Fülszöveg: Sosem látott vihar tombol a tengeren, amely reggelre egy agyonsebzett, félholt nő testét sodorja a sziklás partvidékre. A tengerszint emelkedése és az egyre szélsőségesebb időjárás miatt Shearwater sziget kutatóbázisát elhagyták a tudósok, és a szigeten lévő Nemzetközi Magbankot, melyben apokalipszis esetére növények millióinak magjait őrzik, szintén ki kell üríteni. Ezt a munkát végzi Dominic és három gyermeke, míg várnak az utolsó hajóra, mely nyolc hét múlva érkezik.
A tizenhét éves Fen talál rá a hajótörött nőre, és a család mindent megtesz, hogy életben tartsák az idegent. Ha sikerül, nyolc hetet kell együtt tölteniük a lassan a tengerbe omló szigeten. Csupán ennyi ideig kell valahogy megőrizniük a titkaikat. A családnak és az idegennek egyaránt.
A partvidék sötétje lélegzetelállítóan vad, mégis szédítően szép regény azokról a lehetetlen döntésekről, melyeket a szeretteink védelmében kell meghoznunk, miközben a körülöttünk lévő világ lassan a végéhez közeledik.
Félelmetes, hogy a klímaválság, a természet pusztulása és az élővilág jövője talán még soha nem volt ennyire aktuális téma, ezért most egyértelműen azt érzem, hogy különösen nagy hatással volt rám ez a regény.
Éppen a hosszan tartó aszály idején járunk itthon is, egy ökológiai kihívással nézünk szembe, pont most, a júliusi Moobius márkanagyköveti csomagomban lapult ez a kötet és került a kezembe, így még közelebb éreztem magamhoz a történetet és a szereplők vívódásait, érzéseit és félelmeit.
A cselekmény középpontjában egy magbank megmentése, valamint egy család túlélése áll miközben a Sheareater szigeten folytatnak heroikus küzdelmet az elemi erőkkel és saját belső kihívásaikkal. Mindez egyszerre izgalmas, szinthe thriller-szerű képi elemekkel és elgondolkodtató történésekkel, amelyek nagyon szép keretet adnak ennek a figyelemfelhívó regénynek.
Charlotte McConaghy lenyűgözően mesél és ezt nem tudom jobban körülírni, olvasni kell az írónőtől, mert csak így fog átjönni a rengeteg ismeret, kiváló leírás és logikus történetvezetés. Olyan természetességgel építi be a történetbe a túlélés, az ökológiai összeomlás és a természetvédelem kérdéseit, hogy azok meglepő, de nem nyomják el a cselekményt. A feszes ritmus végig megmarad, miközben a könyvet egy baljós, feszültséggel teli hangulat jellemzi, amely számomra a legjobb thrillerek sajátja is.
A szereplők hitelesek, összetettek és tele vannak titkokkal, belső konfliktusokkal. Könnyű volt kapcsolódni hozzájuk, miközben a jövőben játszódó történet egyre mélyebben beszippantott és szinte muszáj volt elgondolkodnom a felvetett problémákon, ha akartam, ha nem, egyszerűen ennyire hatással volt rám.
Különösen tetszett, hogy a regény nem akarta megmondani, hogy mi az olvasó feladata, nem oktatott ki senkit, egyszerűen csak képletesen, de felkapcsolata a villanyt. Inkább gondolatébresztő módon mutatja be a klímaválság következményeit, miközben az eltűnés szélén álló sziget szépsége és törékenysége végig lenyűgöző képi elemekkel jelenik meg. Biztos vagyok benne, hogy az írónő rengeteg időt tölthetett hasonlóan vad, de mégis lenyűgöző helyszíneken.
Tudom, hogy ezt a könyvet sokaknak ajánlani fogom a hétköznapokban is. A könyvtárban is szeretnék mellé egy „Olvasásra ajánlom” cetlit tenni, és külön örülök annak, hogy a saját polcomon is ott lesz, hiszen ez az a történet, amelyhez szívesen visszatérek majd.
Összességében egy sötét hangulatú, mégis mélyen érzelmes regény a családról, a szeretetről, a természet tiszteletéről és a túlélésről.
