Fülszöveg: Carter szülei halála után nagybátyjához kerül. Sajnos Sly, aki bűvész, lopásból tartja fenn magát. Carter így hányatatott körülmények között menekül nagybátyjával egyik hajléktalanszállóról a másikra. Amikor azonban Sly nagybácsi őt is lopásra kényszeríti, úgy dönt, hogy elmenekül. Sly nagybácsi üldözőbe veszi, Carter végül egy mozgó vonatra ugrik, és egy kis városban ébred másnap. Étel után kutatva találkozik Mr. Vernonnal, aki egy csodálatos bűvész, de nem az artista társulat tagja. Mr. Vernon egy bámulatos kártyatrükkel búcsúzik, és eltűnik Carter szeme elől egy lapot maga után hagyva. Mikor Carter megvizsgálja a kártyát, észreveszi, hogy össze van ragasztva. A kártyalapot szétválasztva egy címet talál Mr. Vernon nevével. A fiú nem tud ellenállni a kísértésnek, és felkeresi a címet, ahol már várnak rá…
Véleményem:
Véleményem:
"Hiszel a varázslatban? Helló! Hozzád beszélek! Igen? Szóval hiszel a varázslatban?"
Talán kevesen tudják, hogy Neil Patrick Harris (NPH) a híres sorozat, az Így jártam anyátokkal mellett megszámlálhatatlanul sok filmben és sorozatban szerepelt, szinkronizált. Emellett egyéb művészeti ágakban is remekel, mint például énekesként is ismerhetjük, de bűvészként is színpadra állt már. Ez utóbbiak talán hazájában, Amerikában tették ismertté, sajnos hozzánk a művészetek eme képviselőjeként kevésbé kapott teret, kevésbé jutott el. Ezzel el is érkeztünk a jelen könyv témájához, ez pedig nem más, mint a bűvészkedés és a varázslat. A könyvet Harris íróként jegyzi, A különc varázsló pedig az első része egy négy részből álló sorozatnak.
Harry Potter már idejében elültette a varázslat magjait világszerte, így NPH is meg tudta lovagolni a témát. Szerte a világon nagyon sokan kedvelik a mágikus meséket, ahol gyerekek a főszereplők, így az író egy megbízható, de általa is jól ismert témához nyúlt a regénye vonatkozásában.
Mivel maga is gyakorló apa, így a gyerekek igényeit ismerve azokat próbálta ötvözni az általa is gyakorolt bűvészkedéssel és természetesen egyik ismérvével, a humorral. A sikeres eladás már itt borítékolható volt.
Kezdem a gyenge ponttal, ami jelen esetben a karakterekre vonatkozik, akik sajnos nem igazán tudtak túlnőni a kétdimenziós világon, mindvégig elég gyengén szerepeltek. Nem igazán volt bennük az a plusz, ami egy gyermekkönyvnél elengedhetetlen lenne. Nem volt bennük meg az a jellemző vonás, amely által egy szélesebb gyermeki kört meg tudtak volna szólítani, vagy a maguk világába bevonni. Carter-től én mindenképpen sokkal többet vártam, de kicsit gyengén muzsikált, annak ellenére, hogy a történet köré összpontosult.
Személy szerint úgy érzem, hogy a narráció a karakterek rovására ment. NPH megpróbálta az általa képviselt humort és szemléletet átültetni a történetbe, de ez egy gyermekkönyv vonatkozásában néhol túlzó lett, igaz felnőttként ettől függetlenül is élvezetes volt olvasni.
A mesék mindig ingoványos terepnek számítanak, főleg akkor, amikor felnőttek olvassák és véleményezik. Hiába próbálja az ember gyermeki szemmel olvasni, azonban szükség van a vélemény kialakításához egy "szakavatott" gyermeki lélekre is. Ezért van az, hogy amikor gyermekkönyvet olvasok legtöbbször megkérem a fiamat, hogy segítsen nekem, és mondja el neki tetszett-e az adott olvasmány. Úgy érzem így hitelesebb az értékelés, ezért általában a gyermekkönyvekről szóló értékeléseim a fiam véleményét is tartalmazzák, hiszen az értékelés írása előtt mindig megkérdezem, hogy mit gondolt olvasás közben és utána.
