Könyves tervezgetés 2022.

 

Az évösszegző bejegyzés után már nem terveztem egy hasonló "Mit fogadok meg 2022-ben?" típusú bejegyzést, de a Témázós lányoktól bizony kedvet kaptam, így utóvédként becsatlakozom hozzájuk.

Valójában nem egy fogadkozó bejegyzés lesz így sem, inkább egy olyan lista/terv, amely a kívánságaimat tartalmazza, jelen esetben  a megvalósítandó könyvekkel/olvasással/írással kapcsolatos terveim vonatkozásában.

Az évek során már megtanultam, hogy a fogadalmak sehova sem fognak vezetni, mert azokat nem szabad egy naphoz, nevezetesen január 1-hez kötni. 

Tehát az én kis listám legelején áll, hogy idén is legalább 70 könyvet elolvassak, ez nagyjából havi 6 db történetet jelent, ami nem tűnik idén sem lehetetlennek, ha több, akkor annak külön fogok örülni, de ezt a kerek számot is szépnek tartom. 

A műfajokat is szeretném szélesíteni, ezzel kimozdulni a komfortzónámból, meglátjuk, hogy mi lesz, de rágörcsölni nem fogok, erre sem. 

Aztán mindenképpen szeretném a Szabó Magda életművet folytatni, de Musso és Maigret is ide tartozik, Agatha Christie-től viszont szeretnék még újrázni, bár tavaly befejeztem az életművet (ismét), de számomra ő az az író, akiből sosem elég és megunni sem tudom, mindegy hányszor olvastam már mondjuk Miss Marple nyomozásait. 

Aztán ott van az a rossz szokásom, amin változtatni szeretnék, hogy idén ne olvassak olyan sok könyvet párhuzamosan, hanem maximum 2-3 db-ot, mert érzem, hogy egyre nehezebben tudom élvezhetően követni a sok-sok szálat. 

Jelenleg ezzel éppen bukásra állok:

Ezeket a könyveket olvasom jelenleg, mikor éppen melyikhez van kedvem. Mérlegelem, hogy mennyi időm van olvasni az adott időpontban, milyen a hangulatom és ezen tényezők szerint nyitom ki a könyvet. 

A hat könyv tekintetében már érzem, hogy ez kicsit (nagyon) sok, ezért ez egy megugrandó feladat számomra az ide évre.

Lobo Várólista csökkentését is szeretném idén végre teljesíteni az indulóimmal:

A könyves események időpontjai is fixálódtak, y már idejében be tudom őket írni a naptáramba, mert idén mindenképpen szeretnék kilátogatni az eseményekre. 

93. Ünnepi Könyvhét 2022. június 9-12.

27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál 2022. szeptember 29- október 2.

Filmek idén: 

A legfontosabb és amire a legkíváncsibb vagyok: 

Halál a Níluson

Az Elveszett Város, Sandar Bullock miatt muszáj lesz megnéznem

Legendás állatok - Dumbledore titkai

Downton Abbey: Egy új korszak

Könyves sorozatok:

Nem maradhat ki a sorból egyik kedvenc nyomozóm Agatha Raisin, hiszen az Erawan kiadó egyik januári újdonsága az új kötet a Rossz lóra tett feleség. 

Aztán valamikor nyáron jön az újabb Cormoran Strike történet is, kihagyhatatlan, még úgy is, hogy vélehetően ismét egy jó vaskos kötet lesz, de így legalább tovább is tart az olvasás, ami ezzel a sorozattal kapcsolatban egyáltalán nem hátrány. 

Érkezik Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr is aki, ezúttal a "Császármorzsa-dráma" főhőseként fog debütálni.

A krimi vonal elég erős lesz idén is, ami az olvasásaimat illeti.

Közösségi

Továbbra is szeretnék jelen lenni az Instagramon, mert nagyon élem a felületet.

Szeretnék végre úgy igazából angol nyelven is olvasni, mert idén a tervektől elmaradtam, pedig kíváncsi vagyok mennyire tudom feszegetni a témában a saját határaimat. Vásároltam is kettő Agatha Raisin történetet, de egyelőre még nem mertem elkezdeni az olvasást, mert még vár pár szakirodalom az utolsó félévben, így inkább jelenleg magyarul olvasom a regényeket, csak a könnyedebb haladás miatt, de a nyáron már terveim szerint jöhetnek az angolul történő olvasási próbálkozások is.

