Neil Patrick Harris: A különc varázsló, avagy Harry Potter után szabadon

Fülszöveg: Carter szülei halála után nagybátyjához kerül. Sajnos Sly, aki bűvész, lopásból tartja fenn magát. Carter így hányatatott körülmények között menekül nagybátyjával egyik hajléktalanszállóról a másikra. Amikor azonban Sly nagybácsi őt is lopásra kényszeríti, úgy dönt, hogy elmenekül. Sly nagybácsi üldözőbe veszi, Carter végül egy mozgó vonatra ugrik, és egy kis városban ébred másnap. Étel után kutatva találkozik Mr. Vernonnal, aki egy csodálatos bűvész, de nem az artista társulat tagja. Mr. Vernon egy bámulatos kártyatrükkel búcsúzik, és eltűnik Carter szeme elől egy lapot maga után hagyva. Mikor Carter megvizsgálja a kártyát, észreveszi, hogy össze van ragasztva. A kártyalapot szétválasztva egy címet talál Mr. Vernon nevével. A fiú nem tud ellenállni a kísértésnek, és felkeresi a címet, ahol már várnak rá…


Véleményem: 

"Hiszel a varázslatban? Helló! Hozzád beszélek! Igen? Szóval hiszel a varázslatban?"

Talán kevesen tudják, hogy Neil Patrick Harris (NPH) a híres sorozat, az Így jártam anyátokkal mellett megszámlálhatatlanul sok filmben és sorozatban szerepelt, szinkronizált. Emellett egyéb művészeti ágakban is remekel, mint például énekesként is ismerhetjük, de bűvészként is színpadra állt már.  Ez utóbbiak talán hazájában, Amerikában tették ismertté, sajnos hozzánk a művészetek eme képviselőjeként kevésbé kapott teret, kevésbé jutott el. Ezzel el is érkeztünk a jelen könyv témájához, ez pedig nem más, mint a bűvészkedés és a varázslat. A könyvet Harris íróként jegyzi, A különc varázsló pedig az első része egy négy részből álló sorozatnak.

Harry Potter már idejében elültette a varázslat magjait világszerte, így NPH is meg tudta lovagolni a témát. Szerte a világon nagyon sokan kedvelik a mágikus meséket, ahol gyerekek a főszereplők, így az író egy megbízható, de általa is jól ismert témához nyúlt a regénye vonatkozásában.
Mivel maga is gyakorló apa, így a gyerekek igényeit ismerve azokat próbálta ötvözni az általa is gyakorolt bűvészkedéssel és természetesen egyik ismérvével, a  humorral. A sikeres eladás már itt borítékolható volt.

Kezdem a gyenge ponttal, ami jelen esetben a karakterekre vonatkozik, akik sajnos nem igazán tudtak túlnőni a kétdimenziós világon, mindvégig elég gyengén szerepeltek. Nem igazán volt bennük az a plusz, ami egy gyermekkönyvnél elengedhetetlen lenne. Nem volt bennük meg az a jellemző vonás, amely által egy szélesebb gyermeki kört meg tudtak volna szólítani, vagy a maguk világába bevonni. Carter-től én mindenképpen sokkal többet vártam, de kicsit gyengén muzsikált, annak ellenére, hogy a történet köré összpontosult. 
Személy szerint úgy érzem, hogy a narráció a karakterek rovására ment. NPH megpróbálta az általa képviselt humort és szemléletet átültetni a történetbe, de ez egy gyermekkönyv vonatkozásában néhol túlzó lett, igaz felnőttként ettől függetlenül is élvezetes volt olvasni. 

A mesék mindig ingoványos terepnek számítanak, főleg akkor, amikor felnőttek olvassák és véleményezik. Hiába próbálja az ember gyermeki szemmel olvasni, azonban szükség van a vélemény kialakításához egy "szakavatott" gyermeki lélekre is. Ezért van az, hogy amikor gyermekkönyvet olvasok legtöbbször megkérem a fiamat, hogy segítsen nekem, és mondja el neki tetszett-e az adott olvasmány. Úgy érzem így hitelesebb az értékelés, ezért általában a gyermekkönyvekről szóló értékeléseim a fiam véleményét is tartalmazzák, hiszen az értékelés írása előtt mindig megkérdezem, hogy mit gondolt olvasás közben és utána. 
Ez csak egy pici kulisszatitok volt, de térjünk is vissza a regényhez.

Jöjjenek, azok a tények, amelyek miatt mégis érdemes kézbe venni A különc varázsló című meseregényt. 

Először is a könyv kivitelezése érdemel néhány szót, amely keménytáblás kiadásban került hozzám és már a borító alapján fel tudja kelteni az ember érdeklődését. Nagyon helyes az az illusztráció, amit elsőre meglátunk és szerencsére a könyvet végig is kísérik. Nagyon jól kiegészítik a remek rajzok a történetet, szinte mesélnek, melyek egyébként Lissy Marlin-nak és Kyle Hilton-nak köszönhetőek. Szerintem nagyon fel tudják dobni - mint jelen esetben is - az illusztrációk az amúgy nem tökéletes történeteket is, hiszen nagyon jól el tudják terelni a gyerekek figyelmét a jól sikerült és valóban a történetbe simuló képek. 

