Nem szerettem? Hát nem! - 2 könyv, ami csalódás volt, még a hype ellenére is

Most kettő, a napokban befejezett olvasásomról szóló rövidebb értékelésemet olvashatjátok. Sokszor elmondom, hogy általában igyekszem úgy kiválasztani az olvasmányaimat, hogy nagy valószínűség szerinte ne nyúljak nagyon mellé. Túl kevés az idő a rossz könyvekhez. Azonban néha én is rosszul választok. Ezekről a rosszul sikerült választásokról vagy készül bejegyzés, vagy nem. Általában olyan történetekről írom az ajánlóimat, amely könyveket én magam is szívesen olvastam, ezért bátran merem ajánlani Nektek is. Pont emiatt van az, hogy 90 %-ban pozitív a véleményem itt a blogon megjelenő tartalmaknál. 

Viszont néha érnek csalódások, amelyek kikívánkoznak, szinte kiáltanak a billentyűzet után. 

Most egy ilyen kicsit csalódott bejegyzést olvashattok.

 Az egyik könyv egy nagyon hypeolt, friss megjelenés, méghozzá a tőlem kicsit távol álló YA műfajból. 
A Molyon zajlik egy kihívás (IMHO, azaz Inside My Head Olvasókör), ami egész évben tart, és én is részt veszek a kihívásban. 
John Greentől A teknősök végtelen sorát a kihívás keretében olvastam el. 

Fülszöveg: A Csillagainkban a hiba szerzőjétől

A tizenhat éves Azát sosem hozta igazán lázba a szökevény milliomos, Russel Pickett utáni nyomozás, de miután százezer dolláros pénzjutalom forog kockán, legjobb és legvakmerőbb barátnőjével, Daisyvel buzgón kutatni kezd utána. Együtt próbálják megtalálni az utat először is Pickett fiához, Davishez. 

Aza minden erejével igyekszik. Próbál jó gyerek, jó barát, jó tanuló és még jó detektív is lenni, miközben sötét belső gondolatai spirálként tekerednek köré. 

John Green, az Alaszka nyomában, a Katherine a köbön, a Csillagainkban a hiba, és Papírvárosok díjnyertes szerzőjének várva várt új könyve kíméletlen őszinteséggel meséli el Aza történetét. 

A Teknősök végtelen sora ragyogó regény szerelemről, akaraterőről és egy élethosszig tartó barátságról.

Szerintem: Lehet, sőt valószínű, hogy egyedül leszek a véleményemmel, de én nem szerettem, nagyon  nem szerettem ezt a történetet. 

Az író stílusa rendben van, de igazából nem tudom, hogy pontosan ezzel az ebbe is, abba is belekapok (a lényeg, hogy elég morbid és depresszív legyen) mondanivalóval mit szeretett volna elérni. Tanítani nem sikerült, szórakoztatni nem sikerült. Valójában csak letettem és felvettem a könyvet, mert nem szerettem volna félbehagyni, már csak a kihívás miatt sem.

Számomra volt egy olyan aspektusa is a történetnek, - nem szeretném elspoilerezni -, amivel egyáltalán nem értek egyet, sőt, szerintem nem igazán olyan döntést sugall a fiatalok irányába, ami a helyes magatartás lenne egy adott helyzetben, igaz a végén kicsit kiköszörüli a csorbát, de számomra a vége sem azt hozta, amit vártam. 

Lehet, hogy én vagyok már picit öreg a YA könyvekhez, de ezt most valóban nem tudtam szeretni, sem azonosulni a szereplőkkel. Még az anya karakterével sem sikerült megbarátkoznom, akitől eleve többet vártam, mint szereplő, tekintve a gyermeke vonatkozásában kialakult állapotot. Egyértelmű, hogy mindegyik szereplő kicsit (nem kicsit) lelkileg sérült volt, amire a környezetük csak ráerősítést adott, nem igazi segítséget, mint az a való életben elvárható lenne. Kicsit túltolt volt számomra a betegség megjelenítése, és kevés az arra adott interakció a környezettől. Nem láttam fejlődést a szereplők vonatkozásában sem, stagnáltak egy bizonyos állapotban, amitől számomra még vontatottabb lett a történet, és egyáltalán nem érte el a várt érzelmi hatást, inkább szánalmat váltott ki. Persze, ez is egy érzelmi hatás, amit végül kiváltott a történet, de én nem rajongok az ilyen megoldásokért az olvasás során, főleg nem egy ilyen kvalitású író vonatkozásában. Röviden többet vártam ettől a hypeolt történettől.