Célom Molyon továbbra is jelölgetni legalább az olvasásokat, idén nem hajtok a plecsnikre, talán túl régóta vagyok Moly tag, hogy ezek még ösztönözni tudjanak, szóval elengedem a plecsnizést. 

Aztán szeretnék sok könyvet leadni és találni a könyvmegállókban, imádom a hangulatukat és persze böngészni is a kínálatukban. 

Idén rendszeresebben szeretnék járni a könyvtárba, hiszen az is hozzátartozik a könyvmolyok életéhez, imádom a hangulatot, az illatot és a böngésző emberek látványát. 

Szeretném a blogot is rendszeresen vezetni, mert az írás továbbra is kikapcsol és szeretem is csinálni. A statisztikákat már régen elengedtem, így tényleg örömírás színtere számomra ez a felület 

A recenziókból pedig pont annyit szeretnék csak vállalni, amennyit biztosan tudok teljesíteni és tényleg nagyon érdekel maga a történet is. 

A többiek bejegyzései a témáról:

Pupilla, Andi, Sister, Anett, Heloise Dóri

Hullámvasúton az ízlésem - Témázás

 

Egy hasonló körbeposzt kapcsán voltam már résztvevője havi Témázásnak, de ugye mindig van új a nap alatt.

Mint gondolom, mindenki érzi saját magán is, hogy az ízlése változik, időről időre kizökken a megszokottból. Így van ez az irodalommal való kapcsolatom vonatkozásában is. Változik a szerzőkhöz fűződő kapcsolatom, újak jönnek, régiek mennek. Néha magam is meglepődőm azon, hogy régi nagy kedvenceim már nem vonzanak magukhoz, pedig korábban mennyire rajongtam értük.

Talán már ki is találtátok, hogy ezúttal olyan szerzőkről, könyvekről és műfajokról lesz szó, akikből, amikből kiszerettünk.

A változás legtöbbször jó, ezt érzem az olvasmányaimon is. Úgy vagyok vele, hogy nem kell félni attól, hogy már egy adott műfaj nem áll annyira közel hozzánk, hiszen vár még számtalan másik  felfedezésre. Mostanában ezt leginkább a romantikus könyvek vonatkozásában kezdtem érezni. Egyre ritkábban nyúlok utánuk a polcon sorakozó könyvek között. Sokkal inkább a krimi-thriller vonal vonz magával, bármi, amiben kis rejtély és történelem van, vagy éppen valami olyan, amiről kevés tudással rendelkezem, legyen az sci-fi, fantasy. A konkrét okot nem tudom megmondani, hogy miért alakult ez nálam mostanában így, de egyáltalán nem bánom. Sokkal nagyobb feltöltődést tud okozni egy olyan olvasmány, ami éppen ki tud zökkenteni a mindennapokból. Talán elcsépelten hangzik, de így van. A szimpla romantika ezt az érést az elmúlt időszakban nem tudta nyújtani.

Ebben az évben az újonnan felfedezett műfajokban számomra új szerzőket is tervezek megismerni, illetve igyekszem utánuk olvasni, hiszen ezek a műfajok (fantasy, thriller, pszichotriller) korábban nem álltak annyira közel hozzám, hogy bő ismeretem lenne, valamint kik azok a szerzők, akiktől érdemes olvasni. Úgy érzem, bőven van felfedezésre váró szerző és regény, nem feltétlen kell megállnom Stephen King, J.D. Barker és Koontz műveinél, mert ugye ők valódi nagyágyuk.

Ez az év nem csak a változásról fog szólni, hanem terveim szerint a bátorságról is, legalábbis, ami az olvasásaimat illeti, ami egyenesen elvezet az ízlésem változásához.