Ez csak egy pici kulisszatitok volt, de térjünk is vissza a regényhez.
Jöjjenek, azok a tények, amelyek miatt mégis érdemes kézbe venni A különc varázsló című meseregényt.
Először is a könyv kivitelezése érdemel néhány szót, amely keménytáblás kiadásban került hozzám és már a borító alapján fel tudja kelteni az ember érdeklődését. Nagyon helyes az az illusztráció, amit elsőre meglátunk és szerencsére a könyvet végig is kísérik. Nagyon jól kiegészítik a remek rajzok a történetet, szinte mesélnek, melyek egyébként Lissy Marlin-nak és Kyle Hilton-nak köszönhetőek. Szerintem nagyon fel tudják dobni - mint jelen esetben is - az illusztrációk az amúgy nem tökéletes történeteket is, hiszen nagyon jól el tudják terelni a gyerekek figyelmét a jól sikerült és valóban a történetbe simuló képek.
Aztán, ami számomra még fontos, hogy a fordító mennyire tudja megragadni a hangulatot és a stílust. Ennél a könyvnél úgy gondolom, hogy a fordítás nagyon jól sikerült, teljesen érezhető volt NPH stílusa, amelyet a képernyőről már ismerhettünk. A fordítás egyébként Bozai Ágota munkája.
A történet szerint Carter egészen fiatalon a tisztességtelen módszerekből élő, nagyjából hajléktalan életmódot folytató nagybátyja kezei közé kerül. Ebben a fura világban cseperedik, és próbál meg a maga módján jó úton maradni. Egy új város, Bányavölgy azonban számára is új lehetőségeket, új barátságokat és kalandokat kínál, ráadásul a bűvészet, a trükkök még szorosabban az élete részévé válnak. Azonban nem lenne kerek a történet a sötét erők nélkül, akik szintén a városban látják meg életük lehetőségét. Carter és barátai pedig felveszik a kesztyűt.
"Carter a meleg napot a parkban töltötte. A könyvet olvasta, amit Mr. Vernon adott neki. Még sosem volt saját könyve. Amint kinyitotta, képtelen volt levenni a szemét az egyszerű fekete-fehér illusztrációkról, amik olyan bűvésztrükköket mutattak be, amiket korábban lehetetlennek tartott. "
A történetben ott van a potenciál, amit szerintem NPH nagyon jól ki is tudott aknázni. A mese annak ellenére, hogy egy bizonyos sémát követ jól felépített és a gyerekek számára izgalmas kalandok sorozata.
Nagyon tetszett, hogy az író nem próbáltam meg hosszú órákra a lapok mögé szögezni a gyerekeket, hanem olvasás közben hagyott időt és teret a mókára, a trükkök kipróbálására, az olvasás megszakítására, amitől igazán interaktívvá tudott válni a kötet.
Nagyon tetszett az is, hogy a könyv gondolkodásra tud késztetni, folyamatosan feladatokat ad, amivel az összpontosítást is fejleszti. A könyvben néhol bele kell írni, figyelni, hogy minden feladatot észrevegyünk és megoldjunk. Nagyon tetszett ez a fajta megközelítés, ezáltal a regény felépítése is érdekes lett.
Amit még mindenképpen meg kell említenem az az, ahogy az író a toleranciára és az emberi kapcsolatok fontosságára felhívja a figyelmet.
Bátran jeleníti meg a hagyományostól eltérő családmodellt és a fogyatékosság természetes elfogadását is remekül bevonja a történetbe. Ezeket mind-mind fejlesztik a kis olvasók szociális érzékenységét is, ami nálam nagyon nagy pluszt tudott hozzátenni a könyv értékéhez.
Miért olvasd el, miért olvassa el gyermeked a könyvet?
