Bruna De Luca: Livia Rómában

 

Fülszöveg:  A 16 éves Livia nem találja a helyét. Skóciában született, olasz családban. Hosszú idő után a nyarat Rómában tölti, hogy segítsen a nagymamája bárjában. Itt dolgozik a hűvös Giulio is, aki ezer szállal kötődik Livia rokonságához, ám ösztönösen idegenkednek egymástól. Mégis össze kell fogniuk, hogy a számukra legfontosabbak megmeneküljenek az összeomlástól. Liviát a rómaiak turistaként, a családja gyerekként kezeli. A nehézségek azonban bebizonyítják, hogy éppolyan olasz és karakán, mint nőrokonai. És hogy mindenki számára akad egy hely nemcsak a bárban, hanem Livia szívében is. Róma, nyár, Vespa és szerelem.

Egy kis Róma, egy kis nyár, egy kis szerelem, ételek és kalandok, ez mind Bruna De Luca, Livia Rómában című története, csak úgy, kivonatolva.

 Pontosan egy hasonló történetre vártam:  fiatalság, bolondság, felnőtté válás, identitáskeresés, kultúrák közötti eltérések és egy igazi Vespa-s dolce vita, ráadásul egy bohokás, de szerethető és gyorsan olvasható regényben.

Kezdjük is az alapoknál. Livia Skóciából Rómába érkezik, hogy segítsen a nagymamájának, de nem is egy pezsgő, olaszos történet lenne, ha a napsütés és a finom ételek mellé nem kapnánk egy jó adag bonyodalmat is, csak úgy olaszosan. Giulio, a helyi srác,  akivel Liviának finoman szólva sem indul felhőtlenül a kapcsolata számos lehetőséget kínál a történet bonyolítására és természetesen az írónő nem hagyja ki ezt a magas labdát, így a történet is felpörgött már az elején. Egy olyan barátnőt, mint Isla pedig minden lány megérdemel. 

Tetszettek a karakterek, igazi mai fiatalok, tele daccal, életszeretettel és optimizmussal egyaránt. Amit még nagyon szerettem az a közösség erejének beépítése és a kultúra megjelrnítése. A nyelvezete és a történetvezetés,  bár egyszerű és nem akar nagy csavarokkal zavart kelteni, mégis, ez pont így volt jól, mert a regény fiataloknak szól, megszólítja a kezdő olvasókat is.  A vége pedig nagyon is a történethez passzoló lezárást kapott, elárulom, lehet miatta izgulni. 

Mondhatnánk, hogy fiatalság bolondság, de a könyvnek mélyebb üzenete is van, például, hogy a felnőttéválás nehéz, sokszor humoros vagy éppen drámai, de megugorható, ha van szeretet és egy kis dolce vita.

Szívből ajánlom a regényt már 13 éves kortól. Szerintem nyárra ilyen kötelező olvasmányok kellenének, legalábbis a lányok biztos többet olvasnának és álmodoznának a nyáron. 

A recenziós példányt köszönöm Menő Könyvek!