És akkor már oda is jutottam, hogy az év eleji nagy-nagy felfedezettem Szabó Magda. Nem mondom, hogy korábban nem próbálkoztam meg vele, de valahogy az első 10 oldal után mindig félre kellett tennem, mert valahogy nem felelt meg az ízlésemnek. Ebben a hónapban a bátorságomat elővéve felcsaptam Az ajtó című vallomásregényét, amely igaz történeten alapul. Gondoltam nem lehet olyan rossz, hiszen annyian imádják, biztos velem van a baj, hogy csak pár oldalig jutottam vele. Most, hogy valóban elkezdtem olvasni, az első két oldal ijedtsége után pedig nem tettem le, így valósággal beleszerettem az írónő stílusába, történetébe. Szerelem könyv lett, ami nálam elég ritkán történik meg. Ez a történet annyira, de annyira beszippantott, hogy állítom, számomra Szabó Magda lesz az idei év nagy felfedezettje, kedvence. Úgy gondolom, hogy remekül tükrözi az ízlésem változását, mert soha korábban nem sikerült még megbarátkoznunk, most meg egyenesen kiáltok az újabb történeteiért.

Szerintem Szabó Magda szemléleti legjobban azt, hogy idővel mennyit tudott változni az ízlésem, a stílus iránti elfogadásom.

Emellett korábban nehezebb témák felé sem nyúltam szívesen, sőt tudatosan kerültem azokat a szerzőket, műfajokat, amelyek kibillenthettek az egyensúlyomból, elkedvetleníthettek vagy éppen csak nehezebben emészthetőbbnek gondoltam őket. Nem azt mondom, hogy nem olvastam thrillereket, csak jobban megválogattam, hogy hol van az a határ, amit még be tudok fogadni. Mostanában - még akkor is, ha nem lesz belőle bejegyzés - keresem a nehezebb témákat, az olyanokat, amelyek elgondolkodtatnak, megrémisztenek, tehát valamilyen újfajta tapasztalást nyújtanak.

A másik meglepő műfaji változást a fantasy hozta el számomra. Korábban csak elvétve olvastam a műfajból, idén pedig már ezzel kezdtem az évet. Susanna Clarke Piranesi-je igazi meglepetés volt, nagyon szerettem. Sőt már tervbe is vettem több hasonló jellegű olvasmányt. Mi ez, ha nem annak a jele, hogy mennyit változik az ízlésem?!

Szerzők közül is voltak olyanok, akik kiléptek az életemből, azt még nem tudom, hogy mennyi időre, de most úgy látom, hogy hosszabb távon.

Ilyenek Vavyan Fable, akitől egy picit megcsömörlöttem, valahogy már azt vettem észre, hogy nem szórakozom olyan jól az általam még olvasatlan kötetein. Aztán ott van Victoria Holt, aki egy időben számomra a történelmi romantika királynője volt, de az elmúlt időszakban nem érzek késztetést, hogy olvassak tőle, pedig komolyan imádtam a regényeit, számolatlanul faltam őket.

Igen, bele kell törődnöm, hogy Sophie Kinsella sem tudja már hozni azt a bizonyos olvasási élményt, ami miatt korábban nagyon kedveltem, leginkább a boltkóros sorozatát. A romantika és történelem másik kedvenc írónője Julia Quinn volt, akitől a mai napig olvasok, de valahogy már nem a régi odaadással.

Íme, akik maradtak:

Évekre menően visszapörgetve az olvasási listáimat meg kell állapítanom, hogy magasan Agatha Christie viszi a pálmát, leginkább a sok újrázás miatt, most éppen az Öt kismalaccal újrázok, ami egyik kedvencem az írónőtől. Emellett M.C. Beaton, Leslie L. Lawrence is nagyon sokat előkerültek, tehát az ízlésem néha stagnál, de a krimi műfaja is egy biztos pont maradt az évek során. Gondolkodtam, hogy utóbbi két író, miért népszerű nálam, de csak annyira jutottam, hogy ismerős a stílusuk, lényegében folyton állandó, tudom mire számíthatok tőlük, emiatt konfortos olvasási élményt nyújtanak.