- Interaktív
- Gondolkodásra ösztönöz
- Játékos
- Trükkök és tippek a bűvészkedéshez (teljesség igénye nélkül: gondolatolvasás, tárgyak mozgatása a gondolattal, pénzérme görgetése az ujjainkon)
- Remek illusztrációk
- Értékek közvetítése
- A szociális érzékenység, a figyelem fejlesztése, gondolkodásra ösztönző feladatok
Összességében:
A történet közel sem hibátlan, de a gyermekek számára mindenképpen érdekes és olvasmányos. Olvasmányossá leginkább attól válik, hogy a kalandok mellett interaktívvá is tudott válni a könyv. A szereplőkkel talán nehéz azonosulni, de ezt feledtetik a remek illusztrációk és a cselekvésre felhívó, a trükkökbe aktívan bevonó részek. Szerintem kicsiket és nagyokat, sőt talán még minket felnőtteket is le lehet nyűgözni egy-egy trükk megfejtésével, azok kipróbálásával, így számomra is izgalmassá tudott válni, az egyébként egy alap sémát követő történet.
Összességében pozitív olvasási élményről tudok beszámolni, ezért érdeklődve várom a következő részt is, ahol reményeim szerint a karakterek is kilépnek a kétdimenziós létükből és ők is közelebb tudnak kerülni a kis olvasóikhoz.
Harry Potter már idejében elültette a varázslat magjait világszerte, így NPH is meg tudta lovagolni a témát. Szerte a világon nagyon sokan kedvelik a mágikus meséket, ahol gyerekek a főszereplők, így az író egy megbízható, de általa is jól ismert témához nyúlt a regénye vonatkozásában.
Mivel maga is gyakorló apa, így a gyerekek igényeit ismerve azokat próbálta ötvözni az általa is gyakorolt bűvészkedéssel és természetesen egyik ismérvével, a humorral. A sikeres eladás már itt borítékolható volt.
Kezdem a gyenge ponttal, ami jelen esetben a karakterekre vonatkozik, akik sajnos nem igazán tudtak túlnőni a kétdimenziós világon, mindvégig elég gyengén szerepeltek. Nem igazán volt bennük az a plusz, ami egy gyermekkönyvnél elengedhetetlen lenne. Nem volt bennük meg az a jellemző vonás, amely által egy szélesebb gyermeki kört meg tudtak volna szólítani, vagy a maguk világába bevonni. Carter-től én mindenképpen sokkal többet vártam, de kicsit gyengén muzsikált, annak ellenére, hogy a történet köré összpontosult.
Személy szerint úgy érzem, hogy a narráció a karakterek rovására ment. NPH megpróbálta az általa képviselt humort és szemléletet átültetni a történetbe, de ez egy gyermekkönyv vonatkozásában néhol túlzó lett, igaz felnőttként ettől függetlenül is élvezetes volt olvasni.
A mesék mindig ingoványos terepnek számítanak, főleg akkor, amikor felnőttek olvassák és véleményezik. Hiába próbálja az ember gyermeki szemmel olvasni, azonban szükség van a vélemény kialakításához egy "szakavatott" gyermeki lélekre is. Ezért van az, hogy amikor gyermekkönyvet olvasok legtöbbször megkérem a fiamat, hogy segítsen nekem, és mondja el neki tetszett-e az adott olvasmány. Úgy érzem így hitelesebb az értékelés, ezért általában a gyermekkönyvekről szóló értékeléseim a fiam véleményét is tartalmazzák, hiszen az értékelés írása előtt mindig megkérdezem, hogy mit gondolt olvasás közben és utána.
Ez csak egy pici kulisszatitok volt, de térjünk is vissza a regényhez.
Jöjjenek, azok a tények, amelyek miatt mégis érdemes kézbe venni A különc varázsló című meseregényt.
Először is a könyv kivitelezése érdemel néhány szót, amely keménytáblás kiadásban került hozzám és már a borító alapján fel tudja kelteni az ember érdeklődését. Nagyon helyes az az illusztráció, amit elsőre meglátunk és szerencsére a könyvet végig is kísérik. Nagyon jól kiegészítik a remek rajzok a történetet, szinte mesélnek, melyek egyébként Lissy Marlin-nak és Kyle Hilton-nak köszönhetőek. Szerintem nagyon fel tudják dobni - mint jelen esetben is - az illusztrációk az amúgy nem tökéletes történeteket is, hiszen nagyon jól el tudják terelni a gyerekek figyelmét a jól sikerült és valóban a történetbe simuló képek.
