy ismerője volt – a lélekhez pedig tudvalevőleg hozzátartozik a természetfölötti (vagy annak látszó) jelenségek iránti, félelemmel vegyes vonzalom. Ebben a kötetben megtalálható minden misztikus témájú novellája – mindazok örömére, akik az irodalom segítségével szeretik borzongva átélni a természetfölötti titkok közelségét.

A Z   U T O L S Ó   SZ E Á N SZ 

Ismét Agatha Christie, mert úgy tűnik hogy a karantén időszakához nagyon is jól passzolnak az írásai. 

Most egy olyan gyűjteményből szemezgethettem, amely összegyűjtötte az írónő írásai közül azokat, amelyek valamilyen módon a természetfeletti élményhez kapcsolódnak. 

Ebben a könyvben összegyűjtött elbeszélései egytől egyig kísértetiesek, baljós hangulatúak. 

Talán nem is gondolnánk, hogy Christie milyen zseniálisan jeleníti meg az emberi lélek legapróbb rezdüléseit is, illetve mennyire komfortosan tud írni Miss Marple és Poirot karakterein túlmutatóan is. Megijedni azonban nem kell a szeretett karakterekkel ebben a kötetben is találkozhatunk. 

Az egyes novellák között vannak gyengébbek, amik nem ragadtak magukkal annyira az olvasás közben, sőt a végén sem, de vannak igazán szenzációsan sikerültek is közöttük. Ez utóbbiaknál érezhetjük az írónő védjegyéül szolgáló intelligens megoldásokat, remek jellemábrázolással kiegészítve. 

Christie szokásához híven remekül meséli el a történeteket, időnként bizony a hideg is futkoshat a hátunkon. 

A gyűjtemény nagy erőssége véleményem szerint az, hogy nagyon színes a paletta, amiről válogathatunk az olvasás során. Vannak benne kimondottan olyan történetek, amelyre valóban nincsen reális magyarázat, de vannak olyanok is, amelyek egy egyszerű csavarral megadják mindenre a választ. 

A megérzések, sejtések a kötet során nagyon erős hangsúlyt kaptak, véleményem szerint az írónő direkt állította ezt a tulajdonságot a középpontba, hiszen az embereket ezáltal nagyon jól ki lehet ismerni, de akár manipulálni is. 

A kedvencem a Fülemüle-villa volt, amit már korábban többször olvastam, azonban minden alkalommal kicsit mást tudott nyújtani, mint az előző olvasáskor. Számomra a novellái közül ez számít az etalonnak, ezzel nagyon magasra teszi a lécet. 

"Alix ösztönszerűen tudta már. Ma este akarja megtenni.... De még van remény."

Ettől függetlenül azt tudom mondani, hogy a 20 novella, amely ebben a gyűjteményben szerepel mind remekül megírt, önálló történet, egyik sem hasonlít a másikra, mindegyik kiváló kikapcsolódást nyújt és természetesen a kis szürke agysejtjeinket is alaposan megdolgoztatja.

Emellett nagyon szerettem még A baba történetét is, ez olyan igazán asszociatív és kényelmetlen érzést hagyott maga után, amitől nagyon érdekessé tudott válni a történet. Persze az írónő akkor még nem tudhatta, hogy később a babák horrorok főszereplőivé válnak, de ő már ekkor életet adott nekik az írásával. 

Nem kell meglepődnünk akkor sem, ha nem első ízben találkozunk egy-egy történettel, hiszen ezeknek a rövidebb írásoknak a többsége már korábban megjelent más kötetekben, tehát egyes novellák ismerősek lehetnek számunkra. 

Ez a gyűjtemény remek alkalom arra, hogy megismerjük az írónőt egy kicsit más, újszerű szemszögből is. 

Úgy gondolom, hogy összességében ez egy fantasztikus gyűjtemény, kedélyborzoló, rejtélyes novellákkal, igazán hátborzongató olvasási élményt biztosít mindenki számára. A rövid történetek könnyen olvashatóak, tipikus Agatha Christie stílusban, tartalmazva az írónő meglepő csavarjait. 

Bátran ajánlom olvasásra mindazoknak, akik szeretnének betekintést nyerni Agatha Christie és a természetfeletti titkos birodalmába. 

Kiadó: Helikon

Oldalszám: 436

Megjelenés éve: 2019

ISBN: 9789634793830