Az egyedüli, amiben talán nem változik olyan látványosan az ízlésem azok a mesék, pedig egyre többet olvasok belőlük. Továbbra is szeretem a nagy klasszikusok meséit, úgy, mint Csukás István, Benedek Elek, de folytathatnám a sort egész estig. Emellett az újonnan piacra lépő szerzőkkel is szeretek megpróbálkozni. A mese tehát határtalan számomra, valószínűleg ez az a műfaj, amely nehezebben hat az ízlésemre, egy sokkal állandóbb vonalat képvisel. Egyébként lehet, hogy én vagyok szerencsés, de mesében nagyon ritkán sikerül rosszat választanom.

Összességében csak pozitív hozadékról tudok beszámolni annak vonatkozásában, hogy az ízlésem időről időre változik, viszonylag széles skálán vándorol. Szerző, műfaj, olvasmány, lényegében mindegy is, de igyekszem velük kapcsolatban nyitottan állni a változások előtt, mert úgy gondolom, hogy minden változással csak fejlődőm, több élménnyel gazdagodom.

Köszönöm, hogy ismét részese lehettem a Témázásnak!

Többiek:

Pupilla, Anett, Sister, Heloise, Nita, Dóri

Könyvek a címek tükrében - Témázunk

Nagyon örülök, hogy ismét témázhatok a kis csapattal, ezúttal a címekről értekezünk, nem is akárhogyan!

Az aktuális téma  tehát a Címadások krónikái - félrevezető, nevetséges, vagy épp szuper könyvcímek, azaz mi hogyan látjuk a könyveket a címeik alapján.

Amikor megtudtam, hogy téma ezúttal a címek körül fog forogni, akkor nagyon megörültem, mert általában elég sok időt el tudok tölteni azzal, hogy a címe alapján is mérlegre tegyem az adott olvasmányt. Sokszor el is gondolkodom azon, hogy mennyire jó a cím, én mit adtam volna helyette, ez leginkább akkor történik meg, amikor nagyon nem tetszik egy könyvnek a címe, esetleg annyira elüt a tartalomtól, hogy szinte fáj. 

Azt már többször írtam, hogy a gyönyörű borítok vonzanak, mint a mágnes, de néha a címekkel is így vagyok. Sokszor dőltem már emiatt a saját kardomba, mert újra és újra el tudtam csábulni csak azért, mert ígéretes volt a címadás, közben a tartalomról sejthető volt - a fülszöveg alapján -, hogy nem nekem szól. 

Szerintem ez az egész kicsit olyan, mint a boltban kihelyezett ínycsiklandó sütemények sora, tudjuk, hogy nem biztos, hogy az összetevőket szeretjük, de a látványtól mégis elcsábulunk, majd meg is vesszük őket. Na, értitek, valahogy így működik ez nálam, csak éppen könyvekkel.

Érdekesség, hogy az egyáltalán nem zavar, amikor az eredeti cím és a magyar címadás teljesen eltérő, az a fontos, hogy meglegyenek azok a kritériumok, amik szerintem megadják a címnek a sava-borsa faktort.

Címek, amik megfognak, meg azok, amelyekkel ki lehene kergetni a világból

Miért nem szokott tetszeni egy cím?

- Érdektelen, semmitmondó

- Túlzottan körülményeskedő, túlgondolt

- Egyáltalán nem illik a könyvhöz, brrrrr érzést hagy maga után

- Unalmas, nem kelti fel a figyelmemet, lerágott csont, unalomig ismételt

- Nagyon csúnyán hat a borítón, annak ellenére, hogy maga a cím nem lenne rossz
- Ne legyen ízléstelen, eleve olyan, amitől kiráz a hideg is 

Valljuk be, hogy mostanában, akár világviszonylatban nézve is annyira bőséges a kínálat - tekintsünk el a mostani kialakult helyzettől, mert reményeim szerint csak egy röpke átmenet -, hogy egyre nehezebb olyan címet találnia az írónak, a kiadónak, ami nagyot szól. 

Sokan írnak, jót, rosszat is, persze, de ebbe ne is menjünk bele, azonban egy biztos, címet minden könyvnek adni kell! Mit tesz az író? Bizony, ötletel, talán kikéri többek véleményét, hagyja, hogy a kiadó vezesse, de igazából valamiért sokan nem találják meg az írásukhoz megfelelő címet, mert hiába írnak jól, mégsem ötlegyárosok, nem lelnek rá a velős, ízes címre, ami illene a tartalomhoz. Van olyan is, hogy nagyon jól sikerül a címadás, de a tartalom vérzik, több sebből is. A kettő összhangja szerintem ritkán jön úgy össze, ahogy azt megálmondták. Lentebb mutatok példákat is, hogy mire is gondolok. 