Aztán, ami számomra még fontos, hogy a fordító mennyire tudja megragadni a hangulatot és a stílust. Ennél a könyvnél úgy gondolom, hogy a fordítás nagyon jól sikerült, teljesen érezhető volt NPH stílusa, amelyet a képernyőről már ismerhettünk. A fordítás egyébként Bozai Ágota munkája. 

A történet szerint Carter egészen fiatalon a tisztességtelen módszerekből élő, nagyjából hajléktalan életmódot folytató nagybátyja kezei közé kerül. Ebben  a fura világban cseperedik, és próbál meg a maga módján jó úton maradni. Egy új város, Bányavölgy azonban számára is új lehetőségeket, új barátságokat és kalandokat kínál, ráadásul a bűvészet, a trükkök még szorosabban az élete részévé válnak. Azonban nem lenne kerek a történet a sötét erők nélkül, akik szintén a városban látják meg életük lehetőségét. Carter és barátai pedig felveszik a kesztyűt. 


"Carter a meleg napot a parkban töltötte. A könyvet olvasta, amit Mr. Vernon adott neki. Még sosem volt saját könyve. Amint kinyitotta, képtelen volt levenni a szemét az egyszerű fekete-fehér illusztrációkról, amik olyan bűvésztrükköket mutattak be, amiket korábban lehetetlennek tartott. "

A történetben ott van a potenciál, amit szerintem NPH nagyon jól ki is tudott aknázni. A mese annak ellenére, hogy egy bizonyos sémát követ jól felépített és a gyerekek számára izgalmas kalandok sorozata. 

Nagyon tetszett, hogy az író nem próbáltam meg hosszú órákra a lapok mögé szögezni a gyerekeket, hanem olvasás közben hagyott időt és teret a mókára, a trükkök kipróbálására, az olvasás megszakítására, amitől igazán interaktívvá tudott válni a kötet. 

Nagyon tetszett az is, hogy a könyv gondolkodásra tud késztetni, folyamatosan feladatokat ad, amivel az összpontosítást is fejleszti. A könyvben néhol bele kell írni, figyelni, hogy minden feladatot észrevegyünk és megoldjunk. Nagyon tetszett ez a fajta megközelítés, ezáltal a regény felépítése is érdekes lett. 

Amit még mindenképpen meg kell említenem az az, ahogy az író a toleranciára és az emberi kapcsolatok fontosságára felhívja a figyelmet. 
Bátran jeleníti meg a hagyományostól eltérő családmodellt és a fogyatékosság természetes elfogadását is remekül bevonja a történetbe. Ezeket mind-mind fejlesztik a kis olvasók szociális érzékenységét is, ami nálam nagyon nagy pluszt tudott hozzátenni a könyv értékéhez. 

Miért olvasd el, miért olvassa el gyermeked a könyvet?

- Interaktív
- Gondolkodásra ösztönöz
- Játékos
- Trükkök és tippek a bűvészkedéshez (teljesség igénye nélkül: gondolatolvasás, tárgyak mozgatása a gondolattal, pénzérme görgetése az ujjainkon)
- Remek illusztrációk
- Értékek közvetítése
- A szociális érzékenység, a figyelem fejlesztése, gondolkodásra ösztönző feladatok

Összességében:

A történet közel sem hibátlan, de a gyermekek számára mindenképpen érdekes és olvasmányos. Olvasmányossá leginkább attól válik, hogy a kalandok mellett interaktívvá is tudott válni a könyv. A szereplőkkel talán nehéz azonosulni, de ezt feledtetik a remek illusztrációk és a cselekvésre felhívó, a trükkökbe aktívan bevonó részek. Szerintem kicsiket és nagyokat, sőt talán még minket felnőtteket is le lehet nyűgözni egy-egy trükk megfejtésével, azok kipróbálásával, így számomra is izgalmassá tudott válni, az egyébként egy alap sémát követő történet. 

Összességében pozitív olvasási élményről tudok beszámolni, ezért érdeklődve várom a következő részt is, ahol reményeim szerint a karakterek is kilépnek a kétdimenziós létükből és ők is közelebb tudnak kerülni a kis olvasóikhoz. 

A könyvet köszönöm a Maxim Könyvkiadónak!

Megjelenés éve: 2018
Oldalszám: 240
Fordító: Bozai Ágota
ISBN:  9789632619392

Anna Banks: Posszeidón

Mit tennénk, ha hirtelen kiderülne, hogy képesek vagyunk cápákkal és egyéb tengeri herkentyűkkel társalogni, vagy éppen a víz alatt beszélni?  

Nehéz kérdés, de pont ettől is jó a könyv, hogy ezt a kérdést feszegeti nagyon üde, fiatalos és olvasmányos formában. 