Nem is igazán szeretném tovább fejtegetni, mert a végén elveszem valakinek a kedvét attól, hogy elolvassa, mert ahogy néztem a legtöbben szerették, tehát lehet, hogy engem talált meg nagyon rossz időben. 

Tipp: Téli depis időben, annak, aki kicsit is hajlamosabb a befordulásra (akár gyermekünk is) valóban nem ajánlom a könyvet.

Fülszöveg: Katherine Roberts egyetemi oktatóként Jane Austen műveire szakosodott, és rá kellett jönnie, hogy az ideális férfi csak a Büszkeség és balítélet lapjain létezik. Az Austen-rajongó Robyn Love szerelmi élete szintén nem nevezhető tökéletesnek. Mindketten abban a reményben érkeznek a Jane Austen konferenciára, hogy kicsit félretehetik a gondjaikat. Ám úgy tűnik, egy Jane Austen-hétvége csak némi bonyodalommal és románccal teljes igazán… 




A második ilyen könyv, amihez nagy reményeket fűztem az Victoria Connelly, Hétvége Mr. Darcyval csajos regénye volt. A borító alapján ígéretes volt, de, ami a borítón belül fogadott már közel sem győzött meg. 

Ezt a könyvet leginkább a témája miatt - ami általában mindig nyerő nálam - választottam. Jane Austen, könyvek, szerelem, tematikus hétvége egy gyönyörű környezetben, szóval minden adott volt egy remek kikapcsolódáshoz. Nálam ritka az a helyzet, amikor Jane Austen-nel - akár adaptációjával - melléfogok, mert általában mindig van legalább egy olyan része a történeteknek, ami nagyon Austen-es, de ennél a regénynél nem volt. 

Ráadásul, ha jól láttam ez az Austen-rajongók I. része, tehát még várható az írónőtől a témában írás, de érdeklődve várom, hogy csak az első rész sikerült ilyen nyögve nyelős chick lit-ként, vagy a sorozat többi darabja is hasonló sorsra jut-e. Közben meglestem már 6., ismétlem 6. része is kijött a sorozatnak angolul! Döbbenet! Ezek szerint a külföldi könyvkiadás sokat kibír, itthon nem tudom folytatja-e a kiadó ezt a sorozatot, mindenesetre kíváncsian várom, hogy az eladások alapján itthon is jön-e A sorozat második része a Dreaming of Mr. Darcy, ami a Meggyőző érvek adaptációja, teljesen új szereplőkkel. Ujjak csuriban, hátha jobb lesz! 

Leszögezném, hogy szeretem a chick lit könyveket, nincs velük semmi bajom, sőt egy, a kategóriában jól megírt történetért képes vagyok órákig is olvasgatni, annak érdekében, hogy megtudjam mi történik a szereplőkkel. Tehát nem magával a műfajjal van bajom, hanem kizárólag ezzel a regénnyel, amely bárgyú szereplőket, fordulatmentes, lassan csordogáló, szinte mondanivalóval, értelemmel sem bíró történetet takar. Nagyon sajnáltam, hogy valami ennyire unalmasra sikeredett, aminek a témáját tekintve sokat ígérő volt. 

Összességében az író sajnos nem tudott felnőni egy ilyen témához, sablonos, unalmas és idegesítő szereplők jellemezték. A történet pedig a rögtön felejtős kategória, ráadásul minden Austen bájt nélkülözve.

Ui: Már olvasom Jane Austen-től az Emmát, elárulom, muszáj volt javítani egy ilyen melléfogás után valami eredetivel.