Milyen egy jó cím?

- Hűen tükrözi a tartalmat, nem ver át

- Beszédes, tartalmas, nem túl hosszú

- Szépen belesimul a borítóba, illik hozzá

- Nem elcsépelt, kerüli a kliséket, az ismétléseket

A sorozatok vonatkozásában mit gondolok a címről?

Szeretem azt, hogy egységes címet kap egy-egy sorozat, nem úgy kell összerakosgatni, hogy melyik rész következik éppen. Nem igazán szeretem, amikor egy sorozat nagyon sok részből áll, nekem pedig kutakodnom kell - például, amikor könyvesboltban vásárolom meg -, hogy melyik részt kell megvennem éppen. Online ez talán azért könnyebb, mert ott a Moly, ahol nagyon szépen látszik, hogy melyik rész következik, de ott is kattintani kell néhányat. 

Nézzük is meg azt, amikor a borító nem annyira árulkodó.

Utalás a címben a következő részre

J.D. Barker, 4MGY sorozata érdekes kategória, gondoltam ez lesz az egyik választott példám. A címek felkeltik a figyelmet, ez rendben is van, de például így elsőre számomra nem derülne ki, hogy ez a három kötet egy sorozathoz tartozik. Persze csak addig, amíg kizárólag a borítot nézegetem, azonban, amikor picit megismerjük magát a sorozatot, kiderül, hogy bizony 3 részről van szó, amik a 4., 5., 6. jelzővel megjelölve követik egymást. Logikus, persze, de első ránézésre nem egyértelmű. 

Ez azonban még a frappánsabb megoldások egyike, szerintem. 

A borító egyébként ebben az esetben jól sikerült, elsőre komolyan fel sem tűnt, hogy egy emberi test(rész) préselődik oda. Ez a sorozat számomra rendben van, cím és borító is összhangban van a tartalommal, pont olyan érdekes, mint a történet. 



Sok részből álló sorozat, utalás nélkül

Egyik kedvenc cosy mistery sorozatom M. C. Beaton, Agatha Raisin nyomozásai.

A magyar kiadás már a 29. résznél tart, és bizony néha még nekem is oda kell pislantanom, hogy éppen melyik rész követi a másikat, mert szerintem el lehet veszni benne. A címek önálló életet élnek, az adott kötethez próbálnak kapcsolódni - vagy sikerül vagy nem -, viszont a borítón egyáltalán nem látszik, hogy melyik részről van éppen szó. Ez egy odafigyelést igénylő sorozat, persze önállóan is olvasható részek, de én példának okáért szeretem követni a rendszert, az 1. rész után a 2. részt szeretem olvasni, szépen sorban, hiába nem lenne muszáj, de így szeretem. Számomra egy pici számmal történő jelzés, akár csak a borító egyik sarkában nagy segítség lenne, illetve nem gondolom azt, hogy bárkit zavarhatna. 

A borító grafikája hullámzó színvonalat mutat, van olyan, ami jobban sikerül, elkapja a lényegét a tartalomnak, van olyan, ami nem annyira, de a stílus legalább egyezi, az Erawan kiadások vonatkozásában. 

Íme: 

Például hiába van akár egy sorozat gerincén, hogy hanyadik rész, amikor a borítóján nincs ott. Az online vásárlásnál is nagyon nehéz, mert sokszor a leírásban sem szerepeltetik, ilyenkor ugye jön a Moly, de, mint írtam az plusz kattintások tömegét eredményezi. Szóval ez sem megoldás, de az offline vásárlásnál még ez is segítség lehet. 

Azt viszont nagyon szeretem, amikor egy sorozathoz azonos stílusú borító tartozik, az pedig egyenesen lenyűgöz, amikor a könyv gerincén egy minta rajzolódik ki, ami köthető a sorozathoz, emiatt pedig a könyvespolc ékévé tud válni. 