Anna Banks Poszeidón kötete, mint a Szirénia öröksége trilógia első része múlt év októberében jelent meg a Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is. Én azóta vadászok rá és most nemrégiben egy könyvtári példány elérhetővé vált. Nem is halogattam sokáig elsiettem érte, majd ez lett a soron következő olvasmányom. A sellőkkel eddig kizárólag Ariel a kis hableány mesén keresztül kerültem kapcsolatba, ezért nem volt túl sok előképzettségem a témában. Így szinte tiszta lappal indítottam a könyv olvasását.

Ennek ellenére mire a történet végére értem rengeteg érdekességet megtudtam a lenti világról, a rostáláson (párválasztási szokások) át a múltőrzőkön keresztül a két uralkodóház  ( Triton-Poszeidón) titkain át a szirének testfelépítéséig. Egyszóval igen átfogó információ halmazt kapunk, ami szerencsére egyáltalán nem volt tömör, vagy éppen zavaró a történet szempontjából.

A könyv egy vicces jelenettel és egy tragédiával indul, ami már megadja az alap feszültséget, ami sajnos nem  fokozódik a történet folyamán, de végig ott motoszkál, hiszen Emma szirénsége (bizony nem sellő!) innen datálódik. A lendületes, humoros rész viszont végig megmarad, mosolyt csal az arcunkra és közben azt vesszük észre, hogy a szereplők Emma, Galén, Galén testvére, Raína, aki eleinte egy útálatos dög, és a kicsit pipogya Tóraf a szívünkhöz nő. Egyedül Emma anyukájával nem tudtam mit kezdeni, igaz végig tudtam, hogy miért, de kíváncsi voltam, hogy mit fog kihozni belőle a szerző és sajnos mivel függővég, -miért is ne lenne az egy trilógia első része esetében-a megoldás még várat magára, van miért izgulnunk a továbbiakban is. 

A Floridai tengerpart ugyanúgy megjelenik, mint a víz alatti Titanic roncs, kicsit azt a részt én jobban kifejtettem volna, nekem ott lehetett volna egy picit több élmény az említés szintjén túl, mert érdekes egy ilyen történelmi szálat is beleszőni, ami a víz alatti élethez köthető,de imádtam a tenger alatti barlangokat, az aknamezőket, nagyon érdekes volt alámerülni és belesni a víz alá, főleg, hogy egy tengeri Adonisz  Galén volt a kalauz, vele bármikor alámerülnék én is. 

Galén a tengeri fenség Emma nyomába szegődik, követi New Jersy-be, hogy kiderítse valójában milyen módon tartozik a szirének közé a szép, szinte áttetsző bőrű, ibolyaszín szemű, szőke lány, aki bár nem hordozza a szirének tipikus jegyeit mégis egyértelműen rendelkezik a szirének között is ritka kivételes tehetséggel, irányítani tudja a tenger élőlényeit, ami egyszer a fennmardásukhoz nélkülözhetetlen lehet. 

Kedvencem: Emma, aki nagyon jól kezeli a váratlan és akár kínos szituációkat is, emellett erős és gyenge is tud lenni.

Érdekes: Raína, aki először egy utálatos dög, akit később mégsem lehet nem szeretni

Semleges: Tóraf, valahogy ő volt az, aki nem hiányozhatott a történetből, de semmi extra

Szívdöglesztő: Galén, aki kék szemű, napbarnított, izmos, jófej és kitartó, pont olyan amilyennek egy tengeri fenségnek lennie kell.

Fura: Először nekem nagyon furcsának tűnt, hogy az összes szirén rajong a tengeri halakért, azt eszik szinte minden étkezésnél, bár végül már értettem, hogy miért is esznek halat, megvilágosodás volt a köbön.

A borító magával ragadó, akárhányszor ránéztem úgy éreztem, hogy a víz alatt vagyok és a sima, néma tenger vesz körül, nagyon szép színek és a lány a borítón szintén gyönyörű, olyan Emmás, szinte el is hittem, hogy Ő van a borítón. A történet és a borító teljes összhangban van és ez elég ritka. Új kedvenc borítom van, kár, hogy könyvtári, mert ez az a könyv, amit szívesen látnék a polcomon is. 

Az írásmód egészen újszerű az E/1 és az E/3 személyben történő mesélés váltakozik Emma és Galén szemszögéből, nekem nagyon tetszett ez a fajta megoldás, követhető és nem sablonos. 

Fiatalok, szimpatikusak, szerelmesek, bíznak, vívódnak és élnek, mindez nem mindennapi formába öntve, igazi könnyed YA regény. Egy délutáni limonádé mellé kiváló olvasmány, némi fantasy érzéssel, de akár igaz is lehetne, mert könnyeden, a kellő részletességgel van elmesélve. Egy-egy zavaró momentumon átlépve új kedvenc YA regényem lett Rainbow Rowell Eleanor és Parkja mellett 

Tűkön ülve várom a folytatást, ami remélem idén már kapható is lesz.

Fülszöveg:

Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nem képes egykönnyen túltenni magát a traumán. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen. Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére bármilyen kockázattal jár is.
Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?