Aztán, ami számomra még fontos, hogy a fordító mennyire tudja megragadni a hangulatot és a stílust. Ennél a könyvnél úgy gondolom, hogy a fordítás nagyon jól sikerült, teljesen érezhető volt NPH stílusa, amelyet a képernyőről már ismerhettünk. A fordítás egyébként Bozai Ágota munkája.
A történet szerint Carter egészen fiatalon a tisztességtelen módszerekből élő, nagyjából hajléktalan életmódot folytató nagybátyja kezei közé kerül. Ebben a fura világban cseperedik, és próbál meg a maga módján jó úton maradni. Egy új város, Bányavölgy azonban számára is új lehetőségeket, új barátságokat és kalandokat kínál, ráadásul a bűvészet, a trükkök még szorosabban az élete részévé válnak. Azonban nem lenne kerek a történet a sötét erők nélkül, akik szintén a városban látják meg életük lehetőségét. Carter és barátai pedig felveszik a kesztyűt.
"Carter a meleg napot a parkban töltötte. A könyvet olvasta, amit Mr. Vernon adott neki. Még sosem volt saját könyve. Amint kinyitotta, képtelen volt levenni a szemét az egyszerű fekete-fehér illusztrációkról, amik olyan bűvésztrükköket mutattak be, amiket korábban lehetetlennek tartott. "
A történetben ott van a potenciál, amit szerintem NPH nagyon jól ki is tudott aknázni. A mese annak ellenére, hogy egy bizonyos sémát követ jól felépített és a gyerekek számára izgalmas kalandok sorozata.
Nagyon tetszett, hogy az író nem próbáltam meg hosszú órákra a lapok mögé szögezni a gyerekeket, hanem olvasás közben hagyott időt és teret a mókára, a trükkök kipróbálására, az olvasás megszakítására, amitől igazán interaktívvá tudott válni a kötet.
Nagyon tetszett az is, hogy a könyv gondolkodásra tud késztetni, folyamatosan feladatokat ad, amivel az összpontosítást is fejleszti. A könyvben néhol bele kell írni, figyelni, hogy minden feladatot észrevegyünk és megoldjunk. Nagyon tetszett ez a fajta megközelítés, ezáltal a regény felépítése is érdekes lett.
Amit még mindenképpen meg kell említenem az az, ahogy az író a toleranciára és az emberi kapcsolatok fontosságára felhívja a figyelmet.
Bátran jeleníti meg a hagyományostól eltérő családmodellt és a fogyatékosság természetes elfogadását is remekül bevonja a történetbe. Ezeket mind-mind fejlesztik a kis olvasók szociális érzékenységét is, ami nálam nagyon nagy pluszt tudott hozzátenni a könyv értékéhez.
Miért olvasd el, miért olvassa el gyermeked a könyvet?
- Interaktív
- Gondolkodásra ösztönöz
- Játékos
- Trükkök és tippek a bűvészkedéshez (teljesség igénye nélkül: gondolatolvasás, tárgyak mozgatása a gondolattal, pénzérme görgetése az ujjainkon)
- Remek illusztrációk
- Értékek közvetítése
- A szociális érzékenység, a figyelem fejlesztése, gondolkodásra ösztönző feladatok
Összességében:
A történet közel sem hibátlan, de a gyermekek számára mindenképpen érdekes és olvasmányos. Olvasmányossá leginkább attól válik, hogy a kalandok mellett interaktívvá is tudott válni a könyv. A szereplőkkel talán nehéz azonosulni, de ezt feledtetik a remek illusztrációk és a cselekvésre felhívó, a trükkökbe aktívan bevonó részek. Szerintem kicsiket és nagyokat, sőt talán még minket felnőtteket is le lehet nyűgözni egy-egy trükk megfejtésével, azok kipróbálásával, így számomra is izgalmassá tudott válni, az egyébként egy alap sémát követő történet.
Összességében pozitív olvasási élményről tudok beszámolni, ezért érdeklődve várom a következő részt is, ahol reményeim szerint a karakterek is kilépnek a kétdimenziós létükből és ők is közelebb tudnak kerülni a kis olvasóikhoz.
A könyvet köszönöm a Maxim Könyvkiadónak!
Megjelenés éve: 2018
Oldalszám: 240
Fordító: Bozai Ágota
ISBN: 9789632619392