Ilyen kellemes stílusban megjelent sorozat, nem más, mint Böszörményi Gyula, Ambrózy Báró esetei voltak. Imádtam a borítót, ráadásul számmal is ott virított, hogy hanyadik résznél tartunk. Ez nálam az etalon, kb. 



Ami kicsit félre sikerült, de az élmény mégis megmaradt

Nálam egy ici picit kiverte a biztosítékot, mert gondolom humorosnak szánták a magyar címet, de mivel a magyar nyelv árnyalatai elég érzékenyek, így egy csipetet félre ment a dolog.

Victoria Twead életrajzi ihletésű, humoros írásának az eredeti címe Chickens, Mules and Two Old Fools
Ami magyarul valahogy így hangzik: Csirkék, Öszvérek és Két Idős Bolond

Magyarul így sikerült: Két vén bolond otthonra talál

Valjuk be, hogy a vén nem éppen hízelgő jelző, talán kicsit bántó is, főleg annak tükrében, hogy a szereplők létező személyek, ráadásul nem is annyira öregek. 

Részemről igyekeztem volna a vén szó helyett valami mást, kicsit kedveskedőbb jelzőt találni, vagy egy másik útvonalon elindulni a cím kitalálásánál. 

Miután a címen átléptem, onnantól egy nagyon kellemes olvasási élmény várt rám. 

Amitől kiráz a hideg, felejtős

Lehet bármennyire jó  írás, lehet bármilyen szép a könyv, ha valamiért a cím számomra nem emészthető. 

Tudom, hogy sokan kedvelik a Vagina Monológokat, de valahogy nem visz rá a lélek, hogy elolvassam. Sorry not sorry, Demi Lovato után szabadon. A borító egyébként tetszik, a cím betűtípusa is jól illikk hozzá, de nem is ragozom tovább.





A frappáns

Lenn, a Nyúl Üregében - Down the Rabbit Hole

A tartalom nem volt túlzottan maradandó élmény, de így évek múlva is emlékszem erre a címre. Bevallom ez a kötet volt az, amit a címe miatt olvastam el. Tudtam, hogy Hefner-ről és az ő "huncutságairól" fog szólnia  a könyv, ami igazából annyira nem nagy meglepetés, de a magyar cím véleményem szerint igazán frappáns, beszédes volt, annak ellenére, hogy átvett cím. A várható tartalmat tudta sugallni, mindenféle obszcén utalás nélkül.






Elgondolkodtató cím, ami nem akar idomulni

Agatha Christie nagy kedvencem, ezt már többször is elmondtam, olvastam az összes megjelent krimijét, a címadással is 99%-ban elégedett vagyok, egyetlen kivétel van, amit nehezen tudok megemészteni. Valahogy nem áll rá a nyelvem, az én fejemben nem áll össze annyira a lényege, ez például egy olyan rész, aminél elgondolkodom, hogy mi is lett volna jobb magyar megfelelője az angol címnek. Kíváncsiak vagytok, hogy melyik történet ez? Nem más, minta a Sors-rejtekajtó, nekem valahogy nem hozza a lényeget. 

Emellett még pici problémám van ezzel a címmel, kiadással. Beolvad a cím, az írónő neve is nagyon furcsán jelenik meg, sőt az a jubileumi érme is nagyon zavaró. Ennél a kötetnél se a cím, se a kapcsolt borító nem kedves számomra. 

Ne gondoljátok azt, hogy csak problémáim vannak a címekkel, mert ez így nem igaz. Nagyon sokszor jobban tetszik a magyar cím, mint az eredeti változata. Igen, olyan is volt már, hogy cím alapján vettem meg könyvet és nem bántam meg, sőt! 

Jöjjenek a jó példák!

Címek, amelyek bevonzanak

Imádtam David Duchovny, Szent tehén elnevezésű írását. A magyar borító ráadásul igazán figyelemfelkeltő volt, remekül illett a címhez, komolyan kedvet kaptam az elolvasáshoz. Nem volt túlragozva, a grafikai és a betű tipológiai megoldás is egyszerű, de nagyszerű volt.

Gerald Durell könyvei is mindig remek magyar címekkel jelentek meg, gondoljunk csak a Családom és egyéb állatfajtak címűre, de személyes kedvencem a Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt? Igaz, hogy ez hűen követte az eredeti címet, de imádom az ilyen bravúros megoldásokat, nagyon jól fel tudják korbácsolni az érdeklődést, jóval az olvasás megkezdése előtt. 

Volt olyan is, hogy a magyar nyelv adta lehetőségeket jól használták ki. Erre példa Julia Quinn, Splendid című regénye. A spledid jelentése pompás, amit magyarul Csudajó elnevezéssel jelentettek meg. Szerintem sokkal jobban illik a könyvhöz, mint a Pompás cím illett volna. A borítón a cím kellemes színekkel jelent meg, ami nagyon jól passzolt a tartalomhoz, a regény műfajához. Ez egy jó választás volt a magyar kiadáshoz.

Gyermekkönyvek és a címek

A gyermekkönyveknél úgy gondolom, hogy hangsúlyozottan érdemes odafigyelni a címadásra, hiszen számukra nagyon fontosak lehetnek a beszédes címek, a társítható tartalom is. Fontosnak tartom, hogy egy-egy címmel is meg tudjuk fogni a gyermek fantáziáját, még mielőtt elkezdenénk a könyv nézegetését, felolvasását. A gyerekek  nagyon vizuális típusok, főleg kisebb életkorban, ezért a nekik szóló könyvek illusztrációja mellett a cím is nagyon fontos. A megfelelően megválaszott cím és a hívogató borító már fél siker ahhoz, hogy a gyermek elkezdjen érdeklődni az olvasás és a történetek iránt. 

Személyes kedvenceim Beatrix Potter meséi. Itt a külcsíny találkozott a mesés elnevezésekkel, címekkel. Annyira bájosak ezek a kis könyvecskék, hogy a gyermeki fantáziát képesek elvarázsolni. A beszédes elnevezések pedig könnyed képzettársítást eredményeznek. Pecás Jeremiás, Kacsa Jolán, Bikkmakk Mókus, Tüskés Néni, Tipptopp Tomi kalandjai, mind-mind bájos történetet rejtenek, csodás illusztrációval egészen a borítótól az utolsó lapig. A betűtípus, a színvilág az elnevezés ebben az esetben teljes összhangban hívogatja kicsiket és  nagyokat, már több, mint száz év távlatából.

−30%

Ha én író volnék......

Ami késik, nem múlik, de jelenleg csak gondolatban tudok eljátszani azzal, hogy én magam miként birkoznék meg a címadással.

Sokáig úgy gondoltam, hogy előbb lenne meg az a bizonyos bombasztikus cím, de később átértékeltem ezt a lehetőséget. Ma már úgy gondolom, hogy előbb legyen meg egy vállalható írás, utána pedig a hozzá minden szempontból teljesen passzoló cím. A címadásra mindenképpen nagy hangsúlyt fektetnék, mert hiszem, hogye egy jó cím el tud adni egy könyveket, az mondjuk már kérdéses, hogy a tartalmi szegénység mellett nem tartható fenn sokáig ez az állapot, tehát hosszú távon a két egységnek találkoznia kell. A hívogató borító pedig mindenképpen ajánlatos, mert azzal is el lehet rontani egy amúgy jó címet és történetet. Szeretek ötletelni, egyelőre csak az olvasmányaim vonatkozásában, de egyszer még ki tudja, talán saját címet is adhatok egy történetnek. 

Összességében 

Úgy gondolom, hogy a magyar nyelv adta lehetőségeket, azt, hogy szép, ízes, beszédes nyelvünk van érdemes kihasználni a címek vonatkozásában is. Mindig örülök, amikor egy kellemes címmel találkozom, ha a borító és a tartalom is passzol hozzá az már csak hab a tortán.

A példákat zömében a saját olvasmányaim közül ragadtam ki, természetesen hosszan és még hosszabban lehetne sorolni azokat a tételeket, amikkel nem voltunk maradéktalanul elégedettek, de ez a bejegyzés most ennyit bírt el, számomra ezek voltak a legmaradandóbb "cím élmények". 

Ti is szoktatok a könyv elolvasása után új címet kitalálni egy-egy történethez?

Többiek:  Dóri, Pupilla,